ÉVKÖZI V.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész, I. hét
I. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Ti vagytok a világ világossága: világosságotok úgy
világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei
Atyátokat.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Pál
apostolnak a galatákhoz írt levele
l, 1-12
Pál evangéliuma
Pál, aki nem embertől,
nem is ember által, hanem Jézus Krisztustól és az őt halálából
feltámasztó Atyaistentől kapta apostoli küldetését, és minden itteni
testvér Galácia egyházainak. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az
Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki feláldozta magát
bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ennek a világnak a gonoszságából,
Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség
örökkön-örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy attól,
aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy
más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki
megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha
akar mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint
amit mi hirdetünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra
megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit
tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel,
vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek
tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.
Biztosítalak benneteket,
testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való.
Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus
kinyilatkoztatásából.
VÁLASZOS ÉNEK Gal l,
3-4. 10
V. Kegyelem
és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus
Krisztustól, * Aki feláldozta magát bűneinkért.
F. Ha még
emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. * Aki
feláldozta.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek
a Galata-levélhez fűzött magyarázatából
(Praefatio: PL 35, 2105-2107)
Értsük meg Isten
kegyelmének ajándékát!
Amikor a galatákhoz ír
az Apostol, akkor az a célja, hogy belássák: Isten kegyelmének ajándéka
folytán ők már nincsenek alávetve az ószövetségi törvénynek. Amikor
ugyanis meghirdette nekik az evangélium kegyelmét, akadtak néhányan a
választott népből, akik, noha névleg már keresztények lettek, de még nem
ér tették meg teljesen a kegyelem ajándékát, ezért továbbra is meg
akarták tartani a terhes ószövetségi törvényeket. Az Úristen azonban nem
a megigazult emberekre, hanem a bűn szolgáira rótta rá e törvények
terhét. A bűnös emberek azért kapták Istentől ezt az igazságos
törvényt, hogy nyilvánvalóvá legyen a saját bűnük; de a törvény nem
törölte el a bűneiket. Hiszen a bűnöket semmi más el nem törli, csali
annak a hitnek a kegyelme, amely a szeretet cselekedeteiben lesz
nyilvánvaló. De a galaták, akik, bár ennek a hitnek kegyelmében éltek,
továbbra is meg akarták tartani ezeket a terhes törvényeket, és azt
bizonygatták, hogy az evangélium csak úgy válik a javukra, ha vállalják
az ószövetségi néphez való tartozás jelét, a körülmetélést, és
megtartják a zsidó szertartás többi külsőleges előírásait is.
Ezért azután Pál
apostolt, aki az evangéliumot hirdette náluk, gyanúsnak kezdték tartani,
mintha nem tartaná meg a többi apostol eljárását, akik a pogányokra is
rákényszerítették a zsidó előírásokat. Az ilyen emberek botránkozása
miatt volt Péter apostol is engedékeny, és így keveredett kétszínűségbe,
mintha maga is azt tartana, hogy a pogányoknak nem használ semmit az
evangélium, ha nem tartják be a zsidó törvény eló'írásait. Ebből a
kétszínűségből éppen Pál apostol mentette ki őt, amint ebben a levélben
is megírja. Ugyanerről a kérdésről van szó a rómaiakhoz írt levélben is.
De úgy tűnik, van valami különbség, mert a római levélben már eldönti a
kérdést, és véget vet annak a vitának, amely a zsidókból és a
pogányokból lett hívők között támadt.
Ebben a levélben viszont
azoknak ír, akutét már megzavart a zsidókból lett keresztények
tekintélye, és akiket rábírtak arra, hogy tartsák meg az ószövetségi
törvény előírásait. Már ugyanis kezdték elhinni nekik, mintha Pál
apostol nem a való igazat hirdetné, amikor nem akarja, hogy
körülmetélkedjenek. Ezért kezdi így a levelét Pál apostol:
Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott
titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más
evangéliumhoz (Gal l, 6).
Ezzel a bevezetéssel
tehát röviden jelzi is írásának tárgyát. Jóllehet már a beköszöntőjében,
amelyben magát nem embertől, nem
is ember által (Gal l, 1) lett
apostolnak mondja � ilyen kitételt más levelében egyáltalán nem találunk
�, elég világosan rámutat arra, hogy akik másokkal ilyeneket elhitetnek,
azok nem Istentől, hanem emberektől vannak. De rámutat arra is, hogy az
evangéliumi tanúságtétel tekintélyét illetőleg őt nem szabad a többi
apostolnál alávalóbbnak tartani, mert ő nem embertől és nem ember által,
hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten rendeléséből apostol.
VÁLASZOS ÉNEK Gal 3,
24-25. 23
V. A törvény
nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hit ben megigazuljunk. * A hit
eljövetelével azonban kike rültünk a nevelő keze alól.
F. Mielőtt a
hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek,
amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. * A hit.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 558.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus kiment egy elhagyatott helyre
imádkozni.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te
szavadra kivetem a hálót.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt
levélből l,
13 - 2, 10
Pál apostoli hivatása
Testvéreim! Hallhattátok
már, hogy azelőtt még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam;
könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és a romlására törtem. A zsidó
vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó
követője voltam atyáim hagyományainak.
De amikor tetszett
annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével
meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a
pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem
mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét
visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmenten
Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt
napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit
itt írok, Isten eló'tt mondom, nem hazugság.
Azután elmentem Szíria
és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát
személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták rólam: ?Aki
valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a
romlására tört." És magasztalták értem az Istent!
Tizennégy évvel később
Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal
vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük,
a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok között
hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló
legyen. Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre,
jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik
azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való
szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy
pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán
megőrizzük számotokra. Azok, akiknek tekintélyük volt � hogy azeló'tt
milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt �, a
tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.
Ellenkezőleg:
elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére
a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki
ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra,
velem is együtt munkálkodott a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás és
János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül
jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és
Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek
körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is
eleget tenni.
VÁLASZOS ÉNEK l Kor 15,
10; Gál 2, 8
V. Isten
kegyelméből vagyok az, ami vagyok. ! Rám árasztott kegyelme nem maradt
bennem hatástalan, hanem mindig velem van.
F. Aki
Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is
együtt munkálkodott a pogányok között. * Rám árasztott kegyelme.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bonaventura püspök
Breviloquiumából
(Prológus: Opera omnia
5, 201-202)
Jézus Krisztus ismeretéből
ered az egész Szentírás megértése
A Szentírás keletkezése
nem emberi erőfeszítésnek, hanem isteni kinyilatkoztatásnak köszönhető.
Ez a kinyilatkoztatás a világosság
Atyjától ered, tőle származik minden közösség az égen és a földön
(Ef 3, 15). Fia, Jézus Krisztus által,
tőle árad ránk a Szentlélek, és a Szentlélek által kapjuk a hitet, aki
úgy osztogatja kinek-kinek ajándékait, ahogyan akarja, és
a hittel Jézus Krisztus lakik a
szívünkben (vő. Ef 3, 17).
Ez Jézus Krisztusnak az
az ismerete, amelyből az egész Szentírás ereje és megértése ered. Ezért
lehetetlen, hogy valaki megismerkedjék a Szentírással anélkül hogy
előzőleg meg ne kapja Jézus Krisztus belénk öntött hitét, mint az egész
Szentírás világító lámpását, ajtaját és alapját. Amíg távol járunk
ugyanis az Úrtól, addig ez a hit lesz minden természetfeletti
megvilágosításnak a szilárd alapja, irányító fénye és bevezető' ajtaja.
Ennek a hitnek a mértéke szerint van kiosztva a kapott isteni bölcsesség
is, nehogy valaki többre becsülje
magát a kelleténél, hanem józanul gondolkodjék mindenki az Istentől neki
juttatott hit mértéke szerint (vő.
Rom 12, 3).
A Szentírás tanítása,
vagyis gyümölcse, nem akármi, hanem az örök boldogság teljessége. Mert
ez olyan írás, amely az örök élet igeit tartalmazza, amelyet nemcsak
azért írtait, hogy elhiggyük, hanem azért is, hogy általa elnyerjük az
örök életet, s abban majd látni és szeretni fogunk, és összes vágyaink
beteljesednek. Majd ha mindez beteljesül, akkor fogjuk igazán megismerni
Krisztusnak minden értelmet
meghaladó szeretetét, és akkor
betelünk majd Isten egész
teljességével (Ef 3, 19). Ebbe a
teljességbe akar bevezetni minket a Szentírás az előbb idézett apostoli
szó igazsága szerint. Ezzel a céllal, ezzel a szándékkal kell kutatni,
tanítani és hallgatni a Szentírást.
S hogy ehhez a célhoz és
gyümölcshöz a Szentírás egyenesen vezető útján haladva biztosan
eljussunk, az elején kell azt kezdenünk. Azaz tiszta hittel lépjünk a
világosság Atyja elé, szívünkben hajtsunk térdet előtte, hogy Fia által
a Szentlélekben adja meg nekünk Jézus Krisztus igaz ismeretét és
ismeretével szeretetét is, hogy őt így megismerve és szeretve, s
ugyanígy a hitben megalapozva és a szeretetben gyökeret verve,
megismerhessük a Szentírásnak
szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét
(vő. Ef 3, 18), s ezen az ismeretünkön
keresztül eljuthassunk a Szentháromság legteljesebb megismerésére és
mindent felülmúló szeretetére. Erre tör a szentek vágyakozása, ebben van
meg együtt minden igazság és jóság beteljesülése.
VÁLASZOS ÉNEK Lk 24, 27.
25
V.
Jézus Mózesen elkezdve az összes prófétánál
*
Megmagyarázta nekik, amit az írásokban róla írtak.
F. Ó, ti
balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. *
Megmagyarázta nekik.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt
levélből 2,
11 � 3, 14
Az igaz a hitből él
Testvéreim! Amikor Péter
Antiochiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt
ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal,
azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott, és különvált
tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Az ingadozásban a többi zsidó is
követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe.
Amikor tehát láttam,
hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk
előtt megmondtam Péternek: ?Ha te zsidó létedre pogány módon és nem
zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy
zsidó szokásokat kövessenek?"
Mi születésünknél fogva
zsidók vagyunk, nem bűnös pogányok. Tudjuk azonban, hogy az embert nem a
törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett
hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett
hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz
a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá. Ha azonban mi
azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bűnössé válnánk,
akkor vajon Krisztus nem a bűnt mozdítaná-e elő? Semmi esetre sem. Ha
ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek
bizonyulok. Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az
Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek,
de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most
még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett, és
feláldozta magát értem. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a
törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.
Ti ostoba galaták! Ki
babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak,
amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?
Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által
kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire
értelmetlenek vagytok, hogy amit leiekben kezdtetek, most testben
akarjátok bevégezni? Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor
csakugyan hiába! Áld tehát a Lelket adja nektek, és csodáltat művel
köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el?
Ugyanaz történik, mint
Ábrahám esetében: ?Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált."
Értsétek meg jól: alti a hitből él, az Ábrahám fia. Mivel az írás előre
látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre
hirdette Ábrahámnak: ?Benned nyer áldást minden nép." Eszerint akik
hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.
Azokat viszont, akik a
törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az írás ugyanis
ezt mondja: ?Átkozott mind, alti nem tartja meg hűségesen, ami a
törvényben van." Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik
az Isten előtt igazzá, mert ?az igaz a hitből él". A törvény azonban nem
a hitből származik, hanem: ?Aki teljesíti, élni fog."
Krisztus megváltott
minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az írás
szerint: ?Átkozott mind, áld a fán függ." így szállt az Ábrahámnak szóló
áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek
ígéretét.
VÁLASZOS ÉNEK Gal 2, 16.
21
V. Az embert
nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba
vetett hit. * Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba
vetett hitben váljunk igazzá, és nem a törvény szerinti tettekben.
F. Mert ha a
törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg. * Ezért
elfogadtuk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Origenész áldozópapnak a
Teremtés könyvéről mon dott szentbeszédeiből
(Horn. 8, 6. 8. 9: PG 12, 206-209)
Ábrahám áldozata
Ábrahám fogta az
égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe
vette a tüzet és a kést. így mentek egymás mellett
(Tér 22, 6). Az a tény,
hogy Izsák maga vitte az égőáldozathoz a fát a saját számára, annak az
eló'képe, hogy Krisztus is maga hordozta a saját keresztjét. Az
áldozathoz való fát vinni azonban papi feladat volt, így lett tehát
áldozat is és pap is. Erre céloz a szent szöveg is, amikor így
folytatja: mentek egymás mellett.
Amikor ugyanis Ábrahám, mint aki
áldozatot akart bemutatni, viszi a tüzet és a kést, akkor Izsák nem
utána megy, hanem mellette, hogy ezzel is kifejezésre jusson: vele
együtt papi ténykedést végez.
S mi történik ezután?
Ezt olvassuk: Akkor Izsák
megszólította Ábrahámot: ?Atyám!"
A fiú ajkáról pont ebben az időben előtörő kedves szó nagy kísértést
jelentett. El tudod képzelni, hogy a feláldozásra szánt gyermek hangja
mennyire szíven találta az atyát? És bár Ábrahám hite erősebb volt,
mégsem rejti el benső érzelmeit, amikor így válaszol:
Igen, fiam!
És amaz:
?Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány
az égőáldozathoz?" Ábrahám így felelt: ?Isten majd gondoskodik bárányról
az égőáldozathoz, fiam." (Tér 22,
7-8).
Engem valahogy mindig
mélyen meghat Ábrahámnak ez az igen nagy szeretetet eláruló, de mégis
óvatos felelete. Nem tudhatom, hogy mire gondolt ekkor a lelkében,
hiszen nem a jelenről, hanem a jövőről szól, hogy
Isten majd maga gondoskodik bárányról.
Tehát a jövendőről beszélt fiának,
alti pedig a jelen helyzetre vonatkozóan érdeklődött. Isten ugyanis
Krisztusban gondoskodott magának áldozati Bárányról.
Akkor Ábrahám kinyújtotta
kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az
égből, és azt mondta: ?Ábrahám, Ábrahám!" ?Itt vagyok" � felelte. Az
folytatta: ?Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már
tudom, hogy féled az Istent"
(Tér 22, 10-12). Hasonlítsuk össze
ezeket a szavakat az Apostoléval, aki így szól Istenről:
Saját Fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért áldozatul adta (Rom
8, 32). Lásd meg ebből, hogy nagylelkűségében Isten mennyire felülmúlja
az embereket. Ábrahám Istennek áldoza tul ajánlotta fel halandó fiát,
áld azután mégsem halt meg, Isten viszont az ő halhatatlan Fiát adta
halálra áldozatul mindenkiért.
Amikor Ábrahám fölemelte
szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban.
A
fentiekben, gondolom, már eléggé hangsúlyoztuk, hogy Izsák Krisztus
előképe, de úgy tűnik, hogy az itt szereplő kos is Krisztus előképe. De
hogy miképp vonatkozhat Krisztusra mindkettő, tudniillik Izsák, akit nem
öltek le, és a kos, amelyet tényleg leöltek, ezt megérteni fáradságos
elmélyülés jutalma. Krisztus ugyanis az Isten Igéje is, de
az Ige testté
is
lett
0n l, 14).
Krisztus tehát szenved,
de testben; elszenvedi a halált emberi természetében, így ez a kos az
előképe, amint János is mondja:
íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit
(Jn l, 29). Maga az Ige azonban
megmarad a maga romolhatatlansagában, tudniillik Krisztus az isteni
természete szerint, és az ő előképe Izsák. Ezért ő áldozat is, de isteni
természete szerint Főpap is. Hiszen Krisztus az, aki bemutatja emberi
természetében az áldozatot az Atyának, és ő maga lett a kereszt oltárán
az áldozat is.
VÁLASZOS ÉNEK Jn 19,
16-17; Tér 22, 6
V. Átvették
Jézust, és elvezették. * Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az
úgynevezett Koponyák helyére.
F. Ábrahám
fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta. * Maga
vitte.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt
levélből 3,
15 � 4, 7
Az ószövetségi törvény
rendeltetése
Testvérek, emberi
szokásra hivatkozom. Az ember jogerős végrendeletét senki sem
érvénytelenítheti, nem másíthatja meg. Nos, az ígéret Ábrahámnak és
leszármazottjánali szólt. Nem azt mondja (az írás): ?és
leszármazottainak", mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek:
?leszármazottadnak", s ez Krisztus.
Ezzel azt akarom
mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a
négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az
ígéret tehát nem vesztheti el hatályát. Ha ugyanis a törvényből folyna
az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete
alapján ajándékozta meg az Isten.
Mire való tehát a
törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott,
akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítő réven.
Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy. Ellentétben áll
tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha a törvénynek lett
volna éltető ereje, akkor valóban a törvényből fakadna az igazzá válás.
De az írás mindent
bűnösnek nyilvánított, hogy a hívők a Jézus Krisztusba vetett hit
folyományaként részesüljenek az ígéretben.
Mielőtt a hit
elérkezett, a törvény fogott össze, és őrzött meg minket a hitnek,
amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. így a törvény nevelőnk lett
Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. A hit eljövetelével azonban
kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus
Krisztusba vetett hitben.
Mert mindannyian, akik
megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs
többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert
mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi
vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.
Azzal folytatom, hogy
amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet
mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától
meghatározott ideig, így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ
elemeinek szolgálatában álltunk.
De amikor elérkezett az
idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, alti asszonytól született, és
ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény
szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai
vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, alti őt így
szólítja: ?Abba, Atya!" Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha
fiú, altkor Isten kegyelméből örökös is.
VÁLASZOS ÉNEK Gal 3, 27.
28; Ef 4, 24
V.
Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek
magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, * Mert mindannyian eggyé
lettetek Krisztus Jézusban.
F. Öltsétek
magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult
és valóban szent teremtmény. * Mert mindannyian.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspök
leveleiből
(Ép. 35, 4-6. 13: PL 16 /ed. 1845/,
10/8-1079. 1081)
Isten örökösei, Krisztus
társörökösei vagyunk
Az
Apostol ezt mondja:
Aki lélekkel megöli a test
cselekedeteit, az élni fog (vö.
Róm 8, 13). Nem csoda, hogy él, hiszen Isten gyermekévé lesz, aki Isten
Lelkét birtokolja. Éppen azért Isten gyermeke, hogy már ne vegye többe
magára a szolgaság lelkét, hanem a fogadott gyermekség lelkét;
olyannyira, hogy már a Szentlélek tegyen bizonyságot lelkűnkben
istengyermeki mivoltunkról. A Szentlélek tanúsága pedig az, hogy ő
kiáltja a szívünkben: Abba, Atya,
amint a galatáknak szóló levélben
is írva van (Gál 4, 6). De ó' tesz arról is magasztos bizonyságot, hogy
Isten gyermekei vagyunk: hiszen mi
Istennek örökösei és Krisztusnak
társörökösei vagyunk (Rom 8, 17);
társörököse pedig az, aki megdicsőül vele együtt; viszont az dicsó'ül
meg vele együtt, aki érte szenvedve együtt szenved vele.
S hogy erre a
szenvedésre lelkesítsen minket az Apostol, hozzáteszi: mindaz, amit
elszenvedünk, kicsi és nem mérhető ahhoz a viszonzásul adott eljövendő
nagy jutalomhoz, amely majd megnyilvánul rajtunk, amikor újjáalakul
bennünk az Isten képe, és méltók leszünk színről színre látni az ő
dicsőségét.
S hogy ennek az
eljövendő megnyilvánulásnak a nagyszerűségét még jobban kiemelje,
hozzáfűzi: maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak ezt a
megnyilvánulását. A természet ugyanis múlandóságnak van alávetve, nem
mert akarja, hanem a remény miatt, mivel a teremtett világ Krisztustól
várja szolgálata jutalmát, és majd maga is felszabadul a múlandóság
szolgai állapotából az Isten fiainak dicsőséges szabadságára, így lesz
majd egyforma az egész természetnek és Isten gyermekeinek szabadsága,
amikor majd megnyilvánul rajtuk saját dicsőségük. Most azonban, amíg ez
a megnyilvánulás késik, az egész természet együtt sóhajtozik, és várja
fogadott gyermekségünk és megváltásunk dicsőségét, már kívánva kívánja
az üdvözült életet, és meg akar szabadulni a múlandóság szolgai
állapotából.
Ez a törekvés abból is
nyilvánvaló, hogy a Szentlélek első ajándékait megkapva már sóhajtoznak
utána, és várják a fogadott gyermekséget. Ez a gyermekké fogadás az
egész testnek a megváltása, amikor az ember színről színre fogja majd
látni az isteni és örök Jóságot, mint Isten örökbe fogadott gyermeke. Ez
a gyermekké fogadás az Úr Egyházában már meg valósul, amikor a
Szentlélek így kiált: Abba, Atya,
amint ezt a galatákhoz írt
levélben olvasod. Ez a gyermekké fogadás azonban csak akkor lesz egészen
teljes, amikor valamennyien feltámadnak romolhatatlanságban,
tisztességben, dicsőségben, és méltók lesznek arra, hogy színről színre
lássák Istent. Az emberi természet akkor fogja majd érezni, hogy egészen
meg van váltva. Ezért dicsekszik így az Apostol:
Megváltásunk még reménybeli
(Rom 8, 24). A remény ugyanis üdvözít,
amint a hit is, amelyről írva van:
A hited üdvözített téged
(Mt 9, 22).
VÁLASZOS ÉNEK Róm 8, 17;
5, 9
V. Istennek
örökösei, Krisztusnak társörökösei vagyunk. * Előbb azonban szenvednünk
kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
F.
Vére árán igazzá váltunk, most még
sokkal inkább megment bennünket haragjától.
*
Élőbb azonban.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csalt a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A gálatokhoz írt
levélből 4,
8-31
Az Újszövetség
gyermekeinek szabadsága és isteni öröksége
Testvéreim! Azelőtt nem
ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában
nem azok. Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is
ismer titeket, hogyan térhettek vissza az eró'tlen és esendő elemekhez,
ismét szolgálni akarván nekik? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és
esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán hiába fáradtam
értetek.
Kérlek benneteket,
testvérek, legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan lettem, mint
ti. Semmivel nem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy először beteg
testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltatok a
próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem
vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten
angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom,
hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok
volna nekem. Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam
nektek?
Némelyek nem jó
szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem,
hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak
akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait
szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha
ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.
Mondjátok csak, ti, akik
a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? Az írásban
ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a
másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test erejéből született,
a szabad asszonytól való ellenben az ígéret kegyelméből. Ennek jelképes
értelme van.
A két asszony a két
szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül:
ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai
Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. A
szabad asszony ellenben a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi
anyánk. Hiszen írva van: ?Örülj te, magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki
örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdói. Mert több a gyermeke a magányosnak,
mint annak, akinek férje van."
Ti tehát, testvéreim, az
ígéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született
üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az írás?
?Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad
asszony fiával."
Mi tehát, testvérek, nem
a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. A szabadságot
Krisztus szerezte meg nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK Gal 4, 28.
31; 2 Kor 3, 17
V. Mi az
ígéret fiai vagyunk, mint Izsák. Mi tehát nem a szolgáló fiai vagyunk,
hanem a szabad asszonyéi. * A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.
F. Az Úr
ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. * A szabadságot.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek
a Galata-levélhez fűzött magyarázatából
(Nn. 37. 38: PL 35, 2131-2132)
Krisztus alakuljon ki
bennetek!
Az Apostol arra kéri a
galatákat: Legyetek olyanok, mint
én, aki, bár zsidónak születtem, a
külsőséges zsidó törvényeket lelki megítéléssel már megvetem.
Hiszen én is olyan lettem, mint ti
(Gál 4, 12): vagyis ember vagyok.
Azután ügyesen és tapintatosan emlékezteti ó'ket a szeretetére, hogy ne
tekintsék ellenségüknek. Azt írja ugyanis nekik:
Testvérek, semmivel sem bántottatok meg
(Gál 4, 12). Mintha azt mondaná:
?Ne gondoljátok tehát, hogy én akarnálak titeket megbántani."
Még azt is mondja:
Fiaim
� azért, hogy kövessék ó't, mint
atyjukat �, újra a szülés
fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek
(Gál 4, 19). Ezt inkább az
Anyaszentegyház nevében mondja, mert máshol meg így ír:
Olyan szelíden viselkedtünk körötökben,
mint a gyermekét dajkáló anya (l
Tessz 2, 7).
A hit által formálódik
ki Krisztus annak a hívó' embernek a lelke mélyén, aki a kegyelem
szabadságára meghívást kapott, áld szelíd és alázatos szívű, áld nem
kérkedik tettei érdemeivel, hiszen nincs is saját érdeme. De a kegyelem
indítására már szerezhet az ember vala mi érdemet azzal, hogy jót tesz
mással, akit Krisztus az ő legkisebb testvérének hív, illetve saját
magával azonosítja, hiszen ó' mondja:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel
is tettetek, velem tettétek (Mt
25, 40). Abban alakul ki Krisztus, aki befogadja Krisztust, viszon az
fogadja be Krisztust, áld Krisztushoz ragaszkodik lelki szeretettel.
Ebből következik, hogy
Krisztus követésével alakul ki maga Krisztus az emberben, éspedig olyan
fokban, amennyire követi őt. János mondja:
Aki azt állítja, hogy Krisztusban él,
annak úgy kell élnie, ahogyan o élt
(l Jn 2, 6).
De mivel az anyákban
fogantatik az ember, hogy menükben kialakuljon, és ha már kifejlődik, a
szülés fájdalmaival hozzák a világra, ezért fel lehet vetni a kérdést:
Mit akar mondani az Apostol, amikor ezt írja:
Újra a szülés fájdalmait szenvedem
értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek?
(Gál 4, 19). E szülési fajdalmali alatt
azokat az aggódó gondoskodásait kell értenünk, amelyeket értük
elszenvedett, hogy újjászülessenek Krisztusban, és most újra a szülés
fajdalmait szenvedi értük a félrevezető tanítások veszélye miatt, hiszen
észrevette, hogy ezek megzavarták őket. Ez az irántuk való aggódó
gondoskodása, amelyet ő szülési fájdalomnak mond, mindaddig meglesz,
amíg el nem jutnak a krisztusi
teljesség nagykorúságára, hogy már semmi téves tanítás szele magával ne
sodorja okét (vő. Ef 4, 13-14).
Tehát nem a hitük
kezdete miatt, hiszen már újjászülettek a hitben, hanem a hitben való
megerősödésük és tökéletességük miatt mondta:
Újra a szülés fájdalmait szenvedem
értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek
(Gál 4, 19). Ezt a vajúdást más szóval
és máshol is említi, amikor így ír:
Naponként zaklatás ér, az összes egyház
gondja rám nehezedik. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki
botránkozik meg, hogy én ne égnék? (2
Kor 11, 28-29).
VÁLASZOS ÉNEK Ef 4, 15;
Péld 4, 18
V.
Igazságban kell élnünk és szeretetben, * Hogy egyre
inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.
F. Az igaz
ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap
nem lesz. * Hogy egyre.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt
levélből 5,
1-25
Isten
gyermekeinek szabadsága.
Testvéreim! Álljatok
szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak
benneteket. Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit
sem használ nektek. Azt is kijelentem a körülmetélkedőknek, hogy
kötelesek az egész törvényt megtartani. Ha a törvényben keresitek az
igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól, és elvesztettétek kegyelmét.
Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó
reményt. Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki
körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben
teljesedik ki.
Eddig jól futottatok, ki
akadályozott meg benneteket az igazság követésében? Ez a lelkület nem
attól való, aki meghívott titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát
megerjeszti.
Bízom bennetek az Úrban,
hogy ti sem vélekedtek másként. Aki pedig zavart kelt köztetek, viseli
majd büntetését, bárki legyen is. Testvérek, ami engem illet, ha csak a
körülmetélkedést hirdetném, talán továbbra is üldöznének? De altkor
megszűnnék a kereszt botránya. Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat
azok, akik zavart támasztanak köztetek!
Testvérek, a
meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a
test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész
törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint
saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy
felfaljátok egymást.
Kérlek tehát benneteket,
hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test
kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test
ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit
szeretnétek. Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a
törvénynek.
A test cselekedetei
nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás,
babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés,
szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás
és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelenteni:
Aliili ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.
A Lélek gyümölcsei
viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus
Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és
kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a
Léleknek megfelelően.
VÁLASZOS ÉNEK Gal 5, 18.
22. 23-25
V. Vezessen
benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. * A Lélek
gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség.
F. Ha a
Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Lélek nek megfelelően. * A
Lélek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa
beszédeiből
(Sermo in Nativitate Domini 7, 2. 6: PL
54, 217-218. 220-221)
Ismerd fel méltóságodat!
Amikor a mi Urunk, Jézus
Krisztus, a valóságos ember � áld sohasem szűnt meg igaz Isten lenni �
megszületett, saját személyében új teremtményt indított el útjára; test
szerint való születése által lelki születést szerzett az emberiségnek.
Ki tudná ésszel fölérni ezt a titokzatos isteni eseményt, ki tudná
szavakkal érzékeltetni ezt a nagy kegyelmet? Most az ártatlanság váltja
fel a gonoszságot, és új élet a régit; fogadott gyermekké lesznek az
idegenek, és átveszik az örökséget a jövevények.
Ébredj, ember, és
döbbenj rá méltóságodra! Vedd észre, hogy Isten képmása lettél;
eltorzult ugyan ez a képmás Ádámban, de visszanyerte régi alakját
Krisztusban. A föld, a tenger, az égbolt, a levegő', a vizek és folyók
rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól!
És ami szép és csodálatos bennük, dicsérd és dicsőítsd érte a Teremtőt.
Élvezd a nap sugarát
testedben, szellemed pedig siessen boldogan átölelni azt az igaz
világosságot, amely megvilágít
minden embert, aki a világba jön
(vő. Jn l, 9). Róla mondja a Próféta:
Tekintsetek rá, és eláraszt a fény
benneteket, és arcotokat nem érheti szégyen
(Zsolt 33, 6). Mert ha Isten temploma
vagyunk, és Isten Lelke lakik bennünk, akkor bármelyik hívó' több
gazdagságot hordoz a lelkében, mint amennyit megcsodál a csillagos égen.
Nem azért mondom ezt,
szeretteim, nem azért kötöm ezt a lelketekre, hogy lenézzétek Isten
teremtett világát, vagy pedig bármi hitelleneset is gyanítsatok abban a
jóban, amit a jóságos Isten alkotott, hanem azért, hogy mindenféle
teremtménnyel és mindazzal, amivel oly gyönyörűen van berendezve ez a
világ, ésszerűen és mértékletesen éljetek. Mint ahogy az Apostol mondja:
A látható ugyanis múlandó, a
láthatatlan azonban örök (2 Kor 4,
18).
Születésünk ebbe a
világba állított be minket, újjászületésünk pedig az eljövendőbe. Ne
legyünk tehát evilági javak szolgái, hanem az örök értékek keresó'i.
Hogy pedig ezt a
reményünket közelebbről is megismerjük, értsük meg jól, hogy mit adott a
mi természetünknek az isteni kegyelem. Hallgassuk meg hát az Apostolt:
Meghaltatok, és életetek
Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi
Életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben
(Kol 3, 3-4), aki él és uralkodik az
Atyával és a Szentlé lekkel mindörökkön-Örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 143,
9; 117, 28
V. Új éneket
énekelek néked, Istenem, * Tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
F. Hálát
adok neked, te vagy Istenem; magasztallak, Istenem, téged! * Tízhúrú.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csalt a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt
levélből 5,
25 � 6, 18
Intés a szeretetre és a
buzgóságra
Testvérek! Ha a Lélek
szerint élünk, viselkedj unit is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk
kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.
Ha valakit botláson
értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében.
De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. Hordozzátok egymás terhet,
így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki,
holott semmi, önmagát áltatja. Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre,
dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. Hiszen
mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.
Akit a (keresztény)
igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából.
Ne áltassátok magatokat:
Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki
tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a
lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a
jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk
van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.
Nézzétek, mekkora
betűkkel írok nektek a saját kezemmel!
Akik test szerint
akarnak tetszeni, körülmetélkedésre kényszerítenek titeket, csak azért,
hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Hiszen maguk a
körülmetéltek sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti
körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek.
Én azonban nem akarok
mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa
keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert Jézus
Krisztusban sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség,
hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a
szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
Ezután senki ne okozzon
kellemetlenséget nekem, mert az Úr Jézus jegyeit viselem testemen.
A mi Urunk, Jézus
Krisztus kegyelme legyen lelkekkel, testvérek! Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK Gál 6, 8;
Jn 6, 64
V. Amit az
ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat
majd romlást. * Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök
életet.
F. A lélek
az, ami éltet, a test nem használ semmit. * Alii ellenben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Boldog Izsák etoile-i*
apát beszédeiből
(Sermo 31: PL 194, 1292-1293)
A szeretet mindennél
nagyobb
Miért van az,
testvéreim, hogy egymás közt csak olyan csekély buzgósággal keressük az
alkalmakat az üdvös tettek végzésére? Miért nem sietünk segítséget
nyújtani akkor, amikor látjuk, hogy igen nagy szükségben van valaki?
Miért nem hordozzuk, mint testvérek, egymás terheit? Erre figyelmeztet
ugyanis a szent Apostol is, amikor így ír:
Hordozzátok egymás terhét, így
teljesítitek Krisztus törvényét (Gal
6, 2); és másik helyen így ír:
Viseljétek el egymást szeretettel
(Ef 4, 2). Kétségtelen, ez Krisztus törvénye!
Ha valamelyik
testvéremben � akár természeti adottságából, akár pedig testi vagy lelki
gyengeségéből � olyan valamit veszek észre, amin nem lehet változtatni,
miért nem viselem el azt türelemmel, és miért nem nyugszom meg
készséggel, hiszen azt olvasom a Szentírásban, hogy:
Ölükben hordozzák gyermekeiket, és
térdükön becézik őket (vö. Iz 66,
12). Talán éppen azért nem, mert pont az az erény hiányzik belőlem,
amely mindent elvisel, amely türelmes a másik elviselésében, és amely
nagylelkűen szeret.
Mindenesetre ez annak a
Krisztusnak a parancsa, aki
valójában a mi betegségeinket viselte
szenvedésében,
és a mi fájdalmainkat hordozta
(vö. íz 53, 4) értünk szenvedve, hiszen
szeretett minket, akiket elviselt, és elviselt minket, akiket szeretett.
Aki viszont valamilyen hibában levő testvérével szemben ellenséges
érzülettel viseltetik, és aki megtámadja testvérét bármilyen gyengesége
miatt is, az kétségtelenül az ördög akaratát szolgálja, és teljesíti is
azt. Tehát résztvevő szívvel legyünk egymás iránt, szeressük
embertestvéreinket, viseljük el gyengeségeiket, de ne kövessük hibáikat.
Isten előtt nagy értéke
van mindannak az erkölcsi magatartásnak, amely őszintén törekszik Isten
szeretetére és Isten miatt az embertárs szeretetére, bármilyen formában
is nyilvánuljon meg az külsőleg. Hiszen éppen maga a szeretet az, aminek
döntenie kell mindenben, hogy cselekedjék-e az ember vagy sem, hogy
valamit megváltoztasson-e, vagy változatlanul hagyjon. Mert maga a
szeretet egyrészt az az indíték, amely miatt meg kell tenni mindent,
másrészt viszont maga a cél is, amelynek megvalósítására kell mindent
végezni. Nem lesz ugyanis bűn az, amit igazán a szeretet miatt,
szeretetből és szeretettel cselekszünk.
Ezt a szeretetet adja
meg nekünk jóságosán az, aki előtt e szeretet nélkül nem lehetünk
kedvesek, és aki nélkül egyáltalán semmit sem tehetünk, aki mint Isten
él és uralkodik örök időkön át. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK l Jn 3,
11; Gál 5, 14
V. Ezt az
üzenetet halljuk kezdettől fogva: * Szeressük egymást!
F. Az egész
törvény ebben a mondatban teljesedik be: * Szeressük egymást!
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd
szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert
csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk.
|