Lelkiség gondolatok / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

Húsvét

SZENTÍRÁS

Máté evangéliuma 28. fejezet

Jézus feltámadása

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."

Jézus megjelenik az asszonyoknak

Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak."

Az őrség kioktatása

Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak és meghagyták nekik: "Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.

Az apostolok küldetése

A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

SZENTÍRÁS

Lukács evangéliuma 24. fejezet, 36-53. rész

Jézus megjelenik az apostoloknak

Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

Jézus utolsó szavai

Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."

A mennybemenetel

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.

"Boldogok , akik nem láttak , mégis hittek !"

Szolgáló album 1998. Húsvétja - Érszegi Gábor atya

"Harmadnapra feltámadt a halottak közül"

Jézus feltámadásáról szeretnék szólni - a kérdező, a hívő ember csodálkozásával.

A feltámadás a keresztény hit legalapvetőbb hitegysége , a legalapvetőbb és mondhatjuk azt is nyugodtan, hogy ez az a hitrôl szóló tanítás, amit leghamarabb fogalmaznak meg az apostoli tanításban . Nem csak leghamarabb fogalmaznak meg, hanem leghamarabb válik alapjáva annak az elbeszéléssorozatnak, amely Jézusról szól, és amelyen belül a legfontosabb a szenvedéstörténet és föltámadása utáni megjelenései .

Természetesen ha ezeket a történeteket - mármint a megjelenésnek a történeteit nézzük - akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy miben másak mint egy ma megírt történelemkönyv, miben másak mint egy riport, egy dokumentumfelvétel, vagy egy dokumentumtörténet, amelyet ma újságokban, TV-ben, hiradóban oly sokszor látunk. Elsôsorban abban mások - hogy az apostolok, és azok, akik írták a Szentírást, sôt akik annak elôzményét, legfontosabb történeteit megfogalmazták - nem akartak történelmet, dokumentumot írni a mai értelemben. Másképp gondolkodtak, másképp látták a történelmet, és másképp is fogalmazták meg. Azon kívül világosan tudnunk kell, hogy az evangéliumokban, Szent Pál apostol a leveleiben, az

Apostolok Cselekedetében, de a Jelenések könyvében is nagyon meghatározó az a sajátos nyelvezet, hang, ahogy abban a korban ilyen jellegű történéseket megfogalmaztak. Méginkább igaz, ha tudjuk, hogy ezek a történetek, amelyeket Jézus feltámadása utáni megjelenésérôl szólnak már kész anyagok voltak. Tehát már megírták, vagy elprédikálták ôket, s ebbôl a gyűjteménybôl válogatnak a céljaiknak megfelelôen - Evangéliumok, Szent Pál apostol és a többi apostoli iratok. Az is tény, hogy az apostolok hívô emberek voltak, tehát a hívô ember szeművegén keresztül nézik ezeket a történéseket. Különféle történetek, amelyeket éppen ezért sokszor úgy érezzük nehéz összhangba hozni. Gondoljunk csak arra, hogy Jézus megjelenéseit nem egyetlen helyre Jeruzsálembe vagy Galileába helyezik. Gondoljunk arra, hogy az egyes elbeszélések szerint különbözô személyeknek jelenik meg a föltámadott, sôt, az is tény és való, hogy a föltámadás különbözô történetei, más és más célt, más és más szándékot keltenek. Az emmauszi tanítványok történtében két cél is meghúzódik, egyrészt hogyan ismerik föl az apostolok a kenyértörésben, az utolsó vacsora megismétlésében Jézust; másrészt pedig az is tény, hogy pont ez az emmeuszi tanítványokkal történt esemény magyarázza meg elsônek, elsôként, hogy hogyan kell látni Jézusnak a szenvedését - mert Jézus csak így tudott eljutni a föltámadásra. Hangsúlyozom ezek az eltérések nem okoznak problámát a hívô embernek, éppen az ôsegyház hitének a gazdagságát jelzik, és a legfôbb érv amellett amit kimondanak, hogy Jézus föltámadott - az megtörtént . Hiszen a sokféle elbeszélés mégis egyetlen valóságot, a föltámadott Krisztust mutatja be nekünk.

A föltámadás tényét bemutató apostoli írásokról

Ezek az apostoli írások különfélék. Az evangéliumokban is másképp jelennnek meg, az Apostolok Cselekedeiben, sôt az apostoli levelekben, a Jelenések könyvében, de egyben megegyeznek: abban, hogy ezekben az íratokban végig zeng, végig hallatszik az örömkiáltás: Jézus föltámadott! Ezt bôséges anyag teszi érthetôvé, és a mi számunkra elfogadhatóvá.

Hogyan tudjuk mégis a mai történelemtudománynak az ismeretében megközelíteni Jézus föltámadását? Hát tudjuk is, meg nem is. Elsôsorban ezért, mert Jézus föltámadása olyan tény, amely túlmutat a történelem, vagy a történelem által megérinthetô eseményeken. Magát a történetet meg lehet írni a mai oknyomozó pártatlan történetírással, és meg lehet írni a hit szemüvegén keresztül - ahogy az apostolok ezt teszik. És bizony meg vallanunk, hogy ez nem csak meztelen történelem, hanem úgynevezett metahistoire, tehát történelem túli történet , mely az új világnak - amely Jézus föltámadásával megjelent - természetfeletti eseményeire is utal.

A föltámadt Krisztus megnyitotta az új világot, amely nem esik érzékeink alá. Jézus Krisztus lényét és testét teljesen áthatotta a Szentlélek, aki Isten gyermekei új életét adta neki.

Ez több mint amit az érzékeinkkel meg tudunk érinteni. Valahol olvastam, hogyha Kaifás, vagy Pilátus jelen lett volna amikor Jézus megjelenik a tizenkettônek - azon bizonyos híres vasárnapon, amikor föltámadt - nem látták volna. Tudnillik ehhez, meggyôzôdéssel valljuk szükség van a hitre . De ez a hit azonban történelemre épül, mégpedig két módon is történelmi ami történik. Egyrészt az események lehetôvé teszik, hogy azok akik Jézushoz tartoznak megtapasztalják Jézus átalakulásának különlegességét, az átalakulásnak a visszfényét. Másrészt Jézus megjelenésével megmutatják ezek a történetek meggyôzô módon, hogy Jézus valóságban létezik .

Úgy is mondhatom, hogy kétféle utat mutatnak nekünk a Szentírás különbözô könyvei:

Egyik oldalról bemutatják, hogy az üres sír történelmi, megtapasztalható ténye hogyan ébreszt hitet azokban, akik látják.

Másrészt megmutatja nekünk Jézus megjelenéseit - gondoljunk itt az apostolokkal való étkezésre, a megfogható sebeire, arra a tényre, hogy együtt jár s kel a tanítványokkal, arra a tényre, hogy megtudja ismételni az utolsó vacsorának az eseményeit - és ezzel meggyôzô módon igazolja valóságos létezését.

Nézzük ezt most külön-külön.

Az üres sír, mint történelmi tény megtapasztalható

Hogyan kell ezt értenünk? Elsôsorban úgy, hogy ez egy nagyon komoly hagyomány. Ennek a hagyománynak a talaján, a tapasztalat legôsibb formáját Lukács 24,12 rögzített sorok képviselik, amikor Péter odafut a sírhoz, behajol és látja ott a lepleket , meglepôdik a látványon és hazamegy. Péter nem érti a történteket.

A másik ilyen ugyancsak üres sírról szóló hagyomány János 20, 3-12. Péter és a másik tanítvány, aki Jézus nagyon szeretett együtt futnak oda, és bizony ugyanúgy látják - ahogy Lukács elmondja - az összehajtott gyolcsokat és azt a kendôt melyet Jézus fejére tettek. Ezek a tanítványok nem egyszerre érnek oda. A fiatalabb (János), Péternek tiszteletbôl megengedi, hogy bemenjen elsônek. Péter nem érti, de az evangélista János , betekint, és azt mondja magáról, hogy ô látta az otthagyott lepleket, az üres sírt és ez benne hitet ébresztett .

Talán késôbbi hagyomány amit Márk és Máté is elmond.

Amikor az asszonyok mennek a sírhoz, és nem találnak semmit. Üres a sír, föl van nyitva, és egy angyal mondja nekik a feltámadás üzenetét. "Mért keresitek a holtak között?" Nem feltétlenül kellett ott, hogy ôk angyalt lássanak, hiszen az angyal szó a zsidó nyelvben is, a szentírási görög nyelvben is egyaránt jelentheti a személyt is, de jelentheti az Isten üzenetét. Lehetséges, hogy a Biblia bizonyos helyein amikor angyal szerepel, az sokkal inkább az Isten üzenetét jelenti, mint tényleges személyeknek a jelenlétét.

Van az üres sírról szóló hagyománynak egy másik kérdése.

Szent Pál, aki a Korintusiakhoz írt levél 15. fejezetében beszél Jézus a föltámadása utáni megjelenéseirôl, igen szűkszavúan, szinte csak felsorolja a megtörtént eseményeket. Ami nekünk meglepô, hogy a korintusi levél a 50-es években íródik (50-52-ben Krisztus után, Krisztus születése után), mégis errôl az eseménysorról egyedül itt mond nekünk valamit, éppen azzal ahogy felsorolja. Soha máshol, az evangéliumok más helyein nem találkozunk Szent Pálnak az érvelésével. Éppen ezért érezzük azt, hogy a húsvét reggelének tapasztalata, a nyers tény, az üres sír keményen mellbevágó, de ezt mégis ki merik mondani, számolva azzal, hogy esetleg csalással vádolják ôket. Ez az egyik legbiztosabb érvünk.

Hogy mennyire igaz a csalás vádja, azt Szent Máté evangéliuma tanúsítja nekünk. Elmondja, hogy az ôröket megvesztegették, hogy állítsák azt, hogy Jézus testét ellopták a tanítványok. Ez amikor íródik az evangélium, úgy a 70-es évek tájékán már sokak számára elterjedt történet, sôt bizony nem csak hogy elterjedt történet, hanem sokan arról is tudnak, hogy megvesztegették az ôröket. Ennek persze megvannak a maga nehézségei - egyrészt római katonát nyersen megvesztegetni nem lehetett, kemény katonák voltak azok, másrészt az is tény, hogy éppen ez a történet jól jelzi, hogy a sír valóban üres volt, és hogy az üres sírnak a jelentôségét csak azok érthették meg, akikben hit is volt, hogy ébredjen a föltámadás bizonyítéka.

Igen nagy jelentősége van Jézus megjelenéseinek

Az írás tanúsága emeli ki ezeknek a megjelenéseknek a horderejét. Mondhatom azt, hogy minden megjelenésnek az összefoglalása valahogy így hangzik: "Láttuk ôt! Föltámadt! Ô megmutatta nekünk magát, akik kiválasztott tanúk vagyunk!"

Ezt persze nem csak Szent Péter az Apostolok Cselekedetében, hanem szinte minden szentírási történetben megérezzük. A tanítványok, mint jó farizeusok hittek ugyan a feltámadásban, az idôk végén az egyetemes feltámadásban, de egyetlen elszigetelt ember feltámadása, mégha az Jézus Krisztus is volt, az Ô számukra is meglepô.

Látjuk milyen nehezen akarják elhinni, akkor is amikor Jézus elôször jelenik meg húsvét vasárnap este, és eszik és iszik velük. Tamás apostol azt mondja, "Ha megfoghatom kezén meg a lábán a sebeket, hiszem". Jézus válasza: "Ne légy hitetlen, hanem hívô."

A tanítványok elôször nem ismerik fel ezekben a történetekben Jézust, nem tudják azonosítani. Kertésznek vélik (mint Mária Magdolna), vagy egy országúton gyalogló útitársnak (emmauszi tanítványok), vagy egy ismeretlen embernek a tóparton. Alapjába véve mindig arról van szó, hogy Jézus jelet ad nekik, és ettôl kigyullad a hit . Ezért van, hogy a tanítványok látnak, és felismerik a föltámadott Krisztust . Végül ezek a jelenések meggyôzik a kétkedô tanítványokat. Ezért állítja Péter újra meg újra az Apostolok Cselekdetei szinte minden fejezetében elmondott apostoli prédikációjában: "Ennek mi vagyunk a tanúi" . Lukács és János elbeszélése szerint, Jézus annyira közel jön tanítványaihoz, hogy megérinthették, hogy evett velük (Természetesen a feltámadottnak nem volt szüksége étkezésre.) Azért teszi ezt, hogy bizonyítsa Ô a názáreti Jézus , nem pedig kísértet, aminek elôször vélték.

Az evangéliumok közül az elsô hármat együttlátónak, szinoptikusnak szoktuk nevezni. Hozzá lehetne sorolni Pálnak a hitélményét, amely leveleiben jelenik meg. Szent Pál apostol és ezek az együttlátó evangélisták, minden valószínűség szerint a legôsibb tanúságtételt hagyják ránk. Szent Pál hangoztatja is a Korintusi levél 15. fejezetében, "Elsôsorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam. Mit hagyott ránk? Azt, hogy megjelent Péternek, aztán a tizenkettônek, majd egyszerre több mint 500 testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, bár néhányan már meghaltak. Aztán Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak, mindnyájuk után pedig nekem az idétlennek is megjelent."

Az evangéliumokban viszont részletezô elbeszéléseket olvashatunk, úgy mutatják be a feltámadott Jézust, mint már valóságosat, ugyanazt és mégis különbözôt, mert új állapota van .

A különbözôséget nagyon jól kifejezi az a tény, hogy Mária Magdolnának, aki átkarolja a lábát, és nem akarja elengedni, azt mondja: "Ne érints, ne tartóztass, elôbb visszamegyek az Atyához." Ez azt jelenti, hogy Jézus már nem tartozik ehhez a világhoz.

Hasonlóképpen az emmauszi tanítványokkal is úgy beszélget, hogy nem ismerik fel, csak a kenyértörésbôl, az utolsó vacsora jelébôl látják. Más szóval Jézus felismerteti magát, hogy Ô ugyanaz. Föl is ismerik, de ugyanakkor olyan lény, mint aki már egy másik világban van jelen .

Van a Jézus jelenéseknek egy különleges csoportja, azok a megjelenések, amelyekben küldetést ad az apostoloknak . A föltámadt Jézus küldetést ad apostolainak, hogy hírdessék üzenetét minden népnek. (Mt 28.) Pünkösd után az evangélium ezzel indul el - "Mi láttuk, mi fölismertük, valóban föltámadott, így hódította meg a világot."

A feltámadás valóságát csak a hitünk tudja elfogadni

Miért? Azért meg ez a valóság meghaladja érzékeinket, eszünket, csak a hit révén közelíthetjük meg. Van egy másik, magasabbrendű világ , nem ugyanolyan fizikai állapotú mint amit ma ismerünk - amit Pál a testnek és vérnek nevez - de nem kevésbé fizikailag is érinthetô valóság .

A föltámadt Krisztus valóságos lény , magasabbrendô valósághoz tartozik mint amit mi a jelen idôben ismerünk. Emberi értelmünk talán megzavarodik, képtelen elképzelni, de ez nem elegendô ok arra, hogy a kételkedés állapotában megmaradjunk. Errôl a másik világról Szent Pál apostol olyan szépen beszél, amikor szembeállítja a testet és a vért, a szellemivel - és azt mondja, hogy "amikor majd itt lesz az ítélet napja, akkor át kell alakulnunk, a romlandónak szellemivé kell válnia; a testnek amely eddig a miénk volt szent szellemivé kell válnia" .

A Szentlélek áthatja és átalakítja a testünket a föltámadásban.

Krisztus titokzatos teste és a szentségek

Van még itt egy gondolat ugyancsak szent Pál apostoltól: Jézus Krisztus testérôl, misztikus, titokzatos testérôl szóló tanítás. Ô az emberi test formájára mondja, hogy van a fô - ez Jézus Krisztus, és van a test és annak különbözô tagjai, de ezeket a tagokat meg az egész testet - a fô, Jézus krisztus irányítja, és hatja át. Vannak kik ezt csak szimbólumnak értelmezték, pedig több. Eredeténél az a meggyôzôdés áll, hogy a keresztre feszített és föltámadt Krisztus fizikai teste olyan nagy valóság, amely túlmutat az Ószövetség elôkészületének minden árnyákán. Hogy a keresztény üdvösség - amely elkötelezi a teljes emberi lényt, mint testet és lelket - a keresztényt a maga teljességében, testében és lelkében, a keresztrefeszített és föltámadt Krisztussal egyesíti .

A szentségi rend - amely a feltámadásból következik - e szellemi világ elemei révén, a föltámadott világa .

A szentségek révén biztosítja számunkra testünk kapcsolatát Krisztus föltámadt testével. Természetesen ez nagyon is szimbólumok nyelvén szól, de azt kell mondanom, hogy a szimbólumok nem csak üres logikai formaságok, hanem valóságok. A szentségi jelek és a mozdulatok titokzatosak, de valóságosak. A hit, a szentségi jelek és a kimondott szavak révén kapcsolatot létesítenek köztünk és Krisztus keresztre feszített és föltámadt testével. Így közli velünk Jézus Krisztus szentségrôl szentségre titokzatos új életét .

Szent Pál apostol mindenben fizikai realizmusnak látja amit mond. El kell ismernünk, hogy van ebben fizikai realizmus, amelyet nem kell elhagynunk, még ha el is kell ismernünk, hogy filozófiailag nagyon nehéz kifejeznünk ezt a jövôben, az Isten örök országára utaló állapotot , amely már a maga valóságában egy másik világhoz (a filozófia nyelvén a létrendhez) tartozik. Az érzelmek és az érzékeknek meg kell hajolniuk a hit elôtt, és az írás tanúságára kell támaszkodnunk, ahogy Szent Péter is befejezi az Apostolok Cselekedetében nem egy beszédét, "alázattal kell megvallanunk, hogy Jézus Krisztus a legfôbb hatalom a világon."

á LAP

Húsvéti szimbólumok, jelképek

Szolgáló album 2000 . Húsvétjára (szerkesztő Jh.Betti)

Róla szólni szóval kevés...

Mindennapi életünkben számtalan szimbólumot, jelképet használunk. Gondoljuk csak egy születésnapi, névnapi rózsára. Nem a rózsa értékét szeretnénk kifejezni, hanem elfogadó, önzetlen szeretetünket. Ezeknek a jelképeknek mindig több a tartalma , mint amennyit önmagukban jelentenek. Ilyen jelképünk a zászló, a címer, az öröm, a gyász színe, a szeretet szív szimbóluma, és még sorolhatnánk.

Ezek a szimbólumok és jelképek vallási életünkben élnek, és ugyanígy mindig többet kívánnak kifejezni a látható valóságnál. Kishittanosoknál a szeptember első napjaiban az iskolai tantárgyak jelképeit keressük, így a matematikához kockát, az olvasáshoz könyvet, az íráshoz ceruzát rajzolunk, majd hittanhoz keresünk ugyanilyen lényeget kifejező jelképet. A gyerekek templomot, keresztet, gyertyát, bibliát, szívet, felhőt és sok egyéb, a lényegre utalót rajzolnak füzeteikbe.

Így ezek a jelképek mindig többet fejeznek ki annál mint amik valójában, hisz a templom nem csupán épületet jelképez, hanem Isten házát, a köztünk élő Istent. Ugyanígy a háromszög hittanórán nem geometriai elem, hanem az Isten, a Szentháromság jelképe.

Nekünk embereknek szükségünk van e látható jelképekre, hogy kifejezzük általa az egymáshoz, az Istenhez tartozásunkat. Gondoljunk keresztény értékekei hordozó jelképekre: a jegygyűrűre, a nyakunkban hordott keresztre, a liliomra. Emberi életünk, körülményeink között próbáljuk megjeleníteni a lényeget. A húsvéti ünnepnek is meg vannak a lényeget kifejező, a láthatónál többet tartalmazó jelképei. Ezeket szeretnénk most mint kis csokrot összefoglalni, remélve, hogy többet adnak lényegükben mint a látható, puszta valóság.

Ezek a látható jelek által vezet bennünket az Isten a láthatatlan világba. Segítsenek örömünk teljen a felismerésben, hogy e jelképekkel az Istenhez való tartozásunkat, az őszinte szeretetét, és a benne való töretlen bizodalmunkat fejezzük ki.

Pálmaág

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük. Az ünneplő tömeg pálmaágakkal fogadta. A pálmaág már akkor is Keleten a győzelem jelképe volt, a királyt megillető fogadtatás. Krisztus győzelme nem választott nép reményei szerint vált valóvá, hanem az Atya halál fölötti isteni uralmával győzedelmeskedett. E pálmaág a vértanúság, a szeretetből vállalt mindhalálig való engedelmesség jelképe is, hisz a vértanúság vállalása nem legyőzetett veszteség, hanem az Isten mellett kitartó hűség, bizalom és szeretet. Így a virágvasárnap liturgikus színe a vértanúságot megjelenítő piros - hisz “Isten annyira szerette a világot...”

(Vértanú halált halt szentjein ünnepein a szentmise liturgikus színe szintén a piros.) Az olajág jelentése hasonló - béke, győzelem, bőség, termékenység jelképe (Földközi-tenger partvidékein)

Barkaág - megújul élet, a feltámadás jelképe, Közép - és Észak-Európa, hisz a tavasz első virágzó fája. Az újjá született életre, a keresztségre, az Istennel való Újszövetségre emlékeztet.

Lábmosás

Jézus az utolsó vacsora alkalmával tanítványai lábát mosta meg a szolgáló szeretet jegyében. Azidoben az emberek mezítláb illetve saruban jártak, így szokás volt hogy a vendégségbe érkezonek szolgáik mosták meg lábukat. Jézus maga mossa meg tanítványai lábát a szolgáló szeretet jegyében. “Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket” A vízzel való megmosás a keresztséget is jelképezi “ha nem moslak meg nem vagy közösségben velem.” Majd a húsvéti vacsora után mintegy megelolegezve az emberiségért adott áldozatát, bemutatja az elso szentmisét. Megmutatva ezzel mindannyiunknak, hogy a szolgáló szeretetünk és az Oltáriszentség magukhoz vétele elválaszthatlan egység. Hogy az Oltáriszentséget tiszta lélekkel, a bunbocsánat kegyelmében vegyük magunkhoz.

Olaj

Isten boséges áldásának szimbóluma, melyet a szentségek által (keresztség, bunbánat, Oltáriszentség, bérmálás, házassága, papi rend, betegek szentsége) Szentlélek erejébol nyerünk el. A szentség Isten erejével tölt el, az Isten és embertársaink szolgálátra való felkenés.

Nagycsütörtökön a püspöki szentmiséken a lelkipásztorok szentelési ígéretüket újítják meg, majd a püspök megszenteli a szent olajokat, melyek keresztelés, bérmálás, pap- és püspökszentelés, betegek szentségének kiszolgáltatához szükségek, mint látható jelek.

“Mikor a testvérekkel egységben vagyunk, az isteni szentségi kegyelem úgy árad szét bennünk, mint fejünkön az olaj.”

Oltárfosztás

Nagycsütörtökön a szentmise után oltárfosztás van, vagyis az oltárról minden elviszünk.

Az oltár természetes kellékei a teríto, a gyertya, a kehely, a bort és vizet tartalmazó kancsók, a misekönyv, a virág - ugyanúgy hozzátartoznak az oltár megjelenéséhez, mint az emberre simuló ruhadarabok. Az oltárfosztás jelképesen emlékeztet minket Jézus megaláztatására, ruháitól való megfosztására. A megcsupaszított márvány illetve faoltárok puszta látványa is szembetuno, hátmég ha arra gondolunk, hogy személyes ruháink elvétele, a kiszolgáltatottság milyen hidegséget, bizonytalanságot, megszégyenítést jelent.

Szentségimádás

Ezen az éjszakán kiválasztott tanítványait Pétert, Jakabot és Jánost hívta magával. Az Olajfák hegyére ment, a Getsemáni kertbe, hol szenvedését vállalva, ismerve, vérrel vcrítékezve mondja ki üdvözíto szavait “ Legyen meg a te akaratod.” - lemondva önmagáról, az emberi életérol és a múlandó értékekrol.

Emberi életünket, sorsunkat teljesen magára vette. Aggodalmainkat, a másnapoktól való félelmeinket. Vérrel verítékezett ismerve a keresztút lépteit. Ki érthet meg minket jobban onála bánatban és a jövo elotti szorongásban?

Virrasszatok és imádkozzatok. - kérte apostolait. Velünk ki imádkozik, és ki virraszt álmatlan hajnalainkon? Az a feltámadt Krisztus, , ki mellett apostolai nem bírtak kitartani, ébren maradni. De mellettünk ki virraszt, O, ki soha nem fáradó szeretettel ölel át minket. O, ki hajnalonként fáradtan, töviskoszorúval fején borul vállunkra megpihenni.

A szentségimádás a szenvedo Jézus melletti virrasztás jelképe.

Passió

Jézus szenvedéstörténetének felidézése.

A 4. században már Szent Ágoston említést tesz róla.

A 12. század kezdete óta szereploit megszemélyesítve jelenítik meg katolikus templomainkban az Isten emberért vállalt végtelen szeretét.

A németországi Oberammergau 17. század pestisjárvány veszélye fenyegetett, s lakói fogadalmat tettek, hogy ha fennmarad falujuk tízévente a passiót közösen éneklik el. A falu fennmaradt, s azóta is minden 10. évben oszinte hálaadó szeretttel jelenítik meg az üdvösség eseményét.

Bárány

A bárány az ártatlanságot, szelídséget, jóindulatot, türelemet jeleníti meg. Gyermekkoromban velem együtt nott fel egy ilyen ártatlan kisbárány. Szinte harminc év után is emlékszem az udvarunkon békésen legelészo kisbarátra. De hogyan lett a húsvét jelképe a bárány?

Már a zsidó népnek is puszta létén kívul több jelentoséget hordozott a bárány. Évszázadokon át a felajánlás, a “neked adom Istenem a legkedvesebbet” egészen elégo áldozata volt o. Sot az egyiptomi szabadulás idején az elsoszülottek mentsége a bárány volt.

A megváltás szimbóluma az egy evés, ártatlan bárány. Jézus is a szabadulás ünnepére, a húsvétra érkezett királyi bevonulással Jeruzsálembe, s az zsidó ünneplésre szánt húsvéti feláldozásának órájában adta életét az ember üdvösségéért. A zsidó nép felajánlása az Istennek a bárány volt, s most Isten adta magát áldozatnak. Annak idején Ábrahámtól megtagadta az emberáldozatott, tanítva helyes útról, s most minden idot örök áldozatává önmagát rendelte (a szentmise áldozat által), az üvdösségre híva teremtményeit. “Nézzétek az Isten Báránya” Jn. 1, 29 - mint ahogy ezt mondjuk minden szentmisében.

O az Isten Báránya, az Isten áldozata az emberért - ki fehérre mossa lelkünket, ki visszadja az üdvüsség, a feltámadás reményét. Az értünk önmagát feláldozó Isten, a keresztáldozat, az önzetlenül életét adó Bárány jelenül meg a szentmisében.

Isten magára vette az elkószált emberi életet, természetet, hogy utat mutasson az üdvösség felé. A keresztség által tagjai lettünk Isten jóakaratú, békés nyájának, hol Krisztus a pásztor, ki vezeti a rábízottakat, ha azok kérik - engedik, hisz az Isten örök bizalma az ember felé a szabad választás. Ki akar az Istennel tart. Nincs uralom, zsarnokság. Mindegyikünk maga választ jó és rossz között.

Kereszt

Isten szeretetének, üdvösségnek a jelképe. Mélyen a földbe gyökerik és a számunkra megnyilt ég felé mutat.

Az üdvösség ténye és jelképe is. “Az Isten úgy szerette a világot...” A megaláztatás és a gyozelem szimbóluma összpontosul benne. Az Isten a végtelenségig megalázta magát a mi üdvösségünkért, s a feltámadás által megmutatta életünk értelmét és célját. Mindegyikünk életében eljön a pillanat, mikor számba vesszük eddig tett lépteinket, s feltesszük magunk a legfontosabb kérdést: mit tettem az elmúlt években, miért, kinek, mi az értelme?

Az egyetlen, mely valóban igaz cél az Isten lehet, az örök üdvösség reménye, a keresett, vágyott boldogság.

Jézust a kereszt által támasztotta új, mennyei életre az Atya, s minket is saját keresztünk által vezet üdvösségébe.

Tudom, hogy profán és közel sem azonos értéku a hasonlat, de a jogosítvány, az érettségi, a diploma megszerzéséhez igen fáradságos, gondokkal terhes, nehéz utat kell végigjárnunk. De az autóvezetésnél maradva, jogosnak tartanánk, hogy azok is vezethessenek, kik erre alkalmatlanok? Bizonyára nem. A megfelelo képességek kialakulása ugyanígy szükségesek a a mennyei jogosítványhoz. Ehhez azonban a jogosítvánnyal szemben nem több mint huséges Istenhit és emberszeretet szükséges.

A keresztet Jézus Krisztus a megváltás eszközévé, és a feltámadás, az örök élet gyozelmének jelévé tette az emberek számára.

A kereszt jelképe számunkra a teremto Istenben gyökerezo hit, a másokat átölelo szeretet, és a mennyei örök élet felé mutató remény.

Húsvéti gyertya

A tuz, a láng, a fény mindig fontos volt az ember életében. Az élet alapfeltétele. Gondoljunk a nap fényére, erejére, melegségére, a földi élet mozgatója élteto ereje. Az élovilág uralkodó eleme. Ugyanígy a fellobbantott tuz szükséges velejárója az életnek. Évszázadok, évezredek estéjei teltek el a tuz lángja körül vacsorájukat elfogyasztó emberi életek során. Elodeink sokkal többre értékelték a fellobbanó lángokat, a tüzet: melegét, fényét, erejét. Sötétségben a fáklyák fénye mutatott utat. Az étel zamatos ízét a láng ereje adta meg. Hideg estéken a tuz melege itatta át a köréje gyülekezoket.

A gyertya fénye, lángja a feltámadt Krisztust jelképezi - ki mint a tuz, a láng, a fény az emberi élet alapfeltétele. Mint fellobbanó fény utat mutat - az Krisztus útját, hogy az O járt ösvényén haladva az üdvösségre vezeto lépteit tudjuk követni. E fényt a feltámadt Krisztus adja.

Mint láng ereje a nyers húst, úgy alakít át a hit erejével tápláló, értékes kinccsé Krisztus életünket, hogy az o lángja által legyünk az örök élet társörökösei.

Mint tuz melege járja át lelkünket Krisztus szeretete, hogy e megélt szeretet melegét adhassuk az o önzetlenségével menedéket, melegséget, szeretet kereso embertársainknak.

O az ki életünk sötét éjszakáit a feltámadás hajnalának fényével világítja be. O az, ki a sötétségbol a világosságba vezet. (Pt. 2,9)

A húsvéti gyertya jelképei:

Kereszt: Krisztus keresztjének fénye, az önzetlen szeretet, az üdvösség reménye mutasson utat.

Alfa és Omega betui: “Én vagyok a kezdet és a vég, mondja Isten az Úr, aki van és aki volt, és aki eljövendo: a Mindenható.” (Jel 1,8)

Évszám: Az Isten földi világunkba való lépésére hívja fel figyelmünket. A múlandóságra, hogy az elmúló idot ne az értéktelenre, hanem a mennyei kincsek gyujtésére fordítsuk.

“Ott nem marja rozsda, nem rágja szú...”

Tömjénszem: Krisztus értünk ontott öt sebét jelképezi.

Keresztény, Krisztusköveto életünk elso lépése a keresztség, mikor a Krisztus világosságát jelképezo gyertyát kapunk, hogy mint gyertya fénye a sötétben, úgy keressük az o világosságát életünk során. Ugyanígy más szentségek felvételénél a feltámadt Krisztus világosságát jelképezi az égo gyertya.

Keresztvízszentelés

A víz kiemelt jelentosége, hogy a tisztaság, a tisztálkodás eszköze. Mint a víz ránk rakódott port, szennyet távolítja el, és ezzel új, tiszta életérzést ad, így nyerjük el általa jelképesen a keresztségben a lelki tisztaságot, a Szentlélek erejébol való újjászületést, a Krisztushoz hasonló új életet.

A víz az élet alapveto szükségessége. Víz nélkül nincs élet. Társelemei a fény, a föld, a levego. Földünknek és testünknek a kétharmadát vízbol képzodo folyadék alkotja. A szárazság megfojtja az életet, a víz új erore támaszt. Mint az élet fenntartasához szükséges vízre, úgy van szükségünk a keresztség által nyert Istengyermekségre, hogy lelkünket a szárazságtól megvédve megorizzük az örök élet elnyerésére.

Búzaszem

Az újraébredés szimbóluma, hisz a búzaszemet osszel ültetük el, s tavasszal kel új életre a napsütés és esozés hatására. Szent János evangéliuma így szól az evangéliumról: “Elérkezett az óra, amikor megdicsoül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn. 12,23-25)

E szentírási részlet utal Jézusnak az emberekért adott életére, hisz kereszthalálával meghalt a világ számára, s a feltámadásban új életre támadt, s termést hozott mindannyiunk számára, - a feltámadás, az üdvösség termését.

Másik példabeszéde szintén az elvetett búzaszemrol, a magvetorol szól. Ki jó földbe esett - meghallotta az Isten tanítását az élet igaz értékeirol - hetvenszeres, százszoros termést hoz.

Milyen termést hoz a mi elvetett magunk? Képesek vagyunk mi önmagunk céljainak, akarának elhalni? A búza csak akkor kel új életre, ha osszel elvetik, s téli fagyban elhal. Mi akkor kelhetünk, a mennyei élet új életére, ha elhalunk a mának, az önigazságoknak, a földi felmutatható értékeknek, kincseknek. Életcélunk a búzaszemben nyerhet beteljesedést, minden önzést feladva sokak lelki termése. tápláléka, s valós, a megvalósuló szeret ajándékai lehetünk.

A búzakalász jelképezi Krisztus Egyházát. Mint a búzaszemek egységgé formálódása alkotja a búzakalászt, a keresztény hívek testvéri szeretetében így épülo egységgé az Egyház.

Ételszentelés

Az ételek megáldására már Jézus példát adott a csodálatos kenyérszaporítással és az utolsó vacsora alkalmával. Isten gondoskodó szeretetére utal, “ki az ég madarait táplálja”, s így rólunk sem feledkezik el. Az ételszentelés egyben mértékletességre int, a rászorulókról való gondoskodást is figyelmünkbe idézi.

A kenyér az élelem legszükségesebb eleme, az élet fenntartását szolgáló táplálék. Kiemelt jelentosége van. Mint a vándornak az útravaló, ugyanúgy életünk társa a mennyei kenyér, a szent útravaló, az Oltáriszentség - mely mint éhezonek a kenyér az élet forrását jelenti, ugyanúgy válik tápláló erové bennünk.

Húsvéti tojás és csibe

Az életnek, az újjászületésnek a jelképe. Amint a tojásból új élet kel, s a csibe áttöri a kemény héját, úgy támad föl Krisztus is a sírjából az emberek megváltására.

Sándor-kódex (középkor) tojásfehétje Krisztus lelke, sárgája Krisztus istensége.

A sírjából feltámadó Krisztust jelképezo tojást a 4. századtól részesítették egyházi áldásban.

A festett tojás piros színe Krisztusnak az emberisért kiontott vérére emlékeztet. Régen a keresztszülok toját ajándékoztak keresztgyerekeiknek, hogy a megváltás kiváltságos örömére emlékeztessék oket.

Húsvéti nyúl

Már az ókori ember szemében tekintély övezi a vadnyulat. Kipusztíthatatlansági miatt tisztelik, hisz az apró termeto állatok között a legszaporább. A termékenység szimbóluma, a kiolthatatlan életé.

Az egyiptomiak gyorsaságát és ügyességét tartják figyelemre méltónak.

Gyors mozgása, a szemünk elől bokrok mélyén eltűnő kinyúl, a földi élet gyors elmúlásának a jelképe.

Feltámadási zászló

A zászló a győzelem jelképe. A feltámadt Krisztus halálon aratott diadalának szimbóluma. Az Isten értünk vállalt áldozatát - a bun, a halál feletti győzelmét, az üdvösség elnyerését, a mennyek országának diadalát, az Isten világ feletti uralmát jelképezi a feltámadási zászló.

á LAP

Vinci kódok és más pecsételők

Szolgáló hittan 2006. Húsvét - Szerkesztő: B.Betti

Dióban / A dión kívül / Világháló - vádlóháló / Vinci csapda / A tudomány kiforgatása / Az egyházi szó / Keresztény iránytű

Valószínűleg eszembe sem jutott volna egy sort sem írni a mostanában hírhedt Da Vinci kód-dal kapcsolatban, hiszen egy szót sem érdemel legyintésnél egyebet. Azonban több hete a hittan lap.hu szerkesztésén dolgozom, és ezzel kapcsolatban több száz internetoldalt "lebbent elém" A látottak, a következtetés ledöbbentő - legalább is számomra igen.

Dióban

Lehet hogy csak én vagyok ilyen tájékozatlan, hiszen több éve egyházi iskolában és hittan tanítással foglalkoztam, ebből következőleg csak hívő emberekkel találkoztam. Bevallom TV-t sem néztem több éven át, némi "külvilági tájékoztatást" családomtól, plébánosomtól kaptam. "Ó, persze vannak ilyen furcsa dolgok is" - gondoltam magamban szavaikat hallgatva, és máris folytattam a gondolatsorom: "nem eszik olyan forrón a kását - lehet, hogy vannak ilyen rémhírek, de a világ igazából nem ilyen" - gondoltam. Láttam magam körül a jószavakkal élő, egészséges gondolkodású embereket, a kedvességüket, a békességüket, és a "nyakamban lógó", ölelgető, viccelődő, gondtalanul-vidáman játszó gyerekeket. "Na látjátok, ilyen a világ!" - és nem értettem mások miért nem látják ilyen optimistán a világ mindennapjait. Ma már látom életemet egy dióban éltem. Ó, az a dió! Ha ilyen dió lenne az egész világ... De nem dió.

A dión kívül

Feltörte a dió héját a rosszindulat, a sumákolás, az irigység, az önzés, az érvényesülés, az uralomra vágyás, a hazugság és a kétszínűség. Látom, a dión kívül más világ van! Mit látok én ebben a világban? Csupa bizonytalanságot. A "nem tudom" életet. Talán, lehet... világ ez a dióhéjon kívül. Ezt a "talán-t" igyekeznek a szívekbe, lelkekbe verni a mindennapok tapasztalatai, hírei, eseményei. Lehet, hogy ő csaló - de jó ember!, lehet hogy hazudik - de jót akar!... Micsoda káosz van itt a dión kívül! Tényleg így be lehet csapni az embereket - lufikkal? Lehet, hogy a neandervölgyi reálisabban döntött? Igaz - hamis! Jó - rossz! De eljött a "kenyeret és cirkuszt a népnek" - és e kor még ma sem múlt el.

Világháló - Vádlóháló

Én azt hittem, a "vallás ópium" időszak rég elmúlt, hiszen ledőlt már a "borzszobor". És ma délelőtt, vagy éppen tegnap délután az interneten kattogtatva - számtalan egyházellenes oldalt találhatunk. Ez tényleg igaz? Valóban csak az évek telnek, de az ember nem halad előre? Ateista és inkvizíciós lapok tömkelege vigyorog a világhálón. Még ma is itt tartunk? Dobot vernek az ateizmus mellett, ifjúsági klubokat alakítanak, az inkvizíciót kicsavarják, és egyáltalán nem beszélnek az állami hatalom bíráskodásáról, sőt a ma inkvizíciójáról zagyválnak. Tényleg így be lehet csapni embereket? Ó, az a bölcs neandervölgyi! Ha azt mondták volna neki, hogy a hal tud fára mászni jóízű röhögésbe tört volna ki. A ma embere mit mond?: "tényleg!" Na így járt volna annak idején egy "De Vinci kód" is. És ma lehet, hogy még a keresztényt is gondolkodóba ejti?

Vinci csapda

Ha a kereszténységet reklámozná így a média, és a hittan iránt lenne ilyen nagy az érdeklődés - ma más világot élnek, nemcsak mi itthon, hanem a világ minden táján. Egy Vinci kód szenzáció, kereszténynek lenni nem az. Inkább bedőlnek a Vinci csapdának, minthogy az Isten szeretetét képesek lennének elfogadni. A Vinci csapda lényege: "Titeket becsapott az Isten" - és vannak, akik ezt beveszik. Pedig az egész egy egyszerű "neandervölgyi" logikáját sem lépi túl. Egy Isten van, aki Krisztus által emberré lett, hogy minket az Ő országába vezethessen. Ennyi. Nincsenek leszármazottak, mert értelmetlen. Nincs Üdvözítő-folytatás. Nincsenek "Istenemberek" - csak Krisztus volt az egyetlen! Ha lennének bűntelenek lennének, mint Jézus. Ismer valaki ilyet? Az egész gondolat önmagában Istennel ellentétes, mert Isten tanításának egyik legfőbb mondanivalója, hogy minden ember egyenlő, nincs kiválasztott "kaszt". Mindannyian egyformán Isten gyermekei vagyunk! Krisztus megváltott minket, hogy örök életünk legyen az Isten Országában! A Mindenható Isten végtelen szeretettel fordul felénk. Hogy lehet elmagyarázni embereknek, hogy ettől többet soha sehol sem kaphatnak? És míg ezt írom, éppen mit hallok a Tv-ben: "A Da Vinci kód-ot találja meg!... Telefonáljon! Párizsi hétvégi utat nyerhet!" Miről is szól ez? Nekem ennyi: Üdvösség vagy párizsi hétvége? Csak most! Csak neked! Add el a lelked! Így lehet Istenellenes, keresztényellenes hadjáratokat "túlspirázni". Erre van pénz, az egyházi iskolákra, a hitoktatásra nincs - de egyébként egyenlőség van, és persze demokrácia.

Egyszer nagy bölcselkedésemben azon gondolkoztam, mire mondanám egyszer: nincs értelme semminek, minden elveszett!: ...., az borzalmas, de nem a vég!, ... azt szinte elviselhetetlennek tartom, de biztos találnék vigaszt. És így hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogyha megtudnám, hogy Isten meghalt, nincs többé - na az a vég! És ezen gondolkodva, hirtelen rádöbbentem, hogy meghalt. Valóban meghalt! DE!!! a vége mindennek helyett - életet adott: "Én vagyok! Ne féljetek! Feltámadt, és ebbe az örökkévalóságba hívott meg engem is, téged is. Eljött a vég, és eljött a Minden! Az Isten szeretete a mindig mindenben értelme. És most jönnek a Da Vinci kódok...: "az az Isten, akiben ti hisztek nincs, meghalt - sugallja minden mondatuk. Krisztus eladott titeket, feladta az üdvösséget. Hazudik az Isten, hazudik a kereszténység, hazudtak vértanúk százezrei és hazudik minden ma élő keresztény!" - az Istent szeretnék mégegyszer keresztre feszíteni, és reménykednek, hogy nem lesz feltámadás. Így akarnak legyőzni Istent, Egyházat, hívőket. "Vegyük el azt a maradék hitüket is egy még embertelenebb világért! Kenyeret és cirkuszt a népnek! - El lesz vele egy ideig, addig sem foglalkozik mással - és "mi" (a szervezők) halásztunk a zavarosban. Mit halásznak? Pénzt, vagyont sok még neander-be sem elért emberen.

A tudományos kiforgatása

Ugyanezt látom a sok ezer tudománnyal kapcsolatos megjelent honlapon is. Kik írják ezeket, hogy minden második szavukban a katolikus Egyházat "ócsárolják". Például autanázia, klónozás, stb. oldalai ezerszámra a Katolikus Egyház ellen szólnak. Ezek a hírek - mondják, de ezt olyan színben tálalják, hogy alig van ember aki kiigazodik az igazságban. Még mindig nem értik, hogy az Egyház sohasem volt tudományellenes, se tegnap, se ma. "A hajtsátok uralmatok alá a földet" - azt jelenti, hogy minden tudásunk szerint ismerjük meg a földi élet törvényszerűségeit (melyet Isten egy gondolatával teremtett), és fordítsuk tudásunkat az élet megismerésére, a fejlődésre. Sokszor elmondtam hittanórán, hogy a tudományok évszázadokat töltenek az Isten egy "apró ötletének" kiismerésén, és minden tudomány arról szól, hogy Isten egy-egy csöpp gondolatát megismerje. Isten ilyen csöpp gondolata például a biológia minden világunkba vetett törvényszerűsége, melyet még mi szinte egyáltalán nem ismerünk, csak tapogatózunk. Mi a feladata a krisztusi Egyháznak a tudományos felfedezésekben? Egy, csak egy! Hogy az isteni titok megismerése, a tudás - az embert szolgálja! Ez a feladata az Egyháznak! És ezt is teszi! A tudást ne kihasználjuk, hanem helyesen használjuk fel! És amikor olyat mond, ami ma nem támogatja a hatalom, a pénzvilág céljait - akkor tudományellenesnek titulálják. Mert például a klónozás világrengető pénzeket jelent, és az Egyház azt mondja első az erkölcs!. Nem azt mondja, hogy a tudomány butaság, azt vallja, hogy erkölcs nélkül nem szabad a tudományt hasznosítani az ember céljára, mert a mocsáros, labilis úton járó ember elsüllyed - ne tegyük ki a világunkat, az egy-egy embert! ennek a veszélynek! És így van ez minden tudományos felfedezéssel - pl. a szervátültetéssel. Erkölcsön alapuló tudomány! Egy élet nem lehet élet erőszakos áldozata! Nem a tudomány ellen szól, az erkölcs mellett! Nem lehet szervkereskedelem! Az Isten adta tudomány jó célokra való felhasználása az egyetlen út! Ez az Egyház célja, mert ez a krisztusi út - és ennek ma ha akár csak suttogva is hangot ad, ő lesz az egész világ megfojtó ellensége, és jönnek a pecsételők: életellenes a katolikus egyház, maradi, a tudomány kerékkötője, az emberi szabad gondolkodás elnyomója, "luzerek" csapata.

Az egyházi szó

De Isten Egyháza világi tekintetben nem kiszolgáltatottja hatalomnak, vagyonnak - így ki meri mondani az igazságot: "Az Isten alkotta világban csak az Isten törvényei szerint működő marad életképes." Lehet, hogy mi ezt életünk során nem fogjuk látni, hiszen virágozhatnak öncélok, de örökké élő termést sosem fognak hozni. Kiabálhatnak ránk, de a Katolikus Egyház nem fog összeroppanni, mert Krisztus Egyháza! Ha nem az Isten irányítaná útjait, már rég nem is létezne. De létezik, és egyesek szemében ez a legnagyobb baj vele. Szálka a szemükben, melyet mindenáron ki akarna tépni. Az Egyház is ezt teszi? - kitépni minden kiabáló "pecsételőt"? Hadjáratot indít a hazugságok viszonzására abban a stílusban, ahogyan ezt az egyházellenes teszi? Nem. A felmerült kérdésekben a krisztusi tanításon alapuló álláspontot fogalmazza meg, és "pecsételés" helyett imádkozik mindazokért aki az Istentől távol tévelyegnek az élet ösvényén. Ezt ebben az évben még hangsúlyosabban látjuk, amikor a nemzeti imaév jegyében a szentmise záróimádságaként mondjuk: "Azokért és azok helyet... - Kérünk Téged hallgass meg minket." Ez az Egyház stílusa, mert ez a küldetése.

Keresztény iránytű

Mit tehet a hívő ember, amikor Vinci kódokkal és fekete festékbe mártott pecsételésekkel találkozik? Először is egyházellenes oldalakat minek olvassak rendszeresen, hiszen ezzel is csak nézettségüket, népszerűségüket növelem, másodszor pedig saját lelki egészségem érdekében nem szerepelnek kedvenceim között a romboló oldalak: se az ízléstelen (úgymond partner), se a "más" oldalak, se az ateista, se a szektás oldalak. Miért nem, mert "madarat tolláról, ember barátjáról, internetezőt kedvenc oldalairól" - ismerheted meg. Gyerekeinknek is érdemes többször elmondani, hogy milyen oldalakat érdemes olvasni, hiszen egy gyilkos önéletrajzát sem szívesen látnánk olvasmányai között, mert az ember ha akarja, ha nem befolyásolható - pléne ha fiatal, vagy labilis világnézetei vannak. (A kamaszok "chat-elése" is igen fontos kérdés, hiszen meggondolatlanul bárkivel szóba elegyednek, pedig nem mindenki angyal a chat-en. Saját gyerekeimmel is több hét volt megértetni, hogy az ember nem áll mindenkivel szóba, és mint ahogy a buszmegállóban nem tárgyalunk meg idegenekkel fontos, személyes kérdéseket, így a chat sem erre való. Arról nem is beszélve, hogy személytelenül írhat bárki bármit, hiszen senki sem fogja felelősségre vonni szavaiért - ezért sokan a gátlástalanságba fürdőznek. Bizony vannak olyanok is, akik 19 évesnek mondják magukat, de amikor az ember felnőtt ésszel elolvassa válaszaikat, kérdéseiket, rádöbben, hogy inkább egy 40-50 éves aberált írja azokat - és a gyerekek nem jönnek rá, mert még "hál Istennek" egészséges lelkivilágúak, és nem is feltételezik ennek lehetőségét. De sajnos a fiatal válaszolgatók között is vannak elhanyagolt nevelésben felnőttek. Engem komoly aggodalom töltött el, hogy a gyerekeimnek ilyen chat-barátai lehetnek. Kérdezzétek meg a gyerekeket kivel chat-elnek! És érdemes velük beszélgetni. Ettől jobb az MSM, ahol zárt baráti körök vannak.)

Visszakanyarodva az egyházellenes oldalakhoz: Nagyon fontos, hogy ép kritikával olvassunk minden egyházzal kapcsolat - de nem katolikus oldalt! Soraiban logikusnak látszó következtetések vannak, de valójában a hazugság magyarázatai. Amikor ilyennel találkozunk az első kérdés az legyen számunkra: az Egyház mit tanít erről? Ha mást, mint amit ott írnak, felesleges vele foglalkozni, mert Krisztus tanítása az Isten ajándéka, és az Egyházat semmi más nem vezérli, csak a krisztusi tanítás útja. Ezeken az oldalakon sokszor mások okosabbat szeretnének mondani az Isten szavánál. Ha érdeklődni-tájékozódni szeretnénk a kérdéssel kapcsolatban legbiztosabb forrásunk a katolikus.hu lehet az interneten és a linkajánlóban megtalálható hivatalos! oldalak. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert bizony van több vallási színben megjelenő, de ellentétes szándékkal íródott oldal. A hívő embernek ma sokkal tájékozottabbnak kell lennie hitbeli kérdésekben mint pár évtizeddel ezelőtt, hiszen sokkal több témával, kérdéssel, hírrel, véleménnyel találkozunk, mint elődeink a média kora előtt. Minden keresztény embernek fontos ma, hogy a hittant, az Egyház állásfoglalásait, és annak magyarázatát (gyökerét) ismerje, mert különben beleveszik a rázúduló megalapozott vagy alap nélküli véleményekbe. Olvassátok a katolikus internetoldalakat, a katolikus kiadók gondozásiban megjelenő könyveket, tájékozódjatok a Katolikus Rádióból, és az Egyházat érintő világi vagy nemzeti kérdésekben. A Katolikus Egyház véleményét hallgassátok, mert Isten ma is gondoskodik rólunk, a krisztusi Egyház az ő ajándéka.

Mit tegyetek az egyházellenességgel? Ne kezdjetek háborút, ez az ő stílusuk. Akit érdekel szavatok, véleményetek annak mondjátok el, akit nem azt ne próbáljátok meggyőzni, mert úgy sem fog sikerülni (és ő haraggal fog rád is és a Katolikus Egyházra is gondolni). Az ateista vagy szektás embert nem bántjuk, de gyerekeinknek megmagyarázzuk, hogy helytelen az ő gondolkodásuk, és ezzel is megerősítjük katolikus nevelésünket.

Ha világnézeti kérdésekről beszélgettek sohase mondjátok a másik félnek: "talán, lehet..."- mert ezzel neki adtok igazat. Amiben nem vagy biztos ne mond, bölcsen hallgass! és később próbálj meg tájékozódni a kérdésben.

Szavaitok mögött mindig legyen a másik iránti feltétlen szeretet, hiszen Isten is így szeret mindannyiunkat - "tévelygésében próbálom segíteni őt, és nem győzelmet akarok aratni felette".

Mondataitokat kösse össze a hit, mert aki hittel beszél az Isten igazságát akarja tovább adni és nem a sajátját. Igazat csak az szól, aki Istenről kíván szólni és nem saját magáról.

Válaszaitokban legyen "neandervölgyi" logika, mert az emberek általában csak ezt értik. A hit nem realizmus alapú, de az Isten világába a szabad akaraton kívül más nem vezet. Az első lépcső a logika, a második az Istenhez vonzódás szabad akarata, a harmadik a hit - az Istenhez tartozás (vagyis szeretetének felismerése és a hozzá közeledés vágya)

Zárómondatként nem tudok igazi jótanácsot, kiokoskodott bölcsességet mondani arra, hogy mit tegyünk a Vinci kódokkal és a pecsétekkel. Az a Krisztus mutathat igaz utat, aki a kereszten azt mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!" Az Isten gondolatvilága az egyetlen ami örökértékű: "Imádkozzatok ellenségeitekért!

á LAP