Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

LIGUORI SZENT ALFONZ püspök és egyháztanító augusztus 1.

LIGUORI SZENT ALFONZ MÁRIA Nápoly közelében, Marianellán született, 1696. szeptember 27-én (vagy 17-én), főúri családból, apja sorhajókapitány volt, nagyapja királyi tanácsos. Alfonso Maria di Liguori Nápolyban már 16 évesen ügyvéd lett, a római és a kánonjog doktora, ezenkívül festőművész és zongoraművész volt. Költőnek is kiváló volt. Már 20 évesen jól kereső és keresett ügyvéd volt. Ragyogó karrier állt előtte, és előkelő házasság egy hercegnővel.

Ő mélyen vallásos lelkületű hívő maradt minden sikere ellenére. 27 éves korában egy per elvesztése nyomán, amikor egyetlen mondatot nézett el, egy benső megvilágosodás nyomán elhatározta, hogy pap lesz. Böjtölt, imádkozott, majd kardját a Mária-szobor mellé akasztotta. Ezt az elhatározását apja csak nagy nehezen tudta elfogadni, csakhogy nem kitagadta. Harmincéves korában pappá szentelték, de évekig nem láthatta apját. Aztán egyszer az atya egy beszédére véletlenül betévedt a templomba. Anélkül, hogy fiát felismerte volna, szavai mélyen megragadták, végül aztán mégis kibékültek.

Hatásosan terjesztette Krisztus művét, sokan hallgatták, de azt is látta, hogy egyedül kevésre jut. Megalapította a redemptoristák (Megváltóról nevezett) társaságát. A harmincéves háború és a vallási viták megzavarták az emberek lelki világát, szükség volt a missziós munkára. Társai cserélődtek, de rendíthetetlenül dolgozott. A keresztény élet előmozdítására törekedett. Híresek és nagytekintélyűek erkölcstani könyvei, melyeket már súlyos betegen, köszvényesen, szenvedések közt írt. Az erkölcstudomány mestere volt.

XIII. Kelemen pápa 1762-ben, 66 éves korában, amikor súlyos beteg volt már, püspökké nevezte ki, Santa Agata dei Goti-ba. Tizenhárom év múlva megvált ettől a tisztségétől, és 1775-ben visszatért rendi közösségébe.

Rendtársai között, 91 éves korában halt meg Campaniában, Nocera de' Paganiban, 1787. augusztus 1-jén. Már 1816-ban boldoggá avatták, XVI. Gergely pápa 1839-ben avatta szentté, egyházdoktorrá pedig IX. Piusz pápa minősítette 1871-ben.

Példája: Isten eszköze vagy, minden feladatodat kiválóan kell végezned!

Olvasmányok: Róm 8, 1-4; (Zsolt 118, 9-14); Mt 5, 13-19 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: C259; F801; III140; M1094; T406; Z1621

SZENT ÖZSÉB püspök augusztus 2.

VERCELLI SZENT ÖZSÉB Szardínia szigetén született 283 körül. Szülei keresztények voltak, de az akkori szokásoknak megfelelően csak felnőtt korában, 309-ben keresztelkedett meg Özséb (Eusébiusz) pápánál, nevét is tőle kapta. Rómában Szilveszter pápa alatt pap lett. 345. december 15-én az Észak-Olaszországi Vercelli első püspöke lett, maga I. Gyula pápa szentelte püspökké.

Az ariánusokkal az Egyház nem tudott megállapodni. Zsinatról zsinatra változó erővel születtek határozatok, de végső megállapodásra nem tudtak jutni. Hithűsége Constancius császár ellenzését váltotta ki, 356 táján száműzetésbe küldte, ahol sok szenvedés várta. Száműzetésének állomásai: Palesztina, Kappadócia, Felső-Egyiptom. Az ariánusok itt is állandóan börtönnel, tömegtüntetéssel, sőt lincseléssel kínozták.

Julianus apostola uralkodása idején 361. végén véget ért számkivetettsége. Alexandriába, majd Antiochiába sietett. Az alexandriai zsinaton Szent Atanázzal együtt békejobbot nyújtott ő is az ariánusoknak. Nyolcvan évesen, 363-ban hazatérve továbbra is az ariánusokkal küzdött, az igaz hit védelmében. Sokat prédikált, papjai között bevezette a szerzetesi életformát. Ebben nyugaton az első volt.

Vercelliben halt meg 371. augusztus 1-jén, sok szenvedése miatt vértanúként tiszteljük. (Egy legenda szerint az ariánusok hithűsége miatt megkövezték Az ágostonos kanonokok patrónusa.

Példája: Ne a világ elismerését tekintsd a legfontosabbnak; Isten, elveid, lelkiismereted fontosabb.

Olvasmányok: 1Jn 5, 1-5; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27); Mt 5, 1-12 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: C484; F802; IV339; Z1622

VIANNEY SZENT JÁNOS, áldozópap augusztus 4.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I.

VIANNEY SZENT JÁNOS MÁRIA 1786. május 8-án született Lyon mellett, Dardilly-ban. Szülei szegény parasztok voltak, hatan voltak testvérek. A földeken segített szüleinek, akik szegényen éltek, de vallásosan nevelték gyermekeiket. 13 évesen lett elsőáldozó, megrakott szénásszekerekkel takart rejtekhelyen. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. Tanulni nem sokat tudott a francia forradalomtól zavaros időszakban. Hittant is titokban tanult.

Plébánosa segítette, hogy 19 éves korában iskolába kerülhessen, ám nagyon nehezen tanult. Behívták katonának, de lemaradt a csapatától. Egy ideig tanítóskodott, végül mégis folytathatta papi tanulmányait. 1812-ben felvették a verriéres-i szemináriumba. Gyengén sikerült vizsgák után csak támogató lelkiatyja segítségével szentelték pappá 1815-ben, azonban ekkor még nem kapta meg a gyóntatásra a fölhatalmazást. Csak később kapta meg a gyóntatásra az engedélyt. Az őt támogató plébános halála után, 1818 elején őt nevezték ki Ars falucska plébánosának.

Nagyon nehezen találta meg a megfelelő lelkipásztorkodás helyes módját. Többször el akarta hagyni faluját, de néhány híve erőszakkal visszahurcolta. Mint gyóntatót nagyra értékelték, a hívek mindenfelől hozzá sereglettek, tanácsait szent tisztelettel fogadták. A falu kocsmái egymás után bezártak, a férfiak közül is egyre többen jártak templomba.

42 évig volt Ars plébánosa, napi 15-16 órán keresztül gyóntatott. Voltak akik külföldről érkeztek hozzá gyónni. Közben belső kisértésekkel és betegséggel küzdött. Rágalmazták, kikezdték irigy paptestvérei is. Egész lénye mindennek ellenére szelídség és egyszerűség volt. Szigorú önmegtagadó életet folytatott. Igen sok időt fordított az Oltáriszentség előtti imára.. Alkalmatlannak és érdemtelennek tartotta magát. 1825-től kezdve egyre többen jöttek beszédeire és gyóntatószékéhez. Kinevezték tiszteletbeli kanonokká, sőt a kormány 1855-ben a becsületrend lovagjává is kinevezte. Ő teljesen meg volt győződve saját "semmiségéről"

Betegsége egyre jobban gyötörte. Felgyógyulásáért nem volt hajlandó imádkozni, még kedvenc szentjéhez, Szent Filoménához sem. A szentségekkel megerősítve meghalt 1859. augusztus 4-én Arsban, 74 éves korában, teljes kimerültségben. 1905-ben avatta boldoggá X. Piusz pápa, és 1925 pünkösdjén, május 31-én XI. Piusz pápa szentté avatta. 1929-ben minden plébános pártfogójává tették. Ars városka temploma, ahol teste nyugszik, zarándokhellyé vált.

Példája: Alázatosan fogadd el magadat, de tudd: több is telik tőled!

Olvasmányok: Ez 3, 16-21; (Zsolt 116, 1-2; Lk 4, 18-19); Mt 9, 35-10, 1 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: B84; C262; III173; M1105; T421; Z1623

HAVAS BOLDOGASSZONY augusztus 5.

SZŰZ MÁRIA RÓMAI FŐTEMPLOMÁNAK FELSZENTELÉSE (HAVAS BOLDOGASSZONY)

Az efezusi zsinat (431) Máriát, Jézus anyját Istenszülőnek nyilvánította. Rómában az Istenszülőnek a tiszteletére az Esquilinus dombon III. Szixtusz pápa a régebbi, Liberiusz pápa által épített Mária-templomot díszesen tovább fejlesztette. Falába vésette a dogmát: "Szűz Mária Isten-anya".

A templomot Santa Maria Maggiore bazilikának nevezték, ez az ünnep a szentelési ünnepe. Ez Nyugaton a legősibb templom, melyet a Szent Szűz tiszteletére szenteltek

Az eredeti templomot Liberiusz pápa építtette, azon a helyen, melyet a legenda szerint ezen a napon hó borított. Innen származik az ünnep magyar neve is. Érdemes tudnunk, hogy Budapesten, a krisztinavárosi templom is a Havas Boldogasszony nevet viseli.

Gondolat: Mária a tökéletes női ideáll; nők őt igyekeznek másolni életükben, férfiak őt keresik a nőkben!

Olvasmányok: Jel 21, 1-5; Jud 13, 23-25; Lk 11, 27-28 (v. Szűz Mária olvasmányai)

Irodalom: M1098; C484; P39, 45; III159; F805; Z1623

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA augusztus 6.

URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA

Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magamellé véve egy magas hegyre mentek. Ott elváltozott előttük, egész alakját a benne rejlő isteni erő sugározta át.

Ennek a titoknak liturgikus megünneplése már a 7. században megtalálható, az evangéliumát olvasták a második böjti vasárnap vigília miséjén, később a szombat reggelre tett vigília ünneplésen is.

III. Kalixtusz pápa hálaünnepül Hunyadinak Nándorfehérvárnál aratott 1457-es győzelme emlékére augusztus 6-ára tette a megdicsőülés ünnepét. Ezt hirdeti egyébként a déli harangszó is.

Régi hagyomány a Tábor hegyre teszi a megdicsőülés helyét. Ez 662 méter magas hegy, Názárettől keletre, mintegy 10 km-nyire. A hegyre Szent Ilona császárnő a Megváltó templomát és két kápolnát építtetett.

Gondolat: Én Uram, én Istenem!

Olvasmányok: Dán 7, 9-10.13-14; (Zsolt 96, 1-9); 2Pét 1, 16-19; Mt 17, 1-9 (A), vagy Mk 9, 1-9 (B), vagy Lk 9, 28-36 (C)

Irodalom: M1098; C484; III162; F806

II. SZENT SZIXTUSZ pápa augusztus 7.

SZENT II. SZIXTUSZ pápa athéni születésű, képzett filozófus volt. Papi hivatás ébredt benne, jóságos és békeszerető pap lett. Püspökként is híveit szerető maradt. Szixtusz pápát 257-ben szentelték Róma püspökévé. Küzdött az Egyházon belül éledező széthúzások ellen, főleg az eretnekek keresztelése terén. Megválasztása után Valerianus császár felújította a keresztényüldözést. Egy év múlva, amikor a Kallixtusz temetőben misézett, letartóztatták négy diakónusával együtt. Szent Lőrinccel szétosztatta az Egyház kincseit a szegények közt.

Két kedves diakónusával: Szent Agapitusszal és Szent Felicisszimusszal együtt 258-ban Rómában fejezték le. Minderről Szent Ciprián vértanú tudósít 80. levelében. Ereklyéi a Via Latina mellett épült és a nevét viselő bazilikában nyugszanak. Az Egyház egyik legtiszteltebb vértanúja lett.

Példája: Légy képzett, szeretettel teljes!

Olvasmányok: Bölcs 3, 1-9; (Zsolt 125, 1-6; Jak 1, 12); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: B85; C484; F807; M1099; III162- Z1632

SZENT KAJETÁN áldozópap augusztus 7.

SZENT KAJETÁN vicenzai grófi családból 1480-ban született Tienei Kajetán. Anyja a Szűzanya tiszteletére tanítgatta, olyan eredménnyel, hogy társai a "kis szent" névvel illették. Szeretett a szegényeken segíteni. Szeretett tanulni, előbb Vicenzában, majd Páduában tanult, jogtudós lett. 1505-ben II. Gyula pápa titkára lett és a pápai udvar szolgálatában állt. 1516-ban hosszú és alapos előkészület után pappá szentelték. Megalapította a teatinus-kongregációt, az ?isteni szeretet társaságát?, amely Velence és Nápoly környékén terjedt el. Céljuk a tagok lelki megújhodása, a vallási és erkölcsi színvonal emelése volt.

Állhatatos volt az imában és a szeretetgyakorlatokban. Buzgólkodott a gyakori és méltó szentáldozás terjesztésén, de betegek ellátásával és gondozásával is foglalkozott. Szigorú szegénységre fogadalmat tevő papi társulatot alapított 1524. szeptember. 14-én. Ez első volt a maga nemében, tagjait kajetánusoknak, teatinusoknak, vagy kietinusoknak nevezték. Tanulmányozták a Szentírást és a teológiát, sokat imádkoztak és böjtöltek. Reformátor volt, de igaz és helyes módon. Meghonosították a negyvenórás szentségimádást.

V. Károly császár zsoldosai 1527. május 6-án kirabolták Rómát, a teatinus kolostort és templomot is feldúlták és a lakóit kegyetlenül megkínozták. Elrejtett kincset keresve Kajetánt is többször félholtra korbácsolták. A feldúlt városból Ostiába mentek, majd Velencében folytatták korábbi tevékenységüket. Az 1530-as pestisjárványban különösen nagy szolgálatot tettek. Nem sokkal ezután Nápolyban is házat alapítottak.

1547. augusztus 7-én halt meg Nápolyban, szigorú szegénységben, vezeklésben. Hamvait a nápolyi San Paolo Maggiore- templomban helyezték örök nyugalomra. Boldoggá 1629-ben avatták, szentté avatására 1671-ben került sor. Ferdinánd Mária bajor választófejedelem 1672-ben Bajorország (és egyben családja) védőszentjévé nyilvánította Szent Kajetánt. Tiszteletére Münchenben szép templomot építtettek.

Példája: Szent szegénység, szent élet, szent tudás hatalmas dolgokat eredményez!

Olvasmányok: Sir 2, 7-13; (Zsolt 111, 1-9; Mt 5, 3); Lk 12, 32-34 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B86; C484; III164; M1101; Z1632

SZENT DOMONKOS áldozópap augusztus 8.

DOMONKOS spanyol nemesi családból származott, az ókasztíliai Caleruegában született 1170 körül. Családja szent életet élt, őt is az életszentség igénye vezette. Szüleitől még kisfiú korában esperes nagybácsijához került, ahol tovább fokozódott igénye az imádság, önmegtagadása, az irgalmassági cselekedetei.

Palenciában 1190-ben, 19 éves korában kezdett teológiát tanulni, és már ekkor elhatározta, hogy tudós könyvíró lesz.

Egy éhínség hatására elhatározta, hogy szegényen fog élni. Az 1200-ban történt pappá szentelése után is szegényen akart élni, közben 26 évesen az osmai székesegyházban kanonok volt. Szeretett volna misszionárius lenni, akkoriban a kunok megtérítése lett volna az álma.

III. Ince pápa Dél-Franciaországba küldte, ahol délies vidám életkedv, a katarok és valdiak szigorú életformája és egy nem túlságosan gyakorló kereszténység élt együtt. Hamarosan a szegények és nyomorultak lelki éhségével is találkozott. Ezek elfordultak az Egyháztól, tévtanokat vallottak. Domonkosék nem fölényeskedtek, hanem szegény és szerény igehirdetőként szóba elegyedtek az eretnekekkel és vallási tárgyú beszélgetésekben igyekeztek megnyerni őket. Ezt a módszert a pápa is megerősítette.

Ekkor, 1207 táján házat alapított Claret Vilmos segítségével a katolikus nők kiképzésére, és a Dél-Franciaországi eretnekeket, az albiakat kezdte téríteni. A térítés támogatására 1216-ban megalapította a ?prédikáló testvérek rendjét? a domonkosokat. A következő években sok spanyol, francia és olasz kolostort hoztak létre.

Gyomorbetegségben szenvedett, ennek ellenére sorban látogatta testvéreit. A betegek szentségével megerősítve 1221. augusztus 6-án halt meg Bolognában, miközben egyik itáliai prédikációs útját tartotta. A bolognai Szent Miklós templomba temették el, sírját egy minden felirat nélküli kőlap fedte. 1233. május 24-én hamvait átvitték az új Szent Miklós templomba. 1234. július 3-án avatta szentté Rietiben IX. Gergely pápa. Ereklyéi ma is Bolognában pihennek, a tiszteletére emelt San Domingo templomban.

Jámbor hagyomány szerint az albi eretnekség elleni küzdelemhez Szűz Máriától a Szentolvasót kapta. Ma tudjuk, hogy ez a nagyhatalmú fölséges imádság jó két évszázaddal később kezdett terjedni. De biztos, hogy az ő fiai voltak legbuzgóbb terjesztői és maga Szent Domonkos volt egyik fő képviselője az olvasóimádság szellemének.

Példája: Szerény igehirdetők nagyobb eredményt érnek el?

Olvasmányok: 1Kor 2, 1-10; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10; Jn 8, 12); Lk 9, 57-62 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B87; C266; F808; III150; M1097; T221; Z1633

10.

SZENT LŐRINC diakónus és vértanú augusztus 10.

L. más Lőrinc: Brindisi

SZENT LŐRINC szerpap volt II. Szixtusz pápa szolgálatában. A pápával négy római diakónust tartóztattak le. Lőrinc is köztük volt, de őt a kivégzés elől kiemelték. Próbált ragaszkodni a vértanúsághoz, együtt a pápával és társaival, de neki más sors volt szánva. Az Egyház kincseit követelte tőle a keresztényüldöző Valérián, hogy a Rajna És Duna mentén zsold híján már lázadozó hadsereget megnyugtathassák és a perzsák elleni háborút fedezhessék. Lőrinc az Egyház által gondozott szegényeket vezette a császár helytartója elé.

A császár prefektusának éktelen haragja nyomán Lőrincet rostélyon elevenen megsütötték Rómában, 258. augusztus 10-én. A kínokat ő jókedvűen tűrte. Történetét a 4. században Szent Ambrus milánói püspök írta le.

Sírja a Via Triburtinához közel található Campo Veranon van. Nagy Konstantin ide a San Lorenzo fuori le mura bazilikát építtetett, ez még ma is Róma hét főtemplomának egyike. Lőrinc tisztelete hamar, már a 4. században elterjedt az Egyházban. A latin egyházban hosszú ideig a legtiszteltebb szentek egyike volt. Egyik temploma a pápai könyvtár mellett épült, ezért a könyvek és könyvtárak védőszentjeként is tisztelik.

Példája: Segíts a szegényeken, ez lesz a Te kincsed!

Olvasmányok: 2Kor 9, 6-10; (Zsolt 111, 1-9; Jn 8, 12); Jn 12, 24-26

Irodalom: B87; C269; F810; III179; M1108; Z1634

11.

SZENT KLÁRA szűz augusztus 11.

ASSISI SZENT KLÁRA Assisiban, 1193. (1194). január 20-án (vagy július 16-án) született előkelő nemesi családból. 1202-ben a felkelő kereskedők és polgárok elől hosszú időre Perugiában keresett a család menedéket. Mély tanulmányi ismeretekre tett szert, de Szent Ferencnek és társainak a példája teljesen magával ragadta. A szegénység és szabadság kisugárzása teljesen megfogta, ő is közéjük akart állni. Szülei hallani sem akartak szerzetről, ők egy jó házasságot szerettek volna. Klárának és húgainak mindent megtanítottak, ami egy nemes asszony számára szükséges volt: latin műveltség, házi és kézimunka. De hiába jöttek fiatalemberek, kérők, Klára nem a családi elvárásokhoz igazodott.

Klára 1212. március 19. éjjelén szökésre szánta el magát. Ferenc előtt letette a fogadalmat, lerakta ékszereit és gyönyörű aranyszőke haját tőből levágatta, ezzel is bizonyítva a világnak való meghalását. Átvette a szürke bűnbánati ruhát, a fátyolt és az övet. A Bastia melletti Szent Pál-kolostorban rejtették el bencés nővérek. Innen a San Angelo di Panso kolostor nővéreinél keresett menedéket, de amikor Ágnes-húga is csatlakozott hozzá, itt is zaklatta a családfő. Ezek után a Szent Damján templomot és kolostort meg kapták az időközben hozzá csatlakozott társnőivel, akik közt volt két húga, Ágnes és Beatrix, de még édesanyja is, Ortulana asszony. Igazi szegénységben és boldogan éltek itt.

Assisi Szent Ferenc társnőjeként megalapította a ferences II. rendet, az őróla Klarisszáknak elnevezett női szerzetesrendet. A ferences szegénységet kívánta élni, erre azonban a női szabályzatok közt nem volt még példa. Klára csak halála előtt közvetlenül kapta meg a szegénységet engedélyező pápai iratot.

Szigorú szegénységben élt, ám a szeretet és jámborság tetteiben nagyon gazdag volt. Kiváltságlevelet eszközölt ki III. Ince pápától, eszerint semmilyen vagyontárgy birtoklására sem szabad őket rávenni, vagy kényszeríteni. Sokakat vezetett tanácsaival. IV. Ince pápa többször is meglátogatta, lelki gyermeke volt Ugolino bíboros is, a későbbi X. Gergely pápa.

Mély lelki barátság fűzte Prágai Szent Ágneshez, aki rendtársa volt, és akivel rendszeresen leveleztek. Leveleiből új tanítás is kisugárzott: Krisztus titokzatos Testének tagjaiként mindenki felelős mindenkiért és egymást valóságosan segíteni is tudja. Ez már a mai valódi apostolság nagy kihívása?

Assisiben, a Szent Damján kolostorban halt meg 1253. augusztus 11-én. Vele temették el a ?szeráfi szegénység privilégiumát? biztosító pápai iratot. Már 1255. augusztus 15-én szentté avatta IV. Sándor pápa. Épségben maradt testét a róla elnevezett bazilikában őrzik.

Példája: Boldogok a szegények.

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8.11; Mt 5, 3); Mt 19, 27-29 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: B88; C274; F811; III189; M1111; T230; Z1638

12.

13.

BOLDOG XI. INCE pápa augusztus 13.

BOLDOG XI. INCE pápa az itáliai Comóban született, 1611. május 19-én. Az Odescalchi bankárcsaládba tartozott. Eredeti neve Benedetto Odescalchi. Nem a bankárságot, hanem a katonai pályát választotta. A dicsőség és kitüntetések helyett azonban csalódások érték. A pápa szolgálatában akart ezután katonáskodni, azonban egy bíboros rávezette a papi hivatás és a komoly tanulás gondolatára. Ő a papi hivatást választotta.

1645-ben már bíboros volt. Ferrarában mint legátust, a szegények atyjaként tisztelték. 1650-ben novarai püspök, 1676. szeptember 21-én pápa lett. Haláláig úgy élt, mint egy szerzetes. Nagylelkűsége, jámborsága, tisztasága, lelkiismeretessége és egyszerűsége híres volt. Egyházát két szobából, egy faasztal mellől irányította. Több alkalommal ellentétbe került XIV. Lajossal, a ?napkirállyal?.

Sokat tett erkölcsileg is, de anyagi támogatással is a török elleni háborúk segítésére, de különösen Magyarország török iga alóli felszabadításáért. 1684. márciusában megalakította a török ellenes Szent Ligát. 4,5 millióval segítette török elleni harcainkat. Szent István királyunk tiszteletére Buda visszafoglalásának napját az egész Egyházban ünneppé tette.

1689. augusztus 12-én, Budavár visszafoglalása után 3 évvel halt meg. Tisztelete rögtön halála után elterjedt, és a szenttéavatási eljárás már 1714-ben megindult. A franciák ellenállása miatt azonban csak 1956. október 7-én avatta boldoggá XII. Piusz pápa.

1936. október 6-tól Buda várában szobra áll. Ezzel az emlékművel tisztelgünk hazánk felszabadítója és jótevője emlékének.

Példája: Dicsőséget és kitüntetést sok féle úton kaphat az ember, de nem az a cél...!

Olvasmányok: 1Kor 4, 1-5; (Zsolt 109, 1-4; Jn 10, 14); Jn 21, 15-17 (v. pápák)

Irodalom: C485; F813; Z1638; P192

SZENT PONCIÁNUSZ pápa és vértanú augusztus 13.

SZENT PONCIÁNUSZ pápa római származású volt, 231-ben szentelték fel Róma püspökévé. Megválasztásakor még Hippolitusz ellenpápa tartotta magát. Az egyház békében, üldözéstől mentesen élt Alexander Severusz (222-235) császársága alatt. Egy zsinatot hívott össze uralkodása folyamán.

Aztán újra fellángolt a keresztényüldözés. Száműzetésbe, Szardínia szigetére száműzte őt is és Hippolituszt is Maximinusz császár. Ponciánusz nem remélte, hogy élve visszakerül Rómába, ezért tisztéről lemondott, majd nemsokára elhunyt, 235-ben.

Testét hazaszállították Rómába és a Callixtus temetőben helyezték el. Tisztelete a római egyházban már a 4. század elejétől elterjedt.

Példája: Békében, üldözésben, mindent a helyzetnek megfelelően, Isten nagyobb dicsőségére!

Olvasmányok: pápák vagy vértanúk.

Irodalom: Z1639; M1241; PK28

SZENT HIPPOLITUSZ áldozópap (ellenpápa) és vértanú augusztus 13.

SZENT HIPPOLITUSZ Lyonból érkezett Rómába. Görög műveltsége volt, jelentős irodalmi tevékenységet folytatott.

Presbiter lett, és keményen támadta a tévtanítókat, akik Jézus istenségét tagadták, a Szentháromságot pedig csak egy hármasságnak tartották és nem egy személynek. Támadta Zefirin pápát is és Kallisztusz pápát is. Szigorú felfogása lazának tartotta az egyházi életet. Szívesen magyarázta műveiben a prófétákat. Grúz fordításban fenn maradt az Énekek énekéről írt kommentárja. Egy kis csoport 217-ben ellenpápává választotta.

Ponciánusz pápával együtt 235-ben Szardínia szigetére száműzte Maximinusz császár. Itt Ponciánusz lemondott 235. szeptember 28-án. (Ez az időpont az első pontosan feljegyzett dátum a pápák történetében.)

235-ben hunyt el. Hippolitusz holttestét a Via Tiburtina melletti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tisztelete a római egyházban már a 4. század elejétől elterjedt.

Példája: A lelkiismeretünk tévedhet, de mindég rá hallgatva cselekedjünk!

Olvasmányok: pápák.

Irodalom: B89; PK27; Z1639

14.

SZENT MAXIMILIÁN KOLBE áldozópap és vértanú augusztus 14.

SZENT MAXIMILIÁN MÁRIA KOLBE szegény lengyel munkáscsalád gyermekeként született Zdúnska Wolában 1894. január 8-án. Apja takács volt. A család szegénysége miatt a gyermekek iskola helyett otthon tanulták az elemi ismereteket. A ferencesek missziója hatására két testvér, a 13 éves Rajmund és Ferenc ferences szerzetes lett. Rajmund vette fel a rendben a Maximilián nevet.

1914-ben tette le ünnepélyes fogadalmát, és minorita szerzetes lett, majd 1918. április 28-án pappá szentelték Rómában. Elöljárói észrevették tehetségét. A rend Krakkóba küldte, ott a ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténetet tanított. Mária iránti gyermeki tisztelete vezette, amikor megalapította a ?Szeplőtelen Szűz Hadserege? nevű társulatot. Ez hazájában is, de más országokban is eredményesen terjedt. 1927-ben új kolostort épített nyomdával, kiadóval egy új vallásos folyóirat számára.

1930-ban misszionáriusként Japánba ment, Nagaszakiban új rendházat épített saját nyomdával és japánok számára szemináriumot állított fel. Megromlott egészségi állapota miatt 1936-ban hazarendelték és a lengyelországi Niepokalanow (?a Szeplőtelen városa?) elöljárója lett.

A Lengyelországot megszálló német hadsereg többször letartóztatta, a varsói Paeiak börtönben tartották fogva, majd 1941. május 28-án Auschwitzba szállították. A 16670-es számot kapta. Egy szökés következtében tíz foglyot éhhalálra ítélt a tábor parancsnoka. Az egyik elitélt társuk, Gajowcek Ferenc családos ember volt, az ő helyébe Kolbe önként felajánlotta életét. Imával és áldással kísérte társait a halálba. 1941. augusztus 14-én ő is elhunyt a kivégzőorvos injekciója következtében.

VI. Pál pápa 1971. október 17-én boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én szentté avatta.

Példája: Aki hivatásának él, életét felebarátjának, Krisztusnak adja!

Olvasmányok: lelkipásztorok vagy vértanúk.

Irodalom: B89; C485; F814; Z1640

15.

SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (NAGYBOLDOGASSZONY) aug. 15.

SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE (NAGYBOLDOGASSZONY).

Ezen az ünnepen az Egyház Máriának a mennyországba történt csodálatos és diadalmas testi felvételét ünnepli.

Máriának sem kora, sem halálának ideje, vagy helye nem határozható meg. A legvalószínűbb vélemény szerint Jeruzsálemben, még az apostolok elszéledése előtt halt meg. A szakadatlan, ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó, édesanyjának, Máriának a holttestét nem engedte át a földi enyészetbe, hanem röviddel halála után feltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ezt a népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Piusz pápa a "Fulgens Corona" kezdetű bullájában dogmai rangra emelte 1951-ben.

Már az 5. században Jeruzsálemben ünnepelték Máriát, mint Isten anyját. A 6. században ott már ünnepelték a "Dormitio Sanctae Mariae" (= Szűz Mária elszenderedése) ünnepét, ami a 7. században Rómában is elterjedt.

Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megülte. A "Napbaöltözött Asszony" nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az országot. Saját uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta.

Mária halálát eleinte január 18-án ünnepelték, de korán megkezdték augusztus 15-én liturgikusan megünnepelni Mária mennybemenetelét is. Krisztus mennybemenetelével (Ascensio Domini) szemben Mária ünnepét mennybevételnek (Assumptio Beatae Mariae Virginis) nevezzük. Régen Mária elszenderedése (Dormitio) vagy nyugalma (Pausatio) jelezte a naptárakban az Isten anyjának halálát.

Gondolat: Boldogasszony, édes, Hozzád esd ma néped:

Veszni indult lelkét, Hogy Te mentenéd meg, Édes Szűzanyánk! (SzVU 174)

Olvasmányok: Jel 11, 19. 12, 1-6; (Zsolt 44, 10-12.16); 1Kor 15, 20-26; Lk 1, 39-56

SzVU ének: SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

16.

17.

18.

19.

CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT apát és egyháztanító augusztus 19.

CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT burgundi nemesi családból 1090-ben született a franciaországi Dijon melletti Fontaines-ben. Heten voltak testvérek. Vallásosan nevelték a testvéreket, de egyidejűleg a kor valamennyi ismeretére is megtanították. Kiváló tanuló volt, és mélyen vallásos. Bernát titkolta az igazi szándékát, hogy szerzetes szeretne lenni. Végül mégis bejelentette elhatározását. Igyekeztek lebeszélni szándékáról. Hogy időt nyerjen a család, no meg hogy hátha közben meggondolja magát, Németországi tanulmányútra akarták rábeszélni. Már csaknem elindult az utazásra, de végül mégis a szerzetet választotta. Vele tartott egyik öccse is, nagybátyja is, meg még mások is.

30 rokonával és társával 1111-ben szerzetes lett Citeauxban, a pár éve alapított bencés monostorban a "szeretet iskolájában". 1115-ben megalapította Clairvaux-t (olv. klervót). Itt, apátként Szent Benedek szellemét a lehető legnagyobb pontossággal igyekezett megvalósítani. Ezek a kezdeményezések hozták létre a ciszterci rendet.

Kiváló tudós, nagy szónok volt, a tévedések elleni harc erős harcosa volt (doctor mellifluus). Az egyházszakadás miatt bejárta Európát, törekedett az egység és béke helyreállítására. Fáradozott a pápa és ellenpápa vitájának megoldásán, küzdött a katar szekta ellen, toborzott a keresztes hadak érdekében, vitázott a ciszter-rend belső vitájának rendezéséért. Sok könyvet írt, teológiáról, aszketikáról

1153. augusztus 20-án, 63 éves korában halt meg Clairvauxban. Már életében szentként tisztelték, szentté avatása 1174-ben történt meg. Érdekesség, hogy a szentté avatási eljárást III. Sándor pápa végezte el, aki Abelardnak, Bernát nagy ellenfelének tanítványa volt. VIII. Piusz pápa 1830-ban nyilvánította egyházdoktorrá. Ő a mézajkú doktor, a "doctor mellifluus", ezt a címet nagy Mária-tiszteletéért kapta. Jelszava volt: "Inkább lángolni, mint okoskodni" (magis ardere quam scire).Ereklyéi a Troyes-i székesegyházban vannak.

Példája: Inkább lángolni, mint okoskodni!

Olvasmányok: Sir 15, 1-6; (Zsolt 118, 9-14; Jn 15, 9.5); Jn 17, 20-26 (v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: B91; C284; F819; III250; M1121; T203; Z1648

EUDES SZENT JÁNOS, áldozópap augusztus 19.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

EUDES SZENT JÁNOS 1601-ben született a franciaországi Séez egyházmegyében, Eudesben (olv. őd-ben). Apja földmíves és falusi felcser volt. Polgári jómódban nevelkedett. Kiváló tanuló volt, már kisgyermek korától buzgón vallásos. Nem kívánt megházasodni, hanem 1620-ban felvette a kisebb papi rendeket. Pappá szentelése után plébániákon prédikált.

Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének nagy apostola volt. Erre a célra 1643-ban külön papi társulatot alapított, így kívántak a szemináriumokban jó papokat nevelni. A szemináriumok szervezését még saját társai közül is sokan ellenzéssel fogadták, de ő nem törődve a vádakkal egyre újabb és újabb szemináriumokat alapított.

Veszélyben forgó lányok megmentésére és keresztény nevelésére is gondolt, ennek érdekében alapította meg "A szeretetről nevezett Miasszonyunk" szerzetét.

1680. augusztus 19-én hunyt el Caenban, súlyos betegen, a szentségekkel megerősítve. Sírfelirata: "Pie vixit, sancte obiit" (Jámborul élt, szentül halt meg). X. Piusz pápa 1909-ben iktatta a boldogok sorába, XI. Piusz pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.

Példája: Élj jámborul, szent leszel!

Olvasmányok: Ef 3, 14-19; (Zsolt 130, 1-3; Jn 14, 23); Mt 7, 21-27 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: M1121; III217; Z1649

20.

SZENT ISTVÁN király augusztus 20.

L más István: Diakonus Pongrác

SZENT ISTVÁN KIRÁLY 969 körül született Esztergomban. Valószínűleg Szent Adalbert keresztelte meg. Asztrik szerzetessel kérte II. Szilveszter pápától jogainak megerősítését és a teljhatalmat. 1000-ben Magyarország királyává koronázták. Boldog Gizella lett a felesége. Fiával, Szent Imrével ők hárman a magyar családok számára mutattak követendő példát.

Igazságos, békeszerető és szent életű király volt. Keményen megkövetelte a pogány hagyományok elhagyását. Megtartotta az Egyház törvényeit és kereste az alattvalói igaz javát. Tíz püspökséget alapított és több kolostort. Támogatta az egyház élettét.

Élete végén súlyos betegségekkel küzdött. Nem volt utóda, aki méltó módon folytathatta volna a megkezdett munkát. Merénylettel is megpróbáltak életére törni. Reménytelenségében Máriának ajánlotta fel koronáját és az országot. A legjobb utódot választotta?

1038. augusztus 15-én halt meg. Székesfehérvárott temették el abban a Nagyboldogasszony-székesegyházban, amit ő építtetett. 1083. augusztus 20-án ebben a templomban avatta pápai engedéllyel Szent László szentté. Szent Jobbját később találták meg. Évente ezt a becses ereklyét ezen a napon ünnepélyes körmenetben viszi a magyar egyház a világ színe elé. Szent István Magyarország fő-védőszentje

Példája: Szent célodat igyekezz mindenáron végrehajtani!

Olvasmányok: Péld 4, 10-15.18-27; (Zsolt 65, 1-2.8-9.16-17); Ef 4, 17-24; (Jn 8, 31-32); Mt 7, 24-29

Irodalom: B90; C286; F820; II237; III222; M1480; T169; Z1539, 1650

SzVU ének: 293 294 295 296 297 298

21.

X. SZENT PIUSZ pápa augusztus 21.

L. más Piusz: V. Piusz

SZENT X. PIUSZ pápa 1835. június 2-án született a Veneto tartománybeli Riese falucskában. Eredeti neve Giuseppe Sarto. 14 évesen gyalog járt át naponta Castelfrancóba latint tanulni, és csak később lett bennlakó. Édesapja a földmívesség mellett levélhordó volt a falucskában.

1858. szeptember 18-án szentelték pappá. Kiváló pap volt, Tombolóban volt káplán, majd Salzanóban plébános. 1884-ben mantuai püspök, 1893-ban velencei pátriárka lett.

1903-ban választották pápává. Jelszava lett: ?mindent Krisztusban megújítani?. Tetteit a lélek egyszerűségében, szegénységben és bátorságban vitte végbe. Mindezekkel az erényekkel felszította a keresztény életet a hívek között. Bátran harcolt kora tévedései ellen. Megújította a liturgiát, az egyházi zenét és a lelkipásztorkodást. Korábbra hozta az elsőáldozást és buzdított a gyakoribb szentáldozásra.

Sokat szenvedett a fenyegető háborús veszély miatt, sokat küzdött a nézeteltérések leküzdése érdekében. 1914. augusztus 20-án, az első világháború kitörésének fájdalmával hunyt el. A boldoggá avatáskor, 1951-ben felvették testét, az még teljesen romlatlan volt. 1954. május 29-én XII. Piusz pápa szentté avatta. XXIII. János pápa engedélyezte, hogy a velenceiek kérésének megfelelően holttestét néhány napra Velencébe vigyék. Hívei lelkes fogadtatásban részesítették. Ma a Szent Péter bazilika egyik oltára alatt nyugszik.

Példája: Mindent Krisztusban megújítani!

Olvasmányok: 1Tesz 2, 2-8; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27; Jn 10, 14); Jn 21, 15-17 (v. pápák)

Irodalom: B92; C292; F821; T445; Z1658

22.

SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ augusztus 22.

BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ

A Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1). Ilyen rendíthetetlen méltósággal ünnepelte a keresztény világ ősidőktől fogva.

Az efezusi zsinaton (431) évszázados, mindenütt ismert gyakorlatot szentesítettek dogmával, azóta Máriát mint ?Isten Anyját? ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, évenkénti ünneplési időpontot határozva meg Máriának erre a tulajdonságára.

Gondolat: Égi királynak szent Anyja, Világosságnak ajtaja,

Kiben az élet szép napja, Magát miránk kiárasztja (SzVU 191)

Olvasmányok: Iz 9, 2-4.6-7; (Zsolt 112, 1-8); Lk 1, 26-38 (v. Szűz Mária olv.)

Irodalom: F822

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

23.

LIMAI SZENT RÓZA, szűz augusztus 23.

LIMAI SZENT RÓZA 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve ?Isabel de Flores? volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Szépsége miatt kicsit el is kényeztették szülei, annak ellenére, hogy a nagy család miatt (11 gyermek) meglehetősen elszegényedtek. A szép lányt szerették volna előkelően férjhez adni

Ő máskép gondolkodott, ?Jézus menyasszonya? szeretett volna lenni. Szeretett volna a szegényeken is segíteni, meg a családját is szolgálni. Sok szidást és bántalmat kellett elviselnie. Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte. Kertjükben kis kunyhó állt, ott elmélkedett, imádkozott és szemlélődött napi 12 órán keresztül is. Vallási gyakorlatait kézi munkával váltogatta, a kertet gondozta. Az eladott termékekért kapott pénzzel szüleit támogatta.

1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a ?Szűz Máriáról nevezett? jelzőt, pontosabban a ?Rosa de Santa Maria? nevet. Lelki kínok is gyötörték, rokonai is üldözték, az Egyház részéről is bizalmatlanság fogadta. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Három művet alkotott ebben a térben és időben messzi világban. Ő alapította az első kolostort Délamerikában, szemlélődő rendek számára. Elkészítette a terveket, kijelölte a megfelelő helyet, megszerezte a szükséges pénzt. Ő ebbe a kolostorba nem vonulhatott el, az halála után csak 1623-ban nyílt meg. Később cellája köré, melyben elhunyt felépült Lima második női kolostora is.

Másik nagy műve volt a szegények állandó szolgálata. A harmadik műve a misszió volt. Mint nő nem is gondolhatott arra, hogy elmenjen a legvadabb és legeldugottabb tartományokba az indiánok megtérítéséért. De lelkesen gondolt és imádkozott a hőslelkű misszionáriusokért. Őszintén szerette a vad és kegyetlen indiánokat, akikről Chilében élő fivére révén hallott.

Hosszú, sok fájdalommal teli haláltusát vívott az utolsó hetekben. A legnagyobb kínok dacára is örömmel készült a halálra. 1617. augusztus 24-én Limában halt meg, korán, 32 éves korában. 1668. február 12-én IX. Kelemen pápa boldoggá avatta. Lima védőszentjének nyilvánították 1669-ben, 1670-ben pedig egész Nyugat-India és a Fülöp szigetek védőszentjévé. X. Kelemen pápa avatta szentté 1671. április 12-én. Földi maradványai a limai domonkosoknál nyugszanak. Ő Délamerika, Peru első szentje. Limában az Ő tiszteletére épült Peru legnagyobb emlékműve.

Példája: Szeress minden embert: szegényt, színesbőrűt, beteget, ellenséget is!

Olvasmányok: 2Kor 10, 7- 11, 2; (Zsolt 148, 1-2.11-14; Jn 15, 9.5); Mt 13, 44-46 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: B93; C296; F0823; III276; M1137; T374; Z1661

24.

SZENT BERTALAN apostol augusztus 24.

SZENT BERTALAN apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Sok kutató azonosítja Natanaellal. Az Úr igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs (Jn 1, 44-50). Az Újszövetség egyébként nem említi. Neve alatt több apokrif írás is szerepel.

Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. Ott szenvedett vértanúságot.

Előbb elevenen megnyúzták, majd lefejezték Albanopolisban, más forrás szerint megnyúzás után keresztre feszítették. Ereklyéi Albana városából Lipari szigetére, majd Beneventbe, onnan Rómába, a Tiberisz szigetére kerültek 983-ban. Koponyáját (vagy fejbőrét) III. Ottó császár Rómából Frankfurtba vitette, más forrás szerint 1238-ban került a Maina-menti Frankfurtba, a Bertalan-dómba. Azóta a város védőszentje. Mennyei segítőjüknek tisztelik a Parkinson-kórban szenvedők. Ünnepe, az ősz kezdetén, sok népi szokás ihletője.

Bertalanról Marco d'Agrate híres szobra emlékezik meg, amely a milánói dómban látható. Karján tartja lenyúzott bőrét. Ábrázolásain jobb kezében késsel és a lehúzott bőrrel, baljában könyvvel láthatjuk. Templomai sok városban megtalálhatók, Rómában, Velencében, Brassóban. Hírhedt-híres emlékeztető az 1572-es ?Szent Bertalan-éj?. Ekkor Párizsban és Párizs környékén több mint tízezer protestánst, hugenottát öltek meg. Ünnepét XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben.

Példája: Légy "igaz" keresztény!

Olvasmányok: Jel 21, 9-14; (Zsolt 144, 10-13.17-18); Jn 1, 45-51

Irodalom: B93; BL144; C486; F824; III244; M1124; Z1662

25.

SZENT LAJOS KIRÁLY király augusztus 25.

SZENT LAJOS 1214.(1219.) április 25-én született Poissyban, anyja Szent Blanka. Atyját, VIII. Lajost tizenkét esztendősen elvesztette, és így 1226-ban Franciaország királya lett, IX. Lajos. A tényleges kormányzást 1236-ban vette át. A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Az alázatosság és jámborság példaképe volt. Anyjával az ő szerepük a francia történelemben olyan, mint nálunk Szent István, vagy Szent László, a németeknél Szent Henrik, a spanyoloknál Szent Ferdinánd, vagy az angoloknál Nagy Alfréd. Ő a keresztény fejedelem eszményképe.

Házasságot kötött, és 11 gyermeke volt, akiket gondosan nevelt.

Az ország kormányzásában is a békére, alattvalói jólétére törekedett. Gondoskodott a nép lelki szükségleteiről is. Segítette az egyházi életet, minden lehető módon.

1248-ban keresztes hadjáratba vonult, ahol 1250-ben fogságba esett. Drága pénzen váltották ki a fogságból. Továbbra is a keresztes hadak ügyében fáradozott, és 1267-ben egy újabb keresztes hadat vezetett. Útközben Karthágó (Tunisz) közelében halt meg 1270. augusztus 25-én hosszú súlyos betegség után. Csontjait Saint Denysbe vitték. 1273-ban megindította X. Gergely pápa a szentté avatási eljárását, és 1297. augusztus 6-án, VIII. Bonifác pápa alatt szentté is nyilvánították.

Példája: Inkább holtan, mint halálos bűnben!

Olvasmányok: Iz 58, 6-11; (Zsolt 111, 1-9; Jn 13, 34); Mt 22, 34-40 (v. szent férfiak)

Irodalom: B94; C486; F825; III245; M1127; Z1663

KALAZANCI SZENT JÓZSEF, áldozópap augusztus 25.

L. más József: Mária jegyese Munkás

KALAZANCI SZENT JÓZSEF 1556. vagy 1557. szeptember 11-én született José de Calasanz a spanyolországi Aragóniában, Peralta de la Sal falucskában. Kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Heten voltak testvérek. Őt már kisgyermekként is "kis szent"-nek nevezték, mondják, hogy már gügyögő gyermekként különös áhítattal imádkozott. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.

Végül Józsefnek egy igen súlyos betegségből való csodálatos felgyógyulása változtatta meg az apa keménységét. 1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját. Házat bérelt és adományokból egyre több gyermeket tudtak ingyenesen nevelni és tanítani. A hívek adományairól kapták a ?Kegyes Iskola? nevet.

1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért ?második Jóbnak? vagy ?keresztény Jóbnak? is nevezik.

Kilencvenéves korában, 1646-ban ellenfelei elérték, hogy rendjét feloszlassa X. Ince pápa. Ő ezt is rendíthetetlen lelki nyugalommal fogadta. Rómában 1648. augusztus 25(5)-én halt meg, halálos ágyához tisztelői tömege zarándokolt el utolsó áldásáért. Halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetesrend rangjára emelték. Földi maradványait a római Szent Pantaleon templom főoltára alá temették. Nyelve és szíve épségben megmaradt. Sok használati tárgyát őrzik ma is. 1748-ban boldoggá avatták, szentté avatása 1767-ben volt. XII. Piusz pápa az összes katolikus népiskola védőszentjévé nyilvánította.

Példája: Legyél türelmes!

Olvasmányok: nevelők vagy lelkipásztorok.

Irodalom: B94; C486; M1130; T343; Z1664

26.

27.

SZENT MÓNIKA özvegy augusztus 27.

SZENT MÓNIKA az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból. Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta. Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el. Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.

Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.

Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre, az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt. Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.

Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában. Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el. 1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette, és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.

Példája: Az oly parányi vízcsepp is - állandóan csepegve - átfúrja a kemény sziklát!

Olvasmányok: Sir 26, 1-4.16-21; (Zsolt 130, 1-3; Jn 8, 12); Lk (v. szent nők)

Irodalom: C299; F827; II129; M964; T96; Z1665

28.

ÁGOSTON, püspök és egyháztanító augusztus 28.

L. még: Canterbury

SZENT ÁGOSTON az Észak-Afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte pogány volt, csak halála előtt valamivel keresztelkedett meg, 371-ben. Édesanyja azonban, Mónika már keresztény.

Zavaros fiatalsága volt tanulás és erkölcs terén is. Apja kívánsága szerint szónoknak kellett tanulnia. Nagy becsvágy élt benne, sírni tudott, ha valaki föléje kerekedett. A játék kedvéért szívesen elhanyagolta a kötelességeit, és sok kísértése volt a hazudozásra. Jó nevű iskolákat is látogatott, de időnként garázda fiatalok társaságában is forgolódott. 371-ben szónoki és jogi tanulmányokat folytatott Karthágóban. Anyja vallásosságát ekkor dajka mesének tartotta. Pogány társaival sokat vétettek a hatodik parancsolat ellen. Ekkoriban született egy ismeretlen lánytól fia Adeodatusz.

Tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó próbálkozásai, hogy megtérjen arra ösztönözte, hogy félrevezetve anyját, 383-ban Rómába, majd Milánóba szökött előle. Mónika utána ment fiának, Milánóban sem szűnt meg a megtérésre buzdítani. Ágoston azonban nem tudott szakítani bűnös életével, sem pedig gyermeke anyjával.

Édesanyja könnyei és Milánóban Szent Ambrus beszédei térítették meg. Megragadta Ágostont Ambrus szónoki tehetsége, fellépése, műveltsége. Aztán Szent Antal életrajza nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a választ, mit tegyen. És akkor egyszerre csak a véletlenszerűen felütött Szentírás hirtelen megtérésre vezette.

Megkeresztelkedett 387. április 25-én, húsvét éjszakáján, majd hazájába visszatérve aszketikus életet élt.

391-ben pap lett, majd 395-ben Hippó püspöke. Szavaival és írásaival az igaz hit védelmezője volt. Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg.

430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Páviában van, az egykori longobárd fővárosban. Ide Luitprand Longobárd király hozatta 740 körül. A kései századok a ?kegyelem doktora? címet adományozták neki.

Példája: Jó gyónás után csapj át a másik végletbe: légy erős!

Olvasmányok: 1Jn 4, 7-16; (Zsolt 36, 3-6.30-31); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B95; C302; F828; III264; M1132; T99; Z1666

29.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA augusztus 29.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA

Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Heródes Antipasz lefejeztette Jánost Kr.u. 29-ben, Szalóme táncáért. Mint ismeretes, Heródes együtt élt testvére feleségével, Heródiással, aki elszökött Rómából férjétől, hogy a király Heródes mellett fényben, pompában élhessen. Lánya a már kissé kapatos vendégsereg előtt táncával mindenkit elbűvölt. Az alkoholmámorban tetszelgő király bármit hajlandó volt jutalmul adni a lánynak táncáért. Az anyja tanácsára János fejét kérte. Megkapta? (Mk 6, 21-28)

Keleten már az 5. században megülték ezt az ünnepet. Valószínűleg ezen a napon volt a szamariai Sebasztében Szent János templomának a búcsú napja. A magyar hagyomány a mohácsi vész napjával összekapcsolva emlékezik "Nyakavágó János" ünnepére.

Példája: Helyes tettünk következményét vállalnunk kell, tévedésünket pedig beismerni!

Olvasmányok: Jer 1, 17-19; (Zsolt 70, 1-6.15.17; Mt 5, 10); Mt 6, 17-29

Irodalom: B96; C487; F829; III275; M1133; Z1667