|
|
„Emberré lett értünk, így szeret az Isten!”
Karácsonyi játék 12
felvonásban
1.jelenet
Történik Cezáreában, a
római helytartó palotájában/ApCsel 25,1-26,6/
Katona: Hős
Porciusz Fesztusz, a császár helytartója,
Ki Zsidóországnak vagy
római ura!
A börtönből jövök,
parancsod megtettem,
A foglyot, kit hívtál,
elébed vezettem!
Helytartó: Köszöntelek
Saul, ki Pálnak mondod magad,
Két éve e várban
fogságban tartanak!
Veled sokszor szóltam,
sokszor beszélgettem,
Zsidók mért gyűlölnek,
sohasem értettem.
Szent Pál: Felséges
helytartó, egyszerű az oka:
Feltámadt Krisztusnak
vagyok apostola.
Zsidó írástudók,
farizeus vének,
Mindaddig üldöznek,
ameddig csak élek!
Helytartó: Ne kezdd el
elölről, hagyd ezeket, kérlek,
Istenem a császár,
mástól én nem félek!
Zsidóknak vitáját ember
át nem látja,
Ítéljen feletted főpapok
tanácsa!
Szent Pál: Állj meg,
Uram vigyázz! Lassabban a testtel!
Vének
és főtanács nem ítélhet engem.
Én római vagyok, annak
is születtem,
A római császár dönthet
csak felettem!
Helytartó: Akaratod
meglesz, Rómába vitetlek,
Néró
császárunknak trónjához vezetnek.
Ha
megérti ügyed, Ő ítél meg téged –
Vagy
szabadon bocsát, vagy kiontják véred!
Szent Pál: Haláltól
nem félek, Krisztus lesz a bírám,
Odafönt a mennyben gondot visel énrám.
Addig
is, míg élek, Országát hirdetem,
A
feltámadt Úrért áldozom életem!
Helytartó: Őrízzétek
tovább, míg Rómába mehet,
Hosszú évek után lezárjuk az ügyet.
Téged
pedig, Saul, óvjon a te Urad,
Legyen veled mindig, vigyázza az utad!
2.jelenet
1.katona: Állj csak
meg, idegen, mondd meg mi a neved?
Helytartó várába lábad miért teszed?
Öltözeted nézve idegennek látszol:
Ha
kémkedni próbálsz, életeddel játszol!
Lukács:
Lukácsnak hívnak, görögnek születtem,
Sok
évvel ezelőtt kereszténnyé lettem.
Foglyotoknak, Pálnak kísérője voltam,
Idős mesteremnek új híreket hoztam.
2.katona:
Szerencséd, hogy kegyes helytartónknak szíve,
A
fogoly Pálhoz bejárhat sok híve.
Menj be hozzá te is, biztos régen látott,
Új
híreket tudni mindig nagyon vágyott!
Lukács:
Köszöntelek, atyám, szeretett mesterem!
Már
attól tartottam, túl későn érkezem.
Féltem, hogy a rabság elpusztíthat téged,
Vagy az írástudók ontják ki a véred!
Szent Pál: Hű
kísérőm, Lukács! Örülök, hogy látlak!
Imádkoztam érted, és régóta várlak.
Sokat gondoltam rád, s minden testvérünkre,
Kiket utunk során tanítottunk a hitre.
Beszéld el, mi történt, merrefelé jártál,
Mi
mindent hallottál, utadon mit láttál?
Lukács: Jó
híreket mondok, Krisztust sokan hiszik,
Életét, csodáit hittel emlegetik.
Tanítását hallják, s okulnak belőle
Mind többet akarnak megtudni felőle.
Jézusról megtudni én is többet vágytam:
Élete helyszínét apróra bejártam.
Szent Pál:
Hallottam felőled, sok utat megtettél
Jézus életéről nyomokat kerestél.
Míg
én a hitünkért viseltem a láncot,
Addig beutaztad az egész országot.
Lukács:
Gyermekkorát tudni, erőm nem kíméltem:
Szóltam pásztorokkal, aggokkal beszéltem,
Jártam Betlehemben, ahol megszületett,
Voltam Názáretben, ahol nevelkedett.
Szent Pál: Hatvan
éve elmúlt, hogy közénk jött a földre,
Élete kezdetét eddig homály födte.
Sikerrel jártál-e, tudtál-e meg olyat,
Mely a mi Urunkról még többet megmutat?
Lukács: Nézd
atyám, e könyvet, teleírt tekercset!
Amit hallott szolgád, sokmindent lejegyzett.
Tudják csak meg mások, ismerje meg minden
Megváltást elhozni földre szállt az Isten!
Szent Pál: Olvasd,
fiam, olvasd! Komor börtönömből
Képzeletem, s lelkem a napfényre törjön.
Vágyom Galileát s Júdeát látni,
Legalább lélekben Mesterünkkel járni!
3.
jelenet
Lukács: Heródesnek,
Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap. Feleségét
Erzsébetnek hívták. Mindketten igaz életet éltek Isten parancsai
szerint. De nem született gyermekük, és már mindketten idősek voltak.
Zakariás egy alkalommal az Úr templomába indult, hogy ott áldozatot
mutasson be Istennek.
Zakariás:
Elbúcsúzom tőled, kedves feleségem
Szolgálok az Úrnak és irgalmát kérem.
Bár
igazat szólva aligha remélem,
Hogy öregségemre gyermeket ad nékem.
Erzsébet: Vigyázz
jól magadra, s gyere minél előbb,
Ha
letelt szolgálatod az Úr színe előtt!
Kérni Őt ne restelld, ne szűnjön imád,
Legyél még türelmes, hogy irgalmát kivárd!
1.asszony:
Köszöntünk, Erzsébet, láttuk férjed elment!
Átjöttünk pár percre, hadd jöjjön meg kedved.
Úgyis üres házad, nem veri fel lárma,
Gyermek nevetése, kisbaba sírása.
2.asszony: Úgyis
egyedül vagy, ha nincs itthon a férjed,
Legalább van időd, hogy az Istent kérjed.
Kit
gyerekkel nem áld meg, bűnös az a lélek,
Mi,
kedves szomszédok, felvidítunk téged!
1.asszony: Nagy
lehet a bűnöd, ver téged az Isten,
Öreg napjaidra egy gyermeked sincsen.
Hiába könyörögsz, hiába pap férjed,
Atyáink Istene áldja meg élted!
2.asszony: Bezzeg
nézz csak énrám, mily bűntelen lélek!
Férjemmel együtt az Úr kedvében élek.
Boldog életünknek semmi híja nincsen
Tizenkét gyerekkel áldott meg az Isten
Erzsébet: Hallgass
meg, ó Uram, Te Végtelen Isten!
Vedd el már a szégyent, hogy gyermekem nincsen!
Áldd meg életünket, áldd meg házasságunk,
Hadd legyen gyermekünk, hisz oly régóta várunk!
4.
jelenet
Lukács: Zakariás papra
került a sor, hogy az Úr templomában a tömjénáldozatot bemutassa. A
tömjénáldozat órájában kívül sokan imádkoztak.
1. hívő:
Köszöntünk, Zakariás, örülünk, hogy látunk!
az Úr
templomába mindig buzgón járunk.
Most te
vagy a soros, az oltárhoz léphetsz,
Az Úr
színe előtt tömjént ma te égetsz.
2. hívő: Lépj be
az oltárhoz, imádkozva várunk,
Bár
a szentélybe mi nem tehetjük lábunk.
Szentély homályába szemünk be nem tekint
Csendben imádkozva várunk rád idekint.
Zakariás:
Izraelnek Ura, ó hatalmas Isten!
Kinek színe előtt por és hamu minden.
Tudom, kicsi vagyok, és Te mégis szeretsz,
Könyörülj meg rajtam, hisz mindent megtehetsz!
Főangyal: Ne félj,
Zakariás, nagy Úr a Jóisten!
Akarata előtt lehetetlen nincsen.
Fiad fog születni, János lesz a neve
Nagy lesz az Úr előtt, az Ő lelke lesz vele.
Sok
embert megtérít, bűneiket bánják,
Szavára majd sokan a Messiást várják.
A
tévelygő népet majd az Úrhoz viszi,
Útját egyengeti, eljöttét hirdeti.
Zakariás: Ujjong a
lelkem, hogy jó hírt hallhatok
De
feleségem öreg, én is idős vagyok.
Milyen jelet mutatsz, aminek hihetek,
Hazafelé akkor nagy örömmel megyek!
Főangyal: Gábor
angyal vagyok, Isten küldött hozzád,
De
mert kételkedtél, büntetést is ad rád:
Elnémul a szájad, megszűnik a szavad,
Néma leszel addig, míg megszületik fiad!
1. hívő: Mi az,
Zakariás, de soká bent voltál,
elrepült az idő, amíg imádkoztál!
Mi
az oka annak, hogy hiába várunk,
Tömjénillat sincsen, és füstöt sem látunk.
2. hívő: Nem
hallani hangját, csak az ajka mozog,
Csoda történt ott bent, valami nagy dolog.
Elnémult a szája, már egy szava sincsen,
angyal szólott hozzá, vagy maga az Isten!
5.
jelenet
Lukács: Hat hónap múlva
elküldte az Úr Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy
szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt
jegyese, és Máriának hívták.
Mária: Uram és
Istenem! Lassan felnőtt leszek.
Oly
örömmel várom, sok mindent tervezek.
Te tudod egyedül,
mi a legjobb nekem,
Életem és sorsom
tenyeredre teszem!
Főangyal: Üdvözlégy
Mária, kegyelemmel teljes!
Veled van az
Isten, s nagy dolgokat tervez.
Téged választott
ki, nagy gond nyomja vállad
Asszonyok közt
nagyobb nem született nálad!
Mária: Nagy
zavarban vagyok köszöntésed hallva
Szolgálóját Isten ilyen nagyra tartja!
Mi lesz
az a sok gond, mi a terve vélem,
Mire
választott ki, kérlek, mondd el nékem!
Főangyal: Ne félj,
Mária, figyelj: Isten mondja neked:
Fiad
fog születni, Jézusnak nevezed.
Dávidnak trónjára ülteti az Isten,
Uralma
örök lesz, neki szolgál minden.
Mária: Hogy
történik minden? Férfit nem ismerek.
Kitől
fog származni e rendkívüli gyerek?
Dávid
király trónját örökségül kapja –
Nagy
lesz majd és dicső – de ki lesz az apja?
Főangyal: A
Szentlélek száll reád, elborít ereje
Fiad is
szent lesz, Istennek gyermeke.
Nincsen
lehetetlen az Isten számára:
Erzsébet, bár öreg, már gyermekét várja!
Mária: Sok mindent
nem értek, eszem fel nem éri,
Kegyelmét az Isten milyen módon méri.
Szolgálója vagyok, övé az életem,
Akaratát tenni, ez a legjobb nekem!
6.
jelenet
Lukács. Azokban a
napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett.
Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.
Mária: Kedves, idős
rokon! Köszöntlek, Erzsébet!
Nagy
örömmel jó hírt hallottam felőled.
Milyen jó
az Isten, megáldotta élted
A régóta
várt gyermek megadatott néked!
Erzsébet: Áldott vagy
Mária az asszonyok között,
És áldott
a gyermek, ki méhedbe költözött!
Ó mily
nagy öröm, milyen nagy kegyelem,
Hogy
Uramnak anyja meglátogat engem!
Mária: Csodálatos
dolog történt, életünk nagy titka
Boldogságunk okát az Úristen adta.
Milyen jó
az Istenszívem ezt hirdeti,
Dicséretét
zengem, hálát adok Neki!
Erzsébet: Mikor
meghallottam boldog köszöntésed
Szívem
alatt mozdult, ujjongott a gyermek!
Boldog
vagy, mert hittél, és kevesen teszik
Amit Isten
ígér, mind beteljesedik!
Mária:
Magasztalja lelkem az én Uramat!
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, letekintett rám,
Alázattal zengi dicséretét szám.
Ami
velem történt, nem volt soha még!
Boldognak mond engem minden nemzedék.
Nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
Jóságában százszor szent az Ő neve.
Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
Fiát
és a Lelket századokon át!
Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát
Áldott légy ma érte, s minden koron át.
7.
jelenet
Lukács: Erzsébetnek
fiúgyermeke született. Amikor szomszédai és a rokonai meghallották,
milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A
nyolcadik napon jöttek, hogy Mózes törvénye szerint nevet adjanak neki.
1. látogató:
Hallottuk, Erzsébet, megszületett fiad.
Születése óta ez a nyolcadik nap.
A
nyolcadik napon, Mózes így rendelte,
El
kell döntenetek, mi legyen a neve!
2. látogató: Szegény
Zakariás, továbbra is hallgat
Szájából az ember árva szót sem hallhat.
Senki meg nem érti, mért néma a szája
Mért hallgat még most is, Istent mért nem áldja?
Erzsébet: Majd egy
éve van már, hogy szava elállott
Megszületett fia, kire régen vágyott.
Nem
szól még egy szót sem, mindhiába kéred,
Mióta a templom szentélyébe lépett.
1. látogató: Ha már
férjed néma, mondd meg te, Erzsébet
Mit
választottál ki, milyen fiúnevet?
Férjed Zakariás, gondolom, szeretnéd,
Hogyha fiadat is ugyanígy neveznék.
Erzsébet: Mi
vagyunk a szülei, mi adjuk a nevét
Az
a kívánságom, Jánosnak nevezzék!
1. látogató: Hogy
találtad ezt ki, hogy jutott eszedbe?
Jánosnak a családban nem hívnak senkit se!
2. látogató: Mit
szólsz hozzá Zakariás, legalább bólintson,
Erre a táblára nevet ő is írjon!
Zakariás a táblára írja:
János legyen a neve!
2. látogató: Akkor
hát, Erzsébet, János legyen a neve
Atyja is akarja, egyetértett vele!
Zakariás: Büntetés
volt rajtam, hogy szavam elvesztem,
Istenünk szavában kételkedni mertem.
Aki
hisz szavának, az az ember boldog,
Lám, beteljesedett, minden, amit mondott!
„Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
Mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. . . „
8.
jelenet
Lukács: Abban az időben
Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az
egész földkerekséget. Elment mindenki a saját városába, hogy
följegyeztesse magát.
1. katona:
Üdvözöllek, császár, ki Rómát vezeted!
Hatalmas Augusztus, legyen áldott neved!
Ahogyan kívántad, parancsod követtem
A
császári titkárt trónodhoz vezettem.
Augusztus: Régóta
tart már a római béke,
Nyugodt az ország valamennyi népe.
Számukat sem tudom, ezért elrendelem:
Egész országomban népszámlálás legyen!
Titkár:
Megértettem, Uram, mi az akaratod,
Minden helytartónak megírom parancsod.
De
a végrehajtást milyen módon kéred?
Hogyan írjuk össze a tengernyi népet?
Augusztus: Minden
ember menjen ősi városába,
Ott
számlálják össze, vegyék fel listára!
Titkár Így
történik minden, ahogyan akarod
Máris kihirdetem a császári parancsot!
2. katona: Nekünk
katonáknak szent a császár szava
Aki
engedetlen, velünk lesz a baja!
Ha
parancsa ellen lázadna egy nemzet
Életünk árán is megvédjük a rendet!
9.
jelenet
Lukács: József Dávid
házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű
városából a judeai Betlehembe, Dávid városába, hogy följegyeztesse magát
Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.
Mária:
Nagyon elfáradtam, régen úton vagyunk,
Talán a városban nyugodt szállást kapunk.
József:
Türelem, Mária, Betlehemben értünk,
Nem soká megyünk már, rögtön szállást
kérünk.
Jó estét, Fogadós! Van – e még szobád,
Ahol meghúzódhat ez a szegény család?
Fogadós:
Menjetek csak tovább, nem adhatok helyet
Fogadónk már megtelt, óriási a tömeg!
Fogadósné:
Fogadónkban szállást szegénynek nem adok
Ebből a tömegből nagy hasznot akarok!
József:
Jó estét asszonyok! Segítsetek rajtunk!
Zsúfolt fogadóban szállást már nem kaptunk.
1. parasztasszony:
Nálunk sincsen már hely, tele az egész ház
Jó pénzt hoz a házhoz ez a népszámlálás!
2. parasztasszony:
Hozzám sem jöhettek, szállást én sem adok
Mindenféle embert bizony nem fogadok!
József:
És te, kedves leány, segítesz-e rajtunk
Nincs fedél felettünk, nem tudjuk, hol
alszunk!
Leány:
Szállást adni nektek sajnos én sem tudok
Sajnállak titeket, jótanácsot adok:
Egy barlangistálló van a falu szélén
Szegényes kis szállás, de elfértek békén!
József:
Köszönjük tanácsod, a barlangba megyünk,
Ha már a városban nem jut szállás nekünk!
10.
jelenet
Lukács: Azon a vidéken
pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték nyájukat.
Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és AZ Úr dicsősége
beragyogta őket.
1. pásztor: Öreg este
van már, ideje megállni
Embernek, állatnak szállásra találni.
2. pásztor: Hosszú
nap volt ma is, sokat legeltettem,
Bárányokat este karámba tereltem.
3. pásztor: Elnémul
furulyám, magam mellé teszem,
Hogyha a nap felkel, újra kézbe veszem!
4. pásztor: Báránybőr
bundámra én is leheverek,
Aludjatok ti is, jó pásztoremberek!
5. pásztor: Feljött a
sok csillag, fenn ragyog az égen
Minden vándor ember nyugovóra térjen!
6. pásztor:
Pihenjetek békén, én majd ébren leszek,
Őrzöm az álmotok, mindenre figyelek!
Pásztorok leheverednek,
közben az angyalok köréjük állnak.
1. pásztor: Mi ez a
fényesség, hunyt szemmel is látom
ragyogó fény árad az egész síkságon:
2. pásztor: Ilyet
sose láttam, pedig öreg vagyok
leszállottak közénk az égi angyalok!
3. pásztor: Milyen
hangot hallok, mi ez a szép ének?
Hogy kerültek ide e mennyei lények?
Főangyal: Egyszerű
pásztorok semmit se féljetek
az
egész világnak örömhírt hirdetek!
1. angyal: Nehéz
álmotokból gyorsan eszméljetek,
amit most elmondunk,arra figyeljetek!
2. angyal: Nagy
fényesség köszönt a betlehemi tájra,
ma
éjjel született a világ királya!
3. angyal: Zsidók
Messiása, minden ember üdve:
földre tiközétek azt Úristen küldte!
4. angyal: Fenn a
magas égben dicsőség Istennek,
békesség a földön a jámbor embernek!
5. angyal: Kisdedet
találtok innen nem is messze:
pólyába takarva,jászolba fektetve.
6. angyal:
Barlangistállóban, hideg szalmán fekszik,
jámbor kis szamarak,juhok közt melegszik.
7. angyal: Jó hír
ez tinektek,de az egész népnek,
Betlehembe menvén ti is hirdessétek!
8. angyal : Ti
lesztek az elsők,hogyha fürgék vagytok,
a
Messiás előtt hódolni tudtok!
4. pásztor:
Halljátok, emberek, nagy nap ez a mai,
ilyen nagy örömhírt nem mindig hallani!
5. pásztor: Ne
veszítsünk időt, siessünk, emberek,
máris megkeressük az isteni gyermeket!
6. pásztor: Üres
kézzel menni, hogyan képzelitek?
Újszülött királynak ajándékot viszek!
11.
jelenet
Lukács: Miután az
angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok Betlehembe siettek.
Megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
1. pásztor :
Jámbor pásztoroknak szabad-e bemenni?
Újszülött Jézusnál látogatást tenni?
József: Gyertek
jóemberek,ti is örüljetek
népünk megváltója megszületett!
Szegényes istálló első lakhelye,
máris
az anyja jászolba fektette.
2. pásztor: Jézus
születésén mi is örvendezünk
jászolba elé ajándékot teszünk.
3. pásztor: Nagy
pásztorbotomat lábad elé teszem:
szükséged lesz még rá-te jó pásztor leszel!
4. pásztor: Kis csomagot
hoztam, sajtot és kenyeret
egyebem nincsen, ezt adom teneked.
5. pásztor: Jó meleg
bundámmal takarlak be Téged,
e
hideg éjszaka ne árthasson néked!
6. pásztor: Legkisebb én
vagyok, nincs még ajándékom,
szerető szívemet ajándékul adom!
1-2. angyal:
Csodálatos éjjel köszöntött a földre
az
irgalmas Isten szent Fiát küldte!
3-4. angyal:
Próféták álmai teljesednek végre,
akik
szüntelenül Megváltót hirdettek!
5-6. angyal:
Eljöttél a földre, betlehemi kisded
földi
életedet szegénységben kezded!
7-8. angyal:
Öröm költözzön ma minden emberszívbe,
békesség, szeretet uralkodjék végre!
Mária: Köszönjük
pásztorok a sok ajándékot,
amit
szeretettel a jászolhoz hoztok.
Tudom, hogy az Isten megjutalmaz érte
tiszta szívetekbe költözik a béke!
12.
jelenet
Lukács: Eddig a
történet, Jézus születése
De
az örömhírnek nincsen ezzel vége.
Jó-e, amit írtam, mondd meg nekem mester
Tovább is írom majd, hogyha bíztatsz engem!
Szent Pál:
Elszorult a torkom, szóhoz is alig jutok
Földre szállt az Isten – a legnagyobb titok!
Jó
az, amit írtál, csak folytasd tovább
Jézus örömhírét tudja meg a világ!
Lukács:
Folytatom a könyvet és mindent lejegyzek,
Amit csak Jézusról tudnak az emberek.
Jóságát, csodáit, tanítását írom
Jól
és hitelesen, ahogyan csak bírom!
Szent Pál: Engem
hamarosan Rómába vitetnek
Krisztusért, hitemért császárnak feleljek.
Legyen veled az Isten, áldása munkádon
Ember, ha olvassa, Istenhez találjon!
Ti
is, jó emberek, hívő keresztények
Jézus születését bátran hirdessétek!
Tudja meg a világ, ismerje meg minden:
Emberré lett értünk, így szeret az Isten!
|
|