Karácsonyi pásztorjáték
"Emberré lett értünk"
 
Szerző: Dudás János (Bp.Rákoscsaba Nepomuki Szent János templom)
Lukács evangéliuma szerint
 
Szereplők szövege                                         Énekek szövege
 
Kinyomtatható formátum - szerkesztés alatt
 
 
 
 
 
„Emberré lett értünk, így szeret az Isten!”
Karácsonyi játék 12 felvonásban
 
1.jelenet
 
Történik Cezáreában, a római helytartó palotájában/ApCsel 25,1-26,6/
 
Katona:      Hős Porciusz Fesztusz, a császár helytartója,
Ki Zsidóországnak vagy római ura!
A börtönből jövök, parancsod megtettem,
A foglyot, kit hívtál, elébed vezettem!
Helytartó:   Köszöntelek Saul, ki Pálnak mondod magad,
Két éve e várban fogságban tartanak!
Veled sokszor szóltam, sokszor beszélgettem,
Zsidók mért gyűlölnek, sohasem értettem.
Szent Pál:   Felséges helytartó, egyszerű az oka:
Feltámadt Krisztusnak vagyok apostola.
Zsidó írástudók, farizeus vének,
Mindaddig üldöznek, ameddig csak élek!
Helytartó:   Ne kezdd el elölről, hagyd ezeket, kérlek,
Istenem a császár, mástól én nem félek!
Zsidóknak vitáját ember át nem látja,
Ítéljen feletted főpapok tanácsa!
Szent Pál:   Állj meg, Uram vigyázz! Lassabban a testtel!
                   Vének és főtanács nem ítélhet engem.
Én római vagyok, annak is születtem,
A római császár dönthet csak felettem!
Helytartó:   Akaratod meglesz, Rómába vitetlek,
                   Néró császárunknak trónjához vezetnek.
                   Ha megérti ügyed, Ő ítél meg téged –
                   Vagy szabadon bocsát, vagy kiontják véred!
Szent Pál:   Haláltól nem félek, Krisztus lesz a bírám,
                   Odafönt a mennyben gondot visel énrám.
                   Addig is, míg élek, Országát hirdetem,
                   A feltámadt Úrért áldozom életem!
Helytartó:   Őrízzétek tovább, míg Rómába mehet,
                   Hosszú évek után lezárjuk az ügyet.
                   Téged pedig, Saul, óvjon a te Urad,
                   Legyen veled mindig, vigyázza az utad!
 
 
 
 
 
2.jelenet
 
1.katona:      Állj csak meg, idegen, mondd meg mi a neved?
                     Helytartó várába lábad miért teszed?
                     Öltözeted nézve idegennek látszol:
                     Ha kémkedni próbálsz, életeddel játszol!
Lukács:         Lukácsnak hívnak, görögnek születtem,
                     Sok évvel ezelőtt kereszténnyé lettem.
                     Foglyotoknak, Pálnak kísérője voltam,
                     Idős mesteremnek új híreket hoztam.
2.katona:      Szerencséd, hogy kegyes helytartónknak szíve,
                     A fogoly Pálhoz bejárhat sok híve.
                     Menj be hozzá te is, biztos régen látott,
                     Új híreket tudni mindig nagyon vágyott!
Lukács:         Köszöntelek, atyám, szeretett mesterem!
                     Már attól tartottam, túl későn érkezem.
                     Féltem, hogy a rabság elpusztíthat téged,
                     Vagy az írástudók ontják ki a véred!
Szent Pál:      Hű kísérőm, Lukács! Örülök, hogy látlak!
                     Imádkoztam érted, és régóta várlak.
                     Sokat gondoltam rád, s minden testvérünkre,
                     Kiket utunk során tanítottunk a hitre.
                     Beszéld el, mi történt, merrefelé jártál,
                     Mi mindent hallottál, utadon mit láttál?
Lukács:         Jó híreket mondok, Krisztust sokan hiszik,
                     Életét, csodáit hittel emlegetik.
                     Tanítását hallják, s okulnak belőle
                     Mind többet akarnak megtudni felőle.
                     Jézusról megtudni én is többet vágytam:
                     Élete helyszínét apróra bejártam.
Szent Pál:      Hallottam felőled, sok utat megtettél
                     Jézus életéről nyomokat kerestél.
                     Míg én a hitünkért viseltem a láncot,
                     Addig beutaztad az egész országot.
Lukács:         Gyermekkorát tudni, erőm nem kíméltem:
                     Szóltam pásztorokkal, aggokkal beszéltem,
                     Jártam Betlehemben, ahol megszületett,
                     Voltam Názáretben, ahol nevelkedett.
Szent Pál:      Hatvan éve elmúlt, hogy közénk jött a földre,
                     Élete kezdetét eddig homály födte.
                     Sikerrel jártál-e, tudtál-e meg olyat,
                     Mely a mi Urunkról még többet megmutat?
 
Lukács:         Nézd atyám, e könyvet, teleírt tekercset!
                     Amit hallott szolgád, sokmindent lejegyzett.
                     Tudják csak meg mások, ismerje meg minden
                     Megváltást elhozni földre szállt az Isten!
Szent Pál:      Olvasd, fiam, olvasd! Komor börtönömből
                     Képzeletem, s lelkem a napfényre törjön.
                     Vágyom Galileát s Júdeát látni,
                     Legalább lélekben Mesterünkkel járni!
 
 
 
 
 
3. jelenet
 
Lukács: Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap. Feleségét Erzsébetnek hívták. Mindketten igaz életet éltek Isten parancsai szerint. De nem született gyermekük, és már mindketten idősek voltak. Zakariás egy alkalommal az Úr templomába indult, hogy ott áldozatot mutasson be Istennek.
 
 
Zakariás:       Elbúcsúzom tőled, kedves feleségem
                     Szolgálok az Úrnak és irgalmát kérem.
                     Bár igazat szólva aligha remélem,
                     Hogy öregségemre gyermeket ad nékem.
Erzsébet:       Vigyázz jól magadra, s gyere minél előbb,
                     Ha letelt szolgálatod az Úr színe előtt!
                     Kérni Őt ne restelld, ne szűnjön imád,
                     Legyél még türelmes, hogy irgalmát kivárd!
1.asszony:     Köszöntünk, Erzsébet, láttuk férjed elment!
                     Átjöttünk pár percre, hadd jöjjön meg kedved.
                     Úgyis üres házad, nem veri fel lárma,
                     Gyermek nevetése, kisbaba sírása.
2.asszony:     Úgyis egyedül vagy, ha nincs itthon a férjed,
                     Legalább van időd, hogy az Istent kérjed.
                     Kit gyerekkel nem áld meg, bűnös az a lélek,
                     Mi, kedves szomszédok, felvidítunk téged!
1.asszony:     Nagy lehet a bűnöd, ver téged az Isten,
                     Öreg napjaidra egy gyermeked sincsen.
                     Hiába könyörögsz, hiába pap férjed,
                     Atyáink Istene áldja meg élted!
2.asszony:     Bezzeg nézz csak énrám, mily bűntelen lélek!
                     Férjemmel együtt az Úr kedvében élek.
                     Boldog életünknek semmi híja nincsen
                     Tizenkét gyerekkel áldott meg az Isten
Erzsébet:       Hallgass meg, ó Uram, Te Végtelen Isten!
                     Vedd el már a szégyent, hogy gyermekem nincsen!
                     Áldd meg életünket, áldd meg házasságunk,
                     Hadd legyen gyermekünk, hisz oly régóta várunk!
 
 
 
 
 
4. jelenet
 
Lukács: Zakariás papra került a sor, hogy az Úr templomában a tömjénáldozatot bemutassa. A tömjénáldozat órájában kívül sokan imádkoztak.
 
 
1. hívő:         Köszöntünk, Zakariás, örülünk, hogy látunk!
                az Úr templomába mindig buzgón járunk.
                Most te vagy a soros, az oltárhoz léphetsz,
                Az Úr színe előtt tömjént ma te égetsz.
2. hívő:         Lépj be az oltárhoz, imádkozva várunk,
                     Bár a szentélybe mi nem tehetjük lábunk.
                     Szentély homályába szemünk be nem tekint
                     Csendben imádkozva várunk rád idekint.
Zakariás:       Izraelnek Ura, ó hatalmas Isten!
                     Kinek színe előtt por és hamu minden.
                     Tudom, kicsi vagyok, és Te mégis szeretsz,
                     Könyörülj meg rajtam, hisz mindent megtehetsz!
Főangyal:      Ne félj, Zakariás, nagy Úr a Jóisten!
                     Akarata előtt lehetetlen nincsen.
                     Fiad fog születni, János lesz a neve
                     Nagy lesz az Úr előtt, az Ő lelke lesz vele.
                     Sok embert megtérít, bűneiket bánják,
                     Szavára majd sokan a Messiást várják.
                     A tévelygő népet majd az Úrhoz viszi,
                     Útját egyengeti, eljöttét hirdeti.
Zakariás:       Ujjong a lelkem, hogy jó hírt hallhatok
                     De feleségem öreg, én is idős vagyok.
                     Milyen jelet mutatsz, aminek hihetek,
                     Hazafelé akkor nagy örömmel megyek!
Főangyal:      Gábor angyal vagyok, Isten küldött hozzád,
                     De mert kételkedtél, büntetést is ad rád:
                     Elnémul a szájad, megszűnik a szavad,
                     Néma leszel addig, míg megszületik fiad!
1. hívő:         Mi az, Zakariás, de soká bent voltál,
                     elrepült az idő, amíg imádkoztál!
                     Mi az oka annak, hogy hiába várunk,
                     Tömjénillat sincsen, és füstöt sem látunk.
2. hívő:         Nem hallani hangját, csak az ajka mozog,
                     Csoda történt ott bent, valami nagy dolog.
                     Elnémult a szája, már egy szava sincsen,
                     angyal szólott hozzá, vagy maga az Isten!
 
 
 
5. jelenet
 
Lukács: Hat hónap múlva elküldte az Úr Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt jegyese, és Máriának hívták.
 
 
Mária:      Uram és Istenem! Lassan felnőtt leszek.
                 Oly örömmel várom, sok mindent tervezek.
       Te tudod egyedül, mi a legjobb nekem,
       Életem és sorsom tenyeredre teszem!
Főangyal:      Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes!
       Veled van az Isten, s nagy dolgokat tervez.
       Téged választott ki, nagy gond nyomja vállad
       Asszonyok közt nagyobb nem született nálad!
Mária:      Nagy zavarban vagyok köszöntésed hallva
                 Szolgálóját Isten ilyen nagyra tartja!
                 Mi lesz az a sok gond, mi a terve vélem,
                 Mire választott ki, kérlek, mondd el nékem!
Főangyal:      Ne félj, Mária, figyelj: Isten mondja neked:
                 Fiad fog születni, Jézusnak nevezed.
                 Dávidnak trónjára ülteti az Isten,
                 Uralma örök lesz, neki szolgál minden.
Mária:      Hogy történik minden? Férfit nem ismerek.
                 Kitől fog származni e rendkívüli gyerek?
                 Dávid király trónját örökségül kapja –
                 Nagy lesz majd és dicső – de ki lesz az apja?
Főangyal:      A Szentlélek száll reád, elborít ereje
                 Fiad is szent lesz, Istennek gyermeke.
                 Nincsen lehetetlen az Isten számára:
                 Erzsébet, bár öreg, már gyermekét várja!
Mária:      Sok mindent nem értek, eszem fel nem éri,
                 Kegyelmét az Isten milyen módon méri.
                 Szolgálója vagyok, övé az életem,
                 Akaratát tenni, ez a legjobb nekem!
 
 
 
 
6. jelenet
 
Lukács. Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet.
 
 
Mária:    Kedves, idős rokon! Köszöntlek, Erzsébet!
              Nagy örömmel jó hírt hallottam felőled.
              Milyen jó az Isten, megáldotta élted
              A régóta várt gyermek megadatott néked!
Erzsébet:    Áldott vagy Mária az asszonyok között,
              És áldott a gyermek, ki méhedbe költözött!
              Ó mily nagy öröm, milyen nagy kegyelem,
              Hogy Uramnak anyja meglátogat engem!
Mária:    Csodálatos dolog történt, életünk nagy titka
              Boldogságunk okát az Úristen adta.
              Milyen jó az Istenszívem ezt hirdeti,
              Dicséretét zengem, hálát adok Neki!
Erzsébet:    Mikor meghallottam boldog köszöntésed
              Szívem alatt mozdult, ujjongott a gyermek!
              Boldog vagy, mert hittél, és kevesen teszik
              Amit Isten ígér, mind beteljesedik!
 
 
Mária:         Magasztalja lelkem az én Uramat!
                   Örvendezve élek szárnyai alatt.
                   Szolgálója lettem, letekintett rám,
                   Alázattal zengi dicséretét szám.
 
                   Ami velem történt, nem volt soha még!
                   Boldognak mond engem minden nemzedék.
                   Nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
                   Jóságában százszor szent az Ő neve.
 
                   Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
                   Fiát és a Lelket századokon át!
                   Tudom, hogy mit adtál, töviskoronát
                   Áldott légy ma érte, s minden koron át.
 
 
 
 
 
7. jelenet
 
Lukács: Erzsébetnek fiúgyermeke született. Amikor szomszédai és a rokonai meghallották, milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy Mózes törvénye szerint nevet adjanak neki.
 
 
1. látogató:   Hallottuk, Erzsébet, megszületett fiad.
                     Születése óta ez a nyolcadik nap.
                     A nyolcadik napon, Mózes így rendelte,
                     El kell döntenetek, mi legyen a neve!
2. látogató:   Szegény Zakariás, továbbra is hallgat
                     Szájából az ember árva szót sem hallhat.
                     Senki meg nem érti, mért néma a szája
                     Mért hallgat még most is, Istent mért nem áldja?
Erzsébet:       Majd egy éve van már, hogy szava elállott
                     Megszületett fia, kire régen vágyott.
                     Nem szól még egy szót sem, mindhiába kéred,
                     Mióta a templom szentélyébe lépett.
1. látogató:   Ha már férjed néma, mondd meg te, Erzsébet
                     Mit választottál ki, milyen fiúnevet?
                     Férjed Zakariás, gondolom, szeretnéd,
                     Hogyha fiadat is ugyanígy neveznék.
Erzsébet:       Mi vagyunk a szülei, mi adjuk a nevét
                     Az a kívánságom, Jánosnak nevezzék!
1. látogató:   Hogy találtad ezt ki, hogy jutott eszedbe?
                     Jánosnak a családban nem hívnak senkit se!
2. látogató:   Mit szólsz hozzá Zakariás, legalább bólintson,
                     Erre a táblára nevet ő is írjon!
 
Zakariás a táblára írja: János legyen a neve!
 
2. látogató:   Akkor hát, Erzsébet, János legyen a neve
                     Atyja is akarja, egyetértett vele!
Zakariás:       Büntetés volt rajtam, hogy szavam elvesztem,
                     Istenünk szavában kételkedni mertem.
                     Aki hisz szavának, az az ember boldog,
                     Lám, beteljesedett, minden, amit mondott!
                     „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
                     Mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. . . „
 
 
 
8. jelenet
 
Lukács: Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.
 
 
1. katona:     Üdvözöllek, császár, ki Rómát vezeted!
                     Hatalmas Augusztus, legyen áldott neved!
                     Ahogyan kívántad, parancsod követtem
                     A császári titkárt trónodhoz vezettem.
Augusztus:    Régóta tart már a római béke,
                     Nyugodt az ország valamennyi népe.
                     Számukat sem tudom, ezért elrendelem:
                     Egész országomban népszámlálás legyen!
Titkár:          Megértettem, Uram, mi az akaratod,
                     Minden helytartónak megírom parancsod.
                     De a végrehajtást milyen módon kéred?
                     Hogyan írjuk össze a tengernyi népet?
Augusztus:    Minden ember menjen ősi városába,
                     Ott számlálják össze, vegyék fel listára!
Titkár           Így történik minden, ahogyan akarod
                     Máris kihirdetem a császári parancsot!
2. katona:     Nekünk katonáknak szent a császár szava
                     Aki engedetlen, velünk lesz a baja!
                     Ha parancsa ellen lázadna egy nemzet
                     Életünk árán is megvédjük a rendet!
 
 
 
 
9. jelenet
 
Lukács: József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából a judeai Betlehembe, Dávid városába, hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.
 
 
Mária:                  Nagyon elfáradtam, régen úton vagyunk,
                             Talán a városban nyugodt szállást kapunk.
József:                  Türelem, Mária, Betlehemben értünk,
                             Nem soká megyünk már, rögtön szállást kérünk.
                             Jó estét, Fogadós! Van – e még szobád,
                             Ahol meghúzódhat ez a szegény család?
Fogadós:              Menjetek csak tovább, nem adhatok helyet
                             Fogadónk már megtelt, óriási a tömeg!
Fogadósné:           Fogadónkban szállást szegénynek nem adok
                             Ebből a tömegből nagy hasznot akarok!
József:                  Jó estét asszonyok! Segítsetek rajtunk!
                             Zsúfolt fogadóban szállást már nem kaptunk.
1. parasztasszony:        Nálunk sincsen már hely, tele az egész ház
                             Jó pénzt hoz a házhoz ez a népszámlálás!
2. parasztasszony:        Hozzám sem jöhettek, szállást én sem adok
                             Mindenféle embert bizony nem fogadok!
József:                  És te, kedves leány, segítesz-e rajtunk
                             Nincs fedél felettünk, nem tudjuk, hol alszunk!
Leány:                  Szállást adni nektek sajnos én sem tudok
                             Sajnállak titeket, jótanácsot adok:
                             Egy barlangistálló van a falu szélén
                             Szegényes kis szállás, de elfértek békén!
József:                  Köszönjük tanácsod, a barlangba megyünk,
                             Ha már a városban nem jut szállás nekünk!
 
 
 
 
10. jelenet
 
Lukács: Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és AZ Úr dicsősége beragyogta őket.
 
1. pásztor:    Öreg este van már, ideje megállni
                     Embernek, állatnak szállásra találni.
2. pásztor:    Hosszú nap volt ma is, sokat legeltettem,
                     Bárányokat este karámba tereltem.
3. pásztor:    Elnémul furulyám, magam mellé teszem,
                     Hogyha a nap felkel, újra kézbe veszem!
4. pásztor:    Báránybőr bundámra én is leheverek,
                     Aludjatok ti is, jó pásztoremberek!
5. pásztor:    Feljött a sok csillag, fenn ragyog az égen
                     Minden vándor ember nyugovóra térjen!
6. pásztor:    Pihenjetek békén, én majd ébren leszek,
                     Őrzöm az álmotok, mindenre figyelek!
 
Pásztorok leheverednek, közben az angyalok köréjük állnak.
 
1. pásztor:    Mi ez a fényesség, hunyt szemmel is látom
                     ragyogó fény árad az egész síkságon:
2. pásztor:    Ilyet sose láttam, pedig öreg vagyok
                     leszállottak közénk az égi angyalok!
3. pásztor:    Milyen hangot hallok, mi ez a szép ének?
                     Hogy kerültek ide e mennyei lények?
Főangyal:      Egyszerű pásztorok semmit se féljetek
                     az egész világnak örömhírt hirdetek!
1. angyal:      Nehéz álmotokból gyorsan eszméljetek,
                     amit most elmondunk,arra figyeljetek!
2. angyal:      Nagy fényesség köszönt a betlehemi tájra,
                     ma éjjel született a világ királya!
3. angyal:      Zsidók Messiása, minden ember üdve:
                     földre tiközétek azt Úristen küldte!
4. angyal:      Fenn a magas égben dicsőség Istennek,
                     békesség a földön a jámbor embernek!
5. angyal:      Kisdedet találtok innen nem is messze:
                     pólyába takarva,jászolba fektetve.
6. angyal:      Barlangistállóban, hideg szalmán fekszik,
                     jámbor kis szamarak,juhok közt melegszik.
7. angyal:      Jó hír ez tinektek,de az egész népnek,
                     Betlehembe menvén ti is hirdessétek!
8. angyal :     Ti lesztek az elsők,hogyha fürgék vagytok,
                     a Messiás előtt hódolni tudtok!
4. pásztor:    Halljátok, emberek, nagy nap ez a mai,
                     ilyen nagy örömhírt nem mindig hallani!
5. pásztor:    Ne veszítsünk időt, siessünk, emberek,
                     máris megkeressük az isteni gyermeket!
6. pásztor:    Üres kézzel menni, hogyan képzelitek?
                     Újszülött királynak ajándékot viszek!
 
 
 
 
11. jelenet
 
 
 
Lukács: Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok Betlehembe siettek. Megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
 
 
 
1. pásztor :          Jámbor pásztoroknak szabad-e bemenni?
                   Újszülött Jézusnál látogatást tenni?
József:        Gyertek jóemberek,ti is örüljetek
                   népünk megváltója megszületett!
                   Szegényes istálló első lakhelye,
                   máris az anyja jászolba fektette.
2. pásztor: Jézus születésén mi is örvendezünk
                   jászolba elé ajándékot teszünk.
3. pásztor: Nagy pásztorbotomat lábad elé teszem:
                   szükséged lesz még rá-te jó pásztor leszel!
4. pásztor: Kis csomagot hoztam, sajtot és kenyeret
                   egyebem nincsen, ezt adom teneked.
5. pásztor: Jó meleg bundámmal takarlak be Téged,
                   e hideg éjszaka ne árthasson néked!
6. pásztor: Legkisebb én vagyok, nincs még ajándékom,
                   szerető szívemet ajándékul adom!
1-2. angyal:          Csodálatos éjjel köszöntött a földre
                   az irgalmas Isten szent Fiát küldte!
3-4. angyal:          Próféták álmai teljesednek végre,
                   akik szüntelenül Megváltót hirdettek!
5-6. angyal:          Eljöttél a földre, betlehemi kisded
                   földi életedet szegénységben kezded!
7-8. angyal:          Öröm költözzön ma minden emberszívbe,
                   békesség, szeretet uralkodjék végre!
Mária:         Köszönjük pásztorok a sok ajándékot,
                   amit szeretettel a jászolhoz hoztok.
                   Tudom, hogy az Isten megjutalmaz érte
                   tiszta szívetekbe költözik a béke!
 
 
 
 
12. jelenet
 
 
Lukács:         Eddig a történet, Jézus születése
                     De az örömhírnek nincsen ezzel vége.
                     Jó-e, amit írtam, mondd meg nekem mester
                     Tovább is írom majd, hogyha bíztatsz engem!
Szent Pál:      Elszorult a torkom, szóhoz is alig jutok
                     Földre szállt az Isten – a legnagyobb titok!
                     Jó az, amit írtál, csak folytasd tovább
                     Jézus örömhírét tudja meg a világ!
Lukács:         Folytatom a könyvet és mindent lejegyzek,
                     Amit csak Jézusról tudnak az emberek.
                     Jóságát, csodáit, tanítását írom
                     Jól és hitelesen, ahogyan csak bírom!
Szent Pál:      Engem hamarosan Rómába vitetnek
                     Krisztusért, hitemért császárnak feleljek.
                     Legyen veled az Isten, áldása munkádon
                     Ember, ha olvassa, Istenhez találjon!
                     Ti is, jó emberek, hívő keresztények
                     Jézus születését bátran hirdessétek!
                     Tudja meg a világ, ismerje meg minden:
                     Emberré lett értünk, így szeret az Isten!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Énekek szövege jelenetekhez
 
1. jelenet végén: ÉE/6. 1,3
Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő!
Beteljesült, már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád.
 
Föld virulj ki, völgyön-halmon
Viruló zöld hadd fakadjon;
Nyílj ki földnek szép virága:
Dávid házának királya!
 
2. jelenet végén:ÉE/6. 4
Ó fényes nap, ó szép Csillag,
Téged vágyunk mi látni csak:
Kelj fel Napunk, fényességed
Űzze el a sötétséget!
 
3. jelenet végén: ÉE/22. 1
Serkenj, lelkem, mély álmodból, vigyázz magadra,
Mert Urad jő e világra, szép váltságodra,
Drága kincset hoz magával orvoslásodra.
 
4. jelenet végén: H/11. 1
Ó fényességes szép Hajnal,
Kit így köszöntött az Angyal:
Üdvözlégy teljes malaszttal!
 
5. jelenet végén: ÉE/5. 4.a
Meghallván Mária
Szólását Angyalnak,
Igent mond, s anyja lesz
Az Isten fiának:
A várt Messiásnak.
 
6. jelenet végén:
Magasztalja lelkem…
 
7. jelenet végén: ÉE/ 15. 7.
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
 
8. jelenet végén: ÉE/ 22. 2
Örülj immár, hogyha voltál eddig bánatban
Mert királyod, ki majd eljő nagy hatalommal,
Kisgyermekként száll le hozzád, sok irgalommal.
 
9. jelenet végén: H/ 20. 1,2
Csordapásztorok midőn Betlehemben
Csordát őríznek éjjel a mezőben.
 
Isten angyali jövének melléjük,
Nagy félelemmel telik meg ő szívük.
 
10. jelenet közepén: ÉE/ 27 Refr.
Glória! Glória! Szűztől Isten születik,
Vesszőszál virágozik,
Megadta ezt irgalma az Istennek.
 
10. jelenet végén: H/ 32. 1
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe:
Köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
 
11. jelenet végén: ÉE/ 29.1
Nagy örömnap ez a nap: Messiásunk támadt,
Szűzanya szült szent Fiat, váltja fény az árnyat.
Jászolán a csecsemő szívet-lelket megnyerő
Ő emberségében, ám ugyancsak elvakít,
S nyomban térdre kényszerít ő istenségében.
 
12. jelenet végén:
Fel nagy örömre, ma született,
Aki után az ég epedett,
Mária karján égi a lény,
Isteni kisded szűznek ölén.
Egyszerű pásztor jöjj közelebb,
Nézd a te édes Istenedet!
 
Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt,
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel,
Egyszerű pásztor térdeden állj,
Mert ez az égi s földi király!