|
ÉVKÖZI VIII.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész, IV. hét
I. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Elsősorban az Isten országát és an nak igazságát keressétek, s ezeket
mind megkap játok hozzá, alleluja.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Jób könyve
1,1-22
Jób elveszti javait
Volt Husz földjén egy
Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és
kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt:
hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és
számos cseléde, így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.
Fiai vendégséget szoktak
rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek, és
három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük.
Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és
megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be
mindegyikükért, így gondolkodott ugyanis: ?Hátha vetkeztek gyermekeim,
és szívükben káromolták Istent." így járt el Jób minden alkalommal.
Egy napon az történt,
hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is
megjelent köztük.
Az Úr így szólt a
sátánhoz: ?Horniét kerülsz ide?" A sátán azt felelte az Úrnak: ?Szerte
bebarangoltam a földet, és bolyongtam rajta." Akkor az Úr így szólt a
sátánhoz: ?Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a
földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat."
A sátán azt válaszolta
az Úrnak: ?Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Nem magad
emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze
munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki
egyszer a kezedet, és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtói
szemben fog majd káromolni!" Az Úr erre azt mondta a sátánnak: ?Nos,
kezedbe adom mindenét, amije van. Csali rá magára nem szabad rátenned a
kezed." Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.
Egyik nap (Jób) fiai és
lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak, és bort ittak.
Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz, és így szólt: ?A marhák szántottak, a
szamarait meg mellettük legelésztek. De rajtuk ütöttek a szabeusok, és
elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam
elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Még be sem fejezte
mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: ?Isten nyila
hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és
elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak
neked." Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt
mondta: ?A kaldeusok három rajba álltait, megtámadták és elhajtották a
tevéket. A szolgáltat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy
hírt hozzak neked."
Még be sem fejezte
mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: ?Fiaid és lányaid
lakomát tartottak, és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. Hirtelen
vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát,
úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és mind meghaltak. Csak én tudtam
elmenekülni, hogy hírt hozzak neked."
Jób ekkor fölkelt,
megszaggatta ruháját, és megnyírta fejét, a földre borult, és
imádkozott, így szólt: ?Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és
ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette (amint az Úrnak
tetszett, úgy lett); legyen áldott az Úr neve!"
Mindezek ellenére nem
vetkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.
VÁLASZOS ÉNEK Jób 2, 10;
l, 21
V. Ha a jót
elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? * Az Úr
adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az
Úr neve!
F.
Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. *
Az Úr adta.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa
Jób könyvéhez írt ?Erkölcsi magyarázatok" című művéből
(Lib. l, 2. 36: PL 75, 529-530. 543-544)
A derék és feddhetetlen,
Istent félő ember
Bizony vannak, akik
abban az értelemben egyszerűek, hogy nem is tudják, mi az erkölcsi jó.
Emiatt azonban már le is térnek az igazi egyszerűség ártatlan útjáról,
és nem is tudnak felemelkedni az erkölcsi jó magaslatára. Mivel pedig
nincs bennük óvatosság, ezért azután nem is képesek az ilyen értelmű
egyszerűségük miatt megmaradni az ártatlanságban sem.
Emiatt figyelmezteti Pál
a tanítványait: Szeretném, hogy a
jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok
(Róm 16, 19). Ezért mondja más helyen
is: Értelem dolgában ne legyetek
gyerekek, csak a gonoszság terén maradjatok, kiskorúak
(l Kor 14, 20).
És maga az Örök Igazság
is ezért parancsolja a tanítványoknak:
Legyetek okosak, mint a kígyók, és
egyszentek, mint a galambok (Mt
10, 16). Ebben a figyelmeztetésben következetesen kapcsolta össze a
kettőt: hogy a galamb egyszerűségét vezesse bennünk okosan a kígyó
ravaszsága, viszont a kígyó ravaszságát mérsékelje bennünk a galamb
egyszerűsége.
A Szentlélek is ezért
mutatta meg magát az embereknek nemcsak galamb képében, de tűznyelvek
alakjában is. A galamb az egyszerűséget jelzi, a tűz pedig a buzgóságot.
Galamb és tűz érzékelteti tehát a Szentlelket, ezért mindazoknak,
altikre leszáll, úgy kell élniük szelíd egyszerűségben, hogy azért a
bűnösök vétkeivel szemben szent buzgóság is hevítse őket.
Feddhetetlen, derék ember
volt, félte az Istent, és ke rülte a rosszat
0ób l, 1). Aki az örök
haza felé törekszik, kétségkívül egyszerűen és feddhetetlenül él:
tudniillik a magatartása derék, a hite pedig feddhetetlen. A földi ügyek
intézésében derék, a mennyei valóságok benső átélésére pedig nyitott.
Mert bizony vannak, akiknek a jótetteiből hiányzik az egyszerűség,
hiszen azokkal nem lelki jutalmukat keresik, hanem csak az evilági
előnyöket hajhásszák. Ezért valóban jól jegyzi meg egy bölcs:
Jaj a bűnösnek, aki kettős úton jár
(vő. Sir 2, 12). A bűnös ugyanis két
úton jár a földön, mert noha Istené az, amit végbevisz, mégis evilági
az, amit gondolatban el akar érni.
Viszont Jóbról nagyon
találóan van megírva: Félte az
Istent, és kerülte a rosszat. A
választottak szent Egyháza ugyanis derék magatartásának és
feddhetetlenségének útját félelemben kezdi járni, de szeretetben fejezi
be. Gyökeresen akkor szakad el az ember a rossztól, amikor az Isten
iránti szeretetből többé már nem akar vetkezni. Amikor azonban csak
félelemből cselekszik valaki jót, akkor még nem határolta el magát
teljesen a rossztól, hiszen éppen az a bűne, hogy szívesen vetkeznék, ha
azt büntetés nélkül megtehetné.
Jól tanít tehát a
Szentírás, amikor Jóbról azt állítja, hogy félte Istent, de egyúttal
hangsúlyozta, hogy kerülte a rosszat is; minthogy pedig a szeretet
nyomon követi a félelmet, amikor valaki a bűnt lélekben teljesen
elhagyja, akkor azt éppen a belső elhatározásával tiporja szét.
VÁLASZOS ÉNEK Zsid 13,
21; 2 Mák l, 4
V. Isten
tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. *
Munkálja bennetek Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte.
F. Tegye
lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt. * Munkálja bennetek.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 558.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Senki sem tölti az új bort régi töm lőbe. Az új bor új tömlőbe való.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon ne ked. A mi
Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó
gyümölcsöt hoz.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
2, 1-13
A fekéllyel sújtott Jóbot
meglátogatják barátai
Történj egy napon, hogy
az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt
a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: ?Honnét kerülsz ide?" A
sátán azt felelte az Úrnak: ?Szerte bebarangoltam a földet, és kószáltam
rajta," Erre az Úr megkér dezte a sátánt: ?Észrevetted-e szolgámat,
Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember,
féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még mindig kitart
feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!" A sátán
ezt válaszolta az Úrnak: ?Bőert bőrt! Az életéért mindenét odaadja az
ember, amije csak van. Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és
húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!" Ekkor az Úr azt
mondta a sátánnak: ?Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!"
A sátán eltávozott az Úr
színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Ez
hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa
magát.
A felesége meg így
beszélt hozzá: ?Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az
Istent, és halj meg!" Ő azonban így válaszolt neki: ?Mint valami
féleszií asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért
ne fogadnánk el a rosszat is?" Mindamellett nem vetkezett Jób az
ajkával.
Jóbnak három barátja
értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból:
Elifász Temánból, Bildad Suachbol és Zófár Naamabol. Megállapodtak
egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és
megvigasztalják. Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték
meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat, és hamut
szórtak a fejükre. Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és
egyik sem szólt hozzá,
egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen
nagy a fájdalma.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 37,
2. 3. 4. 12
V. Uram, ne
feddj meg felindulásodban, mert nyilaid belém hatoltak. * Nincs testemen
ép hely, mert haragszol énrám.
F. Barátaim
és szeretteim dermedten állnak bajom előtt. * Nincs testemen.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa
Jób könyvéhez írt ?Erkölcsi magyarázatok" című müvéből
(Lib. 3, 15-16: PL 75, 606-608)
Ha a jót elfogadjuk Isten
kezéből, miért ne fogadnánk el a. rosszat is?
Amikor Pál észrevette
magában lelki bölcsessége gazdagságát, és ugyanakkor azt is látnia
kellett, hogy ő maga is csak halandó ember, így szólt:
Ez a kincsünk cserépedényben van (2
Kor 4, 7). íme, Szent Jób is érezte
külső' törékeny cserépedényének sajgó sebeit, de a belső' kincse
sértetlenül megmaradt. Bőre ugyanis felszakadozott sebei következtében,
de ugyanakkor a belül kibontakozó sértetlen bölcsességének a kincse
szent tudománya szavaival így nyilatkozott meg:
Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért
ne fogadnánk el a rosszat is? J ób
2, 10). Jónak az Isten ideigvaló vagy örök ajándékait nevezi, rossznak
pedig a földi élet csapásait. Ezekről mondja az Úr a Próféta ajkával:
Én vagyok az Úr, és senki más! Én
alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget. Én szerzek
békességet, s én idézem elő a szenvedést is
(Iz 45, 5a. 7).
Teremtője a napvilágnak,
alkotója az éjsötétnek: mert a csapások a külső ember számára a
szenvedés sötétségét teremtik meg, a belső ember számára azonban okulást
jelentenek, és ez a lélek világosságát gyújtja fel benne.
Én szerzek békességet, s én idézem elő a
szenvedést is; ha ugyanis az ember
a jónak teremtett földi dolgok után helytelenül vágyakozik, akkor
ezáltal azok rosszak lesznek számunkra, és büntető csapásokká válnak, és
csak ezután békéi meg velünk az Isten. A bűn által ugyanis Isten
ellenségei leszünk, méltányos tehát, hogy Isten békességébe csak az ő
büntető csapásait elszenvedve jussunk vissza; hogy mialatt minden egyes
jónak teremtett dolog szenvedéseink forrásává válik, azalatt e
büntetéssel megjavított lelkünk alázatosan megújuljon a teremtő Isten
békéjében.
Nagyon érdemes Jób
szavaiban megfigyelni, hogy � szembeszállva felesége meggyőződésével �
milyen mélyrehatoló megfontolásra képes. Erről tanúskodik idézett szava:
Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből,
miért ne fogadnánk el a rosszat is?
Bizony, a szenvedésben nagy
vigasztalásunkra válhat, ha bajaink közepette visszaemlékezünk Teremtőnk
jótéteményeire. A jelen fájdalom nem töri le a vigaszt, ha azonnal
eszünkbe jut a kapott jótétemény felemelő emléke. Ezért is sürgeti a
Szentírás: A jó napon ne
feledkezzél meg a rosszakról, és a rossz napon ne feledkezzél meg a
jókról (vő. Sir 11, 25).
így van ez: ha valaki
Istentől jótéteményt kap, de annak birtokában nem telik el szent
félelemmel is a büntetés lehetősége miatt, akkor örömében elbizakodottá
lesz. Akit pedig csapások sújtanak, és közben nem talál vigaszt azokban
a javakban, amelyeket egykor kapott, akkor azt az embert a teljes
kétségbeesés fosztja meg lelke nyugalmától.
A kettőt egybe kell
tehát kapcsolni, hogy az egyik mindig ellensúlyozza a másikat: a balsors
szenvedését mérsékelje a jótétemények emlékezete, és a jólét örömét
fékezze a várható balsors félelme. A szent férfi tehát � míg testét a
sebek elborítják � a csapások gyötrelmei között is az Isten adományainak
jóleső emlékét idézi fel, hogy lesújtott lelkét megvigasztalja, mondván:
Ha a jót
elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?
VÁLASZOS ÉNEK Jób 2, 10;
l, 21-22
V. Ha a jót
elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? * Az Úr
adta, az Úr elvette, amint az Urnáit tetszett, úgy lett, legyen áldott
az Úr neve.
F. Mindezek
ellenére nem vetkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen. * Az Úr
adta.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
3, 1-26
Jób panasza.
Jób megnyitotta száját,
s elátkozta születése napját, így szólt: ?Vesszen a nap, amikor világra
jöttem, az éj, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott. Igen, legyen az a
nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel
annak a napnak a fénye! Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek
rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! Sötétség
nyelje el! Ne sorolják az év többi napja közé, és ne számítsák be
hónapok napjának! Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha
hangos vigadozást! Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a
leviatánt ingerelni tudják! Homály takarja el hajnalcsillagait,
hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja
szemét! Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem
rejtette el szemem elől.
Hogy nem pusztultam el
már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért
fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? Most
csöndben feküdnék, és nyugodhatnék, elaludtam volna, és békességem
volna. Á királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek
maguknak. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték
házukat ezüsttel. Mint torzszülött, akit mielőtt élt, már elástak;
volnék, mint a magzat, aki fényt sose látott. Ott a gonoszok felhagynak
dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. Együtt pihennek ott mind,
akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. Egyforma
lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.
Miért hagyta világra
jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? Várják a
halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.
Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék,
felujjonganának. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit
Isten teljesen körülzárt?
Immár kenyeremmé vált a
sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt,
amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem
nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért."
VÁLASZOS ÉNEK Jób 3,
24-26; 6, 13
V. Immár
kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.
Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem
lett. * Elért engem, Uram, a te haragod.
F.
Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva.
*
Elért engem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök
Vallomásainak könyvéből
(Lib. 10, 1,1�2, 2; 5, 7: CSEL 33,
226-227. 230-231)
Jól ismersz te, Uram,
engemet, akárki vagyok
Hadd ismerjelek meg,
Ismerőm, hadd ismerjelek meg,
amint ismert vagyok én is (l Kor
13, 12). Áradj lelkembe, lelkem erőssége; alakítsd magadhoz, hogy folt
és ránc nélkül legyen a tiéd, és a tiéd is maradjon. Ez a reménységem,
ezért beszélek, és ebben a reménységben van örömöm, ha valóban örülök.
Minden mást pedig, amit ez az élet nyújt nekünk, annál kevésbé szabad
megsiratnunk, minél inkább siratják embertársaink, és annál bővebben
kell könnyet hullatnunk érte, minél kevésbé sírnak miatta az emberek,
íme, te az igazságot szereted
(Zsolt 50, 8),
aki
pedig
megcselekszi ezt, a világosságra megy
0n 3, 21). Szándékozom, hogy
vallomásaimban ezt cselekedjem előtted szívemben, írásomban pedig majd
tömérdek tanú előtt.
Van-e, Uram, előtted
rejtőző valami bennem, még ha nem akarnám is megvallani neked? Hiszen
szemed előtt az emberi lélek mélysége mezítelen. Téged rejte nélek el
csupán magam elől, és nem magamat tőled. Most azonban, midőn sírásom
tanú arra, hogy milyen nagyon nem tetszem magamnak, te fényeskedel
előttem, te tetszel nekem, téged szeretlek, reád vágyakozom. Miért? Hogy
magamon szégyenkezzek, és elhajítsam magamat, tégedet válasszalak, és ne
keressem tetszésedet, de a magamét sem, hacsak nem benned.
Jól ismersz te, Uram,
engemet, akárki vagyok. Említettem, hogy mit szándékozom elérni e
vallomásommal. Nem testem szaván és hangján nyilatkozom, hanem lelkem
igéivel és gondolkozásom kiáltásaival. Ismeri őket füled. Ha rossz
vagyok, a neked szóló vallomásom nem egyéb, mint hogy nem tetszem
magamnak. Ha pedig jó vagyok, nem egyéb a vallomásom neked, mint hogy
ezt ne a magam érdeméül rójam,
mert te, Uram, megáldod az igaz embert
(Zsolt 5, 13), de előbb
a bűnöst megigazulttá teszed
(vő. Rom 4, 5). Vallomásom tehát neked
szól, Istenem, akár csendesen, akár nem csendesen. Csöndben marad talán
a hangom, de kiáltanak szívem érzelmei.
Te ítélsz meg, Uram,
engem. Bár senki sem tudja az
ember belső dolgait, csak a benne lakó emberi lélek
(l Kor 2, 11), mégis van valami az
emberben, amit nem ismer az ember lelke sem, pedig ez benne lakozik. Te
azonban, Uram, te alkottad őt, tehát minden porcikáját ismered. Én,
habár megvetem és másnak nem ítélem, csupán pornak és hamunak színed
előtt magamat, mégis tudok rólad valamit, amit nem tudok magamról.
Lám,
most tükör által homályban látunk,
s
még nem színről színre
(vő. l Kor 13, 12), és azért míg messze
zarándokolok tőled, inkább vagyok magamnak jelenvaló, mint neked, de
tudom mégis rólad, hogy semmi módon nem érhet erőszak téged. Nem tudom
azonban, hogy milyen kísértés ellen van küzdelemre erőm, és milyen ellen
nincsen. Ámde reménykedem, mivel hűséges vagy, és nem engeded, hogy
erőnkön felül szenvedjünk kísértést, hanem a kísértéssel együtt a
kimenekülést is megadod, hogy kibírjuk.
Meg kell tehát vallanom,
hogy mit tudok magamról, és azt is, amit nem tudok. Hiszen amit magamról
tudok, csupán úgy tudom, hogy fényességeddel ram sugarazol, és amit nem
tudok, csak addig nem tudom, míg sötétségem színed előtt nem változik
déli verőfényre.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 138,
1. 2. 7
V. Uram, te
megvizsgálsz, és jól ismersz engem; * Messziről ismered gondolataimat.
F. Lelked
elől ugyan hová mehetnék? Színed elől hová futhatnék? * Messziről
ismered.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
7, 1-21
Jób megunta életét, és panaszával
Istenhez kiált
Jób így válaszolt
barátainak: ?Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján
tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan,
mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak
részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. Már mikor lefekszem,
kérdezem: Mikor virrad? És mihelyt fölkelek: Mikor lesz már este?
Tele vagyok kínnal egész alkonyaiig.
Férgek lepik el testem,
s a föld pora fedi. Összeaszalódik s gennyezik a bőröm. Napjaim futnak,
mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold
meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. S
a szem, amely most lát, soha többé nem lát, kereső szemeddel nem
találsz, nem leszek.
Mint felhő, tovaszáll,
eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába
nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. Ezért én
sem türtőztetem magamat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszolom
lelkemnek keservét.
Tenger vagyok tán? Avagy
tengeri szörny? Mert hogy őrzésemre őrszemeket rendelsz. Ha arra
gondolok: vigaszt ad fekvőhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat,
máris megijesztesz álmomban szörnyűmód, rémképek kergetnek újabb
gyötrelmekbe. Fojts meg inkább! � ez a kívánságom, jobb a halál, mint
a sok fájdalom.
Eltűnök én immár, nem
élek örökké, hagyj hát magamra, életem egy lehelet. Vajon mi az ember,
hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele? Hisz
meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.
Mily rég nem veszed le tekin teted rólam! Arra sem hagysz időt, hogy
nyálam lenyeljem.
Vetkeztem? Mit tettem?
Mondd, emberek Őre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok
terhedre? Miért nem bocsátód meg a bűneimet, vétkem fölött miért nem
hunysz szemet? Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel,
többé nem leszek."
VÁLASZOS ÉNEK Jób 7, 5.
7. 6
V. Férgek
lepik el testem s a föld pora fedi, összeszalódik s gennyezik a bőröm. *
Gondold meg, Uram: életem csupán egy lehelet.
F. Napjaim
futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység.
* Gondold meg, Uram.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök
Vallomásainak könyvéből
(Lib. 10, 26. 37 � 29, 40: CSEL 33,
255-256)
Irgalmad felségében van
minden reménységem
Ugyan hol találtalak,
hogy megismertelek? Nem voltál ugyanis még emlékezetemben, mielőtt téged
megismertelek. Hol találtalak volna, hogy megismerhesselek, ha nem
magadban, te fölöttem lakozó? Nincs szó itt semmiféle helyről.
Közelítünk hozzád, és távolodunk tőled, de helyről sohasem beszélhetünk.
Igazságom, ott vagy mindenütt, és irányítod valamennyi tőled tanácsot
kérőt, s egy időben felelsz az összes kérdezőnek, a különböző tanácsért
rimánkodónak is.
Világosan felelsz, de
nem hall mindenki téged világosan. Mindenki tanácsért eseng, amire nézve
éppen tanácsot akar, de nem mindig azt hallják az emberek, amit ők
szeretnének. Az a legderekabb szolgád, aki nem annyira arra iparkodik,
hogy azt hallja tőled, amit ő akar, hanem azt akarja inkább, amit nálad
hallott.
Éppen olyan régi, mint
örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem, íme, belül
voltál, én pedig kívül és kint kerestelek. Szépséges világodnak én
rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol
tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem
volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet.
Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is.
Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek,
már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Megérintettél, és békességedre
fölgyulladt a vágyam.
Ha majd teljes
mivoltommal hozzád ragaszkodom, nem tép többé sem fáradtság, sem
fájdalom. Élő lesz életem, és majd egészen veled töltekezik. Fölemeled,
akit betöltesz, és mert egészen még nem töltöttél el, önmagámnak is
terhére vagyok. Csatáznak siralmat érdemlő örömeimmel örömre méltó
szomorúságaim, s nem tudom, melyik félen lesz majd a győzelem.
Jaj nekem, Uram,
könyörülj meg rajtam! Hadakoznak gonosz fájdalmaim derék örömeimmel, és
nem tudom, hogy melyik részhez pártol a győzelem. Jaj nekem, könyörülj,
Uram, rajtam! Jaj nekem! Nem takargatom, íme, sebeimet. Orvos vagy, és
én beteg vagyok. Irgalmas vagy, én nyomorult vagyok.
Nos,
vajon nem küzdelem az ember élete a
földön? (Vö. Jób 7, 1). Ki óhajt
bajt és nehézségeket? Parancsolod: tűrjük el őket, ámde hogy szeressük
is, nem parancsolod. Amit csak tűr az ember, sohasem szereti, ha a
tűrést magát talán szereti is. Esetleg örül, hogy tűrhet valamit, de
jobban szeretné, ha nem volna mit eltűrnie. Balsorsban jobb napokra
vágyakozom, és jósorsban bajtól rettegek. Hol itt a középút, ahol emberi
életünk ne lenne küzdelem? Jaj evilági sikereinknek is, még egyszer,
újra mondom, mert a balsorstól való rettegés és a romlandó öröm
leskelődik rájuk. Jaj evilági bajainknak is, még egyszer, újra,
harmadszor is mondom, mert leskelődik rájuk jobb napokra váró
óhajtásunk. Ámde kemény a balsors, és türelmünk könnyen hajótörést
szenved. Tehát
az ember élete nem szünet nélkül való küzdelem a földön?
Irgalmad nagyságában van
csupán minden reménységem.
VÁLASZOS ÉNEK Lk 19, 10
V. Éppen
olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted
bennem. * Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet.
F. Az
Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. *
Hívtál, kiáltottál.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
11, 1-20
Cofár előadja a szokásos
véleményt
Jób szavaira a naamai
Cofár felelt: ?Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat
egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki
szembeszállna gúnyos beszédeddel. Magadról azt mondod: Tiszta az
életem, tiszta voltam mindig a szemedben. Bárcsak újra szólna hozzád az
Isten, megnyitná ellened ismét a száját, s feltárná előtted a mély
bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon
tőled!
Fel tudod tán fogni
Istennek mélységét, mindenható Urad tökéletességét? Magasabb az égnél:
mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb: és a te tudásod? Hogyha
hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az
óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: Állj meg! Ha valamit elkezd,
ki mondja: Hagyd abba! Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a
bűnét, azt is szemmel tartja. Észre térhet néha az üresfejű ember, és a
vadszamár is szelídebbé válhat. Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd
felé a kezedet!
Ha elveted kezedből
mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, fejedet akkor
magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod.
Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az
elfolyt vízre. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség
is reggelre változik. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos
fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt
fel, sokan lesznek, akik hizelegnek neked. Közben a bűnösöknek megtörik
a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy
kilehelik lelkűk."
VÁLASZOS ÉNEK 2 Kor 4,
8-9. 10
V.
Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban
élünk, de kétségbe nem esünk. * Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak
nem vagyunk.
F.
Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer
Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. * Üldözést szenvedünk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa
Jób könyvéhez írt ?Erkölcsi magyarázatok" című művéből
(Lib. 10, 7-8. 10: PL 75, 922. 925-926)
Sokféle az Úr törvénye
Jób könyve ezen a helyen
mi mást értene Isten törvényén, mint a szeretetet? Ebből olvassa ki a
lelkünk, hogy hogyan kell cselekedetekben megvalósítanunk az élet
parancsait. Az Örök Igazság így határozta meg ezt a törvényt:
Az az én parancsom: hogy szeressétek
egymást Qn 15, 12). Pál pedig így
beszél róla: A törvény tökéletes
teljesítése a szeretet (Róm 13,
10). Máskor pedig ekképpen:
Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét
(Gal 6, 2). Krisztus törvényén tehát
csak a szeretetet érthetjük, amelyet akkor gyakorlunk igazán, amikor
jóindulatúan megosztjuk testvérünkkel a terhét.
Ezt a törvényt azonban
sokfélének mondja a Szentírás, mert a jóra törekvő buzgóság minden erény
megnyilvánulására kiterjeszti a szeretetet. Ez pedig a két főparanccsal
veszi kezdetét, de végül is számtalan dologban fejti ki hatását.
Hogy milyen sokféle ez a
törvény, azt szépen mutatja be Pál:
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos;
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem cselekszik rosszat, nem
nagyravágyó, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem
rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli
(l Kor 13, 4-6).
Türelmes
tehát a szeretet, mert a
rosszat türelemmel elviseli.
Jóságos pedig azért, mert a
rosszért is bőven fizet jóval. Nem
féltékeny: nem is tud irigykedni
más sikerére, hiszen ebből a világból semmit sem kíván magának.
Nem kérkedik,
mert csak a lelki jutalmat keresi
gondosan, és így a világ szemében nem is akarhat nagynak látszani.
Nem cselekszik rosszat,
szóba sem jöhet nála az, ami eltér az
erkölcsi szabálytól, hiszen ő csali Isten és az embertárs szeretetében
buzgólkodik.
A szeretet
nem nagyravágyó,
mert annyira elfoglalja magát belső
dolgaival, hogy más külső dolog egyáltalában nem is érdekli.
Nem keresi a maga javát:
mindazt, amit itt átmenetileg birtokol,
úgy tekinti, mintha nem is az övé volna, hiszen sajátjának semmi mást
nem tart, csali azt, amit innen mint maradandót magával vihet.
Nem gerjed haragra,
mert, ha jogtalanul bánnak is vele, nem
enged a bosszú indulatának; csak arra vár, hogy nagy küzdelmeiért majd
annál nagyobb jutalmat kapjon. A
rosszat nem rója fel, mert annyira
törődik lelke állandó tisztaságával, hogy benne nem tűr meg semmit, ami
beszennyezné, és ezért minden gyűlöletet gyökerestől kiirt.
Nem örül a gonoszságnak,
mert
mindenki iránt telve van szeretettel, és így még az ellenség vesztének
sem örvendezik. Örömét az igazság
győzelmében leli, mert
embertársait úgy szereti, mint önmagát; ezért ami erkölcsi jót másokban
észrevesz, az neki éppen olyan örömet szerez, mint a saját
tökéletesedése. Látjuk tehát, milyen sokféle az Úrnak ez a törvénye.
VÁLASZOS ÉNEK Róm 13, 8.
10; Gál 5, 14
V. Ne
tartozzatok senkinek semmivel, csali kölcsönös szeretettel, mert aki
embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. * A törvény
tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
F. Az egész
törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint
saját magadat. * A törvény tökéletes.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy oda adó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
12, 1-25
Jób szerint Isten fölötte
áll minden emberi bölcsességnek
Jób így válaszolt
Cofárnak: ?Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség,
ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok
hátrább, mint ahol ti álltolt. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen
neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják. Balsorsnak csúfság jár,
véli a gondtalan; kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. A rablók
sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az
Istent kezükbe merik venni.
Kérdezd csak a barmot,
az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a
földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki
mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent?
Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
Ne válogassa meg a fül a
szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Bölcsesség lakik a
megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Övé a bölcsesség
és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Amit összetör, többé nem
épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. A víz beivódik, hogyha
elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
Az értelem s okosság az
ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. A tanácsurakat butasággal
veri, meg a bírákat is bolonddá teszi. Hogyha a királyok övét leoldozza,
helyette kötelet csavar derekukra. A papokat mezítláb járatja, a
hatalmas urakat meg a porba sújtja. A megbízhatók ajkán megakasztja a
szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Megvetést zúdít a nemes
emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
Leleplezi, amit elrejt a
sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán
megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit
megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegenek. Fény nélkül,
sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.
VÁLASZOS ÉNEK Jób 12,
13. 14; 23, 13
V. Az Úré a
bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és az okosság. * Amit
összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
F. Amit
határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak
akar. * Amit összetör.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa
Jób könyvéhez írt ?Erkölcsi magyarázatok" című művéből
(Lib. 10, 47-48: PL 75, 946-947)
A belső tanú
Akit kigúnyol a barátja,
úgy, mint engem, az az Istenhez kiolt, és Isten meghallgatja őt
(vő. Jób 12, 4). A
gyarló ember nem egyszer külső vigasztalásnak adja át magát azzal, hogy
tetszeleg az emberek elismerésében, amelyben jótetteiért részesítik, így
háttérbe szorítja azt, amire jobbik énje vágyódik, és szívesen elidőzik
abban, amit hízelgőitől hall. Már nem is annak örül, hogy boldog, hanem
annak, hogy boldognak mondják. Mivel pedig hízelgő szavakat hajhász,
odahagyja azt a jót, ami már jelentkezett benne. Éppen abban a dologban
szakad el Istentől, amelyben már Isten szerint dicséretreméltónak
látszott.
Nem egyszer megtörténik
azonban az, hogy az ember állhatatos lélekkel teszi a jót, és mégis az
emberek gúnyolódásának céltáblája lesz. Csodálni kellene, amit művel, és
gyalázatot kap érte. Az ilyen, akit talán az emberek közé vonzott volna
a dicséret, a gyalázkodó szavak hatására visszavonul lelke magányába, és
szíve mélyén annál jobban tapad Istenhez, minél kevésbé találja meg az
emberek között a lelke nyugalmát. Ilyenkor az ember minden reményét
Teremtőjébe helyezi, a gúny és gyalázkodás ostromát állva csak e belső
tanújához fordul fohászaival. E megalázott ember lelke annyival kerül
közelebb Istenhez, amennyire eltávolodik az emberek kegyétől és
elismerésétől. Szakadatlanul imádkozik, és szorongatásaiban egyre jobban
megtisztul, és lelki emberré válik.
Találó tehát ez a
mondás: Akit kigúnyol a barátja,
úgy, mint engem, az az Istenhez kiált, és Isten meghallgatja öt.
A rossz emberek ugyanis szidalmaikkal
felhívják a jók figyelmét arra, hogy kit kérjenek fel tetteik tanújának.
A jó ember magába szállva imádságból merít bátorságot, és éppen az
biztosítja neki az isteni meghallgatást, hogy az emberek megvonják tőle
a dicséretüket.
Figyeljük meg, milyen
körültekintésre vall, hogy kiemeli:
úgy, mint engem.
Vannak ugyanis, akik nem kevésbé
szenvednek a gúnytól, és mégsem lesznek Isten előtt méltók a
meghallgattatásra. Ha ugyanis valamilyen bűnük váltja ki a gúnyos
nevetést, altkor bizony mások gúnyolódásából nem születik sem erény, sem
érdem.
Az igazt gúnydallal
csúfolják
(Jób 12, 4). A világnak bizony ez a bölcsessége: a szív érzéseit
ügyeskedéssel rejtegetni, szavakkal a gondolatot elleplezni, a
hazugságot igaz színben feltüntetni és az igazságról kimutatni, hogy
hazugság.
Az igaz ember
bölcsessége viszont az, hogy álnok képmutatással nem él, azt mondja,
amit gondol; az igazságot, ahogy van, szereti; kerüli a hazugságot,
jótettért jót nem vár, a rosszat inkább eltűri, mintsem azt másnak
okozza, igazságtalanságot a legkevésbé sem torol meg, az igazságért
kapott megvetést haszonnak érzi. Csakhogy éppen az igaz embernek ez az
egyszerűsége az, amit kinevetnek: ennek a világnak a bölcsei
ostobaságnak tartják a tiszta becsületességet. Az igazak minden
jószándékú cselekedetét ők egyenesen ostobaságnak minősítik, és a
jótettekben bármit szentesít is az igazság, bennük dőreséget lát a test
szerint való böcsesség.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 118,
104-105; Jn 6, 69
V. Gyűlölöm
a hazugságnak minden útját. * Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt,
ösvényemen csak ez világít.
F. Uram,
kihez mennénk? Tied az örök életet adó tanítás. * Nagyszerű lámpás.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
13, 13 - 14, 6
Jób Istenhez fellebbez
Jób ezt válaszolta
barátainak: ?Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön,
aminek jönnie kell! Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe
veszem életemnek sorsát. Öljön hát meg! Úgysincs semmi reménységem. De
hogy utam igaz, azt kimutatom! Hisz már ez maga is mentségemre szolgál,
mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Figyeljetek tehát
szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Lám, készen állok
az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Ki az, aki velem
perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Két dologtól szeretném,
hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy
vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Aztán
szólíts, és én megfelelek neked, de én szoljait előbb, s te csak választ
adj. Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden
gonosztettem! Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint
ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját
üldözőbe venni? Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod
rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és
vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a
ruhadarab, amit molyok rágnak.
Minden ember, áld
anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág
kinyílik, azután elhervad; eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása.
Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre.
Tisztátalantól vajh születhet-e tisz ta? Nem, egyetlen egy sem!
Hogyha már előre
kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját,
amit túl nem léphet, altkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem
tölti idejét a szolga."
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Jób
13, 20. 21; vő. Jer 10, 24
V. Ne
távolíts el, Uram, színed elől, vedd le rólam a kezedet, * Ne kelljen
előtted félelemben élnem.
F. Fenyíts
meg, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! * Ne
kelljen.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Zénó veronai
püspök Értekezéseiből
(Tract. 15, 2; PL 11, 441-443)
Jób mint Krisztus előképe
Szeretett testvéreim,
amennyire értelmünk felfoghatja, Jób Krisztus előképének tekinthető.
Hogy ennek igazsága kiderüljön, nézzük a hasonlóságot: Jóbot
igazságosnak mondja az Isten, Krisztus pedig maga az igazságosság, ebből
a forrásból merítenek mindazok, akik boldogok akarnak lenni. Róla mondja
a Szentírás: Felragyog az
igazságosság Napja (Mai 3, 20).
Jóbot igaznak nevezik, a valódi igazság az Úr, aki az evangéliumban így
szól: Én vagyok az út és az
igazság 0n 14, 6).
Jób gazdag volt, és
van-e valaki gazdagabb az Urnái? Az ő szolgái is mind gazdagok, övé az
egész földkerekség és minden teremtmény, ahogy Szent Dávid is hirdeti:
Az Úré a fold és mind, ami
betölti, a földkerekség és mind, aki lakja
(Zsolt 23, 1). Jóbot háromszor tette
próbára a gonosz lélek. Az evangélium tanúsága szerint az Urat is
háromszor próbálta megkísérteni. Jób elvesztette minden vagyonát, amije
csali volt. Az Úr is elhagyta irántunk való szeretetből égi javait, és
szegénnyé lett értünk, hogy bennünket gazdaggá tegyen. Jób fiait
elpusztította a dühöngő sátán, az Úr fiait, a prófétákat pedig az
esztelen farizeusi népség ölte meg. Jób testét fekélyek szennyezték be,
az Űr pedig, amikor testet öltött, magára vette az egész emberiség
bűneinek szennyét.
Jóbot saját felesége
biztatta a bűnre, az Urat pedig a zsinagóga akarta rávenni arra, hogy
kövesse az ősök romlott hagyományait. Jóbról azt olvassuk, hogy barátai
gúnyoltak, az Urat pedig saját papjai és tisztelői gúnyolták. Jób a
férgektől hemzsegő szemétdombon ült, az Úr is valóságos szemétdombon
ült, ennek a világnak szennyes földjen, a különféle bűnökben és
szenvedélyekben fetrengő emberek között, akik valódi férgek.
Jób visszakapta
egészségét is, vagyonát is. Az Űr pe dig feltámadva, nemcsak egészséget
szerzett a benne hívőknek, hanem halhatatlanságot is, és uralmat az
egész természet fölött, amint saját maga hirdeti:
Mindent átadott nekem Atyám
(Lk 10, 22). Jóbnak fiai születtek az
elhunytak helyett, az Úr pedig a prófétai fialt helyébe a szent
apostolokat nyerte. Jób végül is boldogsága teljében, békében hunyt el.
Az Úr pedig áldott marad mindörökké, időtlen időkön át.
VÁLASZOS ÉNEK Zsid 12,
1-2; 2 Kor 6, 4-5
V. Fussuk
meg kitartással az előttünk levő pályát. * Emeljük tekintetünket a hit
szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.
F.
Tanúsítsunk nagy türelmet a megpróbáltatásban, a szükségben, a
szorongattatásban, ha vernek, fogságba vetnek.* Emeljük tekintetünket.
Könyörgés
Istenünk, irányítsd a
világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg,
hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi
Urunk.
|