ÉVKÖZI XXIII.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész
III. hét I.
ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott
vagyok közöttük, mondja az Úr.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta
könyvéből
37, 20; 38, 14-28
Jeremiás a. börtönben is
békére inti Cidkiját
Azokban a napokban:
Cidkija király megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség
udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők
utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a
városban. Jeremiás tehát ott maradt az őrség udvarán.
Aztán magához hívatta
Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik
bejárathoz. ?Szeretnék valamit kérdezni tőled � mondta a király
Jeremiásnak �, de ne titkolj el előlem semmit sem." Jeremiás így
válaszolt Cidkijának: ?Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e
halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám." Erre Cidkija
király titkon megesküdött Jeremiásnak: ?Amint igaz, hogy él az Úr, aki
az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki
ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek."
Jeremiás tehát így
beszélt Cidkijához: ?Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael
Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek,
megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz
családoddal együtt. De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a
babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok királyának a kezére
kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől."
Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: ?Félek azoktól a
zsidóktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, és
csúfot űznek belőlem."
Nem kerülsz a kezükbe
� válaszolta Jeremiás �, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád
intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. Ha pedig
vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr:
Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában,
kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt
éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most
iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak! Valóban összes
feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem
menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának a fogságába jutsz. És
ezt a várost is tűz emészti meg."
Cidkija erre így szólt
Jeremiáshoz: ?Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy
halállal lakolj! Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem
veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: Add tudtunkra, hogy
mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el elölünk semmit, mert különben
halálra adunk, akkor ezt válaszold nekik: A király elé terjesztettem
azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy
meghaljak ott."
Valóban el is mentek a
főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt
nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak
meg semmit a beszélgetésből. Jeremiás az ő rség udvarában maradt
egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
VÁLASZOS ÉNEK 2 Kor 6,
4-5; Jud 8, 23
V.
Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet
tanúsítva a megpróbáltatásban, * A szükségben, a szorongattatásban,
verést szenvedve, fog ságba vetve.
F.
Mindnyájan, akik kedvesek voltak Isten előtt, a sok sanyargatás
ellenére is hűek maradtak. * A szükségben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápának
?A boldogságok" című beszédéből
(Sermo 95, 6-8; PL 54, 464-465)
A keresztény bölcsesség
Urunk így folytatta
beszédét: Boldogok, akik éhezik
és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele
(Mt 5, 6). Szó sincs itt a test
éhségéről, és ez a szomjúság nem földi italban keres enyhülést, ez az
éhség isteni ajándékkal, az igazlelkűséggel akar eltelni, egyesülni
akar Isten titkos terveivel, és így magával az Úrral kíván eltelni.
Boldog tehát az az
ember, akinek kívánatos étele és hőn óhajtott itala az igazság.
Természetesen az ember nem is vágyódnék utána, ha édességét előzőleg
már meg nem ízlelte volna. Amikor ugyanis meghallotta e prófétai
buzdítást: ízleljétek és
lássátok, mily édes az Úr (Zsolt
33, 9), akkor mar ezekben a szavakban a mennyei édesség előízét is
megtapasztalta. Ekkor valami tökéletesen tiszta gyönyörűség vágya
izzott fel benne, minden földi dolgot semmiségnek tartó, epedő
sóvárgással fordult az igazság étele és itala felé, és megértette,
hogy mennyire igaz a főparancs:
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és
minden erődből (Mk 12, 30).
Hiszen Istent szeretni nem más, mint az igazságot szeretni!
Mivel pedig az Isten
iránti szeretet parancsával egybe van kötve az embertársról való
gondoskodás is, ezért köti össze most Urunk az igazság utáni vágyat az
irgalmasság erényével, amikor így folytatja:
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik
is irgalmaznak (Mt 5, 7).
Keresztény testvérem,
ismerd fel, milyen nagyszerű bölcsességben
részesülsz, és értsd meg, hogy máris hányféle jótett
gyakorlására és még milyen nagy jutalomra is kapsz meghívást. Az
irgalmas Isten irgalmasnak, az igaz Isten igaznak akar téged látni,
hogy benned, az ő teremtményében lássák meg az emberek a Teremtőt, és
amikor így bizonyos mértékben az Istenhez hasonló leszel, a szívedben
mint tükörben ragyogjon az Isten képe. Ha jót cselekszel, hitedben nem
fogsz csalódni: beteljesülnek vágyaid, és örökre tied lesz mindaz,
amit úgy kívántál.
Ha számodra minden
tiszta lesz, mert irgalmasan adsz a rászorulónak, akkor eléred majd
azt a boldogságot is, amit a következőkben ígért meg az Úr:
Boldogok a tiszta szívűek, mert
meglátják az Istent (Mt 5, 8).
Nagy boldogság ez a tisztaszívűség, szeretteim, amely ily na gy
jutalmat kap. De vajon kinek tiszta a szíve? Annak, aki törekszik a
már felsorolt erényekre. Azt a boldogságot pedig, amelyet Isten látása
ígér, ugyan ki tudná most előre elgondolni, ki tudná szavakba
foglalni? De mindenképpen eljön annak az ideje is, amikor átalakul az
ember, hogy már nem tükörben és
nem homályosan, hanem majd színről színre
(vö. l Kor 13, 12) látjuk Istent,
akit ember még nem láthatott úgy, amint van. Ezzel együtt pedig
kimondhatatlan örömmel élvezi az ember ezt az örök látást, amit eddig
még szem nem látott, fül nem
hallott, és emberi szív föl nem fogott
(vö. l Kor 2, 9).
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 30, 20; l Kor 2, 9
V. Mily
nagy a te jóságod, Uram, amelyet a téged félőknek tartogatsz. *
Azoknak készítetted, akik benned bíznak.
F. Szem
nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta. * Azoknak
készítetted.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 500.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Csupa jót tett, a süketeknek visszaad ta hallásukat, a némáknak
beszélőképességüket, alleluja.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magníficat-ant.Aki
nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem lehet a tanítványom,
alleluja.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta
könyvéből
42, 1-16; 43, 4-7
Jeremiás és a nép sorsa
a város elfoglalása után
Azokban a napokban: A
tisztek mind Jeremiás próféta elé járultak Kárea fiával, Jochanánnal
és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt, és így
szóltak hozzá: ?Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az
Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! Hiszen oly kevesen
maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod.
Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk
kell, és azt, hogy mit kell tennünk."
Erre Jeremiás próféta
így válaszolt: ?Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti
Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit
az Úr majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek." Azok erre azt
mondták Jeremiásnak: ?Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú,
ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk
általad, Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az
Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most kül dünk, hogy járj
közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a
szavára, biztosan jó dolgunk lesz."
Tíz nap elteltével az
Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Erre ó' elhívatta Kárea fiát,
Jochanánt, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját.
Aztán így szólt hozzájuk: ?Ezt mondja az Űr, Izrael Istene, akihez
elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: Ha nyugton maradtok
ebben az országban, fölépitlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek
és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit
rátok hoztam. Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle �
mondja az Úr �, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és
kiszabadítsalak titeket a kezéből. Irgalmas leszek hozzátok, és őt is
irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
De ha azt mondjátok:
Nem maradunk ebben az or szágban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti
Isteneteknek a szavára, hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom
földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt
szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk
lakni; ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja
a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba
vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, ott, Egyiptom
földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett
éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg."
De Kárea fia, Jochanan,
a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda
földjén, hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték
magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a
népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda
földjén élhessenek: tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a
királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején
Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára,
Gedaliára bízott; azután magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot,
Nerija fiát is. így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba,
és eljutottak Techpancheszig.
VÁLASZOSÉNEK Jer 42,
2; Siral 5, 3
V.
Imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! * Hiszen
oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk.
F, Apátlan
árvákká lettünk; az anyáink szinte özve gyek. * Hiszen.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápának
?A boldogságok" című beszédéből
(Sermo 95, 8-9: PL 54, 465-466)
Nagy a békéjük azoknak,
akik törvényedet szeretik
Méltán kapja a
boldogító istenlátás ígéretét a tiszta szívű ember. Az igazi
világosság ragyogását ugyanis a tisztátalan szem nem is láthatja meg;
és ami élvezet a tiszta léleknek, az gyötrelme a bűntől
szennyezettnek. El kell tehát fordulnunk e földi dolgok meddő'
káprázatától, és a lélek szeméből ki kell törölni a bűn minden
szennyét, hogy lelkünk az Isten dicső látásában tiszta tekintettel
gyönyörködjék.
Jól tudjuk, hogy ennek
kiérdemléséhez még hozzátartozik ez a következő is:
Boldogok a békességben élők, mert Isten
fiainak hívják majd őket (Mt 5,
9). Szeretteim! Akármilyen egyetértésben és bármilyen összhangban
nincs meg ez a boldogság, egyedül csak abban van meg, amit az Apostol
tanít: Éljetek békében az
Istennel! (Róm 5, 1). Erről
beszél a
Zsoltáros is: Virul a
teljes béke, ahol szeretik törvényedet, és botránykő ott nincsen
(Zsolt 118, 165).
Ezt a békét a
legbensőbb baráti viszonyban, illetve a legteljesebb összhangban levő
lelkek sem mondhatják magukénak, ha az nem egyezik meg mindenben Isten
akaratával. Ehhez a tökéletes békéhez semmi köze sincs a gonosz
szándékú egyességnek, sem a bűnös szövetkezésnek és vétkes
összefogásnak. Evilág szeretete nem fér össze Isten szeretetével; és
nem jut be Isten gyermekeinek a közösségébe az, aki nem szakad el
ettől az érzéki nemzedéktől. Akik viszont lélekben mindig kitartanak
Isten mellett, akik arra
törekednek, hogy a béke kötelékével fenntartsák a lelki egységet
(vö. Ef 4, 3), azok soha meg nem
sértik az örök törvényt, és hűséges szívvel így imádkoznak:
Legyen meg a te akaratod, amint a
mennyben, úgy a földön is (Mt 6,
10).
Ezek, igen, ezek
békességben élnek, ezek a jóban együttéreznek és szentül egyetértenek,
ezeket örökké e névvel kell szólítani:
Isten gyermekei, Krisztusnak pedig
társörökösei (Róm 8, 17). Az
Isten és az embertárs iránti szeretet jutalma ugyanis az, hogy többé
már nem szenvednek békétlenséget és elbukás nem éri őket. Ha majd
minden megpróbáltatás és küzdelem véget ér, akkor megnyugodnak majd
Isten végtelen békéjében a mi Urunk által, aki az Atyával és a
Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK Vö. íz 3, 3; l Jn 2, 6;
5, 3; 2, 5
V. Legyen
a szívünk tökéletes az Úr, a mi Istenünk előtt, * Hogy törvényei
szerint éljünk és megtartsuk parancsait.
F. Az az
Isten iránti tökéletes szeretet. * Hogy törvényei.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Habakuk
próféta könyve
1,1�2,4
Könyörgés az ellenséges
betörés idején
Látomás, amelyet
Habakuk próféta látott: ?Meddig kell még, Uram, segítségért kiáltanom
anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: Erőszak!, anélkül,
hogy megszabadítanál?
Miért feded fel
előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa
fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és a
civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvé
nyesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.
Tekintsetek a népekre
és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek
majd végbe napjaitokban, hogy el se hinnetek, ha elbeszélnék. Lám,
idehozom a kaldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze
földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.
Borzalmas és
rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak
a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai
messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
Fosztogatni jön
valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek,
mint a fövény. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket
nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és
beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös,
akinek az ereje az istene!
Nem te vagy-e, Uram,
ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted,
Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.
Szemed tisztább annál,
hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni nem tudod. Miért
tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli
a nála igazabbat? Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint
a gazdátlan csúszómászókkal.
Mind kiemeli horoggal,
varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért
varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok
juttatták jó fogáshoz és bőséges eledelhez. Nemde szüntelen kiüríti
hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?
Kiállók őrhelyemre,
felállók a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit
válaszol a panaszomra."
Az Úr meg is szólalt
és ezt mondta: ?írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen
olvasható legyen. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem
hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik,
tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni
fog hűségéért."
VÁLASZOS ÉNEK Zsid 10, 37-38. 39
V. Már
csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik. *
Az igaz ember a hitből el.
F. Mi nem
tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé,
akik hisznek és megmentik életüket. * Az igaz.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bernát apát
beszédeiből
(Sermo 5 de diversis,
1-4: Opera omnia, Edit. Cisterc. 6, l /1970/ 98-103)
Kiállók őrhelyemre, hogy
lássam, mit mond nekem az Úr
Az evangélium tanúsága
szerint, amikor az Úr arról a szent titokról beszélt, hogy együk az ó'
testét, és tanítványait arra biztatta, hogy nekik is
részt kell venniök szenvedésében, akkor egyesek közülük így
szóltak: Kemény beszéd ez
(Jn 6, 61); és ettől fogva már nem
jártak vele. Amikor pedig a tanítványoktól megkérdezte, vajon ők is el
akarnak-e menni, azok így válaszoltak:
Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök
életet adó tanítás (Jn 6, 68).
Ezzel kapcsolatban
hangsúlyozom, testvéreim: sokak előtt mind a mai napig nyilvánvaló,
hogy Jézus szavai lélek és élet, és ezért követik is őt. Mások viszont
az ő szavait kemény beszédnek tartják, és valahol máshol keresnek
maguknak nyomorúságos vigaszt. Az isteni bölcsesség mindenesetre
hangosan szól a tereken meg a halálba vezető széles és tágas utakon,
hogy visszahívja az ott járókat.
Sőt azt olvassuk, hogy
Negyven évig terhemre volt ez a
nemzedék, azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű
(Zsolt 94, 10). Viszont egy másik
zsoltárban azt olvasod: Egyszer
szólt az Isten (vö. Zsolt 61,
12). Igen, egy szer szólt, de az minden időkre vonatkozik. Szava
egyetlen, de soha meg nem szűnő, folyton tartó és örök beszéd.
Szívbeli megtérésre
hívja a bűnösöket, szívük tévelygése miatt feddi meg őket, hiszen a
szívekben lakozik, onnan beszél, és ő is azt teszi, amit már prófétája
által is tanított: Szóljatok
Jeruzsálem szívéhez! (Iz 40, 2).
Látjátok, testvéreim,
milyen üdvös a próféta figyelmeztetése, hogy ha ma meghalljuk az ő
szavát, meg ne keményítsük a szívünket! Az evangéliumban is szinte
ugyanazokat a szavakat olvassuk, mint a Prófétánál:
Juhaim hallgatnak szavamra
(Jn 10, 27). Szent Dávid is
hasonlóképpen szól a zsoltárban:
Ti az ő háza népe
(mármint az Úré)
és kezének nyája, bárcsak hallgatná
tok ma az ő szavára: Ne legyetek kemény szívűek!
(Zsolt 94, 7-8).
Hallgasd meg végül
Habakuk prófétát! Mennyire nem kendőzi el az Úr feddését, milyen nagy
gonddal és körültekintéssel törődik vele. Azt mondja ugyanis:
Kiállók őrhelyemre, felállók a sáncra,
és
figyelek, hogy lássam, mit mond nekem
és mit válaszol a panaszomra
(Hab 2, 1). Testvéreim, én is kérlek benneteket, hogy álljunk ki
őrhelyünkre, mert életünk ideje ilyen katonás szolgálat.
Legyen megfontolt és
alapos e szívbeli megtérésünk. De ne csupán e megtérésünkbe vessük
minden bizalmunkat, nehogy csak ilyen törékeny védelemben bizakodjunk.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 17, 23; 18, 9; l Jn
2, 5
V. Szemem
előtt áll az Úr minden törvénye, és parancsait el nem vetettem. * Az
Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet; az Úr parancsa világos; fényt
gyújt a szemnek.
F. Aki
megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. * Az
Úr végzése.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Habakuk próféta
könyvéből
2, 5-20
Az elnyomók megátkozása
Bizony, a gazdagság
hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az
alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet,
összegyűjt magának minden nemzetet. Vajon nem mondanak-e majd róla
mindnyájan példázatokat? Azt mondják majd:
Jaj annak, aki a
máséból gyűjtöget � ugyan med dig? �, aki zálogok terhével terheli
magát. Nem kelnek-e fel hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl
végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! Mivel sok népet kifosztottál, a
megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál,
kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.
Jaj annak, aki
családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy
kikerülje a balsorsot! Házad szégyene mellett döntöttél, amikor
eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vetkeztél. Mert a falban
még a kő is kialtozik, s a fagerenda válaszol neki.
Jaj annak, aki vérrel
épít várost, és vétkekből vet a városnak alapot! Hát nem a Seregek
Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s
hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? Mert az Úr dicsőségének
ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.
Jaj annak, aki
leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem
részegíti, hogy láthassa meztelenségét. Gyalázattal teltél el,
nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy
metélve! Rajtad a sor, hogy kiidd az Úr jobbjából a kelyhet.
Dicsőségedet elborítja majd a szégyened. Mert elborít a gonoszság,
amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért
ontottál, pusztítottad a földet, a varost és mind, aki benne lakik.
Jaj annak, aki így
szól a fatönkhöz: Ébredj!, a néma kőhöz: Kelj fel álmodból! (Ez a
szózat.) Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek
nincsen benne! Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe
öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e
szótlan bálványt kifaragta. Az Úr pedig szent templomában lakik:
némulj el színe előtt, egész földkerekség!"
VÁLASZOS ÉNEK Róm 2, 12; 3, 23; 11, 32
V. Az, aki
úgy vetkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el,
aki pedig a törvénynek alávetve vetkezett, a törvény alapján nyeri el
ítéletét, * Mert mindnyájan vetkeztek és nélkülözik az Isten
dicsőségét.
F. Isten
ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin
könyörüljön. * Mert mindnyájan.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bernát apát
beszédeiből
(Sermo 5 de diversis, 4-5: Opera omnia,
Edit. Cisterc. 6, l /1970/ 103-104)
A szemlélődés fokozatai
Először is álljunk meg
szilárdan a bástyán, támaszkodjunk teljes erőnkből a legbiztosabb
sziklára, Krisztusra, hiszen írva van:
Sziklára állított engem, azután lábamba
erőt öntött (Zsolt 39, 3).
Elmélkedjünk ezen a szilárd alapon állva, hogy belássuk, mit mond
nekünk, és mit feleljünk az ő számonkérő szavára.
Az a szemlélődés első
fokozata^ szeretteim, hogy fontolgassuk kitartóan, mit akar az Úr, mi
kedves előtte, mit fogad szívesen tőlünk. Minthogy pedig
sokban vetkezünk mindnyájan
(Jak 3, 2), és bátorságunk megtorpan
az ő akaratának tökéletessége előtt, és nem tudunk sem egyesülni vele,
sem pedig hozzá felemelkedni, alázkodjunk meg a magasságbeli Isten
hatalmas keze alatt. Tegyünk meg mindent, hogy irgalomra méltók
legyünk az ő irgalmas tekintete előtt, és kérjük:
Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok;
szabadíts meg engem, és megszabadulok
(Jer 17, 14), vagy:
Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg
engem, mert vetkeztem ellened
(Zsolt 40, 5).
Miután pedig szívünk
megtisztult már az ilyesfajta gondolatok révén, már ne a mi lelkünk
bajával, hanem az isteni Lélek sok gyönyörűségével foglalkozzunk. Ne
azt keressük már, hogy mi az Isten akarata mibennünk, hanem hogy
milyen az ő akarata önnönmagában.
Az ő akarata szerinti
élet
(Zsolt 29, 6 Vulg.) ugyanis az, ha nem kételkedünk, hogy mindenben az
az üdvösebb a számunkra, és előtte is kedvesebb, ami megfelel az ő
akaratának. Ezért ahogy megteszünk mindent lelkünk életének
megőrzéséért, ugyanúgy tegyünk meg mindent azért is, hogy � amennyire
csak lehet � el ne térjünk ettől az élettől.
Azután pedig, ha a
lelki tevékenységben valamelyest már előrehaladtunk, akkor követve a
Szentlélek vezetését � aki Isten mélységeit is kifürkészi �, azon
gondol kodjunk, hogy milyen édes az Úr, és milyen jóságos önmagában.
És imádkozzunk a Prófétával, hogy meglássuk Isten akaratát, és
betérhessünk már nem is a saját szívünkbe, hanem az ő templomába, ahol
egyre jobban elmondhatjuk:
Szomorkodik bennem a lélek, hozzád repül ezért gondolatom
(Zsolt 41, 7).
Eme két dolog körül
forog a lelki élet egész foglala ta, vagyis hogy magunkba szállva
nyugtalanság támadjon bennünk és bánat, amely üdvösségre vezet, így
szítsuk fel lelkűnkben az isteni életet, hogy vigasztalást merítsünk a
Szentlélek öröméből. Ebből fakad egyrészt
a félelem és az alázatosság, másrészt
pedig ebből születik a remény és a szeretet.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 110, 10; Bölcs 6,
18; Sir 19,18
V. Az Úr
félelme a bölcsesség kezdete, bölcsekké válnak, akik őt félik; * Isten
dicsősége megmarad örökre.
F. A
bölcsesség szeretete az Úr törvényeinek a megtartása, mert minden
bölcsesség istenfélelem. * Isten dicsősége.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik a Siralmak
könyve l,
1-12. 18-20
Jeruzsálem
elhagyatottsága
Ó, mily elhagyottan ül
a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár
nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.
Csak sír, egyre sír
éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy
sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagytak és ellenségeivé
lettek.
Számkivetésbe került
Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között
lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem
volt menekvése.
A Sionra vivő utak
gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak,
papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa
keserűség.
Akik szorongatták,
fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá,
tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek az elnyomó szeme
láttára.
Sión leányának eltűnt
minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem
találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.
Jeruzsálem
emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe
ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói
látták ezt, és mulattak pusztulásán.
Súlyosan vétkezett
Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind
megvetik, mert látják gyalázatát. ő maga meg csak sóhajtozik, és
szégyenében elfordítja arcát.
Szenny borítja ruhája
szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre
süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. ?Uram, lásd meg nyomorúságomat,
mert ellenségem ujjong fölöttem."
Az ellenség
kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a
pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy
belépjenek gyülekezetedbe.
Egész népe sóhajtozik,
és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csakhogy
megmentsék életüket. ?Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire
megvetnek!"
O, ti mindnyájan, akik
erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom,
mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.
Igazságosan sújt az
Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti,
nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Hajadon leányaim és ifjaim fogságba
mentek.
Segítségért
folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim
elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék
életüket.
Nézd, Uram, mennyire
szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem.
Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a
kard, belül meg a halál pusztít.
VÁLASZOS ÉNEK Jób 16,17; Siral l, 16.
18. 12
V. A
sírástól vörös lett az arcom, mert vigasztalóm, aki erőt önthetne
belém, messze van tólem. Hallgassa tok ide mind, ti, nemzetek: *
Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?
F. Ó, ti,
mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok. *
Van-e.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Brúnó áldozópap
zsoltármagyarázatából
(Ps. 83: edit. Cartusiae de Pratis,
1891, 376-377)
Ha elfeledkeznék rólad,
Jeruzsálem
Mily kedves a te
hajlékod! Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába
(Zsolt 83, 2), azaz a mennyei Jeruzsálembe, amely az Úr városa.
Elmondja azután a
Zsoltáros azt is, hogy miért vágyakozik az Úr templomába:
azért, ó, Uram, menynyei seregek Istene, Királyom és Uram, mert
boldog, aki házadban,
a mennyei Jeruzsálemben
élhet
(Zsolt 83, 5). Mintha ezt mondaná: Ki
ne vágyódnék templomodba menni, hiszen te Isten vagy, azaz Teremtő, a
Seregek Ura és Királya, s mindenki
boldog, aki házadban élheti
A templom és a ház itt ugyanazt
jelenti. S amikor boldognak mondja a benne lakókat, akkora nagy
boldogságot tulajdonít nekik, amennyit csak fel tudnak fogni. Azért
boldogok, mert hódoló szeretettel
téged dicsérnek szüntelen,
azaz vég nélkül; ugyanis nem
dicsérnének vég nélkül, ha nem lennének mindörökké boldogok.
Ezt a boldogságot
senki önmaga erejéből el nem érheti, még akkor sem, ha hite, reménye
és szeretete volna; hanem csak az
boldog ember,
azaz csak az éri el ezt a
boldogságot, akinek te vagy az
erőssége (Zsolt 83, 6) arra a
boldogsághoz vezető zarándoklatra, amelyet eltökélt szívében. Ez
ugyanis, mintha azt mondaná: Csak arról állíthatjuk, hogy el fogja
érni a boldogságot, aki elhatározza szívében, hogy az erények és a
jótettek hosszú zarándokútján eljut erre a boldogságra, és ehhez a te
kegyelmedből meríti az erőt. A maga erejéből ugyanis senki sem képes
oda feljutni, ahogy az Úr is tanúsítja:
Senki sem ment föl a mennybe,
tudniillik saját erejéből,
csak az Emberfia, aki a mennyben van
(Jn 3, 13).
Arról az emberről
beszélünk, aki zarándokútra
készül (Zsolt 83, 6), és
a könnyek völgyében
(Zsolt 83, 7 Vulg.) él, azaz ebben az
életben él, amely nyomorúságos és a megpróbáltatások könnyeivel van
tele; ezzel szemben azt a másik életet hegynek és örömtelinek kell
mondanunk.
Mivel pedig azt mondta
a
Zsoltáros: Boldog ember,
akinek te vagy erőssége,
megkérdezheti valaki: Vajon ad-e erőt erre Isten? Mire így válaszol a
Zsoltáros: Valóban Istentől van a boldogok ereje.
Törvényhozónk, tudniillik Krisztus, aki törvényt adott nekünk,
állandóan megáld és meg fog áldani kegyelme sokszoros ajándékaival,
ezzel áldja meg övéit, azaz fölemeli a boldogságig. Ezeknek az
áldásoknak a segítségével
vonulnak városról városra (Zsolt
83, 9) övéi, és a mennyei Sionban meg fogják látni Krisztust, az
Istent, aki Isten lévén majd övéit is
részesíti istenségében; sőt, mivel bennük van Sion, lélekben
látni fogják a Szentháromság egy Istent; ez azt jelenti, hogy
értelmükkel látni fogják önmagukban Istent, akit itt nem láthatnak;
akkor ugyanis Isten lesz minden
mindenben (l Kor 15, 28).
VÁLASZOS ÉNEK l Jn 3, 2-3
V. Most
Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. *
Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni
fogjuk, amint van.
F. És
mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is. *
Azt tudjuk.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Siralmak könyvéből
3, 1-33
Siralom és remény
Olyan ember vagyok,
aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. A sötétségbe
vitt és vezetett, nem a világosságba. Egyedül ellenem emeli föl kezét
újra meg újra, egész nap.
Elsorvasztotta húsomat
és bőrömet, összetörte csontjaimat. Igát ácsolt nekem, s gyötrő
gondokkal övezte fejemet. A sötétségben adott nekem lakást a rég
megholtak között.
Fallal vett körül, nem
mehetek ki, súlyos bilincsbe vert. Ha kiáltok és könyörgök, kizárja
imádságomat. Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta
ösvényemet.
Mint a lesben álló
medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán.
Ösvényemet eltérítette és összetépett, borzalommá tett. Kifeszítette
íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.
Veséimbe vágta
nyilait, tegzének fiait. Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt,
gúnydalt zengenek rólam egész nap. Keserűséggel tartott jól, és
ürömmel
részegített meg.
Kaviccsal összetörte
fogaimat, hamut adott eledelül. Lelkemnek nem volt békében
része, elfelejtettem a boldogságot. És most így szólok:
?Elhagyott az erőm és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem."
Visszaemlékezem
nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség. Lelkem
folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem. Ezeket
fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:
Az Úr irgalma nem
fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden
reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. ?Az Úr az én osztályrészem
� mondja a lelkem �, ezért hát remélek benne."
Akik benne bíznak,
azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az
Úrra, mert ó' megszabadít. Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától
fogva.
Üljön le a magányban
és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; szája érjen le a földig! Talán
még van remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el
gyalázattal.
Mert az Úr nem veti el
az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy
irgalmában. Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és
nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.
VÁLASZOS ÉNEK Siral 3,
52. 54. 56. 57. 58; ApCsel21,13
V.
Ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek, vadásztak rám; így szóltam:
Végem van! Uram, te meghallottad, amikor így könyörögtem, * És így
szóltál: ?Ne félj!" Megvédelmezted lelkem ügyét, megváltottad
életemet.
F. Készen
vagyok rá, hogy nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elszenvedjem
Urunk, Jézus ügyéért. * És így.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Boldog Izsáknak, a
stellai monostor apátjának beszédeiből
(Sermo 11; PL 194, 1728-1729)
Krisztus semmit sem
bocsát meg az Egyház nélkül
Két dolog van, ami
egyedül Istent illeti meg: a bűnbevallás elfogadásának méltósága és a
bűnbocsátási hatalom. A bűnbevallást neki kell tennünk, bocsánatot is
tóié kell várnunk. Egyedül Istennek van hatalma a bűnöket
megbocsátani, ezért neki kell azokat megvallanunk. De mivel a
Mindenható eljegyezte magának a gyöngét, a Fölséges az egyszerűt, és
királynővé tette a
szolgálólányt, ezért vette maga mellé
azt, aki alárendeltje volt. Jézus oldalából született az Egyház, ezért
jegyezte el magának. Amint a Fiúé mindaz, ami az Atyáé, és az Atyáé
mindaz, ami a Fiúé � hiszen természetükben egyek �, ugyanúgy adta oda
Krisztus, a Vőlegény minden javát a menyasszonynak, az Egyháznak, és
ami a menyasszony tulajdona, azt a Vőlegény is sajátjává tette; sőt
menyasszonyát önmagával is és az Atyával is eggyé tette, így
könyörgött ugyanis a Fiú az Atyához menyasszonyáért:
Azt akarom, hogy amint én és te egyek
vagyunk, úgy legyenek ők is egyek mivelünk
(vö Jn 17, 21).
Krisztus, a Vőlegény
tehát egy az Atyával és egy a menyasszonyával, az Egyházzal is. Ami
kivetnivalót talált a menyasszonyban, azt a keresztre szögezve
eltávolította, és ott a keresztfán menyasszonya bűneit magára vállalta
és e keresztfa által el is törölte. Ami viszont a menyasszony
természetéhez és tulajdonához tartozik, azt elfogadta és magára
öltötte; ami pedig az ő isteni tulajdona, azt átadta neki.
Eltávolította tehát tőle azt, ami ördögi, és magára vette tőle azt,
ami emberi; átadta neki azt, ami isteni, hogy a menyasszonyé legyen
mindaz, ami a Vőlegényé. Ezért mondja, aki maga bűnt nem követett el
és álnokság sem volt a szájában:
Könyörülj rajtam, Uram, mén gyenge
vagyok (Zsolt 6, 4), hogy miután
a menyasszony gyengeségét magára vette, annak
része legyen az irgalomért való esedezésben is, és így minden
közös legyen a Vőlegény és a menyasszony között. Ebből következik,
hogy az Egyház tisztsége a bűnvallomás elfogadása, és hogy nála van a
bűnbocsátás hatalma is; ezért lehet ezt mondani:
Menj, mutasd meg magad a papnak!
(Mt 8, 4).
Az Egyház semmi bűnt
se tud Krisztus nélkül megbocsátani, viszont Krisztus se akar az
Egyház nélkül semmit sem megbocsátani. Az Egyház semmi bűnt se tud
megbocsátani, hacsak valaki előbb bűnbánatot nem tart, vagyis ha a
bűnöst előbb magához nem hívja kegyelmével Krisztus; aki viszont
megveti az Egyházat,
annak Krisztus sem akar megbocsátani.
Amit tehát Isten egybekötött,
azt ember ne válassza szét (Mt
19, 6). Nagy titok ez, én
Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom
(Ef 5,32).
Ne válaszd el tehát a
Fejet a testtől, mert így Krisztus sohasem lesz egész! Krisztus
ugyanis sohasem teljes az Egyház nélkül, miként az Egyház sem teljes
sohasem Krisztus nélkül. Az egész és teljes Krisztus ugyanis a Fej és
test együtt. Ezért mondja: Senki
sem ment föl a mennybe, csak az Emberfia, aki a mennyben van
(Jn 3, 13). Ő az egyetlen ember, aki
a bűnöket megbocsátja.
VÁLASZOS ÉNEK Jn 17, 20. 21. 22. 18
V. Értük
könyörgök, hogy mindnyájan egy legyenek, amint te, Atyám, bennem vagy
és én benned. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben
részesítettél, * Hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk.
F. Amint
te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. * Hogy egy
legyenek.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igaz ;
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
A Siralmak könyvéből
Könyörgés a nép
megváltásáért
Emlékezz, Uram, hogy
mi történt velünk, nézz ránk, tekints szégyenünkre. Örökrészünk
bitorlók kezére szállt, házaink idegenekre. Apátián árvákká let tünk,
anyáink szinte özvegyek. Vizünket pénzért isz-szuk, fánkat is meg kell
fizetnünk. Nyakunkon vannak hajszolóink, kifulladunk, de nem
pihenhetünk. Egyiptomnak, majd Asszíriának adtunk kezet, hogy
kenyérrel jóllakhassunk.
Atyáink vetkeztek, de
ok.
már nincsenek, és bűneik terhét mi
viseljük. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, aki megszabadítson
kezükből. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket,
szembeszállva a pusztában a karddal. Bőrünk úgy izzik, mint a kemence
az égető hőségtől. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a hajadonokat
Júda városaiban. A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az
öregekre sem voltak tekintettel. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s
a gyerekek megrokkantak a fahordásban. A vének nem gyülekeznek már a
kapukban, a fiatalok abbahagytak a mulatságot.
Szívünk vidámsága
eltűnt, táncunk gyászra fordult. Lehullt fejünkről a korona, jaj
nekünk, mert vetkeztünk! Szívünk ezért lett szomorú, ezért
homályosodott el a szemünk. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok
tanyáznak rajta.
De te, Uram,
mindörökké megmaradsz, nemzedékről nemzedékre áll királyi széked.
Miért is feledkeztél el
rólunk végleg? Miért hagysz el oly sokáig minket? Téríts minket
magadhoz, Uram, és mi megtérünk, fordítsd jóra napjainkat, úgy mint
régen. Vagy tán végképp elvetettel minket, olyannyira haragszol ránk?
VÁI.ASZOS Í.NF.K Siral 5, 19. 20-21; Mt
8, 25
V. Te,
Uram, mindörökké megmaradsz; miért is feledkeztél el rólunk végleg? *
Téríts műiket magadhoz, Uram, és mi megtérünk.
F. Uram,
ments meg minket, elveszünk! * Téríts minket.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Atanáz püspök
szónoklataiból
(Oratio de
incarnatione Verbi, 10: PG 25, 111-114)
Újítsd meg életünket,
mint kezdetben
Isten, aki a jóságos
Atya Igéje, nem hagyta magára a romlásba süllyedt emberiséget, hanem
testének feláldozásával megsemmisítette azt a halált, amely az
emberiség büntetése volt; tévedéseiket tanításával helyrehozta, és az
emberi életet helyreállította erejével és hatalmával.
Mindazt, amit Istenről
tanítanak, az Üdvözítő tanítványainak tekintélyével megerősítve
láthatja bárki, aki olvassa a Szentírást, amelyben ez áll:
Krisztus szeretete ösztönöz minket,
hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért
meghalt, akkor mindenki meghalt,
ő
azért halt meg mindenkiért, hogy mi
többé már ne magunknak éljünk, hanem Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki
értünk meghalt, és feltámadt a halálból
(vö. 2 Kor 5, 14-15). Másutt pedig:
Azt viszont látjuk, hogy Jézus,
aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halai elszenvedéséért a
dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen Isten irgalmából
mindnyájunkért megízlelte a halált
(Zsid 2, 9). Ezután kifejti, hogy
miért éppen az isteni Igének � és nem másnak � kellett emberré lennie:
Úgy illett ugyanis, hogy azt,
akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az
üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse
(Zsid 2, 10). E szavakkal azt is
jelzi, hogy nem más, hanem az isteni Ige hozta vissza az embereket a
büntető romlásból, mert kezdettől fogva ő teremtette őket.
Az Ige pedig azért
vett föl emberi testet, hogy áldozattá legyen az emberekért, akikhez
hasonlóvá lett. Ezt így tanítják az apostolok:
Minthogy a gyermekeknek közös a testük
és a vérük, ő is
részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a
halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat,
akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett
(Zsid 2, 14-15). Testének
feláldozásával eltörölte az ellenünk hozott törvényt, és azzal, hogy
megadta nekünk a feltámadás reményét is, alapvetően megújította
életünket.
Mivel a halálnak
emberektől lett az emberek elleni ereje, ezért azután az emberré lett
isteni Ige szerezte meg az emberek számára a halál legyőzését és a
feltámadást is. Ezt a Krisztusban élő Apostol így mondja el:
Mivel egy ember idézte elő a halált, a
halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban
mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel
(l Kor 15, 21). Tehát már nem mint
kárhozatra ítéltek halunk meg, hanem úgy, mint akik majd felébredünk a
halálból, és várjuk az összes holtak feltámadását, amelyet a maga
idején majd biztosan megad nekünk a feltámadás szerzője és
ajándékozója, az Isten.
VÁLASZOS ÉNEK Róm 3, 23-25; l Kor 15,
22
V.
Mindnyájan vetkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.
Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből,
Jézus Krisztus megváltása árán. * Őt adta oda Isten véres engesztelő
áldozatul a hitben.
F. Amint
Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. * Őt
adta oda.
Könyörgés
Istenünk, te
megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosán
szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi
szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk.
|