Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

Változó dátumú:

ADVENT

ADVENT

Az advent az egyházi év kezdeti szakasza, Krisztus hármas eljövetelére utal: 1. történeti eljövetelére, vagyis a megtestesülésére és megszületésére (Karácsonykor ünnepeljük); 2. a kegyelmi eljövetelére a jelenben, minden ember lelkébe; 3. végül történelem-végi eljövetelére, a világ végén. (Advent = Úrjövet; adventus = jövet; latin szó). A karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Egyúttal olyan időszak is, amelyikben ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje. Az előkészület és a várakozás miatt ezt az időszakot bensőségesség és örvendező hangulat jellemzi. Az időszak szimbóluma az előkészített, üres trónus.

Az adventi időszak kezdete: november 30-a, vagy a hozzá legközelebbi vasárnap. Karácsonyig tart. Négy adventi vasárnap van ebben az időszakban, ez felkészülési idő: Karácsony misztériumához. Advent az imádság ideje, bűnbánati idő; Krisztus eljövetelére való várakozás és a Messiás utáni vágy jellemzi; ezen kívül fontos vonása a Szűzanya leggyengédebb tisztelete.

A történetileg már korábban kialakult nagyböjthöz hasonló bűnbánati és készületi időszak az advent: a harmadik vasárnap kivételével a liturgia színe a bűnbánat és vezeklés színe, a lila, viola; a bűnbánati hangulatot az orgona minimális használata, és az oltár virágdíszítésének elmaradása is segíti; a szentmise szövege is bűnbánatra és komolyságra int. Mindazonáltal nem olyan szigorú idő, mint a nagyböjt.

Az eljövendő és nagyon várt Üdvözítő adventi ünneplése elképzelhetetlen a Szűzanyára gondolás nélkül. Az adventet liturgikus Mária-hónapnak is nevezik. A hajnali misék hangulata a Szent Szüzet a kereszténység hajnalcsillagának mutatja be a Szeplőtelen Fogantatás ünnepével, amit advent elején, december 8-án ünneplünk.

Adventi koszorút szokás a templomokban és családi otthonokba készíteni. Négy gyertyát helyeznek rá, minden héten eggyel többet gyújtanak meg. A 3. vasárnap gyertyája rózsaszínű szokott lenni, mert ez a vasárnap örvendező jellegű. A gyertyák meggyújtását közös imával, ünnepélyesen szokás végezni.

Advent ünneplése nyugaton az 5. századtól a Karácsony ünneplésével együtt terjedt el. Négy, majd öt-hétig tartott eleinte, és VII. Gergely pápa állapította meg végül is a négy vasárnapból álló időszakot.

Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk, pl.: "Szállást keres a Szentcsalád"; "Csillagéneklés"; "Háziáldás".

Gondolatok:

Harmatozzatok, egek, onnan felülről! (Iz 45, 8)

Készítsétek az Úr útját! - kiáltja Keresztelő Szent János. (Mt 3, 3)

Legyen nekem a Te igéd szerint! - mondja Szűz Mária. (Lk 1, 38)

Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez. (Jak 4, 6)

Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat! (Zsolt 84, 8)

Virrasszatok, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia! (Mk 13, 35)

Irodalom: M65; D17; L29; A105; É567

Adventi Szent Vagy Uram énekek: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

XAVÉRI SZENT FERENC, áldozópap dec. 3.

L. más Ferenc: Assisi Borgia Paolai Szalézi

XAVÉRI SZENT FERENC 1506. április 7-én született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású baszk volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.

Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.

A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: ?Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!? Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.

A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sáncian szigetén (San Cesa, Kanton mellett), és ott halálos betegségben meghalt 1552. december 3-án.

Teste Goában nyugszik. V. Pál pápa fél évszázad múlva boldoggá avatta. 1748-ban XIV. Benedek pápa India és az egész Távol-Kelet védőszentjévé tette. A missziók védőszentje 1927-óta (XI. Piusz pápa).

Példája: Tanulj, légy szorgalmas!

Olvasmányok: 1Kor 9, 16-19.22-23; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10; Mt 28, 19-20); Mk 16, 15-20 (v. hithirdetők)

Irodalom: B130; C435; IV288; M813; T309

DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS, áldozópap és egyháztanító dec. 4.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

DAMASZKUSZI SZENT JÁNOS keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban, 622-ben. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be. Tanulmányai befejeztével valószínűleg apja hivatalát foglalta el.

726-ban a császár rendelete bálványimádásnak minősítette a szentképek tiszteletét. Ezzel 120 évig tartó képrombolási harc kezdődött. János vitairatokat szerkesztett a képek tiszteletének védelmében. Lemondva világi életéről, vagyonáról, előkelő állásáról, a jeruzsálem melletti Szent Szábbász kolostorban szerzetes, majd pap lett. Prédikációival és írásaival ő lett a keleti egyház utolsó nagy egyházdoktora. Sok könyve elsősorban a képrombolók elleni vitairat volt.

Alázatossága példaszerű volt, erre sok próbatételben adta bizonyságát, de az is mutatja, hogy írásaiban magáról, dicsőségéről semmit sem írt. Haláláról sem tudunk semmit, valószínűleg Jeruzsálemben halt meg 749. december 4-én. A képrombolók 754-ben ?kiközösítéssel? itélték el, és csak 787-ben a Niceai egyetemes zsinat ismerte el érdemeit. XIII. Leó pápa szentünk tiszteletét az egész Egyházra kiterjesztette.

Példája: Dolgodat szorgalmasan végezd, ne követeljed a magad dicsőségét!

Olvasmányok: 2Tim 1, 13-14.2, 1-3; (Zsolt 18, 8-11; Jn 14, 23); Mt 25, 14-30 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: C497; T151

SZENT MIKLÓS, püspök dec. 6.

SZENT MIKLÓS gazdag családba született, és már gyermek korától biztosítva volt számára a vallásos nevelés. Bébi koráról tartja a hagyomány, hogy böjti napokon csak egyszer szopott. Nagyobb korában nem követte társait azok szilaj szórakozásaiban, inkább templomokat látogatott. Amikor szülei elhunytak, gazdag örökségét jóra igyekezett használni.

Egy elszegényedett nemes ember élt akkoriban városában, aki három szép leányát nem tudta kiházasítani vagyon hiányában. Amikor Miklós erről tudomást szerzett, egymás utáni éjszakákon egy-egy zacskó aranyat dobott be titokban hozzájuk. Az elsőt a boldog apa még égi ajándéknak képzelte, de a harmadiknál megleste szentünket. Lábaihoz borulva köszönte meg a jóságot, ez persze nagy zavarba hozta Miklóst, aki szeretett volna ismeretlen maradni.

Törökország területén a lyciai Myrában éppen püspökválasztás volt, amikor Miklós a templomba bement, és a Szentlélek sugallatára ekkor őt választották püspökké.

Ekkoriban történt, hogy egy viharba került hajó legénysége a végveszélyben kétségbeesetten fohászkodott Miklós püspök segítségéért. Feltűnt a zűrzavarban ekkor egy ismeretlen (mondja a legenda), aki a hajó órában megjavította és beállította a vitorlázatott és kötélzetet. Segítségével a hajó hamarosan partot ért, megmenekültek. Ekkor azonban az idegen nyomtalanul eltűnt. A hálás hajósok a templomba mentek menekülésüket Istennek megköszönni, és ott döbbentek rá, hogy az ismeretlen segítő Miklós püspök volt, akit segítségül hívtak.

Hallotta egyszer Miklós püspök, hogy ki akarnak végezni városában három ártatlan embert, ugyanis a helytartó szemet vetett vagyonukra. Miklós futva hagyta magukra a császár éppen nála levő küldötteit, erőszakkal akadályozta meg a kivégzést. Amikor a küldöttek dolgukat kiválóan elvégezték, és visszatértek a császárhoz, jó munkájukat a császár hálásan megjutalmazta. Az udvari intrika azonban nem nézte jószemmel sikerüket, hamis vádakkal börtönbe juttatták őket, sőt már kivégzésüket is kitűzették. A császári küldöttek ekkor, visszaemlékezve Miklós püspök hősies segítőkészségére, reménytelenségükben szentünkhöz fohászkodtak. A segítség ekkor sem maradt el. Szent Miklós megjelent álmában Konstantin császárnak és ráparancsolt, hogy a három küldöttet még az éjjel bocsássa szabadon. Konstantin személyesen nem ismerte Miklós püspököt, nem is akart az álomnak engedelmeskedni. Mivel nem tudott már tovább aludni, felkelt, és még az éjjel elment a császár az ítéletet hozó bíróhoz. Meglepetésükre a bíró ugyanazt a látomást álmodta. Nekiláttak ezért, gyorsan újravizsgálták az ügyet, és kiderült, hogy a három hivatalnok ártatlan. Hálás szívvel mentek Miklós püspökhöz köszönetet mondani.

Nagyon idősen, halálát közeledni érezve, Miklós egy angyal segítségével tudott a betegség fájdalmai felett uralkodni. Istennek ajánlva lelkét, szép halállal halt meg 350 körül. Myrában temették el, azonban egy török támadás feldúlta sírját. A keresztesek felszabadították Myra városát, ekkor találták meg csontjait. Kegyelettel vitték biztonságos helyre, Itáliába, Bari városába. A 10. századtól terjedt el tisztelete. A tanulók védőszentje. Emléknapján szokásos az ajándékozás. Nálunk szláv hatásra Mikulásnak becézzük az ajándékozásban megszemélyesített püspököt.

Példája: Segíts másokon!

Olvasmányok: Iz 6, 1-8; (Zsolt 39, 2.4.7-10; Lk 4, 18-19); Lk 10, 1-9 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: B132; C438; IV304

SZENT AMBRUS, püspök és egyháztanító dec. 7.

SZENT AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Apja birodalmi tisztviselő volt, Gallia praetori prefekturájának a vezetője. Rómában tanult irodalmat és jogot, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

374-ben Milánóban működött mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt.

Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is.

Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett.

Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindég a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása. Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

Példája: Tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

Olvasmányok: Ef 3, 8-12; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27); Jn 10, 11-16 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B132; C442; IV.307; T87; Z1405

SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS dec. 8.

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA

Szűz Mária mentes volt minden bűntől, az áteredő bűntől is, és annak minden következményétől is, életének (= fogantatásának!) első pillanatától fogva, Krisztus megváltó érdeméből.

Az ünnepet Keletről vettük át a 7-8. századból, a 9. században már nyugaton is ismert volt. A Római Naptárba 1476-ban vették fel.

A Szeplőtelen Fogantatás hittétel, 1854-ben IX. Pius pápa nyilvánította kötelezővé.

Olvasmányok: Ter 3, 9-15.20; (Zsolt 97, 1-4); Ef 1, 3-6.11-12; Lk 1, 26-38

Irodalom: IV317; C497

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

10.

11.

SZENT DAMAZUSZ, pápa dec. 11.

SZENT I. DAMAZUSZ pápa Spanyolországban született, 305 körül.

Rómában pappá szentelték, majd amikor a világi hatalmak önkényből Libériusz pápát számkivetésbe küldésbe küldték, 366-ban őt választották meg pápává. A viszálykodások tovább folytak, még gyilkossággal is megvádolták

Több zsinatot hívott össze, ezeken küzdött a hitszakadás és az eretnekek ellen, a vértanúk sírjait rendbe hozatta, azokra verses sírfeliratokat írt, ami tiszteletüket segítette.

Nehéz időszak volt ez az Egyház életében, az arianizmust már elítélte a niceai zsinat (325-ben), de a császárok és hatalmasságok nem adták fel megkaparintott előjogaikat. Segítségül maga mellé hívta az ekkor a Chalkisz sivatagban remetéskedő Szent Jeromost pápai titkárnak, megbízva őt a Szentírás pontos latin fordításával.

Meghalt 384. december 11-én.

Példája: A történelem tapasztalatai alapján dolgozz a jövőért!

Olvasmányok: ApCsel 20, 17-18.28-32.36; (Zsolt 109, 1-4; Jn 13, 34); Jn 15, 9-17 (v. pápák)

Irodalom: B133; C498; IV325

12.

SZENT JOHANNA FRANCISKA, szerzetesnő dec. 12.

L. más Franciska: Római

CHANTAL SZENT JOHANNA FRANCISKA 1572. január 28-án született Dijon városában (Franciaország). Férjhez ment 1592-ben De Chantal báróhoz, és hat gyermekük született (akik közül kettő korán meghalt), ám férjét korán elvesztette. Ekkor, 1601-ben visszavonult Monthelon-i kastélyukba.

Szalézi Szent Ferenc lett a lelki vezetője, akivel egy lelkigyakorlaton ismerkedett meg. Az ő irányítása alatt Franciska szépen haladt a tökéletesség útján: ápolta a betegeket, gondozta a szegényeket.

Szalézi Szent Ferenc munkatársa lett. Együtt megalapították Annecy-ben, majd ő vezette a vizitációs nővérek szerzetesrendjét. Nagy szerepe volt Ferenc halála után annak szentté avatására történő előkészítésében. Ebben az időben Páli Szent Vince lett lelkiatyja.

Rendjük gyorsan terjedt, a gyakorlatban mutatta meg, hogy a szeretet, a gondoskodása és nevelés szaléziánus szelleme hatékonyan munkálkodik. Halálakor már 87 házuk volt. Rendjének fáradhatatlan szervezője volt, sokat utazott, tüdőgyulladásban hunyt el 1641. december 13-án a moulinsi rendházukban.

Annecy-ben, Szalézi Szent Ferenc közelében nyugszik koporsóikat az oltár köti össze, tabernákulummal és Jézus szentséges szívének szobrával. 1751-ben boldoggá, 1767-ben szentté avatták

Példája: Segíts ahol tudsz, és segítsd a segítőket!

Olvasmányok: Péld 31, 10-13.19-20.30-31; (Zsolt 130, 1-3; Jn 8, 31-32); Mk 3, 31-35 (v. szerzetesek)

Irodalom: C498; T352

13.

SZENT LÚCIA, szűz és vértanú dec. 13.

SZENT LÚCIA életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Syracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.

Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Cataniába Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.

Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegényjelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt.

A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták "jobb belátásra bírni", halálra ítélték, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.

Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Syracusa városában.

Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.

Példája: Meggyőződésedet ne add fel, ha hitedet veszélyeztetnék, minden áldozatot vállalj!

Olvasmányok: 2Kor 10, 17-11, 2; (Zsolt 30, 3-4.6.8.16-17); Mt 25, 1-13 (v. vértanúk, v. szüzek)

Irodalom: B134; IV333; C445

14.

KERESZTES SZENT JÁNOS, áldozópap és egyháztanító dec. 14.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Leonardi Nepomuki -pápa, I.

JÁNOS 1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország, Yepes). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni.

Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -.

Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt.

Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes?, vagyis Keresztről nevezett?

A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát.

Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. (1601) december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta. 1726-ban szentté avatták, 1926-óta egyháztanító.

Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon

Példája: A felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani!

Olvasmányok: 1Kor 2, 1-10; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mt 5, 3); Lk 14, 25-33 (v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: B125; C498; IV249; M1245; T323

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

KANIZIUSZ SZENT PÉTER, áldozópap és egyháztanító dec. 21.

L. más Péter: Apostol Aranyszavú Chanel Damiáni Székfoglalás Vértanú

KANIZIUSZ SZENT PÉTER a gelderlandi Nijmegenben született (ma Hollandia területén van) 1521-ben, tekintélyes patrícius családból. Apja akarata ellenére teológiát tanult, majd Kölnben tanult tovább, ahol kapcsolatba került egy papi csoporttal, kongreganista lett, majd a jezsuita rendbe lépett.

Példaképe volt Faber Szent Péter, akinek résztvett egy lelkigyakorlatán. 1546-ban szentelték pappá. Németországban szentbeszédeivel és írásaival küzdött a katolikus hit megerősítéséért és megőrzéséért.

A trentói (latinosan: tridenti; nénetesen: trienti) zsinaton az augsburgi püspök teológusa volt. 1556-tól 13 éven át ő volt a felsőnémetországi jezsuita rendtartomány provinciálisa.

Kiterjedt irodalmi tevékenységet végzett. Sok könyve közül leghíresebbek a Katekizmusai. Tanított: Jézus valóságos jelenlétéről az Oltáriszentségben, az átváltozásról, az imádásra méltóságáról, a szentmiséről, Krisztus kereszthaláláról, a szentáldozás jogosságáról.

Misztikus élményei voltak, Jézus Szive-kinyilatkoztatásáról naplójában számolt be. Nagy bizalommal dolgozott a sok nehézség közepett. Fribourg-ban (németesen: Freiburg) kollégiumot is alapított

Meghalt 1597. dec. 21-én Fribourgban (Svájc). 1864-ben avatták boldoggá, 1925-ben pedig XI. Pius avatta szentté. Holtteste a svájci Fribourgban, az ottani Szent Mihály templomban nyugszik.

Példája: Csak a mély, biztos tudás visz sikerre!

Olvasmányok: 2Tim 4, 1-5; (Zsolt 39, 2.4.7-10); Mt 5, 13-19 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B42;C499;II98;T355

22.

23.

KENTY SZENT JÁNOS, áldozópap dec.23.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I.

JÁNOS Kety (olv. Kenti) városkában született (Krakkó közelében) 1390-ben, vagy 1397-ben. 16 éves korában a krakkói egyetemre küldték, bölcseletet és hittudományt tanult, mégpedig kiváló eredménnyel.

Pappá szentelték, és a krakkói egyetemen tanított. Az egyetem falán emléktábla emlékeztet erre, benn láthatók cellája és felszerelési tárgyai. Az egyetemmel szemben van a Szent Anna templom, ahol misézett és prédikált.

Rövid ideig plébános volt Olkusz-ban, de hamarosan visszatért az egyetemi katedrához.

Szelídsége és felebaráti szeretetben mutatott kiválósága tanítását igen hatékonnyá tette, paptársai és növendékei példaképüknek tekintették. Télidőben odaadta koldusoknak a cipőjét, meg köpenyét. Gyalog elzarándokolt Jeruzsálembe, meg Rómába.

Meghalt 1473. december 24-én Krakkóban. Halála után Lengyelország és Litvánia védőszentje lett. 1767-ben szentté avatták.

Példája: A nagy tudás még kevés - szeretet és szeretet kell hogy kiegészítse!

Olvasmányok: Jak 2, 14-17; (Zsolt 111, 1-9; Jn 13, 34); Lk 6, 27-38 (v. lelkipásztorok, v. jótékonykodók)

Irodalom: C499

24.

25.

KARÁCSONY dec. 25.

URUNK SZÜLETÉSE: KARÁCSONY

Második legrégibb ünnepünk (az első a Húsvét volt). A húsvéti misztérium évi megünneplése után az Egyház legfontosabbnak tartja, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első megnyilatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban. A karácsonyi idő Karácsony első Esti dicséretével kezdődik és a Vízkereszt utáni vasárnapig bezárólag tart.

Rómában 330 körül vezették be, a "Legyőzhetetlen nap" ünnepének felváltására, Jézus Krisztus születési ünnepének megülésével. Az ünnep legrégibb dokumentuma 345-ből a "Depositio Martyrum" (Vértanúk jegyzéke).

Liturgikus ünneplése három misével történik, ez a gyakorlat már az őskeresztények idejében kialakult.

Jeruzsálemből a betlehemi barlangba mentek, ott éjszaka a születést ünnepelték.

Hazafelé az Anasztaszisz (= feltámadás) templomban hajnalban tartottak misét.

Karácsonykor a jeruzsálemi főtemplomban, a Kálvária-hegyen volt ünnepélyes szentmise.

Rómában ennek a gyakorlatnak vették át a mintáját:

Éjfélkor a S. Maria Maggiore bazilikában volt az első mise, (itt őrzik ugyanis a jászol néhány (nem bizonyítottan hiteles) darabkáját, ezért a rómaiak számára ez volt a betlehemi barlang)

majd a Palatínus hegy lábánál a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt a második szentmise,

a harmadikat a Szent Péter templomban, a főtemplomban mutatta be a pápa.

Az ünnephez nagyon sok népszokás tartozik, mert Karácsony a gyermekek és családok ünnepe. Példának bemutatunk egy 'Háziáldást'.

Olvasmányok: Iz 62, 1-5; ApCsel 13, 16-17.22-25; Mt 1, 1-25 vagy Mt 1, 1-18 (vigilia mise)

Iz 9, 1-3.5-6; Tit 2, 11-14; Lk 2, 1-14 (éjféli mise)

Iz 62, 11-12; Tit 3, 4-7; Lk 2, 15-20 (hajnali mise, ?pásztorok miséje?)

Iz 52, 7-10; Zsid 1, 1-6; Jn 1, 1-18 vagy Jn 1, 1-5.9-14 (ünnepi mise)

Irodalom: C499; IV384

Karácsonyi SzVU énekek: 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36

Változó dátumú:

SZENTCSALÁD

A SZENTCSALÁD: JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF

Karácsony nyolcada alatti vasárnapon, vagy ha ilyen nincs, december 30-án ünnepeljük.

A Szentcsalád tisztelete a betlehemi jászol mellett fakad: a Kisdedet imádó pásztorok a Szűzanyát és Szent Józsefet is tisztelettel vették körül.

Ez az ünnep szépen beleillik a Karácsony ünnepkörébe, bár az egyik legújabb ünnepünk: 1898-ban került liturgiánkba, és csak 1921-ben tette az egész világra kötelezővé XV. Benedek pápa.

Korunk legnagyobb baja a családok szétzüllése és a társadalom elkereszténytelenedése. Kövessük a mise szentleckéjének a tanácsait, és szép lesz a mi családi életünk is.

Tanulság: Saját családodért imádkozz nagyon sokat!

Olvasmányok: Sir 3, 3-7.14-17 vagy 1Sám 1, 20-22.24-28 vagy Ter 15, 1-6; 21, 1-3

1Kol 3, 12-21 vagy Jn 3, 1-2.21-24 vagy Zsid 11, 8.11-12.17-19

Lk 2, 41-52 vagy Lk 2, 22-40

26.

SZENT ISTVÁN, első vértanú dec. 26.

L. más István: Király Pongrác

SZENT ISTVÁN diakónusról, amit hitelesen tudunk, azt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk (ApCsel 6. és7.). Körülbelül Kr.u. 3 táján születhetett, hellenista, vagyis görögül beszélő zsidó családból. Beszéde és tanultsága alapján lehetséges, hogy Egyiptomból származott, vagy Alexandriában tanult. Egy 4. századi hagyomány a 72 tanítvány egyikének tartja.

A hellenista zsidók zúgolódtak az arámnyelvűek ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi kiszolgálásnál. Ekkor az apostolok hét arra alkalmas férfit választottak erre a foglalatosságra.

István kegyelemmel és erővel volt eltelve, nem csak szolgált az özvegyek közt, de csodákat és jeleket művelt a nép körében. Különböző zsinagógákból némelyek ellene támadtak, de sem bölcsességével, sem a Lélekkel szemben nem tudtak helytállni. Hamis tanukkal a főtanács elé hurcolták Istvánt, és ott Jézus tanítását kiforgatva vádolták. A főpap kérdésére védőbeszédében a zsidó nép történetét idézte. Hallgatóinak fejére olvasta, hogy Jézus árulói és gyilkosai lettek. Azok haragra gyulladtak és fogukat vicsorgatták ellene.

Amikor kijelentette bírái előtt, hogy nyitva látja az eget, és hogy az Emberfia ott áll az Isten jobbján, ezt Isten káromlásának ítélték, rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. Ruháikat egy Saul nevű ifjú (a későbbi Szent Pál) lábához rakták le.

Így imádkozott István: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Halálakor utolsó szava ez volt: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!"

Barátai megsiratták, illően eltemették. Ereklyéit 415-ben találta meg egy Lucián nevű pap Jeruzsálem közelében, Kafar-Gamalában. Ünnepét már a 4. században karácsony körül ünnepelték.

Vértanú halála bizonyára erősen befolyásolta Saul későbbi sorsát, hatása Szent Pál leveleiben is kimutatható. Ősi hagyomány István közbenjáró imájának tulajdonítja Pál megtérését.

Példája: Legyen példamutató a szereteted, tudásod és elhivatottságod!

Olvasmányok: ApCsel 6, 8-10; 7, 54-59; (Zsolt 30, 3-4.6.8.16-17; Zsolt 117, 26-27); Mt 10, 17-22

Irodalom: B136; BL750; C499; III149; IV384; M1097

27.

SZENT JÁNOS, apostol és evangélista dec. 27.

L. más Jánosok: Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I.

JÁNOS apostol volt a "szeretett tanítvány", a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője.

Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. Nem tudták, mit kérnek?

Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd.

Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására.

A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: ?Akarom, hogy ő így maradjon?.

Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..

Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: "Fiacskáim, csak szeressétek egymást" ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú.

A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.

Példája: Szeretetünkről ismernek meg minket!

Olvasmányok: 1Jn 1, 1-14; (Zsolt 96, 1-2.5-6.11-12); Jn 20, 2-8

Irodalom: B137; BL783; C500; IV387

28.

APRÓSZENTEK, vértanúk dec. 28.

APRÓSZENTEK

Azok a betlehemi gyermekek, akiket Heródes király megöletett Jézus születése után.

Amikor Heródes rájött, hogy a napkeleti bölcsek nem tértek vissza hozzá, Betlehemben és környékén megöletett minden 2 év alatti fiúgyermeket (Mt 2, 16-18). A két éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a bölcsek csillagának feltűnési ideje vezette a királyt.

Mivel sem a lakosság számát, sem a fiúgyermekek arányát nem ismerjük, az áldozatok számára nézve csak óvatos becslésekbe bocsátkozhatunk, s számukat 20-30-ra tehetjük.

A hagyomány Betlehemben, a születési barlang közelében tudott az Aprószentek sírjairól, s e barlangot 1962-ben újra megtalálták.

Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosságban Jeremiás jövendölésének beteljesedését látta meg. Tiszteletük az ősi időkre megy vissza.

Példájuk: Istenért mindent vállalnunk kell!

Olvasmányok: 1Jn 1, 5-22; (Zsolt 123, 2-5.7-8); Mt 2, 13-18

Irodalom: C500; IV395

29.

BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú dec. 29.

L. más Tamás: Apostol Aquinói Mórus

BECKET SZENT TAMÁS 1118. december 21-én Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.

Tehetségét megismerve a Canterbury-i püspök előbb fődiakonussá tette, később, amikor különböző kényes feladatait kiválóan látta el, a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)

A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.

Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.

1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.

III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.

Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.

Példája: Kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!

Olvasmányok: 2Tim 2, 8-13; 3, 10-12; (Zsolt 33, 2-9; Mt 5, 6); Mt 16, 24-27 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B137; C454; IV396; T213

30.

31.

SZENT SZILVESZTER, pápa dec. 31.

SZENT I. SZILVESZTER pápa ősi római családból származott, szüleitől kiváló keresztény nevelést kapott. Apja halála után egy papra bízta anyja a gyermek nevelését. Nagyon tehetséges tanuló volt, szeretett is tanulni. Papként igen sokat szolgált a diokleciáni üldözés idején (303-305), ami Rómában is sok áldozatot kívánt. Többször kellett elrejtőznie a Soracte-hegy egyik barlangjában.

314-ben választották pápává, mert közismertek voltak nagy érdemei. Nagy Konstantin alatt uralkodott, a milánói ediktum (313) utáni békés korszakba ő vezette be az Egyházat. Templomokat épített, szabályozta a templomok szentelésének rendjét, a templomok felszerelését.

Ekkoriban a donatisták és az arianizmus nehezítette az Egyház életét, Szilveszternek élete végéig küzdenie kellett ezek ellen az eretnekségek ellen..

335. december 31-én halt meg. A Priscilla katakombába, a Via Salarián temették el, I. Pál pápa azonban 761-ben átvitette elődje maradványait a szent tiszteletére alapított "San Silvestro in capite" nevű kolostorba. Alakját sok, szinte a mese határát súroló legenda veszi körül, már az 5. században tisztelték.

Példája: Szabadság vagy elnyomás egyformán veszélyek tömegét jelenti a hit ellen!

Olvasmányok: Ez 34, 11-16; (Zsolt 22, 1-6; Mk 1, 17); Mt 16, 13-19 (v. pápák)

Irodalom: B138; C500; IV410