Zsolozsma / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

VIRÁGVASÁRNAP

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

10, 1-18

Krisztus áldozata, megszentel minket

Testvéreim! Mivel a törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság képe, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak. Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól? Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: »Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.«”
Először tehát azt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.
Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére. Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: „Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe írom, és elméjükbe vésem, bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.” Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsid 10, 5. 6. 7. 4 (Zsolt 40, 7-8)

V.Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: * Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat.
F.Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: * Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent András krétai püspök szónoklataiból

(Oratio 9 in ramos palmarum: PG 97, 990-994)

Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya!

Jöjjetek, mi is menjünk fel az Olajfák hegyére, fussunk Krisztus elé, aki Betániából ma visszatért, és önként vállalta a tiszteletreméltó és boldogító szenvedést, hogy bevégezze üdvözítésünk szentséget, mi pedig az előttünk járóval találkozzunk.
Íme, jön, és önként Jeruzsálem felé veszi útját. Jön, aki értünk alászállt a magas égből, hogy minket, akik a bűn mélységébe zuhantunk, fölemeljen magához, amint a Szentírás mondja: minden fejedelemség, hatalom, erő és minden néven nevezendő méltóság fölé (Ef 1, 21).
Íme, jön, nem dicsőséges fényben, nem győzelmi pompában. Nem vitatkozik – úgymond –, és nem kiabál, senki sem hallja szavát (Mt 12, 19). Hétköznapi ruhában és egyszerű kísérettel, szelíden és alázatosan vonul be.
Nosza, siessünk mi is ezzel a szenvedésére igyekvővel, tartsunk együtt azokkal, akik elébe vonultak. De ne úgy, hogy pálmaágakat és ruháinkat terítsük útja elé szőnyeg gyanánt, hanem amennyire csak tőlünk telik, megalázódó lélekkel, őszinte szívvel és elhatározással mi magunk boruljunk le elébe, hogy befogadhassuk a hozzánk jövő Igét, és így magát az Istent, akit soha senki föl nem foghat.
Urunk örül annak, hogy ilyen szelídnek mutatkozik előttünk, hiszen ő valóban szelíd, de a mi esendő gyarlóságunk fölé emelkedik. Örül annak, hogy közénk jött, hogy hasonló lett hozzánk, és hogy e hasonlósága által magához emel bennünket, és visszavezet magához minket.
Aki jóllehet a mi áldozataink és kicsinységünk fölött áll, amint a Szentírás is mondja: – gondolom, saját dicsősége és isteni természete miatt is – felszállt az egekbe, az örök egekbe (Zsolt 67, 34). Ennek ellenére azonban egyáltalán nem szakította meg a velük való kapcsolatát, és az embereket a földi élet alacsonyságából egyik dicsőségről a másikra emeli, hogy végül a maga mennyei dicsőségébe vigye.
Ezért tehát saját magunkat terítsük Krisztus lába elé, ne pedig a ruháinkat, ne elfonnyadó fa és cserjeágakat, amelyek már gyümölcsöt sem hozhatnak, és az emberi szem előtt is csak pár óráig szépek. Mi inkább az ő kegyelmébe és magába Krisztusba öltözzünk, amint a Szentírás is mondja: Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra (Gal 3, 27). Mi magunk boruljunk ruháink helyett a lábai elé.
Mi pedig, akiket előbb a bűn bíborvörösre festett be, de azután a keresztség vizébe merülve már a bárány hófehér gyapjának csillogó fehérsége ékesít, most már ne fonnyadó pálmaágakat, hanem saját magunkat mutassuk be győzelme jutalmaként a halál legyőzőjének.
Mondjuk hát mindennap a boldog gyermekek énekét, lelkünk átszellemült pálmaágait lengetve feléje: Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya! (Jn 12, 13).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jn 12, 12. 13; Mt 21, 8. 9

V.Amikor a nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, kivonultak eléje. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, az útra szórták, és így köszöntötték: * Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!
F.Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: * Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!

NAGYHÉTFŐ

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

10, 19-39

Állhatatosság a hitben. Várakozás az ítélet napjára

Testvéreim! Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá őszinte szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.
Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkezünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.
Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Ismerjük jól, aki így szólt „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét „Az Úr ítélkezik népe fölött.” Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.
Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok. Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.
Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek. Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő, és nem késik. Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 35. 36; Lk 21, 19

V.Ne veszítsétek el bizalmatokat, állhatatosnak kell lennetek, * Hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek.
F.Ha kitartotok, megmentitek lelketeket. * Hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo Guelferbytanus 3: PLS 2, 545-546)

Dicsekedjünk mi is Urunk keresztjében!

A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szenvedése a dicsőség záloga és a béketűrés tanítása.
Mit nem remélhet a hívő emberek szíve Isten kegyelméből, hiszen az Isten egyszülött Fia, aki az Atyával egyenlőképpen örök, nem elégedett meg azzal, hogy embertől emberként szülessék, hanem ezenfelül még az általa teremtett emberek keze által meg is halt?
Nagy dolgot ígért a jövőre az Isten nekünk, de sokkal nagyobb az, amire visszaemlékezünk, és ami már értünk megtörtént. Hol voltak, vagy mik voltak a bűnös emberek, amikor meghalt értünk Krisztus? Ki kételkednék abban, hogy a saját életét adja majd ajándékul az ő szentjeinek az, aki még a halálával is megajándékozta őket? Emberi gyarlóságunk miért habozik elhinni annak a bekövetkezését, hogy az emberek egykor majd az Istennel fognak élni?
Ennél sokkal hihetetlenebb történt már meg: az, hogy az Isten meghalt az emberekért.
Kicsoda ugyanis Krisztus, ha nem az, aki kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige? (Jn 1, 1). Istennek ez az Igéje testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 14). Semmi lehetősége sem lett volna neki arra, hogy meghaljon értünk, ha tőlünk fel nem vette volna a halandó emberi testet, így azután meghalhatott a halhatatlan; így akart életet ajándékozni a halandóknak; így akarta, hogy majd később őbenne részesedjenek azok, akiknek a sorsában előbb ő részesedett. Hiszen nekünk a magunk erejéből nincs arra lehetőségünk, hogy éljünk, de neki sem lett volna lehetősége arra, hogy meghaljon.
Csodálatos cserét csinált velünk ezzel a kölcsönös részesedéssel: ő mitőlünk vette a halált, mi őtőle kapjuk az életet.
Tehát nemcsak hogy szégyellnünk nem szabad a mi Urunk, Istenünk halálát, hanem inkább minden bizalmunkat ebbe kell helyeznünk, és mindenek felett ezzel kell dicsekednünk: hiszen magára vette tőlünk azt a halált, amelyet bennünk talált, és minden kétséget kizárva megígérte, hogy a saját életét adja majd nekünk, olyan életet, amit saját erőnkből el nem érhetnénk.
Mert ő annyira szeretett minket, hogy amit bűneink miatt megérdemeltünk volna, azt – miután ő, a bűn nélküli, értünk, bűnösökért szenvedett – már nem fogja ránk mérni az igazságosság alapján, hanem inkább ő tesz megigazulttá bennünket. Hát akkor miért ne adná meg a szenteknek azt a jutalmat, amit oly nyíltan megígért ő, aki bűntelenül is elszenvedte a bűnösöknek kijáró büntetést?
Valljuk meg tehát, testvérek, rendületlenül, és higgyük is erősen, hogy Krisztust értünk feszítették keresztre; és hangoztassuk is ezt, ne félénken, hanem örvendezve, ne szégyenkezve, hanem dicsekedve.
Látta ezt Pál apostol is, és ezt a megdicsőülés jogcímeként említi. Ő pedig ismert sok nagy és isteni tulajdonságot, amelyet Krisztusról el is sorolt, és dicsekedett Krisztus csodálatos tetteivel, mert egyrészt mint Isten az Atyával együtt, a világot teremtette, másrészt mint hozzánk hasonló ember, parancsolt a világnak, hanem csak azt mondta ez az Apostol, hogy: Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6, 14).

VÁLASZOS ÉNEK
V.Szent kereszted előtt hódolunk, Urunk, és dicsőséges szenvedésedre emlékezünk. * Irgalmazz nekünk, hiszen szenvedtél értünk.
F.Téged, Uram, kérünk, mi Megváltónk, maradj vélünk. * Irgalmazz nekünk, hiszen szenvedtél értünk.

NAGYKEDD

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

12, 1-13

Krisztus példája a lelki erő forrása

Testvéreim! Mi, akiket a tanúknak ilyen koszorúja övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.
Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: „Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.
Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 12, 2; Fil 2, 8

V.Hitünk szerzője és bevégzője, Jézus, a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, * És most az Isten jobbján ül.
F.Megalázta önmagát, engedelmes lett a halálig. * És most az Isten jobbján ül.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Vazul püspöknek „A Szentlélekről” írt könyvéből

(Cap. 15, 35: PG 32, 127-130)

Egyetlen halál történt a világon, egy a halálból feltámadás is

Istenünk és Üdvözítőnk úgy rendelkezett az emberről, hogy visszahívja őt az elbukottságból, és újra Isten barátságára téríti vissza abból az elfordulásból, amelybe az engedetlenség vitte az embert. Ezért jött el Krisztus emberi testben, ezért élt úgy, ahogyan az evangélium leírja, ezért a szenvedés, a kereszt, az eltemetés és feltámadás, hogy az ember, aki üdvözül Krisztus követése által, visszanyerje a régi fogadott gyermekséget.
Ezért szükséges, hogy életünk tökéletesítése végett kövessük Krisztust nem csupán a szelídségben, türelemben és alázatban, amelyekre életével adott példát, hanem még a halálában is, ahogy a Krisztust követő Pál mondja: Hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is (Fil 3, 11).
Hogyan történik az, hogy hozzá hasonulunk a halálban? Úgy, hogy eltemetkezünk vele együtt a keresztségben. Mi az eltemetkezés módja, és mi jó származik Krisztus ilyen követéséből? Legelőször arra van szükségünk, hogy szakítsunk előző életmódunkkal. Ezt azonban senki más meg nem tudja tenni, csak aki az Úr szavai szerint újjászületett; ugyanis az újjászületés, ahogy ezt maga a szó is kifejezi, egy másik életnek kezdete. Ezért, mielőtt azt a másik életet elkezdhetnéd, nyilvánvalóan véget kell vetned az előző életnek. Amint azoknak, akik végére értek a versenypályának, mielőtt megfordulnának, meg kell állniuk, és nyugalmi helyzetből kell indítaniuk az ellentétes irányú testmozgást, ugyanígy az élet megváltoztatásában is szükségesnek látszik, hogy a régi és az új élet között ott legyen a halál, mint ami lezárja az előzőket, és kezdetet ad a következőknek.
Hogyan követjük Krisztus leszállását az alvilágba? Úgy, hogy Krisztus halálát utánozzuk a keresztség által. Azok teste ugyanis, akik megkeresztelkednek, valamiképpen eltemetődik a vízben, így titokzatos módon a keresztség a test cselekedeteinek az eltemetését jelenti az Apostol szerint, aki így szól: Körül lettetek metélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben (Kol 2, 11). A keresztség továbbá megtisztítja a lelket attól a szennytől is, amely a testi kívánságok révén tapadt rá, amint írva van: Moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó (Zsolt 50, 9). Ezért egyetlen üdvözítő keresztséget ismerünk, minthogy egyetlen a világért elszenvedett halál, és egy a halálból való feltámadás. Mindezeknek képe a keresztség.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 6, 3. 5. 4

V.Mindnyájan, akik Jézus Krisztusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg. * Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.
F.A keresztségben eltemetkeztünk vele együtt a halálba. * Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.

NAGYSZERDA

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

12, 14-29

Az élő Isten hegyéhez való eljutás

Testvéreim! Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és az életszentségre eljussatok, mert e nélkül senki nem látja meg az Urat. Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki se hanyagolja el, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön. Senki ne legyen parázna és alantas lelkületű, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségét. Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna később az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte.
Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez, harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk, mert nem tudták elviselni a parancsot: „Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.” A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: „Félelem és rettegés fog el.”
Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkéhez, az Újszövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.
Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is.” Ez a „még egyszer” annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan.
Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon, tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 5, 23. 24; vö. Zsid 12, 22

V.Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a Sínai-hegy pedig lángokban állt, odamentetek Mózeshez, és így szóltatok: * Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát.
F.Most pedig Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez. * Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 84, 1-2: CCL 36, 536-538)

A szeretet teljessége

Kedves Testvéreim! Az Úr maga határozta meg a szeretetnek azt a teljességét, amellyel szeretnünk kell egymást, amikor így szólt: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Hogy ebből mi következik, arról ugyanez a János evangélista egyik levelében így ír: Amiként Krisztus életét adta értünk, ugyanúgy nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (1 Jn 3, 16); vagyis úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan ő szeretett minket, aki életét adta értünk.
Kétségtelenül ugyanezt olvashatjuk Salamon Példabeszédeinek könyvében: Amikor leülsz enni parancsolód asztalához, arra legyen gondod, ami előtted van; és úgy nyújtsd ki a kezed, hogy tudd: neked is hasonlóképpen kell felkészülnöd (vö. Péld 23, 1-2). Mi más a parancsoló asztala, mint az, amelyről annak testét és vérét vesszük magunkhoz, aki életét áldozta értünk? Mit jelent melléje ülni, ha nem azt, hogy alázatosan közeledni hozzá? Annak pedig, hogy: úgy nyújtsd ki a kezed, hogy tudd, neked is hasonlóképpen kell felkészülnöd egyszer, mi más lehet a jelentése, mint ahogyan már mondtam: amiként Krisztus életét adta értünk, ugyanúgy nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hiszen így mondja Péter apostol is: Krisztus szenvedett értünk, példát hagyva nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük (1 Pét 2, 21). Ezt jelenti az, hogy hasonlóképpen felkészülni. Ezt tették lángoló szeretettel a vértanúk is. Ha emlékezetüket nem csupán hiábavaló módon akarjuk megünnepelni, és ha az Úr asztalához járulunk, ahhoz a szent lakomához, ahonnan ők is táplálták a lelküket, akkor szükséges, hogy mi is hasonlóképpen készüljünk fel mindarra, amire ők felkészültek.
Mindenesetre itt, ennél az asztalnál nem úgy emlékezünk rájuk, mint másokra, akik békében hunytak el, és imádkozunk értük. Róluk úgy emlékezünk meg, hogy inkább ők imádkozzanak miértünk, hogy mi is az ő nyomaikba szegődhessünk, ők ugyanis beteljesítették azt a szeretetet, amelyről az Úr jelentette ki, hogy annál senki sem szeret jobban. Azt adták oda ugyanis testvéreikért, amit az Úr asztaláról maguk is éppúgy megkaptak.
Ezt persze nem úgy kell érteni, mintha ezért valaha is hasonlók lehetnénk az Úr Krisztushoz, még ha a vérontásig is vállaltuk volna érte a vértanúságot. Neki ugyanis volt rá hatalma, hogy odaadja életét, és hogy újra visszavegye azt. Mi pedig nem addig élünk, ameddig akarunk; és meghalunk, ha nem is akarjuk, ő amikor meghalt, a halált is megölte önmagában: mi pedig az ő halála által szabadulunk meg az örök haláltól; az ő teste nem ismer romlást; a miénk pedig őáltala fog romolhatatlanságba öltözni a világ végén. Neki nem volt szüksége egyikünkre sem, hogy üdvözítsen minket; mi pedig nála nélkül semmit sem tehetünk, ő készséggel vállalta, hogy nekünk, a szőlővesszőknek a szőlőtője legyen. Nélküle egyáltalán nem élhetnénk.
Végezetül, ha testvérként meg is halnak az emberek a testvéreikért, mégsem hull egy vértanú vére sem a testvérek bűneinek bocsánatáért úgy, ahogyan ezt ő tette értünk. Nem is ennek az utánzására adott példát nekünk, hanem arra, hogy legyünk érte hálásak. Amennyiben tehát a vértanúk vérüket ontották testvéreikért, annyiban olyan szeretetet tanúsítottak irányukban, mint amilyent az Úr asztalánál kaptak. Tehát szeressük egymást, amiként Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta érettünk.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 9. 11. 10

V.Az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
F.Isten előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.

NAGYCSÜTÖRTÖK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

4, 14 – 5, 10

A mi főpapunk: Jézus Krisztus

Testvéreim! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk, és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.” Másutt meg ezt mondja: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt tette főpappá, Melkizedek rendje szerint.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 5, 8. 9. 7

V.Krisztus, annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből engedelmességet tanult. * Örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.
F.Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, és hódolatáért meghallgatásra talált. * Örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Melito szárdeszi püspök húsvéti szentbeszédéből

(Nn. 65-71: SC 123, 95-101)

A feláldozott Bárány kiragadott minket a halálból, hagy eljussunk az életre

Sok mindent megjövendöltek a próféták Húsvét misztériumáról: ami maga Krisztus, akinek dicsőség legyen örökkön-örökké! Ámen (Gal 1, 5). Az égből a földre jött a szenvedő emberért; az emberi természetet magára vette a Szűz méhében, és emberként jelent meg; szenvedésre alkalmas testében magára vállalta a szenvedő ember szenvedését, megsemmisítette a testi szenvedéseket, halhatatlan lelkével pedig megölte az ember-gyilkos halált.
Ő ugyanis úgy jött közénk, mint Bárány, megöletett, mint Bárány, és – mint egykor Egyiptomból – megváltott minket e világ rabságából, és megmentett a sátán rabszolgaságából, mint egykor a fáraó kezéből –, tulajdon Szentlelkével megjelölte a lelkünket, és tulajdon vérével testünk tagjait.
Ő az, aki zavarba hozta a halált, és jajveszékelésbe juttatta a sátánt, mint Mózes a fáraót, ő az, aki megölte a gonoszságot és terméketlenségre kárhoztatta az igazságtalanságot, mint Mózes Egyiptomot.
Ő az, aki kiragadott minket a szolgaságból a szabadságra, a sötétségből a világosságra, a halálból az életre, a zsarnokságból az örök királyságba, és új papsággá és örökre választott néppé tett bennünket. Ő a mi üdvösségünk Pászkája, akiben átmentünk a szolgaságból a szabadságra.
Ő az, aki sokakban annyi sok mindent elszenvedett; ő az, aki Ábelben megöletett, Izsákban megkötöztetett, Jákobban vándorolt, Józsefben eladták, Mózesben kitették, a bárányban megölték, Dávidban üldözést szenvedett, és a prófétákban meggyalázták.
Ő az, aki a Szűztől testet öltött, akit keresztre feszítettek, eltemettek, és a halálból feltámadva felment a magas égbe.
Ő a hangot nem adó Bárány. Ő a megölt Bárány; ő az, aki a Szépséges Báránytól, Máriától született. Ő a nyájból kiválasztott, leölésre elvitt, este feláldozott és éjszaka eltemetett Bárány, ő az, aki a keresztfán meg nem töretett, és a földben el nem porladt; ő az, aki feltámadt a halálból, és a sír mélyéből feltámasztotta az embert.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 3, 23-25; Jn 1, 29

V.Mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. *Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.
F.Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. *Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.

NAGYPÉNTEK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

9,11-28

Krisztus a mi főpapunk, saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe.

Testvéreim! Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.
Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget. Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát, hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes. Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.
Miután ugyanis Mózes – a törvény előírása szerint – minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet, e szavakkal: „Ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött.” Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti eszközt is. Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.
Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie, így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 53, 7. 12

V.Mint valami juhot, úgy vitték leölni, és amikor gonoszul bántak vele, nem nyitotta ki a száját. Halálra adták, * Hogy életet adjon népének.
F.Életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták * Hogy életet adjon népének.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszájú Szent János püspök katekéziseiből

(Cat. 3, 13-19: SCh 50, 174-177)

Krisztus vérének ereje

Akartok Krisztus vérének erejéről hallani? Idézzük fel tehát a tényeket, emlékezzünk az előképre, és mondjuk el, mi van az ősi írásokban.
Mózes kiadta az utasítást: Öljetek le egy egyesztendős bárányt, és vérével kenjétek meg az ajtófélfákat (vö. Kiv 12, 1-14). Mit mondasz, Mózes? A bárány vére értelmes embert meg szokott szabadítani? Bizony, úgy van, feleli ő, nem azért, mert vér, hanem azért, mert általa az Úr vérére történik világos utalás. Tehát most az ellenség még sokkal inkább visszavonul, ha meglátja, ugyan nem az előképnek ajtófélfákra felkent vérét, hanem az igazságnak csillogó vérét a hívők ajkán, a vért, amely megszenteli Krisztus templomának az ajtófélfáit.
Akarjátok-e ennek a vérnek másfajta erejét is felmérni? Szeretném tehát, ha megfontolnátok, hogy honnan serkent ki, milyen forrásból jött elő. Magáról a keresztről áradt ki; Urunknak oldalából tört elő. Ugyanis úgy mondja az Evangélium, hogy amikor Jézus meghalt, de még a kereszten függött, odalépett egy katona, és lándzsájával átdöfte oldalát, és abból víz és vér folyt ki. Az egyik a keresztség jelképe, a másik az Eukarisztiáé. A katona megnyitotta Jézus oldalát, és szentséges templomának falába rést ütött, én pedig drágalátos kincset fedeztem fel ott, és ujjongok, mert káprázatos gazdagságra találtam. Éppen így történt azzal a báránnyal is. A zsidók csak egy bárányt öltek meg, és én az áldozat gyümölcsét is felismertem.
Oldalából vér és víz . . . (vö. Jn 19, 34) Kedves hallgatóm, nem engedhetem, hogy elhaladj az oly nagy misztérium titkai mellett. Beszédemnek titkokat hordozó misztikus része még hátravan. Említettem, hogy a keresztséget és az Eukarisztiát jelképezi az a víz és vér. Mert ezekből hozta létre Krisztus az ő szent Egyházát, az újjászületés fürdője által és a Szentlélekből való megújulás által, vagyis a keresztség és az Eukarisztia által, amelyek szemmel látható módon Krisztus oldalából jöttek elő. Krisztus tehát tulajdon oldalából építette az Egyházat, úgy, amint Isten Ádám oldalából hozta elő annak feleséget, Évát.
Ugyanebből az okból állítja Pál is, hogy húsából és csontjaiból vagyunk (vö. Ef 5, 30), Urunk oldalára gondolva. Mert amiképpen abból az említett oldalcsontból alkotta Isten az asszonyt, ugyanúgy Krisztus a maga oldalából adta nekünk azt a vizet és azt a vért, amelyből új teremtéssel létrejött az Egyház. És amiképpen Isten egy álomba merültnek, Ádámnak nyitotta meg oldalát, ugyanígy ő is csak a halál beállta után ajándékozta nekünk ezt a vizet és ezt a vért.
Nézzétek, Krisztus milyen szorosan kötötte magához jegyesét; lássátok, milyen étellel táplál bennünket! Ugyanabból az ételből születünk újjá, és táplálkozunk is. Mert miként az édesanya a természet ösztönzésére siet magzatát tejével és vérével táplálni, úgy Krisztus is, akiket újjászül, azokat mindig táplálja is a vérével.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 1, 18-19; Ef 2, 18; 1 Jn 1, 7

V.Nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok meg, hanem Krisztusnak, az egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. * Az ő réven van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.
F.Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. * Az ő réven van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

NAGYSZOMBAT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből

4, 1-16

Törekedjünk bejutni Isten nyugalmának országába

Testvéreim! Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van az ígéret, hogy nyugalma (országába) bemehetünk. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: „Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam (országába) nem jutnak el.” A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten abbahagyta minden munkáját.” Itt mégis így nyilatkozik:„Nyugalmam (országába) nem jutnak el.” Azaz még hátravan, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket.”
Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az abbahagy minden munkát, mint ahogy az Isten is abbahagyta a magáét. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.
Az Isten szava ugyanis eleven, átható, és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve, és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mt 27, 66. 60. 62

V.Miután eltemették az Urat, lepecsételték a sírt, és a sír bejáratához nagy követ hengerítettek. *Őrséget állítottak a sírhoz, hogy őrizzék azt.
F.A főpapok egybegyűltek Pilátusnál, és figyelmeztették őt. *Őrséget állítottak a sírhoz, hogy őrizzék azt.

MÁSODIK OLVASMÁNY
Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

(PG 43, 439. 451. 462-463)

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot.
Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia.
Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti őt e szavakkal: „Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott!
Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!
Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.
Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre.
Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.
Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.
Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.
Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.
Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

VÁLASZOS ÉNEK
V.Elment a jó Pásztor, az élő vizek Forrása, akinek távozásakor a nap elsötétedett, mert fogoly lett az, aki az első embert foglyul ejtette. * Ma az Üdvözítő megtörte a halál erejét és hatalmát.
F.Megnyitotta a holtak országát, lerombolta a gonosz lélek birodalmát. * Ma az Üdvözítő megtörte a halál erejét és hatalmát.