| 01.02 Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely 01.13 Szent Hiláriusz* - IV.sz NAGY SZENT VAZUL, püspök és egyháztanító január 2. NAGY SZENT VAZUL valószínűleg 330-ban született, a cezáreai Kappadókiában. Neve eredetileg görögösen Bazileiosz volt. Családjában hat szent is volt: édesapja, édesanyja (Emmélia), nagyanyja valamint testvérei: Makrina, Gergely és Péter. Apja a város jónevű ügyvédje, szónoka volt. Vazul Konstantinápolyban, majd Athénben tanult felsőfokon, itt ismerkedett meg kiváló barátjával, későbbi társával, Nazianzi Gergellyel. Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni. Végiglátogatta az akkoriban már virágzó szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és Egyiptomban. Hazatérve Kisázsia Pontusz nevű tartományába, Neocezaraea környékén levő birtokán megalapította a bazilita-rendet, a bensőségesebb, közös életre vágyók számára. Két regulát is írt, egy rövidebbet és egy hosszabbat Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben. Cezarea püspökének a kérésére elhagyta a visszavonultságot. Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett, elnyerte a Kappadóciai metropolita és Pontusz tartomány császári exarkája címet. Az ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a tévtanításnak, eredménytelenül, a császár küldötte, Modesztusz nem tudta őt megnyerni. Sokat tett a szentháromságtani fogalmak kialakítása érdekében. Megadta a szentháromság dogmájának végleges megfogalmazását: egy természet (mia ouszia) és három személy (treisz hüposztaszeisz). A különleges személyi sajátosságok: az atyaság, a fiúság és a megszentelés az isteni személyek, ezeknek más és más a létmódja (a "troposztész hüprkszósz"-a). Vazul püspök 379. január 1-én halt meg. II. János Pál pápa 1980. január 2-án "Patres Ecclesiae" című írásában összefoglalta Vazul tanítását, a szent halálának 1600. évfordulója alkalmából. Példája: Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy! Olvasmányok: Ef 4, 1-13; (Zsolt 22, 1-6); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: C13; F102; II236; M1004; T56 NAZIANZI SZENT GERGELY, püspök és egyháztanító január 2. L. más Gergely: Nagy VII. Gergely NAZIANZI SZENT GERGELY 330-ban született Nazianz mellett, Arianz városkában. Apja a keresztény közösség püspöke volt. Athénben tanult, itt ismerkedett meg Nagy Szent Vazullal (Bazileiosz). Tudása gyarapítása érdekében sokat utazott. Apja kívánságának engedve 361-ben pappá szentelték, de a szíve a szerzetességhez vonzotta. Barátját, Vazult még a remeteségbe is követte. A magányban megerősödve visszatért apjához, segítette az egyház vezetésében és az igaz hit védelmében. Vazul 370-ben Szaszima püspökévé szentelte, de ő soha nem foglalta el püspökségét, hanem Pontusban élt szerzetesi életet. 374-ben Nazianzoszban kormányozta apja egyházmegyéjét. Ezután újból szerzetes lett. Kitűnően küzdött az ariánusok ellen. Teodóziusz hatalomra jutása után elfogadta a meghívást, és 381-ben a konstantinápolyi zsinaton Konstantinápoly püspökévé választották. A széthúzások miatt le kellett mondania és visszatért Nazianzba. 389. vagy 390. január 25-én halt meg, Írásai, levelei és versei az ókeresztény irodalom értékes darabjai. Kiváló tanítása és ékesszólása miatt ?Teológusnak? is nevezik. Példája: Értékes barátokat keress, de te is kincs legyél másoknak! Olvasmányok: Ef 4, 1-7.11-13; (Zsolt 22, 1-6); Mt 23, 8-12 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B7; C459; F102; M967; T64 SZENT HILÁRIUSZ (VIDOR), püspök és egyháztanító január 13. SZENT HILÁRIUSZ (VIDOR, GLARUS) Poitiers-ben, az akkori Pictaviában (a mai Franciaország) született a IV. század elején, 310-ben. Előkelő pogány családból származott, kiválóan tanult, roppant tehetséges volt. A pogányság undorító romlottsága a kereszténységhez vezette a Szentírás tanulmányozása útján. 350 körül szülővárosa püspökévé választották, példás családi és keresztény életét ismerve. Sokat prédikált, magyarázta Máté evangéliumát. Küzdött az ariánusok ellen, hitvallásáért 356-ban Constantius császár száműzte, Kis-Ázsia Frígia nevű tartományába. Itt is kitartóan és bölcs mérséklettel küzdött az arianizmus ellen, sikerei miatt vissza is küldték hazájába. Műveiben bölcsen és nagy tudományossággal írt, erősítette a hitet, és magyarázta a Szentírást. Elvek terén hajthatatlan volt, az emberek irányában azonban kimeríthetetlen türelemről és szelídségről tett tanúságot. Eredményeinek köszönhetően 361-ben a párizsi zsinaton minden püspök elfogadta a katolikus tanítást, az arianizmust kitisztították Galliából. Himnuszköltő volt, kezdeményezte a közösségi keresztény életet. 367. január 13-án halt meg, írja a "Jeromos-martyrologium". Beszédeiért és kiváló írásaiért 1852-ben IX. Pius pápától az "egyháztanító" címet kapta. Példája: Minél hamarabb szokjad meg a higgadtságot! Olvasmányok: 1Jn 2, 18-25; (Zs 109, 1-4); Mt 5, 13-19 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B10; C461; F0114; I55; T45 Naptárolvasó Nagy Szent Vazulhoz kapcsolódó: ARIANIZMUS - ARIÁNUSOK Ókeresztény eretnekség. Áriusz (görögösen Areiosz) püspök kezdte 318 után tanítani, hogy Jézus csupán hasonló az Atyához, de nem egylényegű Vele, ezért nem is Isten. A Fiú az Atyának legelső és az angyaloknál is tökéletesebb teremtménye, akit fiává fogadott, de nem valódi, hanem csak erkölcsi értelemben mondható az Atyával egylényegűnek, vagyis Istennek. Jézus megtestesülésekor nem egész embert vett magára, hanem csak emberi testet, mert az emberi lélek szerepét maga a Logosz töltötte be. A Szentlélek a Fiú teremtménye, aki az Isten megszentelő erejét képviseli. BAZILITÁK, NAGY SZENT BAZIL RENDJE, O.S.B.M. (Ordo S. Basilii Magni) Pápai jogú férfi szerzetesintézmény (papi). Kontemplatív és monasztikus, tanító-nevelő rend. A Rendet Nagy Szent Bazil (329-379) alapította. Feladatuk: az életszentségre törekvés, - Isten- és emberszeretet, hagyományosan aszketikus gyakorlatok: - böjt, virrasztás, zsolozsma, lelkipásztori szolgálat, népmissziók és lelkigyakorlatok tartása, szociális gondozás, oktató tevékenység. Szent István korában már megjelentek hazánkban, a tatárjárás során kolostoraik elpusztultak. Ismét megtelepedtek 1360-ban Munkács mellett. Házaik: Máriapócs 1714, / Hajdúdorog 1933, / Makó 1946, / Kispest 1948. 1947-ban az Apostoli Szentszék felállította az önálló magyar Szent István tartományt. 1950-ben a magyar bazilita tartománynak 39 tagja volt. (Tudomásom szerint a szerzetesrendek feloszlatása után Kanadában képezték a magyar bazilita szerzeteseket.). 1989-ben szerte a világon, 91 házukban 578 szerzetesük tevékenykedett. Címük: Nagy Szent Bazil Rend (Baziliták) á LAP |
| 01.24 Szalézi Szent Ferenc* XVI-XVII.sz SZALÉZI SZENT FERENC, püspök és egyháztanító január 24. L. más Ferenc: Assisi Borgia Paolai Xavéri SZALÉZI SZENT FERENC 1567. augusztus 21-én született Savojában, Annecy közelében, Toronban, Sales kastélyában. Szülei gondosan, sokoldalúan nevelték, egyszerűen öltöztették, fegyelmezett, őszinte, engedelmes viselkedésre szoktatták. Már gyermekkorában oltárokat épített, misézett. Apja fényes politikus jövőt szánt neki, lovaglásban, vívásban és táncban is képeznie kellett magát. Párizsban, majd Pádovában tanult, mindenütt szentéletű és bölcs lelki vezetők segítségét vette igénybe. Naponta ministrált. Mária kongreganista volt. Kiváló eredménnyel végezte be tanulmányait, ő azonban a világi karrier helyett a papságra vágyott. Állhatatosságával elérte atyja beleegyezését, 1593. december 18-án pappá szentelték, és már kezdettől a katolikus újjászületés (ellenreformáció) lelkes segítője volt. A pápa határozott parancsára vállalta el 1602-ben a püspöki kinevezést. Genfi püspökként mint igaz pásztor kormányozta papjait és híveit, írásaiban és egész életével a hit nevelője volt. Fáradhatatlanul dolgozott, hiába próbálták kímélni őt. Híres műve a Filótea című könyv, a lelki élet egyik kiváló kézikönyve. Mindenkinek példaképül szolgált. 1610-ben a vizitációs apácák rendjének alapítója, Chantal Szent Franciskával. Megérte rendjüknek egész Franciaországban történt elterjedését Lyonban halt meg 1622. december 28-án, hű lányai körében, halála előtt még misézett és prédikált nekik. Temetése január 24-én volt Annecyben. 1877-ben tette IX. Pius pápa egyházdoktorrá. A katolikus írók és újságírók védőszentje. Példája: Állandóan tanulj, hogy jól végezhessed a munkádat! Olvasmányok: Ef 3, 8-12; (Zsolt 36, 3-31); Jn 15, 9-17 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B16; F124; I113; M859; T347 á LAP |
| 01.28 Aquinoi Szent Tamás - XIII.sz AQUINÓI SZENT TAMÁS, áldozópap és egyháztanító január 28. L. más Tamás: Apostol Becket Mórus AQUINÓI SZENT TAMÁS 1225-ben született az aquinói gróf első gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Nyolcan voltak testvérek. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos. 20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak. 27 évesen, 1252-ben tanár volt a Párizsi egyetemen, majd 1265-ben Rómában (a Santa Sabina kolostorban) és Nápolyban is tanított. 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan. Legfőbb műve a "Summa theologica" évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt. A lyoni zsinatra 1274-ben főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban. Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik. Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje. Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj! Olvasmányok: Bölcs 7, 7-16; (Zsolt 118, 9-14); Mt 23, 8-12 (v. egyháztanítók, v. lelkipásztorok) Irodalom: B18; C49; F128; I239; M898; T250 á LAP |
| 04.03 Szent Izidor* VI-VII.sz SZENT IZIDOR 560 körül született Kartegenában, Sevilla közelében, Dél-Spanyolországban. Édesapját fiatalon elvesztette, ekkor fivére, Leander püspök nevelte tovább. Testvéreitől sokat tanult vallásosság terén, hiszen egyik bátyja Szent Leander sevillai érsek volt, a másik Szent Fulgenciusz püspök volt, nénje pedig, Florentina szentéletű apáca volt. A tanulásban egy időben csüggedés vett erőt Izidoron, de magára talált és nagy szorgalommal tanult. Megtanult latinul, görögül és héberül, elolvasott minden könyvet, amihez hozzájutott, jártas volt minden szent és profán tudományban Izidor bencés szerzetes, pap lett. Már 30 évesen apát lett. Bátyja halála után a nép és Rekkared király akaratára szülővárosának püspöke lett. Ékesszólóan cáfolta az ariánusok tanítását, a papság gondos nevelését ápolta, a szerzeteseket bölcs szabályokkal irányította. A tudományok nagy kedvelője és pártfogója volt. Igyekezett átmenteni a római kultúra maradandó értékeit. Sok írása jelent meg, ezekből bölcsesség árad, kiváló teológiai művek, ezért kapta az egyháztanítói címet. Zsinatokat hívott össze, bölcs rendeletei segítették egyházmegyéje fejlődését. Sok iskolát és kolostort alapított. A középkor iskolamesterének tartotta. Ő volt az utolsó nyugati egyházatya. A Szentháromság volt a szívügye. A 633-as IV. Toledói zsinat után már nem írt, hanem három évig készült halálára. 636. április 4-én halt meg. Halála előtt szőrruhát öltött, hamut hintve fejére tartott bűnbánatot. Így mutatott példát, hogy Isten ítélőszéke előtt csak Isten irgalmában bizakodva jelenhetünk meg. Székesegyházában temették el Szent Leander bátyja és Florentina nénje mellé. I. Ferdinánd spanyol király kiváltotta a móroktól az ereklyéit és Leonba vitette. XIV. Benedek pápa tette egyházdoktorrá. Példája: A nagy tudás nagy alázatossággal kell, hogy párosuljon! Olvasmányok: 2Kor 4, 1-7; (Zsolt 36, 1-6.30-51; Jn 15,5); Lk 6, 43-45 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B32; II15; Z1495; C470; F404; M929 á LAP |
| 04.29 +Sienai Szent Katalin /egyháztanító SIENAI SZENT KATALIN Szienában született 1347. március 25-én, egy Benincasa Jakab nevű gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Nagyon szép gyermek volt, mindenki becézte, szeretettel vette körül. Ő azonban felfelé vonzódott: már hatéves korában a domonkosok temploma felett meglátta az apostolok társaságában Jézus Krisztust. Hétéves korában elhatározta, hogy egészen az Úrnak szenteli magát, mert már kisleányként is a tökéletesebbre törekedett. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon, saját erejéből tanult meg. A káromló szó nagyon fájt neki. Mikor egyszer édesanyja mérgében átkozódó szóval fogadta, ő szelíden kérlelte: �Édesanyám, ha hibáztam, verj meg, de ne átkozódj, mert ez nem illik hozzád, nekem meg nagyon fáj.� Kereste a magányt, csak az Istennel szeretett volna lenni. Volt egy kedvenc barlang-rejteke, ott különösen szeretett imádkozni. Felserdülve szülei és rokonsága unszolták a társasági életre, a divatos öltözködésre, készülődésre egy jó házasság megkötése érdekében. Nehezen viselte mindezt. Lenyírta haját, lehetőleg kerülte a zajos mulatságokat. Legidősebb nővére halálakor aztán bejelentette: akárhogy is lesz, de ő fogadalmat tett, és házasságot nem akar kötni. Nagyon nehezen értettek vele egyet, de sikerült elérnie, hogy tizenötévesen Szent Domonkos harmadrendjébe léphetett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette. Jelszava �Pace, pace� (béke, béke) volt. Gyakran utazott, hogy konfliktusokat elsimítson, fejedelmeket összebékítsen. Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. Egy idő után Isten abban a kegyelemben részesítette, hogy nem is kívánt enni, sőt rosszul lett ha evett. Misztikus szent volt. Gyakran volt beteg, de sohasem panaszkodott. Amit nehezen tudott elviselni, az a kísértés volt. Úgy érezte, kisértésben az Úr magára hagyta. Aztán egy látomásban megértette, hogy Jézus ekkor sem hagyta el, sőt büszke rá, hiszen győzni tudott. Ettől kezdve már nagy lelki békében élt. Sok szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Mikor egyszer panaszosan imádkozott az őt ért igazságtalanságok miatt, látomása volt. Krisztus két koronát kínált neki. Gyémántos aranykoronát és egy töviskoronát. Válasszon! Az egyiket itt viselheti a földön, a másikat az örök életben. Ő a tövisest választotta. Többé nem lázadozott. Sokak kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta, hanem tollba mondta. Híre nagy volt még távoli vidékeken is. Az 1374-es pestisjárvány során áldozatos szeretetet tanúsított, csodák vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376-ban Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne. Szeretett volna segíteni a nagy nyugati egyházszakadás elkerülésében, Rómába utazott ugyan, de a veszedelmet nem tudta megakadályozni: megbetegedett, és 1380. április 29-én harminchároméves korában elhunyt. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban. Élete végén az a kitüntetés érte, hogy megkapta Jézus szenvedésének sebhelyeit. Azt a kegyelmet is megkapta élete végén, hogy éveken keresztül nem evett, csak az Oltáriszentség volt egyetlen tápláléka. Csaknem négyszáz levelet írt híres emberekhez, a kegyelmi életről pedig egy könyvet írt. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa, VI. Pál pápa pedig a II. Vatikáni zsinat után az egyházdoktorok közé iktatta 1970-ben. Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok! Olvasmányok: 1Jn 1, 5-2, 2; (Zsolt 102, 1-18); Mt 11,25-30 (v. szüzek, v. egyháztanítók) Irodalom: B44; II111; Z1515; C130; F429; M949; T268 á LAP |
| 05.02 Alexandriai Szent Atanáz* - IV.sz ALEXANDRIAI SZENT ATANÁZ (görögösen Athanasziosz), 295-ben született Alexandriában, keresztény szülők gyermekeként. Ifjúkoráról nem sokat tudunk, nem tudjuk, kiknél tanult. Írja, hogy néhány tanítója az üldöztetésben vesztette életét. Csak több éves pusztai remetesége ismert. Itt Remete Szent Antal vezetése alatt alakult ki kemény jelleme. Élt-halt a tudományért, az egész szentírást fejből tudta. Tudása miatt Sándor pátriárka 319-ben diakónussá szentelte. Mint diakónus részt vett a niceai zsinaton 325-ben, püspöke segítője volt Áriusz püspök ellen. A zsinat 318 püspöke ünnepélyesen elitélte Áriusz tévedését, és ebben óriási része volt Atanáznak. 328-ban egyhangú felkiáltással alexandriai püspök lett. A niceai egyetemes zsinat ugyan őt igazolta, de a szellemi győzelem ellenére továbbra is politikai üldözéseknek volt kitéve. Igaztalan vádakkal zsinat elé idézték, és hiába bizonyult be a vádak tarthatatlansága, az öregedő Konstantin császárt meggyőzték az ellenfelek, hogy Atanáz békétlenséget szít. Trierbe száműzték. 50 éven keresztül, öt császár alatt küzdött az arianizmus ellen. Emiatt öt alkalommal kellett száműzetésbe mennie, ott összesen 17 évet töltött el. A száműzetést arra használta, hogy ott is hirdette az isteni igazságot. Megírta Remete Szent Antal életrajzát, híveit, akik mindvégig hűségesen kitartottak mellette levelekkel kormányozta. Az üldöztetések nem vették erejét, idős korában is töretlen erővel tevékenykedett. A sok üldöztetés sem tette keserűvé és megtorlóvá. Az igaz hit védelmének egyik legnagyobb alakja volt. 373-ban hunyt el. Ereklyéi 750 körül Konstantinápolyba kerültek, majd 1453-ban (Konstantinápoly török kézre kerülésekor) Velencébe, a Szentkereszt-templomba. A fejfájás ellen szokták segítségét kérni. Példája: A nehézségeket fogadd úgy, hogy megedzzenek! Olvasmányok: 1Jn 5, 1-5; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mt 5, 10); Mt 10, 22-25 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B45; C473; F502; II122; M957; T41; Z1522 á LAP |
| 06.13 Páduai Szent Antal - XIII.sz á LAP |
| 08.19 Clairvaux-i Szent Bernát apát /szerzetes* -XII.sz á LAP |
| 08.28 Szent Ágoston* IV-V.sz á LAP |
| 09.13 Aranyszájú Szent János* - IV.sz á LAP |
| 09.30 Szent Jeromos - IV.sz á LAP |
| 10.01 Lisieux-i Kis Szent Teréz*/szerzetes - XIX.sz á LAP |
| 10.15 Avilai Szent Teréz /szerzetes - XVI.sz á LAP |
| 12.07 Szent Ambrus* - IV.sz SZENT AMBRUS, püspök és egyháztanító dec. 7. SZENT AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Apja birodalmi tisztviselő volt, Gallia praetori prefekturájának a vezetője. Rómában tanult irodalmat és jogot, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok. 374-ben Milánóban működött mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt. Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé. Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is. Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett. Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindég a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása. Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve. Példája: Tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd! Olvasmányok: Ef 3, 8-12; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27); Jn 10, 11-16 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók) Irodalom: B132; C442; IV.307; T87; Z1405 á LAP |
| 12.14 Keresztes Szent János* - XVI.sz KERESZTES SZENT JÁNOS, áldozópap és egyháztanító dec. 14. L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Leonardi Nepomuki -pápa, I. JÁNOS 1542 táján született Fontiverosban (Spanyolország, Yepes). Apja korán meghalt, anyja nehezen tudta nevelni. Szakmát nem tudott tanulni, gyenge és ügyetlen volt. Tanulni szeretett volna, erre adottsága is volt. Az elemi ismeretek megtanulására szegények intézetébe került, Itt sokat és átszellemülten ministrált, ami megtetszett egy gazdag úrnak. Ez a gazdag úr alkalmazta a 13 éves gyereket, aki aztán szerény fizetéséből így tudott már tanulni. Szorgalmasan dolgozott, tanult és vezekelt. Egyre világosabban megérlelődött benne a gondolat, hogy szerzetes lesz. Karmelita szerzetes lett 1563-ban, itt is kitartóan tanult, majd a Rend parancsára Salamancába ment tanulni: hittudományt és bölcseletet. 1567-ben pappá szentelték - megint csak parancsra, ő erre méltatlannak érezte magát -. Misztikus élményekben gazdag életet élt. Sokat szenvedett betegség, megnemértés miatt. Avilai Szent Teréz munkatársa volt, 1568-ban elsőnek csatlakozott a megreformált, sarutlan rendhez, vagyis az új-lazaságokat tagadó, szegény és kemény életet vállalta. Nagyon kemény vezekléssel és imával éltek ezek a sarutlanok. Ekkor vette fel új szerzetesi nevét: Keresztes?, vagyis Keresztről nevezett? A sarus karmeliták testi erőszakkal akarták a reformokról lebeszélni, elfogták, bezárták, lelkileg gyötörték, meg is vesszőzték. Misézni sem engedték, ezért megszökött a rabságból. A sarutlan karmelita apácák a klauzúrájukban rejtették el. Jóakarói segítségével aztán Andalúziába mehetett egyik rendházukba. Itt sem akarták elfogadni, de ő minden szenvedést örömmel vállalt. Életében igen sok jelét adta az életszentségnek és bölcsességnek, a lelki életről szóló könyvei bizonyítják mély lelki élettapasztalatát. Súlyos beteg lett, városi rendházba kellett mennie ápolásra, ő Ubedát választotta, mert az ottani perjel nagyon szigorú volt. Halála 1591. (1601) december 14-én csendes és nyugodt elmúlás volt, sírjához azonnal megindult a zarándoklás, a nép szentnek tartotta. 1726-ban szentté avatták, 1926-óta egyháztanító. Írásait a spanyol irodalom remekműveiként tartják számon Példája: A felismert hivatásodat minden megpróbáltatás ellenében igyekezz megvalósítani! Olvasmányok: 1Kor 2, 1-10; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mt 5, 3); Lk 14, 25-33 (v. egyháztanítók, v. szerzetesek) Irodalom: B125; C498; IV249; M1245; T323 á LAP |