Egyháztörténelem / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

01.17 Remete Szent Antal* - III.sz

REMETE (NAGY) SZENT ANTAL, apát január 17.

REMETE (NAGY) SZENT ANTAL 250 körül Egyiptomban született, a Kóma nevű faluban, gazdag családban. Nem szeretett iskolába járni, bár csodálatos emlékezőtehetsége volt. A Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben.

Szülei halála után gondoskodott húgáról, majd javait szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába az ott szép számban élő remeték közé, ott bűnbánó, de dolgos életet élt. A Nílus jobbpartján a hegyvonulat egyik erődjében töltött körülbelül 20 évet, eleinte magányosan, majd egyre több társsal. Megkereste és eltemette Remete Szent Pált.

Sok kísértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. A kísértések ellen még nagyobb önmegtagadások vállalásával küzdött. Sokan keresték fel tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség atyja lett, az Egyházért dolgozott. Tanítványa volt Szent Makáriusz.

A Diocletiánus-féle üldözés idején támogatta a hitvallókat, szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más utat szabott neki. és Szent Atanázt segítette az ariánusok elleni küzdelemben. Az egyedüllét vágyától hajtva 312 tájékán elvonult a Vörös-tenger közelében lévő Kolzim (Quolzoum) hegy tövében található forráshoz. Időnként meglátogatta tanítványait is. 105 éves korában hunyt el, 356. január 17-én.

Ezen a napon ünnepelte halála napját a kopt, szír és bizánci egyház, az 5. századtól pedig a Jeruzsálemi egyház is.

Példája: A felismert igazságért kitartóan küzdjél!

Olvasmány: Ef 6, 10-18; (Zsolt 15, 1-11); Mt 19, 16-21 (v. férfi szerzetesek)

Irodalom: B12; C461; F0117; I65 ; M838; T69

Adoremus

A III. században született Egyiptomban, szülei halála után teljes vagyonát szétosztotta a szegények között.

Remeteségekben élt, a „szerzetesek atyjaként” tiszteli az Egyház.

Alexandriai Szent Atanáz érsek, "Pakhomiosz írásai, Antal hét levele és az Atyák mondása" című gyűjtemények számolnak be életéről és tetteiről. Egyiptomban született 251-52-ben, szülei halála után vagyonát szétosztotta, amikor a misén ezeket a szavakat olvasták: "Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegélyek közt... Aztán gyere, és kövess engem!" Ennek hatására magényba vonult. Ab közeli és távoli környéken különféle remeteségek alakultak ki, így a remetéből a szerzetesek atyja " lett. Sok tanítványa volt. Diocletianus császár idejében segítette az üldözötteket. Szent Atanáznak az arianusok elleni küzdelemben volt segítségére. 356-ban halt meg, a sírja - mivel kérte testvéreit, hogy titokban temessék el - 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben találták meg, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. (Adoremus)

á LAP

01.27 Merici Szent Angéla - XV.sz

MERICI SZENT ANGÉLA, szűz január 27.

Angelusz (= angyal, követ, hírnök; görög) > Angelus (latin férfinév) > Angela (női szóalak)

MERICI SZENT ANGÉLA (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis "remetét" a gondviselő házba.

Alig volt 13 éves, amikor nővére is elhunyt. Ekkoriban lett elsőáldozó, majd ettől kezdve napi áldozóvá vált. Ferences harmadrendi lett, 1516-ban a Szentföldre akart zarándokolni. Útközben Kréta szigetén egy szerencsétlenség következtében megvakult, Jézus életének útját vakként járta végig. Látását hazafelé jövet visszanyerte, de mindezt isteni intésnek tekintette.

1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.

1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.

Meghalt Bresciában, 1540. január 27-én, ekkor már közösségük létszáma 100 fölé emelkedett. Borromeo Szent Károly milánói érsek pártfogásával váltak szerzetté, kb. 30 év múlva, később az orsolyiták közössége tanító renddé fejlődött. 1807-ben avatták szentté.

Példája: Segíts minden veszélyeztetett emberen!

Olvasmányok: Pét 4, 7-11; (Zsolt 44, 11-17); Mk 9, 33-36 (v. szüzek, v. szent nők)

Irodalom: B17; C44; II237; M982; T293

Kislexikon

MERICI SZENT ANGÉLA (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis remetét a gondviselő házba.

1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.

1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.

Példája: Segíts minden veszélyeztetett emberen!

Olvasmányok: Pét 4, 7-11; (Zsolt 44, 11-17); Mk 9, 33-36 (v. szüzek, v. szent nők)

Irodalom: B17; C44; II237; M982; T293

SZENT ORSOLYA REND, O.S.U. (Ordo Sanctae Ursulae)

Merici Szent Angéla alapította 1535-ben. Szent Ágoston Regulája alapján működnek. A rendet a 4. századi vértanú ír királylányról, Szent Orsolyáról nevezte el. 1544-ben nyertek pápai jóváhagyást.

Apostoli célkitűzésük: a leányifjúság nevelése és így a keresztény családok erősítése. Jelszavuk: "Mindent a megfeszített Jézusért!"

Magyarországon 1676-ban nyitották első iskolájukat Pozsonyban. Házuk és iskolájuk volt még Sopronban, Győrött, Budapesten, Szegeden és Dombóváron, továbbá Kassán, Nagyszombatban, Nagyváradon, Nagyszebenben. 1950-ben 130 orsolyita nővér hagyta abba a tanítást.

1988-ban a világon 40 intézményben 1750 orsolyita apáca működött.

A RÓMAI UNIÓHOZ TARTOZÓ SZENT ORSOLYA REND, O.S.U.

Tanító-nevelő, pápai jogú női szerzetesintézmény.

Az eredetileg független Szent Orsolya Rend elöljárói 1900-ban unióra léptek, s megalakították a Rend központi szervezetét. Jelszavuk: "Cor unum et anima una" ("Egy szív és egy lélek!") Anyaházuk Rómában van.

A szerzetesi képzés szakaszai:

jelöltség 6-12 hónap, újoncidő 2 év, ideiglenes fogadalom 3 év, örök fogadalom.

Magyarországon 250 nővér végezte oktató-nevelő apostoli munkáját 1950-ig; Budapesten, Egerben, Győrött, Hevesen, Kisvárdán, Pincehelyen és Dombóváron.

1988-ban a világon 256 intézményben 3835 nővér élt.

Címük: Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend

á LAP

01.31 Bosco Szent János* - XIX.sz

BOSCO SZENT JÁNOS, áldozópap január 31.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

JÁNOS: Johanan (= Isten kegyelme, Isten kegyelmes; héber) > Johannes (görögösen, latinosan) > Joannes > Joanes > Joános > 1. > János (rövidülve, magyarosan), vagy 2. > Jovános > Ivános > Iván

BOSCO SZENT JÁNOS 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándorkomédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni. Nagy hatással volt rá Liquori Szent Alfonz könyve az Oltáriszentségről és annak látogatásáról, valamint egy szentmiséről szóló könyv. Központi szerepet játszott egész életében az Oltáriszentség tisztelete és a szentmise.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni, a kis Bosco János vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841. június 5-én Turinban pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

Példája: Légy vidám, és ezt sugározd ki másra is!

Az Isten is szeret minket!

Olvasmányok: Fil 4, 4-9; (Zsolt 111, 1-9); Mt 18, 1-5

Irodalom: B19; C463; F131; II94; T437

SZALÉZIAK, S.D.B. (Salesiani di Don Bosco, Societas S. Francisci Salesii)

Tanító-nevelő, pápai jogú papi, férfi szerzetesintézmény.

1841. december 8-án indította el tevékenységét Don Bosco Szent János (Giovanni Bosco) Torinóban befogadva otthonába egy munka nélkül lézengő kőműves-inast. Hivatalosan 1859-ben alakultak meg Társasággá, 1869-ben ideiglenes, 1874-ben végleges pápai jóváhagyást kaptak.

Művében elhagyott, szegény, veszélyeztetett fiatalokkal foglalkoznak, oktatnak, nevelnek iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben, nem-hívőket evangelizálnak. A szalézi családot papok és testvérek alkotják. A közösségek életét az egyszerűség, derűs légkör, evangéliumi merészség, alkotókedv, mély lelki élet, és az ebből fakadó öröm jellemzi.

Céljuk és nevelési módszerük: megelőzés, szilárd világnézet, biztos értékrend kibontakoztatása.

Öt világrészen 1536 intézményükben 17.000 szalézi neveli a fiatalokat. 1950-ben hazánkban 250 tagjuk volt. Házaik voltak Péliföldszentkereszten, Nyergesújfalun, Óbudán, Rákospalotán, Esztergomtáborban, Újpesten, Visegrádon, Gyulán. Voltak plébániáik is, és külföldi missziókban is működtek. Több szentjük van.

A szaléziak lányok megmentésével és nevelésével is foglalkoztak, Don Bosco ezt a szerzetescsaládot Mazzarello Máriával alapította, nevük: Segítő Szűz Mária leányai kongregáció.

Címük: Szalézi Tartományfőnökség

Női intézményük címe: Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek

Naptárolvasó

1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derűs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett. (Virtuális plébánia)

á LAP

12.03 Xavéri Szent Ferenc* - XVI.sz

XAVÉRI SZENT FERENC, áldozópap dec. 3.

L. más Ferenc: Assisi Borgia Paolai Szalézi

XAVÉRI SZENT FERENC 1506. április 7-én született Spanyolországban, Javier (Navarra) várában. Apja a királyi tanács elnöke volt. Ő maga előkelő megjelenésű és büszke magatartású baszk volt, nagy tudományos karrierről álmodott, erre minden adottsága meg is volt.

Párizsban tanult, és csak nehezen tudta megoldani, hogy egy rossz szándékú tanára hatására az erényes életútjáról le ne térjen. Szerencséjére egy másik tanára keze alá került, aki nagyon nagytudású és jámboréletű volt, az ő vezetésével egyetemi tanár lett.

Lelki fejlődését szobatársai is segítették, ott ismerkedett meg Loyolai Szent Ignáccal, akivel mély barátságba került, és lelki vezetését elfogadva társai közé lépett. A barátságuk nyomán ő is a jezsuita rend egyik alapítója lett, 1534. augusztus 15-én a montmartre-i Chapelle du Saint kriptájában ő is megfogadta, hogy a Szentföldre zarándokol, majd onnan visszatérve minden erejét és tehetségét a pápa rendelkezésére bocsátja.

A zarándokút elején Velencében pappá szentelték 1537-ben, de a török-velencei háború miatt nem mehetett a Szentföldre. Bolognában, majd Rómában volt lelkipásztor, ekkor a szeretetszolgálatban dolgozott eredményesen. A lelkekért mindenre kész volt, tudott mindenkinek mindene lenni. Állandó imája volt: ?Lelkeket, lelkeket adj nekem Uram!? Nagy buzgósága és kiváló szervező tehetsége sokat használt az induló rendnek.

A portugál király kérésére és Loyolai Szent Ignác döntése alapján hosszú fárasztó és veszélyes utazással Indiába utazott. Missziós tevékenységével óriási eredményeket ért el Indiában, Indonéziában, Japánban. 1541-től tíz éven át dolgozott a misszióban. Tanította a gyermekeket, gyóntatott, kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Egész falvakat térített meg, a keresztelésbe sokszor belefájdult már a karja, torka berekedt a sok szertartásba és imatanításba.

Kínába is elindult, mert látta, hogy a japánok teljesen a kínaiak hatása alatt állnak, azonban a csempész aki a kínai határon kellett volna, hogy átvigye, cserben hagyta, egyedül maradt Sáncian szigetén (San Cesa, Kanton mellett), és ott halálos betegségben meghalt 1552. december 3-án.

Teste Goában nyugszik. V. Pál pápa fél évszázad múlva boldoggá avatta. 1748-ban XIV. Benedek pápa India és az egész Távol-Kelet védőszentjévé tette. A missziók védőszentje 1927-óta (XI. Piusz pápa).

Példája: Tanulj, légy szorgalmas!

Olvasmányok: 1Kor 9, 16-19.22-23; (Zsolt 95, 1-3.7-8.10; Mt 28, 19-20); Mk 16, 15-20 (v. hithirdetők)

Irodalom: B130; C435; IV288; M813; T309

á LAP

12.12 Chantal Szt J. Franciska - XVII.sz

SZENT JOHANNA FRANCISKA, szerzetesnő dec. 12.

L. más Franciska: Római

CHANTAL SZENT JOHANNA FRANCISKA 1572. január 28-án született Dijon városában (Franciaország). Férjhez ment 1592-ben De Chantal báróhoz, és hat gyermekük született (akik közül kettő korán meghalt), ám férjét korán elvesztette. Ekkor, 1601-ben visszavonult Monthelon-i kastélyukba.

Szalézi Szent Ferenc lett a lelki vezetője, akivel egy lelkigyakorlaton ismerkedett meg. Az ő irányítása alatt Franciska szépen haladt a tökéletesség útján: ápolta a betegeket, gondozta a szegényeket.

Szalézi Szent Ferenc munkatársa lett. Együtt megalapították Annecy-ben, majd ő vezette a vizitációs nővérek szerzetesrendjét. Nagy szerepe volt Ferenc halála után annak szentté avatására történő előkészítésében. Ebben az időben Páli Szent Vince lett lelkiatyja.

Rendjük gyorsan terjedt, a gyakorlatban mutatta meg, hogy a szeretet, a gondoskodása és nevelés szaléziánus szelleme hatékonyan munkálkodik. Halálakor már 87 házuk volt. Rendjének fáradhatatlan szervezője volt, sokat utazott, tüdőgyulladásban hunyt el 1641. december 13-án a moulinsi rendházukban.

Annecy-ben, Szalézi Szent Ferenc közelében nyugszik koporsóikat az oltár köti össze, tabernákulummal és Jézus szentséges szívének szobrával. 1751-ben boldoggá, 1767-ben szentté avatták

Példája: Segíts ahol tudsz, és segítsd a segítőket!

Olvasmányok: Péld 31, 10-13.19-20.30-31; (Zsolt 130, 1-3; Jn 8, 31-32); Mk 3, 31-35 (v. szerzetesek)

Irodalom: C498; T352

á LAP