Lelkiség gondolatok / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

11.19 +Árpád-házi Szent Erzsébet

Adoremus

Valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Lajos türingiai tartománygróf felesége lett. Három gyermek édesanyja. Férje halála után (1227) a szegénységet választotta, sok megpróbáltatás után 1231-ben halt meg Marburgban. Marburgi Konrád ferences szerzetes, aki lelki vezetője volt, levelében részletesen leírja önmegtagadó és áldozatos életét. Utolsó óráit így örökítette meg: "Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék megmaradt holnijaival és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, ami rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte lelkét." Halála után négy évvel már szentté avatták.

SZENTÍRÁS:

Az irgalom

Szent Lukács evangéliuma (6.fejezet, 27-38)

Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Istenarc

Szolgáló album: 1999. Szent Erzsébet ünnepe B.Betti hitoktató

Ezredfordulók, ezredévek mérföldköveit lankadatlan kíváncsisággal lépték át elődeink, s ma a 3. ezredév küszöbén mi magunk is olthatatlan szomjúsággal keresünk a magunk útját. Jó és rossz, fontos és értéktelen, célok és nem várt dolgok ösvényei között botladozunk.

Könyvek, műsorok, tanfolyamok, szemináriumok szólnak ezreivel az önmegvalósításról, a szabadságról, a jogokról, a demokráciáról. Mai világunk nem rólunk szól, csak az “én” körül forog. Mindegyikünk a magáét keresi, a maga igazát hirdeti. Míg tudatosan, a tudomány és pszichológia segítségével próbáljuk megvalósítani önmagunkat, nem találunk rá igaz értékeinkre, elveszítjük az én-megtalálás egyetlen útját. Miért? Talán rossz helyen keressük.

Emlékeinkben, történelmi ismereteinkben keressünk olyan embereket, akiknek az önmegvalósítás, az én-megtalálás sikerült. Hogyan járták ők az élet iskoláját, hogy teljességgel élhették meg azt? Ragadjunk ki egy példát, a számunkra legaktuálisabbat, Árpád-házi Szent Erzsébetet, templomunk, Egyházközségünk védőszentjét.

Ő ugyanúgy mint a többi szent megtalálta önmagát, beteljesítette személyes küldetését, így töltötte el őt az öröm, a boldogság, a tenni akarás. Hol rejlik a titok, hogy ő ilyenné (szentté) tudott lenni? Nem valószínű, hogy szép nyári estén lombos fák alatt sétálva, vagy hideg téli napon kandalló mellett üldögélve hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy majd leveszi a királyi palástot, mellyel be fogja takarni a fázó koldust, s nem vásárolt előre kosarakat, korsókat, melyben a szegényeknek élelmet adhat. Az Isten iránti vágy, az Ő megismerésének szomjúsága az első lépése az én-megvalósításának.

Erzsébet csendes imádságában talált rá az Istenre, énét az Istenben találta meg, önmegvalósulása az isteni szeretet megvalósulása lett, így élete az Istenben teljesedett be. Nem elhatározás, vagy döntés eredménye lett a tiszta lélek, a belső béke, az önzetlen szív. Az Isten szeretetétől átitatva talált rá önmagára. Eggyé lett az Istennel, így teljesedett be személyes élete az Istenben.

Isten

József Attila (részlet)

Most már tudom őt mindenképpen,

minden dolgában tettenértem.

S tudom is, miért szeret engem,

tetten értem az én szívemben.

Szent Erzsébet a megtalált Isten szeretetét sugározta tovább, adta át másoknak. Jótetteit nem strigulázta, nem készített másnapra tervezetett (két koldus, egy béna, három szegényellátás), hanem jöttek a napok, az emberek, az örömök, a bajok, s ő tette amire megérett imádságos lelke. Az isteni folyam vitte őt, hagyta hogy vigye, mert befogadta a legnagyobb erőt, s így támasza a vágyott, felismert Isten volt. Az Őbenne végtelenül bízó Erzsébet önmegvalósulása a tőle kapott szeretetet sugározta, az isteni lángot adta tovább tetteiben. Sodorta az Isten árja, s nem engedte el, mert ki benne bízik, ki vele járja útját, annak önmagát adja, s küldetéséhez isteni erejét.

Szent Erzsébet mindennapjai, belső békéje, tettei mind az Istenről szólnak. Hitéért, bizalmas szeretetéért, az Őt megvalló életéért boldog beteljesedésben öleli át az Ő Országában.

"Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hívatva, egy testben. Legyetek hálásak!" (Kol. 3, 12-13)

Az Istentelen világ káoszában a lélek, az Isten csendjét kell keresnünk. Önmagunkat soha nem fogjuk megtalálni Isten nélkül. Az Istenben teljesedik be énünk, az Istenben bontakozhat ki önmagunk. Őt kell először keresni, s vele önmagunkra is rátalálunk. Ha vele eggyé tudunk forrni, ha engedjük magunkban élni, minden gondolatunk, tettünk önmagunk lesz, mert életünk csakis az Őbenne teljesedhet ki. Aki megtalálja Isten, az lehet Az, akinek Isten teremtette.

Istenarc

Reményik Sándor (részlet)

“Egy istenarc van eltemetve bennem,

néha magamban látom, néha másban.”

Egy istenarc van eltemetve bennem,

S most ásót, kapát, csákányt ragadok,

Testvéreim, jertek, segítsetek,

Egy kapavágást ti is tegyetek,

Mert az az arc igazán én vagyok.

Az Isten mi általunk szeretné megismertetni másokkal Önmagát. Saját énét, arcát bízta ránk, hogy tovább adjuk szeretetét, jóságát, irgalmát. Egymást vezetjük az Isten megismerése felé. Az a sok jó mit adhatunk egymásnak, az Isten szeretetének egy-egy szikrája. E szikrákkal az Isten megismerésére elvezetjük egymást.

Ima a reménységért

Suenens bíboros

Add, hogy napról napra, óráról órára

olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál

Tégy bennünket lassan - lassan

azzá, amire teremtettél.

Add nekünk a saját szíved,

hogy igazán szeressünk,

megfeledkezve önmagunkról.

á LAP

Találkozásaim Árpád-házi Szent Erzsébettel

Szolgáló album: 1997. Szent Erzsébet ünnepe Érszegi Gábor atya

Árpád-házi Szent Erzsébet II. Endre magyar királynak és a Bánk bánból ismert, meggyilkolt merániai Gertrúdnak a leánya volt. 1207-ben született. A hagyományok nem egyértelműek hogy Pozsonyban vagy Sárospatakon. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon-nagyon szerették észak Magyarországon, felvidéki Magyarországon, annyira, hogy amikor Mária Terézia idején megalakul a kassai Egyházmegye, akkor a kassai Egyházmegye címtemploma, patrónusa, Árpád-házi vagy ahogyan a világ ismeri Thüringiai Szent Erzsébet lesz.

Már gyermekkorában eljegyezték a thüringiai fejedelemmel, ôrgróffal. Lajos lett férje, akinek több gyermeket, egy fiút és két leányt is szült. A kor szokása szerint korán elkerül Wartburg várába, hogy hozzászokjon leendô népe környezetéhez. Nagyon vallásos volt, a vallásosságát különösen az jelzi, hogy mindazt amit a kereszténység tanít a szegények megsegítéséről, hihetetlenül komolyan vette.

Az első találkozásom éppen a kassai dómban történt ezzel a királylánnyal, hiszen a kassai dómban meg vannak festve jelenetek az ô életének a történetéből - az általunk is ismert rózsacsoda, vagy hogy az ágyába fekteti a leprást és mikor a férje szétnyitja a függönyt, akkor a megfeszített Krisztust látja, és egyéb ilyen történeteket. Tulajdonképpen kilenc táblaképen festették meg.

Ez a kilenc táblakép nemcsak itt Kassán, magyar területen hirdeti az ô vallásosságát, hanem igen komolyan hirdeti abban a városban ahol élt és uralkodott, ez pedig nem Wartburg, ahogy mi ezt közismerten tudjuk, hanem Marburg án der láán-ban van.

Házassága boldog volt, gyermekei közül Gertrudot, Aldenbergi Szent Gertrud néven ma is tisztelik a németek, és szentté lett. Vallásosságában a kifogyhatatlan szeretet, az amit érzett a szegények iránt. És meg kell mondjam, hogy bizony Lajos teljes megértéssel támogatta Erzsébetnek a vallásosságát és buzgalmát. Azonban 1227-ben, mint keresztes lovag meghalt Otrantoban.

Erzsébet, akit világias gondolkodású németországi rokonai addig is irigy szemmel néztek, most kitöltötték rajta a haragjukat. A húszéves özvegyet sógora, Respe Henrik elkergeti, a fejedelmek birtokharácsolása korában sehogy sem érti meg, hogy Erzsébet önfeláldozó könyörülettel elosztogatja mindazt ami az övé. Többek között konkrét feljegyzésünk van arra, hogy eladott egy birtokot, és az érte kapott 64 ezer aranyat, ami nem kevés, hiszen egy aranyforint ma 3500 forinttal egyenértékű. Ezt a 64 ezer aranyat szétosztja a szegények között. Ezért száműzik őt Wartburg várából és kerül Marburgba, ahol azonban bizony egy disznóólhoz hasonló létesítményben húzza meg magát a három gyerekével. Három évig ette a nyomor kenyerét, készakarva, nem értesítve erről rokonait, csak Eckberg, bambergi püspök az - aki szintén rokon volt - könyörült meg rajta. Nemsokára visszahívták a kiegyezés címén, és ettől fogva csak a szegényeknek és a betegeknek élt. Szentéletű, de túlbuzgó lelkiatyjának, a szigorúságáért később meggyilkolt marburgi Konrádnak vezetése mellett önsanyargatásban, önként vállalt megaláztatásokban, s mint Szent Ferenc rendjének tagja önkéntes szegénységben gyakorolta magát. Emellett mindig vidám, derűs, szeretetre méltó volt. A legnagyobb megpróbáltatások között is háladalokat, Te Deumot énekelt az Istennek.

24 éves korába halt meg, s a nép azonnal szentként tisztelte, négy évvel halála után 1235-ben pedig IX. Gergely pápa szenté avatta, és még abban az évben megkezdik építeni a még ma is létező marburgi Szent Erzsébet templomot, a német gótika egyik legtisztább remekét, amelyben gyönyörű síremlékbe foglalták a testét. Amit sajnos később a hitújítás egyik vezére, Hesseni Fülöp külön durva kegyetlenséggel szétszóratta csontjait, illetve kiszóratta a templomból az összes megelőző fejedelmek csontjait, köztük Erzsébetét is, úgyhogy azóta ez a marburgi sír üres, csak a rajta lévő képek, amelyek nagyon hasonlítanak a kassai festett képekhez, hirdetik az ô emlékét. A csontokat föltárták, és egy csontváz, aminek a színe sokkal fehérebb, és ragyogóbb mint a többié, tekinthető Szent Erzsébet maradványainak, persze erre semmi bizonyíték nincsen, csak összeválogatták az antropológusok.

Egy róla írt himnusz "Németország dicsőségének" mondja, a németek a mai napig is úgy tisztelik még imádságban is, hogy "a legnagyobb német asszony". Számos jótékonysági egyesület és szerzetes társulatot is elneveztek róla, a legismertebb nálunk a Szent Erzsébet Nővérek, akiknek a Fôutcában szociális otthonuk van.

Ünnepe november 19-én. Életét sokan megírták Árpád-házi magyarországi Szent Erzsébet néven. A középkor óta gyakran szerepel a művészetben, a festők rendszerint a ferences nővérek ruhájában, fején Krisztusnak a töviskoronájával, a lábainál térdelő koldussal, sokszor ölében rózsákkal ábrázolják. Ez a mi templomunk szentélyképe, és plébániánk pecsétjének képe is.

Életének jeleneteit legteljesebben ez a marburgi Szent Erzsébet templom képciklusa ábrázolja. Nálunk az ô nevére épült kassai dómban is ugyanez a képciklus szerepel, nevezetesen a főoltáron: Erzsébet születése, Erzsébet fogadtatása Thüringiában, a feszület és a rózsák csodája, Erzsébet látomása a szentmise alatt, a palástcsoda, Erzsébet férje Lajos herceg a szentföldre indul és búcsúzik nejétől, kiüzetése a marburgi várból, a koldusasszony Eisenachban belelöki a sárba, leprás betegnek a haját hozza rendbe, egy bélpoklost fürdet, és halála Wartburgban, valamint szentté avatása. Kassán kívül még Bártfán - az is Szlovákiában van - maradt fenn egy szárnyasoltár, amely Erzsébet életének jeleneteit adja elő. A XV. század végéről származó festmények azonban nem olyan szépek mint a marburgi, vagy a kassaiak, főleg jótékonykodó életének jelentősebb eseményeit örökítik meg.

Én úgy jutottam el az idén Marburgba, hogy egy kedves evangélikus német család hívott házasságkötésre, lakodalomra, ahol vegyes házasság, katolikus férfi és evangélikus leány házasságát kötöttük meg német szokás szerint, evangélikus lelkész és katolikus pap közreműködésével. Élmény volt látnom azt a baldahinos síremléket, amelynek az alsó részében feküdt Szent Erzsébet teste, a felső része pedig baldahinosan kiképzett. A templomban nagyon sok részlet emlékeztet Szent Erzsébet életére, jól jelezve, hogy a katolikus Németország bizony mekkora tiszteletet érzett iránta. Ma ezt a tiszteletet érzik a protestánsok is, akik nem ismerik el a szentek tiszteletét, de mégis Szent Erzsébetet az egyik legnagyobb német asszonynak tartják.

Ennek a székesegyháznak a belseje önmagába is csodálatos, hiszen a késő gótikának minden jellegzetes művészetét magán hordozza. Ebben a templomban elsősorban persze az ô síremléke a fontos, és szinte ma már alig van olyan oltár vagy oltárkép ami az ô halálát követő években épült volna - ô nem látta ezt a templomot, hiszen amikor felépült. akkor ô már a szentek sorában réges-régen halottként tisztelt nagyasszonya volt a német népnek, és bizony inkább őróla szól a templom belseje, mintsem arról a képről, amit ô is láthatott.

Mit tudunk mi meg Marburgban Szent Erzsébetről?

Volt egy kórháza, amelyet ô alapított. Ne felejtsük el, hogy ebben az időben zajlanak a keresztesháborúk, nagyon sok rokkant, sánta, béna, gennyes sebekkel, fertőzésekkel küszködő ember, akiknek nem voltak hozzátartozói, hiszen katonák általában nem kötnek házasságot - legalább is abban az időben - és amikor visszatértek Európába akkor itt csellengőként kerültek be ebbe a kórházba. A kórház ma is meg van. Egyemeletes épület, piros kőtéglából építve, és ebben a kórházban ma már nem gyógyítanak, de van benne korabeli betegágy, fogászati gép, és számos orvosi műszer, amely a mai kinézésében inkább elrettent minket, mintsem hogy a mai orvosi műszerekre emlékeztetne. Nem szabad ezen csodálkoznunk az orvostudomány eszközei is az évszázadok folyamán hosszú fejlődés alapján lettek olyanokká mint amilyenek ma. Abban az időben csak a nikkelezés vagy a krómozás egyszerű módját sem ismerték, és nem ismerték azt az alapvető dolgot, hogy a fertőzéseket műszerekkel is át lehet adni. De ebben a kórházban azonban mégis mindenkinek külön ágya volt, és azt is lehet látni, hogy ebben a kórházban az ágyak el voltak nagy lepedőkkel, függönyökkel választva. tehát az egyik beteg nem zavarta a másikat. A hagyomány szerint Szent Erzsébet ebben a kórházban szívesen dolgozott és ápolta a betegeket. Ez ma múzeum, egy csodálatos nagy új kórház végzi a város és környéke lakosságának a gyógyítását. Meg van a palota is ami az övé volt, a Marburg an der lahn palota, - persze réges - régen nem az eredeti állapotában, többszörös átépítés folyamán -, de nagyon sok kedves családi emlékkel, ami az ottani thüringiai családra emlékeztet. Ezek között persze szerepel sok olyan kisebb - nagyobb tárgy is ami valószínűsíthető, hogy Szent Erzsébetnek a tárgyai közé tartozott, hogy ô is látta, vagy ô is használta. De akik ma elmennek Marburg an der lahn - ba azok azt látják, hogy egy hatalmas zarándokhely, ahol a katolikusok elsősorban a szegények nagyszerű védőszentjét, aki Szent Ferencnek, Assisi Szent Ferencnek hűséges követőjeként foglalkozott a szegényekkel. És azt látják, hogy azok akik nem katolikusok, azok a nagyszerű, csodálatos hőslelkű német asszonyt tisztelik benne, aki mindent megtett a háború sérültjeiért, özvegyeiért és árváiért.

Azt szoktam mondani Terturiánussal, hogy "a keresztények vére, a kereszténység magvetése" - "Semen est sangvis Christianorum."

Hogy ez mennyire igaz, ezért had mondjam, hogy Árpád-házi Szent Erzsébetnek a rokonai közül az ő nevét viselve többen is szentekké lettek. Többek között ismerjük V. István magyar király és Erzsébet kun királylánynak a gyermekét, aki végülis Szent Margit unokahugaként ugyanott a Margit-szigeten nevelkedett, ô is a boldogok közé tartozik. A másik ilyen híres Szent Erzsébet, akit Árpád-háziként is tisztelhetünk, III. Endre (tehát nem Szent Erzsébet apjának, hanem az utána következőnek) királynak és Fennena királynénak a lánya. Ô Svájcban a hősi domonkos rendi apácák között nevelkedett, és ugyancsak lett szentté. Van egy harmadik Szent Erzsébet is, ugyancsak rokona a mi Árpád-házi Szent Erzsébetünknek, III. Péter portugáliai és Konstancia királyné lánya, II Endre magyar király leányának, Jolántának az unokája. Őt nagyon-nagyon tisztelik a portugálok mint szent királyuknak a lányát. Mi következik mindebből? - az, hogy ott születnek szentek, ahol a szentek vére megtermékenyíti a kereszténységet.

Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy sok-sok szentet adtunk a világnak, de méginkább szeretnénk ha ezután is lennének szent magyarok, esetleg innen a rákoscsabai Szent Erzsébet Egyházközség híveiből.!

SZENTÍRÁS:

A derék asszony dicsérete

Példabeszédek könyvet (31.fejezet, 10-31)

Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri: "Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!" Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

á LAP