Szentek élete
 
 
 
 
 
 
SZENTEK
 
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
HITVALLÓK
 
Forrás
 
Hónapok szerinti kalendárium
 
 
 
 
01.15 Remete Szent Pál
01.20 Szent Fábián
01.20 Szent Sebestyén
01.21 Szent Ágnes*
01.22 Szent Vince
02.05 Szent Ágota*
02.14 +Szent Cirill és Metód
05.16 Nepomuki Szent János
06.22 Morus Szent Tamás
08.09 +Szent Benedikta
08.10 +Szent Lőrinc
08.14 Szent Maximilián Kolbe*
08.29 Keresztelő Szt János vértanúsága*
11.22 Szent Cecília*
11.25  Alexandriai Szent Katalin
12.13 Szent Lúcia*
12.26 +Szent István diakónus
12.29 Becket Szent Tamás*
 
 
 
 
 
 
 
 
 
01.15 Remete Szent Pál  III-IV.sz
REMETE SZENT PÁL, hitvalló január 15.
L. más Pál: Apostol Csong Haszang Keresztes Miki Pálforduló
REMETE SZENT PÁL Szent Jeromos írja róla, hogy Egyiptomban, gazdag családba született, szüleit fiatalon, már 15 évesen elveszítette. 249 körül a Décius-féle üldözés elől a thébai hegyek közé menekült, mert a vértanúsághoz nem érzett magában elegendő erőt, ugyanis sógora a vagyon megszerzése érdekében fel szándékozott jelenteni őt.
Itt az emberektől távol, a pusztában egy barlangban élt, sokat böjtölt, sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott és elmélkedett. Szándéka volt az üldözés időszaka után visszatérni szülőföldjére, de megszeretve a magányt, meg az állatokat, ott maradt a pusztában, összesen kilencven évet élt itt.
Közelében más remeték is éltek, de nem tudott róluk. Nem sokkal halála előtt, álmában kapott jel hatására találkozott Remete Szent Antallal. 340 táján halt meg. Szent Antal temette el Pált, a legenda szerint két oroszlán ásta ki számára a sírgödrét.
Testét 1169-ben Tébából Konstantinápolyba vitték, 1240-ben pedig onnan a velenceiek vitték el városukba. 1381-ben Velencéből Nagy Lajos uralkodása idején a pálosok budaszentlőrinci kolostorába került.
Az ő nevét vette fel a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású, Boldog Özséb által alapított szerzetesrend. Remete Szent Pált és történetét a budapesti Egyetemi Templomban a pálosok által készített képek, szobrok, faragványok ábrázolják. A templom berendezését és díszítését a pálosok készítették.
Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 15, 1-11); Mt 11, 25-30 (v. férfi szerzetesek)
Irodalom: C23; F115; I58; M834
 
Adoremus
Szent Jeromos számolt be életéről. Nagyon gazdag családban született, kiváló nevelésben részesült. Otthonosan mozgott az egyiptomi és a görög kultúra világában egyaránt. Szülei elvesztése után nagy vagyont örökölt, amit megosztott nővérével. Decius üldözése idején vidéki birtokára távozott, de amikor egyik rokonát elkapta "az arany utáni átkozott mohóság", a pusztába menekült, imádságban és vezeklésben töltötte életét.  Az Úr rendkívüli módon gondoskodott róla. Száztizenhárom éves korában hunyt el. (Adoremus)
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
01.20 Szent Fábián - III.sz
SZENT FÁBIÁN, pápa és vértanú január 20.
SZENT FÁBIÁNT 236-ban választották Róma és az Egyház püspökévé, egy aránylag békés korszakban (Maximinusz császár halála után). Megszervezte a római egyházszervezetet, a szegénygondozást, hét diakónus közt osztva szét a területet. Jegyzői hivatalt (ma kancellária) állított fel, elrendelte a vértanúakták összegyűjtését. Rendezte a temetőket, föléjük kápolnát építve. Hazahozatta Szent Ponciánusz és Hippolitusz holttestét.
A Décius-féle üldözés idején, 250-ben szenvedett vértanúságot, az új terror első áldozatai közt volt, amint Szent Ciprián írja. A kegyetlen börtönbánásmódba pusztult bele.
A Callixtus katakombában temették el.
Példája: Segíts a rászorulókon, tehetséged szerint.
Olvasmányok: Pét 5, 1-4; (Zs 39, 2-10); Jn 21, 15-17 (v. vértanúk, v. pápák)
Irodalom: C461; I79; M845; P28
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
01.20 Szent Sebestyén - III.sz
SZENT SEBESTYÉN, vértanú január 20.
SZENT SEBESTYÉN Galliában, a mai Franciaországban született. Tisztelt és becsült császári testőrtiszt volt, ütközetekben vívta ki ezt a rangot magának bátorságával és hősiességével. A híre alapján rendelte szolgálatára Diocletianus császár.
Itt Rómában ismerkedett meg Sebestyén a kereszténységgel. Megvédte őket az utcán, segítette őket minden lehető módon, volt akit ki is szabadított a börtönből.
Rómában szenvedett vértanúhalált a Diocletianus- féle üldözés idején. Hitével ugyan sohasem tüntetett, irigyei azonban kinyomozták keresztény voltát, és gazdag jutalom reményében feljelentették a császárnál. Az uralkodó őrjöngött a hír hallatán, magához rendelte a testőrtisztet és kérdőre vonta. Sebestyén hűségéről biztosította a császárt, de a pogány istenek előtt nem volt hajlandó áldozatot bemutatni.
Nyíl általi halálra ítélte Sebestyént Diokletianus, ám a nyilazást túlélte, és egy jámbor hívő asszony felgyógyította. Néhány hét múlva - immár egészségesen - szolgálattételre visszatért a palotába: mivel szolgálati helyét kötelességtudatból nem hagyhatta el, másrészt a halálból visszatérteknek a római jog kegyelmet biztosított.
Kegyelmet kért a császártól az azonban hajthatatlan maradt, most már karddal végeztette ki, más forrás szerint botokkal agyonverték, 288-ban. Testét egy csatornába vetették, de egy Lucina nevű jámbor asszony kihúzta, majd a városon kívül eltemette. Sírja a Via Appián, az Ostia kikötőbe vezető hadiúton található, fölötte ragyogó templom áll, a katakombát róla nevezték el. Tisztelete már a régi időkben is megvolt. Oszlophoz kötözve, nyilakkal átlőtt testtel szokták ábrázolni.
Példája: Kötelességedet teljesítsd mindenekelőtt!
Olvasmányok: Pét 3, 14-17; (Zsolt 33, 2-9); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)
Irodalom: B14; C33; I76; M845
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
01.21 Szent Ágnes* - III.sz
SZENT ÁGNES, szűz és vértanú január 21.
L. más Ágnes: Prágai
SZENT ÁGNES születéséről, családjáról nincs adatunk. 13 éves volt, amikor a római városparancsnok pogány fia szenvedélyes szerelemmel próbálta megközelíteni. Ágnes az ékes szavak hallatán megvallotta, hogy ő már eljegyezte magát egy más Jegyessel.
A fiú és atyja nem tudta elképzelni, ki lehet a titokzatos vetélytárs. Gazdag ajándékokkal, ékszerekkel próbálták Ágnest elhódítani, majd az újabb kudarc után ádáz dühvel kezdtek kutatni az ifjú után, aki Ágnest rabságában tartja. Végül Ágnes nyíltan meg kellett vallja: Jézus Krisztus a jegyese.
Dioklecián császár keresztényüldöző parancsát próbálta ekkor a dühös városparancsnok felhasználni. Keményen megfenyegette Ágnest, de az nem ingott meg. Nem volt hajlandó beállni Veszta-istennő papnői közé sem. Ezután tisztaságától akarták megfosztani, de csodálatos fény védte meg, a városparancsnok fia pedig holtan rogyott a földre. A parancsnok könyörgött fia életéért. Ágnes imádkozott, ekkor a fiú feltámadt, és az eddig pogány ifjú a keresztények Istenét kezdte hirdetni a nép között. A pogány papok boszorkánysággal vádolták Ágnest.
A városparancsnok az előzmények után már semmit sem mert tenni, hanem inkább egy főtisztre bízta Ágnes ügyét, aki gyorsan máglyahalálra ítélte a leányt. A tűz azonban nem ártott neki. A főtiszt ekkor tőrrel ölte meg Ágnest. Ez 304-ben történt.
Sok csodás gyógyulás történt Ágnes közbenjárására. Konstancia, Nagy Konstantin császár leánya is Ágnes sírjánál gyógyult meg, ezután megtért, megkeresztelkedett, a sír fölé templomot emeltetett kolostorral, abban élt szüzességben.
Példája: Élj mindég tisztán, tarts ki igazságod mellett, imádkozz mindenkiért, még ellenségeidért is!
Olvasmányok: 1Kor 1, 26-31; (Zsolt 22, 1-6); Mt 13, 44-46 (v. vértanúk, v. szüzek)
Irodalom: B14; C37; F121; I79; M847
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
01.22 Szent Vince - III.sz
SZENT VINCE, diakonus és vértanú január 22.
L. más Vince: Ferrer Páli
SZENT VINCE a spanyol Osca, más leírás szerint Huesca nevű városban született, gazdag szülők gyermeke volt. Fiatalon elkezdett tanulni, kedvenc tananyaga a hittudomány volt.
A saragossai (Zaragóza) egyház első szerpapja lett Valériusz püspök mellett, aki egyben tanítómestere is volt. Mivel a püspök beszédhibás volt, Vince kellett, hogy helyette prédikáljon, hatására Zaragózában ugyancsak fellendült a vallásos élet.
A Diocletianus-féle üldözés idején, a hispániai Valenciába hurcolták láncraverve, a püspökével együtt. Hittagadásra képtelenek voltak rábírni őket, ezért a püspököt száműzetésre, őt pedig halálra itélték. 304. január 22-én szenvedett vértanúságot, miközben kegyetlenül megkínozták. Testét a valenciai templom főoltára alá temették.
Tisztelete azonnal, már Szent Ágoston idején elterjedt az egész Egyházban.
A szőlősgazdák és pincemesterek (vincellérek) védőszentje. Sokhelyütt ekkor tartják a szőlő szentelést: a gazda hajnalban szótlanul kivonul a szőlőbe, ott a szőlőt meghinti olyan borral, melyet Szent János evangélista ünnepén szenteltek.
Példája: Az Egyházban és a világban keress társakat feladataidhoz!
Olvasmányok: 2Kor 4, 7-15; (Zsolt 33, 2-9); Mt 10, 17-22 (v. vértanúk)
Irodalom: B15, 116; C462; F0122; I83; M849
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
02.05 Szent Ágota* - III.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
02.14 +Szent Cirill és Metód
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
05.16 Nepomuki Szent János - XIV.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
06.22 Morus Szent Tamás   XV-XVI.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
08.09 +Szent Benedikta (Edit Stein) /vértanú
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
08.10 +Szent Lőrinc - III.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
08.14 Szent Maximilián Kolbe* - XIX.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
08.29 Keresztelő Szent János vértanúsága*
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11.22 Szent Cecília* - III.sz
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11.25 Alexandriai Szent Katalin vértanú
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
12.13 Szent Lúcia* - III.sz
SZENT LÚCIA, szűz és vértanú dec. 13.
SZENT LÚCIA életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Syracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.
Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lucának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Cataniába Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.
Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát pedig egy nagyon magabiztos vőlegényjelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény azonban csalódottságában feljelentette Luciát Pascasius helytartónál, kereszténysége miatt.
A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Luca ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták "jobb belátásra bírni", halálra ítélték, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.
Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Syracusa városában.
Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.
Példája: Meggyőződésedet ne add fel, ha hitedet veszélyeztetnék, minden áldozatot vállalj!
Olvasmányok: 2Kor 10, 17-11, 2; (Zsolt 30, 3-4.6.8.16-17); Mt 25, 1-13 (v. vértanúk, v. szüzek)
Irodalom: B134; IV333; C445
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
12.26 +Szent István diakónus - I.sz
SZENT ISTVÁN, első vértanú dec. 26.
L. más István: Király Pongrác
SZENT ISTVÁN diakónusról, amit hitelesen tudunk, azt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk (ApCsel 6. és7.). Körülbelül Kr.u. 3 táján születhetett, hellenista, vagyis görögül beszélő zsidó családból. Beszéde és tanultsága alapján lehetséges, hogy Egyiptomból származott, vagy Alexandriában tanult. Egy 4. századi hagyomány a 72 tanítvány egyikének tartja.
A hellenista zsidók zúgolódtak az arámnyelvűek ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi kiszolgálásnál. Ekkor az apostolok hét arra alkalmas férfit választottak erre a foglalatosságra.
István kegyelemmel és erővel volt eltelve, nem csak szolgált az özvegyek közt, de csodákat és jeleket művelt a nép körében. Különböző zsinagógákból némelyek ellene támadtak, de sem bölcsességével, sem a Lélekkel szemben nem tudtak helytállni. Hamis tanukkal a főtanács elé hurcolták Istvánt, és ott Jézus tanítását kiforgatva vádolták. A főpap kérdésére védőbeszédében a zsidó nép történetét idézte. Hallgatóinak fejére olvasta, hogy Jézus árulói és gyilkosai lettek. Azok haragra gyulladtak és fogukat vicsorgatták ellene.
Amikor kijelentette bírái előtt, hogy nyitva látja az eget, és hogy az Emberfia ott áll az Isten jobbján, ezt Isten káromlásának ítélték, rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. Ruháikat egy Saul nevű ifjú (a későbbi Szent Pál) lábához rakták le.
Így imádkozott István: "Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" Halálakor utolsó szava ez volt: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!"
Barátai megsiratták, illően eltemették. Ereklyéit 415-ben találta meg egy Lucián nevű pap Jeruzsálem közelében, Kafar-Gamalában. Ünnepét már a 4. században karácsony körül ünnepelték.
Vértanú halála bizonyára erősen befolyásolta Saul későbbi sorsát, hatása Szent Pál leveleiben is kimutatható. Ősi hagyomány István közbenjáró imájának tulajdonítja Pál megtérését.
Példája: Legyen példamutató a szereteted, tudásod és elhivatottságod!
Olvasmányok: ApCsel 6, 8-10; 7, 54-59; (Zsolt 30, 3-4.6.8.16-17; Zsolt 117, 26-27); Mt 10, 17-22
Irodalom: B136; BL750; C499; III149; IV384; M1097
 
 
á LAP
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
12.29 Becket Szent Tamás (Cantenbury) /vértanú*
BECKET SZENT TAMÁS, püspök és vértanú dec. 29.
L. más Tamás: Apostol Aquinói Mórus
BECKET SZENT TAMÁS 1118. december 21-én Londonban született, apja gazdag normann kereskedő, anyja egy szaracén emirnek volt a lánya. Szülei a kiváló angliai alapfokú iskolák után Párizsba a legkiválóbb iskolába járatták.
Tehetségét megismerve a Canterbury-i püspök előbb fődiakonussá tette, később, amikor különböző kényes feladatait kiválóan látta el, a király, II. Henrik lordkancellárja lett, és a király megbízta fia nevelésével is. Munkáit ekkoriban is kiválóan látta el, sokszor még az Egyház jogainak feláldozása árán is. (Tiszta erkölcse, jószívűsége, erényessége ekkor is közismert volt!)
A király feltétlen hívét látta Tamásban, elhatározta, hogy érsekké teszi. Tamás figyelmeztette a királyt, hogy mint érsek a király akarata ellen kell sok mindent tennie, ezért meg fog szűnni barátságuk. Mindezt a figyelmeztetést Henrik csak tréfának vette. 1162-ben ellenkezése dacára püspökké választották, ő lett a canterburyi érsek.
Mivel az Egyház jogait nagyon határozottan védte II. Henrik király önkényével szemben, először súlyos pénzbüntetésre, majd börtönbüntetésre ítélték. Tamás nem ismerte el bírái illetékességét, ezért a Szentszékhez fellebbezett, ám biztonsági okokból Franciaországba menekült, és ott hat évig száműzetésben maradt.
1170-ben visszatérhetett, és a király is kibékült vele. Kapcsolatuk azonban az udvar ármánykodása miatt ismét elmérgesedett. Tamás sokat szenvedett. A felbőszült király uszítására zsoldosai 1170. december 29-én az esti zsolozsmáját végző érseket az oltár előtt, papjai szeme láttára ölték meg.
III. Sándor pápa 1173-ban avatta szentté.
Érdekesség, és a történelem szomorú tragédiája, hogy Tamást halála után mégegyszer elítélték: VIII. Henrik király 1538-ban számvetésre idézte Tamást. Mivel a halott nem jelenhetett meg, a hatalmi őrületben tobzódó király lázadás, makacsság és felségárulás címén halálra elítélte: sírját feldúlták, ereklyéit elégették, a sírjában levő értékeket elkobozták, szobrait, képmásait és más emlékeket megsemmisítettek.
Példája: Kötelezettségeidet a legteljesebb odaadással végezzed!
Olvasmányok: 2Tim 2, 8-13; 3, 10-12; (Zsolt 33, 2-9; Mt 5, 6); Mt 16, 24-27 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)
Irodalom: B137; C454; IV396; T213
 
 
á LAP