Zsolozsma / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

VASÁRNAP

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik a Zsidókhoz írt levél

1, 1 — 2, 4

Krisztus kiválóbb az angyaloknál, mert ő a mindenség örököse

Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján, s annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A Fiam vagy, ma szültelek”? Vagy: „Én Atyja leszek, ő meg a Fiam.” Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”
Az angyalokról így beszél: „Angyalaival úgy rendelkezik, mint a széllel, szolgáival, mint a tüzes villámokkal.” A Fiához ellenben e szavakkal fordul: „Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazság vesszője. Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.” Továbbá: „Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha. Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.” Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: „Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet.” Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget.
Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományokkal igaznak bizonyított.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsid 1, 3; 12,

V.Jézus Krisztus az Atya dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget, megváltott minket a bűntől, * Most helyet foglal az isteni Fölség jobbján.
F.Hitünk szerzője a reá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet. * Most helyet foglal az isteni Fölség jobbján.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Atanáz püspök húsvéti leveleiből

(Ep. 14, 1-2: PG 26, 1419-1420)

Az Úr ünnepét nem szavakkal, hanem tettekkel ünnepeljük

Nagyon közel van már hozzánk az Ige, aki értünk tett mindent, a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki megígérte, hogy majd állandóan velünk marad. Ezért mondja hangos szóval: Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig (Mt 28, 20). Ahogyan ő a jó pásztor, a főpap, az út és az ajtó, és így mindenünk lett, ugyanígy nyilvánvaló, hogy ő lett az ünnepi lakománk és ünnepi örömünk is, amint az Apostol is mondja: Húsvéti Bárányunkat, Krisztust, feláldozták (1 Kor 5, 7), akire vártunk. Ő fényt derít a Zsoltáros szavára is, aki így beszél: Istenem, ujjongó örömöm, ments meg azoktól, akik leskelődnek körülöttem (vö. Zsolt 31, 7). Ez az igazi ujjongó öröm, ez a valódi ünnep: mert ez a bűnnek az eltörlése. Hogy pedig valaki ide eljuthasson, ahhoz erkölcsi tisztaságra van szüksége, és arra, hogy lelke mélyén csendben elmélkedjék Isten félelmében.
A szentek, amíg csak éltek, úgy örvendeztek, mintha állandó ünnepet ültek volna. Egyikük, Szent Dávid, éjszaka nem egyszer, hanem hétszer kelt fel, és könyörgéseivel engesztelte Istent. Másikuk, Mózes, himnuszt énekelt örömében, és dicsőítő éneket dalolt, mert sikerült legyőzni a fáraót és mindazokat, akik rabszolgamunkákkal sanyargatták a zsidókat. Ismét mások szüntelen boldog örömmel végezték szent szolgálatukat, mint a nagy Sámuel és Szent Illés. Ők erkölcsi életükben valóban megszabadultak a bűntől, és most ünnepelnek a mennyországban. Örömmel szemlélik hajdani vándorlásukat, amikor még homályban jártak, és már világosan meg tudják különböztetni az előképtől a beteljesedést.
Hát mi, akik most ünneplünk, milyen útra induljunk? S ehhez az ünnephez közeledve kit válasszunk vezetőnknek? Senki mást, szeretett testvéreim, csak azt, akit ti magatok is velem együtt Urunknak vallotok, Jézus Krisztust, aki így szólt: Én vagyok az út (Jn 14, 6). Ő az – amint Szent János mondja –, aki elveszi a világ bűnét (Jn 1, 29); ő tisztítja meg lelkünket, amint ezt valahol Jeremiás próféta mondja: Álljatok az utakra, és nézzétek, kérdezősködjetek, hogy melyik a jó út, és azon majd megtaláljátok lelketek jobbulását (vö. Jer 6, 16).
Régen a bakok vére és a bikák hamva, amit a bűnösökre hintettek, csak arra volt jó, hogy a testet tisztítsa meg; most Isten Igéjének kegyelme által mindenki egészen megtisztul; ha most őt követjük, lehetővé válik számunkra, hogy már itt, a mennyei Jeruzsálem előcsarnokában azt az örök ünnepet előre ízlelgessük. A szent apostolok, akik az Üdvözítőt vezérükként követték, akkor is, most is ennek a kegyelemnek tanítómesterei, azt mondták ugyanis: Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged (Mt 19, 27). Tudniillik mi követjük az Urat, és az Úr napját nemcsak szóval, hanem tettekkel ünnepeljük.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsid 6, 20; Jn 1,

V.Elsőnek lépett be értünk Jézus, az ártatlan Bárány, * Aki főpap mindörökkön-örökké Melkizedek rendje szerint.
F.Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. * Aki főpap mindörökkön-örökké Melkizedek rendje szerint.

HÉTFŐ

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

2, 5-18

Jézus, az üdvösség szerzője, mindenben hasonlóvá lett testvéreihez

Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, Isten nem az angyalok uralma alá rendelte. Bizonyság erre az egyik helyen a következő: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, nagysággal koronáztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrra tetted kezed művei fölött.” Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll. De annyit azért mar látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halai elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse. Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, amikor ezt mondja: „Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt.” Majd: „Bizalommal ráhagyatkozom.” Aztán: „Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket.”
Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottak karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit, így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsid 2, 11. 17; Bár 3, 38

V.Ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért Krisztusnak minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, * Hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen.
F.Isten megjelent a földön, és társalgóit az emberekkel. * Hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyenm.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Fisher Szent János püspök és vértanú zsoltármagyarázatából

(Ps 129: Opera omnia, edit. 1579, p. 1610)

Ha vétkeztünk is, van közbenjárónk az Atyánál

A mi Főpapunk, Jézus Krisztus, a mi áldozatunk pedig az ő szent teste, ezt áldozta fel a kereszt oltárán minden ember üdvösségéért.
A mi megváltásunkért kiontott vér pedig nem az ószövetségben szokásos tulkok és bakok vére volt, hanem az ártatlan Báránynak, Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak a vére.
Az a templom pedig, amelyben Főpapunk bemutatta az áldozatát, nem emberi kézzel épített templom volt, hanem maga a mindenható Isten alkotta azt a templomot. Hiszen Főpapunk az egész világ szeme láttára ontotta vérét, s ez a világ az Isten keze által alkotott templom.
Ennek a templomnak két része van: az egyik ez a föld, itt van most a mi lakásunk, a másikat mi, halandó emberek még nem ismerjük.
Főpapunk az ő áldozatát először itt a földön mutatta be, amikor elszenvedte a kegyetlen halált. Azután pedig feltámadva és a halhatatlanságot magára öltve belépett a legszentebb szentélybe, azaz a mennybe, és ott ajánlotta fel a mennyei Atyának minden ember bűnéért az ő végtelen értékű vérét, amelyet túláradó mértékben ontott ki értünk.
Ez az áldozat Isten előtt annyira nagy értékű és kedves, hogy Isten azt elfogadta, és szinte mást nem is tehetett, csak azt, hogy rögtön megkönyörülve rajtunk, irgalmasan megbocsátott minden őszinte bűnbánónak.
Továbbá ez az áldozat örök áldozat is, nemcsak évenkénti egy áldozat, mint amilyen az Ószövetségben volt. Ez az áldozat a mi vigasztalásunkra mindennap megjelenő áldozat, sőt minden órában és minden pillanatban bemutatott áldozat, hogy rendíthetetlen bátorítást nyerjünk belőle. Erre céloz az Apostol, amikor azt mondja, hogy ez az áldozat örök megváltást szerzett (Zsid 9, 12).
Ebből a szent és örök áldozatból részesednek mindazok, akik elkövetett bűneiktől elfordulnak, és megbánják azokat, és így biztosak lehetnek nemcsak arról, hogy e vétkeik eltöröltetnek, hanem még segítséget is kapnak arra, hogy állandóan megmaradjanak a megkezdett erényes életben.
Ezzel kapcsolatban írja Szent János: Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelő áldozat bűneinkén, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is (1 Jn 2, 1-2).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Róm 5, 10. 8

V.Ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, * Most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk.
F.Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. * Most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk.

KEDD

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

3, 1-19

Jézus a, mi hitvallásunk követe

Szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust: milyen hűséget tanúsított az iránt, aki őt küldte, akár csak Mózes Isten egész házában. De ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház. Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta. Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
Ezért, mint a Szentlélek mondja: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket tettem. E néptől negyven évig viszolyogtam, és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utamat nem találták meg. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam országába nem jutnak el.”
Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosán kitartunk.
Azt mondja ugyanis: „Ha meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból? Kiktől viszolygott negyven éven át? Nemde a bűnösöktől, akiknek teste a pusztában veszett el? És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma országába? Nemde a hitetleneknek? Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 3, 6; Ef 2, 21

V.Krisztus mint fiú állt háza élén. * Mi vagyunk az ő háza.
F.Krisztus tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. * Mi vagyunk az ő háza.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 8 de passione Domini, 6-8: PL 54, 340-342)

Krisztus keresztje minden áldás forrása, minden kegyelem kieszközlője

Értelmünket az Igazság Lelke világosítja meg, fogjuk fel tehát tiszta és felszabadult szívvel a keresztnek eget és földet beragyogó dicsőségét. A szellem éleslátásával pedig ragadjuk meg az alábbi szavak jelentését: Közeli szenvedéséről az Úr beszélt így: Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia (Jn 12, 23), majd hozzátette: Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet! (Jn 12, 27-28). Erre az Atya szózata hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem. Jézus megmagyarázta a körülállóknak: Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12, 30-32).
Csodálatos tehát a keresztfa ereje! Szavakkal ki nem fejezhető a szenvedés dicsősége! Belőle egyszerre tárul a szemünk elé az Úr ítélőszéke, az ítélet a világ felett, és a Megfeszített hatalma.
Minden embert magadhoz vonzottál, Urunk. Célod az volt ezzel, hogy minden népnek áhítata mindenütt ünnepelje beteljesült és nyilvánosságra jutott szent valóságában azt, amit eddig Júdea egyetlen templomában fátyollal borított jelképekkel vittek végbe.
Most ugyanis szembetűnőbben mutatkozik meg a leviták rendje, nagyobb lett a papság méltósága, és szentebb a püspökök fölkenése. Igen, mert a te kereszted minden áldás forrása, minden kegyelem kieszközlője. Ez adja meg a hívőknek, hogy gyengeségükből erőre kapjanak, gyalázatukból dicsőségre s a halálból az életre jussanak. És most, hogy a vágóáldozatok sokfélesége megszűnt, tested és véred egyetlen feláldozása tökéletesen helyettesíti a legkülönbözőbb áldozatokat, hiszen te vagy Isten igazi Báránya, aki elveszed a világ bűneit (Jn 1, 29). Önmagadban úgy foglalod össze Isten minden kegyelmi ajándékát, hogy nemcsak egyetlen áldozat van már minden más áldozat helyett, de egy az ország is, valamennyi nemzetből egybegyűlt közösség.
Valljuk meg tehát hangosan, szeretteim, amit a népek tanítója, Szent Pál ünnepélyesen hirdetett: Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket (1 Tim 1, 15).
Éppen az teszi még csodálatosabbá Isten irgalmasságát, hogy Krisztus nem a jókért, nem is a szentekért, hanem a bűnösökért és a gonoszokért halt meg. Mivel isteni természetét nem érhette a halál fullánkja, közénk születve felvette azt, amit értünk feláldozhatott.
Halála erejével ugyanis már régen megfenyegette halálunkat, ezt üzenve neki Ozeás próféta által: Ó, halál, halálod leszek, halálos harapásod leszek, ó, alvilág! (Oz 13, 14 Vulg.) Alávetette magát az alvilág törvényeinek halálakor, de eltörölte azokat feltámadásakor; a halál örök mivoltát megszüntette; azt, ami végérvényesnek indult, ideigvalóvá tette. Amint ugyanis Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel (1 Kor 15, 22).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kol 2, 14-15; Jn 8, 28

V.A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet Krisztus eltörölte, az útból eltávolította, és a keresztre szegezte. * Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és diadalmaskodott rajtuk.
F.Amikor majd fölemelik az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok. * Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és diadalmaskodott rajtuk.

SZERDA

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

6, 9-20

Isten hűsége és a mi reményünk

Rólatok, szeretteim, jobbat tételezünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget. Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.
Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett, ezért mondta: „Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.” Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget. Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet, így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsid 6, 19. 20; 7, 24. 25

V.A függöny mögé elsőnek Jézus lépett be értünk, aki főpap mindörökké Melkizedek rendje szerint. * Örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
F.Papsága örökké tart, ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé. * Örökké él, hogy közbenjárjon értünk.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(Ps 86, 1: CCL 39, 1176-1177)

Jézus Krisztus imádkozik értünk, imádkozik bennünk, és imádást kap tőlünk

Semmilyen nagyobb ajándékot nem adhatna Isten az embereknek, mint hogy megteszi számunkra Főnek Igéjét, aki által mindent teremtett, őket viszont, mint tagokat illeszti a Főhöz, hogy ő legyen az Isten Fia és az ember fia, egy Isten az Atyával, egy ember az emberek között. Ezért, amikor könyörögve szólunk az Istenhez, ne vonatkoztassunk el a Fiútól, és amikor imádkozik a Fiú Teste, ne válassza külön magától a Főt, és ő a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Isten Fia, Testének egyetlen üdvözítője, aki egyszerre imádkozik értünk, imádkozik bennünk, és imádást is kap tőlünk.
Imádkozik értünk, mint papunk, imádkozik bennünk, mint Fejünk, imádást kap tőlünk, mint Istenünk.
Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne, és az ő szavait mibennünk. Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztusról, különösen prófétai jövendölésekben, valami olyasmit mondanak, ami mintha méltatlan lenne az Istenhez, akkor ne ütközzünk meg az ő alázatosságán, hiszen nem vonakodott magára venni a mi emberi természetünket. Ezért szolgálja őt az egész teremtett világ, hiszen a világmindenség általa lett.
Az ő isteni nagyságát szemléljük, amikor halljuk a Szentírás szavát: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett (Jn 1, 1-3). Ebből látjuk, hogy az ő istenfiúi méltósága kiválóbb, és mérhetetlenül felülmúlja minden teremtmény kiválóságát, viszont a Szentírás más részeiben azt olvassuk róla, hogy sír, imádkozik, és dicséri Istent.
Tétovázunk azon, hogy rávonatkoztassuk-e ezeket a szavakat, attól is vonakodunk, hogy elmélyedjünk alázatosságában, hiszen az előbb még isteni kiválóságának szemlélésénél szárnyaltak gondolataink. Sőt legtöbbször zavarban vagyunk, hogy nem kell-e megváltoztatnunk gondolkodásunkat, mert mintha valamiféle jogtalanságot követnénk el vele szemben azzal, hogy elfogadjuk az ő emberi szavait, akihez ugyanakkor mint Istenhez imádkozunk. A Szentírásban azonban nincs semmi olyan, ami ne vezetne hozzá, vagy ami hagyná, hogy eltávolodjunk tőle.
Ébredjen fel tehát értelmünk, és a hit által megvilágosítva éberen virrasszon, és ismerje fel, hogy akit előbb még isteni mivoltában szemlélt, az most szolgai alakot öltött: hasonlóvá lett az emberekhez, és emberi természetet vett magára, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig. Ő akarta úgy, hogy a kereszten függve, a zsoltár e szavai saját szavai legyenek: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Zsolt 21, 1).
Imádjuk tehát isteni mivoltában, ő pedig imádkozik értünk szolgai alakban. Előbb teremtő, utóbb teremtett mivoltában szemléljük. Ő, aki a teremtményt képes megváltoztatni, íme változatlanul veszi magára az emberi természetet, és minket ezáltal önmagával egy emberré, fővé és testté tesz. Imádkozzunk tehát hozzá, imádkozzunk általa, imádkozzunk benne. Beszélünk vele, és ő beszél velünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 16, 24. 23

V.Eddig nem kértetek semmit a nevemben. * Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
F.Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. * Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

CSÜTÖRTÖK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

7, 1-10

Melkizedek előképe a tökéletes főpapnak

Testvéreim! Melkizedek – Szálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta. Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Szálem királya volt, vagyis a békesség királya. Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét, így az Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké.
Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, kapta a tizedet Ábrahámtól, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt. Kétségtelen azonban, hogy a magasabb hivatásban levő áldja meg az alacsonyabb rangút.
Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él. Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, hiszen jelen volt ősében, amikor Melkizedek találkozott vele.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ter 14, 18; Zsid 7, 3;
Vö. Zsolt 109, 4; Zsid 7, 16

V.Melkizedek, Szálem királya, kenyeret és bort hozott; ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Isten Fiához hasonlított, * Akinek megesküdött az Úr: Pap vagy te örökké Melkizedek rendje szerint.
F.Nem a testi leszármazás törvénye alapján lett pappá, hanem a halhatatlan élet erejéből. * Akinek megesküdött az Úr: Pap vagy te örökké Melkizedek rendje szerint.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

(N. 9)

Az Egyház az üdvösség és egység látható szakramentuma

Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával . . . Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek . . . Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr (Jer 31, 31-34). Ezt az új szerződést: a saját vérével szerzett új szövetséget Krisztus hozta létre, zsidókból és pogányokból gyűjtve össze a népet, hogy ne test szerint, hanem a Lélekben olvadjon egységbe, és Istennek új népe legyen.
A Krisztusban hívők ugyanis – akik nem pusztulásra ítélt, hanem elpusztíthatatlan magból születtek újjá: az élő Isten igéje által, és nem testből, hanem vízből és Szentlélekből – választott nemzetség lesznek, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép . . . ők, akik valamikor nem voltak nép, most pedig Isten népe (1 Pét 2, 9-10).
E messiási népnek feje Krisztus, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt (Róm 4, 25), most minden mást felülmúló nevet kapott, és dicsőségesen uralkodik a mennyben.
Ezt a népet jellemzi az Isten gyermekeinek méltósága és szabadsága; mindegyikük szívében pedig úgy lakik a Szentlélek, mint templomban.
E nép törvénye az új parancs: úgy kell szeretni, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket.
És végül, a célja az Isten országa, amelyet maga Isten kezdeményezett a földön, amelynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amidőn megjelenik Krisztus, a mi életünk, maga a természet pedig a múlandóság szolgai állapotából felszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára (Róm 8, 21).
Így ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magában minden embert, és nemegyszer kicsiny nyájnak tűnik, mégis az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség életerős magja.
Krisztus az élet, a szeretet és az igazság közösségévé tette; felhasználja eszközként mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául, a föld sójául.
A pusztában vándorló, test szerint való Izraelt már Isten egyházának hívják; az új Izrael pedig, amely a mostani világban él, keresve a jövendő és maradandó hazát, a Krisztus Egyháza nevet viseli, hiszen Krisztus szerezte meg tulajdon vérén, a saját Lelkével töltötte el, és ellátta egy látható és társadalmi jellegű egyesülés eszközeivel.
Isten összehívta azoknak a gyülekezetét, akik hittel tekintenek fel Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és a béke alapjára; belőlük Egyházat alapított, hogy egy látható szakramentuma legyen ennek az üdvösséget szerző egységnek az egész emberiség és minden egyes ember számára.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9. 10; Zsolt 32, 12

V.Tulajdonul kiválasztott nép vagytok; * Valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.
F.Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr, a nép, amelyet örökül választott. * Valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

PÉNTEK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

7, 11-28

Krisztus örök főpapsága

Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből?
A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. A tanúság ugyanis így szól róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és alkalmatlan, a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül. Amazok eskü nélkül lettek pappá, (Jézus) azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké.” Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett.
Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. A törvény tehát gyarló embereket rendel főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 5, 5. 6; Vö. 7, 20. 21

V.Krisztus nem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: * Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.
F.Amazok eskü nélkül lettek pappá, Jézus azonban annak erejével, aki így szólt hozza: * Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Fulgentius ruspei püspöknek „A hitről Péternek” írt értekezéséből

(Cap. 22, 62: CCL 91 A, 726. 750-751)

Krisztus önmagát áldozta fel értünk

A Szentháromság, az Ó- és Újszövetség egy Istene az áldozati állatok húsának a feláldozását parancsolta meg atyáinknak. Ezzel előre jelezte azt a legdrágább áldozatot, amelyet Isten egyszülött Fia mutat be, amikor majd emberi testben feláldozza magát irgalomból érettünk.
Krisztus ugyanis az apostoli tanítás szerint odaadta önmagát értünk jó illatú áldozati adományként Istennek (Ef 5, 2). Valóságos Isten és valódi főpap ő, aki nem a bakok és a borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be értünk egyszer s mindenkorra a szentélybe. Ezt jelképezte az ószövetségi főpap, aki az áldozati vérrel évenként egyszer lépett be a legszentebb szentélybe.
Krisztus tehát önmagában egyesítette mindazt, amit megváltásunkra szükségesnek ítélt. Ő maga ugyanis a pap és az áldozat, ő az Isten és a templom. Ő a pap, aki megszerezte a kiengesztelésünket; ő az áldozat, ami által kiengesztelődtünk; ő a templom, amelyben kiengesztelődésünk történt; ő az Isten, akivel kiengesztelődtünk. Ő az egyedüli pap, áldozat és templom, mert mindezt Isten létére magára vállalta szolgai alakban; de isteni mivoltában nincs egyedül, mivel istenségében egy az Atyával és a Szentlélekkel.
Higgyed tehát rendületlenül, és semmiképpen se kételkedjél, hogy maga az egyszülött isteni Ige emberré lett, és odaadta önmagát értünk jó illatú áldozati adományként Istennek. Az Ószövetségben az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben neki áldozták fel az áldozati állatokat a pátriárkák, a próféták és a papok. Most pedig az Újszövetség idején az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben – akikkel egy az ő istensége – neki mutatja be hitben és szeretetben a kenyér és bor áldozatát a katolikus Anyaszentegyház szünet nélkül az egész földkerekségen.
Azok a véres állatáldozatok jelképezték Krisztus testét, amelyet ő, a bűn nélkül való, áldozatul adott bűneinkért, de jelképezték Krisztus vérét is, amelyet bűneink bocsánatáért kiontott. Ebben az áldozatban pedig hálát adunk azért, és megemlékezünk arról, hogy Krisztus feláldozta értünk testét, és hogy Istenünk értünk ontotta vérét. Erről az Apostolok Cselekedeteiben Szent Pál így beszél: Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljárókul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg magának (ApCsel 20, 28).
Azok a régi áldozatok tehát csak képletesen jelezték azt, hogy mi milyen ajándékot fogunk kapni; ez az áldozat pedig már világosan megmutatja, hogy már megkaptuk ezt az ajándékot.
Azok az áldozatok előre jelezték, hogy Isten Fiát megölik majd a gonoszokért; ez az áldozat pedig azt hirdeti, hogy már megölték a bűnösökért, amint az Apostol tanúsítja: Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus az erre alkalmas időben meghalt a bűnösökért (Róm 5, 6), továbbá: Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk (Róm 5, 10).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kol 1, 21-22; Róm 3, 25

V.Nektek is, akik azelőtt távol jártatok, és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, Isten most megszerezte a kiengesztelődést Krisztus emberi testében a halál árán, * Hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.
F.Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben. * Hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.

SZOMBAT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

8, 1-13

Jézus az Újszövetség közvetítője

Testvéreim! Az elmondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.
Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának. Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked.”
Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.
Így feddte meg őket ugyanis: „Igen, eljön az idő – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael és Júda népével. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem, azon a napon, amikor kézen fogtam, és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem állták a szövetséget, én sem törődtem velük – mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael népével kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.”
Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült, és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 8, 1. 2; 9, 24

V.Olyan főpapunk van, aki papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, * Hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.
F.Jézus nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe. * Hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

(Oratio 45, 23-24: PG 36, 654-655)

A Húsvét részesei leszünk

A Húsvét részesei leszünk, most még csak előképileg, bár ez a kép már tisztább, mint az ószövetségi volt. (Maga a Húsvét ugyanis az Ószövetségből való; de ki merem mondani, hogy az a Húsvét még az előképnek is csak homályos képe volt.) Nem sok idő múltán azonban következik a még tisztább és még igazibb Húsvét, tudniillik akkor, amikor az Ige azt az újat fogja inni velünk együtt az Atya országában, és világosan elénk tárja, és tanítja mindazt, amit most még nem fedett fel a maga teljességében. Mert mindig az számít újnak, amit most fog fel értelmünk.
Hogy milyen az az ital és annak vétele, arról beszélni a mi dolgunk. Krisztus dolga pedig tanítani, hogy a tanításban részesedjenek tanítványai is. Mert annak tanítása, aki táplál, eledel.
Tégy róla, hogy mi is részesei legyünk a törvénynek, nem betű szerint, hanem evangéliumi módon, tökéletesen, és nem töredékesen, mindörökre, és nem időlegesen. Tegyük fővárosunkká nem a földi Jeruzsálemet, hanem a mennyei várost; mondom, nem azt, amelyet most hadseregek taposnak, hanem amelyről az angyalok dicsérettel és válogatott kifejezésekkel magasztalnak.
Ne fiatal bikákat áldozzunk, sem szarvat, patát növesztő bárányokat, amelyeket inkább a halálra szánnak, mintsem az életre, és nincs bennük értelem. Inkább a dicséret áldozatát ajánljuk fel Istennek a mennyei oltáron az égiek kórusával. Hatoljunk át az első függönyön, járuljunk oda a másodikhoz, és tekintsünk be a legszentebb szentélybe.
S hogy még többet mondjak, áldozzuk fel magunkat Istennek: sőt, minden áldott nap önmagunkat és minden cselekedetünket áldozzuk fel. Mindent vállaljunk el az Igéért, szenvedéseinkkel kövessük az ő szenvedését, vérünkkel tiszteljük vérét, és buzgón igyekezzünk a keresztre.
Ha cirenei Simon vagy, fogd a keresztjét, és kövesd!
Ha gonosztevő vagy, és vele együtt keresztre lettél szögezve, akkor becsületes emberkent ismerd el őt Istenednek; ha őt, helyetted és bűneidért, a bűnösök közé számították, te őmiatta válsz igazzá. Imádd azt, akit miattad feszítettek meg; és kereszten függve a meggyaláztatásokból is gyűjts magadnak érdemet. Halálod által szerezd meg üdvösségedet; Jézussal együtt lépj be a paradicsomba, így fogod majd megérteni, hogy milyen értékeket tékozoltál el. Ezeken a szépségeken jártasd lelki szemedet; a csúfolódót pedig hagyd odakint meghalni káromló szavával együtt.
Ha arimateai József vagy, kérd el a holttestet attól, aki keresztre szegeztette; és tiéd lesz az, aki a világ engesztelő áldozata.
Ha Nikodémus vagy, Isten éjszakai tisztelője, kend meg Jézust a temetésre szánt kenetekkel.
Ha az a bizonyos Mária vagy, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, vagy Johanna, sirasd hajnalban könnyeiddel Krisztust. Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 13, 12-13; 12, 4

V.Jézus a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet. * Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát.
F.A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. * Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát.