HITTAN ÚTÚtikönyv - levél / SZOLGÁLÓ hittan

SZÜLŐK OLDALA

1.Hittanos vagyok

1. Veni Sancte - Tanévzáró

Egy-két szó szülőknek a tanévnyitóra.

Így év elején Isten gondviselő szeretetére bízzuk gyerekeinket, hogy óvja, védje őket, amikor mi nem lehetünk mellettük. Atya gondoskodását, őrködő jóságát kérjük, hogy vezesse őket azon a jóúton, ami üdvösségük alapja lesz.

És kérjük Őt, szülők és tanárok egyaránt, hogy mi magunk is tudjunk gondoskodni gyerekeinkről, és nevelésünk helyes legyen, minden nap épülésüket szolgálja.

Ajánlott oldal:

Kisgyermek (és kamaszok) intelmei szüleihez

1. Ne kényeztess el! Tudom jól, nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.

2. Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban.

3. Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.

4. Ne viselkedj úgy velem, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon „nagy”-ként próbálok viselkedni.

5. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet ért el, ha kettesben, csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam.

6. Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.

7. Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – a fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

8. Ne vedd rossznéven, ha azt mondom: „nem szeretlek”. Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, ami megakadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.

9. Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljenek rám.

10. Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

11. Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék „becsületes”.

12. Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdezést, és máshol keresek választ a kérdéseimre.

13. Légy következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni benned!

14. Ne mondd nekem, hogy a félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.

15. Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a családom, amikor rájövök, hogy egyik sem vagy!

16. Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem irántad.

17. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni. Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül!

18. Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök. Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg!

19. E felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül, talán nem is kell neked hangoztatnom! Vagy mégis?

20. Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges. Szükségem van rád!

Forrás: Katolikus kalendárium

Keresztény szülőknek:

Az Isten szeretetét csak tőled ismerhetem meg igazán. Ne felejtsd el!

Amit tőled hallok és látok, az tanít engem hitre, szeretetre. Ne felejtsd el!

Ahogy te gondolkozol, amilyen értékeket te tartasz fontosnak – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el!

Ahogy te viselkedsz másokkal, ismerősökkel, idősekkel, szüleiddel – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el!

Ha nem veled lépem át a templom küszöbét, az nekem csak egy ház marad egész életemben. Ne felejtsd el!

Ha nem érzem, hogy neked fontos, hogy hittanos legyek, én sem akarok az lenni. Ne felejtsd el!

Ha vasárnaponként el akarsz küldeni a szentmisére, de neked sok dolgod van, akkor nekem is fontosabb dolgaim lesznek. Ne felejtsd el!

A Jóisten rádbízott. Ne felejtsd el!

2. Szolgáló hittan

Először is engedjétek meg, hogy a magázástól eltekintsek, mert valószínűleg közel egyidősek lehetünk, és megszoktam, hogy engem mindenki „tegez” a legkisebbektől az idősebbekig.

Mi a hittan?

Hittan, a hit-tanítását kifejező elnevezés. A korosztálynak megfelelő hittani ismeretek elsajátítását jelenti magába foglalva minden hittel kapcsolatos „témakört” (biblikumot, dogmatikát, liturgikát, egyháztörténetmet, erkölcstant, stb.) Minden korosztálynak mindegyik témakörről lehet beszélni a neki megfelelő módon. Ennek a hittanos oldalnak ez a célja, vagyis a hittani ismeretek továbbadása. Kétségtelen, hogy ez egy új módszer, egy új forma, de új lehetősét is rejt magában.

Családi hittannak szánjuk ezt az oldalt, hogy gyerekek és szülők tudjanak együtt „hittanozni”. A hittanos oldal rajzai, feladatai, kérdései, hogy a szombatok családi együttlétében a közös asztalra kerülhessenek.

A célunk az, hogy minden korosztály rendszeresen találjon neki szóló gondolatot ezen az oldalon, és a szülőknek is segítséget tudjunk adni gyerekeik kérdéseire adott válaszaikban.

Mint hitoktató minden hittanórámat így kezdtem: „Krisztusban, drága gyerekeim! Hittanozzunk” És ezt komolyan gondoltam akkor is, és most – ezért született ez a hittanos oldal. Mit hitoktató, mit is láttam évek alatt? Először is azt, hogy gyerekek rendkívül érdeklődőek (még azok is, akik kevésbé vallásos családban nőnek fel), és nagyon könnyen, jól megértik a hittant (még jobban, mint mi felnőttek). Másodszor említve pedig, azzal a ténnyel találkoztam, hogy a szülők sokszor nagyon szívesen beszélgetnének gyerekeikkel „Istenes dolgokról”, de a maguk szájából véve a szót: „nem tudom a kérdéseire a választ”. Egyszer egyik szülővel találkozva megkértem beszélgessen a gyerekkel otthon egy kicsit, hogy mi a különbség a szentek és az angyalok között. Azt mondta jó, majd mosolyog rám nézett – „Te, mi is?” Sok ilyen történetet tudnék mesélni, mint arról is hányszor ültek be szülők érdeklődve a hittanórára (csak az volt a baj, hogy mindig előbb válaszoltak a kérdésre, mint gyerekek). Ezt az érdeklődést látva szeretnénk ezen a módon a segítségetekre lenni.

A „Szolgáló” honlap Hittan oldala azonban nem a plébániai és iskolai hittanórák helyett van, érdeklődőknek szánjuk tartalmát.

Minek a gyereknek hittan?

Ma sokkal fontosabbnak tartjuk az egyéni fejlődés lehetőségének megteremtését, a tehetséggondozást, mint egy – két évtizeddel ezelőtt. Ez nagyon jó! A szülők felelősséggel tekintenek gyerekeikre, áldozatokat hoznak értük. Hozzák, viszik őket szakkörökre, táncórákra, edzésre. Ez mind nagyon jó! Én is vittem a gyerekeimet hetente négyszer zeneórára, kosárlabdára, focira. Öröm látni, mi mindenben jók tudnak lenne. De a gyereknek lelke is van. Amikor a Jóisten ránk bízta őket szülőkre tetőtől talpig, akkor a lelkét is ránk bízta. Olyan lelkületűek lesznek, amilyenekké mi neveljük őket. Tőlünk kapnak hitet, vagy hitetlenséget. És igyekszünk a gyerekeinknek mindent megadni, amire csak szüksége lehet, de legfontosabbat se felejtsük el: az Isten szeretetének hitére nevelni őket.

3.Hittanos

A gyerekek nagyon szívesen beszélgetnek a Jóistenről, a mennyországról. Ne féljetek felhozni ezt a témát! A gyerekeknek sokszor megdöbbentően bölcs gondolataik vannak, sokszor olyan kérdésekben teljesen tisztán látnak, amiben mi csak botorkálunk. Bizony mi felnőttek nagyon sokszor tanulhatunk a "tiszta gyermeki lélek" szavaiból.

Életünk célja az Isten Országa. Amikor erről beszélgetünk gyerekeinkkel, magunk is eltűnődünk azon, hogy mi életünkben mit jelent az "Isten Országa". A mennyországról való beszélgetésben szívesen hallgatnak a gyerekek történeteket azokról a rokonokról, ismerősökről, akik már ott vannak. Meséljünk nekik ezen emberek jószívűségéről, szeretetéről, hitéről, életében végzett munkájáról, életelveiről, bölcsességeiről. (Ha van mutathatunk nekik róluk fényképet.)

Az igazi valós példakép a legfontosabb a gyerekeknek (kicsiknek és nagyoknak is!). Ma pontosan az a baj, hogy értéktelen emberek lépnek fel magukat példaképnek kikiáltva, és a kamaszok, a felnövekvő fiatalok, azt látják, hogy ez jó. Nekünk szülőknek a lelkiismeretbeli kötelességünk, hogy gyerekeinkkel mérlegre tegyük mi - miért jó, és mi - miért nem.

A hittan füzetbe azt írtam, hogy rajzoljanak le, vagy keressenek képet azokról, akiket szeretnek. Ehhez szeretnék egy kis kiegészítést írni nektek is.

"Ó, azok a kamaszok!" - nem fognak családot rajzolni! Nem is kell, de szívesen hallgatják a róluk szóló régi "jópofa" történeteket, és örömmel nézegetnek régi családi fotókat. És náluk se felejtsük el, hogy az osztálytársak, barátok, tanárok az életük részei! Ma már sok gyereknek a telefonjában is vannak képek, nézzétek meg ti is a "haverokat", és hallgassátok meg a véleményüket az őt körülvevőkről!

Hittanozzatok együtt, hogy 10-20 év múlva tovább adhassák a tőletek tanultakat!

Ha szükséges egy-egy fontos fogalmat már most megtaláltok a Hittan Lexikon - Hittan szótár: Alapfogalmak oldalakon

4. Keresztény vagyok

A kisebbeket tanítsátok meg a keresztvetésre és a katolikus köszöntésre. A nagyobbak már megtanulják, hogy milyen vallásúak és melyik egyházhoz tartoznak.

Beszélgessünk velük keresztelésükről, nézzük meg velük együtt a fényképeket, videó-felvételt. A kereszteléskor, mint szülők azt vállaltuk, hogy hitünket továbbadva keresztény szellemben neveljük gyerekeinket.

Ha lehetőségünk van rá, vigyük el gyerekünket abba a templomba, ahol keresztelték, mert mindegyikük nagyon fontosnak tartja a hely ismeretét. Ha lehet olyan időbe menjetek, hogy a templomba be is tudjatok menni. (Segítséget adhat a www.katolikus.hu - "Miserend" oldala)

Több száz éves hagyomány a lakásunkban elhelyezett kereszt. Emlékeztet minket nap mint nap, hogy "Krisztus köztünk van, családunk tagja, gondviselő szeretetével mellettünk áll." Fontos lelki értéket hordoz a kereszt jelenléte mindannyiunknak. Ha még nálatok nincs, gondoljátok meg szükségetek van-e rá?

A tizenévesekkel nagyon fontos, és érdemes beszélgetni a jelképekről, és azok ruhán, táskán való viseléséről. "Csupán tetszik, vagy jelentésével azonosulok?" A belső lelki értéket megjelenésünkkel magunkon hordozzuk. Valóban az "én-t" hordom magamon?

Mi van ha nem tetszik ami a gyereken van? Figyelem!: a szülői észérvek hatástalannak tűnhetnek! - de mégsem azok, mondjuk el véleményünket, érveinket, és adjunk gondolkodási időt. Pár nap múlva az általunk nem szívesen látott "valami" a viselője saját belátásából eltűnik.

Vannak azonban olyan jelképek, rajzuk is amire mint szülő ki kell mondani az egyszerű "nem!" szót.

A szülői bölcsesség határtalan tud lenni. Kérjétek a bölcsesség áldását!

Mit lehet tenni, ha gyerekünk már nagyobb, de még nincs megkeresztelve. Lehetőség van a keresztelésre, de az értelmi tudattal rendelkező gyereknek már korának megfelelő hittant kell tanulni, hiszen az "igent" már ő fogja kimondani - és tudnia kell, hogy mire mond igent. Ha a gyerek nem akarja, az egyházi törvény szerint nem lehet megkeresztelni.

A kereszteléshez segítséget ad bármelyik plébánia. A lakhelyünk szerinti plébániát kell felkeresnünk.

Felnőttek megkeresztelésére is lehetőség van, sőt ma igen gyakorinak nevezhető. Láttam már példát arra is, amikor a szülő együtt keresztelkedett meg a gyerekével. Mindegyik lelkipásztor nyitottan fogadja a keresztelést kérőket. Forduljatok hozzájuk bizalommal.

5. Hittan szigetek hajósa

A katolikus jelek, jelképek ismerete nagyon fontos a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Útjelzőt jelentenek a hittan ismeretében. Nem jelentéktelen rajzocskák, hanem fontos jelképek ezek, melyen ismerete gazdagít mindegyikünket.

Ha a kisebbek egy-egy jelentését ismerik, már az is sokat jelent. A nagyobbaknak segítsünk több megismerésében.

Számunkra és nekik is érdekessé tehetjük a tanulást, ha egy-egy templomban látott jelről elbeszélgetünk: hol láttuk? milyen volt? mit jelent?

A mi (lakóhelyünk szerinti) templomunkban milyen jelek vannak?

Az interneten kereshetünk templomokat.

Szeretettel ajánlom a hittan.lap: Hittan és építészet részét.

A hittanosok most választanak maguknak saját hittanos jelet. Még az ifjúsági hittanosok is szívesen tették ezt, hiszen a jelek az ember életéhez hozzá tartoznak. A választás személyes kötődést jelent.

Mi most ennek fontos szerepet adunk, hiszen most "építik meg" saját hittan hajójukat, mellyel a "Hittan szigetekre" jönnek. Rajzolják fel hajójukra a hittanos jelüket, nevüket.

Jó hajózást egész családotoknak!

SZÜLŐK OLDALA

2. Isten és Ember

1. Az Isten - az ember

Mint ahogy az embernek vannak alapvető élet-tulajdonságai, úgy az Istennek is.

Mindig az emberiből indulunk ki, hiszen tapasztalati úton ezt ismerjük. A saját világunkból kiindulva lépünk az Isten felé.

Az Isten jellemzőinek ismerete nem emberi bölcsességből származik, hanem Isten kinyilatkoztatásából. Az emberiség papírral és ceruzával kezében sohasem fejtette volna meg Isten titkait. Ő mondta - az isteni kinyilatkoztatás a forrásunk.

Mint szülők, a gyerekek (és kamaszok) kérdéseire igyekszünk mindig válaszolni, azonban Istennel kapcsolatban sokszor feltesznek olyan kérdést, amire nem tudjuk a választ. Nem azért, mert mi buták vagyunk, hanem azért, mert emberi értelmünk a választ nem tudja felfogni. Egyszerűen szólva kicsik vagyunk hozzá, mert "ma még csak homályosan látunk..." Minden kérdésünkre a Mennyországban világos választ ad az Isten. Addig hitünkre támaszkodunk. Ezért ne akarjunk a gyerekek kérdéseire mindenáron válaszolni. Nagyon okos, logikus kérdéseket tudnak feltenni, amikre mi magunk szeretnénk tudni a választ. Ilyenkor egyszerűen őszintén mondjuk meg: nem tudjuk. Adjuk át nekik azt az Istenbe vetett bizalmunkat, hogy Ő minden kérdésre tudja a választ, és az örök életben e tudás részesévé tesz bennünket.

Az Isten alapvető tulajdonságait a gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek is meg kell ismerniük (örök, mindenhol jelen van, mindent tud), azonban soha ne feledjük el az isteni lényeget: Isten maga a szeretet! Minden tulajdonsága a szeretetre épül. Ez a mi szülői tanításunkat is hassa át: Hiszünk Isten végtelen szeretetében!

2. Az élet titka

A szülőknek szóló sorok az előző hittanóra sorainak kiegészítése, ahol legelőszőr arról volt szó, hogy amikor Istenről beszélünk, minden gondolatunk abból induljon ki, hogy Isten maga a szeretet. Csak ennek fényében tudunk helyesen szólni Istenről.

Most, hogy Isten mindenhatóságáról van szó, és arról, hogy Isten lélek - ismét ez a legfontosabb kiindulópont: Isten maga a szeretet.

A Szentháromságról beszélni talán a legnehezebb. A legfontosabb, hogy magunk sem értjük a Szentháromság titkát, ezért ne is akarjuk mindenáron egyértelműen megmagyarázni. Isteni titok - mondjuk ki, majd a Mennyországban Isten megajándékoz minket ezzel a tudással, személyes megtapasztalásával, felismerésével. Addig hitünk alapja.

Néhány emberi példát hozhatunk, melyek természetesen "félresikerültek", de egy kis kapaszkodót adhatnak. Ilyen egyik szentünk példája a háromlevelű lóheréről. Mindhárom levele külön-külön is egy-egy levél, saját formával, színnel, mégis együtt alkotják a lóhere növényét. Ugyanilyen lehet a három testvér példája, akik mindig ugyanarra gondolnak, ugyanazt akarják, mindent együtt tesznek, közös egyetértésben, mert a testvéri szeretet összeköti őket. Persze ez sem tökéletes példa, csak abban segíthet, hogy éreztessük: egy Isten van, akinek isteni titka a Szentháromság.

Ez az egy tanácsom van: ne akarjuk túlmagyarázni a Szentháromság titkát. Fogadjuk el magunk is, és fogadjuk el gyerekeinkkel is, hogy isteni titok.

Amikor Szent Ágoston a hittudós Isten titkaiban kívánt elmélyülni, azt megérteni, kiment a tengerpartra. Ránézett a tenger végtelen vizére és megértette, hogy egy kicsiny vödörbe a tenger végtelenségét nem lehet beletölteni. Így vagyunk mi is Isten titkaival.

3. Isten családja

A család fogalmát érdemes beszélni a gyerekekkel, mert főleg az alsó tagozatosokra jellemző, hogy nem értik a szűk család, és a rokonok fogalmát. Például, ha az iskolában megkérdezik tőlük, hogy hány testvéred van, többen azt válaszolják, hogy 3, 5, 6. A harmadik gyerek válasza után kezd a dolog gyanús lenni az embernek, és bizony hamarosan kiderül, hogy az unokatestvéreket is számolják. Legtöbbször azok a gyerekek gondolkodnak így, akiknek egyáltalán nincs is testvérük.

Arról is érdemes beszélgetni velük, hogy a családban ki- kicsoda, melyik rokon milyen rokon, kinek a rokona. Például a nagyszüleiről mindegyikűjük örömmel beszél, de legtöbben nem tudják, hogy az emlegetett nagymama az anyu vagy az apu anyukája. És ugyanígy a szülők testvéreiről sem tudják, hogy kinek a testvére.

Persze nem mindegyik gyereknél van így, de azért fontos, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel a családunkról.

Amikor Isten családjáról tanulunk, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy szentek azok, akik köztünk éltek a földön, és életük jutalma a mennyország. Beszélgethetünk velük "neves" szentekről, vagyis akiket az Egyház szentté avatott. Például Szent István királyról, hiszen őt a gyerekek többsége hála Istennek ismeri. De beszélgethetünk velük Szent Erzsébetről, mert a magyar királylányról nagyon szívesen hallanak. (Segítséget adhat: www.hittan.lap.hu hittan és történelem rész)

Bármelyik szentről is beszélünk a legfontosabb, hogy hangsúlyozzuk: mit tett! miért lett szent ő!

(Zárójelben írnék egy vicces, de mégis fontos dolgot. A gyerekek többsége Mátyás királyt egyszerűen szentté avatja a róla hallott "Mátyás az igazságos" történetek miatt. Igazságossága történelmileg elismert, de egyházi szentté avatása nem volt.)

A "neves" szentek mellett beszélgessünk velük olyan személyes rokonokról, ismerősökről, akiket ugyan nem avattak szentté, de a saját meggyőződésünk szerint a mennyországban élnek. Az ő ünnepük van Mindenszentek ünnepek, és külön ünnepnapot tartunk a Magyar szenteknek. A gyerekeket ezek a példák még közelebb hozzák ahhoz a törekvéshez, hogy szentek akarjanak lenni, szentül akarjanak élni, hiszen emberi életünk célja ez!

Az angyalokról beszélgetve hangsúlyozzuk a szárny ábrázolásának jelentését. Egyszerűen el lehet ezt magyarázni: hol itt tud lenni, hol ott. Nem kell ezt e kérdést túlragozni. Viszont nagyon fontos, hogy szegény angyalokat ne "ufónizáljuk" el. Semmi köze az angyaloknak az ufóteóriákhoz. Az angyal, az egyszerűen angyal. Mondhatnám: "láttam én már gyereket, aki az angyalnak űrhajót rajzolt." Segítsünk nekik megérteni, hogy az angyalok Isten szeretetében, Isten szabadságában élnek.

A szentekről is egyszerűen azt kell tudnunk, hogy ők is Isten szabadságában élnek, a fizikai törvényszerűségek felett állnak. Imádkozunk értük, hogy Isten szeretetének részesei legyenek, és ők is imádkoznak, közbenjárnak értünk Istennél életünk során. Amikor mi is meghalunk találkozunk a mennyben élő szeretteinkkel.

Kiegészítés:

Még egy fontos kérdés a szentekkel kapcsolatban. Ezek a szegény gyerekek annyi butaságot hallanak szellemekről, mágiáról, "vudubabáról" és még ki tudja mi mindenről. A "szellem" kifejezés körül ma teljes káosz van. Ki ezt, ki azt ért alatt. Ezeknek a mellémagyarázásoknak köszönhetően valójában félelem él felnőttekben és gyerekekben is. Nyugtassuk meg őket, hogy nincsenek szellemek, akik "huhogó, fehér ruhások", akik szórakozásból szekrényajtót nyikorogtatnak.

Idézek egy tv adásból: "Valaki vagy valami itt maradt a múltból. Hol maradtak itt a szellemek? Házakban, vagy éppen tárgyakban? Itt volt a lakása és természetes, hogy nem akar elmenni innen, hiszen annyira szép itt." A műsorban a szellemet egy fekete ruhás fátylas "ember" jelképezte.

Egyszerűen vannak emberek, szentek és angyalok. Se az angyalok, se a szentek nem ijesztgetnek, nem bántanak soha senkit, hiszen ők Istennel, az isteni szeretet teljességében élnek. A Mennyországgal teljesen ellentétes a "bántás" fogalma. Nem "ruccannak ki" a szentek rosszalkodni, egy kicsit rémítgetni. Ki cserélné fel a mennyország örömét, békéjét, boldogságát "szellemeskedésre"? És egyébként is be tudják csapni az Istent a mennyországba? Kidumálták magukat, hogy jó emberek voltak, közben nem is azok? Vagy lehetséges, hogy az Isten olyankor a föld felé néz és nem veszi észre, hogy ki merre mászkál? Butábbnál butább kérdések ezek. A szentek jók, szeretettel vannak irántunk, segítik életünket, imádságuk kisér minket, az Istenhez vezetnek szeretetükkel. Életünk egyik legfőbb kincse a szentek szeretetből eredő figyelme, közbenjárása, segítő szándéka.

Az egyik hittanos szerint, akik rossz emberek voltak, azok a szellemek. Logikus gondolkodás. Azonban az már nem logikus, hogy Isten miért ajándékozná meg őket mennyei tulajdonságokkal, miszerint például ott képesek lenni, ahol akarnak. Miért adna nekik az emberinél is nagyobb lehetőségeket, hogy másokat bántani tudjanak? Pokol és szabadság - ez a kettő nem fér össze.

A butaság okoskodása a következő feltevés is: azok a szellemek, akik már meghaltak, de még nincsenek a túlvilágon. Miért? Isten elfeledkezett róluk? Vagy kimaradt a nevük a "nagykönyvből"? Kusza gondolatok ezek. Vagy élünk, vagy meghaltunk. A kettő között nem lehet eltévedni.

Ezt a kiegészítést részt valóban csak szülőknek írtam, azért, hogy gondolatban fel tudjanak készükni gyerekeik kérdéseire. Azonban erről a "szellemes témáról" csak azokkal a gyerekkel kell beszélgetni, akiket foglalkoztat a gondolat. A többiekkel felesleges erről beszélni.

4. Imádság

Több minden van, amit csak a szülő tud megtanítani a gyerekének. Ezek közé tartozik az imádság is. Persze a reggeli imádságot vagy a Miatyánkot egy könyvből vagy egy honlapról is megtanulhatják a gyerekek, de az imádság lényege ilyen módon nem sajátítható el. A szülő az, aki életével tanít az imádságról. Elhangzó félmondataink, véleményeink, bizonyos helyzetekben való viselkedésünk tanítja meg gyerekeinket az Istennel járt élet közös útjára, a bizalomra épített életre.

Persze a közös imádság is fontos, de ebben nem merülhet ki a család hite. "Meg volt, strigula, végeztünk - majd holnap folytatjuk." Ettől több kell nekik: a meggyőződésünk, hogy az Isten szeretete végtelen, és gondoskodása mindennapi.

Segítsetek a kisebbeknek megtanulni az imádságokat, ebben segíthet a Hittan Lexikon / Imakönyvem rész. Jó alkalmakat kínál az élet az imádságra: például reggel oviba vagy suliba menet, délutáni főzés vagy beszélgetés közben, este a "jó éjt" puszi előtt. Szerintem nem szerencsés otthon az imádságnak "feszült szertartás jellegét" adni, mert az imádság természetes dolog, mindennapivá kell válnia gondolatainkban "jövet-menet". Ez a lényege. Mondhatnánk úgy is, hogy van az ájtatos imádság, és van a "gyalog" imádság. Mindkettőre szükség van, egyik sem helyettesíti a másikat. Ezt a gyerekekkel is jó érzékeltetni.

A nagyobbak között többen vannak, akik kényelmetlenül érzik magukat a közös imádságban - nem szabad rájuk erőltetni. Beszélgetésben szívesen részt vesznek, de maguk szeretnek imádkozni.

Se kicsit, se nagyot sose hozzunk olyan helyzetbe, hogy el kell mondania előttünk, hogy mit szeretne kérni a Jóistentől, vagy mit szeretne megköszönni, vagy egyszerűen elmondani. Bízzuk rá mit mond ki hangosan és mit nem. Ez lelkialkat kérdése. És valljuk be mi magunk sem mondanánk ki mindent hangosan, mert van amit úgy érzünk csak ránk és a Jóistenre tartozik (és ez így van jól!).

Ami viszont nagyon fontos dolog, hogy az imádság tapasztalatáról beszéljünk nekik. Mondjunk nekik példákat:

"azt kértem a Jóistentől, és megsegített",

vagy "azt kértem a Jóistentől és nem kaptam meg, mert Ő jobban tudta mire van szükségem, mi jó nekem."

"hálás vagyok a Jóistennek, azért hogy..."

"nem jól tettem, de megbántam"

Példáinkkal az imádságot "életre keltjük" a gyerekekben, de a fiatalokban is.

A kisgyerekek "kicsiségnek" tűnő kéréseit sose hurrogjuk le, mert az neki ugyanolyan fontos, mint nekünk a mi kéréseink. Azt tanulják meg, hogy a Jóistentől mindent kérhetünk, ami jó nekünk megkapjuk, ami nem, azt nem. Lehet, hogy mi nem értjük, hogy miért nem, de a Jóisten érti, és ez a fontos. És tanuljanak meg hálásnak lenni mindenért. Nem "ami jó volt, köszönöm", hanem mindenért - mert hiszen sokszor a számunkra rossznak tűnő dolgok visznek jó útra minket.

Egyszer egy nagymama velem veszekedett a hittanos unokája előtt, hogy neki az Isten ezt se adta meg, azt se adta meg, és különben is miért engedi a világban ezt a sok rossz dolgot. Ez a nagymama sosem fogja tudni megtanítani imádkozni az unokáját, mert ő maga sem érti miről van szó. A Jóisten az üdvösség felé vezet minket, hogy sima, hol göröngyös úton. Vagy bízom szeretetében, vagy morgolódhatok egy egész életen át, és járhatom a magam önfejű útját. A világ rossz dolgait pedig nem a Jóisten csinálja, hanem maguk az emberek. Persze ő erre azt mondta, miért engedi nekik? Miért? Mert ez az élet lényege, a szabadakarat. Isten nem sakkbábukat teremtett, hanem értelemmel rendelkező szabadon dönteni képes embereket. Ők ezt az utat választották, mi viszont azt szeretnénk, hogy a gyerekeink a jó utat válasszák.

SZÜLŐK OLDALA

3. Advent

1. Isten üdvözítő terve

A kisebbeknek és tizenéveseknek is fontos, hogy értsék Jézus, az Üdvözítő születésének előzményeit. Karácsonyra készülve ez az első lépés. Segítsetek nekik még ha röviden is, de megismerni a Teremtés Könyvének első részeit, hogy megértsék az emberiség üdvösségtörténetét. Így lépésről lépésre haladhatunk Jézus születésének, a karácsony ünnepének eljöveteléig. A hittant tanuló gyerekek így pontosan érteni fogják, hogy a miért nevezzük a Üdvözítőnek.

Az adventi készülés alkalmat ad arra, hogy beszélgethessünk az emberiség iránt megnyilvánuló istenszeretetről, és az egy-egy személy iránti isteni szeretetéről.

2. Üdvösségre várva

Szegényebbek vagyunk mint pár évtizeddel ezelőtt, ugyanis akkor mindenki pontosan tudta, hogy mit ünneplünk karácsonykor. Ma azonban, amikor ebben az időszakban kezdi a rádió, tv ömleszteni az adventi és karácsonyi reklámokat nagy összevisszaságot látunk. Ha a gyerekeket vagy a fiatalokat megkérdezzük ezekről az ünnepekről, kiderül, hogy a reklámok után már fogalmunk sincs róla mi is az ünnep. Ezért érdemes velük ezeket a reklámokat "kibeszélni".

Hangsúlyozzuk a lényeget. Egy-egy példa:

A Mikulás ajándékozás - Szent Miklós püspök ajándékozó szeretete indította el.

A télapó csupán egy mesefigura nem azonos a Mikulással.

Az advent nem a vásárlások vasárnapjait jelenti, hanem a várakozás örömét.

Karácsonykor se a Mikulás, se a Télapó nem jön, Jézus születésének ünnepe.

Ha lehet legyen ott az adventi időben családi adventi koszorú, amin minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújthatunk meg közösen.

Az adventi koszorút mi magunk is elkészíthetjük gyerekeinkkel együtt, sőt a nagyszülőket is megajándékozhatjuk. Elkészítése nem nehéz. A gyertyát dróttal is lehet rögzíteni, ha nincs ragasztópisztolyunk. Megmelegítjük a drót végét, és így a gyertyába hosszanti irányba beleolvasztható. Ezután a drótot az adventi koszorún átszórjuk, és körkörösen rögzítjük. Kisebb díszeket észrevétlenül lehet rögzíteni dróttal. A gyerekek nagyon szívesen készítenek velünk együtt adventi koszorút, a nagyobbak pedig már maguk is nekilátnak, és örömmel teszik a közös asztalra.

3. Adventi várakozás

Adventi készület a gyerekekkel

Az első, és legfontosabb, hogy lássák rajtunk, hogy is mi örömmel és komolyan készülünk karácsonyra.

Az adventi napi készületben a hittan füzet színezője, vagy más módszer is. Válasszátok ki együtt a megfelelőt. Ez az azért fontos, mert a gyerekek (még az alsósok is) nehezen tudják követni az adventi hetek múlását. A vasárnapi gyertyagyújtás és az adventi színező nagy segítséget ad nekik.

Az adventi készületnél a gyerekek minden napra feladatuk van. Ők dönti el mi lesz az. Minden nap beszéljük meg velük, hogy milyen jócselekedet vagy jószívűséget tettek – és dicsérjük meg érte. (Mi magunk is elmondhatjuk aznapi jóságunkat – hiszen nekünk is van ilyen.)

A jóságra készülni is lehet, így nagyon jó, ha előző este megtervezzük velük a másnapi jóságot.

A nagyobbaknak még több szüksége van rá, hogy beszélgessünk velük, hogy megtudhassák véleményünket, és mi is legyünk kíváncsiak az övékére!

Az adventi készületben sok segítget ad a Hittan Szótár (Jócselekedet, imádság, lemondás) adventi fejezete.

SZÜLŐK OLDALA

4. Karácsony

1. Angyal Názáretben

Mária történetéről és Jézus születéséről beszélgetve a gyerekekkel fontos kihangsúlyozni a történelmi hitelességét, mert a gyerekek olyan "mese áradatban" élnek (elsősorban a tv útján), hogy nehéz számukra szétválasztani a meséket és a történelmi tényeket. Még a nagyobb tizenéves gyerekek is többször felteszik a kérdést egy-egy filmmel kapcsolatban: "Ez tényleg megtörtént?". Karácsonnyal kapcsolatban is felmerülhet bennük ez a kérdés. Ezért is tettem a hittan oldalra térképeket, fényképeket. A www.hittan.lap.hu oldalon is találtok Szűz Máriáról, Názáretről, Betlehemről szóló weblapokat. Ha lehetőségetek van rá nézzétek meg együtt.

A nagyobbakkal érdemes elbeszélgetni Máriáról és Józsefről - hogy mit is jelentett az ő életükben az Istentől kapott megbízatás. Milyen emberek lehettek, akik alázattal és bizalommal elfogadták életük megváltozását. És ne felejtsük el azt sem, hogy nem mint ténnyel szembesültek, hanem az ő döntésüket, elfogadásukat is kérte az Isten - és ők mertek igent mondani.

2. Betlehem városában

A betlehemi történet kétezer éves. A mai embertől ez már olyan távol van, hogy szinte elképzelni sem tudjuk az akkori életet. A gyerekek is a mai világban gondolkodva jópofa kérdéseket tesznek fel.

Hittanosok jó szólásai: Nem volt autójuk? Miért nem mentek busszal? Egyik hittanos (Benedek) azt mondja: "Akkor mentek volna vonattal!" Katus bölcsen válaszol: "Nem volt pénzük jegyre!" És mikor kibeszéljük, hogy mi minden nem volt akkor, egy csendes hang hallatszik: "Hú, ez ciki!" Norbi viszont így gondolkodik: Én, el nem mentem volna olyan messzire gyalog! Telefonálok, aztán kész!" Na itt jön az igazi döbbenet: Se telefon, se tv, se számítógép.

Szóval érdemes velük beszélgetni a régebbi korokról.

A nagyobbakkal arról is jó beszélni, hogy nem kaptak szállást Betlehemben. Bár tudjuk, hogy nagyon sokan voltak akkor a városba (éppen a népszámlálás miatt), mégis egyetlen ember sem akadt, aki felajánlotta volna helyét. A fogadós sem szánta meg a gyermeket váró Máriát.

3. Pásztorok Jézus jászolánál

A pásztorok nem tudtak értékes ajándékot vinni magukkal, de amit adtak, azt szeretettel adták: a saját ennivalójukat viszik ajándékba.

A gyerekkel is fontos beszélgetni az ajándékozásról. Egyrészt azért, hogy megértsék, hogy nem az ajándék nagysága vagy értéke a fontos, hanem az hogy ki adja, és milyen szeretettel adja. A szegények karácsonya sokszor sokkal boldogabb, mint a gazdagabbaké, mert nem a "mit" van a középpontba, hanem a "hogyan".

Az ajándékozásról még azért is fontos beszélni, hogy a gyerekek is adjanak ajándékot. A kicsik örömmel készítenek rajzocskát, vagy kicsi betlehemet. A nagyobbak pedig apró ajándékaikat jószívvel adják át.

A testvérek legtöbbször nem ajándékozzák meg egymást, pedig erre is nagyon fontos lenne ránevelni őket.

Arról is fontos beszélgetni, hogy a jó ajándék személyes. Nem csak egyszerűen választok valamit, hanem végiggondolom, hogy minek örülne a legjobban az, akit szeretnék vele megajándékozni.

(Azt hiszem erről még felnőttekkel is érdemes lenne beszélgetni.

Tegnapi történet: Egy üzletben áll mellettem két tizenéves lány és egy felnőtt nő. Az egyik lány telefonja csörög, felveszi: Helló! Jó. Helló! Leteszi a telefont. Megszólal a felnőtt - valószínűleg az anyjuk: Ki volt az? Apád? Az - hangzik a válasz. Mit akart? Arany gyűrűt vesz karácsonyra. Azt mondja a másik lány: Aranyat? Az jó, mert utálom az aranyat. Anyuka: Haha! Nem baj majd én elhordom. Kisebbik lány: Ha már aranyat is vesz, de legalább megkérdezné, hogy milyen tetszik. Anyuka: Ja. Fizesd ki azt a vackot, amit vettél, aztán menjünk. Nagyobbik lány: Na ezért utálom a karácsonyt.)

4. Napkeleti bölcsek

Idézet régebben megjelent karácsonyi "Szülőknek" oldalról:

A karácsony a legszebb ünnep. A Szent Család örömének, boldogságának és békességének adjatok szállást. A szeretet kifejezésének egyik formája az ajándékozás, de mit ér, ha el nem felejtett „háborúk” kardjai repdesnek, vagy őszinte-személyes szeretet nélküli „multiszag” terjeng az otthonainkban.

Abban a családban legszebb a karácsony, ahol ezen az ünnep nem fordul fel a világ, hanem a békés hétköznapoknak egy kiemelkedő napja.

Sok mindennel foglalkozunk ilyenkor, szokások és hagyományok szerint éljük meg karácsony napjait. Ez így jó, de legfontosabbat az Isten szeretetét ne felejtsük el.

A karácsony hit nélkül csak ünnepi időtöltés. A hit Krisztus befogadása. Az „ajtót”, hogy bejöhessen, azonban nekünk kell megnyitni. A nyitott ajtajú pásztori kunyhóba örömmel érkezik, de a „heródesi kapunkat” nem fogja ránk dönteni. Családjaikba is csak akkor érkezik, ha meghívjuk. Ez rátok, szülőkre van bízva.

Receptet nem tudok adni (azt Krisztus adta: higgy minden nap), csupán néhány tanácsot írhatok le. Hallgassunk napközben karácsonyi CD-t, kazettát, hiszen ma már mindegyikünk számára elérhető. A gyerekeink érezzék, hogy a mai nap az Isten szeretetéről, a Kisjézus születéséről szól. A családi munkát osszuk meg egymás között, hogy mindegyikünk részese lehessen az ünnepnek. ( Aki nem csinál semmit, nem sok örömet fog találni. A kicsiknek is adjatok feladatot, boldogan elvégzik.)

A karácsony ünneplése, az ajándékozás előtt mindenképpen beszélgessünk gyerekeinkről Jézus születéséről (a Hittanos oldal ebben segítséget ad). A gyerekek mondhatnak verset, vagy énekelhetnek. (Segíthetünk nekik!)

A karácsonyi szentmise, a templomi fenyőfák és betlehem a karácsony lényegének része. Az üdvösség ünnepe, csak az Üdvözítővel lehet valóságos.

Legyen békés karácsonyotok!

SZÜLŐK OLDALA

5. Jézus gyermekkora

1. Egy nap Betlehemben

Jézus gyermekkoráról szóló hittanrészt nagy figyelemmel kísérik a gyerekek. Szándékosan írtuk e részt igen hosszúra. Amikor Jézus gyermekéveiről beszélünk, a gyerekek és a fiatalok is csodálatos figyelemmel kísérik, hiszen példaképként áll előttük. Olyanok akarnak lenni, mint Ő volt, még a "kicsit zsiványabbakban" is benne él ez az elhatározás. Segítsük őket ebben éppen azzal, hogy a hittanban a Gyermekjézusról szóló témakört megismerjük.

Ennél az első résznél - Jézus bemutatása templomban - kiváló alkalom nyílik arra, hogy gyerekeinkkel beszélgessünk az ő megkeresztelésükről.

Mennyire hasonlítanak ránk a gyerekeink?

A keresztségben a szülők és keresztszülők azt vállalják, hogy keresztényként nevelik fel a kisgyermeket. Most amikor hittanozunk velük éppen ezt tesszük. Persze "csak hittanozni" kevés, a mindennapi éltünk ad keresztény erkölcsi példát. Az a szülő, aki például nevetve meséli, hogyan tudott másokat becsapni (a boltban vagy a munkahelyén), vagy a családi béke megrontója örökös elégedetlensége miatt, azok sajnos a hittannal is csak ismereteket tudnak nyújtani a gyereküknek, de keresztényként nem nevelik őket. A gyerekek minden mozdulatunkat, véleményünket, viselkedésünket mint egy jó videó eltárolják, és egyszer egy szép napon magunkat láthatjuk bennük - jót és rosszat egyaránt. A szülők bizony nem is gondolják, hogy gyerekeik, milyen megdöbbentően hasonlítanak rájuk. Az iskolában, amikor új osztály kaptam, már az első szülőiértekezlet alkalmával 10 szülőből legalább 8-nak tudtam, hogy kinek ki a gyereke. Persze, most mindenki azt mondja, hogy természetes, mert hasonlítottak egymásra. Ez is igaz, de ez elég sokszor nem így van. (Például másnak érdekes lehet, hogy a szőke, kékszemű férjem ballag az utcán a két szinte fekete, sötétbarna szemű gyerekünkkel.) A testi adottságok hasonlóságát sokszorosan túlszárnyalja a viselkedésbeli hasonlóság, a hanglejtés, a kézmozdulatok, a mozgás - maga az ember stílusa. Egy egyszerű példa: bejön a szülő a terembe, óvatos mozdulattal megfogva a kilincset, lassan becsukja az ajtót, majd visszafordul az ajtótól a terem felé, kezét kissé felemelve halkan köszön, kimért mozdulatokkal szinte "lopakodva" keres egy széket, leül, és ezután óvatosan a kabátot meg sem mozdítva kibújik belőle. Na, ő az Ilus anyukája, aki pont úgy csinált minden mozdulatában, mint az Ilus szokott. Érkezik egy apuka. Az ajtó csapódva becsukódik mögötte, fejét megbiccenve mindenki felé fordulva köszön. Elviharzik a tanári asztal előtt, közben a kabátját már veszi le. A széket kicsit kifordítja, a kabátját félbehajtja, és jobb kezével "söprés-szerű" mozdulatot tesz az asztal lapján. Ő a Pisti apukája. Lehet szőke, lehet barna, de egy biztos, hogy a Pisti apukája. Kedves szülők, annyira hasonlítanak rátok a gyerekeitek! Kereszténynek is pont olyanok lesznek, amilyenek ti vagytok.

2. A Kisjézus Egyiptomban

Itt találkozunk először a hittanban legendával. Nem is jellemző a hittanra, hogy legendákról szólna. Két témakör van, amivel kapcsolatban legendákat megemlítünk, így a Jézus gyermekkora és a szentek legendái.

A legenda történelmi személyhez, vagy helyhez kötödő történet. Nem feltétlen valós történet, a lényeges mondanivaló kifejezése a célja. Jézus gyermekkoráról a Szentírás, amint tudjuk nagyon keveset ír. De a gyerekeknek fontos, hogy Jézus személyiségét gyermekkorán keresztül is megismerhessék. Ezért a Kisjézusról szóló legendák, ugyanazt a lényeget kívánják kifejezni, hogy Jézus szerettel fordul az emberek felé. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy ezek a történetek nem mesék, hiszen a mesék egyetlen szereplője sem valós létező. A felnőtt Jézusról sokmindent tudunk, a gyermekkori legendák a felnőtt Jézus személyiség tükrözik. Tett-e Jézus gyermekkorában csodákat? Nem tudjuk. Felnőtt korából több csodát ismerünk (vihar lecsendesítése, vak meggyógyítása, stb.), így lehet, hogy gyermekkorában is tett csodákat. Egy bizonyos azonban, gyermekként is csak szeretetből tett csodát, hiszen felnőttként is csak segítő csodát tett, olyan "mutatványszerűeket" sohasem, és azt is tudjuk, hogy önmagának, saját érdekében egyetlen csodát sem tett.

Érdekes kérdés felnőtteknek is: Ha te csodát tehetnél, mit tennél?

Így amikor a gyerekekkel ezeket a legendákat olvassuk, ne akarjuk mindenáron valódi történetnek beállítani, hiszen akkor később a Szentírás szavaiban is kételkedni fognak.

A gyerekek korának megfelelően magyarázzuk el nekik, hogy ezek a történetek Jézus jóságáról szólnak. Kedves történetek bár, de nem szentírási történetek.

A Szentírás evangéliumi részei Jézus felnőtt koráról szólnak, és az azokban olvasható csodák nem legendák.

3. A názáreti gyermekévek

Amikor Jézus gyermekéveiről beszélünk, a gyerekek csodálatos figyelemmel kísérik. De valójában milyen lehetett Jézus gyermekkorában? Csak ilyen szépre, kedvesre kiszínezzük az ő történetét? Csak jó példát akarunk adni a gyerekeknek: jószívű, segítőkész Kisjézusról? A Szentírás szavai: "mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt". Ez Jézus gyermekkorára is tökéletesen igaz. Nála egyáltalán nem arról van szó, hogy mire felnőtt megjavult, ahogy szoktuk mondani: "benőtt a feje lágya." Ő mindig Jézus Krisztus, az Üdvözítő, az Isten Fia volt. Kisgyermekként is. Minden örömöt és szomorúságot megismert, ami egy kisgyermeket, vagy egy fiatalt érhet, de rosszat, bűnt, sohasem követett el. Létezik olyan gyerek, aki sohasem rendetlen, szemtelen vagy lusta? Egy volt közülünk: a názáreti Jézus. Ahogy mi felnőttek a tökéletest látjuk Jézusban, így a gyerekeknek is a tökéletes Kisjézust kell megmutatnunk.

4. Jézus gyermekkora a Szentírásban

A Szentírás valóban nagyon keveset szól Jézus gyermekkoráról (Máté és Lukács evangéliuma), azonban ez a kevés is nagyon tanúságos. A gyerekekkel koruknak megfelelően ismertessük meg ezeket a történeteket. Így például a kisebbeknek én hittanórákon úgymond nem dramatizálom túl a jeruzsálemi gyermekmészárlás történetét, mert elborzadnak felette, és lelki épülésükre ehhez szerintem nincs szükség. Nem azt mondom, hogyha kérdeznek ne válaszoljuk, de azt a különös kegyetlenséget részleteiben ne ecseteljük.

Érdekes történet Jézus gyermekkorából, amikor a jeruzsálemi templomban maradt, és keresni kellett. A gyerekek rögtön rárajtolnak a történetre: "nem fogadott szót! megszökött!". El kell szomorítanunk őket, hogy nem így van. 2000 évvel ezelőtt egészen más volt a világ. Évente egyszer mentek Jeruzsálembe az egyiptomi szabadulás (a húsvét ünnepére). Gyalog és szekereken tették meg a több napig tartó utat. Azonban fontos tudnunk, hogy nem a családok mentek együtt, hanem a férfiak többnyire gyalog, a nők szekereken, és gyerekek is egy csoportba gyűjtve egy-egy szekéren. Jeruzsálemben is az ünnepeket külön tartották a férfiak, külön a nők, és a gyerekek is a "jeruzsálemi iskolában" ünnepeltek. Ezért volt törvény, hogy csak a 12 évüket betöltöttek mehettek a húsvét ünnepére.

A szülőkről szóló Szentírás

Jézus gyermekkoráról szóló szentírási részek nekünk szülőknek is igen tanúságosak, hiszen a Szentcsalád életét tárják fel előttünk. Milyen édesanya volt Szűz Mária? És milyen nevelőapa Szent József? Hogyan valósították meg a gondoskodó, szerető családot?

Mindannyiunk példaképe a Szentcsalád. Nekünk szülőknek is el kell gondolkodnunk, hogy a szülői szeretetben hogyan tudjuk követni a Szentírás legfőbb szülői példaképeit! Meg kell állnunk néha-néha és belegondolni, hogy milyen szülők vagyunk mi magunk. Mire neveljük szavainkkal és tetteinkkel gyerekeinket?

Kérjük a Jóisten segítségét, hogy mint szülőknek adjon nekünk kellő bölcsességet, hogy azokat a gyerekeket, akiket ránkbízott, úgy tudjuk nevelni, hogy "növekedjenek korban, kedvességben és bölcsességben."

5. A Gyermekjézus legendái

A legendákról már az előzőekben esett szó, így most ezt bővebben nem fejteném ki. Azonban egy gondolattal kiegészíteném "A szülőkről szóló Szentírás" részt.

Jézusnak tökéletes gyermekkora volt.

Mi az a tökéletes gyermekkor? Ahányan vagyunk, annyiféle választ adunk erre a kérdésre.

Bizonyos, hogy a család megélhetési, lakhatási körülményei nagyon fontosak - de biztos, hogy nem csak ettől függ a gyermekkor. Mennyi szegény családban felnőttet hallunk boldogan beszélni gyermekkoráról, és hány gazdag csemetét látunk elveszni az élet sűrűjében. A legjelentősebb a gyermekkorban a szülői "hogyan?".

Szülői mentalitásból már sokfélét láttam - és tanárként az eredményeiket is.

Néhányat a legszélsőségesebb nézetekből:

- én nem mondom meg a gyereknek mikor mit tegyen, mindig azt csinálhatja, amihez kedve van,

mert szeretném, ha boldog gyerekkora lenne

- nálunk nem kell a gyereknek otthon segíteni, dolgozhat még eleget az életben

- mi foglalkozunk a gyerekkel, mindent kikérdezünk tőle és megválogatjuk még a barátait is

(és még büszkén elmeséli a szülő, hogy már kiskorában is csak az apja engedélyével vehette

elő a játékait, és még ma is annyira figyelnek rá, hogy a telefon sms-t is elolvassák)

Ezek tökéletes gyerekkorok?

A mai gyerekek nagyrésze véleményem szerint egyszerű szóval kifejezve magányosan nő fel: társadalmi közösségekben - egyedül. Megéli az óvodás évek viharát, az iskolai elvárások özönét, a délutánokat napköziben vagy otthon egyedül töltik. Egy lakásban élnek a szülőkkel (már ha jobb esetben így van), de csak felszínes kapcsolat van köztük. "Mi volt a suliban? Semmi. Akkor jó."

Milyen szülők lehettek Szűz Mária és Szent József? ... Szerinted?