Lelkiség gondolatok / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

Anyák napja - Május első vasárnapja

Egy szál virág...

Szerkesztő: Jh.Betti

Kicsiny kezében egy szál virágot "markolászva" apróság tipeg az anyuhoz, "tették" - mondja csendesen, és felnéz az apura, hogy kell-e még valamit csinálni. "Adjál puszit is!" - mondja az apuka, és a csöppség már nyújtja is karját az anyu felé ölelésre. "Te isz! Te isz!" - szeli át a csendet hangos biztatás, és a lurkó egy határozott mozdulattal megmarkolja az apu nadrágját, hogy ezzel is segítsen neki. "Boldog Anyák napját!" - mondja az apu, és eleget tesz a nadrágjába kapaszkodó felszólításának. Ilyen vicces, de ugyanakkor meghitt az első Anyák napja.

Ahogy telnek az évek a kis "tették" megnő - szépen, csendesen, szinte észrevétlenül. Egyik napról a másikra azon vesszük észre magunkat, hogy az oviba a többi gyerek között állva a virágot már nem "nyakánál fogva fojtogatja", megtanult versecskéjét kissé félve, de elmondja, és már alig tudja kivárni, hogy a virággal odaszaladhasson hozzánk. Hazaérve, az apuval titkokat sustorog, és előáll egy virággal, ami még maga is mosolyogni tud. Már nem fogja meg az apu nadrágját, de szemével a köszöntő folytatására szólítja fel.

Nem várat magára sokat, és eljön egy suli nevű vonat, amire évekre szóló jegyünk van. Ez a májusi köszöntő is egy kicsit más lesz, hiszen már napokkal megelőzően a készülődés illata érezhetővé válik. Persze minden titok, de a mit csinálsz?-ra adott "semmit" válasz már valamit sejtet velünk, hát még mikor folytatja: "meg ne nézd! titok!" - akkor már pláne nem tudjuk miről lehet szó. Vasárnap valamiért hirtelen el kell menniük az apuval - de ez is titok. Meglepetten nézünk, amikor virággal állnak elénk, de az igazi meglepetés valóban egy pillanatra megállítja a világ forgását, hiszen kis rajzolt, ragasztott, varrt lapocskára az anyák napi verset a "tették" írta.

Az évek sora csupa-csupa májusi meglepetéseket hoz. Persze mi közben nem öregszünk, csak a gyerekek nőnek meg. És milyen igaz ez, hiszen kamaszos viccelődésük és jópofa hülyéskedésük miatt sokszor már szemünket törölgetjük a nevetéstől, és ilyenkor biztosak vagyunk benne, hogy mi egy hajszálat sem öregedtünk. De látjuk, érezzük, hogy viszont már felnőttek hozzánk, hiszen nagyon komoly dolgokról is tudunk beszélgetni. Eljön ismét a május, és mosolygó arccal, kezében egy szál virággal elénk áll Ő, a hajdani kis pöttöm - felnézünk a szemébe, és ő kedvesen lehajol hozzánk, hogy szeretetét kifejezze. A világ ismét megáll egy pillanatra, és azon tűnődünk: vajon mikor lett ekkora ez a gyerek?

Ez a pár soros gondolatmenet, innentől más irányba fordul, visszaemlékezés helyett az eljövendő felé, hiszen nekem ma ilyen "már megfontolt - de még bohóckodó" korú tizenéves gyerekeim vannak. De képzetemben él az az idő, amikor majd meglett felnőttként, felelősséggel, becsülettel, hittel megáldott lélekkel jönnek majd egy szál virággal, és békés büszkeséggel szemlélhetem milyen ember lett belőlük.

Anyák napjának hagyománya nagyon bölcsen alakul ki, és él ma is, hiszen nem csupán a gyerekek fejezik ki édesanyjuk iránti szeretetüket e nap ünnepén, hanem a felnőttek, sőt idősödősek is. Az anyaság - gyermekség időt álló, nem múlandó, hanem örök. Fiatalok gyerekeik kezét fogva mennek el az anyuhoz, vagyis a nagymamához, aki ugyanolyan szeretettel méregeti szemével és öleli át a kis "tettéket" mint azelőtt saját gyermekeit. Az őszülő fejű "gyerekek" is virággal kezükben kopogtatnak be édesanyjuk ajtaján, aki jóízű mosollyal szájaszélén azt mondja: "Nahát, mennyi ősz hajad van. Már majdnem olyan öreg vagy, mint én." Nem ősz az anyám, csak a Nap festette meg - szól a mosolyt viszonzó válasz.

Kezükben virággal mennek azok is, kiknek édesanyja már az örökélet otthonába költözött, és a temetők sírjait virággal ékesítik a szeretet örökkévalóságának vallomásaként. Ők, a "boldogságos anyák", a mindent túlélő szeretettel kísérik tovább gyermekeiket az élet útján, és imájuk, fohászuk, lelki gondoskodásuk nem szűnik meg soha.

Egy szál virág, mellyel e napon (kicsik és felnőttek) édesanyjukat köszöntik. Nem mondunk szónoklatokat, hiszen az életünkre mondott "igent" szavakkal megköszönni úgy sem lehet. Ebbe az egy szál virágba teszünk bele köszönetet, hálát, szeretetet. Az anyai szív sem vár többet, hiszen az élet minden napjain az anyaság annyi ajándékát kapta már, hogy ő maga mond köszönetet. Hálás szívvel tekint Teremtőjére, aki az Élethez társának hívta, aki erőt és bölcsességet adott anyaságához. Ő köszön meg Istenének minden szép percet, minden küzdelmes pillanatot és azt a kegyelmet, mely által testben és lélekben anyává tette őt a Mindenható. Hálát ad mindezen ajándékért, az áldásért, és az isteni gondoskodásért, de már a következő pillanatban imáiban legfőbb kérését említi: "Te vigyázz Istenem a gyerekeimre - amikor ma vagy holnap én nem lehetek mellettük. Te óvjad lépteiket, és te adj tanácsot nekik. Rád bízom őket, hiszen te is rám merted bízni gyermekségüket. Vigyázz rájuk, oltalmazd őket. Ha majd már egyedül járják mindennapjukat segíts nekik, hogy megmaradjanak azon az úton, amelyen Te és mi elindítottuk őket. Adj nekik kérlek maradandó hitet, találjanak őszinte szeretetre, és hálás szívvel mondjanak igent arra, amit rájuk bízol. Köszönöm neked."

á LAP

06.15 Tanévzáró - Ballagásra

Útravaló a vakációra

Révai József Sch . P. ,1934

Kedves Barátom!

Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed. Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jórészüktől, hiszen ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán.

Az első szünidei héten a hazatért vidéki fiú a család középpontja: büszkesége apjának, ha meg van elégedve a tanulással, becézettje anyjának, aki a legjobb falatokat neki adja, hiszen annyi ideig el kellett lennie az ő főztje nélkül, csodáltja és irigyeltje öccsének, aki már ilyen erős szeretne lenni. Ha egy fiút ez a családi tömjénezés az első napokban megszédít, akkor nagy lesz a baj a többi kilenc hét folyamán, amikor a prózai érintkezés formái szükségképpen helyreállanak apai parancsok, testvéri súrlódások és nagymamai oktatások alakjában. Lehet, úgy gondolod, hogy idegen vagy a szülői házban, mert itt nem értenek már meg. Azt, hogy jómagad sem érted egészen magadat, talán nem is mered gondolni, még kevésbé bevallani. Értetlen világoddal itt állsz és felfedező útra indulsz. Hova?

Hozz rendet gondolataid és érzéseid káoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan?

- Először is úgy, hogy jelmondatoddá teszed -- legkésőbb a vakáció második hetétől fogva - - , ,Non veni ministrari , sed ministrare '' (Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak). Az első napokban Te a hazatért családtag vagy az, akit a cselédtől édesanyádig mindenki kiszolgál. Tedd föl magadban, hogy nem hagyod magad kiszolgálni senki fiától. Amit magad megtehetsz, azt ne végeztesd el mással. Tehát a test dolgozzék! Végezz mindennap testi munkát. Akad a kertben és a házban elég -- a nyeséstől és öntözéstől egy-egy ketrec helyreigazításáig vagy a fahasításig.

- Ehhez járuljon mindennap egy-egy szellemi torna: szellemi önképzés is. Szellemi táplálékodat ne mohó habzsoláshoz hasonlóan fald fel, hanem rágd meg, és ezzel könnyítsed meg az asszimiláció munkáját. Ezt ma már unos-untalan hangsúlyozni kell. T .i . a rádió-hallgatásból kifolyóan sokan merő hallásból, sokszor már csak hallomásból szerzik ismereteik jó részét. Ha már a régi görög költő epigrammájában kigúnyolta azt, aki sok mindent tudott, de mindent rosszul; hány ilyen csak fél-füllel hallott és mégis sok mindenhez hozzászóló egyént lehet találni manapság, amikor az emberiség egy része kérész-életű újságokból, vagy felületesen szerkesztett hetilapokból szerzi ún. , ,szellemi '' műveltségét.

- Last , but not least : Igyekezzél napról-napra lelkiekben is haladni. Titus császár azt szokta mondani, hogy elveszettnek tartja azt a napot, amelyben nem tett jót.

Herczeg Ferenc találóan írja lelkünkről : , ,Az emberiség felemelkedésének feltétele, hogy önmagunkon végezzük a civilizáció munkáját.'' Hát rajta, a bevált módszer szerint: ,,Nulla dies sine linea ''!

Forrás: www.szepi.hu (szegedi piaristák)

	Szeretettel köszöntjük a BALLAGÓ hittanos diákokat!
	Isten mindentudása és jelenléte 139. Zsoltár Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana. Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal. Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
	*Hogy a világot megismerjük, Isten szemével kell azt néznünk. (Albert Schweitzer)*

Ballagási tarisznyába

Szolgáló album 2003. Jh.Betti

"Van-e élet a születés után… "

Egy terhes anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy „kis hívő”, a másik egy „kis szkeptikus”.

A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?

Hát persze. – mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!

Hülyeség ! – mondja a szkeptikus. – Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti külső élet?

Pillanatnyilag még nem tudom, - mondja a kis hívő, de biztos sokkal világosabb mint itt bent. Talán lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!

Nonszensz, lehetetlen! – mondja a szkeptikus. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? Micsoda hülyeség ! Ez egy furcsa ötlet, hogyan is működhetne? Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!

Hát persze, hogy minden működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. – mondja a kis hívő.

Soha sem fog működni! – véli a kis szkeptikus. – Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!

Még ha nem is tudom biztosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő – de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő majd nagyon vigyáz ránk!

Anya? Te hiszel egy anyaságban? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus.

Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! – válaszolja a kis hívő.

Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra. – Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted amikor megsimogatja világunkat! – mondja aztán halkan – Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!" (Magyar Nemzet – Szabó Szilvia)

Ti most ballagtok az iskolából. Már felnőttetek, és megtapasztaltátok, hogy születés után bizony van élet. Itt élünk, mozgunk és vagyunk: „a szánkkal eszünk, és a lábunkkal járunk”. Ti most ezen az úton egy nagy lépést tesztek. De sose feledjétek el ezt a kis példabeszéd, amely egyben mindennapjainkról és a mennyei életről is szól. Mert itt élünk, mint anyaméhben, és az élet minden napján az Istennel való találkozásra, az örök életre készülünk. Úgy kell élnünk, hogy a mennyei születés pillanatában szeretetben, gondolkodásban, cselekedetben fejlettek, lelkileg egészségesek, „örök élet képesek” legyünk.

De ezen az úton bizony sok szkeptikussal fogtok találkozni, akik nem hisznek az „anyaságban”, mert nem látják, de ők ne rendítsenek meg hitetekben, se magabiztosságukkal, se gőgösségükkel, se sikereikkel. Éljetek úgy ezután is, mint akik tudják, hogy Jóisten „itt van körülöttünk, mi benne vagyunk és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk!… Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted amikor megsimogatja világunkat!”

Éljetek hittel és nyitott szívvel ezentúl is, hogy mint Isten gyermekei növekedhessetek a jövőben is szeretetben, felelősségben és hitben.

Vezesse mindennapjaitokat az a tudat, hogy három dolgot teszünk az élet tarisznyájába:

A szeretetünket, amelyet életünk során másoknak adni tudtunk,

A tudásunkat és a munkánkat, amelyet a körülöttünk lévő világnak adunk,

A hitünket, amelyet megőrzünk és mindig a legfontosabbnak tartunk.

á LAP

06.19. Papszentelési évfordulóra

	Papszentelési évfordulóra Június hónap a papszentelések évfordulója Szerkesztő: Jh.Betti Szeretettel köszöntjük a lelkipásztorokat, kik az Egyházi rend szentségének felvétele által a krisztusi küldetést vállalták, hogy az Anyaszentegyház hivatását teljesítve pásztorai legyenek Istenkereső embertársaiknak. Tisztelettel gondolunk a papszentelések évfordulóján plébániánk elhunyt plébánosaira: Kránitz Imre, Lux Miklós, Enzsől Ellák, Érszegi Gábor. Istenünk, híveid fényessége és lelkünk jó Pásztora, te adtad Egyházadnak lelkipásztorainkat: Imre atyát, Miklós atyát, Ellák atyát és Gábor atyát – hogy tanító szavaikkal vezessék és példájukkal neveljék népedet. Imáinkban kérünk Téged, az örök élet boldogságában szereteted fényessége áradjon rájuk. Mi pedig az ő közbenjárásukban bízva kérjük kegyelmedet: őrizd bennünk a hitet, amelyre szavukkal tanítottak, és tarts meg utadon, amelyet példájukkal megmutattak. Amen. (Könyörgés) A szentek közösségének hitében őszinte szeretettel és imádságos szívvel köszöntjük + ÉRSZEGI GÁBOR atyát, akinek 2006. június 19-én van pappá szentelésének 40 évfordulója. Hálás szívvel gondolunk ezen a napon Dr. ZSÓKA SÁNDOR atyára, aki nyolc éven át volt plébánosunk, lelki atyánk (1976-tól). 2006-ban pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte: A szentelési évfordulón szeretettel emlékezünk azokra az atyákról, akik a szomszéd plébániák lelkipásztoraiként mindig szívélyesen (atyai!) segítségünkre voltak: Kiss József (nyugdíjazott atya - Máriaremete), Mandula József (nyugdíjazott atya - Verőce), Snell György (Rákoskeresztúr plébánosa), Kiss József (Rákoshegy plébánosa)
	Örömmel köszöntjük "a közülünk valókat", akik a Budapest- Rákoscsabai plébánián nőttek fel, és papi hivatásban élnek: Balázs Pál és Molnár István atyát. Baráti szeretettel gondolunk Linde László atyára, aki több éven át nyári hittanos atyai tábortársunk volt. Ma Budaörs káplánjaként ünnepli papszentelését. Hálával adom át személyes köszöntőmet azoknak az atyáknak: akik a "hittan tanítás útján járni" segítettek, akik sok-sok évi hittanos táborozásokon mellénk álltak, akik személyes jelenlétükkel megtisztelték plébániánk ünnepeit, akik lelki gazdagságukat osztották meg velünk. Imádságos lélekkel köszöntünk minden lelkipásztort a papszentelések évfordulóján! "Istenünk, Te választod őt szolgálatodra. S ő hívó szavadra vállalja a Krisztus-követést. Te akarsz mindene lenni! Százszorosan megajándékozod mindazokért, amiket érted elhagyott. Te vagy a gazdagsága, otthona, meghitt barátja. Istenem, add, hogy akiket hívsz figyeljenek és hallgassanak hívásodra! Add, hogy azok, akik hallják a hívást, és megízlelik követésed boldogságát, egészen és fenntartás nélkül átadják magukat neked! Amen. (Könyörgés)

Akar-e Jézus mai értelemben papságot?

Szolgáló album 1997 - Papszentelési évfordulóra - Érszegi Gábor atya

Akart-e Jézus mai értelemben papságot, úgy ahogy az ma megjelenik a világban? Jézus a tanítványokat, a tizenkettőt vállalt szerepük alapján rendelte. Ez a szerep sokszor változik az evangéliumban, Máté gyakorlatilag azonosítja a tizenkettőt és a tanítványokat, tehát nem tesz különbséget. Felváltva beszél tizenkét apostolról és tanítványokról. János evangéliumában a tizenkettő ritkán, nemigen beszél róla, és nem is vesszük észre, hogy tulajdonképpen mi a két különböző csoportnak a kapcsolata. Lukács viszont határozottan megkülönbözteti. Márk kezdetben megkülönbözteti a tanítványokat és a tizenkettőt. Az evangélium későbbi részében a két csoport egybeolvadni látszik.

Mi tehát a tizenkettő szerepe? Úgy tűnik Jézus határozott a számról. Választása alapján testületet, csoportot alkotnak, a Mester élete és tevékenysége tanúinak választja ki őket. Küldetést ad nekik, hogy hirdessék Isten országát, ennek alapvető követelményét, a megtérést. Hatalmat kapnak, hogy ördögöket űzzenek ki, betegeket gyógyítsanak. Magyarul azt teszik, amit Jézus is. Az apostol szó mai jelentése, az, hogy küldött. Az apostolok sokszor ugyan nem értik Jézus nézőpontját, még akkor is amikor tevékenységéből részt vállalnak. De végül is Péter a többiek nevében tesz hitvallást, amikor Jézust Messiásnak mondja. Ezzel különülnek el tulajdonképpen az apostolok a tanítványoktól. Bár Jézus lelkükre köti a hallgatást erről a titokról, majd a szenvedéséről kezd nekik beszélni, és bizony legyünk őszinték nemcsak az apostolok, mi se nagyon értenénk ezt helyesen. Az apostolok sehogy sem értik Jézus Messiási voltát, addig, amíg az Emberfia halála és föltámadása titka rejtve marad előttük. Ez az értetlenség abban is látszik, hogy nem értik Jézus szavait a tanítványok szerepére vonatkozóan, tehát hogy követniük kell a Mestert. Annyira nem értik, hogy a csoporton belül viszály is támad, ki a nagyobb, ki az első. Pedig Jézus arra hívta meg őket, amit Ô maga is gyakorol: Szolgálatra - az Emberfia ugyanis szolgálni jött, nem pedig ítélni. Világosan kell látnunk, hogy húsvét után születik az Egyház, a tizenkettő igen nagy tekintéllyel rendelkezve csoportot, testületet alkotnak, mint Jézus föltámadásának a tanúi. Jézus ezt a feladatot bízza rájuk. Vannak más apostolok is, akik szintén Jézus föltámadásának tanúi, úgy tűnik, hogy Pál apostol a tizenkettőt mint testületet csak kezdetben tartotta kiváltságosnak, főapostoloknak. Egy bizonyos idő után már nem beszélnek róluk, míg az apostolok, akik nem tartoznak a tizenkettőhöz elsőbbséget élveznek. (Vonatkozási pontok az evangélium hirdetésében, és az egyház építésében.) Úgy tűnik tehát, hogy a tizenkettő csak az egyház legősibb idejében játszott szerepet. De a kollégum, mint olyan nem folytatódott.

Ha Jézus korában nézzük a kérdést, akkor bizony nehéz megvédeni azt az ősrégi hagyományt. Tudnillik a 12-es szám szimbolikus, Izrael 12 törzsére utal és egész Izraelt képviseli. Ez a szám így, mint szimbolikus szám, amely Jézus idejében a 12 törzs már nem létezett, csak Izrael reménykedésében azt várták, hogy összegyűjtik a választott népet Isten Országa eljövetelére. A próféták olvasása táplálta ezt a reményt. Jézus terve hátterében is ott volt ez - Jézus mikor meghívása alapján megtérésre szólít mindenkit, alapvető megújulásra, amelyet a közeli Isten országa követel és hoz meg. A tizenkettő elkíséri és részt vesz az Ô tevékenységébe, mint amolyan tettekben megjelenő prófétai magatartás. Izrael tizenkét törzsét képviselik, az újszövetség összegyűjtött, megújított népét. Ez a prófétai jelleg világosan kivehető Jézus szavaiból, amikor az eljövendő Isten Országáról szólva kijelenti: "Tizenkét trónon ültök, hogy megítéljétek a választott nép tizenkét törzsét." Azt jelzi aminek kell történnie, ha üzenetét befogadják. Nem új földi társadalmi társadalom megszervezéséről van szó. Ez a probléma csak húsvét után vetődik fel, amikor az evangélium hirdetéséből megszületnek az első hívő közösségek. Ekkor majd kezdetben a tizenkettő vállalja ezt a szerepet Jeruzsálemben, de közösségük nem tud megfelelni a kiterjedt misszió igényeinek. A tizenkettő marad Jézus tevékenységének és föltámadásának a kiváltságos tanúja, az ô testületük képviseli az összekötőhidat Jézus ideje és az alakuló Egyház között.

Mi mai keresztények nagyon megtapasztaljuk ezt a kettősséget, hogy sokan mondanak Jézus személyére igent, de nemet az Egyház valóságára. Részigazság talán van benne, de mély valóságot találhatunk mögötte mi is. Nem szabad elfelednünk, hogy Jézus végrehajtotta művét: küldetése az volt, hogy önmaga legyen, vagyis Isten önkinyilatkoztatása a világban. Jézus műve nem befejezett, hiszen a kinyilatkoztatás minden embernek, az egész emberiségnek szól. Így Jézus mennybemenetelével nem ért véget. De az biztos, hogy senki nem teheti utána azt, amit ô tett.

Úgy tűnik Jézus maga nem gondolt arra, hogy a maga köré gyűjtött tanítványok ugyanazt tegyék amit ô mondott és ô tett. Jézus nagyon bízott az ô tanítványaiban a tizenkettőben, nem egyengette előttük az utat, hanem rájuk bízta, hogy feltalálják, a Szentlélek kiáradása által fölismerjék, hogy ô milyen Egyházat akar. Persze ilyenkor az emberben benne van a gondolat, hogy van-e folytonosság, vagy esetleg szakadás Jézus és az Egyház között. Azt kell mondanunk a folytonosság nagyon mély, amelyet Jézus akart, amelyet a tanítványok pontosan be is teljesítettek. A folytonosság pedig a Szentlélek. Szentlelket mondok, nem pedig szellemet, mert Jézus tanítványai nemcsak olyan emberek, akik Jézus szellemében akarnak valamit alkotni, hanem azt a feladatot kapták, hogy hirdessék Jézust. A Szentlélek működésére kifejezik az Egyház hitvallását és tanúságát.

Amikor az Egyház azt mondja, ez a Lélek, nemcsak arról van szó, hogy hírtelen észrevette, hogy valami sugalmazás felemeli, valami rendkívüli lendület viszi előre, hanem tudja, hogy ez a fény és ez az életerő - amelyet átélt - ténylegesen az Úr hatalmából származik, akit a tanítványok megismertek. A Lélek tevékenységében fölismerték annak a Jézusnak a jelenését, és vonásait, akit korábban ismertek.

Az Egyház kezdeti tanítása a föltámadt Krisztust hirdette, nem akarták egyszerűen Jézus beszédeit megismételni, hanem határozottan és öntudattal az egész világ előtt vállalták a felelősséget azért, amit hirdettek. Azt mondták volt egy ember - Jézus, egy esemény - Jézus. Ezt az embert ismertétek. Tanúi voltatok mindannak, ami vele történt. Mi most valami olyasmit mondunk róla, amit ti nem láttatok - tudniillik ez az ember föltámadt. Mi azt mondjuk nektek, amit láttunk, és amit hiszünk erről az emberről. Ebben az értelemben világos a távolság Jézus beszéde és a tanítványok szavai között. Az alapvető távolság az, hogy a tanítványok magát a föltámadott Jézust hirdették, míg Jézus a föltámadása előtt maga tanította az embereket. Valamennyi beszédben azonban van egy fontos pont, kimutatják a folytonosságot e Jézus között, akit Jeruzsálem vagy Galilea emberei láttak, vagy láttak eltűnni, és a föltámadt Jézus között, akiről egyedül a tanítványok szereztek tapasztalatot, tudást, de akiről pontosan azt hirdetik, hogy létezik, hogy él, hogy jelen van, és hogy ez ugyanaz a Jézus. Jóllehet, hogy most megdicsőült már, és egészen új állapotban él közöttünk. Természetesen hogy ezt el lehessen mondani, ehhez új dolgokat kell találniuk - új nyelvet, új formát. Ez az újság a beszédek lényeges témája: ki Jézus, és főleg ki Jézus Istenhez viszonyítva.

Jézus beszédei nagyrészében, és tetteiben nem törekszik arra, hogy megmondja ki Ô, hanem Isten országának hirdetésével foglalkozik. Ezt kell tenni, hogy Isten országa eljöjjön. Jézus elrejtőzik az események mögött amiket hirdet, a tanítványok viszont azonosítják az eseményt és a személyt, azonosítják a Jézus által elmondott jelenséget és személyt, Jézust és az Isten országát. Jézus tanítványai, tehát elsősorban az ô tanúi megosztották életét, látták cselekedni, nem akarják egyszerűen ismételni a tanítását. Jézus szavai számukra egy élő személy kifejezései. Amikor meghal bizonyos értelemben szavai vele halnak, mert minden igazság Őbenne volt. Amikor föltámad életre kelti szavait. Jézus tanújának lenni egészen mást jelent, mint szavait megismételni, meg kell mutatni a kapcsolatot a szavai és a léte között, élete és halála között; aközött amit tett és ami volt, és aközött amit most tesz, ami jelenleg. Mindez a Jézusesemény, jelenség. A tanítványoknak mindezt meg kell élniük, és meg kell találniuk ennek a helyes kifejezési módját.

A tanítvány beszédének először tanúságtételnek kell lennie. Tettnek, mielőtt szó lenne. Tapasztalatnak, hogy magyarázat legyen. Élő hitnek, hogy ezután igehirdetés legyen.

Ezekkel a szavakkal és gondolatokkal nem a nehézségeket akartam fölemlegetni, amellyel minden pap, minden fiatal pap, de idős pap is nap mint nap megküzd. Hiszen anélkül, hogy a Jézusjelenség, Jézus élete között és az Egyház igehirdetése között fönálló kettősséget kimondanánk, vagy hirdetnénk, úgy kell beszélnünk Jézus Krisztusról, mint akik biztosan tudjuk, hogy amit ô mondott és ô tanított a föltámadása után az Egyházban megvalósult. Persze ez a megvalósulás mint minden emberi intézményben (az Egyház pedig nemcsak isteni, hanem emberi intézmény is), bizonyos hibákat, nehézségeket magán hordoz. Éppen ezért nehéz papnak lenni, éppen ezért nehéz jó papnak lenni, és éppen ezek miatt a nehézségek miatt várjuk el mi papok az Isten népétől, hogy megértők, megbocsátók és minket elfogadók legyenek.

á LAP

09.01. Évnyitó

SZENTÍRÁS:

A Szentírás a bölcsességről

Bölcsesség könyve 7. fejezet 7 – 30. rész

Salamon nagyra becsüli a bölcsességet

Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot, esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az. Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Hivatkozás Isten sugallatára

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.

Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk. Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

A bölcsesség dicsérete

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol. Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.

SZENTÍRÁS: Sir 6,17

Ki az én barátom?

Ószövetségi Szentírás: Sirák fia könyve 6,17 (6.fejezet,17.rész)

Tanév eleji jótanács: Jól válaszd meg a barátod!

Becsületes, jószívű, önzetlen, szeretetben élő barátaid legyenek!

Olyan barátot válassz, aki a jóúton örömmel megy veled.

Ne feledd magyar közmondásunk: "Madarat tolláról, embert barátjáról."

A Szentírás többször is szól a barátságról. Sirák fia ezt mondja:

"A szép, szelíd beszéd sok barátot szerez,

a jóakaró nyelvnek szépen felelgetnek.

Sokan legyenek, akik békén ülnek veled,

de ezer közül csak egy adjon tanácsokat.

Ha barátot szerzel, tedd előbb próbára,

ne légy bizalmasa túlságosan gyorsan.

Mert akad barát, aki elfordul a széllel,

és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted.

Van olyan barát, aki ellenséggé válik,

s kettőtök vitáját rögtön dobra veri.

Van, aki asztalodnál ülve jó barátod,

de balsors napján seholsem találod.

Amíg szerencséd van sorstársának tekint,

s házad népe előtt megjátssza az urat.

Ellenséged lesz, ha sorsod rosszra fordul,

és (hogyha keresed), elbújik előled.

Ellenségeidtől tartsd magad távol,

és barátaiddal szemben légy óvatos.

A hűséges barát erős támaszod,

vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.

A hű barátnak egyszerűen nincsen ára,

nincsen, aki vele értékben fölérne.

Mint az élet balzsama, olyan a jó barát;

akik az Urat félik, abból jó barát lesz,

mert amilyen ô maga, olyan a barátja is.

Az öröm tíz szabálya

Gaston Courtois

1. Minden reggel kitartóan kérd Istentől az örömöt!

2. Mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetekben is!

3. Ismételgesd szívből: "Isten, aki szeret engem, mindig jelen van!"

4. Törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát nézd!

5. Űzd el magadtól bátran a szomorúságot!

6. Kerüld a panaszkodást és a kritizálást, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb!

7. Végezd örömmel és vidáman munkádat!

8. Látogatóidat fogadd mindig szívesen, jóindulattal!

9. Vigasztald a szenvedőket - felejtkezz el magadról!

10. Terjeszd mindenütt az örömöt, akkor biztosan magad is rátalálsz!

Évnyitói hangulat

Szolgáló album: 2001. szeptember 2. Bódi Gáborné hitoktató (Jh.Betti)

Reklámújságok viaskodnak a postaládában, hogy maguknak minél nagyobb helyet szorítsanak. A szép színes képeken felsorakozik minden mi szükséges az iskolához. S mikor a sors kongat a múló idő felett szülők hada indul el a megy beszerzésre. “De nehéz az iskolatáska...” jut eszünkbe a régi dal. S ma valóban nehéz az iskolatáska, telve minden széppel, jóval. Lejárt a palatábla kora. Ez így van jól, mert az idő halad. De mégis valamit elvesztettünk a “palatáblával”. Hová lett Móra Ferenc szegényes diákja, kinek legnagyobb álma, hogy tanulhasson? Hová lett a jégvirágba írt betű? És hová lett a tanító úr, kinek elismerő tekintete a legnagyobb jutalom? Maradt a reklám, a divattoll, a márkás tornadressz?

A tudáshoz mindez kevés. És mint évnyitókon, most is Váci Mihály sorai jutnak eszembe:

“Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég a jót akarni, de tenni tenni kell.”

Ehhez a tenni tudáshoz adjon a Jóisten erőt, kitartást, céltudatot iskolás gyerekeinknek, hogy könyveik és füzeteik fölött eltöltött idő öröm forrása legyen a számukra, hogy a tudást mint kincset kutassák fel, így rátalálva önmaguk békéjére és boldogságára.

“Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával, aki vezetni mer!”

Mi szülők és tanárok vagyunk, kik azt mondtuk: vezetni merünk - kik az életre nevelés lobogója alá mertünk állni.

Így tanévkezdetkor mi is a Mennyei Atya áldását kérjük mindennapjainkra, hogy az O Atyai szerető szemével lássuk gyerekeinket. Adjon nekünk e ránk bízott feladathoz érző szívet, látó szemet, és figyelő füleket, hogy bölcsen, türelmesen, felelősséggel és őszintén álljunk a ránkbízottak mellett. Mint zenekar, legyünk képesek egyhangnemben játszani, hogy értéklátó nemzedék válhassák belőlük.

Kisgyermek (és kamaszok) intelmei szüleihez

1. Ne kényeztess el! Tudom jól, nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.

2. Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban.

3. Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.

4. Ne viselkedj úgy velem, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon „nagy”-ként próbálok viselkedni.

5. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet ért el, ha kettesben, csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam.

6. Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.

7. Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – a fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.

8. Ne vedd rossznéven, ha azt mondom: „nem szeretlek”. Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, ami megakadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.

9. Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljenek rám.

10. Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

11. Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék „becsületes”.

12. Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdezést, és máshol keresek választ a kérdéseimre.

13. Légy következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni benned!

14. Ne mondd nekem, hogy a félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.

15. Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a családom, amikor rájövök, hogy egyik sem vagy!

16. Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem irántad.

17. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni. Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül!

18. Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök. Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg!

19. E felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül, talán nem is kell neked hangoztatnom! Vagy mégis?

20. Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges. Szükségem van rád!

Forrás: Katolikus kalendárium

Keresztény szülőknek:

Az Isten szeretetét csak tőled ismerhetem meg igazán. Ne felejtsd el!

Amit tőled hallok és látok, az tanít engem hitre, szeretetre. Ne felejtsd el!

Ahogy te gondolkozol, amilyen értékeket te tartasz fontosnak – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el!

Ahogy te viselkedsz másokkal, ismerősökkel, idősekkel, szüleiddel – én is ilyen leszek. Ne felejtsd el!

Ha nem veled lépem át a templom küszöbét, az nekem csak egy ház marad egész életemben. Ne felejtsd el!

Ha nem érzem, hogy neked fontos, hogy hittanos legyek, én sem akarok az lenni. Ne felejtsd el!

Ha vasárnaponként el akarsz küldeni a szentmisére, de neked sok dolgod van, akkor nekem is fontosabb dolgaim lesznek. Ne felejtsd el!

A Jóisten rádbízott. Ne felejtsd el!

á LAP