Szolgáló újság / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

02.11 Betegek Világnapja

	"Add Uram, hogy higgyek abban, hogy Te alszol lelkem mélyén csodálatos békében és biztonságban." (Lourdes) "A Szűzanya bűnbánatra és engesztelésre szólítja az embereket! Téged is..." 1858. február 11-én Lourdes-ban egy kislánynak (Soubirous Bernadettnek) jelent meg a Szűzanya egy kicsiny barlangban. Lourdes ma a betegek zarándokhelye, február 11-e pedig a Betegek Világnapja. Bernadettet szentként tiszteljük, teste teljesen épen a nevers-i zárda templomban van elhelyezve (Bernadett ünnepe április 16.) Betegek Világnapja II. János Pál pápa 1983-ban és 2004-ben pápai úton járt Lourdes-ban. A Szeplőtelen Fogantatás jelenésének első napját (február 11.) 1992-ben a Betegek Világnapjának rendelte el. A Betegek Világnapján több templomban a Betegek Szentségét szolgáltatják ki idős, beteg testvéreknek, hogy a Jóisten kegyelme erősítse hitüket napjaik megélésében és szent küldetésüket szolgálják. Adoremus

SZENTÍRÁS:

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony

Márk evangéliuma 5.21-43

Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen." El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?" De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!" Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?" A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!" A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

II. János Pál pápa üzenete a betegek világnapjára - 2004. részlet

Forrás:katolikus.hu (2004)

„Kedves Testvéreim az egész világon!

A betegek világnapjának - melynek központi megemlékezéseit minden esztendőben más-más kontinensen rendezik meg - idén sajátos jelentése van. Az idei helyszín a franciaországi Lourdes-ban lesz, ahol 1858. február 11-én Szűz Mária megjelent Soubirous Bernadettnek, és ahová attól kezdve zarándokok sokasága látogat el mind a mai napig. Mária ezen a hegyes vidéken akarta megmutatni a betegek és a szenvedők iránti különleges szeretetét.

A 2004-es esztendő a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihirdetésének százötvenedik évfordulója. Boldog IX. Piusz pápa 1854. december 8-án hirdette ki a dogmát, mely szerint a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától mentes volt az eredeti bűntől. Lourdes-ban Mária a helyi dialektusban beszélve mutatkozott be ezekkel a szavakkal: "Que soy era Immaculada Councepciou" (Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás).

Mindezzel Szűz Mária azt a szoros kapcsolatot akarta kifejezni, mely őt az egészséghez és az élethez fűzi - állapítja meg üzenetében a Szentatya. - A halál az eredeti bűn által lépett a világba. Isten Jézus Krisztus érdemeire való tekintettel megőrizte Máriát a bűn minden foltjától, és az üdvösség, az élet elérkezett hozzánk... A szeplőtelen fogantatás tehát ígéretes hajnala Krisztus szikrázó napjának. Jézus halálával és feltámadásával visszaállította a teljes harmóniát Isten és ember között... Ha Jézus az élet forrása, aki győzedelmeskedik a halálon, Mária a figyelmes édesanya, aki ismeri gyermekei vágyakozásait, megszerezve számukra a test és a lélek egészségét. Ezt az üzenetet képviseli Lourdes mindazoknak, akik imádkozni és zarándokolni mennek oda. Egyben ez a Massabielle-barlangban történő testi és lelki gyógyulások jelentése is... "

XVI. Benedek pápa üzenete a Betegek XVI. Világnapjára - 2006

Kedves Testvéreim!

2006. február 11-én, a Boldogságos Szűzanya Lourdes-i jelenésének liturgikus ünnepén tartjuk a Betegek XIV. Világnapját. Az elmúlt évben Yaoundé-ban (Kamerun), a Mvolyé-i Mária-kegyhelyen tartották a világnapot, amikor a hívek és főpásztoraik az egész afrikai kontinens nevében újból kifejezték lelkipásztori elkötelezettségüket a betegek iránt.

Az idei világnap helyszíne az ausztráliai Adelaide, ahol az események csúcspontjaként az Eucharisztiát a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt katedrálisban fogják ünnepelni, aki a keleti népek fáradhatatlan misszionáriusa volt. Az Egyház ilyen módon kívánja kifejezésre juttatni, hogy különös gondoskodással fordul a szenvedők felé, és ezúttal hívja fel a közvélemény figyelmét a mentális betegségekkel kapcsolatos problémákra, amelyek immáron az emberiség egyötödét érintik, valós és sajátos veszélyt jelentve a társadalomra és az egészségre.

Emlékezve arra, hogy tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál pápa mekkora figyelmet fordított e nap megünneplésére, én is, kedves Testvéreim, szeretnék lélekben jelen lenni a Betegek Világnapján, és az egybegyűltekkel közösségben gondolni a világban élő mentális betegek helyzetére, valamint arra buzdítom az egyházi közösségeket, hogy legyenek az Úr szeretetteljes irgalmának és gondoskodásának tanúságtevői. (részlet)

á LAP

02.22 +Szent Péter apostol székfoglalása

SZENTÍRÁS

Péter vallomása

Máté evangéliuma 16. fejezet

Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának." Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Erre a kősziklára…

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepére - Szerkesztő: Jh.Betti

Az Egyház kétezer éves történelméből adódóan nemcsak katolikusok részéről, de a köztudatban is ismert e szavak kapcsolata: Szent Péter – Egyház – Pápa. Az ismertségből azonban nem következik, hogy a köztudat valóban helyesen értelmezi jelentését – és ez nem is furcsa, hiszen lényege gyökeresen más, mint a világ naponta tapasztalt dolgai. Mert mit is látunk ma? Ha van egy „jólmenő” cég, aminek megfelelő vezetése van, és jól képzett szakemberei - sikereket ér el, nyereséget teremt. Az Egyház pedig nem ilyen, nem egy multicég, mely világpiaci „befutásra”, elismertségre törekszik. Ez nem a pápa cége, melyet Szent Pétertől kezdve sorba megörökölnek, és tulajdonosként vezetik a fejlődés felé. Az Egyház alapvető lényege, hogy nem az övé, a tiéd, vagy az enyém, hanem Krisztusé. Nem emberi összefogás, jószándék vagy bölcsesség találta ki, hozta létre, hanem Krisztus. Szent Pétert (az első pápát) nem apostoltársai választották ki maguk közül vezetőnek, hanem Krisztus: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat…” (Mt.16,18). De miért választotta őt? Okosabb volt, mint a többi, vagy talpraesettebb? Hiszen ezt nézzük, mikor vezetőt választunk. Krisztus nem ezt nézte. Mikor megkérdezte tőlük (az apostoloktól), „és ti kinek tartotok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” És ezután hangzik el az a mondat, amiért Krisztus őt választotta: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.” És nem megdicséri Jézus, nem okosnak, nem bölcsnek, nem nagyhitűnek nevezi – hanem egyszerűen azt mondja: „Boldog vagy”. Miért nevezi őt boldognak? Mert ajándékot kapott. Az Isten ajándékát. Nem a saját bölcsességét, vagy Krisztust hallgatva a levont következtetését mondta ki, hanem az Isten ajándékát vette magához, és mondta ki száján: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Krisztus ezt egy olyan fontos pillanatnak tartja, hogy Simonnak, az Istentől megajándékozottnak, Jónás fiának új nevet ad: „Te Péter vagy…” Új emberré lett Simon: lelkében, nevében. És mától a kősziklát jelentő Péter nevet viselheti. Jézus így folytatja: „…és én erre a kősziklára építem egyházamat…” Arra a kősziklára, aki nem a saját okosságát hangoztatja, akiből nem a bölcsesség szól, hanem az Isten ajándéka, az Isten szava. Ez az Egyház célja, küldetése, éltető ereje.

Emberi értelmünk és tudásunk soha nem érhet fel az isteni igazságok felfedezéséhez. Magunktól, a saját gondolatainkból nem vagyunk képesek kiokoskodni az Isten „dolgait”, csak az Isten ajándékaként kaphatjuk meg. Az Egyház hitbeli tanítása ma sem az emberi bölcsességre alapszik, hanem a krisztusi tanításra, és az Isten kinyilatkoztató ajándékára. Ezt őrzi és hirdeti - az Isten szavát. A hit kérdéseiben Isten ajándékozó szeretetében, a Szentlélek gondoskodásában él. Ezért Krisztus Egyháza, mint „tanítóhivatal” tévedhetetlen, hitbeli kérdésekben – Krisztus ígéretéből adódóan: „Elküldöm a Szentlelket” – nem járhat tévúton. A kimondott hitigazságokon a kor igényeihez alkalmazkodva sohasem fog változtatni, mert azok örök érvényű isteni igazságok, melyek nem változtathatóak meg az emberi elvárások szerint. Amin változtat, vagy változtathat az Egyház, azok kizárólag szervezeti kérdések lehetnek. Az Egyházat minden tekintetben egy cél vezeti: az Isten útján vezesse az embereket.

Szent Péter utódjának megválasztásakor – aki elsőrendű felelőse a tanítás őrzésének – a bíborosok testülete az Isten akarata szerinti döntésért imádkozik, hogy a Szentlélek segítsége által azt az embert válasszák meg Krisztus földi helytartójának, aki mint Péter megkapta Isten ajándékát és az Egyház hitének kősziklája lehet.

Aki a hit igaz útján akar járni, az nem kerülheti el az Egyházat, mert Krisztus ide tette le az igazság kövét. Nem szétszórta a világba, egy helyre tette. „…és én erre a kősziklára építem egyházamat…” Sokszor halljuk a bölcselkedő véleményt: „Nekem megvan a magam hite.”

Valóban, a magam útján járni könnyű, könnyebb, mint az Isten útja. Így azt teszek, amit én akarok, azt tartom igaznak, ami nekem jó, úgy élhetek, ahogy nekem kedves, kényelmes. De az igazság, az üdvösséghez vezető út, a Krisztus Egyházának hitében van. És mondhatjuk bár, hogy vannak emberek, akik az Egyházhoz tartozónak mondják magukat, mégis rossz példával élnek, „visszatetsző dolgaik” vannak – ez is igaz. De az Egyház Krisztusé, nem az embereké – és nem az emberekben kell hinni, hanem Krisztusban, mert Egyháza a tanítás őrzője, és az isteni kegyelem közvetítője a szentségek által.

Krisztus „az út, az igazság és az élet.” Ezen az úton, ebben az igazságban, a krisztusi életben vezet minket az Egyház Isten ajándékai által az üdvösségre.

á LAP

Hivatások vasárnapja

Kiválasztásunk Krisztusban

Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levele (1. fejezet 3-14 rész)

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk; hogy magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

Hogyan látja a Szentírás a papságot?

Szolgáló album 1997. Érszegi Gábor atya

Ha a mai magyar nyelvben a pap szó értelmét keressük, igazából szembetalálkozunk azzal ténnyel, hogy bizonyos foglalkozást jelent anélkül, hogy megértenénk, hogy a pap szó a foglalkozásról mit mond ki. Ugyanígy vagyunk a Szentírás hasonló szavaival, akár a zsidó nyelvű Szentírást nézzük, akár a görög nyelvű Szentírást nézzük, vagy ezeknek a latin fordítását. A szavak, amelyet használnak nem annyira a pap tevékenységérôl szólnak, munkájáról, feladatáról, hanem elsôsorban azt van hivatva jelölni, hogy a pap az Isten szentségének jól meghatározott mértékben hozdozója. Ebbôl az következik, hogyha mi a kereszténység felfogását keressük, akkor a Szentírásban meghatározott papi tevékenységet kell megtalálnunk.

Hogyan alakult ki a papi tevékenység?

A Szentírás erre nekünk nagyon jó eligazítást ad. Gondoljunk itt arra, hogy a pátriárkák korabeli ószövetségi családok, zsidó családok a papi tevékenységet mindig a család elsôszülött férfi tagjára bízták. Ezért van, hogy az újszövetségi Szentírás is nagyon kihangsúlyozza, - mikor Jézus személyérôl van szó -, hogy Isten egyszülöttje, pontosabban fogalmazva az Istennek az elsôszülöttje. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy Mózes az, aki féltve a papságot bizonyos negatív hatásoktól, a papságot rábízza testvérére, Áronra, és annak fiaira. Így alakul ki az a szokás, hogy ószövetségi papság Áron leszármazottjának vállaja magát, és az elsôszülöttségi jogot, vagyis azt, hogy az elsôszülöttnek vállania kell a papi feladatokat is. Áldozattal váltják meg az Istentôl, illetve a pap tizedet kap feladatainak végzéséért minden család hasznából, megszerzett vagyonából. Ha az Újszövetséget nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy Jézus Krisztusról az evangélimok nem úgy beszélnek, mint papról, sôt még az apostoli levelek is keveset szólnak arról, hogy Jézus Krisztus pap lett volna. Ezzel szemben viszont az Ószövetségben kialakult két papi feladatot, az istentiszteletek végzését, és az Isten, az Isten igéjének a szolgálatát - Jézus Krisztus, az evangéliumok, az apostoli levelek és az újszövetség történelmi könyvei is kiemelik. Vagyis azt kellene mondanunk, hogy Jézus Krisztus papságát bemutatja az Újszövetségi Szentírás minden könyve, de nem nevezi ôt papnak. Miért? Azért, mert az a bizonyos jeruzsálemi papság, amelyet az ószövetségi ember olyan nagyszerűnek tartott, volt az a testület, amellyel Jézus Krisztus szembenállt. Nem azért, mert elítélte ôket, hanem azért, mert nem képviselték következetesen az Isten törvényeit, nem vállalták föl a Messiás küldetésének szellemi, lelki vonalát, és végülis ez a papság az, aki Jézus Krisztusnak az elítéltetését, sôt a megkínzását és kereszthalálát szorgalmazta.

Az evangéliumokban Jézus egyetlen egyszer sem tulajdonítja magának a pap elnevezést. Világos miért. Környezetében ez a megnevezés egy meghatározott tevékenységre vonatkozik, amelyet csak Lévi törzsének tagjai gyakorolhatnak. Jézus pedig jól látja az övékétôl nagyon is eltérô feladatát, amely sokkal teljesebb, sokkal alkotóbb. Inkább Fiúnak, Emberfiának nevezi magát. Mindamellett küldetésének meghatározására sokszor fölhasználja azokat a tevékenységeket, amelyeket a papoknak tulajdonít a köznyelv és a Szentírás. Ezek a kifejezések persze így rejtetté válnak és képletesek. Ez a tény azért is érdekes, mert Jézus amikor haláláról beszél, akkor értjük meg, hogy ellenségei szemében ez egy káromlás büntetése. Tanítványai szemében is botrányos kudarc. Az Ô számára pedig áldozat, amelyet az Ószövetség egyes alakjaival ír le, hol Isten szolgája kiengesztelô áldozatához hasonlítja, hol Mózes Sinai szövetségi áldozatához (Márk 10. és 11. fej.). És a vér, amelyet húsvét idején, a húsvéti bárány vérére emlékeztet ugyancsak ezt állítja elénk. Elfogadja a rá kirótt halált, úgy ajánlja föl mint saját maga, mint a pap az áldozatot. Ezért aztán a bűnök bocsánatát várja tôle, egy új, örök szövetség megalapítását, népének üdvösségét. Röviden Ô a saját áldozatának, a keresztáldozatnak papja.

Az Ószövetség véleménye szerint, a pap feladata a törvény szolgálata. A Mózesi törvénnyel kapcsolatban Jézus azt mondja, hogy azért jött, hogy azt beteljesítse, anélkül, hogy betűjéhez ragaszkodna, hiszen felülmúlja azt (Máté 5.), megvilágítja a mélyebb értéket, és összefoglalja az elsô fôparancsban, meg a másodikban, amely az elsôhöz hasonló. Szolgálatának ez az oldala folytatja azt a szolgálatot, amit az ószövetség papjai is végeztek.

Pál apostol gyakran emlegeti Jézus halálát, és azt mindig a Mester szavai nyomán, a húsvéti bárány áldozatának (1Kor 5.), a Szolga megalázkodásának (Fil 2,6 himnusz) és a kiengesztelôdés napjának elôképével mutatja be (Róm 3.). Ez az áldozatértelmezés megjelenik a Krisztus vérében való részesedés (1Kor 10,16), és az ezzel a vérrel történô megváltás képében (Róm 5,9 és Kol 1,20 és Ef 1,7 , 2,13). Pál számára Jézus halála szabadságának legtökéletesebb tettét, az igazi áldozatot jelenti (ez kimondottan papi tevékenységet jelöl), amelyet Ô maga mutat be. De Mesteréhez hasonlóan és valószínűleg ugyanolyan okok alapján, mint a Mestere, az apostol sem beszél arról, hogy Jézus pap. Így van az Újszövetség sok más könyvében.

Van egy nagy kivétel a Zsidókhoz írt levél. Ez úgy mutatja be Jézus halálát, mint a Szolga áldozatát, a Bárány áldozatát. Emlékeztet Jézus vérére, Báránynak nevezi Ôt.

János írásai is tartózkodóak, bár papi öltözetben írja le Jézust - evangéliumának 19. fejezetében, és a Jelenések könyvének 1, 13. A szenvedés leírását, amely áldozati tevékenység Jézus Fôpapi imája nyitja meg (Ján. 17.). Jézus, mint pap megszenteli önmagát, azaz áldozatával odaadja önmagát és így hathatós közvetítést fejt ki, amelyre az ószövetségi papság hiába törekedett.

A Zsidókhoz írt levél kifejti kellôképpen Krisztus papságát, a keresztet úgy mutatja be mint a kiengesztelôdés, a szövetség, és a szolga áldozatát. De figyelme Krisztus személyes szerepére összpontosul az áldozat felajánlásában. Jézust arra hívja az Isten, ugyanúgy mint egykor Áront, hogy közbenjárjon az emberekért, és áldozatot mutasson be a bűneinkért. Papságának elôképe az a híres Melkizedek, aki Jeruzsálem papja volt, és aki kenyeret és bort áldozott Ábrám gyôzelmekor az Istennek. A szerzô, hogy ezt a pontot jól megvilágítsa alaposan elemzi az Ószövetséget. A tized, amelyet Ábrahám ajánlott föl Istennek Lévi papságának alsóbbrendűségét jelzi Jézus papságával szemben.

Isten esküje a 110-es zsoltárban a végleges pap megingathatatlan tökéletességét hírdeti. Jézus a szent, az egyedüli pap, az Ô papsága végetvet a régi papságnak. Azt mondja, hogy ez a papság lényegében, tényében, alapjában gyökerezik, mely Ôt különösen közvetítôvé avatja. Egy személyben valódi ember, aki egészen a kísértésig azonosul velünk, ugyanakkor az Isten igazi Fia, aki még az angyalok felett is áll. Ô az egyetlen és örök pap, Fôpap. Ô egyszer és mindenkorra megtette az áldozatot, most már örökre az Ô közbenjárónk, az Újszövetség egyetlen közvetítôje. Valójában egyetlen cím sem meríti ki a teljes titkot. Krisztus, mint az Atya Fia, az emberiséget magában egybefoglaló Emberfia, Jézus egyszerre az Újszövetség Fôpapja, Messiás királya és az Isten igéje.

Az Ószövetségben ismerték a király és a pap közvetítését, az evilági közvetítést és a lelkit, a pap és próféta közvetítését, az Isten szolgálók intézményét és a rendkívüli eseményét. Az értelem számára szükséges a kinyilatkoztatás sajátos értékeinek megkülönböztetése. Mivel Jézus felette áll az egész történelemnek, közvetítése különbözô fajtáit egyesíti magába: Ô a Fiú, Ô az örök Ige, aki beteljesíti és felülmúlja a próféták üzeneteit. Magába foglalja az egész emberiséget, annak olyan tekintéllyel és szerettel királya, amilyet ôelôtte nem ismertek. Jézus akárcsak saját magának, a hozzátartozó népnek sem tulajdonít kifejezetten papságot, már tudniillik a keresztény népnek, de soha nem szünt meg papként cselekedni, s úgy tünik, hogy az Újszövetség népét papi népnek tartotta. Áldozatának felajánlásával és az Ige szolgálatával Jézus papnak nyilatkoztatja ki magát. Az is igaz, hogy övéi közül mindenkit meghív, hogy papságának ebben a kettôs tevékenységében résztvegyen. Minden tanítványnak magára kell vennie az Ô keresztjét (Máté 16.), innia kell az Ô kelyhébôl (Máté 20.), az Ô üzenetét kell hírdetniük (Lk. 9.), róla kell tanúságot tenniük egészen a halálig (Máté 10.). Amint Jézus minden embert részesít a Fiú és a Messiás királyi címébe, ugyanúgy részesíti ôket a papság feladatában, magyarul papi feladatokat bíz rá.

Az apostolok Jézusnak ezt a gondolatát fejtették ki, amikor a keresztény életet úgy mutatták be, mint egy nagy istentiszteletet, mint az egyetlen pap papságában való részvételt. Pál szerint a hívôk hite áldozat és felajánlás (Fil. 2.). Ez az a segítség, amelyet a Filippiek egyházától kap, kellemes illatú, Istennek tetszô áldozat. Számára a keresztények egész élete papi tevékenység. Felhívja ôket a Római levélben, hogy ajánlják föl testüket az élô és szent Istennek tetszô áldozatul. Ez a hódolat az Úr dícséretébôl, a jótettekbôl és az anyagi hozzájárulásból, a közösbe adásból áll. Péter apostol elsô levelében, és a Jelenések könyvében világosan olvassuk, hogy a keresztény népnek Izrael királyi papságát tulajdonítják. Az Ószövetség prófétái ezen a jogcímen hírdették, hogy az igaz Isten igéit Izraelnek el kell vinnie a pogány népek közé és ott biztosítani kell az Isten tiszteletét. Ezután a keresztény népé ez a feladat, ezt Jézus Krisztus kegyelme által teheti meg, aki részesíti a király és a pap messiási méltóságában

Valahol ki van jelölve a helyed...

Azért van síró, hogy vígasztald, / az éhezô, hogy teríts neki asztalt. / Azért van seb, hogy bekösse kezed, / vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. / Azért van annyi árva, üldözött, / hogy oltalmat nyerjen karjaid között. / Azért roskadnak mások lábai, / hogy terhüket te segíts hozdani. / Az írgalmat kínok fakasztják. / Mélység felett van csak magasság. / Hogyha más gyötrôdik, szenved - azért van, / hogy te befogadd szívedbe boldogan. / Ismeretlen szerzô

Az Újszövetség egyetlen szövege sem adja a pap nevet az egyház egyik vagy másik elôljárójának, apostolának, vagy ha úgy tetszik püspökének. De Jézus tartózkodása ennek a címnek használatától olyan nagy, hogy ebbôl a csendbôl megértjük, hogy miért nem. Jézus részesíti népét a papságban. Isten népének ezt a papságát csak az Isten által meghívott szolgák gyakorolhatják. Megállapíthatjuk azt is, hogy Jézus a tizenkettôt felszólította és rájuk bízta az Ô népének, Egyházának vezetését. Fölkészítette ôket az Ige szolgálatára, az utolsó estén pedig rájuk bízta az áldozat bemutatását, az Eucharisztiát. Az apostolok jól értik Ôt a maguk részérôl. Idôben, haláluk elôtt még vezetôket neveznek ki, hogy a rájuk bízott tevékenységet meghosszabbítsák. Néhányan ezek közül az öreg presbüter címet viselik. A név eredete ma már sokat változott. Pálnak az apostolságra és a karizmákra vonatkozó meggondolásai elsôsorban az egyházat szolgáló papságra irányulnak. A közösség vezetôinek papi címeket ad. Az elsô Korintusi levélben Isten titkainak gondnokai. A második Korintusi levél pedig azt mondja, hogy az Újszövetség szolgái. Az apostoli prédikációt úgy határozza meg, mint istentiszteleti szolgálatot (Római levél). Ez a kiindulópontja a papságra vonatkozó hagyomány késôbbi magyarázatainak. Ez a papság már nem kiváltságos csoport, nem örökli sem Krisztus egyetlen papságát, sem a hívôk papságának jogait, de mindkettôt szolgálva egyik formája annak a papi közvetítésnek, amely Isten népének szolgálatát biztosítja.

Az egészet összefoglalva azt kell tehát mondanunk, hogy Jézus a maga papságát, az igeszolgálatát és az áldozat bemutatását egész népére rábízta, de népébôl már kiválasztott tizenkettôt, a tizenkettô pedig újabbakat, akik egész életüket Istennek adják, éltük fegfôbb feladatának azt tekintik, hogy szolgálják az Igét, bemutassák az áldozatot, hogy az Istennek az Isten tiszteletét meghozzák.

Mi, akik abban a nagyszerű helyzetben vagyunk, hogy közülünk született férfit szentelnek pappá, hogy közülünk született férfi az, akinek a pappá szentelésén jelen lehetünk, azt kérjük Jézustól, az örök Fôpaptól, segítse ôt, adja meg neki, hogy mindig jó szolgája legyen az Isten szavának, Igéjének és mindig úgy vezesse az áldozatot, hogy az neki is és mindnyájunknak javára váljék.

á LAP

07.02 Segítő szentek ünnepe

Segítő szentek

Más és más tájakon változik, hogy kit említenek meg a 14 segítő szent közt:

1/ Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus

2/ Flórián, György, Katalin, Pantaleon, Balázs, Vitus, Margit, Kristóf, Borbála, Sebestyén, Miklós, Cserjék, Orbán, Euszták

+ Ákos, Dénes, Egyed, Erazmus vagy +Magnusz, Lénárd, Rókus, Dorottya

3/ Móric, Dénes, Szt György, Lőrinc, Adrián és Mihály arkangyal, Szt Jakab, Tódor, Demeter, Prokopius, Merkurius, Szt Márton, László,

Antiochiai Margit + Borbála, Páduai Szt Antal, Boldogságos Szűz Mária, +Xavéri szent Ferenc

A 14 Segítő Szent tiszteletének kialakulása, elterjedése

Habár a segítő szentek legtöbbje a kereszténység első századaiban élt, tiszteletük a középkorban, a 13. és 14. században kezdett a nyugati Egyházban elterjedni. Először Olaszországban, ahol tiszteletükre ünnepet hagyott jóvá az Egyház, saját szentmiseszöveggel, onnan terjedt a tiszteletük különösen Németországban, Svájcban, Cseh- és Morvaországban, Ausztriában és Magyarországon, itt is főleg a németek lakta területeken. Németországban 1284-ből való az első írásos bizonyíték: Konrád passaui püspök egyik írásában ír a kremsi plébániatemplomban lévő 14 Segítő Szent oltáráról. Idővel különösen Svájcban, Tirolban, Dél-Németországban és Ausztriában terjedt el tiszteletük, ahol mindenütt sok templom, oltár, fogadalmi kép, valamint társulatok létesültek tiszteletükre.

Felmerül a kérdés: miért tisztelik őket együttesen, és miért éppen ezeket a szenteket?

Nagyon valószínű, hogy ez az együttes tisztelet a középkorban dúló pestisjárványokkal van összefüggésben. Ez a betegség akkor végzetes következményekkel járt: nem tudták gyógyítani, pár óra leforgása alatt végzett azzal, aki a betegségbe esett. A társadalmi és családi élet minden kapcsolata felbomlott, nyomában nagy nyomor és éhínség támadt. Ezt a feltevést megerősíteni látszik az a körülmény, hogy sok fogadalmi templom épült a tiszteletükre éppen a pestisjárvány után.

A sok baj ellen sok segítőre volt szükség. S miért éppen tizennégyen vannak? Erre nincs határozott válasz, csak feltevések: pl. mert a 14-es szám a hetesnek kétszerese; a hetes szám pedig a szentírásban a tökéletesség jelképe s gyakran fordul elő (lásd: Jelenések könyve). Szent Máté Jézus nemzetségtáblájánál (Mt 1,1-17) kihangsúlyozza a 14-es számot (3 x 14), mely itt is a tökéletességet jelképezi.

S miért éppen ehhez a 14 szenthez fordultak?

Ennek magyarázata az idők folyamán kialakult szokásban keresendő. Régi időktől fogva ugyanis leggyakrabban Szt. Kristófhoz és Egyedhez szoktak fordulni a pestis ellen; torokfájás ellen Szt. Balázshoz, nyelvi bajoknál Szt. Katalinhoz, fejfájásnál Déneshez, más betegségben Erazmuszhoz, láz ellen Borbálához, epilepsziánál Vitushoz. Az orvosok elismert pátrónusa Szt. Pantaleon volt, a gonoszlélek befolyása ellen Szt. Cirjékhez, Szt. Györgyhöz, halálos veszedelemben Szt. Ákoshoz fordultak. Szt. Eusztákot a nehéz vagy reménytelennek látszó élethelyzetekben hívták segítségül. Súlyos megpróbáltatás idején Szt. Margittól kérték az erőslelkűség adományát.

Ezzel fel is soroltuk azokat a szenteket, akik a legtöbb helyen máig is a 14 Segítő Szent együttesét képezik.

Tiszteletük elterjedéséhez hozzájárultak azok a látomások is, melyek 1445-46-ban Dél-Németországban, Frankenthalban történtek. Egy pásztornak szept. 14-én (Szt. Kereszt ünnepén) megjelent egy dicsfényben tündöklő gyermek, aki egy idő múlva eltűnt. Nemsokára újra megjelent ugyanott a gyermek, két égő gyertyával. Harmadszor a gyermek oly fényes volt, mint a Nap, és vörös színű keresztet viselt a mellén. Tizennégy gyermek is állt körülötte, félig fehér, félig piros ruhában, és azt mondták: „Mi vagyunk a tizennégy segítő szent, és egy kápolnát akarunk. Méltóságban akarunk nyugodni”. Aztán eltűntek. Később égő gyertyák voltak láthatók a jelenés helyén. Három hét múlva egy csodás gyógyulás is történt azon a helyen: a csoda hihetővé tette a pásztor elbeszélését. Egy keresztet állítottak föl a jelenések helyén, majd 1448-ban oltárt építettek ugyanott. Ettől kezdve a 14 Segítő Szentet a látomás szerint 14 gyermekkel is ábrázolták, de ez nem lett általános.

Frankenthal hamarosan búcsújáró hely lett a ciszterciek felügyelete alatt Vierzehnheiligen néven. Először kápolnát építettek itt, közben a kápolna a ferenceseké lett. A kápolna leégése után nagyobb templomot, egy barokk bazilikát építettek, melynek alapkövét 1743-ban tették le. Még előbb a Szentszék az itteni ferencesek részére a kegyhely számára külön szövegű szentmisét engedélyezett. V. Pál pápa 1610-ben megerősítette a 14 Segítő Szent Társulatát, melynek székhelye a ferencesek kolostora, és a társulatot sok búcsúval látta el. Később a vierzehnheiligeni szép barokk templomot a pápa a „kisebb bazilika” (basilica minor) ranggal tűntette ki.

Más alkalmakkor is jóváhagyta és ajánlotta az Egyház a tizennégy segítő szent tiszteletét. XIII. Leó pápa 1889-ben külön szentmisét engedélyezett a bambergi főegyházmegyében lévő Frankenthal város temploma számára, melyet a búcsúsok ezrei keresnek fel, ugyanez a pápa 1890-ben jóváhagyta, hogy a würzburgi egyházmegyében, Hammelburgban a ferences templomban - ahol a segítő szentek tisztelete régóta virágzott, - ünnepüket a húsvét utáni 4. vasárnap üljék meg. Sok helyütt szokásban volt, hogy a húsvét előtti 14 hétfőn a 14 Segítő Szent tiszteletére ájtatosságot tartottak. Később júl. 12-e lett ünnepnapjuk.

A 14 Segítő Szent ábrázolásánál idővel változatosság is észlelhető. Pl. elég gyakran ábrázolják őket úgy, hogy középen a Boldogságos Szűz szobra foglal helyet. Ennek magyarázata, hogy ő minden más szentnél hathatósabb segítőnk.

A 14 szent sem mindenhol ugyanaz. Vidékek szerint más szentek is szerepelnek köztük, olyanok, akik azon a vidéken ismertebbek. Sümegen négy másik szent foglalja el Szent Ákos, Dénes, Egyed és Erazmusz helyét: Flórián, Miklós, Sebestyén és Orbán. Ezek a szentek ugyanis itt ismertebbek. Sümegen pl. Szt. Flórián szobra áll az egyik forgalmas téren. Más tájakon szerepelnek még: Magnusz (4. sz. - Észak-Afrika) Lénárd remete (6. sz. Gallia), Rókus zarándok (13. sz. - Itália), Dorottya szűz, vértanú, (4. sz. Kisázsia).

A segítő szentek többnyire az első három század vértanúi. Történelmileg megbízható adat alig van róluk. Ennek ellenére századok során tiszteletük igen elterjedt, sokan hívták és hívják őket segítségül - és nem eredménytelenül.

A sümegi oltárról lemaradt, de általában a 14 Segítő Szenthez tartozó szentek:

Szent ÁKOS (Achaciusz), akit halálos veszedelemben, súlyos betegségben hívnak segítségül.

Szent DÉNES, fejfájáskor hívják segítségül.

Szent EGYED, a jó gyónás védőszentje.

Szent ERAZMUSZ, ragályos betegségben és gyomorbántalmaknál hívják leginkább segítségül.

á LAP

Szentírásvasárnap

SZENTÍRÁS:

Zsoltár 25

Utaidat mutasd meg nékem,

én Uram, Istenem!

Utaidat, Uram, mutasd meg nékem,

ösvényeidre taníts meg engem!

Taníts és vezess igazságod szerint,

mert te vagy üdvözítő Istenem!

Utaidat mutasd meg nékem,

én Uram, Istenem!

Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram,

és könyörületességedről, mely öröktől való!

Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!

Utaidat mutasd meg nékem,

én Uram, Istenem!

Az Úr igazságos és jóságos,

ezért a bűnösöknek is utat mutat.

Az alázatost a jóban vezeti, a szelídet útjára tanítja.

Utaidat mutasd meg nékem,

én Uram, Istenem!

SZENTÍRÁS:

Szeressétek egymást, mert a szeretet a tökéletesség köteléke

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levele (3.fejezet, 12-17)

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

SZENTÍRÁS:

Erkölcsi kötelességek

Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levele 4. fejezetből

Intés az egyetértésre 4, 1-7, 11-13

Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

Buzdítás a megújulásra 4. 17-30

Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.

Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.

Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz.

á LAP

11.01 +Mindenszentek ünnepe

Mindenszentek ünnepe - Örömünnep

Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A mindenszentek napja a halottak napjának vigíliája, azaz ünnepi előestéje. Ez az ünnep nem a temetőkről és a holtakról szól, rájuk november 2-án, halottak napján emlékezünk.

Mindenszentek ünnepe örömünnep. A szenteket ünnepeljük, akik eljutottak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra, Isten örök Országába. Mert ezek a szentek is az Egyház tagjai. Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, hanem három része van. Az első része az úgynevezett küzdő Egyház, a földi Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk a gonosz cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között, hogy az örök életre eljussunk. Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat az un. tisztítótűzben szenvedők alkotják. Miután megszűnik minden akadály bennük, Isten Országába jutnak majd. Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház, amelyet a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő, imádságos kapcsolatban van egymással.

Forrás: Az ünnepről-videó

Mindenszentek ünnepe

Keleten már 380-ban ünnepelték az összes vértanú napját.

Nyugaton IV. Bonifác pápa nevéhez fűződik, aki 609-ben megkapta az összes pogány isten tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére. III. Gergely pápa (731-741) a "Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává tette. IX.Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet. ...akik előttünk jártak és a mennyei dicsőségbe jutottak, legyenek közbenjáróink Istennél...

Adoremus - 2007.nov.1

Szokássá vált Mindenszentek ünnepén a Halloween-t emlékedni. Jó ha tudjuk ennek a bohóckodásnak nincs köze a kereszténységhez. A wikipedia oldalát ajánlom annak, aki szeretné megtudni miről is szól a világító tök, amely teljes mértékben méltatlan halottaink iránti tiszteletünkhöz, szeretetünkhöz. Link

Megkérdeztek egyszer egy gyermeket, hogy mit jelent neki, kik a szentek? Így felelt: 'A szentek olyanok, mint a színes ablaküveg. A különböző színek más fényben játszanak, s a szentek is más-más színt tükröznek vissza Istenből.' Ismeretlen szentjeink is mindannyian más-más színben jelenítették meg Istent a világban abban a szögletében, ahol éltek. Mindenszentek napján hálát adunk azokért az emberekért, akik az évszázadok során a különböző egyházakban úgy élték életüket, hogy Jézus Krisztus tanításáról és lelkiségéről tettek tanúságot. Forrás

Örök élet

Szentírás Mindenszentek ünnepére és halottak napjára

Isten gyermekei vagyunk

Szent János I. levele 3. fejezet 1-3. rész

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Alleluja. Jöjjetek hozzám mindannyian, akik fáradoztok és viselitek az élet terhét! Én felüdítelek titeket - mondja a mi Urunk. Alleluja (Mt.11,28)

Halandónak a halhatatlanságot

Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levele: 15 fejezet, 51-57. rész

Nos, titkot közlök veletek. Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.

Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levele:

15 fejezet: A feltámadás (teljes szentírási rész olvasható)

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=1Kor&numch=15

Alleluja. Jöjjetek, Atyám áldottai - mondja az Úr, Vegyétek birtokotokba azt az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Alleluja (Mt.25,34)

A feltámadás

Szent János evangéliuma 5. fejezet, 24-29. rész

Bizony, bizony mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.

Alleluja. Az az akarata Atyámnak - mondja az Úr, hogy aki hisz bennem, annak örök élete legyen. Én feltámasztom őt az utolsó napon. (Jn.6,40)

Ismeritek az utat

Szent János evangéliuma 14. fejezet, 1-6. rész

Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek. "Erre Tamás azt mondta: "Uram, nem tudjuk, hová mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?"

"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad, legyőzve a halált, a mennybe visszatérjen, add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket.

Adj, Urunk, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.

Mindenható Istenünk, a te végtelen szentséged csodáljuk és tiszteljük minden szentedben. Add kegyelmedet, hogy szentté legyünk szereteted teljességében, és innét a földi zarándokok asztalától eljussunk a mennyei haza lakomájára. Krisztus a mi Urunk által. Amen

á LAP

11.02 +Halottak napja

Halottak napja

Adoremus

A clunyi bencés szerzetesek már a X. században ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtakról."A boldog feltámadás reménye Krisztusban ragyog föl nekünk, és így, bár megszorít a halál kényszere, az ígért örök élet megvigasztal minket. Mert híveid élete Urunk megváltozik, de meg nem szűnik, és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja."

A Római kánonban így könyörög értük az Egyház:

"Emlékezzél meg Urunk, szolgáidról és szolgálóidról, akik a hit jelével előttünk távoztak el az élők sorából, és a béke álmát alusszák. Kérünk, Urunk, hogy nekik, és minden Krisztusban elhunyt hívőnek add meg a boldogságot, a világosságot és a békét a te országodban."

Forrás: Adoremus - 2008. nov.2

Titokzatosan igazgatsz Te mindent, Urunk, és mindenhol el vagy rejtve. A magasban jelen vagy, és a magasság nem érez Téged. A mélyben ott vagy, és lényedet az nem fogja körül. Csodálatos vagy Te egészen, akárhol is keresünk. Forrás

Halottak napi búcsú
Teljes búcsút nyerhet a tisztítótűzben szenvedőkért az a hívő, aki halottak napján valamely templomot vagy nyilvános kápolnát buzgón meglátogat. A templomlátogatás alkalmával egy Miatyánkot és Hiszekegyet is el kell mondani a Szentatya szándékára. A búcsú elnyerhető az említett napon, vagy az Ordinárius engedélyével az előző vagy a következő vasárnapon, vagy Mindenszentek ünnepén.

Az alábbi összefoglalás segítségedre szeretne lenni, hogy elkezdj mélyebben Jézussal élni (a búcsú elnyerése által is), és mélyebb kapcsolatba kerülj az e világon "küzdő" és a másvilágon "szenvedő", illetve "megdicsőült" egyházzal.

1. Mi a teljes búcsú? A bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe. De a bűn "nyomai", a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszihénkben, reflexeinkben); ezért van szükségünk megtisztulásra, vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az ideigtartó büntetésre, a "tisztítótűzbe". A teljes búcsú az "ideigtartó" büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadit meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja. A teljes búcsút így felajánlhatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért vagy önmagunkért.

2. Mik a teljes búcsú elnyerésének feltételei?

a) Minden esetben alap-feltétel: természetesen a búcsú elnyerésének vágya és

1. a szentáldozás aznap; szentgyónás (bizonyos időn belül);

2. a szív megtérése: vagyis hogy Isten első helyre kerüljön életünkben, s mentesek legyünk még a bocsánatos bűnökhöz

(bármilyen hibához) való szándékos ragaszkodástól is;

b) November 1 déltől kezdődően 8 napon át minden nap teljes búcsú nyerhető a halottak javára.

Ehhez a fentiek mellett, azokon kívül, még szükséges:

3. valamelyik temető felkeresése és ott imádkozni a "pápa szándékára", hogy ezzel is megéljük az Egyházzal való egységünket

(egy Hiszekegy, egy Miatyánk, egy Üdvözlégy!) .

3. A tisztítótűzben szenvedő lelkekért miért lehet búcsút felajánlani? A tisztítótűzben szenvedő lelkek magukon már nem tudnak segíteni, de a kegyelem állapotában vannak. A búcsú által megnyilvánul irántuk is az Egyház szeretete.

4. Miért nem nyerhető búcsú földön élő felebarátaink részére? Földön élő embertársainkért imádkozhatunk, de búcsút nem nyerhetünk számukra. Aki szeretne búcsúban részesülni, annak - amíg a földön él - magának is van módja búcsú nyerésére.

5. Mit tehet másokért az, aki valami ok miatt nem áldozhat (nem gyónhat)? Aki nem áldozhat, az nem nyerhet teljes búcsút. De ha Isten szeretetében él, ő is "kiegészítheti testében, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből" (Kol 1,24), és hozzájárulhat embertársai, illetve az Egyház kegyelmi életének növekedéséhez. - Tehát számára is különösen kegyelemszerzőek mindazok a gyakorlatok, amelyeket az Egyház a búcsú feltételeként ajánl; hiszen ezek által ő is az egész Egyház közös imájához csatlakozik

6. Mi a pápa szándéka? A pápa szándékai az Egyház nagy szándékai.

7. Hányszor lehet teljes búcsút nyerni? Minden nap, naponta legfeljebb egyszer.

8. Miért nevezzük "búcsúnak" ezt az ajándékot? Eredeti neve "elengedés" (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar "búcsú" kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.

9. Milyen gyümölcsei vannak, ha élünk a búcsúnyerés lehetőségével?

·Mivel törekszünk arra, hogy a legkisebb bűn szándéka se maradjon bennünk (hiszen ez a teljes búcsú feltétele), lélekben megújulunk.

·Segítünk a szenvedő lelkeknek, hogy a mennybe jussanak

·Kapcsolatba kerülünk a túlvilággal (a szenvedő és a megdicsőült Egyházzal): a tisztítótűzben szenvedőkkel (akikért imádkozunk); és a mennyben levőkkel is, hiszen oda kerülnek azok akikért a búcsút felajánlottuk. A megdicsőült lelkeknek pedig kérhetjük közbenjárását. (Megéljük az örömöt, hogy bekapcsolódhatunk Krisztus megváltó művébe (Kol 1,24), hogy segíthetünk egymásnak; hogy élők és holtak együtt tartozunk Krisztus titokzatos Testébe.)

·Elmélyül a kapcsolatunk a földön élő (küzdő) Egyházzal: hiszen az Egyház közvetítésével lehetünk részesei a búcsúnyerés kegyelmének. Magunk erejéből erre sose volnánk képesek. Tehát hálával, s az Egyházzal együtt érezve, imádkozunk a pápa szándékára.

·Bensőségesebb kapcsolatba kerülünk Jézussal: hiszen ő minden kegyelem és búcsú forrása - a kegyelmeket az Egyház is csak általa kaphatja.

·Feltámad bennünk a vágy, hogy ha ma ilyen értelmesen és hasznosan is élhettünk, akkor mindig értelmesen és Jézusnak adottan éljünk.

10. Honnan van az Egyháznak joga arra, hogy búcsút engedélyezzen? Minden kegyelem Krisztustól származik. Az Egyház, mint Krisztus teste, részesedik Krisztus kegyelméből, a hívő keresztények és szentek pedig abban az isteni kitüntetésben részesülnek, hogy valamiképpen "kiegészíthetik testükben " a megváltás kegyelmeit (Kol 1,24). E kegyelmek összességét hívjuk az "Egyház kegyelmi kincstárának"... A búcsú elnyeréséért imádkozni azt jelenti, hogy belépünk az Egyház lelki közösségébe, s megnyílunk az "egyház kegyelmi kincstára" felé. - Jézus Péternek és apostolainak hatalmat adott: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is" (Mt 16,19). Erre a felhatalmazásra alapozva engedélyeznek az egyházi elöljárók bizonyos kegyelmi alkalmakkor a hívőknek búcsút, amely által részesedünk az Egyház kegyelmi kincseiből, s feloldozást kapunk az "ideigtartó" büntetések alól.

11. Hogyan induljak el? Elhatározhatod, hogy a nyolcad alatt, legalább egyszer szeretnél teljes búcsút nyerni egy ismert vagy ismeretlen elhunyt javára. A fenti feltételeket egy nap bizonyára tudod teljesíteni. Forrás

á LAP