ÉVKÖZI XIV.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész,
II.
hét
I. ESTI
DICSÉRET
Magnifícat-ant.
Az én igám édes, az én terhem könnyű, mondja az Úr.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
12, 1-25
Dávid bűnbánata
Azokban a napokban az Úr
elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: ?Egy
városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. A
gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt. A szegénynek azonban
nem volt egyebe, csak egy kisbáránya, vette magának. Etette, úgyhogy
megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből, és ivott a
poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna.
Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát,
hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki
érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt
készítette el vendégének." Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt
mondta Nátánnak: ?Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet
tesz, az a halál fia. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie,
amiért így tett, és nem volt kímélettel."
Erre Nátán így szólt
Dávidhoz: ?Magad vagy ez az ember! Ezt mondja hát az Úr, Izrael Istene:
Fölkentelek Izrael királyává, és kiszabadítottalak Saul kezéből. Neked
adtam urad házát és kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és
Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg
azzal. Miért vetetted hat meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak
számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Úriját, hogy
feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja
által! Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és
elvetted a hetita Úrijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen. Ezt
mondja az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed
láttára asszonyaidat, és odaadom ó'ket más valakinek, hogy napvilágnál
asszonyaiddal háljon. Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme
láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!"
Erre Dávid így szólt
Nátánhoz: ?Vetkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: ?így
az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel
káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal." Ezzel Nátán
elment haza.
Az Úr megverte a
gyermeket, akit Úrija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan
megbetegedett. Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tar
tott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt zsákkal
takarózva. Udvarából a fó'emberek eléje járultak, és igyekeztek
rábeszélni, hogy keljen föl a föídró'l, de nem akart, s nem is evett
velük. A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték
neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: ?Már akkor
sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk.
Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: a fiú halott? Még kárt tenne
magában!" De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás
közt. Ebbó'l megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte
udvari embereitói: ?Meghalt a gyerek?" ?Meg" � felelték.
Erre Dávid fölkelt a
földről, megmosdott, bekente magát olajjal, és más ruhát öltött. Aztán
elment az Úr házába, és leborult. Ezután ételt tettek eléje, és evett.
Erre udvari emberei így szóltak hozzá: ?Mit csinálsz? Amikor még élt a
gyerek, böjtöltél, és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt,
fölkelsz, és ételt veszel magadhoz." Ezt válaszolta: ?Amíg a gyermek még
élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha
megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek. De most, hogy
meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de
ő nem tér hozzám vissza."
Dávid Batsebát is
vigasztalta. Elment hozzá,
és együtt hált vele. (Batseba) fogant,
és fiút
szült. A Salamon nevet adta neki.
Az Úr kedvét találta benne, s ezt tudtul
is adta Nátán próféta által, aki
az Úr szavára Jedidjának
nevezte el.
VÁLASZOS ÉNEK Manassze
imája 9. 10. 12; Zsolt 50, 5. 6
V.
Megsokasodtak vétkeim, és bűneimnek száma, mint a tenger homokja; bűneim
sokasága miatt nem vagyok méltó, hogy lássam a magas eget, mert haragra
ingereltelek, * És ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
F.
Gonoszságomat belátom, bűnöm eló'ttem lebeg szüntelen, egyedül csak
ellened vetkeztem. * És ami színed.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
beszédeiből
(Serm. 19, 2-3: CCL 41, 252-254)
Istennek tetsző áldozat a
megtört szív
Gonoszságomat belátom
(Zsolt 50,
5), mondja Dávid. Ha én belátom, akkor te ne ródd föl azt nekem,
Istenem. Még ha becsületesen éltünk is, ne gondoljuk, hogy nincs bűnünk.
Életünk annyira lesz dicséretes, amennyire Isten bocsánatát kérjük.
Kétségbeejtő az olyan ember, aki nem annyira saját bűneit nézi, de annál
inkább vájkál a másokéban. Szimatolja,
de nem azért, hogy javítson rajta, hanem mert marni
akarja. Mivel
magát nem tudja tisztára
mosni,
ezért
inkább másokat
igyekszik
bemocskolni.
Mi
ne így tegyünk, amikor
Dávid
példájára
imádkozunk, és elégtételt akarunk nyújtani
Istennek. Dávid
azt mondta: Gonoszságomat
belátom, bűnöm előttem lebeg szüntelen
(Zsolt 50, 5). Nem figyelt ő más
bűnére, hanem saját magát vádolta. Nemcsak a felszínen tapogatódzott,
hanem mélyen magába szállt. Saját magának nem kegyelmezett, hogy a maga
számára ne meggondolatlanul kérje a megkegyelmezést.
Ki akarsz engeszteló'dni
Istennel? Gondolkozz: mit kell tenned, hogy Isten megbékéljen veled.
Figyeld meg, mit olvasunk ugyanebben a zsoltárban:
Te a véres áldozatot nem kedveled,
égőáldozataimban nem leled kedved
(Zsolt 50, 18). Hát akkor ne is legyen már áldozatod? Ne ajánlj fel neki
semmit? Hát semmiféle áldozattal sem lehet Istent kiengesztelned? Hogy
is mondtad a zsoltárban? Te a
véres áldozatot nem kedveled, égőáldozataimban nem leled kedved.
Folytasd csali tovább, és halld:
Isten előtt kedves áldozat a megtört
lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet
(Zsolt 50, 19). Vesd el, amit hajdan
áldoztál, hiszen megtaláltad, hogy ezután mit áldozzál. Hajdan atyáid
állatokat öltek le az oltáron, és azt tartották áldozatnak.
Te a véres áldozatot nem kedveled.
Tehát azokat már ne keresd, hanem
keresd a te áldozatodat.
Égőáldozataimban �
mondja �
nem leled kedved.
Tehát ha égó'áldozataimra rá sem nézel,
vajon akkor semmiféle áldozat sem jó neked? Dehogynem!
Isten előtt kedves áldozat a megtört
lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
Van tehát, mit áldozzál. Hát akkor ne
nyájak körül nézelődj, de hajóútra se készülj, hogy távoli országokból
drága illatszereket hozzál. Saját szívedben keressed, mi volna kedves
Istennek. Szívedet kell megtörnöd. Mit félsz attól, hogy elvész, ha
összetöröd? Hisz ott áll a zsoltárban megírva:
Tiszta szívet teremts
bennem, Istenem!
(Zsolt 50, 12). Hogy tiszta szívet lehessen benned
teremteni, ahhoz a tisztátalant össze kell törnöd.
Ne legyen tetszésünkre
az, ha vetkezünk, mert a bűn nem tetszik Istennek. Mivel nem vagyunk bűn
nélkül, legalább abban hasonlítsunk Istenhez, hogy nekünk se legyen a
tetszésünkre az, ami neki nem tetszik. Legalább annyira egyesülj Isten
akaratával, hogy neked sem tetszik tenmagadban, amit utál az, aki téged
teremtett.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 50,
12
V. Bűneim,
Uram, mint a nyilak átszögeztek engem, de mielőtt sebeim
elmérgesednének, * Uram, Istenem gyógyíts meg engem a bűnbocsánat
gyógyszerével.
F. Tiszta
szívet teremts bennem, Istenem; új és eró's lelket onts belém. * Uram,
Istenem.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 558.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Sokan hallgatták Jézus tanítását, és csodálkozva mondogatták: Honnét
vette ezt? Nem az ács ez, Mária fia?
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
II. ESTI
DICSÉRET
Magnificat-ant.
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az
aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
15, 7-14.
24-30; 16, 5-13
Absalom lázadása és Dávid
menekülése
Azokban a napokban
Absalom így szólt Dávid királyhoz: ?El szeretnék menni Hebronba, hogy
fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. Ezt a fogadalmat
tette ugyanis szolgád, amikor az áramok földjén, Gesurban voltam: Ha az
Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet
tartok Hebronban." A király ezt mondta neki: , ?Menj békével!" Útra kelt
hát, és elment Hebronba. Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael
törzseihez ezzel az üzenettel: ?Ha meghalljátok a harsonák szavát,
kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!" Absalommal kétszáz férfi
elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta őket, így gyanútlanul elmentek vele, és
mit sem tudtak az egész dologról. A gilonita Achitofelt, Dávid
tanácsadóját is odahivatta Absalom a városból, Gilóból, és együtt
mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre
többen gyűltek Absalom köré.
Hírhozó érkezett
Dávidhoz, és jelentette neki: ?Izrael népének szíve Absalomhoz fordult."
Erre Dávid így szólt tisztjeihez, aliili vele voltali Jeruzsálemben:
?Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét,
igyekezzetek, nehogy siessen, és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk, és
kardélre hányja a várost!"
Ott volt Cádok pap is az
összes levitával együtt; ők vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem
vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében.
Akkor a király azt mondta Cádoknak: ?Vidd vissza az Isten ládáját a
városba! Ha tetszésre találok az
Úr szemében,
visszavezérel, és viszontláthatom hajlékát. Ha azonban azt mondja: Nem
vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak
látja." Aztán azt mondta a király Cádok papnak: ?Nézzétek, te és Ebjatár
térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek
együtt, a te fiad, Achimaac és Ebjatár fia, Jonatán. Magam a pusztában a
gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem." így hát Cádok és Ebjatár
visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. Akkor Dávid
elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje
befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és
folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.
Amikor Dávid király
Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a
nemzetségbó'l, amelybó'l Saul családja is származott. Siminek hívták, és
Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, só't köveket dobált
Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök
jobbról és balról körülfogták a királyt, így hangzottak Simi átkai: ?Ki
innét, ki, te vérengzó', elvetemült ember! Most rád hárította az Úr Saul
egész házának vérét, akitó'l elvetted a királyságot, és fiadnak,
Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért
olyan vérengzó' vagy,"
Ceruja fia,
Abisáj
megkérdezte a királytól:
?Mit
átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat?
Engedd meg, hogy odamenjek, és fejét vegyem!" De a király
így válaszolt: ?Mit
akartok tó'lem, Ceruja fia?
Hagyjatok, hadd átkozódjék! Ha az Úr meghagyta neki:
Átkozd meg Dávidot,
akkor ki
kérheti
számon: miért
teszel
ilyet?" Aztán azt mondta Dávid
Abisáj
nak és tisztjeinek:
?Ha a saját fiam,
aki
ágyékomból származik,
az életemre tör, mennyivel
inkább Benjáminnak
ez a fia
itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki.
Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban, és jót ad a helyett az
átok helyett, amely ma ér." Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az
útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel
dobálta, és fölkavarta előtte a port.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 40,
10; Mk 14, 18
V. Még
barátom is, akiben pedig bíztam, * Aki együtt ette kenyerét velem,
sarkát emelte ellenem.
F. Egyiketek
elárul engem, egy, aki eszik velem. * Aki együtt ette.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent
I. Kelemen pápának a korintusiakhoz
írt leveléből
(Nn. 46, 2 - 47, 4; 48, 1-6: Fűnk l,
119-123)
Mindegyikünk azt keresse,
ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának
írva van:
Legyetek a szentek társai, mert akik
hozzájuk csatlakoznak, maguk is szentek lesznek
(vő. Ef 2, 19). És egy más helyen
ismét: Az ártatlannal ártatlan
leszel, a választottal kiválasztott, a gonosszal elvetemülsz
(vő. Zsolt 17, 26). Ezért az
ártatlanokkal és igazakkal társuljunk; ők ugyanis Isten választottal.
Miért van köztetek viszály, harag, pártoskodás, szakadás és háborúság?
Nemde, egy a mi Istenünk, egy a Krisztusunk, egy a kegyelemnek ránk
áradó Lelke, és egy a mi hivatásunk Krisztusban? Miért tépjük,
szaggatjuk szét Krisztus tagjait, és miért lázadunk saját testünk ellen?
Elvakultságunkban megfeledkezünk arról, hogy egymásnak tagjai vagyunk?
Emlékezzetek Urunk,
Jézus szavaira. Azt mondotta: Jaj
annak az embernek! Jobb lett volna neki, ha nem született volna,
minthogy megbotránkoztasson egyet is választoltaim közül; jobb lett
volna, ha malomkövet kötöttek volna a nyakára, és a tengerbe vetették
volna, mint hogy egyet is megrontson választanaim közül
(vő.Lk
17, 1-2). A köztetek levő szakadás sokakat megront, sokakat lelkileg
elcsüggeszt, sokakat megingat, mindnyájunknak szomorúságot okoz,
mindnyájunkat fájdalommal tölt el. Mégis megmarad köztetek ez a
lázongás.
Vegyétek csak kezetekbe
Szent Pál apostol levelét. Mit ír nektek üzenetének elején? Bizonyosan
isteni sugalmazásra magáról, Kéfásról és Apollóról ír hozzátok, mivel
akkor is szakadás és pártoskodás volt közöttetek. De akkori
pártoskodástok kisebb bűn volt, mert a legkiválóbb apostolok és az
ó'általuk ajánlott férfiú között oszoltatok meg.
Hamar szüntessük ezt
meg; boruljunk le az Úr lábához, és esdekló'n, sírva könyörögjünk:
legyen irgalmas hozzánk, engeszteló'djön meg, és állítsa vissza köztünk
a régi dicsó' és tiszta testvéries életmódot. Mert ez az élethez vezető'
igazság kapuja, amint írva van:
Nyissátok meg az igazság kapuit; belépvén rajta magasztalom az Urat. Ez
az igazság kapuja; az igazak mennek be rajta
(vő. Zsolt 117, 19). Sok kapu van
nyitva, de az, amely az igazság kapuja, ugyanaz, mint amely Krisztushoz
vezet. Boldogok mindazok, aliili rajta bemennek, és útjukat szentségben
és igazságban irányították, mindent zavartalanul teljesítve. Legyen bár
valaki hűséges, legyen bár tehetsége az isteni tanítás hirdetésében,
legyen bár bölcs a beszédek megítélésében, legyen bár tiszta tetteiben:
annál alázatosabbnak kell lennie, minél nagyobbnak látszik. Azt keresse,
ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának.
VÁLASZOS ÉNEK l Kor 9,
19. 22; Jób 29, 15-16
V. Bár
mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem. A
gyöngék közt gyönge lettem. * Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit
üdvözítsek.
F. A
valinalt úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam; a szegény embereknek
atyjuk voltam. * Mindenkinek mindene.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
18, 6-17. 24
� 19, 4
Absalom halála és Dávid
gyásza
Azokban a napokban:
Dávid serege harcba vonult Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg.
Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon
a napon: húszezer ember. A harc az egész vidékre kiterjedt. S az erdő
még több áldozatot szedett a seregből, mint a kard azon a napon.
Absalom véletlenül
útjába került Dávid embereinek. Absalom ugyanis egy öszvéren ült, és az
öszvér egy nagy tölgyfa koronája alá tévedt. Absalom feje beleakadt a
tölgyfába, s ott maradt ég és föld között himbálózva, az öszvér meg,
amely alatta volt, tovább ment. Egy ember meglátta, és jelentette
Joábnak: ?Láttam Absalomot � mondta �, egy tölgyfán lógott." Joáb így
felelt az embernek, aki a hírt vitte neki: ?Hogyan, hát ha láttad, akkor
miért nem ölted meg ott helyben, és fektetted a földre? Aztán az én
dolgom lett volna, hogy adjak neked tíz ezüstöt meg egy övet." De az
ember ezt válaszolta Joábnak: ?Ha ezer ezüst ütötte volna is markomat,
alikor se merészeltem volna kezet vetni a király fiára. Hát nem
parancsba adta neked, Abisájnak és Ittainak a fülünk hallatára a király:
Vigyázzatok nekem a fiúra, Absalomra! Ha meg alattomban elbántam volna
vele, akkor téged állított volna félre, hiszen a király előtt nem marad
semmi titokbán." Joáb azt mondta rá: ?Eh, mit! Miért is töltöm tovább az
időt veled?"
Ezzel kezébe fogott
három lándzsát, és Absalom mellébe döfte őket. Mivel azonban még élve
lógott a tölgyfán, odalépett tíz ember, Joáb fegyverhordozói, és
agyonütötték. Ekkor Joáb megf úvatta a kürtöket, és az emberek
abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a
seregnek. Aztán fogták Absalomot, s az erdőben egy gödörbe dobták, és
egy óriási kőhalmot raktak föle. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a
maga sátorába.
Dávid (Machanajimban) a
két kapu közt ült. Az őrszem fölment a kapu tetejére. Amikor fölemelte
tekintetét, azt látta, hogy egy ember fut felé. Az őrszem közölte a hírt
a királlyal. A király azt mondta: ?Ha egyedül van, jó hírt hoz a szája."
Amikor azonban az � tovább futva � közelebb ért, az őrszem egy másik
embert is látott, amint utána futott. Az őrszem tehát leszólt a kapuba:
?Még egy embert látok, egyedül fut." A király azt mondta: ?Az is jó hírt
hoz." Az őrszem újra jelentette: ?Úgy látom az első úgy fut, ahogy Cádok
fia, Achimaac fut." A király visszaszólt: ?Az derék ember, biztosan jó
hírrel jön."
Achimaac megérkezett, és
odakiáltotta a királynak: ?Üdv!" Aztán arcra borult a földön a király
előtt, és így szólt: ?Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki cser
benhagyta azokat az embereket, akik uram, királyomra kezet emeltek!" A
király megkérdezte: ?Jól van a fiú, Absalom?" ?Csak egy nagy zűrzavart
láttam � vála szolta Achimaac �, amikor a király szolgája, Joáb el
küldte szolgádat. Nem tudom, mi történt." A király megparancsolta: ?Állj
félre, és maradj ott!" S ő félreállt, és ott maradt.
Most megérkezett a
kusita is, és jelentette: ?Örömhírt hall uram és királyom! Az Úr ma
igazságot szolgáltatott neked azokkal szemben, akik fellázadtak
ellened." A király azonban megkérdezte a kusitától: ?Jól van a fiú,
Absalom?" ?Bárcsak az történne uram és királyom ellenségeivel és azokkal
is mind, akik a vesztedre törnek, ami a fiatalemberrel!" � válaszolta a
kusita. Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába, és sírt.
Elcsukló hangon így siránkozott: ?Fiam, Absalom! Fiam, fiam, Absalom! Ó,
bár én haltam volna meg helyetted!" Jelentették Joábnak: ?A király sír
és jajgat Absalom miatt." így azon a napon gyászra fordult a győzelem az
egész sereg számara, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király
bánkódik a fia miatt. S ezen a napon a sereg lopva tért vissza a
városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel
megfutamodott a csatából. A király befödte az arcát, és hangosan
siránkozott: ?Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!"
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 54, 13. 14. 15;
vő. 40, 10; 2 Sám 18, 33
V. Hogyha
ellenségem átkozna engem, azt még elviselném; * De te, olyan ember, aki
egyenlő' velem, akivel oly édes volt a barátságunk, sarkadat emelted
ellenem.
F.
Megrendült a király, fölment a kapu fölötti szobába, és sírt, s
járva-kelve ezt mondogatta: * De te.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök
zsoltármagyarázataiból
(Ps. 32, 29: CCL 38,
272-273)
Akik távol vannak, akár
akarják, akár nem, a mi testvéreink
Testvéreim! Leginkább
arra a szeretetre buzdítunk titeket, amely nemcsak egymásra, hanem
azokra is kiterjed, akik távol vannak. Akár a pogányokra, akik még nem
hisznek Krisztusban, akár a tolunk elszakadtakra, akik Fó'nket
elismerik, de testétói távol vannak. Erezzünk fájdalmat miattuk,
testvérek, úgy mint testvéreink felett. Akár akarják, akár nem akarjak,
a mi testvéreink ót Csak akkor szűnnének meg testvéreink lenni, ha
felhagynának azt mondani: Mi
Atyánk (Mt 6, 9).
A Próféta egyesekről így
szólt: Azoknak, akik azt mondják
nektek: ?Nem vagytok a mi testvéreink" mondjátok: ? Testvéreink vagytok"
(íz 66, 5 a LXX szerint). Nézzetek
körül, vajon kikről mondhatta ezt? Vajon a pogányokról? Nem, hiszen a
Szentírás és az egyházi szóhasználat szerint ezeket nem nevezzük
testvéreknek. Vajon a zsidókról, akik nem hittek Krisztusban?
Olvassátok az Apostolt
és lássátok, hogy amikor ?testvért" mond minden hozzáadás nélkül, csak a
keresztényeket érti ez alatt:
Miért ítéled el tehát testvéredet, vagy miért nézed le testvéredet?
(Rom 14, 10.) És más helyen így szól:
Ti igazságtalanságot követtek el,
és kárt okoztok, méghozzá testvéreiteknek
(vő. l Kor 6, 8).
Azok tehát, akik ezt
mondják: ?Nem vagytok a mi testvéreink", pogányoknak mondanak minket.
Ezért akarnak tehát minket újrakeresztelni, mondván, hogy amit óTi
adnak, az nincs meg nekünk. Ebbó'l nyilvánvaló a tévedésük, midó'n
tagadják, hogy mi az ó' testvéreik lennénk. De miért mondja nekünk a
Próféta: Mondjátok nekik: ?
Testvéreink vagytok", hacsak nem
azért, mivel mi elismerjük bennük a keresztséget, amelyet nem kívánunk
megismételni náluk? Ők ugyanis amikor nem ismerik el a mi
keresztségünket, tagadják, hogy testvérek vagyunk. Mi viszont elismerve
a mienket, nem követeljük az ó' keresztségük megismétlését, mert azt
mondjuk nekik:
Testvéreink vagytok.
Mondják csak
ok:
?Mit kerestek minket, mit akartok
tolunk?" Azt feléjük erre:
Testvéreink vagytok. Ők azt
mondják: ?Menjetek tőlünk, nincs veletek közös ügyünk." Nekünk viszont
van veletek közös ügyünk: egy Krisztusban hiszünk, tehát egy testben egy
Fó' alatt kell lennünk.
Testvérek! Esküvel
kérünk titeket a szeretet belsó' érzése által, a mi Urunk, Jézus
Krisztus által, akinek kenyere megeró'sít minket, akinek teje táplál
minket, a szelídsége által, esküvel kérünk titeket, hogy szeretetetek
belsó' érzéseivel könyörögjetek Istennél érettük.
(Itt van ugyanis az
ideje, hogy igen nagy szeretetet tanúsítsunk velük szemben, túláradó
irgalommal könyörögjünk értük Istennél, hogy végre megadja nekik a
tisztánlátást, hogy észre térjenek és meglássák, hogy semmijük sincs,
amikor az igazság ellen beszélnek. Nem maradt nekik más, mint csak a
heveskedés, amely annál erőtlenebb, minél erősebbnek érzi magát.)
Könyörögjetek a betegekért, a testileg bölcsekért, az állatiasságban,
testiségben levőkért, de mégis csak testvéreinkért, akik ugyanazon
szentségeket ünneplik, még ha nem is velünk együtt, de mégis
ugyanazokat. Akik ugyanazt az
Áment válaszolják, még ha nem is
velünk együtt, de mégis ugyanazt.
VÁLASZOS ÉNEK Ef 4, 1.
3. 4
V. Kérlek
benneteket az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet
kaptatok. * Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a
lelki egységet.
F. Egy a
Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. *
Törekedjetek rá.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
24, 1-4.
10-18. 24b-25
Népszámlálás és
oltárépítés
Azokban a napokban: Újra
fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte
ellenük Dávidót és azt mondta neki: ?Menj s vedd számba Izraelt és
Júdát!" A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek:
?Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek
számba a népet, hogy megtudjam, mennyi a nép!" Joáb azonban azt mondta a
királynak: ?Az Úr, a te Istened, bármily népes is a nép, tegye százszor
népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért
kíván uram és királyom ilyesmit?" Ám a király parancsa sürgette Joábot,
valamint a sereg vezéreit, így hát Joáb, valamint a sereg vezérei
távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét.
Miután számba vétette a
népet, Dávidnak megdobbant a szíve, így szólt hát az Úrhoz: ?Nagy bűnt
követtem el! De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert
ostobaságot csináltam."
Amikor
Dávid
reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot
intézte Dávid
látóemberéhez, Gád prófétához: ?Menj és add tudtára Dávidnak:
Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit
választasz, azt teszem veled!" Gád elment Dávidhoz,
és tudtára adta. így szólt: ?Jöjjön-e három évig
tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három
hónapon át menekülj ellenséged elól, ó' meg üldözzön? Vagy legyen három
napig
pestis
országodban? Gondolkozz rajta, és mondd meg, milyen
választ vigyek
annak, aki
küldött!" Erre Dávid
azt felelte Gádnak: ?Nagy szorultságban vagyok.
Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen
nagy az
irgalma! De emberek kezétől nem szeretnék elveszni."
Akkor az Úr pestist
küldött Izraelre, reggeltől a megszabott idó're. A csapás lesújtott a
népre, és hetvenezren meghaltak a népből Dántól egészen Beersebáig.
Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta a kezét, hogy
elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az
angyalnak, aki lesújtott a népre: ?Most aztán elég! Húzd vissza a
kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérűjénél volt.
Amikor Dávid látta az
angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: ?Én vetkeztem,
én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát
forduljon kezed ellenem és házam ellen!" Azon a napon Gád elment
Dávidhoz, és azt mondta neki: ?Menj föl, és a jebuzita Arauna szérűjénél
építs oltárt az Úrnak." így hát Dávid megvette a szérűt és a marhákat 50
ezüst sékelért. Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égó'áldozatot,
valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal
fordult az ország felé, és elmúlt Izraelről a csapás.
VÁLASZOS ÉNEK Vő. Judit 9, 18;
!Krón21, 15; 2 Sám 24,
17
V.
Emlékezzél, Uram, szövetségedre, és
mondd pusztító angyalodnak: Vond vissza a kezed,
*
Hogy ne pusztuljon el a föld, és ne veszítsd el az élőlényeket.
F. Én
vetkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj mit vétettek? Ezért
hát kérlek, forduljon el haragod népedtől, Uram. * Hogy ne pusztuljon
el.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A tizenkét apostol
tanításá"-nak nevezett őskeresztény írásból
(Nn. 9, l � 10, 6; 14, 1-3: Fűnk 2,
19-22. 26)
Az Eukarisztia
így adjatok hálát:
Először a kehely fölött mondjátok: ?Hálát adunk neked, Atyánk,
szolgádnak, Dávidnak szent szőlőtövéért, amelyet nekünk a te Fiad, Jézus
által nyilatkoztattál ki; dicsőség neked mindörökké!"
A kenyértörés után pedig
ekképpen: ?Hálát adunk neked, Atyánk, azért az életért és tanításért,
amelyet nekünk a te Fiad, Jézus által nyilatkoztattál ki; dicsőség neked
mindörökké! Miként ez a kenyér szét volt hintve a földeken, és
egybegyűjtve egy kenyérré vált, úgy gyűljön össze Egyházad is a föld
határairól a te országodba; mert tiéd a hatalom és a dicsőség Jézus
Krisztus által mindörökké!"
Eukarisztiátokból pedig
senki más ne egyék és igyék, csak az, aki meg van keresztelve az Úr
nevében; erről mondotta ugyanis az Úr:
Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak!
(Mt 7, 6).
Miután pedig magatokhoz
vettétek, így adjatok hálát: ?Hálát adunk neked, szent Atyánk, szent
nevedért, amelynek szívünkben trónust készítettél; hálát adunk a
tanításért, a hitért és a halhatatlanságért, amelyet a te Fiad, Jézus
által kinyilvánítottál nekünk; dicsó'ség neked mindörökké!
Mindenható Urunk, te
mindent nevedért teremtettél, és ételt meg italt adtál az embernek, hogy
éljenek vele és neked halát adjanak. Nekünk pedig lelki ételt és italt
adtál és örök életet Fiad által. Mindenekeló'tt hálát adunk neked, mert
hatalmas vagy; dicsó'ség neked mindörökké!
Emlékezzél meg, Urunk,
Egyházadról! Védd meg minden bajtól, és tedd tökéletessé szeretetedben!
Megszentelve gyújtsd össze a négy égtáj felől országodba, amelyet
szamára készítettél; mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké!
Jöjjön el a te
kegyelmed, és szűnjék meg a bűnös világ! Hozsanna Dávid Istenének! Ha
valaki szent, járuljon ide; ha nem az, tartson bűnbánatot; Marana tha.
(Jöjj el, Urunk!) Ámen."
Az Úr napján
összegyülekezve végezzétek a kenyértörést, és adjatok halát, miután
bűneiteket megvallottátok, hogy tiszta legyen áldozatotok. Akinek pedig
viszálya van testvérével, ne vegyen részt a gyülekezetben, amíg ki nem
békül, hogy csorbát ne szenvedjen áldozatotok szentsége. Mert ezt monta
az Úr: Tiszta áldozatot mutassanak
be nekem minden helyen és minden időben, mert én vagyok a nagy Király,
úgymond az Úr, és nevem csodálatos a nemzetek között (vő.
Mai l, 11).
VÁLASZOS ÉNEK l Kor 10,
16-17
V,
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében váló
részesedés? *
S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a
Krisztus testében való részesedés?
F. Mi
ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy
kenyérből részesülünk. * S a kenyér.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egy kor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Krónikák első
könyvéből
22, 5-19
Dávid előkészületei a
templomépítéshez
Azokban a napokban Dávid
így gondolkozott: ?A fiam, Salamon fiatal és gyenge, a háznak azonban,
amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget
és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell
tennem." Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, azután
hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az
Úrnak, Izrael Istenének. Dávid ezt mondta Salamonnak: ?Fiam, nekem
magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem
nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: Sok vért ontottál és nagy
háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál
színem előtt a földre. Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz.
Békét adok neki köröskörül minden ellenségétől. Salamon
lesz a neve. Az ő
napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek,
6
építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre
megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját.*
Nos hát, fiam,
legyen veled az Úr, sikerüljön
házat építened az Úrnak, a te
Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. Az Úr adjon neked
bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa
ki
neked
Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig
tartsd meg az Úrnak, a te
Istenednek a törvényét. Szerencsés leszel, ha
igyekszel megtartani
a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr
Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne
rettegj! Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni
az Úr háza számára 100.000 arany talentumot, egy millió
ezüst talentumot, s annyi
vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni.
Fát és követ
is szereztem, de még te
is tehetsz hozzájuk. Mesteremberek
is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle
művészetben jártas számtalan ember, akik
meg tudják munkálni
az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss
hozzá, és legyen veled az Úr."
Dávid megparancsolta
Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: ?Az Isten, az Úr
nemde veletek volt, és nyugalmat adott nektek köröskörül. Az ország
népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. Most
tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket!
Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját
és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének
építtek."
VÁLASZOS ÉNEK l Krón 22,
19; Zsolt 131, 7; íz 56, 7
V. Rajta,
egész szívvel és lélekkel építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak; *
Induljunk hát sátorába, boruljunk le lábának zsámolya előtt!
F. Ezt
mondja az Úr: házam minden nép számára az imádság háza lesz. * Induljunk
hát.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspöknek a
118. zsoltárhoz írt magyarázatabol
(Nn. 12. 13-14: CSEL 62, 258-259)
Isten temploma szent, és
ti vagytok az (l Kor 3, 17)
Én és az Atya hozzá
megyünk, és benne fogunk lakni
0n 14, 23). Nyisd hát ki ajtódat az
érkező
előtt, tárd elé a lelked, mutasd meg
neki szíved mélyét, hogy lássa nagy őszinteségedet, békességed
gazdagságát és kegyelme iránti szeretetedet. Tárd ki szívedet, siess az
örök fény napja elé, amely minden
embert megvilágít (Jn l, 9). Ez az
igaz fény mindenkit megvilágít; ha pedig valaki bezárja előtte ablakait,
akkor megfosztja magát az örök világosságtól. Kizárod Krisztust is, ha
becsukod lelked ajtaját. Jóllehet be tudna menni akkor is, de nem akar
erőszakkal betörni, sem pedig kényszeríteni azt, aki nem kívánja, hogy
betérjen hozzá.
A Szűz méhéből
született, és beragyogja az egész földet, hogy mindenkit megvilágítson.
Befogadják azok, akik arra az örök fénysugárra vágyakoznak, amelyet
semmiféle éjszaka nem szakít meg. A napot, amelyet mindennap látunk,
sötét éjszaka követi; az igazság Napja azonban soha le nem nyugszik,
mert a bölcsességet nem követheti rosszaság.
Tehát boldog az, akinek
ajtaján Krisztus zörget. A mi ajtónk a hit, amely ha erős, megőrzi az
egész házat. Ezen az ajtón át lép be Krisztus. Ezért mondja az Egyház is
az Énekek énekében: Testvérem
hangja zörget az ajtómon (Én 5,
2). Halld meg, ki zörget, halld meg azt, aki be akar jönni:
Nyisd ki az ajtót, kúgocskám, kedvesem,
galambom, gyöngyöm, mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a
fürtjeimét (Én 5, 2).
Fontold meg: mikor
kopogtat az isteni Ige ilyen nagyon az ajtódon, mikor lepte be a fejét
az éjszaka harmata? A szorongattatásban és a kísértésben levőkét
látogatja meg ilyen jóságosán, nehogy legyőzze őket ez a megpróbáltatás.
A feje akkor lesz harmatos és párás, amikor teste szenved. Tehát ekkor
virrasztani kell, nehogy amikor jön a Jegyes, zárt ajtóra találva
továbbmenjen. Ha ugyanis alszol és nem virraszt a szíved, eltávozik, még
mielőtt kopogtatott volna; ha viszont virraszt a szíved, kopogtat, és
kéri, hogy nyiss neki ajtót.
Lelkűnknek tehát van
ajtaja, de kapui is vannak, ezekről mondja a Szentírás:
Emeljétek föl fejeteket, kapuk,
táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul
(Zsolt 23, 7). Ha tehát ki akarod tárni
hited kapuit, akkor belép hozzád a dicsőség Királya, és elhozza neked az
ő szenvedéséből fakadó megdicsőülést. Az igazságnak is van kapuja.
Hiszen erről is olvasunk a Szentírásban, amikor az Úr Jézus a próféta
által ezt mondja: Tárjátok ki az
igazság kapuit (vő. Zsolt 117,
19).
Van tehát lélek,
amelyiknek ajtaja van, és van, amelyiknek kapui vannak. Krisztus eljön
ehhez az ajtóhoz és kopogtat, kopogtat a kapunál is. Nyiss tehát neki
ajtót: be akar jönni, virrasztva akarja találni Jegyesét.
VÁLASZOS ÉNEK Jel 3, 20;
Mt 24, 46
V. Nézd, az
ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, *
Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.
F. Boldog a
szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja. * Bemegyek hozzá.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Királyok első
könyvéből l,
11-35; 2, 10-12
Dávid Salamont jelöli ki
utódjául
Azokban a napokban Nátán
próféta így szólt Batsebához, Salamon anyjához: ?Bizonyára
hallottad, hogy Adonija,
Haggit
fia
király
lett anélkül, hogy urunk, Dávid
tudna róla. Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg
az életedet és fiad,
Salamon éle tét. Fogd magad, menj be a királyhoz
s mondd neki:
Uram és királyom,
megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad,
Salamon lesz utánam a király,
ő fog trónomra ülni.
Miért
lett hát mégis
Adonija
a király?
Mialatt
még beszélsz a királlyal,
magam
is bemegyek és megerősítem szavaidat."
Batseba tehát bement a királyhoz
a szobába. A király
már nagyon öreg volt, s a sunemi
Abiság
viselte
gondját. Amikor
Batseba meghajolt és leborult a király
eló'tt, a király
megkérdezte: ?Mit
kívánsz?" így felelt neki:
?Uram, megesküdtél az Úrra, a te
Istenedre szolgálódnak: Fiad,
Salamon lesz utánam a király,
ő fog trónomra ülni.
Most mégis
Adonija
lett a király,
s te, uram és királyom,
mit
sem tudsz róla. Rengeteg marhát, hizlalt
borjút és juhot levágatott, s mind
meghívta a király
fiait,
Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban
nem hívta meg. Egész
Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom,
add tudtukra, ki
legyen, aki
majd utódként uram és királyom
trónjára ül. Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom
majd atyáihoz
megtér, engem és fiamat,
Salamont bűnösnek nyilvánítanak."
Mialatt még beszélt a
királlyal, megérkezett Nátán próféta. Jelentették a királynak: ?Nátán
próféta van itt." Erre az a király elé lépett és arcra borult a földön a
király előtt. S így beszélt Nátán: ?Uram és királyom, bizonyára magad
jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. Mert
ma elment, és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott.
Meghívta mind a király fiait s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S
most ott esznek-isznak nála, és köszöntgetik: Éljen Adonija király!
Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Bénáját
és szolgádat, Salamont nem hívta meg. Ha ez a dolog mégis uramtól és
királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki
üljön utódnak uram és királyom trónjára."
Ekkor Dávid király vette
át a szót és így rendelkezett: ?Hívjátok ide Batsebáí!" Az bement a
királyhoz, és a király elé járult. A király megesküdött: ? Úgy igaz,
ahogy az Úr el, aki minden szorongatásomból kiszabadított, még ma úgy
lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenere: fiad, Salamon
lesz utánam a király, ó' ül helyettem a trónra." Batseba földig hajolt,
leborult a király eló'tt és felkiáltott: ?Örökké éljen az én királyom,
Dávid!"
Aztán Dávid király
megparancsolta: ?Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojada
fiát, Bénáját." Azok megjelentek a király eló'tt, s a király ezt mondta
nekik: ?Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat,
Salamont a tulajdon öszvéremre, és vezessétek le Gichonba. Ott Cádok pap
és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát,
és kiáltsátok: Éljen Salamon király!* Azután az ó' nyomában haladva
vonuljatok ide vissza, ó' pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen
helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda
fejedelme legyen."
Aztán Dávid megtért
atyáihoz; Dávid városában temették el. Az az idó', amíg Dávid királyként
uralkodott Izrael fölött, negyven esztendó't tett ki: Hebronban hét évig
volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. Salamon
elfoglalta atyja trónját, és megerősítette királyságát.
VÁLASZOS ÉNEK Én 3, 11;
Zsolt 71, 1. 2
V. Sión
leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel
szüló'anyja megkoronázta * Szíve örömének napján!
F. Istenem,
ítéletedet add a királynak, hogy méltá nyosan ítélkezzék szegényeiden.
* Szive örömének nap ján!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent L Kelemen pápának
a korintusiakhoz írt levelé ből
(Nn. 50, l � 51, 3; 55, 1-4: Fűnk l,
125-127. 129)
Boldogok leszünk, ha. az
Úr akaratot szeretetből megtesszük
Látjátok, testvéreim,
milyen
nagy és csodálatos dolog a szeretet. Tökéletes voltát nem lehet szóval
elmondani.
Ki
alkalmas rá, hogy a szeretetben éljen? Csak azok, akiket
Isten méltóvá akart tenni
erre.
Imádkozzunk tehát és kérjük
irgalmát, hogy minden
bűnös hajlamtól mentesen megmaradjunk a szeretetben. Ádámtól mindmáig
elmúltak az összes nemzedékek, de akik
Isten kegyelméből az ő szeretetében haltak meg, elnyerték a
szentek helyét, és amikor
megjelenik
Krisztus
országa, megdicsőülnek.
Mert írva van: Menj be kamrádba
rövid időre, míg haragos indulatom el nem múlik, és visszagondolok a jó
napra, és feltámasztalak benneteket sírjaitokból
(vő. íz 26, 20).
Boldogok vagyunk,
szeretteim, ha az Úr parancsait egyetértő szeretettel teljesítjük, hogy
a szeretet által bűneink bocsánatát elnyerjük. Mert meg van írva:
Boldogok, akiknek gonoszsága megbocsátva,
és akinek bűnét eltörölték. Boldog az, akinek az Úr nem számítja be
vétkét, és akinek lelke hamisság nélkül való
(Zsolt 31, 1). Ez a boldogság azokra
vonatkozik, akiket Isten a mi
Urunk, Jézus Krisztus
által kiválasztott. Neki legyen dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.
Tehát ellenségünk
kísértései által elcsábítva bármit vétettünk és bármi rosszat tettünk,
könyörögjünk bűneink bocsánatáért. Azok pedig, akik a lázadásban és a
pártoskodásban vezetők voltak, teltintsenek a közös reményre. Mert akik
istenfélelemben és szeretetben töltik életüket, azok a kínzatást inkább
maguknak kívánjak, mint embertársaiknak, és azt szeretnék, hogy inkább
őket érje a feddés, mintsem hogy károsodás érje a szépen és igazságosan
megőrzött egyetértést. Jobb ugyanis az embernek megvallania vétket, mint
megkeményítenie a szívét.
Ki van hát köztetek
nemes lelkű, irgalmas, akiben teljes a szeretet? Mondja azt: ?Ha miattam
van a zendülés, a széthúzás, a szakadás, inkább elmegyek, odébbállok,
ahová akarjátok, és azt teszem, amit a gyülekezet parancsolt, csak
Krisztus nyája éljen békében a vezetőkül rendelt presbiterekkel." Aki
így cselekszik, Krisztusnál nagy dicsőséget szerez magának, és bárhol
befogadják őt, mert az Úré a fold,
és mind, ami betölti (Zsolt 23,
1). Ezt teszik
és fogják
is tenni
azok, akik
az
isteni
életet élik,
ezt ugyanis
sohasem fogják megbánni.
VÁLASZOS ÉNEK l Jn 4,
21; Mt 22, 40
V. Ezt a
parancsot kaptuk Istentől: * Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.
F. Ezen a
két parancson alapszik az egész törvény és a próféták. * Aki Istent.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
47, 14-31
Az atyák dicsérete
Salamontól Jerobeámig
Dávidot bölcs fiú
követte, aki őmiatta már biztonságban élhetett. Salamon a béke idején
volt király, körös-körül békét adott neki az Űr, s ezért ő házat épített
nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett.
Milyen bölcs voltál már
ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a
földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott
a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek,
mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek,
az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat,
mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt.
De ágyékodat
asszonyoknak adtad és érzékiséged rabszolgája lettél, így foltot
ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az
utódaidra haragot vontál és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom
vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett.
Isten mégsem vonta
vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg,
hogy kiválasztottjának utódja is legyen és nem irtotta ki annak
nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot, s
belőle Dávidnak gyökerhajtást adott.
Salamon megtért
atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: ?A nép balgaságát", a
legkevésbé okost, Rechabeamot, aki a népet lázadásba vitte.
És Jerobeámot, Nebátnak
a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta
bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol
országuktól.
Mert mindenféle rosszra
törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés, és véget nem vetett
minden bűnüknek.
VÁLASZOS ÉNEK Ez 37, 21.
22. 23. 24; Jn 10, 16
V. Kiragadom
Izrael fiait a népek közül, nem alkotnak többé két népet, nem szennyezik
be többé magukat bálványaikkal; * Népem lesznek, és egyetlen pásztora
lesz mindnyájuknak.
F. Más
juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell
vezetnem, és egy nyáj lesz. * Népem lesznek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek
a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből
(Ps. 126, 2: CCL 40, 1857-1858)
A mi Urunk, jézus Krisztus
az igazi Salamon
Mivel az a templom,
amelyet Salamon épített az Úrnak, előképe és jelképe az Úr jövendő
Egyházánali és testének, azért mondja az evangéliumban:
Bontsátok le ezt a templomot, és
harmadnapra felépítem 0n 2, 18).
Amint tehát Salamon megépítette azt a templomot, úgy épített magának
templomot az igazi Salamon is, a mi Urunk, Jézus Krisztus, az igazi
békeszerző. Salamon neve ugyanis békeszerzőt jelent. Az igazi békeszerző
azonban az, akiről azt mondja az Apostol: Ő
a mi békességünk, aki a kettőt eggyé
forrasztotta (Ef 2, 14). ő az
igazi békeszerző, aki a két házfalat magában összekapcsolta, és
szegletkő lett számukra: tudniUlik a körülmetélésből származó hívő nép
és a körülmetélet- len pogányok közül jövő hívők számára. Egy Házat al
kotott e két népből, így szegletkő lett szamukra, és ezért valóban ő a
békeszerző.
Az a Salamon, aki Izrael
királya és Dávid meg Batseba fia volt, amikor templomot épített, jelképe
lett az igazi Salamonnak, a békeszerzőnek. Ezért ne arra a Sa lamonra
gondolj, aki azt a templomot építette Istennek,
hiszen erről a másik Salamonról beszél neked a Szentírás is, amikor így
kezdi a zsoltár: Hogyha az Úr nem
építi a házat, hasztalan fárad az építő
(Zsolt 126, 1). Tehát az Úr építi a
házat, az Úr Jézus Krisztus építi saját házát. Sokan dolgoznak az
építésnél; de ha ő nem építi,
hasztalan fárad az építő.
Kik azok, akik mint
építők fáradoznak? Mindazok, akik az Egyházban Isten igéjét hirdetik és
szentségeit kiszolgáltatják. Mindnyájan serénykedünk, mindnyájan
dolgozunk, mindnyájan építünk most is; és előttünk is serénykedtek,
dolgoztak, építettek mások is, de
hogyha az Úr nem építette a házat, hasztalan fáradtak, akik építették
azt. Ezért, amikor az apostolok és
főképpen Pál azt látja, hogy egyesek helytelenül cselekednek, azt írja
nekik: Napokat és hónapokat,
ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán
hiába fáradtam énetek (Gál 4, 11}.
Mivel tudta, hogy az Úr által belülről épülünk, sajnálta őket, mivel
hiába dolgozott köztük. Mi tehát csak külsőleg beszélünk, ő belsőleg
épít. Hogy mit halljatok, arról mi gondoskodunk, de hogy mit gondoltok,
azt egyedül már csak ő ismeri, aki gondolataitokat is látja. Ő épít, ő
figyelmeztet, ő fenyeget, ő nyitja meg értelmeteket, ő vezeti el a hitre
érzesvilágotokat; de mi is dolgozunk, mint az ő munkatársai
VÁLASZOS ÉNEK Vő. l Kir
8, 10. 15; Jn 2, 19
V. Amikor
elkészült a templom, az Úr dicsősége betöltötte a templom csarnokát.
Akkor a király örömteli lélekkel így szólt: * Áldott legyen az Úr,
Izrael Istene mindazért, amit atyámnak, Dávidnak mondott.
F. Bontsátok
le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem. * Áldott legyen.
Könyörgés
Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet
nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az
örök boldogságba. A mi Urunk.
|