Advent Az első gyertya lobbanása (Adventi imádság) Harmatozzatok Itt az advent, Úrjövet (Úrjövet) Az Ünnep végigsétált (Rövid látogatás) Valami nagy-nagy (Tél)   Karácsony Az a csillag hetek óta egyre fényesebb (Betlehem) Harang csendül (Kis karácsonyi ének) Itt állok a temetőben a néma csendben (Karácsony a temetőben) A levert hangulatot nem venni komolyan (Mi kell a békéhez?) Ó, mély csöndje ennek a szent éjszakának (II. Rákóczi Ferenc imája) A kéklő félhomályban   Szent Család ünnepe Egyedül az Isten tud - a teremtés csodájával élni (Az Isten számít rád) Hol hit, ott szeretet (Házi áldás)   01.06 Vízkereszt Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! (Három Királyok)   01.09 Urunk megkeresztelkedése

Úrjövet Blaskó Mária Itt az advent, Úrjövet, A kis Jézust várjuk vágyva, Kis szívünket készítjük el, Hogy ott legyen jászol ágya. Sok jó tettel és imával, feldíszítjük százszorszépre. Szeretettel melegítjük kicsi szívünk tüzel érte. Jöjj kis Jézus, várva-várunk, és segíts meg, kérünk vágyva, hogy minél szebb szívvel várjunk karácsonyi éjszakára.

Tél József Attila   Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.   Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet a ami új, meg ép, Gyermekjátékot – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva, mindent, ami szép.   Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét.   Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni, És rakni, adjon sok-sok meleget.   Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy felmelegednének az emberek.

Harmatozzatok Égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke. Jöjj el, édes Üdvözítő!   Mert az emberek ott tévelygenek Hol Te égi fényed útján nem vezérled Őket édes Üdvözítőnk!   Áldás, dicséret és hála néked: Mert fényes világunk s legfőbb boldogságunk Te vagy, édes Üdvözítőnk!

	Adventi imádság Szerkesztő: Jh.Betti 2005
	Az első gyertya lobbanása a hit fényét hozza. A második, mint fénysugár a reményt dalolja. A harmadik a szeretet lángját, melegét meséli. A negyedik az Örök hazát, az üdvözülteket idézi.   Adventi koszorúnk gyertyáiban benne lobog az élet: Lángjában a csend, a fény, az erő - lélegzenek, élnek. Egy fényt hozz nekem is - nekünk is adventi Lélek, E lélegzetben én is - mink is új lángra kéljek!   Lángomnak - lángodnak adjon életet a hit: Atyai Szív világomra - világodra harmatot hint, Egy Kéz vigyázva, óva mélységek felett átvezet, És csendet, mosolyt, kérdést Odafenn értenek.		Lángomnak - lángodnak adjon életet a remény: Maga az Élet, az Isten terve, akarata vagy - s vagyok én, Krisztusi út ma is van, nem mossa el sem év, sem pillanat, És lesz erőnk imádkozni, hogy Vele maradjunk - s maradjak.   Lángomnak - lángodnak adjon életet a szeretet: A Mindenható, Örök Isten, dajkál és szeret, mint gyereket, Kezében felnőve képesek leszünk - leszek szeretni mást, És az Ő szemével nézve, szólva éltetni fogjuk a közös parázst.   Lángomnak - lángodnak adjon életet az Örök haza: A tegnapon, a múlton túl bennünk lakozik az Örök hangja, Csak kezdet van, s Menny már országom - s országod, És egybe köt minket örökre Vele, veled – belőle fakadó források.

	Rövid látogatás
	Az  Ünnep végigsétált a tereken és az utcákon. Benézett az ablakon, belépett az ajtókon. Volt, ahol megpihent, volt, ahonnan gyorsan továbbsietett. Elcsitította a szeleket, szépre festette az eget és a felhőket. Elsimította az aggódó ráncokat néhány arcon, örökre lezárt néhány fáradt szempárt, és megállt, hogy gyönyörködjön kisgyermekek mosolygós álmaiban.	Kibékített néhány veszekedőt, és nem értette, mások miért miatta vesznek össze. Az utcán lépkedve betakart néhány fázó hontalant, és enni adott néhány éhezőnek. Volt, aki ellépdelt mellette, észre sem vette. Volt aki rég nem látott ismerősként üdvözölte. Végül bepillantott boldog és boldogtalan, nyugodt és nyugtalan álmokba, majd észrevétlenül kisétált a terekről és az utcákról.

á LAP

á LAP

Rorate Juhász Gyula   A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem!

Mi kell a békéhez? a levert hangulatot nem venni komolyan a jogos panaszt nem melegíteni fel újra nem tenni szóvá, ha a másik hibázik nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk nem megsértődni egy félresikerült szón megtalálni az elismerő, dicsérő szót szomorúnak vigasz, betegnek támasz becsületesen elismerni az elkövetett helytelenségeket nem sajnálni a jó szóra töltött időt valakinek kezet nyújtani megtalálni a pillanat legfontosabb feladatát gondoskodás a ránkbízottakról egy-egy tréfás szó a ma megtett jónak örülni a holnapot jószívvel várni az Istent keresni és érezni megtanulni a pillanatok imádságát. A békéhez Isten kell, Te és Én, a hit, a szeretet és a remény.

II. Rákóczi Ferenc karácsonyi imája Ó, mély csöndje ennek a szent éjszakának, milyen mélységes titkokat takarsz, az isteni bölcsesség művét! ... összekötve a földieket az égiekkel, az Atya ölén a Szűz ölével. Gyöngeségem nem tud megérteni Téged, hiszen önmagát sem képes megérteni, csak szeretné megadni azt, amit kívánsz, úgy, ahogy akarod. Minden elmélkedő képesség elnémul bennem, a titok nagyságát eltakarja a szeretet nagysága - s ki tudná elmondani Isten szeretetét? Vedd akaratomat, adj békét, mert amikor békét nyújtasz, szeretetet adsz. A szeretet csak benned nyughat, mert Te vagy a középpontja. Nem tudom mi tetszhet neked bennem, hogy magad felé vonzzál. Ime te, aki istállóban születtél, betértél bensőm istállójába. Nem nagyobb titok születésed, mint irántam való jóságod.

	Betlehem Lukáts János   Az a csillag hetek óta egyre fényesebb S ballag hozzánk égi útján egyre közelebb, Az a csillag nekünk hoz tán égi híreket, Mit felfogni nem tudunk, s feledni nem lehet.   Már a bárány két nap óta béget, s nem legel, Kis szamár is nagy fülével fölfelé figyel. Mála álom nem pihen meg pásztorok szemén, Körbejár és égre bőg az izgatott tehén.   Pásztoroknak ritka áldás: gömbölyű kenyér, Végighinti kék-ezüsttel égő, égi fény, Hűs  a szellő, meglegyinti félénk arcukat, Istállóban mécsvilág, betérni hívogat.   Apró gyermek kis kezében arany szalmaszál, Csiklandozza csöppnyi száját ezüst fénysugár, Mosolyától fényre vált a barlangmély homály, S dalba kezd az ámulattól szótlan, néma száj.   Cifra népek, bölcs királyok… három is van itt! Garmadába körbehordják tevék terheit, Tömjénfüst és mirhaillat barlangot betölt, Bíborszínű bársonytól süpped már a föld.   Pásztorének egyszerűen, tétován ha szól… Eljövünk majd máskor inkább, ha most alszol, Kisdedünk. E nagy dicsőség nekünk nem való, Pásztor ajkán könnyebben kél dal, mint cifra szó.   Hogyha vártunk mostanáig, várunk rád tovább, Majd a hangos szolganép elhordja sátorát, Akkor nem kell szó se majd, se üstökös sugár, Kéz a kézben a völgyben pásztor és király.	Kis karácsonyi ének Ady Endre   Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.   Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni.   A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének.   Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma.	Karácsony a temetőben Szűcs Sándor Gábor Itt állok a temetőben a néma csendben, Az élet rohanása messzire lebben. Reggel van. És mint régen csak ketten vagyunk. Ilyen a mi meghitt, boldog Karácsonyunk. Óh! Ha elmondhatnám mennyire hiányzol! Nincsen olyan nap ne gondolnék rád százszor. Hiányzik jó szavad, gyengéd érintésed, Nagy emberséged és boldog nevetésed. Még most is hallom korholó, feddő szavad: - "Fiam! Mindig a jó, igaz úton maradj!" Lehajtom a fejem. Könnyes lesz a szemem, Nem szólhatok többé: - Így élek. Ezt teszem. Köröttem fenyőfák, koszorúk, virágok, Mécseseken pislákoló kicsiny lángok. Amiket gyújtott a féltő emlékezet, És táplál az örökké tartó szeretet. Legyen neked szép, békés Isten országa! Jézus ültessen téged is a jobbjára! Meggyújtom a mécsesem, elmondom az imám. Kellemes Karácsonyt neked Édesanyám!

á LAP

	Házi áldás Hol hit, ott szeretet hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szükség nincsen.	Az Isten számít rád!
		Egyedül az Isten tud - a teremtés csodájával élni, De rád bízta – hogy két kezeddel gondoskodj róla. Egyedül az Isten képes - új életet forrása lenni, De neked kell - elfogadnod ajándékát. Egyedül az Isten hívhat meg - az örök életre, De te neveled - gyerekeidet az Istenszeretetre.	Egyedül az Isten tud – valóságos hitet adni, De neked kell – imádkoznod érte. Egyedül az Isten tud – erőt adni mindenhez, De neked kell kérni – hogy Vele tudj maradni. Egyedül az Isten tud – igazi békét adni. De neked kell – az Isten békéjére vágyni.

á LAP

	Három királyok József Attila
	Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, Gyalog jöttünk, mert siettünk, Kis juhocska mondta – biztos Itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem!   Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk megszülettél, Szegények királya lettél. Benézünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle Földi király személye.	Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, Fényes csizmánk is elfogyott, Hoztunk aranyat hat marékkal, Tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecsen király.   Irul-pirul Mária, Mária, Boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át Alig látta Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, Jóéjszakát kívánok!

á LAP

á LAP