ÉVKÖZI VII.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész,
III. hét
I. ESTI
DICSÉRET
Magnificat-ant.
Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, így
lesztek fiai mennyei Atyátoknak, mondja az Úr.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik A Prédikátor
könyve l,
1-18
Minden hiábavalóság!
A Prédikátornak,
Dávid
fiának,
Jeruzsálem királyának
szavai.
Hiábavalóság,
csalt hiábavalóság,
ezt mondja a Prédikátor,
hiábavalóság,
csupa hiábavalóság.
Minden
hiábavalóság!
Mi
haszna az embernek minden
fáradozásából, amit
magára vállal a nap alatt?
Az egyik nemzedék megy,
a másik jön, de a föld örökké megmarad. A nap fölkel, és a nap
lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. A szél dél felé fúj,
északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér � így ismétli járását a
szél. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a
folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.
Minden fáraszt. Nem
mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget
hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint:
semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: ?Lám, ez új", az is
rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az
emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még
később lesznek.
Én, a Prédikátor
Izrael királya
voltam Jeruzsálemben. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent
megvizsgálok
és kikutatok,
ami
az ég alatt történik.
Ilyen hálátlan feladatot bízott
Isten az ember fiaira,
hogy vesződjenek vele. Láttam mindent,
ami
csali
végbemegy a nap alatt, és kiderült:
minden
csak hiábavalóság
és szélkergetés. Ami
görbe, nem válhat egyenessé, ami
nincs,
azt nem lehet számba venni.
Így szóltam magamban:
Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, alti előttem
Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra
vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az
esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak
szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és
aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is foltozza.
VÁLASZOS ÉNEK Préd l,
14; 5, 14; l Tim 6, 7
V.
Láttam mindent, ami csalt végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden
csak hiábavalóság és szélkergetés. * Az ember mezítelenül született, s
úgy megy el innét, amint jött, semmi sem marad a kezében.
F. Semmit
sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. * Az ember.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hitvalló Maximus
apátnak ?A szeretet" című értekezéséből
(Centuria l, cap. l, 4-5. 16-17. 23-24.
26-28. 30-40: PG 90, 962-967)
Szeretet nélkül minden
csak hiábavalóság
A szeretet nem más, mint
az emberi
léleknek az a jóindulata,
amely semmit
sem akar
Isten szándéka ellenére cselekedni.
Ennek a szeretetnek erényét azonban nem képes elsajátítani
egyetlen egy olyan ember sem, akinek
lelkét bármilyen
földi
érték
is rabjává tette.
Aki
szereti
Istent, az többre becsüli
Alkotója felismerését
és megismerését
minden
általa teremtett dolognál, és lelke minden
vágyával és szeretetével késedelem nélkül átadja magát neki.
Minthogy pedig mindaz,
ami létezik, Isten alkotása, aki önmaga miatt teremtette azt, világos,
hogy az Alkotó jóval kiválóbb, mint művei; aki tehát az összehasonlítást
nem tűrő örök Jóságot elhagyja, és alacsonyabb dologhoz ragaszkodik, az
kevesebbre tartja Istent, mint az általa teremtett dolgokat.
Aki ismeri és teljesíti parancsaimat �
mondja az Úr �,
az szeret engem
(Jn 14, 21).
Az az én parancsom �
folytatja �,
hogy szeressétek egymást
0n 15, 12). Tehát áld nem szereti
embertársát, az nem tartja meg a parancsot. Aki viszont nem tartja meg a
parancsot, az nem is szeretheti az Urat.
Az a boldog ember, áld minden
embertársát egyformán képes szeretni.
Aki Istent szereti,
mindenképp szereti embertársát is; az ilyen ember pedig képtelen pénzt
gyűjtögetni, hanem inkább isteni bőkezűséggel szétosztogatja azt minden
rászoruló embertestvérének.
Aki Isten jóságát
utánozza, az alamizsnát ad jónak és rossznak, igaznak és hamisnak, és
semmi különbséget sem tesz köztük, hanem egyaránt ad nekik anyagi
segítséget a tényleges szükségükhöz képest. Azonban az ilyen ember is
jobban teszi, ha jószándékú előnyben részesíti azt a rászorulót, aki
erényekben tündöklik és törekvő.
Természetesen a
felebaráti szeretet érzülete nem csak a pénzadományok osztogatásában
mutatkozik meg, hanem még sokkal inkább a vallási igazságok
megismertetésében és személyes szolgálatok nyújtásában lesz nyilvánvaló.
Ha valaki minden
szenvedély és erkölcsi hiba nélkül még egészen világi dolgokban is
okosan és őszinte szeretettel segít embertársának, már az is az isteni
szeretetben való jártasságáról tesz tanúságot.
Akinek szívébe
beköltözött az isteni szeretet, az nem késlekedik, és el sem fárad a
szeretetben követni magát a jóságos Úristent, mint a szent életű
Jeremiás mondja. Sőt képes lesz erős szívvel elviselni minden
fáradtságot, gyalázatot, igazságtalanságot is, soha senkiről semmi
rosszat föl nem tételezve.
Ne bizakodjatok, mondván:
az Úr temploma vagyunk �
int
a szent próféta, Jeremiás
(vő. Jer 7, 4). Te se mondd, hogy ?Jézus Krisztusban,
a mi
Urunkban való puszta hit
egymagában
is képes engem üdvözíteni."
Nincs
igazad, mert ha ki
nem mutatod cselekedeteiddel
az
iránta való szeretetedet, nem fog téged üdvözíteni.
Ami
pedig
ezt a puszta hitet
illeti,
erre nézve mondja az Apostol:
Az ördögök is hisznek, és remegnek
(Jak 2, 19).
A szeretet gyakorlása:
az embertárs iránti, szívből jövő jó cselekedet, a nagylelkűség és a
türelem, sőt még az evilági dolgoknak a helyes felhasználása is.
VÁLASZOS ÉNEK Jn 13, 34;
l Jn 2, 10. 3
V. Új
parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket. * Aki szereti testvérét, már eljutott a világosságra.
F. Abból
tudjuk meg, hogy megismertük,
hogy megtartjuk parancsait.
* Aki
szereti.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 558.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
A béna felkelt, fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve
hazament. Mindnyájan, akiit ezt látták, magasztalták Istent.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
II. ESTI
DICSÉRET
Magnificat-ant.
Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti
ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni, � mondja az
Úr.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
2, 1-3.
12-26
Az élvezetek és az emberi
bölcsesség hiábavalósága,
Azt mondtam magamban:
Rajta! Próbálkozzál a vigassággal, és élvezd az életet! De kiderült: ez
is hiábavalóság. A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra:
Mire jó ez? Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de
szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az
esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az ember fiainak, s mit
csinálnak életük folyamán az ég alatt.
Elgondolkodtam a
bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál
majd a király utódja. Azt, amit már régen is tettek. S láttam, hogy a
bölcsesség fölülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget. A
bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy
és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám
is a balgának sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs?
És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! Valóban, a bölcs emlékezete
éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind
a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. Meggyűlöltem az
életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt
folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!
Meggyűlöltem minden
művemet, amit
létrehoztam a földön, hiszen
az utódomra kell hagynom. Ki
tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis
teljesen szabadon rendelkezik
majd munkám minden
gyümölcsével, amire
annyi
fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez
is hiábavalóság!
Odáig
jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek a miatt
a fáradozás miatt,
amit
magamra vállaltam a nap alatt. Hisz
jó néhány ember dolgozott bölcsen, okosan és sikerrel,
aztán át kell engednie
szerzeményét olyannak, aki
mit
sem fá radt érte. Ez
is hiábavalóság
és nagy baj!
Igen, mije
marad az embernek minden
fáradozásából és törekvéséből, amivel
emésztette magát életében? Valóban: minden
napja csupa szenvedés, és minden
tevékenysége csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni.
Ez
is hiábavalóság!
Nem tehet jobbat az
ember, mint hogy egyék, igyék, és kedvét lelje a munkájában. Mert
beláttam, hogy ez is Isten kezéből jön. Mert az öröm is, a gond is
Istentói van. Igen, annak, alti kedves előtte, bölcsességet, tudást és
örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon,
hogy aztán olyannak adja, áld tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és
szélkergetés!
VÁLASZOS ÉNEK Préd 2,
26; l Tim 6, 10
V.
Annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet, tudást és örömet ad; a
bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon. * Ez is
hiábavalóság és szélkergetés!
F. Minden
baj gyökere a pénz utáni sóvárgás. így néhányan, akik törik magukat
utána, sok bajba keverednek. * Ez is.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspöknek A Prédikátor könyvé ről mondott szentbeszédeiből
(Horn 5: PG 44, 683-686)
A bölcs ember szeme
Krisztusra, a Főre néz
Ha a lelki ember a Főre
néz, vagyis Pál értelmezése szerint Krisztusra, nagyon boldog, mert éles
a szeme, és arra függeszti tekintetét, akinek a személyéhez nem tapad
bűn, akiben nincs semmi sötétség. Pál és a többi
hozzá
hasonló nagy ember, valamint mindenki,
aki Krisztusban él, mozog és van, mindig is a Főre néz.
Lehetetlenség, hogy az,
akit eláraszt a nappali világosság, sötétséget lásson; ugyanígy
lehetetlen, hogy az, aki szemét Krisztusra függeszti, bármiféle
tökéletlenséget pillanthasson meg rajta. Aki tehát a Főre tekint � és
tudjuk, hogy a Fő a világmindenség Alkotója �, annak szeme az erények
összességét látja (Krisztus ugyanis a minden szempontból végtelen
erényesség), vagyis látja az igazságot, az igazságosságot, a
romolhatatlan szentséget, minden jóság foglalatát.
A bölcs tehát a Főre függeszti a szemét,
a balga pedig sötétben jár (vő.
Préd 2, 14). Mert aki nem a tartóra helyezi lámpáját, hanem ágya alá
rejti, az maga az oka annak, hogy nem a világosságban, hanem a
sötétségben jár.
Velük ellentétben,
milyen sokan vannak, akik a mennyei javakkal töltekeznek, és az igazi
valóság szemléletében időznek. Ezeket azonban vakoknak és földi
dolgokban használhatatlan embereknek tartják. Pál is büszkén vallja
magát ilyennek, amikor azt mondja, hogy ő oktalan Krisztusért. Bölcs
életszemlélete nem engedte, hogy bármilyen földi érdek lekösse őt. Ezt
hangoztatja tehát: Mi oktalanok
vagyunk Krisztusért (l Kor 4, 10),
vagyis: ?Mi váltok vagyunk az evilági életre, minthogy a mennyeiekre
nézünk, és a Főre függesztjük szemünket." Éppen emiatt nem is volt háza
és asztala, ezért volt szegény, ezért volt hontalan vándor és rongyos,
ezért éhezett és epedt el a szomjúságtól sokszor.
Ki ne sajnálkozott volna
annak nyomorúságán, ha látta, mint bilincselik meg, mint ütlegelik és
gyalázzák, vagy látta, amikor bilincsekbe verve hajótörést szenvedett a
tenger hullámain. Emberi sorsa valóban ilyen volt, csakhogy ő sohasem
vette le szemét a Főről. Ezért kiálthatott fel így:
Ki szakíthat el bennünket Krisztus Jézus
szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság,
életveszély vagy kard? (Róm 8,
35). Vagyis mintha ezt mondta volna: ?Ki vonja el erő szákkal
tekintetemet Krisztusról, hogy azt legyek kénytelen szemlélni, amit a
lábammal taposok?"
Sürgeti továbbá, hogy mi
is így tegyünk. Azt tanácsolja, hogy
az égiekre irányuljon figyelmünk
(Kol 3, 2), ez pedig ugyanaz, mintha
így beszélne: ?Szemünket függesszük Krisztusra, a Főre!"
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 122,
2; Jn 8, 12
V.
Amint a szolga szeme gazdája kezére figyel, * Mi úgy tekintünk Urunkra,
Istenünkre, amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
F. Én vagyok
a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé
lesz az élet világossága. * Mi úgy tekintünk.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
3, 1-22
Mindennek megvan a maga.
ideje
Mindennek megvan az
órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. Van ideje a
születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény
kiszedésének. Ideje az ölesnek, és ideje a gyógyításnak, ideje a
bontásnak, és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak, és ideje a
nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a táncnak. Ideje a kő
eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és
ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az
elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az
eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a
szólásnak. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a
háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van a
munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten
az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga
idejében. Adott ugyan nekik némi fogalmat az idő egész folyásáról is, de
anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten
tesz.
Ekkor megértettem: nem
tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön, és élvezze az életét. Mert
hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és kedvét leli
a munkájában.
Rájöttem: amit Isten
tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit
elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. Ami van, már
rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.
Láttam továbbá a földön
az ítélet helyét: itt bűn volt, és az igazságosság helyét: itt
gonoszság. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz,
mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt
végbemegy. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza
mivoltukat, Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz csak olyanok, mint az
állatok. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és
ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben
egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az
állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre
jut. Mindkettő porból lett, és minden visszatér a porba. És ki tudja,
vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az
állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?
így beláttam, hogy nincs
jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a
sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
VÁLASZOS ÉNEK l Kor 7,
29. 31; Préd 3, l
V. Az
idő rövid; azért alti felhasználja a világ dolgait, éljen úgy, mintha
nem élne velük, * Mert ez a világ elmúlik.
F. Mindennek
megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. * Mert.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspöknek A Prédikátor könyvéről mondott szentbeszédeiből
(Hom. 6: PG 44, 702-703)
Van ideje a, születésnek
és a, halálnak
Van ideje a születésnek és
a halálnak (Préd
3, 2), mondja a Szentírás. Jól kezdi
a felsorolást azzal, hogy szavakban
is egybekapcsolja azt, ami
szükségképpen összetartozik:
a születés mellett mindjárt
a halalt említi.
Szükségképpen követi
ugyanis
a születést a halál, és minden
születés a halálban ér véget.
Van ideje a születésnek és
a halálnak.
Bárcsak megadatnék nekem is, hogy kellő időben születhessek meg, és
alkalmas időben halhassak meg! Hiszen senki sem állítja azt, hogy itt a
Prédikátor az akaratunktól független születésről és a magától beálló
halálról hirdeti, hogy ezektől függne az erényes élet. Még az asszony
szabad elhatározásától sem függ a szülés, és a halál sem várja meg az
életből távozók egyéni szabad döntését. Ami pedig nem rajtunk áll, az
nem számít be sem erénynek, sem bűnnek. Valami olyan születésre kell
tehát itt gondolni, amely kegyelmi időben történik, és olyan halálra,
amely üdvösséges időpontban következik be.
Nekem úgy tűnik, hogy a
?nem idő előtti", tehát a megfelelő időben történő születés az, amikor
valaki Isten félelmében foganja, és lelki vajúdásban megszüli a saját
üdvösségét, ahogyan Izajás mondja. Képletesen szólva ugyanis akkor
leszünk saját magunknak a szülőjévé, ha jó szándékkal és tudatos
elhatározással átformáljuk, új életre hívjuk, és világra hozzuk
magunkat.
Ezt pedig akkor tesszük,
ha szívünkbe fogadjuk az Istent, és így Isten gyermekei, a Hatalmas és
Magasság- béli gyermekei leszünk. Viszont valósággal elvetéljük s
idétlenné és hitvánnyá tesszük magunkat, ha nem alakítjuk ki magunkban �
az Apostol kifejezésével szólva �
Krisztus képmását. Mert szükséges,
hogy Isten embe re tökéletes és feddhetetlen legyen. Ez a mi igazi
születésünk.
Ha tehát világos lett,
mit jelent az, hogy megvan az ideje a születésünknek, akkor már az is
nyilvánvaló mindnyájunk előtt, hogy hogyan halunk meg a megfelelő
időben; úgy, ahogy azt Pál apostolnál látjuk, alti úgy érezte, hogy ha
bármikor jön is érte a halál, mindig jókor jön. Lelkesen hirdeti ugyanis
írásaiban, mintegy esküvel is megerősíti, amikor így nyilatkozik:
Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen
büszkeségem vagytok (l Kor 15,
31), vagy így: Éretted szánnak
halálra minket mindennap (vő. Róm
8, 36). Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk.
És nagyon is köztudott,
hogyan halt meg mindennap Pál apostol: ő sohasem élt a bűnnek, mindig
legyőzte tagjaiban a rosszat, Krisztus testének kínhalálát önmagában
hordozta, szüntelenül keresztre volt feszítve Krisztussal, sohasem élt
önmagának, viszont az élő Krisztust mindig a szívében hordozta.
Véleményem szerint ilyen az a megfelelő időpontban érkező halál, amely
az igazi életet szerzi meg.
Ölök, és életre keltek
(MTörv 32,
39), mondja magáról Isten azért, hogy világosan lássuk: valóban az ő
ajándéka az, ha meghalhattunk a bűnnek, és életre támadhattunk a Lélek
erejében, így Isten szava tehát megígéri, hogy amit megöl, annak újra
életet is ad.
VÁLASZOS ÉNEK MTörv 32,
39; Jel l, 18
V.
Ölök, és életre keltek, lesújtok, és gyógyítok, * Nincs, alá kimenthetne
kezemből!
F. Nálam van
a halálnak és az alvilágnak kulcsa. * Nincs, áld.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
5, 9 � 6, 8
A gazdagság hiábavalósága
Aki
szereti
a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és áld szeret szerezni,
annak soha sem elég a jövedelme. Ez
is hiábavalóság!
Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói.
És mi
haszna van a birtokosának?
Csak a szeme elégül ki.
A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik.
De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Van egy szörnyű baj, amit
a nap alatt láttam: a gazdagság, amit
tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis
valami
szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia
születik,
ennek nem marad semmi.
Mezítelenül született, s úgy megy el
innét, amint
jött; abból, amit
fáradsággal szerzett, semmi
sem marad a kezében. Az
is rettenetes nyavalya, ha úgy kell elmennie,
ahogy jött. Mit
használ hát neki,
hogy szelet hajszol? így minden
napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és
bosszúságban tölti
el.
Nos, megállapítom: az a
jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát
jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon
a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen,
ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy
élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten
ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten
örömmel tölti el szívét.
Más bajt
is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik
az emberre. Van, akinek
Isten adott gazdagságot, kincseket,
megbecsülést, és semmi
sem hiányzik
abból, amit
szíve kíván. De
Isten nem engedi,
hogy élvezze, hanem
idegen élvezi.
Ez hiábavalóság,
és szörnyű gyötrelem!
Lehet valakinek száz fia
és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti
javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt
magzat boldogabb nála. Ez sötétben jön, és sötétben megy, sötétség
borítja még a nevét is, az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai
nyugodalmat; egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne
is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?
Az ember minden
fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. Mivel van
többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a
nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
VÁLASZOS ÉNEK Péld 30,
8; Zsolt 30, 15-16
V.
Csalást és hazug szót
tarts távol tőlem, Uram. *
Ne adj nekem se nyomort, se
gazdagságot, hadd egyem kimért kenyeremet.
F. Én benned
remélek, Uram, kezedben van a sorsom. * Ne adj.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Jeromos
áldozópapnak A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
(PL 23, 1057-1059)
Keressétek, ami odafont
van!
Ha valakinek Isten
gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze és kivegye
részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az
ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el
szívét (Préd
5, 18-19). A Szentírás itt összehasonlítja annak az embernek a sorsát,
aki nagy vagyona miatt még az ételét is nagy gondok közepette veszi
magához és még élni sem ér rá múlandó javai miatt, annak a boldogabb
embernek a sorsával, aki a jelen élet javait élvezni is tudja. Ennek
ugyanis van legalább valamilyen kis gyönyörűsége is az élvezetben, de
amannak csalt emésztő gondjai adódnak. Sőt meg is magyarázza, hogy miért
Isten ajándéka az, ha valaki örülni tud vagyonának. Ugyanis az ilyen
nem sokat
törődik élete napjaival.
Mert elvonja őt Isten a
gondoktól, és örömet ad szívébe. Nem lesz szomorú az élete, hiszen nem
kell gondokban vergődnie, és a jelen élet örömei meg gyönyörűségei sem
tartják távol Istentől. De sokkal jobb, ha az Apostol gondolata szerint
a Szentírás e szavain az Istentől adott lelki ételt és lelki italt
értjük, és így megtaláljuk minden munkánkban az örömünket is. Valóban
csali nagy erőfeszítés és sok munka árán érhetünk el oda, hogy ezeket az
igazi javakat élvezhessük. Ez hát a mi sorsunk, hogy magának az
erőfeszítésnek és munkának is örülni tudjunk. Ez az öröm jó dolog, de
csalt addig, amíg Krisztus, a mi
életünk megjelenik (vő. Kol 3, 4),
hiszen ez még nem a teljes boldogság.
Az ember minden fáradozása
a szájáért van, de vágyát mégsem tudja kielégíteni.
Mivel
van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mivel a szegénynek, aki a
nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
(vő. Préd 6, 7-8).
Mindazt, amiért az emberek itt a földön fáradoznak, elnyeli a szájuk,
megőrli a fog, és a gyomorba jut, hogy azt megeméssze. Tehát
meglehetősen kevés az a gyönyörűség, amit ezek a dolgok szereznek.
Hiszen jóformán csak addig jelentenek elvezetet, amíg ízleljük azokat.
Az ember azonban az
evéssel nem tudja kielégíteni a vágyát. Vagy azért, mert újra megkívánja
azt, amit evett, és sem bölcs, sem balga nem élhet eledel nélkül; a
szegény nem is keres egyebet, csak azt, hogy testét táplálja, és éhen ne
vesszen. Vagy pedig azért marad kielégítetlen evés után is az ember,
mert a testi jóllakás semmi különös előnyt sem jelent a léleknek, hiszen
a bölcs is, a balga is ugyanolyan testi eledellel él, és a szegény
figyelme odairányul, ahol valami evilági jót vett észre.
Sokkal jobb tehát ezt a
helyet arra az igazán bölcs emberre érteni, áld jártas a Szentírásban,
és így valóban minden fáradsága a
szájáért van, de vágyát mégsem tudja kielégíteni
(vő. Préd 6, 8), mert mindig
többet óhajt abból megtanulni.
Itt aztán valóban többje van a bölcsnek, mint
a balgának; mert bár magát szegénynek tartja (éspedig
olyan értelemben, ahogy az evangélium
boldognak hirdeti
a szegényt), és az örök élet javainak
elnyerésére törekszik.
Közben azon a szűk és keskeny ösvényen jár, amely az örök életre vezet.
Szegény ugyan a gonosz tettekben, de tudja, hogy hol talál rá Krisztusra,
aki
maga az élet.
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Sir
23, 4-6. 1. 3
V.
Uram, Atyám és életemnek Istene, ne hagyj engem gonoszát gondolni; ne
verj meg engem nagyravágyó szemmel, és a gonosz kívánságot tartsd távol
tőlem. * Ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély!
F. Ne hagyj
el engem, Uram, hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és bűneim ne
szaporodjanak! * Ne hagyd.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
7, 1-29
Ne mutatkozzál túlságosan
bölcsnek!
Vajon ki tudja, mi válik
javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely
elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi
lesz a nap alatt?
Jobb a jó név,
mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. Jobb
olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden
embernek ez a
vége, s aki él, itt elgondolkodik. Jobb a szomorúság, mint a nevetés;
ha komoly az arc, rendben a szív.
A bölcsek szíve
abban a házban
van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve
a
vigasság házában.
Jobb a bölcsek feddését
hallgatni,
mint
a balgák dicshimnuszára
figyelni.
Mert olyan a balga nevetése, mint
az égő tövis
ropogása a fazék alatt. Ez
is hiábavalóság!
Mert a nevetés bolonddá teszi
a bölcset, és az öröm megrontja a szívet. Jobb a dolognak a vége
az elejénél; jobb a béketűrő, mint
a kevély.
Ne siess a
bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. Ne mondd:
Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak? Mert nem
vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. Jó dolog, ha a bölcsesség
vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit
óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a
bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek birtokában van.
Nézd az
Isten művét: ki
tudja kiegyenesíteni,
amit
ő görbévé tett? Jó napon erezd jól magadat, rossz napon meg lásd
be, hogy ezt
is Isten jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember
maga mögött semmit.
Mindent
láttam hiábavaló
napjaimban:
vannak
igazak, akik
bár
igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik
gonoszságuk ellenére
is sokáig
élnek. Ne légy túlságosan
igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire
való gyötörnöd magad? Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire
való volna
időnap előtt meghalni?
Jó az, ha egyiket
szilárdan
tartod, de a másikat
sem engeded kicsúszni
a kezedből.
Igen, aki
Istent féli,
mind
a kettőt végbeviszi.
A bölcsesség nagyobb
erőt ad a bölcsnek, mint amennyi ereje tíz hatalmasnak van a városban.
Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem
vetkeznék. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben
meghallod, hogyan átkoz a szolgád. Mert hisz � ezt magad is tudod � te
is sokszor átkoztál másokat.
Ezt mind kipróbáltam, a
bölcsességet szem előtt tartva, így szóltam magamban: ?Szeretnék szert
tenni a bölcsességre!" De távol maradt tőlem. Ami van, messze van, és
mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Aztán azon fáradoztam,
hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a
jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság, és mekkora
őrültség a balgaság. S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog
az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek.
Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Nos, ezt találtam,
mondja a Prédikátor, amikor mindent számba vettem. Ezen túl is kutattam
még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de
asszonyt az összes között sem találtam.
VÁLASZOS ÉNEK Péld 20,
9; Préd 7, 21; l Jn l, 8. 9
V. Ki
mondhatja: ?Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bontól"? * Nincs
a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vetkeznék.
F. Ha azt
állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre; ha
megvalljuk bűneinket, akkor mivel Isten jó és igazságos, megbocsátja
bűneinket. * Nincs a földön.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Kolumbán apát
Utasításaiból
(Instr. l de Fide, 3-5: Opera, Dublin,
1957, pp. 62-66)
Isten kifürkészhetetlen
mélysége
Isten mindenütt jelen
van, teljességgel mérhetetlen, s mindenütt a lehető legközelebb van
hozzánk, amint saját maga tanúsítja:
Közeledő Isten vagyok,
mondja,
nem távoli Isten
(vö. Jer 23, 23). Tehát nem a tőlünk
távol maradó Istent keressük, hanem � ha érdemesek vagyunk rá �
magunkban is hordozzuk őt. Bennünk lakik, mint a lélek a testben,
feltéve, ha élő tagjai vagyunk; feltéve, ha meghaltunk a bűnnek. Ekkor
tényleg bennünk lakik ő, aki ezt mondta:
Bennük fogok lakni, és közöttük fogok
járni (vö. Lev 26, 12). Ha pedig
méltók vagyunk arra, hogy ő bennünk legyen, akkor igazán ő éltet
bennünket, mint eleven tagjait, ahogy az Apostol mondja:
Benne élünk, mozgunk és vagyunk
(ApCsel 17, 28].
Ki kutatta át a
Magasságbelit kimondhatatlan és felfoghatatlan lényegében? Ki fürkészte
ki Isten mélységeit? Ki dicsekedhet azzal, hogy ismeri a végtelen
Istent, alti mindent betölt és körülvesz, alti mindent áthat, de mindent
felülmúl, mindent magába foglal, és őt semmi sem képes magába fogadni?
Ki ismeri őt, akit senki sem
látott úgy, ahogy van? (vö. l Jn
4, 12). Senki se képzelje magáról tehát, hogy megismerheti Isten
kifürkészhetetlen titkait, hogy mi az, hogyan van, és kicsoda ő. Ezek
kimondhatatlanok, kifürkészhetetlenek és átláthatatlanok. Csak
egyszerűen, de erősen hidd, hogy az Isten így van, így lesz, ahogyan
volt, mivel változhatatlan az Isten.
Kicsoda tehát az Isten?
Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről,
mert áld nagy mélységeket akar ismerni, annak előbb a dolgok természetét
kellene ismernie. A Szentháromság ismeretét méltán hasonlítják a tenger
mélységeihez, a Prédikátor e szavai szerint:
Felette mély az, ki tudná azt megismerni
(vő. Préd 7, 24). Mert amint a
tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a
Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan.
Ezért ha valaki � úgymond � tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne
gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel
elfogadja: az isteni bölcsesség ugyanis, amit megismerni vágyott az
ember, még jobban távol lesz tőle, mint előzőleg volt.
A legmagasabb tudást
tehát ne vitákban
keresd, hanem az erkölcsi
tökéletességedben; ne nyelvvel keresd, hanem a szív
egyszerűségéből jövő hittel,
ami
nem a tudós hitetlenség
magyarázkodásából alakul ki.
Ha tehát értekezésekkel keresed a kimondhatatlant,
távolabb kerül tőled
(vő. Préd 7, 23), mint előbb volt: de
ha hittel keresed, akkor ott áll a
bölcsesség, ahol a tartózkodási
helye van, a kapuknál,
és ahol működik,
ott legalább részben látható. De valójában már akkor
is eléri
az ember valamennyire,
amikor
a láthatatlant megfoghatatanként hiszi;
hinnünk
kell, hogy
Isten a maga mivoltában
láthatatlan, jóllehet e világban
a szív bizonyos
mértékben meg tudja őt látni.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 35,
6-7; Róm 11, 33
V.
Uram, jóságod felér az égig, a fellegekig ér a te hűséged. * Igazságod
olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.
F. Mekkora a
mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily
kifürkészhetetlenek szándékai! * Igazságod olyan.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
8,5 � 9, 10
A bölcs vigasztalóul
Aki megtartja a
parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és
az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és
súlyosan ránehezedik az emberre a veszély. Hisz nem tudja az ember, mi
következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz? Nincs ember,
akinek hatalmában volna az éltető' lehelet, hogy visszatartsa, és senki
sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem
menti meg elkövetőit. Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a
fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az
emberen uralkodik, annak kárára.
Aztán láttam: Sírjukba
vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a
városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság! Mivel a gonoszságot nem
éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a
gonosztettre. Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis
sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert
félnek tőle. A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait
megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől.
De hiábavalóság is akad
a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna,
és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is
hiábavalóság!
Ezért dicsértem az
örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék,
igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában életének napjain, amelyeket
Isten adott neki a nap alatt.
Amikor
azon fáradoztam, hogy megismerjem
a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a
földön folyik
� mert hiszen
sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni
a szemekben �, akkor láttam: minden
az
Isten műve, s az ember nem képes felfogni
az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit
fárad
is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig.
És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára
jönni,
aki
azt gondolja, hogy érti.
Ezt mind mérlegeltem
elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt
Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem
ismeri, mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és
ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztara és a
tisztátalanra; arra, alá áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be
áldozatot; a jóra és a bűnösre; arra, áld esküszilt, és arra, áld fél az
esküvéstől.
Az a baj abban, ami a
nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az
ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember,
míg él; az élők számára, aztán a holtak számára. Igen, míg valaki az
élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint
a holt oroszlán. Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a
holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is
feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és
igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap
alatt végbemegy.
Rajta hát, edd vidáman a
kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az
Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne
hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz,
hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap
alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a
nap alatt. Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg
képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem
tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.
VÁLASZOS ÉNEK l Kor 2,
9-10; Préd 8, 17
V.
Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten
azoknak készített, akik őt szeretik. * Nekünk azonban feltárta Isten a
Lélek által. A Lélek ugyanis mindent adat, még Isten mélységeit is.
F. Minden az
Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket. * Nekünk
azonban.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Gergely
agrigentumi püspöknek A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
(Lib. 8, 6: PG 98, 1071-1074)
Örvendezzék lelkem az
Úrban!
Rajta, edd vidáman
kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az
Istennek, ha így teszel
(Préd 9, 7).
Ha a fenti igéket első
hallásra és egyszerű értelemben akarnánk kifejteni, semmiképp sem
tévedünk, ha azt mondjuk: Úgy látszik, a szent író arra akar bölcsen
buzdítani bennünket, hogy szeressük az egyszerű életmódot, és
ragaszkodjunk rendíthetetlenül az Istenbe vetett őszinte gyermeki hit
tanításához, és akkor esszük örömmel kenyerünket, és isszuk jókedvvel
borunkat. Buzdít, hogy le ne alacsonyítsuk magunkat gonosz beszéddel, és
ne vetemedjünk semmiféle cselvetésre, ha nem inkább mindig
egyeneslelkűen gondolkozzunk, és � amennyire tőlünk telik � siessünk a
rászorulók és koldusok segítségére az irgalmasság és a nagylelkűség
gyakorlásával; legfőképpen pedig azzal foglalkozzunk, és azt tegyük meg
készségesen, ami az Isten előtt is tetsző.
De a fentiek elmélyülő
magyarázata még magasabb gondolatokra ragad bennünket, és arra tanít,
hogy már az égi és misztikus kenyeret szemléljük, amely az égből
szállott alá, és életet hozott a világnak: s ugyanígy arra tanít, hogy a
lelki bort tiszta szívvel vegyük magunkhoz, azt tudniillik, amely az
igazi szőlőtő megsebzett oldalából kicsordult megváltó szenvedése
idején. Erről szól üdvösségünk szent evangéliuma:
Jézus kezébe vette a kenyeret,
megáldotta, majd szent
tanítványaihoz és apostolaihoz így
szólt: Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik a
bűnök bocsánatára; hasonlóképp vette a kelyhet is, és így szólt: Igyatok
ebből mindnyájan, ez az Újszövetség az én véremben, amely értetek és
sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
(vő. Mt 26, 26-28). Akik ugyanis ezt a
kenyeret eszik, és ezt a misztikus bort isszák, azok valóban örvendeznek
és ujjonganak, és boldogan mondhatják:
Örömet adtál szívünkbe
(vő. Zsolt 4, 7).
Továbbá úgy gondolom,
hogy erről a kenyérről és borról szól A példabeszédek könyvében is a
személyes isteni Bölcsesség, a mi megváltó Krisztusunk, amikor ezt
olvassuk: Gyertek, egyetek a
kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem
(Péld 9, 5). Itt már mintegy előre
jelzi az Isteni Igéből való titokzatos részesedést. Azok méltók arra,
hogy e szavak hozzájuk szóljanak, akiknek a lelki ruhájuk és a
világosságban végbevitt cselekedeteik egészen tiszta fényben ragyognak,
mint ahogy az Úr is mondja az evangéliumban:
Ugyanígy a ti világosságotok is
világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei
Atyátokat (Mt 5, 16). Sőt ezeknek
a fején mindig ott csillog az olaj kenete is, tudniillik a
Szentléleknek, az igazság Lelkének a kenete, hogy ez megvédje és
megmentse őket a bűn minden foltjától.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 15,
8-9. 5
V. Az
Úr áll jobbomon, hogy el ne essem. * Ezért örül az én szívem, és ujjong
a lelkem.
F. Az Úr az
én örökrészem és kelyhem. * Ezért örül.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
11, 7 � 12,
14
Mondások az öregségről
Édes a fény, és jót tesz
a szemnek, ha látja a napot. Ha sok évig el is az ember, örüljön
mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden,
ami következik, hiábavalóság!
Örülj, ifjú ember,
ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved,
és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért
számadásra von. Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől
a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.
Gondolj Teremtődre
ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek
az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt
elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az
eső után visszatérnek a felhők; amikor megremegnek a ház őrzői, és
megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok már nem dolgoznak,
mert az ablakokban elhomályosodik a nappal; amikor bezárják a külső
kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak
hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és
ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a
kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér; az utcán már
jönnekmennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped
az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a
kúton a kerek; és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető
lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Hiábavalóság,
csali
hiábavalóság
� mondja a Prédikátor
�, minden
hiábavalóság!
A Prédikátor
nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet
is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott
és megfogalmazott. A Prédikátor
igyekezett tetszetős szavakat találni
és az
igazság szavait
őszintén
leírni.
A bölcsek szavai
olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek; a nyájak javára
használja őket a pásztor.
Ezeken túl, fiam, ne
kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás
elfárasztja a testet.
Vége a beszédnek.
Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez
minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke
elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 70,
17. 9; vő. Zsolt 15, 11
V.
Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, csodáidat mindmáig hirdetem. * Ne vess
el engem öregségem idején.
F.
Örömmel töltesz el színed előtt, és
mindörökké tart örömöm jobbodon. *
Ne vess el.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Gergely
agrigentumi püspöknek a Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
(Lib. 10, 2: PG 98, 1138-1139)
Közeledjetek az Úrhoz, és
megvilágosodtok
Édes a fény
(Préd 11, 7), jegyzi meg
a Prédikátor, és a szemnek olyan jó érzés ebbe a napba beletekintenie.
Ha valaki kioltaná ezt a fényt, alaktalanná szürkülne a világ, és
élettelenségbe zuhanna az élet. Ezért ír így Isten titkainak nagy
szemlélője, a kezdetre visszatekintő Mózes:
Isten látta, hogy a világosság jó
(Tér l, 3). De most inkább arra a nagy,
igaz és örök világosságra kell gondolnunk, amely
minden embert megvilágosít
0n l, 9), Krisztus Urunkra, a világ
fenntartójára és megvál tójára, áld emberré lett, és vállalta az
embersorsot minden szenvedésével, s akiről Dávid próféta így énekel:
Énekeljetek Istennek, zsoltárt
zengjetek nevének, készítsetek utat neki, aki a felhő fölött vonul, mert
?az Úr" az ő neve; örvendezzetek színe előtt
(Zsolt 67, 5).
Édesnek nevezte ezt a
fényt, és jó érzésnek jelezte e dicsőség napjának a szemlélését, már
tudniillik előre arról szólva, áld Isten létére emberi testet vett
magára, és azt mondotta: Én vagyok
a világ világossága; aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé
lesz az élet világossága 0n 8,
12). És egy másik helyen: Ez az
ítélet: a világosság a világba jött
(Jn 3, 19). Ezért tehát ez a nap,
amelyet testi
szemünkkel szemlélünk, az
igazság Napját jelzi
előre. Ez valóban a legédesebb fény lett mindazok
számára, akik
méltók lehettek arra, hogy tőle tanuljanak, és akik
őt saját szemükkel csak egy köztük élő és velük levő embernek
láttáit,
jóllehet nem olyan ember volt, mint
a többi.
Mert ő
igaz
Isten
is volt, és ezért tudta megvalósítani,
hogy a váltok lássanak, a sánták járjanak, a süketek halljanak,
és megtisztította
a leprásokat, s egyetlen szavával életre keltette a holtaltat.
Hiszen most is az élet
legédesebb gyönyörűsége, ha lelki szemünkkel rátekintünk, tiszta és
isteni szépségében elmerülünk, és róla elmélkedünk. Hiszen abból a
tényből, hogy közösségbe lépett velünk, és felvette a mi emberi
természetünket, mi is megvilágosodunk, lelkiekben gazdagodunk, öröm
tölti el a lelkünket, életszentségre jutunk, értelmünk világossága
felfokozódik, s végül mennyei ujjongással töltekezünk, s mindez
megaranyozza életünk minden hétköznapját is. A bölcsen gondolkodó szent
író ezért írta: Ha sok évig él is
az ember, örüljön mindegyiknek (Préd
11, 8). Mert azok számára, akik őt szemlélik, minden öröm forrása csak
az igazság Napja. Erről mondja Dávid próféta:
Ujjonganak Isten előtt az igazak,
elragadtatással ünnepelnek (Zsolt
67, 4); majd ismét: Örvendjetek,
igazak, az Úr ban, a szentekhez dicséret illik
(Zsolt 32, 1).
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 33,
4. 6; Kol l, 12-13
V.
Magasztaljátok az Urat velem együtt, dicsőítsük az ő nevét mindnyájan! *
Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket, és arcotokat nem érheti
szégyen.
F. Arra
méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében, és a
sötétség hatalmából kiragadott minket. * Tekintsetek rá.
Könyörgés
Mindenható Istenünk,
segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig
szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk.
|