Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

KIS SZENT TERÉZ, szűz okt. 1.

L. más Teréz: -Avilai

A GYERMEK JÉZUSRÓL NEVEZETT (LISIEUX-I) (KIS) SZENT TERÉZ 1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.

Öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.: liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.

Csodálatosan felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Kongreganista volt. Ezután minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez - mindhiába. Tizenötévesen ismét próbálkozott: kikönyörögte nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.

A Kármell elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme teljék benne.

Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen) fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrt; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.

Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: ?Istenem szeretlek?. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták. 1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.

Példája: Kis dolgainkat mind ajánljuk fel Istennek!

Legyen mindenem az övé, csak örüljön neki. Ne mutassam ki másoknak az elégedetlenségemet.

Olvasmányok: Iz 66, 10-14; (Zsolt 130, 1-3; Mt 11, 25); Mt 18, 1-4 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: B106; IV9; C359; M1171; T467

SZENT ŐRZŐANGYALOK okt. 2.

SZENT ŐRANGYALOK

A Trienti zsinat rendeletéből a Katekizmus tanítja: gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen.

Szent Bernát tanítja: tiszteletet kell adnunk a jelenlétükért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért.

A Római Katekizmus az angyalokról azt mondja: az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.

Az ünnep hódolat Istennel szemben aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre. Az ünnep ezenkívül erősíti és elmélyíti bennünk az őrangyal iránti hitet és öntudatot. Növelnie kell bennünk önmagunk és társaink lelkének megbecsülését is, hiszen Isten is egy tiszta, szent angyal által őrizteti azt.

Az ünnep Spanyolországban keletkezett és a 16. században jutott át Franciaországba. V. Pál pápa szeptember első vasárnapjára, X. Kelemen pápa a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra, végül X. Piusz pápa október 2-ára helyezte az ünnepet.

Napi jófeltétel: Angyalként élj: dicsőítsd Istent és szolgálj Neki!

Olvasmányok: Kiv 23, 20-23; (Zsolt 90, 1-6.10-11; Zsolt 102, 21); Mt 18, 1-5.10

Irodalom: M1169; IV8

SzVU ének: 209

ASSISI SZENT FERENC, hitvalló okt.4.

L. más Ferenc: Borgia Paolai Szalézi Xavéri

ASSISI SZENT FERENC Assisi olasz városkában, 1182-ben született, eredeti neve Bernardone János volt. Apja gazdag posztókereskedő volt. Nevét azután apja megváltoztatta, abbeli örömében, hogy fia éppen Franciaországi (Provance-i) távolléte alatt született. Örökösének, vagyona megsokszorozójának álmodta fiát. Maga mellé vette az üzletbe.

Ferenc azonban inkább tervezte fényes lovagi jövőjét. A bolt zárása után lakomázott, nótaszó, lantpengetés, tréfák töltötték ki életét. Csínyeket szeretett elkövetni a társaival, de közönséges, vagy frivol sohasem volt. A szegényeken mindég segített.

Háborúság tört ki egyszer Perugiával szemben, 1202-ben vereséget szenvedtek Ponte San Giovanninál, Ferenc is fogságba került. Társaiban a fogság ideje alatt is ő tartotta a lelket. Két év múlva szabadult, de akkor halálos beteg lett, rádöbbent az emberi mulandóságra, kedve nagyon leromlott. Felgyógyulva még egyszer megpróbálkozott lovagi terveinek megvalósításával, ám hamarosan Spolettóban látomása volt, az Úr jelent meg neki. Ezután egy ideig szülővárosában imádkozott, elmélkedett, betegeket ápolt, segített. Újabb látomásban, Krisztus kérte: ?Ferenc, menj, építsd fel hajlékomat; hisz látod, csaknem romokban hever?.

Nekilátott a roskadozó Szent Damján-templom rendbe hozásának, néhány vég posztót eladott ennek érdekében apja készletéből. Apja megharagudott. Bezárta Ferencet egy szűk lépcső alatti odúba, majd megverte, végül a püspök elé hurcolta, visszakövetelve a posztó árát. Ferenc ekkor elhagyta a szülői házat, és templomok javításán dolgozott. ?Ne legyen... se két öltönyötök, se sarutok...? (Mt 10, 7-10) vallotta, szegényen, egyszerűen hirdette a bűnbánat és megtérés evangéliumát.

Követői gyorsan szaporodtak. Ők a ferencesek. Amikor tizenketten voltak, pápai megerősítést kértek III. Ince pápától rendjük számára. Nehezen kapták meg az egyházi engedélyt a rendalapításra, de a pápa álma segítette őket, mert a pápa a roskadozó pápai bazilika helyreállítójának Ferencet látta.

Ferenc szeretett volna vértanúvá válni, téríteni indult hát a mohamedán világba. Az egyiptomi szultánnal is találkozott, de tiszteletteljes fogadtatásban és gazdag ajándékokban volt része. Nagyon vágyott a szenvedésre is. Csaknem teljesen megvakult, igen súlyosan megbetegedett. Betegsége hosszú időre igénybe vette türelmét, ám ő bajait csak "nővérkéinek" nevezte. Mindég türelmes, figyelmes, gyengéd maradt testvéreihez, barátaihoz.

A rendtagok számának növekedése az eredeti szigorú rendi szabályokat is problémássá tette. Ekkor inkább a rend vezetéséről is lemondott, de a kezdettől önként vállalt szigorú szabályokat következetesen megtartotta. Inkább remeteségbe vonult. Greccióban létesített kolostort és 1223-ban itt hozta létre az első betlehemi jászol jelenetet. Megkapta Krisztus Szent Sebeit (stigmatizáció), és gondolatban egyre inkább eltávolodott a földtől.

Hosszú és nagy szenvedései 1226. október 3-án értek véget. A halált ?Halál testvér, Isten hozott? felkiáltással fogadta. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, maradványai fölé pedig hatalmas bazilikát építettek. Követői a ferencesek.

Példája: Élj vidám, szerény életet!

Olvasmányok: Gal 6, 14-18; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8.11); Mt 11, 25-30 ( v. szerzetesek)

Irodalom: B107; C362; IV14; M1174; T225

BRÚNÓ áldozópap okt. 6.

SZENT BRÚNÓ Kölnben, 1035 körül született, nemesi családban. Kölnben, Reimsben tanult, majd Párizsban nevelkedett. Hazatérve pappá szentelték, és hittudományt, klasszikus nyelveket, zenét és filozófiát tanított a reimsi székesegyházi iskolában. Érseke halála után az újabb érsek visszaéléseivel nem tudott megbékélni, menekülnie is kellett. 1081-ben végleg lemondott és a molemei bencés kolostorba lépett.

Magányos élet után vágyódott, ezért 1084-ben hat kanonok társával elvonult a Chartreuse melletti rengetegbe. Ott társaival megalapította a karthauziak rendjét. Néhány héten belül kápolnát és lakókunyhókat építettek.

1090-ben II. Orbán pápának (aki még Reimsben tanítványa volt) is segítségére volt fontos egyházi problémák megoldásában. Nem bírta megszokni Róma zaját. Amikor Orbán pápa kénytelen volt Dél-Olaszországba menekülni, Brúnó is vele ment. A squillacei egyházmegyében megkapta a La Torre nevű vadont, ahol létrehozta a második karthausi kolostort.

Calábriában, a Sqillace melletti Szent István kolostorban halt meg 1101. október 6-án. Társai azonnal szentként kezdték tisztelni, 1623-ban aztán XV. Gergely pápa tiszteletét az egész világra kiterjesztette.

Példája: Mindég maradéktalanul teljesítsd az állapotbeli kötelességedet!

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 1, 1-6; Jn 8, 12); Lk 9, 57-62 (v. szerzetesek)

Irodalom: B107; IV24; M1176

RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE okt. 7.

RÓZSAFÜZÉR KIRÁLYNŐJE

1571-ben Lepantónál - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása.

V. Szent Piusz pápa a csatát segítendő a rózsafüzért imádkozta, közben látomása volt, mégpedig a győzelmet látta. Valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.

A pápa a győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet. 1716-ban Péterváradnál is a rózsafüzér imádkozása segített győzelemre. XIII. Gergely pápa elrendelte az ünnepet, XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette.

Ismerd meg, és imádkozd a Szentolvasót.

Vigyázz! Imádságos lelkület nélkül nem élhetsz teljes értékű életet!

Olvasmányok: ApCsel 1, 12-14; Lk 1, 46-55; Lk 1, 26-38 (v. Szűz Mária olv.)

Irodalom: M1177

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

MAGYAROK NAGYASSZONYA okt. 8.

MAGYAROK NAGYASSZONYA

Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta a koronát és az országot. Őseink ezt szent örökségként adták tovább. A katolikus magyarok azóta is Szűz Mária előtt, mint Nagyasszonyuk előtt hódóltak minden időben és helyen.

Az 'asszony' szó még a magyarság pogány korszakában, az alán 'achszin' szóból kerülhetett nyelvünkbe a 8. század táján. Jelentése: úrnő, fejedelemasszony. Később a 'fejedelmi' jelentés elhomályosult, ezért adhatták hozzá a fokozó 'nagy' jelzőt.

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérte a nemzeti jellegű Máriatisztelet elismerését. 1896-ban, a milléniumkor XIII. Leó pápa október második vasárnapjára, majd Szent X. Piusz pápa október 8-ra tette az ünnepet. A Vatikáni zsinat után egy ideig a Magyar Püspöki Kar rendeletére szeptember 12-én ünnepeltük, de 1984 után ismét október 8-ra került.

Magyar Kápolnát kaptunk II. Szilveszter pápától a Szent Péter-bazilikában, ezt azonban bővítés miatt lebontották. 1980-ban II. János Pál pápa új kápolnát szentelt ezen a napon a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

Tanuld meg: Országunk, jövőnk Máriához való hűségünktől függ!

Olvasmányok: Sir 24, 23-31; Gal 4, 4-7; Lk 1, 26-28

Irodalom: B108; C491; IV37; M1483

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

SZENT DÉNES püspök. okt. 9.

AREOPAGITA SZENT DÉNES egy hagyomány szerint Szent Pálnak az Areopáguszon elmondott beszéde nyomán tért meg. (ApCsel 17, 34) Meghallhatott 80 táján.

Egy későbbi hagyomány szerint Athén első püspöke volt, majd Rómába ment, ezután Szent I. Kelemen pápa Galliába (a mai Franciaországba) küldte, Párizs püspöke volt több évig, híres könyveket írt.

A párizsi vértanúság valószínűleg egy másik Dénes püspökkel kapcsolatos, aki Párizsban dicsőséges vértanúságot szenvedett Rusztikusz áldozópappal, és Eleutériusz diakónussal.

Más hagyomány szerint (a legrégibb Martyrologium alapján) ez a második Dénes püspök és társai Párizsban missziós tevékenységet folytattak és Décius uralkodása alatt (243-251) fejezték le őket.

A hagyományok beszélnek egy harmadik Dénesről is, aki a 9. században élt, mélyértékű misztikus író volt. Tévesen és sokáig az első Dénessel azonosították. Írása a misztikus irodalom egyik legnagyobb kincse.

Franciaország védőszentje, és a 14 segítőszentek sorában is szerepel. Tisztelete Rómában a 11. századtól terjedt el.

Olvasmányok: 2Kor 6, 4-10; (Zsolt 125, 1-6; Jn 8, 12); Mt 5, 13-16 (v. vértanúk)

Irodalom: IV.41; BL94; C491; Z1739; M1181

LEONARDI SZENT JÁNOS áldozópap okt.9.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Nepomuki -pápa, I. Vianney

LEONARDI SZENT JÁNOS 1541-ben, vagy 1543-ban született az Olaszországi Diecimó-ban, jómódú polgári családban. Apja Leonardi János, anyja Lippi Janka volt. A közeli Lucca városkában tanult, gyógyszerész lett 16 éves korára. Egy helyi karitatív közösségben dolgozott, itt gyógyított. Tagja volt a Colombini Szent János által alapított jámborsági és karitatív egyesületnek.

26 évesen hivatásának engedelmeskedve ferences szerzetes szeretett volna lenni, nem vették fel, mert hiányos volt a teológiai ismerete, és nem tudott latinul. Két év tanulással pótolta lemaradását, 1571-ben fel is szentelték, és a luccai plébánián szolgált. Itt kezdett foglalkozni szegény sorsú fiatalok tanításával. Munkatársakat toborzott maga mellé. A luccai püspök támogatta, és társak is csatlakoztak hozzá. Igehirdetéssel és szegény gyermekek nevelésével foglalkoztak.

Közösségükben nézeteltérések keletkeztek, saját társai közül is többen vádolták őt. A belső problémák miatt kénytelen volt Rómába menni. Néri Szent Fülöppel barátságot kötött, vele együtt alapítottak egy papi kongregációt. 1593-ban VIII. Kelemen pápa jóváhagyta szerzetének részletes szabályait. Ebben a szervezési munkában 1604 táján ismerkedett meg Kalazanci Szent Józseffel, a piarista rend alapítójával, aki szegény fiúk ingyenes oktatásán fáradozott. Jó együttműködés jött létre a két szervezet között.

1609. október 9-én hunyt el egy járvány áldozataként. Hosszú boldoggá avatási eljárása 1861-ben ért véget, IX. Piusz pápa alatt. Halála után öt évvel szervezete egyesült a piaristák kegyes iskoláival. Rómában, a Pápai Magyar Intézet közelében, a Santa Maria in Campitelli templomban van eltemetve.

Tanulság: Ne nyugodj bele a nehézségekbe, küzdj rendíthetetlenül!

Olvasmányok: 2Kor 4, 1-2.5-7; (Zsolt 95, 1-3. 7-8.10; Mk 1, 17); Lk 5, 1-11 (v.lelkipásztorok, v. jótékonykodók)

Irodalom: IV38; C366

10.

11.

12.

13.

14.

SZENT I. KALLIXTUSZ pápa és vértanú okt.14.

SZENT I. KALLIXTUSZ pápa eredetileg ravennai származású rabszolga volt, akit keresztény gazdája (Karpoforusz) felszabadított, azonban zsidó vádak alapján Szardínia bányáiba került rabmunkára. Szabadulása után diakónus lett, és ő volt a róla elnevezett, a Via Appián levő temetőhely gondnoka, valamint az alsópapság felügyelője.

217-ben, Zefirin pápa halálakor ő lett a pápa. Mint pápa küzdött az eretnekek ellen és a megtérő bűnösök ellen szigorú eljárást követelő keresztények ellen, akik még ellenpápát is állítottak vele szemben, Hippolituszt.

222-ben egy népfelkelésben elszenvedett vértanúsága után a Via Aurélián temették el. Ereklyéit most a Santa Maria in Trastevere őrzi. Sírját 1960-ban megtalálták. Sírjának freskói vértanúságát ábrázolják.

Gondolkozz el! Rabszolgából, és rabból is lehet pápa, sőt szent! Isten kezébe kell tennünk sorsunkat!

Olvasmányok: 1Pét 5, 1-4; (Zsolt 39, 2.4.7-10; Jn 15, 15); Lk 22, 24-30 (v. vértanúk, v. pápáról)

Irodalom: B111; C491; IV63; PK27; M1187

15.

AVILAI SZENT TERÉZ szűz és egyháztanító okt. 15.

L. más Teréz: Kis

AVILAI (NAGY) SZENT TERÉZ Avilában, Spanyolországban született 1515. március 28-án, tizenegyedik gyermekként. Édesapja Cepeda Sanchez Alfonz jómódú, vallásos kereskedő ember volt, édesanyja Ahumada Beatrix igen jámbor asszony volt. Teréz korán megtanult imádkozni, hitéért lelkesedni és nagyon korán elkezdett olvasni. Tudásvágyát nehezen lehetett kielégíteni. Kedvenc olvasmányai a szentek élete volt. Gyermekes lelkesedéssel előbb vértanú, majd remete szeretett volna lenni. Ezután lovagregényeket próbált írni, majd szépségével kezdett túl sokat foglalkozni.

Tizenhat éves korában már a hivatását is elvesztette, már nem gondolt apácaságra. Vidám társasági életet élt. Ekkor édesapja ágostonos apácákra bízta nevelését. Itt újra magára talált, ám azt is tudta, édesapja ellenezné, hogy szerzetes legyen. Szent Jeromos leveleit olvasta, és ez megerősítette hivatásában. Betegen hazakerült. Felgyógyulva titokban elhagyta otthonát és 1533. (1535.?) november 2-án apja beleegyezését is megszerezve karmelita apáca lett. Rendi neve: ?A Jézusról nevezett Teréz?.

Sokat betegeskedett, egy alkalommal napokig tetszhalott is volt már, majdnem élve eltemették, de magához térve és feljavulva egyre nagyobb lett életszentsége. Egyre többször jelentkezett életében a szemlélődő imádság kegyelme. Sokat szenvedett a gyanúsítások, megnemértések, értetlenségek miatt. Magával szemben is bizalmatlan volt, hátha nem Istentől vannak adományai. Tudós és szent emberek megnyugtatták, de figyelmeztették is a kegyelmekkel járó szent elkötelezettségre is. Gyóntatója parancsára kezdte leírni lelki élményeit.

Már életében szentként kezdték tisztelni, de a féltékenység sokakat ellene fordított. Látomásban az Úr parancsot adott neki, hogy elvonultabb élettel folytassa lelki útját. 1562. augusztus 24-én Avilában 12 társával megalapították a Szent József-kolostort. Itt az eredeti karmelita szabály szerint éltek, ?sarutlanok? lettek. Keresztes Szent Jánossal sikeresen reformálta meg rendjüket, az eredeti szigorú szabályok szellemében. Sok rendházat alapított, kiterjedt levelezést folytatott.

Sokan kívánták látni, vele találkozni. Amikor Alba hercegi családja hívta, hogy jelenlétével segítséget adjon, Teréz sietett Albába, de már csak nagybetegen ért oda. Megmondta halála pontos idejét, de alázatosan vállalta az orvosi vizsgálatok és kezelések gyötrelmeit. 1582. október 4-én halt meg, azon a napon, amelyen XIII. Gergely pápa naptárreformja megkezdődött, ezért ünnepeljük október 15-én (mert 4-én a naptárreform miatt 15-ét írtak!). Holtteste épségben maradt, Albában őrzik, a tiszteletére emelt gyönyörű bazilikában. 1614-ben V. Pál pápa boldoggá avatta, 1622-ben pedig XV. Gergely pápa szentté avatta. VI. Pál pápa 1970-ben egyháztanítói címet adott neki. Spanyolország második védőszentje. Jelmondata volt: ?Szenvedni vagy meghalni!?

Példája: Gyengén, betegen is erős az erős!

Olvasmányok: Róm 8, 22-27; (Zsolt 18, 8-11; Jn 15, 9.5); Jn 15, 1-8 (v. szüzek, v. egyháztanítók)

Irodalom: B111; C375; IV64; M1189; T318

16.

SZENT HEDVIG szerzetesnő okt. 16.

L. még: Lengyelországi

SZILÉZIAI SZENT HEDVIG Bajorországban, Burg Andechs-ben született 1174 körül, nővére volt II. Endre királyunk feleségének, Gertrúdnak. Anyai nagynénje volt Szent Erzsébetnek. Apja andechsi gróf volt, IV. Berthold, anyja groitzschi Ágnes. Ötéves korától kezdve a kitzingeni bencés nővéreknél tanult, hogy minden szempontból alkalmas lehessen fejedelemasszonyi feladatai ellátására.

1186 tájékán, 12 éves korában kikerült a zárdából és házasságot kötött. Férje Henrik sziléziai herceg lett, hét gyermekük született. Nagyon vallásos életet élt, sokakat segített, betegotthonokat épített. Női ciszterci kolostorokat hoztak férje segítségével létre.

Sok megpróbáltatást jelentett számára a idegen ország, de hat gyermeke is meghalt. A tatárok támadásakor, 1238-ban csatában elesett a férje, 1241-ben Lignitznél elesett fia is, atyjának, Henriknek az utóda.

Amikor férje meghalt, 1238-ban belépett a trebnitzi kolostorba, de nem tett fogadalmat. Itt halt meg 1243. október 15-én. A kolostor templomába temették. Szentté avatási eljárása közvetlenül halála után megindult. 1267-ben emelte IV. Kelemen pápa a szentek sorába

Figyelj fel erre! Családanya, családapa is lehet szent! Bárki! Még Te is!!!

Olvasmányok: Sir 26, 1-4.16-21; (Zsolt 127, 1-5; Jn 8, 31-32); Mk 3, 31-35

Irodalom: B112; C492; IV72; M1189; T237

ALACOQUE SZENT MARGIT szűz okt. 16.

L. más Margit: Árpád-házi, Skóciai

ALACOQUE SZENT MARGIT MÁRIA 1647. július 22-én született Franciaországban, Cluny-től nem messze, Verosvres közelében. Itt a Leuthecourt nevű tanya volt az Alacoque-család nemesi kúriája. Apjának, Alacoque Kolos királyi főjegyzőnek Lamyn Filiberta volt a felesége. Hét gyermekük közül Margit volt az ötödik. Margit nyolcéves korában elvesztette édesapját, édesanyja ekkor igen nehéz helyzetbe került. Margitot a Charollesi klarissza nővérekhez helyezte el, ahol elemi kiképzést nyert, és megérezte, hogy Isten őt a szerzetesi életre hívja. Kilenc évesen lett elsőáldozó, ám ezután súlyos betegen, gyermekbénulással el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult.

16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta: szegénységük, nélkülözés, megszégyenítés, kiszolgáltatottság. Később rendeződtek az anyagi körülményeik. Margit kereste a szórakozást, csinosította magát, lelki élete is ellanyhult. Már csaknem férjhez ment, de 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1669-ben bérmálkozott meg. A rokonsága az Orsolyitákhoz tanácsolta volna, ő azonban másként döntött. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban a Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária Margitra változtatta. Teljesen átszellemülten élt, a világ felé feledékenynek látszott. Emiatt elöljárói keményen bántak vele. Türelme azonban mindvégig kifogyhatatlan maradt. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Vérével írta le, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét. Így is élt. Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatást kapott.

1673-ban az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá és Margit szívét lángra lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak. Ezt azután (különösen első-péntekenként) sajgó fájdalommal érezte, azt hitte, hogy hamuvá ég.

A második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tünt fel Margit előtt és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálos beteg lett, ám amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult. Ettől kezdve felettesei nem nézték különcnek. 1675. februárjában kapcsolatba lépett a jezsuita De la Colombiére Boldog Kolossal, a Jézus Szíve tisztelet későbbi nagy apostolával.

A harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta Margit előtt Szívét és Szent Szíve tiszteletére külön ünnepet kért. A következő pénteken Margit felajánlotta magát a Szent Szívnek. Hasonlókép tett Kolos atya is.

Nehéz tíz esztendő következett ezután. Margit egészsége jelentősen megromlott, állandó fájdalmai voltak. Környezete is gyanakodva nézte. Kinyilatkoztatásait csak 1684 után kezdték hitelesnek tekinteni. Kolos atya ugyanis a halála előtt írt "Retraite spirituelle" (Lelki magány) című könyvében széles körben ismertté tette Margit Mária magán-kinyilatkoztatásait. Élete utolsó szakaszában újoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett Margit. 1690. október 17-én hunyt el, arcára ekkor csodálatos szépség ült ki. Az ott térdeplő orvos csak így jellemezte: ?Szeretetből élt, nem csoda, ha szeretettől halt meg?.

1685-ben egy érdekes önéletrajzot írt, ezt szerencsére nem tudta megsemmisíteni utolsó betegsége alatt. 1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

Tudod!? Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk! Lehetőleg minden hónap első péntekjén áldozzál, és engesztelj!

Olvasmányok: Ef 3, 14-19; Mt 11, 25-30 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: B112; C492; IV76; M1190; T396

17.

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC püspök és vértanú okt. 17.

L. más Ignác: Loyolai

ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogánykeresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidókeresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.

A Domitianusz császár üldözése ugyan lényegében a lázongó zsidók ellen irányult, azonban a feljelentések miatt sok keresztény került vád alá, mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni. Ignácot is feljelentette valaki 110 és 115 között, elfogták és állhatatossága miatt vadállatok elé dobásra ítélték.

Megkötözve szigorú katonai őrizettel Rómába vitték. A hajó a kisázsiai kikötővárosokat érintette, így az ottani keresztények találkozhattak a fogoly Ignáccal. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz, ezekben tanított Krisztusról, az Egyház szervezetéről, keresztény életről. Sokat szenvedett a kísérő katonák önkényessége miatt.

Rómában az egyik állami ünnepen az amfiteátrumban a nézők szeme láttára tépték szét a vadállatok. Halálát bátran fogadta. Tertullián mondja: ?A mártírok vére keresztények magva?. Földi maradványait a keresztények Antiochiába vitték

Gondolat: Bajban ne ess kétségbe! Az élet nem állhat meg! Reménykedj!

Olvasmányok: Fil 3, 17-4, 1; (Zsolt 33, 2-9; Jak 1, 12); Jn 12, 24-26 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: I124; C378; T5

18.

SZENT LUKÁCS evangélista okt. 18.

SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.

Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.

Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, körülbelül 70-ben. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Cz(stochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.

Olvasmányok: 2Tim 4, 9-17; (Zsolt 144, 10-13.17-18; Jn 15,16); Lk 10, 1-9

Irodalom: B113; BL1130; C381; IV8; M1192

Könyörgés, gondolat

19.

SZENT JÁNOS ÉS SZENT IZSÁK okt. 19.

L.más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

BREBEUF SZENT JÁNOS ÉS JOGUES SZENT IZSÁK áldozópapok voltak, és társaikkal vértanúságot szenvedtek 1642. és 1649. között. Jezsuita hithirdetők voltak. Irokéz, mohak és huron indiánok ölték meg őket.

Kanadában szenvedett vértanúságot

Chabanel Natál pap, 1649. dec. 8-án,

Daniel Antal pap, 1648. júl. 4 -én,

de Brébeuf János pap, 1649. márc. 16-án,

Garnier Károly pap, 1649. dec. 7-én,

Lalement Gábor pap, 1649. márc. 17-én.

A mai Egyesült Államok területén áldozta életét hitünkért

de La Lande János segítőtestvér, 1646. okt. 19-én,

Goupil René segítőtestvér, 1642. szept. 29-én,

Jogues Izsák pap, 1646, okt. 18-án.

XI. Piusz pápa avatta szentté őket 1930-ban.

Olvasmányok: 2Kor 4, 7-15; (Zsolt 125, 1-6; Mt 28, 19-20); Mt 28, 16-20 (v. vértanúk, v. hithirdetők)

Irodalom: C492

KERESZTES SZENT PÁL áldozópap okt. 19.

L. más Pál: Apostol Csong Haszang Miki Pálforduló Remete

KERESZTES SZENT PÁL 1694-ben született Ovadában (Alessandria, Genuától északra, Piemont tartományban). Szülei nemes származásúak voltak. Családi neve Danei Pál Ferenc volt. Korán árvaságra jutott, de őrizte édesanyjától kapott jámborságát. Sokat imádkozott, mélyen tisztelte a Szent Szüzet, vállalta a fájdalmakat zokszó nélkül. Ifjú korában kereskedő volt, de tökéletesebb élet után törekedett. Vágyódott a vértanúság után ezért beállt Velencében keresztes vitéznek. Hang szólította visszatérésre, másféle szenvedést ígérve neki.

Remete lett az Orbetello közelében levő Argentaro hegyen, Casteazzoban. Mindenről lemondott, szegényeknek és betegeknek szolgált. Társakat gyűjtött maga köré, és 1720-ban megalapították a passzionisták rendjét, teljes nevén ?a Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett sarutlan papok kongregációját?. 1727-ben pappá szentelték, 1737 után szerzetesházakat alapított, apostoli tevékenységet folytatott, közben kemény penitenciát vállalt.

Nehéz megpróbáltatásokat kellett a megnemértés és magárahagyottság miatt elszenvedni, mindezt örömmel viselte. Nagyhatású beszédeket tartott, sokakat megtérített. 1773-ben szerzetük megkapta a római Szent János és Pál templomot a Celio dombon. Ide települt mint rendfőnök, és itt, 1775. okt. 18-án halt meg.

IX. Piusz pápa 1867. június 29-én, (Szent Péter és Pál napján) szentté avatta, ünnepét április 28-ra tette. A Vatikáni Zsinat után került ünnepe halála napjához.

Példája: Társakat keress a céljaid megvalósításához!

Olvasmányok: 1Kor 1, 18-25; (Zsolt 116, 1-2; Mt 5, 6); Mt 16, 24-27 (v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B113; C492; II103; M945

20.

21.

22.

23.

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS áldozópap okt. 23.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Kapesztrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.

Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.

Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.

A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Közreműködése nagyban hozzájárult a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa szerte felhangzott a Te Deum. III. Kalixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.

A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll.

Példája: Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért!

Olvasmányok: 2Kor 5, 14-20; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8.11; Jn 8, 12); Lk 9, 57-62 (v. hithirdetők)

Irodalom: B115; C385; I310; M920; T282

SzVU ének: 301

24.

CLARET SZENT ANTAL püspök okt. 24.

L. még: Páduai Remete Zakkaria

CLARET SZENT ANTAL MÁRIA Spanyolországban (Katalóniában), a Barcelona közelében található Sallentben született, 1807. december 23-án. Gyermekkorától pap szeretett volna lenni, ezért sokat imádkozott. Apja szövő üzemében kellett dolgoznia, tehetséges volt, egy szövöde igazgatója lehetett volna. Nem fogadta el a lehetőséget, 1835-ben pappá szentelték. Mivel hazájában pap-többlet volt, Rómába ment, szolgálatait felajánlani. Egy jezsuita lelkigyakorlat hatására jelentkezett a rendbe, azonban reumatikus lábfájdalmai miatt noviciátusa megszakadt.

Visszaküldték Spanyolországba. Itt polgárháború dúlt, nagyhatású beszédei miatt üldözték a politikai pártok, de a nép csodálattal hallgatta beszédeit. 1843-tól Katalóniában sok éven keresztül prédikált a népnek. Sokat gyóntatott, mondják róla, hogy megérezte, ki él körülötte súlyos bűnben. Az emberek szentnek tartották. Sok könyvet írt, sikere óriási volt.

Nem volt biztonságban hazájában, ezért püspöke a Kanári szigetekre küldte 1848-ban. Ott is folytatta eredményes munkáját. Egy év múlva hazatért és a vichi papi szemináriumban 1849-ben megalapította a claretinus missziós társaságot, Mária szeplőtlen Szívének missziós társaságát. 1850 és 1857 közt Kuba szigetének érseke lett akarata ellenére. Kubában is sok ellenfele volt, még merényletet is el kellett szenvednie. Az orvosok tehetetlenül álltak a súlyosan sérült főpap körül. Ő felgyógyult.

Váratlanul Madridba hívták, a spanyol királynő és lánya gyóntatója és tanácsadója lett. Az udvar élete is megváltozott tevékenysége nyomán, de a királyi család házassága is rendeződött. 1868-ban a spanyolországi forradalom miatt a királyi családdal Franciaországba ment, visszavonultan a fontfroide-i ciszter apátságban halt meg 1870. október 24-én.

Kitűnő szónok volt, aszketikus könyveket írt. A saját rendje mellett nagy gondot fordított azokra a mozgalmakra, ahol a világiak apostolkodtak. 1950-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.

Példája: Mindég a napi feladatodat végezd, de azt teljesen!

Olvasmányok: Iz 52, 7-10; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10); Mk 1, 14-20 (v. hithirdetők, v. szerzetesek)

Irodalom: B116; C493; T431

BOLDOG MÓR püspök okt. 25.

BOLDOG MÓR Pannonhalmán volt bencés szerzetes, ide gyermekkorában, 1000 körül került. Szülei magyarok voltak.

Szent István legendája beszél róla és neve a tihanyi alapítólevélen is szerepel. Tiszta lelke miatt Szent Imre hét csókkal különböztette meg köszöntéskor társaitól. Szent István kemény próbára tette szerzetesi fegyelemtartását.

Apát lett 1030-ban, majd 1036-tól pécsi püspökké választották. A Dunántúlon nagy missziós tevékenységet fejtett ki. 1073-ban halt meg. A pécsi egyházmegye társvédőszentje.

Latinul ugyan, de megírta András és Benedek remeték életét. Így ő volt az első magyar író.

Példája: Legyél csodálatosan alázatos és vallásos!

Olvasmányok: Iz 52, 7-10; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10); Mk 1, 14-20 (v. hithirdetők, v. szerzetesek)

Irodalom: B116; C493; I61, 287; III337

25.

26.

27.

28.

SZENT SIMON apostol okt.28.

SZENT SIMON kutatói közül sokan úgy tartják, hogy Kánában született, vannak, akik azonosítják a kánai mennyegző vőlegényével is. Ez azonban tévedés, mert a kánáni elnevezés a zelóta szónak arám fordítása.

Neve az evangéliumban: Buzgó = zelóta (Mt 10, 4; Mk 3, 18; Lk 6, 15) (Az Ószövetségi törvény buzgó követőit nevezték így.)

Talán Egyiptomban, Észak Afrikában működött, egyesek szerint Britanniában. Valószínűbb azonban, hogy Perzsiában, Suanir városában tevékenykedett Júdás apostollal. Itt lett vértanú.

Halála időpontja ismeretlen. Ereklyéi Rómában, Kölnben, és sok más helyen is találhatók.

Példája: Legyél buzgó, ne rejtsd el vallásosságod!

Olvasmányok: Ef 2, 19-22; (Zsolt 18, 2-5); Lk 6, 12-19

Irodalom: B117; C493; IV121; M1208

SZENT JÚDÁS apostol. okt. 28

SZENT JÚDÁS TÁDÉ a tizenkét tanítvány egyike, Jézus rokona, unokatestvére. (Mk 3, 18; Mt 10, 3) Máté és Márk az árulótól való megkülönböztetésül Tádénak (Taddeusnak, egyes kéziratokban Lebbeusnak) nevezi, János pedig hozzáteszi: "nem az áruló" (Jn 14, 22). Atyja Alfeus-Kleofás volt (van, aki állítja, hogy Szent József testvére), anyja pedig Mária, a Szent Szűz ?nőtestvére?, vagyis közeli rokona. Ismert két unokája, tehát családos ember volt. Egyesek valószínűsítik, hogy a kánai esküvő vőlegénye ő volt. Valószínűleg jómódú földműves lehetett az apostol a meghívása előtt. Az utolsó vacsorán ő kérdezte meg az Urat, miért csak az apostoloknak, és nem a világnak nyilvánította ki magát. (Jn 14, 22)

Biztos adat működéséről a 64-66 körül írt levele.

Működéséről semmi biztosat nem tudunk, még a hagyomány sem egységes róla. Egy legenda szerint apostolként hirdette az evangéliumot, de ugyanakkor Edesszában is a 70 tanítvány egyikének említik, bár ez valószínűleg tévedés. Régi hagyomány szerint Mezopotámiában hirdette az evangéliumot, majd Simonnal közösen munkálkodtak Perzsiában, és ott, Suanir városában lefejezéssel szenvedett vértanúhalált. Mégis a legvalószínűbb, hogy Palesztinában, Beirutban szenvedett vértanúságot.

Simonnal közös ünnepüket Rómában a 9. századtól ezen a napon ülték meg. Kezében jézus képével szokták ábrázolni. Különösen reménytelen ügyekben kérik segítségét.

Tanuld meg: Az ismeretlen, háttérben dolgozó munkatársak is Isten munkatársai!

Olvasmányok: Ef 2, 19-22; (Zsolt 18, 2-5); Lk 6, 12-19

Irodalom: B117; BL898,1104,1765; C493; IV.121; M1208