ÉVKÖZI XII.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész, IV. hét
I. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is
megvallom majd mennyei Atyám előtt.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
16, 1-13
Sámuel királlyá keni
Dávidot
Azokban a napokban: Az
Úr így szólt Sámuel prófétához: ?Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni,
amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg
szarudat olajjal, és kelj útra! Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai
közül szemeltem ki királyt." ?Hogy mehetnék � felelte Sámuel �, hiszen
ha Saul hírét veszi, megöl." Az Úr azonban ezt mondta: ?Vigyél magaddal
egy üszőt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az
Úrnak. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra,
mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, altit majd megnevezek."
Sámuel megtette, amit az
Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva
mentek eléje, s megkérdezték: ?Jót jelent jöveteled, látóember?" ?Igen,
jót � válaszolta �, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, és
gyertek el az áldozatra." Aztán
megtisztította Izájt és
fiait, és meghívta őket az áldozatra. Amikor megérkeztek, s meglátta
Eliábot, azt gondolta: ?Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt." Az Úr
azonban ezt mondta Sámuelnek: ?Ne a külsejét és magas termetét nézd,
mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az
ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet."
Akkor Izáj odaszólította
Abinadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: ?Nem őt
választotta ki az Úr." Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt
mondta: ?Nem őt választotta ki az Úr." Izáj így bemutatta Sámuelnek hét
fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: ?Ezeket nem választotta ki az Úr."
Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: ?Mind itt vannak a fiaid?" ?A legkisebb
nincs itt � válaszolta �, a nyájat őrzi." Sámuel erre meghagyta Izájnak:
?Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk az áldozati
lakomához, amíg itt nincs."
Izáj elküldött érte.
Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: ?Rajta,
kend föl, mert ő az!" Erre fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei
kö rében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke. Sá muel meg
útra kelt, és elment Rámába.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 88,
20. 22. 21
V.
Segítségemet egy hősnek adtam, választottamat a népből fölemeltem. *
Erős támasza kezem lesz.
F.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, és szent olajommal fölkentem őt. * Erős
támasza.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Faustinus Luciferanus
áldozópapnak ?A Szentháromság" című értekezéséből
(Nn. 39-40: CCL 69, 340-341)
Krisztus: király és pap
mindörökké
Üdvözítőnk mint ember
tényleg fölkent valóságos király és valóságos pap. Mindkettőt egyesíti
magában,
hogy egyik se hiányozzék
Üdvözítőnkben. Halld tehát, hogy lett király, hiszen így van megírva:
Engem tett meg királlyá Sionban,
az ő szent hegyén (vő. Zsolt 2,
6). Halld meg azt is, amit papságáról tanúsít az Atya:
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje
szerint (Zsolt 109, 4). Az
Ószövetségben Áron volt az első krizmával fölkent pap, de az Atya nem
azt mondta: ?Áron rendje szerint" lett pap, nehogy valaki is azt
hihesse, hogy Üdvözítőnk papsága Áron papságának az utódlása. Áron
papsága ugyanis átszállt az utódaira, Üdvözítőnk papsága azonban nem
ilyen átörökölt papság, hiszen az ő papsága mindörökre megmarad, miként
írva van:
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.
Üdvözítőnk mint ember
tehát király is és pap is, de nem testben lett fölkenve, hanem lélekben.
A választott nép királyainak és papjainak a testét kenték föl olajjal,
és így lettek királyokká és papokká. Azonban ott nem egy valaki lett
mind a kettővé, hanem más személy volt a király, és más a pap. Egyedül
Krisztusnak jár íd ugyanis mindenben a tökéletesség és a teljesség,
hiszen ő azért jött, hogy teljessé tegye a törvényt.
Jóllehet azok nem egy
személyben voltak e két tisztségben, mégis
fölkentnek
nevezték őket, mert királyi, illetve
papi olajjal kenték föl a testüket. Üdvözítőnket a Szentlélek kente föl,
ezért lett valóságos fölkent (Krisztus), így teljesedett be e róla szóló
írás: Ezért kent föl Isten, a te
Istened, az öröm olajával társaid közül
(Zsolt 44, 8). Az ő fölkenése azáltal
lett különb, mint a többi királyé és papé, mert ő az öröm olajával lett
fölkenve, ez pedig egyedül a Szentlelket jelenti.
Hogy ez így igaz, azt
magától Üdvözítőnktől tudjuk. Amikor ugyanis kezébe vette, és kinyitotta
Izajás könyvét, és abból ezt olvasta:
Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent
engem (Lk 4, 18), akkor rögtön azt
mondta: most teljesedett be ez a jövendölés hallgatói füle hallatára. De
Péter, az apostolok feje is, amikor kifejti, hogy Üdvözítőnk milyen
krizmával lett fölkenve, akkor azt tanítja, hogy ez a krizma: a
Szentlélek, azaz az
Isten ereje. Amikor
pedig az Apostolok Cselekedeteiben beszélt ahhoz a nagyon vallásos és
irgalmat gyakorló századoshoz, akkor többek közt ezt mondta:
Gali leától kezdve a Jánostól hirdetett
keresztség után a názáreti Jézust az Isten fölkente Szentlélekkel és
hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, csodákat vitt végbe, és
meggyógyította az összes ördögtől megszállottat
(ApCsel 10, 37-38).
Látjuk tehát: Péter is
azt tanítja, hogy ez a Jézus, mint ember,
a Szentlélekkel és hatalommal
van fölkenve. Tehát maga Jézus valóban
mint ember lett Fölkent, a Szentlélek kenete által lett király és pap
mindörökké.
VÁLASZOS ÉNEK
V.
Nézzétek, milyen az, aki eljött, hogy
üdvözítse a nemzeteket: *
Ő az igazságosság Királya, országának
nem lesz vége.
F.
Küldöttként eljött hozzánk, mint Melkizedek rendje szerint való örök
főpap. *
Ő az.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 558.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Uram, ments meg minket, elveszünk; Istenünk, parancsolj a
viharnak, és adj csendességet!
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő'
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magnifícat-ant.
Aki követni akar, tagadja meg ma gát, vegye fel
keresztjét mindennap, és úgy kövessen engem.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
17, 1-10.
32. 38-51
Dávid és Góliát
párviadala,
Azokban a napokban: A
filiszteusok hadba szólították csapatailiat, és Júdában, Socho közelében
gyülekeztek, majd Socho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték
fel táborukat. Saul és Izrael fiai is egybegyűltek, a Terebint-völgyben
vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen. A filiszteusok
az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgyhogy a
völgy köztük terült el.
A filiszteusok soraiból
előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök
és egy arasz volt a magassága, a fejét bronz sisak fedte, és pikkelyes
páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott. A lábán bronz
lábszárvédő volt, vállán meg bronz hajítódárda. Lándzsája nyele olyan
volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott.
Előtte haladt a fegyverhordozója. Kiállt Izrael fiainalt sorai elé, és
odakiáltott nekik: ?Miért vonultok ki, és álltok csatasorba? Hát nem
filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki
magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám. Ha megmérkőzik velem,
és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha azonban én kerekedem felül, és
megölöm, ti lesztek a mi szolgáink, és szolgáltok nekünk." Aztán a
filiszteus hozzátette: ?Ma kihívtam párviadalra Izrael sorait.
Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!"
Amikor Dávidot Saul elé
vezették, ezt mondta a királynak: ?Ne veszítse el, uram, miatta a
bátorságát! Szolgád elmegy, és megmérkőzik azzal a filiszteussal."
Saul feleltette Dáviddal
a maga harci öltözékét, bronz sisakot tett a fejére, és páncélt adott
rá.
Aztán felcsatolta az
öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne
járni, mert még sose próbálta, így szólt hát Saulhoz: ?Nem tudok benne
járni, mert még sose próbáltam." Erre levették róla. Aztán fogta a
botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a
tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette
parittyáját, és elindult a filiszteus felé.
A filiszteus is egyre
közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója eló'tte. Amikor azonban
fölnézett, és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt,
szép külsejű vörös ifjú. A filiszteus megszólította Dávidot: ?Kutya
vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?" És a filiszteus átkozta Dávidot,
isteneit emlegetve. Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: ?Csali gyere,
hadd ad jam húsodat az égi madaraiinak meg a mezei vadalinalt!"
Dávid ezt felelte a
filiszteusnak: ?Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én
azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem
feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyó'zlek, és fejedet
veszem. Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi
madaraknak és a mezei vadak nak adom, hadd tudja meg az egész világ,
hogy van Isten Izraelben. És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak
nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy gyó'zelmet adjon. Mert az
Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket."
Amikor a filiszteus
elindult, és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból, és
a filiszteus felé futott. Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy
követ, elhajította a parittyájából, és homlokon találta a filiszteust. A
kó' behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott, így Dávid
legyó'zte parittyával és kó'vel a filiszteust, eltalálta, és megölte,
jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében. Dávid alikor odaszaladt,
rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből, és
megölte: levágta a fejét.
VÁLASZOS ÉNEK Vő. l Sám
17, 37; vő. Zsolt 56, 4. 5
V. Az Úr,
aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, * Megszabadít majd
ellenségeim kezéből is.
F.
Szeretetét és hűségét küldi hozzám Isten; kiragad engem az oroszlánok
közül. * Megszabadít majd.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspöknek ?A keresztény tökéletesseg" című értekezéséből
(PG 46, 254-255)
A keresztény ember hű
mása, Krisztusnak
Szent Pál mindenkinél
jobban tudta, hogy kicsoda az Úr Krisztus, és a legjobban ő mutatta meg,
mégpedig saját tetteivel, hogy milyennek kell lennie annak az embernek,
áld Krisztustól kapta a nevét. Olyan tökéletesen mintázta le Mesterét,
hogy egész lénye valósággal Uránali tükörképe volt. Pontosan utánozva
őt, lelke olyan hű mása lett Krisztusnak, hogy szinte egy képbe olvadtak
össze: úgy tűnt, már nem is Pál az, aki él, és áld beszél, hanem
Krisztus él benne. Ezt ő maga is kifejezte, hiszen olyan jól ismerte
saját értékeit, így mondja:
Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól (2
Kor 13, 3), íme:
Élek én, de már nem én élek, hanem
Krisztus él énbennem (Gál 2, 20).
Pál szavaldtal is
bemutatta mintaképünket nekünk, akik Krisztus nevét viseljük: Krisztus
az Isten ereje és bölcsessége. Békének is nevezte őt, és
megközelíthetetlen világosságnak, aliiben Isten lakik; nevezte
engesztelő áldozatnak és megváltásnak, főpapnak, Pászkának, a lelkekért
felajánlott engesztelésnek; Isten dicsősége kisugárzásánali, lényege
visszfényének, az idők Teremtőjének, lelki ételnek és italnak,
sziklánali, víznek, a hit alapjának, szegletkőnek, a láthatatlan Isten
képmásának, nagy Istennek, az Egyház teste fejének, az új teremtés
eísó'szülöttjének, a halottak zsengéjének, elsőszülöttnek a halottak
közül, elsó'szülöttnek a sok testvér között, Isten és ember
közvetítőjének, dicsőséggel és tisztelettel koronázott egyszülött
Fiúnali, a dicsőség Urának, olyannak, akié az elsőség mindenben, a
mindenkinek igazságot osztó Királynak, a béke Királyánali, a mindenség
Királyának, aki korlátlanul birtokolja királysága hatalmát.
Sok más hasonló
kifejezéssel is jellemezte őt, nem is lehetne valamennyit számon
tartani, olyan sokat említ. Ha egybevetjük és összehasonlítjuk az egyes
jelzők értelmét, akkor elénk tárul Krisztus nevének és szóval ki nem
fejezhető fönségének csodálatos gazdagsága. Mindebből annyit mutat meg
nekünk, amennyit csali befogadni képes a lelkünk és az értelmünk.
Minthogy a mi Urunk
jóságából a legfönségesebb, legistenibb és mindenek felett álló névről
kaptuk mi is nevünket, hiszen Krisztus nevéről minliet is
?krisztusinak", kereszténynek hívnak, ezért szükséges tehát, hogy
mindazok a jelzők, amelyek feltárjáit nekünk ennek a névnek a tartalmát,
azok bennünk is láthatókká legyenek, nehogy minden alap nélkül mondják
rólunk, hogy ?krisztusiali" vagyunk, hanem életünk is tanúskodjék e
nevünk igaza mellett.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 5,
12; 88, 16-17
V.
Örvendjenek mind, aliili benned bíznak, Uram, ujjongjanak szünet nélkül.
Te véded őket, ők magasztaljanak téged, * Akiit nevedet szeretili.
F. Arcod
fényében járhatnak, Uram, egész nap nevednek örvendeznek. * Akik nevedet
szeretilt.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
17, 57 - 18,
9. 20-30
Saul féltékenysége Dávid
iránt
Azokban a napokban,
amikor a filiszteus legyőzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a
király elé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében, így szólt
hozzá Saul: ?Kinek a fia vagy, fiatalember?" ?Szolgádnak, Izájnak a fia,
Betlehemből" � válaszolta Dávid.
Amikor a Saullal való
beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a
vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát.
Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az
apjához. Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint
saját magát. Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak
adta. Ugyanígy a harci fölszereléset is, még a kardját, íját és övét is.
Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett.
Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt
Saul tisztjei is.
A bevonuláskor, amikor
Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az
asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra,
örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. És a táncoló asszonyok
így énekeltek: ?Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit." Emiatt Saul
nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt
mondta: ?Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csalt ezreket.
Most már csak a királyság hiányzik neki!" Ezért ettől a naptól kezdve
Saul irigy szemmel nézte Dávidot.
Michal azonban, Saul
lánya beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak
találta a dolgot. Azt mondta ugyanis Saul: ?Neki adom, de csapda lesz
számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá." (Saul tehát másodszor is
szólt Dávidnak: ?Most a vöm lehetsz.") Aztán Saul megparancsolta
szolgáinali: ?Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király
megkedvelt, és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje."
Saul szolgái tehát Dávid
fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: ?Oly
kevésnek tartják a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és
alacsony sorból származom." A szolgái jelentették Saulnak: ?Ezt meg ezt
mondta Dávid." Saul azt felelte: ?Mondjátok meg Dávidnak: a király nem
kíván egyebet foglalóul, csak száz filíszteusnak az eló'bó'rét, hogy így
bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy
Dávid a filiszteusok kezére kerül. Amikor Saul szolgái átadták ezt az
üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mieló'tt
letelt volna a határidő, Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt
kétszáz filiszteust. Eló'bó'rüket elvitte Dávid, és egytó'l egyig
leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a
lányát, Michalt feleségül.
Saul most már világosan
látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. Ezért Saul még
jobban félt Dávidtól, és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak. A
filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba
szálltali, Dávid mindig nagyobb gyó'zelmet aratott, mint Saul összes
többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 55,
2. 4. 14
V. Irgalmazz
nekem, Istenem, mert rajtam taposnak, folyvást szorongatnak, s el
akarnak nyomni. * Én benned bízom.
F. Mert
megmentetted életemet a haláltól, lábamat a bukástól. * Én benned bízom.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspöknek ?A keresztény tökéletesség" című értekezéséből
(PG 46, 283-286)
Egész életünkkel
sugározzuk Krisztust!
Három dologról lehet
megismerni a keresztény ember életét, és ez meg is különbözteti más
emberek életétől, tudniillik: a cselekedete, a beszéde és a
gondolkodása. Az említettek között az első a gondolkodása. Majd
következik a beszéd, amely a lélekben megfogant és kialakult gondolatot
a hangok segítségével feltárja. A gondolat és a beszéd után következik a
cselekedet, amely tettekben valósítja meg a gondolatot.
Következésképpen, ha bennünk az élet rendje szerint ezek létrejönnek,
nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy minden szavunk, cselekedetünk
és gondolatunk is annyira hozzáigazodjék azokhoz az isteni vonásokhoz,
amelyek által Krisztusra lehet ráismerni, hogy már semmit se gondoljunk,
semmit se mondj unit, semmit se cselekedj ünk, ami ezekkel a vonásokkal
ellentétben áll.
Mi mást kellene tehát
cselekednie annak, áld a dicső ?krisztusi" elnevezésre méltó lett, mint
azt, hogy vizsgálja meg lelkiismeretesen gondolatait, szavait és
cselekedeteit, és lássa: megegyeznek-e azok Krisztuséival, vagy talán
ellenkeznek velük. Nagyon könnyű ennek a megállapítása. Mert amit a
felkavart szenvedélyek hatá sa alatt cselekszünk, gondolunk vagy
mondunk, az nincs Krisztussal összhangban, hanem annak az ellenségnek a
jelét viseli magán, áld a lélek igazgyöngyét a szenvedély sarával vonja
be, hogy így a drágakő csillogását meggyalázza és elvegye.
Mert minden, ami a
zavaros szenvedélytől mentes és tiszta, az a lelki kiegyensúlyozottság
Szerzője és Ura felé mutat, és ez Krisztus. Aki pedig őbelőle, mint
tiszta és romlatlan forrásból meríti eszméit, az annyira hasonlóvá lesz
Urához, Krisztushoz, mint a forrás vizéhez az abból korsóba merített
víz.
Mert egyazon természetű
az a tisztaság, amely Krisztusban van, és amely a mi lelkűnkben van.
Csak az a különbség, hogy ez a tisztaság Krisztusban, mint forrásban van
meg, mibennünk pedig úgy, hogy beló'le merítjük azt. Ez a tisztaság
eredményezi életfelfogásunk szépségét, úgyhogy a belső és a külsó' ember
között teljes összhang van, életünk erkölcsi beállítottsága pedig
megegyezik a krisztusi elvekkel. A keresztény élet tökéletessége tehát,
véleményem szerint, abban áll, hogy lelkünk, szavunk és életmódunk
ugyanazokat az értékeket hordozza, amelyeket Krisztus neve jelent ne
künk.
VÁLASZOS ÉNEK Kol 3, 17;
Rom 14, 7
V. Akár
mondtok, akár tesztek valamit, * Tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus
nevében.
F. Senki
közülünk nem él önmagánali, és senki nem hal meg önmagának. * Tegyetek
mindent.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő'
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel elsó' könyvéből
19, 8-10;
20, 1-17
Dávid és Jonatán
barátsága,
Azokban a napokban:
Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a
filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy
megfutamodtak előle. De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz
szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg
pengette a hárfát, Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz
szegezze, de Dávid kitért Saul támadása eló'l, úgyhogy a lándzsa a falba
furodott. Erre Dávid elmenekült, és mentette az életét még akkor
éjszaka.
Dávid elmenekült
Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így szólt Jonatánhoz:
?Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád ellen, hogy az
életemre tör?" ?Ne gondolj ilyesmire � válaszolta �, nem fogsz meghalni!
Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jeíentó's, se jelentéktelen
dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az
lehetetlenség!" Dávid azonban megesküdött rá: ?Atyád jól tudja, hogy
kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak
megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és
te élsz, csali egy lépés választ el a haláltól."
Jonatán ezt felelte
Dávidnak: ?Megteszem, amire kérsz." Erre Dávid azt mondta: ?Nézd, holnap
újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd,
hadd menjek el, s hadd rejtó'zzem el estig kinn a határban. Ha aztán
atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid
engedélyt kért tőlem, hogy szüló'városába, Betlehembe mehessen, mert ott
tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát. Ha erre azt feleli:
rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi veszély. De ha haragra
lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta vesztemet. Akkor tégy meg
szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot kötöttél vele az Úr nevében.
Ha vétettem, ölj meg magad, miért szolgáltatnál ki atyádnak?"
Ne is gondolj rá! �
válaszolta Jonatán. Ha megtudom, hogy csaliugyan elhatározta, hogy a
vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?" Erre Dávid megkérdezte
Jonatántól: ?De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?"
Jonatán így szólt
Dávidhoz: ?Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba." Ki is mentek mind
a ketten a határba. Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: ?Az Úr, Izrael
Istene a tanú, hogy holnap ebben az időben kifaggatom atyámat. Ha aztán
rendben lesz Dávid ügye, s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja, ezt
meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg atyám úgy látja jónak, hogy
vesztedre törjön, ezt is tudatom veled, hadd mehess el. S elmehetsz
épségben, egészségben, és veled lesz az Úr, ahogy atyámmal vele volt. Ha
aztán még életben leszek, tanúsítsd jótettemet az Úr eló'tt. Ha pedig
meghalok, ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként
kiirtaná is Dávid ellenségeit a földről, Jonatán neve akkor se vesszen
ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól."
(Jonatán tehát szövetséget kötött Dávid házával, és az Úr így is állt
bosszút Dávid ellenségein.) Aztán még egyszer megesküdött Jonatán
Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette.
VÁLASZOS ÉNEK Péld 17,
17; l Jn 4, 7
V. A barát
mindig szeretetről tesz tanúságot, * És szorult helyzetben testvérnek
bizonyul.
F. Mindenki,
áld szeret, Istentói való, és ismeri Istent. * És szorult.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Elréd apátnak ?A
lelki barátságról" szóló könyvéből
(Lib 3: PL 195, 692-693)
Az igazán tökéletes és
örök barátság
Jonatán, ez a kiváló
ifjú, nem tekintette királyi származását, sem azt, hogy a trón várna rá,
hanem barátságot kötött Dáviddal, és ebben a barátságban egyenloVé tette
a szolgát az urával. Amikor annak menekülnie kellett atyja, Saul elől,
és a pusztában rejtőzködött, amikor halálra volt szánva, és életére
törtek,
akkor is maga elé helyezte Dávidot,
magát megalázta, őt pedig felmagasztalta:
Te leszel a király �
így szólt �,
és én a második leszek utánad
(vő. l Sám 23, 17).
Ó, valóban gyönyörű
példája ez a barátságnak! Csodás dolog! A király dühöng szolgájára,
mintha az vetélytársként az egész országot ó'ellene ingerelné; a pa
pokat is árulással vádolja, és puszta gyanúból lemészároltatja óTiet.
Átkutatja az erdóltet, átvizsgáltatja a völgyeket, fegyvereseivel
megszállatja a hegyeket és dombokat; mindenki igyekszik megbosszulni a
király megsértó'jét. Csak egyedül Jonatán mer szembeszállni atyjával,
ó', akinek egyedül lenne joga féltékenykedni; ó' segít barátjának ily
nehéz helyzetben is tanácsot adva, mivel a barátságot a királyságnál
többre becsüli: Te leszel a király
� mondja �,
és én a második leszek utánad.
Nézzetek azt is, hogyan ingerii az atya
a fiát barátja ellen, szemrehányásokkal ijesztgetve, s azzal fenyegetve,
hogy megfosztja a királyságtól és minden méltóságától.
Amikor pedig Saul
meghozta Dávid ellen a halálos ítéletet, Jonatán akkor sem hagyta
cserben barátját: Miért kell
Dávidnak meghalnia? Mit vetkezett? Mit tett? Hiszen amikor életét tette
kockára, és legyőzte a filiszteus Góljátot, örvendeztél. Miért kell
tehát meghalnia? (vő. l Sám 20,
32; 19, 5). Ez a beszéd olyan dühbe hoz ta a királyt, hogy megpróbálta
fiát, Jonatánt lándzsájával a falhoz szegezni, aztán meg is fenyegette:
Te elvetemült fiú! Tudom, hogy
szereted őt a magad és anyád szégyenére
(vő. l Sám 20, 30). Aztán szívének
mérgét fiára fröccsenti, olyan szavakat fűzve hozzá, hogy azok
fölkeltsék ambícióit, táplálják gyűlöletét, irigységét és keserűségét:
Amíg Izáj fia a földön él, nem
lesz szilárd a te uralmad sem (vő.
l Sám 20, 31).
Kit ne zaklattak volna
fel ezek a szavak, kiben ne ébresztettek volna irigységet? Kinek a
szeretetét, barátságát és jóindulatát ne törte volna meg, ne
kisebbítette volna, és ne feledtette volna el mindez? Ez a
szeretetreméltó ifjú azonban megó'rizte szívében a barátságót,
kemény volt a fenyegetésekkel szemben, türelmes a gyalazasokban, a
barátságot többre értékelte a királyságnál; nem törekedett a saját
dicsőségére, csak egyedül a barátja szeretetére.
Te leszel a király �
mondta �,
és én a második leszek
utánad.
Ez az igazi, a
tökéletes, állhatatos és örök barátság, amelyet az irigység nem tör meg,
a gyanakvás nem kisebbít, az ambíció nem öl meg. Ez a barátság a
kísértésekben sem szűnt meg, a támadások közt sem tört le, oly sok
gyalázás ellenére is szilárd maradt, és oly sok igazságtalan támadás
közepette is állhatatos maradt. Tehát:
Menj, és tégy te is hasonlóképpen!
(Lk 10, 37).
VÁLASZOS ÉNEK Sir 6,
14-16
V. A hűséges
barát eró's támaszod, * Vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.
F. Aki az
Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ó' maga, olyan a barátja
is. * Vagyont talál.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
21, 1-9; 22,
1-5
Dávid menekülése és
bujdosása
Azokban a napokban:
Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment eléje, és
megkérdez te: ?Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?" Dávid így
válaszolt Achimelech papnak: ?A király parancsot adott, s azt mondta:
Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak, s amit
megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol
találkozunk. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid
van." A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: ?Rendes kenyerem nincs
kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az
asszonyoktól?" Dávid ezt a feleletet adta a papnak: ?Egészen biztos! Az
asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így
tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is
biztosan tiszták ebben a tekintetben." így a pap fölszentelt kenyeret
adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet
elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette
azon a napon, amelyen elvették.
Azon a napon épp ott
volt Saulnak egy embere, az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita
volt, és Saul fullajtárainalt volt a feje. Dávid megkérdezte
Achimelechtó'l: ?Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a
kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan
sürgó's volt, amivel a király megbízott." ?A filiszteus Góljátnak a
kardja � felelte a pap �, akit a Terebint-völgyben legyó'ztél, még itt
van. Be van kötve egy kendó'be, és ott van az efod mögött. Ha akarod,
hát csalt vedd le magadnak, más nincs ott." ?Olyan nincs is több �
mondta Dávid �, add hát ide nekem!"
Dávid tovább ment, és
Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész
családja; lementek, és csatlakoztak hozzá. S azok is mind köré gyűltek,
akik szorongatott helyzetben voltalt, akik el voltak adósodva, vagy akik
elégedetlenkedtek; és ó' a vezérült lett. Mintegy négyszáz ember tartott
vele. Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába. így szólt Moáb
királyához: ?Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg
meg nem tudom, mi a terve velem Istennek." S ott hagyta öltét Moáb
királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen
volt. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: ?Ne maradj a
rejtekhelyeden, hanem menj, és költözz Júda vidékére." Dávid tehát
elindult, és Herét erdeibe ment.
VÁLASZOS ÉNEK Rom 7, 6;
Mk 2, 25. 26
V.
Felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva
tartott, * Ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
F. Sosem
olvastátok, mit csinált Dávid, amikor éhezett? Bement az Isten házába,
és megette a szent kenyereket. * Ezért új.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspök szentbeszédeibó'l
(Órát. 6 De beatitudinibus: PG 44,
1263-1266)
Isten a.
megközelíthetetlen szikla,
Ami valószínűleg
megtörténili azokkal, akik letekintenek egy magas hegycsúcsról a
szélesen elterülő' tengerre, az történt az én elmémmel, amikor az Úr
szavánali magasságából, mint valami hegycsúcsról tekintettem le az ész
számára kifürkészhetetlen tanítás mélységébe.
A tengerek partján nem
egyszer látható olyan hegyfal, amely a part felé esó' részen a csúcsától
a tövéig meredeken szakad be a tengerbe; olykor ennek tetején ott van
még egy kiugró szikla is, amely szinte lebeg a mélység fölött. Alti
innen eló'rehajolva a nagy mélységbe lenéz, az bizonyára megszédül
ettó'l a látványtól; ugyanígy szédelgett az én lelkem is, amikor
megdöbbentett az Úr e fönséges szava:
Boldogok a tiszta szívüek, mert meglátják
az Istent (Mt 5, 8).
Isten tehát megmutatja
magát azoknak, akik megtisztították a szívüket. Ám
az Istent nem látta soha senki
0n l, 18), mondja a nagy apostol,
János. És megeró'síti ezt a kijelentést a kiváló tudású Pál apostol is:
Istent senki sem látta, és nem is
láthatja (vő. l Tim 6, 16).
Igen, egy simára hasadt
meredek sziklával állunk szemben, amelyen nincs semmi, amit az értelem
megfoghatna és megismerhetne. Ezért ezt a sziklát már Mózes is
megközelíthetetlennek jelentette ki a törvénykönyvében, minthogy
értelmünk soha meg nem közelítheti, nincs rajta semmi, amibe
belekapaszkodva fölemelkedhetne hozzá, erre ugyanis minden támpontot
lehetetlenné tett ez a kijelentése:
Nem láthatja az Urat ember úgy, hogy
életben maradjon (vő. Kiv 33, 20).
Igen, de mégiscsak abban
áll az örök élet, hogy látjuk az Istent. Ugyanakkor meg a hit oszlopai,
János, Pál és Mózes a/t állítják, hogy ez lehetetlenség. Ugye, ez az a
szédülés, amely elfogja a lelket, ha az itt mondottali mélységét
szemléli. Ha az Isten élet, akkor az, alti nem látja Istent, nem látja
az életet sem. A Szentlélektó'l sugalmazott próféták és apostolok pedig
azt állítják, hogy Istent nem lehet látni. Micsoda kétségek közé kerül
így az ember reménye?
Az elcsüggedt bizalmat
azonban fölemeli és újra felszítja az Úr. Úgy tesz, ahogyan Péterrel
cselekedett. Pétert az a veszély fenyegette, hogy elmerül a hullámokban,
az Úr azonban szilárd és biztos talajjá tette a hullámokat lábai alatt.
Felénk is kinyújtotta
kezét az Isteni Ige, és minket, altili az ellentétes tanítások mélységei
fölött megtántorodtunk, az egyik igazság mellé állít; erre megszűnik
félelmünk, hiszen az Ige mintegy kézen fogva bizton vezet és átölel
bennünket, s ezt mondja:
Boldogok, akiknek tiszta szivük van, mert ezek majd
meglátják az Istent.
VÁLASZOS ÉNEK Jn l, 18;
Zsolt 144, 3
V. Istent
nem látta soha senki, * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, alti az
Atya ölén van.
F. Nagy az
Úr, és minden dicséretre méltó, és nagyságát felfogni nem lehet. * Az
Egyszülött.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
25, 14-24.
28-39
Dávid és Abigail
Azokban a napokban:
Abigailnak, Nabal feleségének ezeket mondta az egyik szolgája: ?Dávid
elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de ő rájuk
támadt, jóllehet ezek az emberek jók voltalt hozzánk. Nem háborgattak
minket, és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe,
és kinn tanyáztunk a határban. Inkább mint valami fal, úgy vettek körül
bennünket éjjel-nappal, amikor a közelükben őriztük a nyájat. Vedd hát
fontolóra a dolgot, és gondold meg, mit teszel, mert máris elhatározták
urunknak és egész házának vesztét, de hát ő sokkal gonoszabb, mintsem
beszélni lehessen vele."
Erre Abigail gyorsan
fogott kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített bárányt, öt mérő
pörkölt gabonát, száz mazsolás kalácsot és kétszáz fügés kalácsot, aztán
szamarakra rakta. Meghagyta szolgáinali: ?Menjetek előttem, én meg majd
követlek benneteket." De férjének, Nabalnak nem szólt semmit. Amikor a
hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és
emberei is lefelé tartottalt vele szemben, úgyhogy találkoztak. Dávid
éppen azt gondolta magában: ?Kár volt ennek az embernek mindenét védeni
a pusztában, amije csak van. Egész vagyonából nem veszett el semmi, és
most rosszal viszonozza a jót. Ezt meg azt tegye Dáviddal az Isten, ha
virradatig egyetlen férfit is meghagyok az övéiből."
Amikor Abigail meglátta
Dávidot, gyorsan leszállt a szamaráról, egészen a földig hajolt, s arcra
borult Dávid előtt. Aztán letérdelt ele, és így beszélt: ?Bocsásd meg
szolgálódnak a vétkét! Az Úr hosszú életű házat alapít uramnak, hiszen
uram az Úr harcait harcolja, és semmi gonoszság nem tapad hozzád egész
életedben. Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz, és az életedre tör,
uram lelkét kössék bele az élet tarsolyába az Úrnál, a_ te Istenednél,
ellenségeid lelkét pedig forgassa meg az Úr a parittyában. Ha aztán az
Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki, és Izrael királyává
teszi, akkor ne okozzon botrányt és lelkiismeretfurdalást, hogy ok
nélkül ártatlan vért ontottál, uram, és saját kezeddel szolgáltattál
magadnak igazságot. S ha majd az Úr jót tesz urammal, akkor emlékezzél
meg szolgálódról."
Dávid ezt válaszolta
Abigailnak: ?Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, hogy ma utamba küldött.
S legyen áldott okosságod, s légy áldott te magad is, mivel ma megóvtál
attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel
szolgáltassak magamnak igazságot. De amint igaz, hogy az Úr, Izrael
Istene él, áld megoltalmazott tőle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha
nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal
nemzetségéből egyetlen férfi sem." Aztán Dávid elfogadta, amit vitt
neki, és így szólt hozzá: ?Most térj vissza békével házadba. Nézd,
meghallgattalak, és meg kegyelmeztem neked."
Amikor Abigail hazatért
Nabalhoz, az épp lakomát tartott, akkorát, mint egy király. Nabal
jókedvű volt, és teljesen részeg. Ezért hajnalig nem beszélt el neki
semmit. Reggel azonban, amikor Nabal kijózanodott, elmondta neki a
felesége, mi történt. Erre a szíve megdermedt testében, és olyan lett,
mintha megkövült volna. Tíz nappal később az Úr lesújtott Nabalra, úgy-
hogy meghalt. Amikor Dávid megtudta, hogy Nabal meghalt, így szólt:
?Áldom az Urat, aki bosszút állt Nabalon, amiért lekicsinyelt. Szolgáját
megóvta az igazságtalanságtól, de Nabal gonoszságát hagyta, hadd
szálljon vissza a fejére."
VÁLASZOS ÉNEK l Sám 25,
32. 33; Mt 5, 7
V. Legyen
áldott az Úr, Izrael Istene, hogy ma utamba küldött. * Ma megóvtál
attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel
szolgáltassalt magamnak igazságot.
F.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
*
Ma megóvtál.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspök szentbeszédeiból
(Órát. 6 De beatitudinibus: PG 44,
1266-1267)
Isten látásának reménye
Istennek az az ígérete,
hogy ó't látni fogjuk, valóban olyan nagy, hogy ez minden boldogság
tetőpontja. Ennél nagyobbat senki sem kívánhat, hiszen az embernek
mindene megvan abban, altit lát. Látni ugyanis a Szentírás
szóhasználatában annyit jelent, mint birtokolni. Például ez a
jókívánság: Lásd meg Jeruzsálem
javait (vő. Zsolt 127, 5), azt
jelenti: legyen a tiéd. Vagy:
Tartsátok távol az istentelent, ne lássa meg az Úr dicsőségét
(vő. íz 26, 10); ezzel a próféta azt
mondja, hogy ne legyen része benne.
Alti tehát látja Istent,
az ezzel a látással minden néven nevezhető' jót is birtokol: a véget nem
ér ó' életet, az örök romolhatatlanságot, a halhatatlan boldogságot, a
határok közé nem zárt országot, a meg nem szűnó' örö met, az igaz
világosságot, édes társalgást a Szentlélekkel, a fel nem fogható
dicsó'séget, a szüntelen boldog ujjongást; igen, minden jót.
Az isteni ígéret folytán
valóban ilyen és ennyire nagy boldogságban remélünk. Mivel azonban �
mint előbb mondtuk � Isten látása csak úgy lehetséges, ha tiszta az
ember szíve, ezért ezután megint szédítő kétség fog el: vajon a
szívtisztaságot megszerezheti-e az ember, és ami ehhez szükséges, nem
múlja-e felül az emberi természetet, és egyáltalában lehetséges-e ez szá
munkra? Lehet, hogy a szív tisztasága vezet Isten látására, ámde Mózes
sem, Pál sem látta Istent, és leszögezték, hogy sem bármelyikük, sem
bárki más nem képes látni őt; aldtor tehát lehetetlennek látszik elérni
és megvalósítani azt, amit az Isteni Ige ebben a boldogságban ígér.
Mert mi hasznunli van
abból, ha megismertük, hogy miként láthatjuk meg Istent, de látásához
hiányzik a képességünk? Ugyanígy mi hasznunli, ha valald azt mondja,
hogy nagyon jó az égben lenni, mert ott látni lehet mindazt, ami ebben
az életben el van rejtve szemünk elől? Azoknak, akik erről tudomást
szereznek, csali aldtor válili hasznukra az ismeret, hogy milyen nagy
boldogság az égben lenni, ha valami isteni hang megmutatná nekili,
hogyan sikerülhet az égbe vivő utat meg is tenniük. Mindaddig azonban,
amíg nincs mód arra, hogy az égbe jussunk, ugyan mi haszon van a mennyei
boldogság ismeretéből? Csalt le hangol bennünket, hogy tudunk ugyan
róla, de ugyanakkor leheleden is számunkra, mert nem tudunk odajutni. De
vajon hív-e az Úr bennünket olyanra, ami emberi természetünk erőit
meghaladja? És tényleg olyan nehéz-e az ő parancsa, hogy teljesítéséhez
kevés az emberi erő?
Szó sincs róla! Isten
ugyanis nem parancsolja, hogy repüljön az, aminek nem növesztett
szárnyat, vagy hogy vízben éljen az, aminek szárazföldi életet szánt. Ha
tehát Isten törvénye minden esetben hozzá van szabva teremtménye
erejéhez, és semmi olyanra sem kényszeríti, amire annak természete
képtelen lenne, akkor a hasonlóság alapján feltétlenül be kell látnunk,
hogy nem reménytelen számunkra az, ami e boldogságban felcsillant
előttünk. Sőt, biztos az is, hogy Janos,
Pál és Mózes, és minden hozzájuk hasonló lélek már elnyerte azt a
magasztos boldogságot, amely Isten látásából faltad. Elnyerte tehát az,
aki így kiáltott fel: Az igaz élet
koronáját megadja nekem az Úr, az igazságos bíró
(vő. 2 Tim 4, 8). Élvezi az is, aki
egykor az Úr keblén nyugodott, és az is, akinek szemtói szembe mondta az
Úr: Én név szerint ismerlek téged
(Kiv 33, 17). Ha tehát azok, akik
eló'bb azt hirdették, hogy Isten megismerése felülmúlja erőinket, most
már egészen biztosan boldogok, e boldogságuk pedig Isten látásában áll,
viszont Isten látása a szív tisztaságának következménye, akkor biztosan
nem olyan valami a szívtisztaság, amit ne lehetne elérnünk.
De miképpen állítható
Pállal, hogy Isten látása meghaladja az emberi képességet, és miként
igaz ugyanaltkor � mégpedig ellentmondás nélkül � az Úr szava, amely a
szív tisztaságánalt ígéri meg Isten látását?
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 62,
2; 16, 15
V. Terád
szomjas a lelkem, * Testem utánad eped, Istenem.
F. Én igaz
voltomban látom meg arcodat, és színed látása tölt el, ha felébredek. *
Testem utánad.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
26, 5-25
Dávid nagylelkűsége
Saullal szemben
Azokban a napokban:
Dávid elindult, és elment arra a helyre, ahol Saul táborozott. Dávid
megnézte a helyet, ahol Saul és seregének a vezére, Ner fia, Abner
aludt; Saul a táborban aludt, és a csapat körülötte tanyázott. Akkor
Dávid a hetita Achimelechhez, valamint Abisájhoz, Ceruja fiához és Joáb
testvéréhez fordult, és így szólt: ?Ki jön le velem Saul táborába?" ?Én
lemegyek" � válaszolta Abisáj. így Dávid és Abisáj éjszaka
megközelítették a csapatot. Sault alva találták a táborban � a lándzsája
a fejénél a földbe szúrva. Abner és a csapat körülötte aludt. Erre
Abisáj azt mondta Dávidnak: ?Ma az Isten kezedbe adta ellenségedet. A
saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen dö- féssel, másodikra
már nem lesz szükség." Dávid azonban így felelt Abisájnak: ?Ne öld meg,
mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!"
Aztán így folytatta
Dávid: ?Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli meg, vagy elérkezik
halála napja, vagy pedig csatába száll, és ott pusztul. Az Úr óvjon
attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Fogd a lándzsát, amely a
király fejénél van, meg a vizeskorsót, és menj unit!" Ezzel Dávid fogta
Saul feje mellől a lándzsát meg a vizeskorsót, és elosontak anélkül,
hogy valaki látta, vagy észrevette, vagy pedig fölébredt volna.
Mindnyájan aludtali, mert az Űr mély álmot bocsátott rájuk.
Amikor Dávid a szemközti
oldalra ért, valamivel távolabb kiállt a hegycsúcsra, úgyhogy egy széles
sáv volt köztük. S Dávid odakiáltott a seregnek és Ner fiának, Abnernek:
?Nem felelsz, Abner?" ?Ki vagy, aki szólí tasz?" � kérdezte Abner.
Dávid így válaszolt: ?Hát férfi vagy? Ki fogható hozzád Izraelben? Miért
nem ügyeltél uradra, a királyra? Valaki odament a seregből, hogy megölje
uradat, a királyt. Nem volt szép, amit tettél. Amint igaz, hogy az Úr
él: halált érdemeltek, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr
fölkentjére.
Nézd csak meg, hol van a
király lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt!"
Saul megismerte Dávid
hangját, és odaszólt: ?Nem a te hangod az, fiam, Dávid?" ?De igen, uram
és királyom!" � válaszolta Dávid. Aztán így folytatta: ?Miért üldözi
uram szolgáját? Mit vétettem? Milyen igazságtalanság tapad a kezemhez?
Vessen ügyet uram és királyom a szavaimra! Ha az Úr bujtott fel ellenem,
akkor szálljon felé áldozat illata. Ha azonban emberek voltak, legyenek
átkozottak az Úr színe eló'tt. Mert elűznek, hogy ne legyen örökrészem
az Úr földjén, hiszen azt mondják: Menj innét, szolgálj más
isteneknek!* De nem, vérem nem omlik az Úrtól távol a földre. Még akkor
sem, ha Izrael királya kivonult, hogy hajszolja életemet, amint a hegyek
közt a foglyot szokás üldözni." Erre Saul azt mondta: ?Vetkeztem.
Igazságtalan voltam. Térj vissza, fiam, Dávid! Többé nem teszek neked
rosszat, mivel ma kedves volt szemedben az életem. Igen, esztelen
voltam, és nagyot tévedtem." Dávid így felelt: ?Lám, itt a király
lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád, és vigye el! Az Úr mindenkinek
megfizet igazságosságában és hűségében. Az Úr ma kezembe adott, de nem
akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Amilyen kedves volt az életed a
szememben, legyen az én életem is olyan kedves az Úr szemében!
Szabadítson ki minden szorongatottságból!"
Saul erre azt mondta
Dávidnak: ?Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel,
és eléred célodat." Dávid ment az útján, Saul meg hazatért.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 53,
5. 3. 8. 4
V. Gó'gös
idegenek keltek föl ellenem, hatalmasok törtek életemre; Istenem, a te
nevedben szabadíts meg engem, * Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal.
F. Készséges
lélekkel áldozom neked; Istenem, hallgasd meg imádságomat. * Szolgáltass
nekem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely
püspök szentbeszédeibó'l
(Órát. 6 De beatitudinibus: PG 44,
1270-1271)
Az ember szívében
megtalálható az Isten
Az emberi életnek egyik
értéke a test egészsége; ám nem az boldogítja az embert, ha tudja, hogy
mi az egészség, hanem az boldogítja, ha valóban egészséges is. Ha valaki
nagy dicsőítést zeng az egészségről, de a szervezetére valamilyen káros
ételt vesz magahoz, mit használ neki a egészség magasztalása, ha maga
megbetegszik? Ilyen értelemben vegyük hát a most tanulmányozott mondatot
is: az Úr szerint a boldogság nem abban áll, hogy valamit megismerünk
Istenről, hanem abban, hogy birtokoljuk Istent.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják
az Istent (Mt 5, 8).
Mert úgy tűnik nekem,
hogy Istent nem mint valami megtekintésre kitett tárgyat látja a
megtisztult szemű lélek. Ez az említett nagyszerű ígéret burkoltan
inkább arra utal, amit nyíltabban fejez ki más helyütt a Szentírás:
Az Isten országa bennetek van
(vő. Lk 17, 21). Ez arra tanít, hogy
akinek a szíve nem ragaszkodik semmi teremtményhez és bűnös
szenvedélyhez, az már a saját lelki szépségében szemléli az isteni
természet képét.
Úgy vélem, hogy az
isteni Igének ez az említett néhány szava tulajdonképpen ezt a tanácsot
foglalta össze: emberek, ti vágytok meglátni az igazi jót; ha mégis
arról hallotok, hogy a nagy isteni fönség az egész látható mindenséget
is túlszárnyalja, dicsősége leírhatatlan, szépsége szóval ki nem
fejezhető, és lényege felfoghatatlan, akkor se veszítsétek el azt a
reményeteket, hogy mégis meglátjátok majd, amire így vágyakoztok.
Ha ugyanis buzgó és
törekvő élettel ismét lemosod a szívedre rárakódott szennyet, az
Istenhez való hasonlóság szépsége újból felragyog benned. Amint a vasdarab
is, ha a reszelő a rozsdát szépen leszedi róla, visszaveri a nap
sugarait, csillog és ragyog, bár előbb még foltok éktelenítették, úgy
történik az ember belső világával is, amelyet szívnek nevez az Úr. Ha
lesúrolja róla az ember azokat a rozsdás szennyfoltokat, amelyek a bűn
következtében eltorzították a képmást, akkor ismét visszanyeri az
ősmintához való hasonlóságát, és újra jó lesz. Hiszen ami a Jóhoz
hasonlít, az mindenképpen jó.
Ezért, aki önmagát
szemléli, az meglátja önmagában azt, aki után vágyódik, így, akinek
tiszta szive van, boldoggá lesz, ugyanis amíg a saját tisztaságát nézi,
abban � mintegy képmásban � az ősmintát szemléli. Hiszen akik csak
tükörben szemlélik a napot, ha nem is fordítják az égbolt felé a
szemüket, akkor is ugyanolyan jól látják a napot a tükör fényében, mint
azok, akik magát a napkorongot nézik. Ugyanígy ti is � mondja nekünk az
Úr �, jóllehet nincs képességtek az elérhetetlen Fény szemlélésére és
meglátására, ha visszatértek ahhoz, aki kezdettől fogva belétek
teremtette saját képmásának szépségét és szeretetreméltóságát, akkor
majd magatokban hordozzátok azt, akit kerestek.
Mert a lelki tisztaság �
részint a bűnöktől és szenvedélyektől való megszabadulás, részint pedig
minden rossztól való elfordulás �, már isteni vonás az emberben. Ha
tehát ezek megvannak benned, egészen biztos, hogy benned van az Isten.
Ha elhatároztad, hogy minden bűnt elkerülsz, a szenvedélyektől és
hibáktól megszabadulsz és minden rossztól elfordulsz, akkor
tisztánlátásod boldoggá tesz téged. Mivel már tiszta vagy, látod azt is,
amit nem vesznek észre azok, akik nem tiszták, lelki szemed megszabadul
minden evilági homálytól, és tiszta szíved békéjében egészen tisztán
tárul eled egy boldog látvány. Mi ez a boldog látvány? Az isteni
természet szépséges vonásai: a szentség, a tisztaság, az egyszerűség,
amelyek által Isten láthatóvá lesz számunkra.
VÁLASZOS ÉNEK Jn 14, 6.
9; 6, 47
V. Ezt
mondja az Úr: Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Aki engem
látott, az Atyát is látta.
F. Aki hisz
bennem, annak örök élete van. * Aki engem látott.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add,
hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő
oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre
tanítasz. A mi Urunk.
|