06.19. Papszentelési
évfordulóra
|
Papszentelési évfordulóra
Június hónap a papszentelések évfordulója
Szerkesztő:
Jh.Betti
Szeretettel köszöntjük a lelkipásztorokat, kik az Egyházi rend szentségének felvétele által a krisztusi küldetést vállalták, hogy az Anyaszentegyház hivatását teljesítve pásztorai legyenek Istenkereső embertársaiknak.
Tisztelettel gondolunk a papszentelések évfordulóján plébániánk elhunyt plébánosaira: Kránitz Imre, Lux Miklós, Enzsől Ellák, Érszegi Gábor.
Istenünk, híveid fényessége és lelkünk jó Pásztora, te adtad Egyházadnak lelkipásztorainkat: Imre atyát, Miklós atyát, Ellák atyát és Gábor atyát – hogy tanító szavaikkal vezessék és példájukkal neveljék népedet. Imáinkban kérünk Téged, az örök élet boldogságában szereteted fényessége áradjon rájuk. Mi pedig az ő közbenjárásukban bízva kérjük kegyelmedet: őrizd bennünk a hitet, amelyre szavukkal tanítottak, és tarts meg utadon, amelyet példájukkal megmutattak. Amen. (Könyörgés)
A szentek közösségének hitében őszinte szeretettel és imádságos szívvel köszöntjük + ÉRSZEGI GÁBOR atyát, akinek 2006. június 19-én van pappá szentelésének 40 évfordulója.
Hálás szívvel gondolunk ezen a napon Dr. ZSÓKA
SÁNDOR atyára, aki nyolc éven át volt plébánosunk, lelki atyánk
(1976-tól). 2006-ban pappá szentelésének 50. évfordulóját
ünnepelte:
A szentelési évfordulón szeretettel emlékezünk azokra az atyákról, akik a szomszéd plébániák lelkipásztoraiként mindig szívélyesen (atyai!) segítségünkre voltak:
Kiss József (nyugdíjazott atya - Máriaremete),
Mandula József (nyugdíjazott atya - Verőce),
Snell György (Rákoskeresztúr plébánosa),
Kiss József (Rákoshegy plébánosa)
|
|
Örömmel köszöntjük "a közülünk valókat", akik a Budapest- Rákoscsabai plébánián nőttek fel, és papi hivatásban élnek:
Balázs Pál és Molnár István atyát.
Baráti szeretettel gondolunk Linde László atyára, aki több éven át nyári hittanos atyai tábortársunk volt. Ma Budaörs káplánjaként ünnepli papszentelését.
Hálával adom át személyes köszöntőmet azoknak az atyáknak:
akik a "hittan tanítás útján járni" segítettek,
akik sok-sok évi hittanos táborozásokon mellénk álltak,
akik személyes jelenlétükkel megtisztelték plébániánk ünnepeit,
akik lelki gazdagságukat osztották meg velünk.
Imádságos lélekkel köszöntünk minden lelkipásztort a papszentelések évfordulóján!
"Istenünk, Te választod őt szolgálatodra. S ő hívó szavadra vállalja a Krisztus-követést. Te akarsz mindene lenni! Százszorosan megajándékozod mindazokért, amiket érted elhagyott. Te vagy a gazdagsága, otthona, meghitt barátja. Istenem, add, hogy akiket hívsz figyeljenek és hallgassanak hívásodra! Add, hogy azok, akik hallják a hívást, és megízlelik követésed boldogságát, egészen és fenntartás nélkül átadják magukat neked! Amen.
(Könyörgés)
|
|
Akar-e
Jézus mai értelemben papságot?
Szolgáló album 1997 -
Papszentelési évfordulóra - Érszegi Gábor
atya
Akart-e Jézus
mai értelemben papságot, úgy ahogy az ma megjelenik a világban?
Jézus a tanítványokat, a tizenkettőt vállalt szerepük alapján
rendelte. Ez a szerep sokszor változik az evangéliumban, Máté
gyakorlatilag azonosítja a tizenkettőt és a tanítványokat, tehát
nem tesz különbséget. Felváltva beszél tizenkét apostolról és
tanítványokról. János evangéliumában a tizenkettő ritkán,
nemigen beszél róla, és nem is vesszük észre, hogy
tulajdonképpen mi a két különböző csoportnak a kapcsolata.
Lukács viszont határozottan megkülönbözteti. Márk kezdetben
megkülönbözteti a tanítványokat és a tizenkettőt. Az evangélium
későbbi részében a két csoport egybeolvadni látszik.
Mi tehát a
tizenkettő szerepe? Úgy tűnik Jézus határozott a számról.
Választása alapján testületet, csoportot alkotnak, a Mester
élete és tevékenysége tanúinak választja ki őket. Küldetést ad
nekik, hogy hirdessék Isten országát, ennek alapvető
követelményét, a megtérést. Hatalmat kapnak, hogy ördögöket
űzzenek ki, betegeket gyógyítsanak. Magyarul azt teszik, amit
Jézus is. Az apostol szó mai jelentése, az, hogy
küldött. Az apostolok sokszor ugyan nem értik Jézus
nézőpontját, még akkor is amikor tevékenységéből részt
vállalnak. De végül is Péter a többiek nevében tesz hitvallást,
amikor Jézust Messiásnak mondja. Ezzel különülnek el
tulajdonképpen az apostolok a tanítványoktól. Bár Jézus lelkükre
köti a hallgatást erről a titokról, majd a szenvedéséről kezd
nekik beszélni, és bizony legyünk őszinték nemcsak az apostolok,
mi se nagyon értenénk ezt helyesen. Az apostolok sehogy sem
értik Jézus Messiási voltát, addig, amíg az Emberfia halála és
föltámadása titka rejtve marad előttük. Ez az értetlenség abban
is látszik, hogy nem értik Jézus szavait a tanítványok
szerepére vonatkozóan, tehát hogy követniük kell a Mestert.
Annyira nem értik, hogy a csoporton belül viszály is támad, ki a
nagyobb, ki az első. Pedig Jézus arra hívta meg őket, amit Ô
maga is gyakorol: Szolgálatra - az Emberfia ugyanis szolgálni
jött, nem pedig ítélni. Világosan kell látnunk, hogy húsvét után
születik az Egyház, a tizenkettő igen nagy tekintéllyel
rendelkezve csoportot, testületet alkotnak, mint Jézus
föltámadásának a tanúi. Jézus ezt a feladatot bízza rájuk.
Vannak más apostolok is, akik szintén Jézus föltámadásának
tanúi, úgy tűnik, hogy Pál apostol a tizenkettőt mint testületet
csak kezdetben tartotta kiváltságosnak, főapostoloknak. Egy
bizonyos idő után már nem beszélnek róluk, míg az apostolok,
akik nem tartoznak a tizenkettőhöz elsőbbséget élveznek.
(Vonatkozási pontok az evangélium hirdetésében, és az egyház
építésében.) Úgy tűnik tehát, hogy a tizenkettő csak az egyház legősibb idejében játszott szerepet. De a kollégum, mint olyan
nem folytatódott.
Ha Jézus korában nézzük a
kérdést, akkor bizony nehéz megvédeni azt az ősrégi
hagyományt. Tudnillik a 12-es szám szimbolikus, Izrael 12
törzsére
utal és egész Izraelt képviseli. Ez a szám így, mint
szimbolikus szám, amely Jézus idejében a 12 törzs már nem
létezett, csak Izrael reménykedésében azt várták, hogy
összegyűjtik a választott népet Isten Országa eljövetelére. A
próféták olvasása táplálta ezt a reményt. Jézus terve
hátterében is ott volt ez - Jézus mikor meghívása alapján
megtérésre szólít mindenkit, alapvető megújulásra, amelyet a
közeli Isten országa követel és hoz meg. A tizenkettő elkíséri
és részt vesz az Ô tevékenységébe, mint amolyan tettekben
megjelenő prófétai magatartás. Izrael tizenkét törzsét
képviselik, az újszövetség összegyűjtött, megújított népét. Ez
a prófétai jelleg világosan kivehető Jézus szavaiból, amikor
az eljövendő Isten Országáról szólva kijelenti: "Tizenkét
trónon ültök, hogy megítéljétek a választott nép tizenkét
törzsét." Azt jelzi aminek kell történnie, ha üzenetét
befogadják. Nem új földi társadalmi társadalom
megszervezéséről van szó. Ez a probléma csak húsvét után
vetődik fel, amikor az evangélium hirdetéséből megszületnek az
első hívő közösségek. Ekkor majd kezdetben a tizenkettő
vállalja ezt a szerepet Jeruzsálemben, de közösségük nem tud
megfelelni a kiterjedt misszió igényeinek. A tizenkettő marad
Jézus tevékenységének és föltámadásának a kiváltságos tanúja,
az ô testületük képviseli az összekötőhidat Jézus ideje és az
alakuló Egyház között.
Mi mai keresztények nagyon
megtapasztaljuk ezt a kettősséget, hogy sokan mondanak
Jézus személyére igent, de nemet az
Egyház valóságára. Részigazság talán van benne, de mély
valóságot találhatunk mögötte mi is. Nem szabad elfelednünk,
hogy Jézus végrehajtotta művét: küldetése az volt, hogy önmaga
legyen, vagyis Isten önkinyilatkoztatása a világban. Jézus
műve nem befejezett, hiszen a kinyilatkoztatás minden
embernek, az egész emberiségnek szól. Így Jézus
mennybemenetelével nem ért véget. De az biztos, hogy senki nem
teheti utána azt, amit ô tett.
Úgy tűnik Jézus maga nem gondolt
arra, hogy a maga köré gyűjtött tanítványok ugyanazt tegyék
amit ô mondott és ô tett. Jézus nagyon bízott az ô
tanítványaiban a tizenkettőben, nem egyengette előttük az
utat, hanem rájuk bízta, hogy feltalálják, a Szentlélek
kiáradása által fölismerjék, hogy ô milyen Egyházat akar.
Persze ilyenkor az emberben benne van a gondolat, hogy van-e
folytonosság, vagy esetleg szakadás Jézus és az Egyház között.
Azt kell mondanunk a folytonosság nagyon mély, amelyet Jézus
akart, amelyet a tanítványok pontosan be is teljesítettek. A
folytonosság pedig a Szentlélek. Szentlelket mondok, nem pedig
szellemet, mert Jézus tanítványai nemcsak olyan emberek, akik
Jézus
szellemében akarnak valamit alkotni, hanem azt a
feladatot kapták, hogy hirdessék Jézust. A Szentlélek
működésére kifejezik az Egyház hitvallását és tanúságát.
Amikor az Egyház azt mondja, ez a
Lélek, nemcsak arról van szó, hogy hírtelen észrevette,
hogy valami sugalmazás felemeli, valami rendkívüli lendület
viszi előre, hanem tudja, hogy ez a fény és ez az életerő -
amelyet átélt - ténylegesen az Úr hatalmából származik, akit a
tanítványok megismertek. A Lélek tevékenységében fölismerték
annak a Jézusnak a jelenését, és vonásait, akit korábban
ismertek.
Az Egyház kezdeti tanítása a
föltámadt Krisztust hirdette, nem akarták egyszerűen Jézus
beszédeit megismételni, hanem határozottan és öntudattal az
egész világ előtt vállalták a felelősséget azért, amit
hirdettek. Azt mondták volt egy ember - Jézus, egy esemény -
Jézus. Ezt az embert ismertétek. Tanúi voltatok mindannak, ami
vele történt. Mi most valami olyasmit mondunk róla, amit ti
nem láttatok - tudniillik ez az ember föltámadt. Mi azt
mondjuk nektek, amit láttunk, és amit hiszünk erről az
emberről. Ebben az értelemben világos a távolság Jézus beszéde
és a tanítványok szavai között. Az alapvető távolság az, hogy
a tanítványok magát a föltámadott Jézust hirdették, míg Jézus
a föltámadása előtt maga tanította az embereket. Valamennyi
beszédben azonban van egy fontos pont, kimutatják a
folytonosságot e Jézus között, akit Jeruzsálem vagy Galilea
emberei láttak, vagy láttak eltűnni, és a föltámadt Jézus
között, akiről egyedül a tanítványok szereztek
tapasztalatot, tudást, de akiről pontosan azt hirdetik, hogy
létezik, hogy él, hogy jelen van, és hogy ez
ugyanaz a Jézus. Jóllehet, hogy most megdicsőült már, és
egészen új állapotban él közöttünk. Természetesen hogy ezt el
lehessen mondani, ehhez új dolgokat kell találniuk - új
nyelvet, új formát. Ez az újság a beszédek lényeges témája: ki
Jézus, és főleg ki Jézus Istenhez viszonyítva.
Jézus beszédei nagyrészében,
és tetteiben nem törekszik arra, hogy megmondja ki Ô, hanem
Isten országának hirdetésével foglalkozik. Ezt kell
tenni, hogy Isten országa eljöjjön. Jézus elrejtőzik az
események mögött amiket hirdet, a tanítványok viszont
azonosítják az eseményt és a személyt, azonosítják a Jézus
által elmondott jelenséget és személyt, Jézust és az Isten
országát. Jézus tanítványai, tehát elsősorban az ô tanúi
megosztották életét, látták cselekedni, nem akarják egyszerűen
ismételni a tanítását. Jézus szavai számukra egy élő személy
kifejezései. Amikor meghal bizonyos értelemben szavai vele
halnak, mert minden igazság Őbenne volt. Amikor föltámad
életre kelti szavait. Jézus tanújának lenni egészen mást
jelent, mint szavait megismételni, meg kell mutatni a
kapcsolatot a szavai és a léte között, élete és halála
között; aközött amit tett és ami volt, és aközött amit most
tesz, ami jelenleg. Mindez a
Jézusesemény, jelenség. A tanítványoknak mindezt meg kell
élniük, és meg kell találniuk ennek a helyes kifejezési
módját.
A tanítvány beszédének először
tanúságtételnek kell lennie. Tettnek, mielőtt szó lenne.
Tapasztalatnak, hogy magyarázat legyen. Élő hitnek, hogy
ezután igehirdetés legyen.
Ezekkel a szavakkal és
gondolatokkal nem a nehézségeket akartam fölemlegetni,
amellyel minden pap, minden fiatal pap, de idős pap is nap
mint nap megküzd. Hiszen anélkül, hogy a Jézusjelenség, Jézus
élete között és az Egyház igehirdetése között fönálló
kettősséget kimondanánk, vagy hirdetnénk, úgy kell beszélnünk
Jézus Krisztusról, mint akik biztosan tudjuk, hogy amit ô
mondott és ô tanított a föltámadása után az Egyházban
megvalósult. Persze ez a megvalósulás mint minden emberi
intézményben (az Egyház pedig nemcsak isteni, hanem emberi
intézmény is), bizonyos hibákat, nehézségeket magán hordoz.
Éppen ezért nehéz papnak lenni, éppen ezért nehéz jó papnak
lenni, és éppen ezek miatt a nehézségek miatt várjuk el mi
papok az Isten népétől, hogy megértők, megbocsátók és minket
elfogadók legyenek.
|
|
|