Imádság - Egyházi énekeink
 
 
 
Nagyböjti és nagyheti énekek
 
 
 
 
 
 
 
Nagyböjti énekek
 
 
 
 
Meghallgat
 
Hamvazkodjál hívő lélek,
mert porba tér ez az élet.
Akármennyit örvendeznél,
ne feledd, hogy porból lettél.

Hamvazkodjál, te dúsgazdag:
mert javaid cserben hagynak.
Évek szállnak, és maholnap
átadod mind földi pornak.
 
Hamvazkodjál, szegény ember,
viseld sorsod türelemmel:
Hamu hull a gyötrelemre
s irgalom a hű szívekre.

Örömeink mind elmúlnak,
könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
hamu szaván megindulnak.
 
Ó, ki tested meggyötörted
s a Golgotán összetörted.
Adj nekünk is töredelmet,
testünk ellen győzedelmet.

(Sótári Énektár 1693)
 
 
 
Meghallgat
Nincs meg a hangtárban
 
Kereszten haldokló
Kegyes Jézusom,
Jövök, én tékozló,
Hozzád, orvosom.
Nagy bűnökkel telten
Eléd térdepeltem,
Én kegyes Jézusom
Tisztítsd meg a lelkem.
 
2. Lábadnál, Jézusom,
Vezekelni jó.
Én gőgös homlokom
A porba való.
Most tudom, mit érek,
Bűnös emberféreg,
Most tudom: por vagyok
És a porba térek.
 
3. Szórjad, ó Istenem,
Főmre hamudat!
Bánat és kegyelem
Tisztaságot ad.
Én vétkem, én vétkem,
Én igen nagy vétkem
Lábadnál levetem
Töredelmességben.
 
4. Én kegyes Jézusom
Tiéd vagyok én!
Mennyei orvosom,
Egyetlen remény.
Csak egy, amit kérek:
Majd ha porba térek,
Lássa meg arcodat
A megtisztult lélek.
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Bűnös lelkek, tisztulásra
Szentmisére jöjjetek,
Keresztúton elkisérni
Azt, ki meghalt értetek.
E nagyböjti szent idôben
Bánat könnye hulljon bôven,
Hogy megmossa lelketek.
 
2. Ezredeken harsog által
A próféták szózata:
Bízzatok, mert el fog jönni
A fájdalmak Férfia.
Ô hordozza terheinket,
Átvállalja bűneinket,
Meggyógyultok általa.
 
3. Halljad bűnös, már a Jóhírt
Ihlett ajkak hirdetik:
Az idônek Isten szabta
Teljessége bételik.
Eljött már a tiszta Bárány,
Ki elveszi vére árán
A világnak bűneit.
 
4. Hallottátok, keresztények,
Megváltótok tetteit,
Megvalljátok tanítását,
Mely örökre üdvözít.
Ám kegyelmet vére úgy ad,
Akkor nyílik mennybe utad,
Hogyha benned él a hit.
 
5. Krisztus vérén tört meg a bűn,
És megtört a kárhozat.
Krisztus vére az oltárról
Újra most az égbe hat.
Új szövetség tiszta papja
Önmagát itt bemutatja.
Ó egyetlen áldozat!
 
6. Szent az Isten, szent az Isten,
Égnek-földnek Istene.
Fölségének énekével
Ég és föld és szív tele.
De a megtért tiszta lélek
Az irgalom Istenének
Legkedvesebb éneke.
 
 
 
Meghallgat
 
Térj meg keresztény, hagyd el vétkedet,
jöjj és sirasd meg hűtlenségedet,
húsvét közeleg, készítsd fel szívedet!
 
Penitenciát siess tartani
Üdvösségedre gondot viselni
Krisztus titkait szívedbe fogadni!
 
Mutasd neki hát szeretetedet
minden emberhez kedvességedet
Hogy be takarjad sok gonosz tettedet.
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Meghallgat - II. változat
 
Jézus, világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Isten fia,
Szent kereszted szívem hívja.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
2. Által szegve kezed, lábad,
Átvert tested roskad, bágyad,
Mezítelen tépett melled!
Ó siratlak, ó ölellek!
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
3. Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
4. Asszú földet harmatozván,
Vérzel, vérzel a keresztfán.
Úgy piroslik tested róla,
Mint a most nyílt piros rózsa.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
5. Szent karjaid széjjeltárod,
Tán az embereket várod,
Kiken vérrel könyörültél,
Betegekért betegültél.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
6. Ím én magam hozzád vettem,
Magunk vagyunk, Uram, ketten,
Szent fejedet hozzám hajtsad,
Szóljon hozzám kékült ajkad.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
7. Piros forrás, nyílj meg nékem,
Ez a mély seb menedékem!
Ha illeti szomjas ajkam,
Nincs ereje bűnnek rajtam.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
8. Fektess el e véres ágyon,
Most szenvedni véled vágyom,
Ha megmosdom e szent vérben,
Fehérré lesz minden vétkem.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
9. Jézusom, ha jön a végnap,
Ismerj engem magadénak,
Homlokomon piros véred:
Tied vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.
 
 
 
 
Meghallgat
 
Megváltó Istenem
- nincs meg a szövege -
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Bűnbánóknak menedéke,
Trónusodhoz eljövünk,
Ah, mert máshol nincs üdv s béke:
Jézus, irgalmazz nekünk!

Szenvedésed drága árán
Váltottad meg életünk,
Ó, ne hagyj el minket árván:
Jézus, kegyelmezz nekünk!
 
Hisszük, Uram, mindazt, amit
Üdvünk végett hinni kell;
Amit a szentegyház tanít:
Ebben élünk, halunk el.

Kenyeret s bort áldozatul
Felajánlván teneked,
Kérünk, add meg bő jutalmul
Megtérésre szent kegyed.
 
Jézus teste s vére által,
Mit a kenyér s bor jelent,
Add, hogy küzdvén a halállal
Nyerjünk babért odafent.

Szent vagy, Uram! örökké szent,
Mi Megváltó Istenünk!
Mit a szentek zengnek ott fent:
Add nekünk is zengenünk.
 
 
 
 
 
Meghallgat
 
Ó Jézus, Jézus, ó lankadt Jézus,
Istennek vérző Fia!
Tűrés példája, szentség formája,
Ó lelkünk drága díja!
 
2. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Mennyeknek édessége!
Hogy meghervadtál, jaj megfonnyadtál,
Ó lelkek üdvössége!
 
3. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Ó hívek ékessége!
Ártatlan tűrtél s minket megnyertél,
Ó szívünk édessége!
 
4. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Mit tettél a világért!
Véredet ontod, testedet rontod
Ádámnak rossz magváért.
 
5. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Szent tested én kötöztem.
Rút életemmel, rút beszédemmel
Melledet általdöftem.
 
6. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Szent tested ó én vertem,
Szeretvén vétket, rút részegséget,
Eceted én kevertem.
 
7. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Szent véred én ontottam,
Szent fejed szúrtam, kezeid fúrtam,
Életed én rontottam.
 
8. Ó Jézus, Jézus, ó édes Jézus,
Szenvedek véled méltán.
Kínodat szánom, vétkemet bánom,
Kereszted mellett sírván.
 
 
 
Meghallgat
 
Isten áldjon tünde játék, te világi élet
Tied voltam, megtagadlak és lelkemmel élek.
Serlegedben telt a kedvem és a földi kincsben
Megízleltem, s megtanultam, hogy igaz jód nincsen.

Tiszta mézzel csalogattál, úgy esengtem érted.
Epe volt a poharadban, mikor ajkam érte.
Csalfa hírrel hitegettél, ígértél nagyságot.
Hiúságok hiúsága! Már szememmel látok.

Szívem immár magasabbra, igazabbra éhez
Szállni vágy a gyönyörűség örök kútfejéhez.
Már előttem Isten arca s ama boldog ország;
Már ezentúl annak élek. Világ Isten hozzád!
 
 
 
Meghallgat
 
Itt a perc, az áldott,
Melyre szívem vágyott.
Lelkem, íme, tárva,
Üdvözítőm várja.
Jöjj szívembe kérlek,
Csak tebenned élek,
Hogyha itt vagy nálam,
Telve minden vágyam.
 
Add, hogy el ne térjek:
Ösvényeden éljek,
Kerüljem a vétket,
Szolgáljak téged.
Minden kísértésben
Szent malasztod védjen,
Hogy a harcot álljam
Életben, halálban.
 
 
 
Meghallgat
 
Ó, Teremtőnk hallgass minket,
sírásunkat, kérésünket,
most e jeles szent időben,
negyvennapi készületben.

Látod Uram mi szívünket,
tudod minden gyengéinket .
Add a hozzád megtérőknek
bocsánatát bűneinknek.

Uram sokszor megbántottunk,
ím megvalljuk, segíts rajtunk.
Adj sebünkre orvosságot,
igaz szívű bűnbánatot.

Nagy Úristen engedd kérünk,
akik testben most böjtölünk,
lélekben is böjtölhessünk,
minden bűntől távol legyünk.

Engedd meg ezt Szentháromság,
örök egység, örök jóság.
Áldozatunk gyümölcseit
teremhessük szent húsvétig.
 
 
 
Meghallgat
 
Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.
2. Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tôrnek éle járta át,
Tôrnek éle járta át.
3. Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán,
Egyszülött szent magzatán.
4. Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián,
Azt a nagy kínt szent Fián.
5. Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni ôt,
Látja lankadozni ôt?
6. Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülôt,
Szenvedni a szent Szülôt?
7. Népét hogy megmossa szennytôl,
Látta tenger gyötrelemtôl
Roskadozni Jézusát,
Roskadozni Jézusát.
8. Látta édes egy-szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált,
Látta, hogy halálra vált.
9. Szeretetnek szent kútfôje,
Fájdalomnak éles tôre
Járjon át a lelkemen,
Járjon át a lelkemen.
10. Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts néki tetszenem,
Segíts néki tetszenem!
11. Én szívembe jól bevéssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az átvertnek sebeit,
S az átvertnek sebeit.
12. Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit,
Osszam meg gyötrelmeit.
13. Add meg, kérlek, hogy míg élek,
Együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped,
Azzal, ki a fán eped.
14. A keresztnél véled állni,
Gyászban véled eggyé válni:
Erre űz a szeretet,
Erre űz a szeretet.
15. Dicsô Szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg.
Add nékem fájdalmaid,
Add nékem fájdalmaid.
16. Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem, holt Szerelmem,
Krisztusomnak kínjait,
Krisztusomnak kínjait.
17. Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad,
Buzgó vérével Fiad.
18. Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz, te,
Az ítélet ha riad,
Az ítélet ha riad.
19. Krisztusom, ha jô halálom,
Anyád szeme rám találjon
És elhívjon engemet,
És elhívjon engemet.
20. S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsôségét lelje meg,
Dicsôségét lelje meg.
 
 
 
 
Meghallgat
 
Vigadozzál Jeruzsálem
- nincs meg a szövege -
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Hogyha hozzád járulunk,
Szemünk könnybe lábad,
S úgy csókoljuk, ó Urunk,
Drága keresztfádat,
Amelyen kegyetlen kínozták szent tested,
Amelyet szent kebled drága vére festett.
 
Krisztusnak szent keresztje
Győzedelmi zászlónk,
Amellyel megszerezte
Üdvünket Megváltónk.
Hitünknek, üdvünknek drága szent jelvénye,
Szent kereszt, te jelezd: mily nagy hitünk fénye.
 
Hisszük: égi székéből
Az Isten leszálla
És egy szűznek méhéből
Testet vett magára.
Keresztre szegezve kigúnyolni merték,
Sebezték szent testét s szívét általverték.
 
Ezt a sok kínt érettünk
Kellett elszenvedned,
Hogy nekünk, kik vétettünk,
Megnyissad a mennyet.
Hálánkat irántad csak azzal tudatjuk,
Hogy e szent kenyeret és bort bemutatjuk.
 
Amikor szent lelkedet,
Megváltónk, kiadtad,
A világ megreszketett,
Megrendült alattad.
Föld és ég hirdették, hogy Te vagy, szent Isten,
Akit áld és imád a világon minden.
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Buzgó szívvel ünnepeljük
Üdvözítônk kínjait,
Szívtörôdve elkisérjük
Golgotára lépteit.
Ó kegyelmek fôkegyelme,
Mely miránk, nagy bűnösökre,
Vére által árad itt.
 
Ó nagy Isten, mind az ég,
Föld megdicsôít tégedet,
S minden, ami él azokban,
Áldja nagy Fölségedet.
De Fiadnak áldozatja
Legfôképpen megmutatja
Végtelen kegyelmedet.
 
Tôled kapott szent iratból
Tudjuk a törvényeket,
Miket Jézus a világnak
Élôszóval hirdetett.
S melyek élte alkonyával,
A keresztfán tűrt halállal
Lettenek végrendelet.
 
Ó kegyelmes Üdvözítônk,
Hisszük tanításidat,
Melyeket megtartva, nékünk
Isten áldást osztogat.
Hisszük, mert a szent keresztfa
S drága véred bizonyítja,
Hogy nem csalhat meg szavad.
 
Az áldozat az oltáron
Most megújul csendben itt,
Melyet értünk a keresztfán
Jézus egykor végbevitt.
Drága vére bô harmatja
Mi lelkünket mosogatja,
Amit a bűn elrútít.
 
Üdvözítônk szenvedése
Fájdalmunknak enyhe lett,
Gyötrelmével, halálával
Nyert ô nekünk életet.
Ó Jézus, te vagy reményünk,
Vigasztalónk, üdvösségünk,
Te vagy édes mindenünk.
 
Zengje szívünk, zengje nyelvünk:
Szent vagy édes Jézusunk!
Mert te lettél a keresztfán
A mi lelki orvosunk.
Hajtsd szívünk a jóra, kérünk,
Benned van csak egy reményünk,
Hogy lakodba juthatunk.
 
 
 
 
Meghallgat
 
Itt az alkalmas szent idő,
az üdvösségnek napjai,
hogy megtisztítsuk a szívünk,
lemosva vétkek szennyeit.

Illés is így tett egykoron,
kit elragadt a tűzszekér,
s világteremtő Istenünk,
ki testet öltve jött közénk.

Ezért imánk míg esdekel,
alázkodjék az értelem,
hajoljon földre térd s a váll,
arcunkat mossák könnyeink.

Vágyunkat űzzük messzire,
törjük meg testünk ösztönét,
így leszünk élő áldozat,
és bőkezűen adhatunk.

Szolgálván hogyha böjtölünk,
elszáll a belső lustaság,
elfut a lelki zsibbadás,
világosságra vált a köd.

Legyen bár vétkek temploma,
és bűnfekéllyel telt a szív,
a böjt lesz legjobb gyógyszere,
ha kegyelmével jő Atyánk.

Jézus, könyörgünk, irgalom!
Bánkódva hozzád száll szavunk:
hogy bűn világát rontva szét
irgalmad hozzon békülést!

Fiaddal add meg, jó Atyánk,
örök Lelkeddel add meg ezt,
kit háromságos névvel is
vallunk, hogy egy vagy, Istenünk!
 
 
 
Meghallgat
nincs hangfelvétel
 
Gyászba borult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennynek ablakára,
Meghalt, meghalt az ártatlan Bárány:
Vértől ázott szent kereszt oltárán.

Temetésre lejön a mennyország,
Könnytől áznak az angyali orcák,
Sír, zokog a fia-vesztett gerle:
Égig ér a Szűzanya keserve.

Élet Ura, meghaltál üdvünkre:
A Sátánnak országa most dőlt le.
Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed,
Add meg nékünk a mennyei kincset.
 
 
 
 
Meghallgat
 
Énértem haldokló, édes Jézusom
nézz rám én gyógyító kegyes orvosom.
nagy bűnökkel telten eléd térdepeltem, ó édes Jézusom, tisztítsd meg a lelkem!
 
Ó, édes Jézusom, tied vagyok én,
mennyei orvosom, egyetlen remény!
csak egy amit kérek, majd ha porba térek,
lássa meg arcodat a megtisztult lélek!
 
 
 
Meghallgat
 
Világmegváltó Jézus,
keresztre fölfeszítették,
Isten Báránya, Jézus
érettünk megtörettettél.
 
Ó, testem, sírnak étke,
maholnap földbe szállandó,
Benned a bűnnek mérge,
már-már halálra várandó.
 
Föl, föl, már ébredj szívem
én lelkem már erősödjél
hogy innen égbe jussunk,
már mindig jól és szentül élj.
 
 
 
Meghallgat
 
Ne szállj perbe énvelem,
én fölséges Istenem,
mert nem igazul meg akkor az én lelkem
s méltán elvethetsz engem.
 
Mert én anyám méhében
fogantattam vétekben,
evilágra jöttem eredendő bűnben,
s elestem sok vétekben.
 
Néked bűnöm megvallom,
mert én azzal tartozom,
te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom,
segítségedet várom.
 
Szent Fiad haláláért,
keserve nagy kínjáért,
áldott szent vérének drága nagy áráért,
kegyelmezz meg mindezért!
 
A te áldott szent Lelked
kérlek, tőlem el ne vedd,
sőt, újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved,
szolgálhassak tenéked.
 
Reád bízom magamat,
te viseljed gondomat,
igazgasd jó útra az én lábaimat,
és minden szándékomat.
 
 
 
 
 
 
 
 
Nagyheti énekek
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
Meghallgat - 3. versszak
 
 
A Golgota-lépcsôn állok,
Vállamon a kereszt.
Gyarló szolgád könyörgését,
Uram, ó meg ne vesd!
 
A keresztrôl hallom, Uram:
,,Velem léssz a mennyben!''
Az utolsó ítéleten
Jobbra állíts engem.
 
Hiszem, Uram, hogy a kereszt
A gyôzelem fája.
Aki véled felvállalja:
feltámadás várja.
 
Mielôtt szent színed elé,
Jézus, lépni mernék:
Fogadd tôlem váltságdíjul
Szenvedésed kelyhét.
 
Jézusom, a jó halál csak
Átmenés a mennybe:
Üdvözültek tiszta lelke
Dícséreted zengje!
 
Ó hozsanna Néked, Jézus,
Leszállt Isten-ember:
Zengem én is ég tüzében
Tisztuló szívemmel.
 
Nem vagyok bár méltó Hozzád,
Mégis jöjj szívembe
S ragadj engem föl magaddal,
Jézusom, a mennybe!
 
 
 
Meghallgat
 
Megváltó királyunk elébe megyünk,
Méltó tisztelettel Urunkhoz legyünk,
Hozsannát kiáltson néki minden hív,
Dícsérettel áldást mondjon nyelv és szív.
 
2. Így tisztelte Jézust a zsidó nemzet,
Virágvasárnapján nagy gyülekezet,
Elébe kimentek pálmaágakkal,
Dícsérô énekkel és virágokkal.
 
3. Hogy a szent városhoz már közelgetett,
És fényes pompával bévezettetett,
Ruháját a népség földre teríté,
És útját zöld ággal fölékesíté.
 
4. És örvendô szívvel kiáltozának:
Hozsánna, hozsánna Dávid fiának!
Áldott az, ki az Úr szent nevében jön!
Áldják ôt a hívek most és örökkön.
 
5. A gyermekek kézbe pálmaágakat
Vevén, dallal áldják szent királyukat.
Ez az, ki népének jött váltságára,
Minden földi ember boldogságára.
 
6. Ó Isten egyháza, Sion leánya,
Ím jô mostan hozzád Isten Báránya,
Húsvéti báránykép hozzánk látogat,
Hogy érettünk lenne égô áldozat.
 
7. Áldás néked, édes Isten Báránya,
Ki jössz e világnak megváltására,
Dicsôség, dícséret, imádás legyen
Néked földön, égen, örökkön. Amen.
 
 
 
Meghallgat
 
Áhítattal készülődjünk, testvérek,
Emlékére ama titkos estének,
Hol a piros borbul
Krisztus vére csordul
S lesz a kenyér áldozata testének.
 
Dicsôség a magasságban Istennek,
Jézus és a tanítványok így zengtek.
A húsvéti ének
Szállott fel az égnek,
Zengje velük buzgó szava mindennek.
 
Isten szavát hallotta az emberség,
S áldozattal hódolt néki minden nép
Boldogok, mi hittünk,
Édes fiak lettünk
S áldozatunk maga lett az Istenség.
 
Mondá Jézus az utolsó szent estén:
,,Vérem e bor, ez a kenyér én testem''.
Hiszem, amit mondott,
Aki hisz, az boldog,
Hát még aki lakomáját élveztem!
 
Áldozatul felajánlta szent testét,
Emlékére apostolok ezt tették,
Így akarta: tesszük,
Drága testét vesszük,
Neked, Uram, áldozatunk megtessék.
 
Fogadd, Uram, kegyelemmel mívünket,
Hozzáadjuk a kenyérhez szívünket;
Alázatos hittel,
Áldozatul vedd el,
Odahajtjuk szent kebledre fejünket.
 
A mindenség ezer hangon egyet zeng:
Szent az Isten, szent az Isten, szent, szent, szent!
De a legszebb ének
Az Atya szívének
Szent Fiának áldozatja idelent.
 
 
 
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
A fényes Istenarcot
Vér s fájdalom fedi:
Mint küzde szörnyű harcot,
Hallgatva hirdeti.
A fôn, mely égi bérre
Százszorta érdemesb,
Szúr vad tövis füzére,
Így még dicsôbb, nemesb.
 
Ô Isten Egyszülötte,
Mindenható király;
S most gyôz a düh fellette,
Csúfos halált kínál.
Nincs benne semmi épség,
Letört virág a test,
S mégis mily égi szépség,
Mit rózsa pírja fest.
 
Alázva, törten állok
A szent kereszt alatt,
E könny legyen a zálog,
Mily hôn sirattalak!
E könny szívem tanúja,
Hogy már híven szeret,
Ó vedd szívedbe újra,
Itt adj örök helyet.
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Keservesen siratja Mária fiát,
Midôn látja halálra menni magzatát.
Csordul könnye Máriának,
Szíve szakad Szűzanyának
Nagy bánatjában.
Nincsen helye bús szívének,
Nyugodalma sincs lelkének
Nehéz kínjában.
 
2. Senki sincsen sorsosa nagy fájdalmának,
Nincs segítô orvosa nehéz kínjának.
Szűz Mária elfáradott,
Egész teste elbágyadott
Nagy bánatjában.
Piros színe elhervadott,
Áldott Anya ellankadott
A nagy sírásban.
 
3. Merre vagytok Mária jóakarói?
Merre vagytok bánatja igaz szánói?
Bár jó szívvel ápolnátok,
Gyenge karját megfognátok,
Mert elfáradott;
Rózsavízzel öntöznétek,
Balzsamokkal illetnétek,
Mert elbágyadott.
 
4. Ó, bár csak az én szívem hozzád mehetne,
Hogy tégedet a földrôl felemelhetne.
Bús gerlice formájára
Itt maradott árvaságra
A Szűz Mária.
Mindenektôl elhagyatott,
Szent Fiától megfosztatott
A Jézus Anyja.
 
5. Ó kegyetlen nemzetek, kôszívű népek!
Ezt a pogány vadságot hogy tehettétek?
Szegényt úgy megkínoztátok,
Mindhalálig bántottátok
Az Isten Fiát.
Bűnötöket elhagyjátok,
Bűnbánattal sirassátok
Az egek Urát!
 
6. Fogadj engem, Szűzanyám, igaz fiadnak,
Hadd törlöm le könnyeit síró arcodnak!
Ó Szűzanyám, véled járjak,
Véled éljek, véled haljak,
És Jézusoddal.
Véled légyen szenvedésem,
Halálom és temetésem,
És szent Fiaddal.
 
 
 
 
Meghallgat
 
E szín alatt itt a nagy jó,
Emberszívvel kívánható.
Égen, földön ami csak jó,
Mind csakettôl, ebbôl való.
2. Itt van Jézus fehér színben,
Mint melegség a napfényben,
Mint a tűz a forró szénben,
Mint erô a mágneskôben.
3. A vacsorán kézbe vette
A kenyeret s testté tette,
Vérré a bort megszentelte,
Ezt érettünk cselekedte.
4. És mondotta: ,,Ím vegyétek,
Az én testem, ezt egyétek.
Ti is ezt cselekedjétek,
Emlékemetôrizzétek.''
5. Vette aztán a poharat,
S papoknak lôn parancsolat:
Tartsák fenn a szent titkokat.
Így a Krisztus köztünk marad.
6. Azért most is igéjével,
Élünk Krisztus erejével,
Amint az Úr amaz éjjel.
Az ô teste igaz étel.
7. Azért rejti valóságát,
Rettenetes méltóságát,
Hogy mutassa nagy jóságát,
Édesgetô buzgóságát.
8. Mert ha csak egy szolgájára
Nem nézhetnénk: angyalára,
Hogy nézhetnénk Ômagára,
A vakító napvilágra!
9. Azért ámbár nem nézheted,
Sem száddal nem ízlelheted,
Kezeddel sem érintheted:
De igéje, elég neked.
10. Hidd el szavát Jézusodnak,
Ígéretét te Uradnak,
Így téssz nagy jót tenmagadnak,
Így léssz kedves Krisztusodnak.
 
 
 
 
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
Meghallgat - 3. versszak
Meghallgat - 4. versszak
 
Meghallgat - II. változat
 
A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó szűz Anya,
Fájdalom közt bágyadozva,
Tôr veré át lelkedet.
 
2. Mely gyötrelem volt neked
Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolban.
S midôn annyi ellenségek
Romlásáraesküvének:
Tôr veré át lelkedet.
 
3. De midôn ezek felett
Láttad, mennyit szenvedett,
Szenvedett az ártatlan;
Láttad ôt a Kálvárián,
Két lator közt a keresztfán:
Kínodat ki mérje meg!
 
4. A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett!
Borzadván rengett a föld.
Sírt, kesergett, gyászolt minden
Az egész nagy természetben;
De gyötrelmed nagyobb volt.
 
5. Ezt, ó fájdalmas Anya!
Mind értem tűrted vala,
Értem háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem,
És keresztre feszítettem,
Ó én kárhozat fia!
 
6. Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett,
Istenem, hová legyek?
Nincs lelkemnek csendessége,
Rettent a bűn szörnyűsége,
Jaj, kétségbe kell esnem!
 
7. Ah, de fülembe hata
Szent Fiad e szózata:
,,Ím anyád, ó tanítvány!''
Tanítványa én is voltam,
Míg a bűnre nem hajlottam,
Ô engem is rád bízott.
 
8. Ne nézd bűnös-létemet,
Hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett.
Fájdalmaid, ó szűz Anya,
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.
 
 
 
 
Meghallgat - 1. versszak
Meghallgat - 2. versszak
 
Keresztények sírjatok,
Mélyen szomorkodjatok.
Keseregjen minden szív,
Aki Jézusához hív.
2. Nincsen abban irgalom,
Hozzád buzgó fájdalom,
Aki téged meg nem szán,
Ó Jézus, a keresztfán.
3. Szent testednek sebeit,
Vérrel folyó kékeit
Aki látja és nem sír,
Élô hittel az nem bír.
4. A kôsziklák repednek,
Nap és hold sötétednek,
Minden élô megindul,
Csak a bűnös nem búsul.
5. Szállj szívedbe, sirasd meg
Vétkeidet s fontold meg,
Hogy az Isten Fia volt,
Aki érted így megholt.
 
 
 
Meghallgat
 
Királyi zászló jár elől,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.
 
2. Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt:
Belôle víz és vér ömölt.
 
3. Az ôsi jóslat itt betelt,
Mit a hűDávid énekelt:
,,Az Úr, halljátok nemzetek!
Kereszten trónol köztetek.''
 
4. Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ó választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!
 
5. Világ bűnének zálogát,
Ó boldog ág, te hordozád,
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajtad zúzta szét.
 
6. Ó kereszt, áldunk, szent remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.
 
7. Szentháromság, dicsérjenek,
Üdvösség kútja, mindenek.
Legyen gyôzelmünk, add meg ezt,
A diadalmas szent kereszt.
 
 
 
 
 
 
 
 
KERESZTÚT
 
 
 
Meghallgat
 
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
1. állomás
Áll a gyilkos, nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.
2. állomás
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül.
3. állomás
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj! én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
4. állomás
Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
5. állomás
Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Kirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek!
6. állomás
Jámbor asszony siet hozzád,
Kendôjével törli orcád.
Vajjon hát én, kôszívemmel,
Mennyi könnyet törültem fel?
7. állomás
Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrô kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam!
8. állomás
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
,,Magatokat sirassátok!''
9. állomás
A keresztnek szörnyű terhe
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnbôl talpra keljek.
10. állomás
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül.
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
11. állomás
Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
12. állomás
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élekkegyelmébôl!
Ki szakaszt el szerelmétôl?!
13. állomás
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában.
14. állomás
Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, pokolt letiporja.
Záróének
Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem, néked élek.
Szánom-bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Meghallgat
 
Jertek hívek, a szent keresztútra,
Gondoljunk a szenvedô Urunkra,
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát.
 
2. Elhangzik a kegyetlen ítélet,
Kínhalálra dobnak oda téged!
Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,
S szeretetbôl te halsz meg helyettünk!
 
3. Vállaidra veszed a keresztet,
Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket,
Ezer bűnünk iszonyatos terhe
Nehezedik súlyos keresztedre.
 
4. Meginog a kereszt vérzô vállán,
Összeroskad az ártatlan Bárány.
Ó, boruljunk mi is véle porba,
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.
 
5. Fájdalmas, jaj, szívet tépô látvány
A Szűzanya Jézus keresztútján.
Vérzô szívét elönti a bánat,
Zokogva megy, Jézus, teutánnad.
 
6. Drága Jézus, erôd egyre lankad,
Kényszeredve Simon segít rajtad.
Ó, ha tudnád szenvedésed titkát,
De más szívvel vinné szent Kereszfád.
 
7. Veronika közeledik Hozzád,
Kendôjével törli véres orcád.
Csodaképed a jutalom érte,
Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.
 
8. Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,
Másodszor is leroskad a földre.
Új estednek oka, jaj, én voltam,
Bűnbôl bűnbe annyit bukdácsoltam.
 
9. Az út mentén könnyvirágok nyilnak,
Jeruzsálem leányai sírnak.
Ó, nem elég itt a sírás-rívás,
Megtört szívet keres a Messiás.
 
10. Ó, ég Ura, újra, harmadszorra,
Erôtlenül leroskad a porba.
Hóhéraid könyörtelen vernek,
Vonszold tovább iszonyatos terhed.
 
11. Leszaggatják testedrôl a köntöst,
Minden sebbôl új vérpatak öntöz.
Láztól égô sebeid szent vére,
Legyen gyarló lelkünk üdvössége.
 
12. A keresztre szegezik szent tested,
Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.
Roskadj össze kereszt kemény fája,
Ne légy Jézus kínhalálos ágya.
 
13. Ó, keserves, rettenetes óra,
Tikkadt ajkad nyílik végsô szóra.
Visszaadva Atyádnak szent lelked,
Vérzô fejed halálba csüggeszted.
 
14. A keresztrôl Jézus drága testét,
Édesanyja karjaiba tették.
Nincs a földön annyi tenger bánat,
Mint amennyi szent szívében támadt.
 
15. Szent asszonyok, tanítványok sírva
Jézus testét leteszik a sírba.
Mint a kenet édes illatárja,
Úgy kísérje szívünk hű imája.
 
Szentírásból ajkunk hittel vallja,
Nem gyôzhetett bűn és halál rajta.
Föltámadott, amint megmondotta,
Hogy ég és föld zengje: Alleluja.
 
Jézus Krisztus, mindenség Királya,
Üdvünk lett már szent kereszted fája.
Add, hogy mindig a nyomodban járjunk,
S egykor mennyben mindörökké áldjunk!