Húsvét Pár évtizede még azt hitték (A mi hitünk) Az a fa ott a Golgoták hegyén (Az utolsó tanítvány)   Isteni irgalmasság Hogyha golyóznak a gyerekek (Isten) Egy istenarc van eltemetve bennem (Istenarc)   Mennybemenetel Betelt a földnek óhaja (Mennybemenetel ünnepén)

	A mi hitünk   A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk (1Jn 5,4)   Pár évtizede még azt hitték, hogy ha nem keresztelik meg, akkor sikeresebb lehet a megszületett későbbi élete. Rosszul tették, mert Jézus legyőzte a terrort, s valóban feltámadott!   Ma azt hiszik, ha a gyermekük Nem tanul hittant, Akkor később Megvalósíthatja önmagát, Azaz gátlástalanul teheti mindazt, Ami ösztönösen „jó” neki. Rosszul teszik, Mert Jézus érte is meghalt, s valóban feltámadott!	Ma a hatalmasok azt hiszik, hogy fütyülhetnek Jézus tanítására, s oktathatnak „semlegesen”, azaz mintha Isten nem létezne. Rosszul teszik, mert Jézus az embereknek megtanított mindazt Atyjáról, amit az embernek hinnie kell. Ezért megölték, De Ő legyőzte a halált, s valóban feltámadott!   Ma egyes médiumok urai azt hiszik, hogy folyamatosan egyoldalúan tájékoztathatnak, azaz rombolhatnak éjjel-nappal. Rosszul teszik, mert Jézus azt mondotta: Én vagyok az Igazság és az Út, amelyen járnotok kell. Ezért feszítették keresztre, de Ő legyőzte a halált, s valóban feltámadott!    A lányok és az asszonyok közül hitüket vesztik oly sokan, semmibe véve az emberi életet, sorra megölik ártatlan magzatukat, még mielőtt megszülethetnének. Rosszul teszik, mert Jézus minden ember megváltott élete feláldozása árán, és legyőzte a halált, s valóban feltámadott!       Az utolsó tanítvány   Az a fa ott a Golgoták hegyén, amelyre kínzott testét fölszegezték, ô hallotta csak végsô sóhaját, ô érzi ma is vére hulló cseppjét.   Megszentelôdött. Szégyenfa helyett dicsôség fája lett. Az Ártatlannak végsô vígasz, mikor már magára hagyták a földi és égi hatalmak.   Utolsó tanítvány, ki tudta jól, vállára csukló királyi halottja vérével nemcsak embertársait, de ôket, a fákat is megváltotta.	A fiatalok húsvétkor részegre locsolják magukat, ünnepük a hasuk megtöltéséből áll, és estére már csak a diszkó marad az alkohollal, szexszel és drogbélyegekkel. Rosszul teszik, mert Jézus minden húsvétkor újra és újra legyőzi a halált, hiszen Ő egyszer s mindenkorra valóban feltámadott!   Testvérem! Lész igaz, hívő és elkötelezett, Uralkodj magadon, Tiszteld az életet, mely örök! Jól teszed, Mert Jézus Életét adta érted is, És harmadnapra - alleluja, alleluja, alleluja! – valóban feltámadott!

á LAP

ISTEN József Attila   Hogyha golyóznak a gyerekek, az isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, golyóját ő lyukba gurítja.   Ö sohase gondol magára, de nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, friss széllel arcuk pirosítja.   Ö vigyáz a tiszta cipőre, az utcán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, ha alszunk, csöndesen lefekszik.   Gondolatban tán nem is hittem. De mikor egy nagy zsákot vittem s ledobván, ráültem a zsákra, a testem akkor is őt látta.   Most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tetten értem. S tudom is, miért szeret engem - tetten értem az én szívemben.

ISTENARC Reményik Sándor Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lételőtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul. Csak nem tudom, miképp került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világszenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat. Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok. Egy istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, míg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

á LAP

	Imádság mennybemenetel ünnepén ZSOLOZSMA: Reggeli dicséret   Betelt a földnek óhaja, fölkelt tündöklő napja már, biztos reménye, Krisztusa, az élő Isten mennybe száll.   A szerteáradt bűnt s fejét győzelmes harcba győzte le, s dicsőült teste fényeit Atyjának most mutatja be.   Sugárzó felhőn égbe megy, hívő szívében gyújt reményt, feltárva mennynek ajtaját, mit elzárt Ádám bűne rég.   Ujjongva örvend ég s a föld, hogy ő, kit Szűznek méhe szült, ostor, kereszt kit meggyötört, ím Atyja jobbján trónra ült.   Mondjunk most hálás éneket, hogy üdvünkért így szenvedett, hogy testünk mennybe felviszi, s örök hazában ad helyet.   Egy szívvel örvendezzenek az églakók, a földfiak, azok, hogy mennybe érkezett, ezek, hogy egyben itt maradt.   Jézus, dicsőült Istenünk, emeld hozzád a szíveket, s Atyáddal együtt küldd nékünk vigasztaló Szentlelkedet! Amen

á LAP