ÉVKÖZI XXIV.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész, IV. hét
I. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Jézus így szólt Péterhez: Mondom neked, nem hétszer, hanem
hetvenhétszer kell megbocsátanod.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
l, 3-14. 22 � 2, la
Az Úr dicsőségének
látomása a száműzetésben
Az Úr szózatot
intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a kaldeusok földjén, a Kebár
folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze.
Ezt láttam: Észak
felől forgószél támadt és nagy felhó'. Fényesség vette körül, tűz,
amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami
fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy
élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca
és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg
olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc.
Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk � mind a négyüké � négy
irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor
mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.
Arcuk emberi archoz
hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől
meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt.
Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek
összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga
előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg,
amikor mentek.
Az élőlények között
olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygóit az élőlények
között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények
meg jöttek-mentek, akár a villámok.
Ami az élőlények feje
fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s
szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a
szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét
födte.
Amikor mentek,
hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása,
mint a Mindenható hangja, a vihar hangja, mint egy tábornak a zaja.
Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak.
Az égboltozat fölött
pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan,
mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn a magasban egy emberhez
hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna
körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint
a tűz, és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely
esős napokon feltűnik a felhőben � ilyen volt a ragyogás körülötte.
Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése.
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Ez l, 26;
3,
12; Jel 5, 13
V. A
trónfélén egy emberhez hasonló lényt láttam, és a nagy vizek zúgásához
hasonló hangot hallottam: * Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának
helyén!
F. A
trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsó'ség és hatalom
örökkön-örökké! * Áldott legyen.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszéde
(Sermo 46, 1-2: CCL 41, 529-530)
Keresztények vagyunk és elöljárók
Hogy minden reményünk
Krisztusban van és hogy ő a mi igazi és üdvös dicsekvésünk, arról �
szeretteim � nem most hallotok először. Hiszen annak a nyájához
tartoztok ti is, aki gondosan őrzi és legelteti választott népét. De
mert akadnak olyan lelkipásztorok, akik ugyan szeretik, ha
pásztoroknak hívják őket, de a pásztorok szolgálatát már nem akarják
ellátni, vegyük hát fontolóra, mit üzen nekik Isten az ő prófétája
által. Hallgassátok hát figyelemmel, hallgassuk félelemmel!
Az Úr szózatot intézett
hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd
meg nekik
(Ez 34, 1-2). Ezt az olvasmányt az imént hallottuk, amikor
felolvasták; ezért határoztuk el, kedveseim, hogy mondunk róla
valamit. Ha nem a saját elgondolásunk szerint beszélünk, ő majd
megsegít, hogy az igazat mondjuk. Mert ha a magunkét mondanánk, mi is
olyan pásztorok lennénk, akik csak saját magukat és nem a nyájukat
legeltetik. Ha pedig az Istene az, amit mondunk, akkor bármelyikünk
által maga Isten legeltet titeket.
Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael
pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nemde a nyájat
kell legeltetniük? (Ez 34, 2).
Azaz a pásztorok nem magukat, hanem a nyájat legeltetik. A legelső ok,
amiért megvádolják a pásztorokat, az, hogy magukat és nem a nyájat
legeltetik. Kik azok, akik magukat legeltetik? Azok, akikről az
Apostol ezt mondja: Mind a maguk
javát keresik, nem Krisztus Jézusét
(Fil 2, 21).
Nekünk ugyanis �
akiket Isten nem érdemeink miatt, hanem saját jóságával állított erre
a helyre, amelyről oly veszedelmes a számadás �, két dolgot jól meg
kell különböztetnünk: az egyik az, hogy keresztények vagyunk, a másik
az, hogy elöljárók vagyunk. Az, hogy keresztények vagyunk, saját
magunkért van. Az pedig, hogy elöljárók vagyunk, tiértetek van. Abban,
hogy keresztények vagyunk, a saját hasznunk rejlik. Abban viszont,
hogy elöljárók vagyunk, egyedül a ti hasznotok.
Íme, van sok olyan
keresztény, aki nem elöljáró, és eljut az Istenhez, talán sokkal
könnyebb úton; és talán annál könnyebben is haladnak, minél kisebb
felelősséget viselnek. Viszont mi azonfelül, hogy keresztények
vagyunk, és így majd a saját életünkről is számot kell adnunk, még
elöljárók is vagyunk, ezért majd a ránk bízott szolgálatunkról is
számot kell adnunk Istennek.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 22, 1-2. 3
V. Az Úr
az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: * Zöldellő mezőkön
terelget engem.
F. Az
igazság ösvényén vezérel nevéhez híven. * Zöldellő.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk, 500.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti azt,
mondja az Úr.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő' Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Mondom nektek: Isten angyalai örülnek a megtérő
bűnösnek.
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
2,8 � 3,11.16-21
Ezekiel meghívása
Azokban a napokban így
szólt hozzám az Úr: ?Emerfia, hallgass arra, amit majd mondok neked,
ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék! Nyisd ki a szád, és edd
meg, amit adok neked." Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám,
egy könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem: és kívül is, belül
is tele volt írva. Ez volt ráírva: ?Siralom, panasz és jajszó."
Így szólt hozzám:
?Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és
menj, szólj Izrael házához!" Kinyitottam a számat, és megetette velem
a tekercset, és azt mondta nekem: ?Emberfia, gyomrod eméssze meg, és
egész belső
részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked."
Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.
Akkor azt mondta
nekem: ?Emberfia, indulj s menj el Izrael házához, és hirdesd nekik a
szavaimat! Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű
néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához. Nem érthetetlenül
beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem
érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, de Izrael
háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni.
Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.
Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is
olyan keménnyé, mint az ő homlokuk. Homlokodat olyan keménnyé teszem,
mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, és ne remegj
előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"
Aztán ezt mondta
nekem: ?Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd
meg szívedben, hallgasd meg füleddel, és menj el a száműzöttekhez, a
népedből valókhoz, szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az
Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."
Amikor elmúlt a hét
nap, az Úr szózatot intézett hozzám: ?Emberfia, Izrael házának őrévé
rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.
Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem
beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így
életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem
számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít
gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te
ellenben megmented életedet.
Ha az igaz eltér
igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy
meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt � az
igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki �, de a vérét
tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne
vetkezzék, és nem is vetkezik, akkor életben marad, mert
figyelmeztetted, s te is megmented életedet."
VÁLASZOS ÉNEK Ez 3, 17; 2, 6. 8; 3, 8
V. Izrael
házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd
őket a nevemben. * Ne félj tőlük, és ne légy lázadozó!
F. Nézd,
olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ó' arcuk, és homlokodat is
olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk. * Ne félj.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszédé ből
(Sermo 46, 3-4: CCL 41, 530-531)
A magukat legeltető
pásztorok
Lássuk tehát, hogy ez
a senkinek sem hízelgő isteni szózat mit mond azokról a pásztorokról,
akik nem a nyájat, hanem önmagukat legeltetik.
A tejet felhasználtátok eledelül, a
gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem
legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem
gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az
eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és
kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük, így aztán szétszé-ledtek
juhaim, mén nem volt pásztoruk
(Ez 34, 3-5).
A saját magukat és nem
a nyájat legeltető pásztorokat vádolja amiatt, amit szeretnek és
amiatt is, amit elhanyagolnak. Mert mit is szeretnek?
A tejet felhasználtátok eledelül, a
gyapjút ruházatul. Ehhez
kapcsolódva azt mondja az Apostol:
Ki ültet szőlőt, és nem eszik a
terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?
(l Kor 9, 7). Azt látjuk tehát ebből,
hogy a nyáj teje mindaz, amit Isten népe juttat elöljáróinak a földi
megélhetésük biztosítására. Hiszen erről beszélt az Apostol, amikor az
előbb említetteket mondta.
Jóllehet az Apostol
inkább azt választotta, hogy a saját keze munkájából tartja fenn
magát, és a nyájtól még csak tejet sem akart kérni, mégis határozottan
állítja, hogy joga lenne annak a tejnek az elfogadásához, és hogy az
Úr rendelkezett úgy, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból is
éljenek. Azt mondja továbbá, hogy apostoltársai éltek is ezzel a
joggal, amelyet ő is úgyszintén megkapott, de nem vett igénybe. Ö
többet tett, amikor még azt sem fogadta el, amihez joga lett volna.
Hogy lemondott arról, ami neki járt és amit mások jogosan el is
fogadtak, ő ezzel tett többet. Talán annak a példáját követte, aki,
amikor a beteget bevitte a fogadóba, ezt mondta:
Ha többet költenél, visszatérve megadom
neked (Lk 10, 35).
Mit mondjunk hát meg
azokról, akik nem kérik a nyájtól a tejet? ők irgalmasabbak, vagy
inkább sokkal nagylelkűbben látják el magának az irgalmasságnak
szolgálatát. Képesek rá és amire képesek, azt meg is teszik. Dicsérni
kell őket; de a többieket sem szabad megvetni. Maga az Apostol ugyan
nem kérte, hogy adjanak neki, viszont megkívánta, hogy a nyáj jótékony
legyen, és ne legyen bőséges tej nélkül.
VÁLASZOS ÉNEK Ez 34, 15-16
V. Magam
terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket � mondja az Úr,
az Isten. * Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet.
F. Ápolom
a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. * Megkeresem.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
8,1-6. 16 � 9, 11
Ítélet d bűnös
Jeruzsálem felett
A hatodik évben, a
hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda
vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.
Ezt láttam: egy
emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának
látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az
érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik
hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni
látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra
néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.
S lám, ott volt Izrael
Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam, így szólt hozzám:
?Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!" Észak felé fordítottam
tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység
bálványa állt, egészen a bejáratnál, így szólt hozzám: ?Emberfia,
látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta
el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is."
Most bevitt az Úr
templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál,
az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr
szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek, és leborultak kelet
felé a Nap előtt, így szólt hozzám: ?Láttad ezt, emberfia? Hát nem
elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik,
amik itt folynak?
Tele az ország
erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak
az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint
rájuk könyörülettel, és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak
majd, de nem hallgatom meg őket."
Akkor hangosan
felkiáltott a fülem hallatára: ?Gyertek elő, varos ostorai!
Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!" És lám, megjelent
hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében
tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt
öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak
a bronz oltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol
volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött
férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán.
Az Úr így szólt hozzá:
,Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg
kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és
bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne!" A
többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: ?Menjetek utána, járjátok
be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne
könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, hajadont, gyereket és asszonyt
egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt
van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemnél kezdjétek!"
Megkezdték tehát a
véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: ?Tegyétek
tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat,
induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost, és pusztítottak.
Míg ők öldököltek, én
a helyemen maradtam, arcra borultam a földön, és így kiáltottam: ,Jaj,
Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor
rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?" Ezt mondta nekem: ?Izrael és Júda
házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város
törvényszegéssel. Azt mondják: Az Úr elhagyta az országot, az Űr
semmit sem lát. Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal, és nem
könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat."
Ekkor a fehér ruhába
öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette e
szavakkal: ?Megtettem, amit parancsoltál."
VÁLASZOS ÉNEK Mt 24, 15. 21. 22; Jel 7,
3
V. Amikor
majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, nagy gyötrelem
lesz; ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen
ember sem. * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
F. Ne
ártsatok se a földnek, se a tengernek, míg meg nem jelöljük homlokukon
Istenünk szolgáit! * De a választottak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszédéből
(Sermo 46, 4-5: CCL 41, 531-533)
Szent Pál példája.
Amikor az igazság
megvallása miatt Pál egyszer a börtönben nagy ínségben és bilincsekben
volt, a testvérek ajándékot küldtek neki, amivel segítettek
nélkülözésén és ínségén. Hálálkodva ezt válaszolta nekik:
Jól tettétek, hogy szükségemben
segítségemre voltatok. Én ugyan megtanultam, hogy megelégedjem azzal,
amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindent
elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy elküldtétek,
amire szükségem van (Fil 4,
10-14).
Nem akar azok közé
tartozni, akik magukat és nem a nyájat legeltetik, ezért megmutatja,
mit értékel abban, amit ők jól tettek. Szent Pál nem annyira annak
örül, hogy szükségében segítségére voltak, hanem inkább annak, hogy
jócselekedetükért elismerését fejezheti ki. Mert mit is értékelt? Azt
mondja: Nem az adomány a fontos
nekem, hanem inkább a gyümölcse
(Fil 4,17).
Mintha csak azt mondaná: nem az a fontos, hogy nekem bőven legyen,
hanem hogy ti ne legyetek híjával a jótetteknek.
Akik tehát nem tudják
megtenni azt, amit Pál, hogy két kezük munkájával keressek meg
kenyerüket, azok fogadják el a nyáj tejét, és ebből gondoskodjanak a
saját szükségükről, de vegyék figyelembe a nyáj gyengeségét is. Ne a
maguk kényelmét keressék a nyájnál, nehogy az legyen a látszat, mintha
a saját szükségük kényszerítené őket az evangélium hirdetésére, hanem
használják fel az igazság igéjének fényét az emberek megvilágítására.
Mert amint meg van írva, olyanok ők, mint a lámpások:
Csípőtök legyen felövezve, és égjen a
lámpásotok (Lk 12, 35). És:
Ha világosságot gyújtanak, nem
rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson
a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek,
hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat
(Mt 5, 15-16).
Ha tehát neked lámpást
gyújtanának házadban, ugye te öntenél hozzá olajat, hogy ki ne
aludjék? Aztán ha az a lámpás az olaj betöltése után sem égne, ugye az
már nem lenne érdemes arra, hogy a tartóra tegyek, hanem hogy azonnal
összetörjék? Amiből tehát élünk, azt szükségből fogadjuk el, noha
szeretetből adják. Nem mintha kereskedelem tárgya lenne az evangélium
úgy, hogy az evangélium hirdetésének az ára az, amit az evangélium
hirdetői felvesznek, hogy éljenek belőle. Mert ha valaki így árulná az
evangéliumot, akkor e drága dolgot nagyon olcsón árulná. Mert
megélhetésüket a néptől kapjak ugyan, de majd az Úr fogja megadni
nekik szolgálatuk jutalmát. A nép ugyanis nem tudja megadni azoknak a
jutalmát, akik neki szolgálnak az evangélium szeretetében, ők is
ugyanonnan várják a maguk jutalmát, ahonnan várja a nép is a maga
üdvösséget.
Hát akkor miért feddi
és mivel vádolja őket a Szentírás? Azért, mert elhanyagolták a nyájat,
noha felhasználták a tejét eledelül, a gyapját meg ruházatul. Csak a
maguk javát keresték tehát, és nem Jézus Krisztust.
VÁLASZOS ÉNEK 2 Kor 12,14-15; Fii 2,17
V. Nem a
tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek
gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. * Magamat is
teljesen feláldozom lelketekért.
F. Sőt, ha
hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök. *
Magamat is.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
10, 18-22; 11, 14-25
Az Úr dicsősége
elhagyja, a pusztulásra szánt várost
Azokban a napokban: Az
Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött.
A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a
földről, s amikor eltávoztak, velük voltak a kerekek is, és megálltak
az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének
dicsősége ott volt fölöttük.
Ez az az élőlény volt,
amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és
megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy
szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt.
Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó
mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt.
Az Úr szózatot
intézett hozzám: ?Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak
testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: Távol
vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország. Ezért mondd meg
nekik: Ezt mondja az Űr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a
népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én
lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd
meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a
népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok,
és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent,
ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és
új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy
törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és
teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De
akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad,
azoktól számon kérem útjaikat � mondja az Úr, az Isten.
Akkor a kerubok
fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott
volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett,
elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre
van.
A lélek fölemelt és
látomásban elvitt a kaldeusok- hoz, a száműzöttek közé, az Isten
lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a
száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
VALASZOS ÉNEK Ez 10, 4. 18; Mt 23, 37.
38
V. Az Úr
dicsősége a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel,
és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. * Az Úr
dicsősége elhagyta a templom küszöbét.
F.
Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, de te nem akartad.
Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * Az Úr dicsősége.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszédé ből
(Sermo 46, 6-7: CCL 41, 533-534)
Senki se keresse a maga
javát, hanem Jézus Krisztusét
Miután már
kifejtettük, mit jelent a tejet felhasználni eledelül, nézzük most,
mit jelent a gyapjút ruházatul felhasználni? Aki tejet ad, életet
táplál. Aki gyapjút ad, tisztességet ad. Ez az a két dolog, amit a
néptől várnak azok, akik csak magukat, és nem a nyájat legeltetik:
azaz szükségleteik kielégítésére anyagi javakat és elő nyükre
tiszteletet és dicséretet.
A ruhát azért vehetjük
a tisztesség jelének, mert befedi a mezítelenséget. Gyarló ember
ugyanis mindegyikünk. S mi más minden elöljárótok is, mint amik
magatok is vagytok? Teste van, halandó, eszik, alszik, felkel.
Megszületett és meg fog halni. Ha tehát arra gondolsz, ami ő
önmagában, akkor ember ő is. De ha jobban tiszteled, akkor már mintegy
befödöd nála azt, ami a gyengesége.
Nézzétek, miféle
ruházatot kapott Isten jó népétől az előbb említett Pál, hiszen ezt
írta: Úgy fogadtatok, mint Isten
angyalát. Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok
volna ki, és adtátok volna nekem
(Gal 4, 14). De amikor ilyen nagy
kitüntetésben
részesült, akkor � hogy el ne veszítse ezt a kapott
megtisztelést, vagy hogy feddő szavai miatt ne csökkenjen a dicsérete
� vajon kíméletes volt-e a tévelygőkkel szemben? Ha ugyanis ezt tette
volna, akkor azok közé tartozott volna, akik magukat legeltetik és nem
a nyájat. Mondhatta volna ő is magában: ?Mi közöm hozzá? Mindenki
tegye azt, amit akar! Fő az, hogy az én megélhetésem és az én
dicsőségem biztosítva legyen. Van elég tej is, gyapjú is számomra.
Menjen mindenki oda, ahová kedve tartja." Vajon egy elöljáró tényleg
teljesen eleget tett minden kötelességének, ha ki-ki oda mehet, ahová
akar? Hiszen ahhoz még csak az sem kell, hogy elöljáró légy, elég, ha
Isten népének egyszerű tagja vagy, hogy
ha szenved az egyik tag, valamennyi
együtt szenvedjen vele (l Kor
12, 26).
Éppen azért, amikor az
Apostol emlékezetükbe idézi, hogy milyenek is voltak vele szemben, nem
akarja azt a látszatot kelteni, mintha elfeledkezett volna az
iránta
tanúsított tiszteletükről, hanem éppen azt tanúsítja, hogy úgy
fogadták őt, mint Isten angyalát, és ha módjukban állt volna, még a
szemüket is kivájták volna, csakhogy neki adhassak. De ennek ellenére
mégis felkeresi az elgyengült és gennyes sebű bárányt. Nem tűri a
gennyet, kivágja a sebet. Ezt mondja:
Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy
igazat mondtam nektek? (Gál 4,
16). Íme, elfogadta a nyáj tejét, ahogy azt korábban kifejtettük, és
felhasználta a gyapjút ruházatul, de mégsem hanyagolta el a nyájat.
Mert nem a maga javát kereste, hanem Jézus Krisztusét.
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Sir 32, 1-2; Mk 9, 34
V.
Asztalfőre tettek? Ne bízd el magad! * Légy közöttük olyan, mint egy a
sok közül; viseld gondjukat.
F. Ha
valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. *
Légy közöttük.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságo dat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi
Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
12,1-16
A nép jelképes fogságba
hurcolása
Azokban a napokban az
Úr szózatot intézett hozzám:
Emberfia: lázongó
nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük
a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért
hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a
szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz,
egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék
ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a
csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük
láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a
falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd
válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be,
hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára."
A kapott parancs
szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe
készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s
holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Reggel az Úr szózatot
intézett hozzám: ?Emberfia! Izrael haza, ez a lázongó nemzedék nem
kérdezte meg: Mit csinálsz? így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az
Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról,
amely benne él.
Mondd: Én jel vagyok
nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba
mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a
sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést üt nek, hogy ki
lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá
hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok
földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik
� testőrségét és seregét � mind szétszórom a szél minden irányába, és
kardot rántok utánuk.
Akkor majd megtudják,
hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és
szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat.
Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy
elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová
mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr."
VÁLASZOS ÉNEK Ez 12, 15; Zsolt 88, 31.
33
V.
Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba.
* Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
F. Ha
elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm
lesz a válasz. * Akkor majd.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszédéből
(Sermo 46, 9: CCL 41, 535-536)
Légy a hívek példaképe!
Amikor az Úr
megmondta, hogy mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok, akkor
azt is megmondta, hogy mit hanyagolnak el szándékosan. Nagyon sok
hibája van a nyájnak. Egészen ritka az egészséges és jó erőben levő
nyáj, azaz amely az Istentől ajándékozott jó legelőkön a teljes
igazsággal táplálkozik. De a rossz pásztorok még az ilyent sem
kímélik. Nem elég nekik az, hogy nem mennek utána a legyengült, beteg,
eltévedt és elveszett juhoknak, hanem még az egészségeseket és jó
erőben levőket is megölik, amennyire tőlük telik. De ezek a juhok
mégis élnek! Élnek az Isten irgalmából. A rossz pásztorok, amennyire
csak lehet, megölik őket is. Azt kérdezed: ?Hogyan ölik meg?" A saját
rossz életükkel, rossz példaadásukkal. Hát Isten ilyen szolgájának,
aki a legfőbb Pásztor tagjai közül ennyire kiemelt helyen van, hiába
szól a Szentírás szava, hogy:
Magad járj elöl jó példáva! (Tit
2, 7). Az is írva van: Légy a
hívek példaképe! (Vö. l Tim 4,
12).
Mert ha még egy nagyon
erős bárány is azt látja, hogy elöljárója szinte állandóan bűnös módon
él, az ilyen bárány, ha az Isten törvényeiről elfordítja a figyelmét,
és csak az embert nézi, akkor így kezd magában gondolkodni: ?Ha az
elöljáróm is így él, akkor ki vagyok én, hogy másképp éljek, mint ő?"
így öli meg az erős bárányt is. Ha tehát már az erős bárányt is így
megöli, mi mást tesz a többiekkel az a pásztor, aki bűnös életével még
azt is elpusztítja, amit nem ő erősített meg, hanem már maga is
erősnek és ellenállónak talált?
Ezért azt mondom,
szeretteim, újra csak azt állítom, hogy még ha él is a nyáj, és erős
is lenne az Isten igéjében, és ha megtartaná még azt is, amit az Úrtól
hallott: Tegyétek meg, amit
mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket
(Mt 23, 3) � az a pásztor, aki a nép
szeme láttára bűnökben él, amennyiben rajta áll, megöli mindazt, aki
ráfigyel. Ne áltassa magát az ilyen pásztor azzal, hogy hiszen nem
halt meg az illető. Igaz, hogy az él, de az is igaz, hogy ő meg
gyilkos. Mint amikor egy férfi érzéki vággyal gondol a nőre, ha ez a
nő tiszta is marad, a férfi akkor is házasságtörést követett el. Az Úr
egyértelműen és nyíltan megmondja:
Aki bűnös vággyal asszonyra néz,
szívében már házasságtörést követett el vele
(Mt 5,
28}.
Nem jutott be ugyan annak
hálószobájába, de a saját szíve belsejében már elkövette ezt a bűnt.
Ugyanígy mindaz, aki a
rábízottak szeme láttára bűnös módon él, amennyiben rajta áll, megöli
még az erőseket is. Aki az ilyen pásztort utánozza, meghal, aki nem
utánozza, életben marad. De amennyire az ilyen pásztoron áll, ő mind a
két fajtát megöli. Ezért mondja a Szentírás:
A kövér állatokat levágtátok, és a
nyájamat nem legeltettétek (Ez
34, 3).
VÁLASZOS ÉNEK Lk 12, 48; Bölcs 6, 6
V. Aki
sokat kapott, attól sokat követelnek; * És akire sokat bíztak, attól
annál többet kívánnak.
F. A
hatalmasokra kemény büntetés vár. * És akire.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
16, 3. 5b-7a. 8-15. 35. 37a. 40-43. 59-63
Jeruzsálem Isten házasságtörő jegyese
Ezt üzeni az Úr, az
Isten Jeruzsálemnek: ?Származásod és születésed szerint Kánaán
földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt. Már születésed
napján utáltak, és kitettek a nyílt mezőre.
Elmentem melletted, és
láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben
voltál: Maradj életben és növekedj, mint a mezők virága! S
fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig.
Akkor elmentem melletted, és megláttalak. Elérkezett az időd, a
szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem
mezítelenségedet. Megesküdtem, és szövetséget kötöttem veled � mondja
az Úr, az Isten �, és az enyém lettél. Megmostalak vízzel, meg
tisztítottalak a rád tapadt vértől, és megkentelek olajjal. Díszes
ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek, és
selyembe burkoltalak. Elláttalak ékszerekkel: karkötőt vettem a
kezedre, láncot a nyakadra. Az orrodba karikát, a füledbe függőket
tettem, fejedre meg ragyogó koronát. Arany és ezüst lett az ékességed,
bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és
olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a
királyságig. Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert
tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek � mondja az
Úr, az Isten.
Ám te elbíztad magad
szépséged miatt, kicsapongó lettél, s minden jöttmentnek felkínáltad
magadat.
Ezért, te céda nő,
halld az Úr szavát! Nézd, összegyűjtöm minden szeretődet. Fellázítják
ellened a tömegeket, megköveznek, kardot döfnek beléd, házaidat lángba
borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad
az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte
bért. Kitöltőm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem,
megnyugszom, és lecsillapul haragom. Mivel nem gondoltál ifjúságod
napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre
hullanak vissza tetteid � mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el
gyalázatot iszonyatos tetteiddel? Ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy
bánok ve led, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és
megszegted a szövetséget. Én azonban megemlékezem a szövetségről,
amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek
veled.
Te meg visszaemlékezel
útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat,
és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem
jegyében. Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok
az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd
kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél � mondja
az Úr, az Isten."
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Iz 54, 6. 8; Ez 16,
60
V. Mint
egy elhagyott asszonyt, visszahívtalak. Amikor haragom fölgerjedt,
elrejtettem arcomat. ' Örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad,
mondja Megváltód, az Úr.
F.
Megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem
veled, és örök szövetségre lepek veled. * Örökre szóló.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszédé ből
(Sermo 46,10-11: CCL 41, 536-538)
Készülj fel a
megpróbáltatásokra!
Már hallottátok, mit
tesznek előszeretettel a rossz pásztorok. Most lássátok azt is, mit
hanyagolnak el.
A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem
gyógyítottátok, a sérültet,
vagyis amelyiknek a csontja tört,
nem kötöztétek be. Nem mentetek
utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván
és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük
(Ez 34, 4), elpusztítottátok és
levágtátok őket. Gyenge a bárány, ha olyan gyenge a lelkiereje, hogy
nem tud ellenállni a kísértéseknek, amikor azok váratlanul és
készületlenül meglepik.
A hanyag pásztor az
ilyen benne bízó báránynak nem mondja:
Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni,
készülj fel igen sok megpróbáltatásra! Keményítsd meg szíved és légy
állhatatos! (Sir 2, 1). Aki
ugyanis így beszél, az megerősíti azt a gyengét, és a gyengéből erőset
formál, hogy az ilyen, amikor hisz, ne e világ sikereiben bízzék. Mert
ha arra tanították, hogy e világ sikereiben reménykedjék, akkor e
sikerekkel együtt maga is tönkremegy, a rászakadó balsorstól sebeket
kap, sőt talán bele is hal.
Aki így épít, az nem
sziklára építi híveit, hanem csak homokra.
A szikla pedig Krisztus volt
(l Kor 10, 4). A kereszténynek
Krisztus szenvedését kell utánoznia, nem pedig gyönyöröket hajhásznia.
A gyenge megerősödik, ha azt mondják neki: ?Számolnod kell ugyan e
világ kísértéseivel, de mindezekből kiment téged az Úr, ha szíved nem
fordul el tőle. Mert ő éppen azért jött szenvedni, azért jött
meghalni, azért hagyta magát leköpdösni, tövissel megkoronázni,
szidalmakkal illetni és végül a fára szegezni, hogy megerősítse
szívedet. Ő mindezt érted tette, és te semmit se tettél: sem érte, sem
magadért."
De hát miféle emberek
azok, akik attól félnek, hogy megsértik azokat, akiket
figyelmeztetnek, és ezért nemcsak hogy nem készítik fel őket a
fenyegető kísértésekre, hanem egyenesen evilági boldogulást ígérnek
nekik, holott Isten ezt nem ígérte meg ennek a világnak! ő előre
megmondta, hogy egészen a világ végéig szenvedés szenvedést ér e
földön. És te mégis azt akarod, hogy éppen a keresztény ember legyen
mentes ezektől a szenvédésektől? Hiszen neki éppen azért kell többet
szenvednie ebben a világban, mert keresztény.
Az Apostol ugyanis ezt
mondja: Az üldözésből
mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban (2
Tim 3, 12). Mármost, ha neked úgy
tetszik, a pásztor, aki azt keresi, ami a tiéd, és nem azt, ami Jézus
Krisztusé, azt mondaná: Az
üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban,
akkor te azt válaszold neki: ?Ha
Krisztusban buzgón élsz, akkor minden javad bőséges lesz. És ha most
nincsenek is gyermekeid, majd lesznek, és felneveled mindegyiket, és
egyiket sem fogod elveszíteni." Hát ilyen a te építményed? Vigyázz,
mit teszel, mire alapozol! Homokra építesz. Rászakad majd a zápor,
ráömlik majd az ár, süvít majd a szél, és nekizúdul annak a háznak. Az
összedől majd, és nagy romhalmazzá válik.
Vidd mélyebbre a
homoknál, és építsd rá a sziklára: Krisztusban legyen, aki keresztény
akar lenni. Fordítsa figyelmét Krisztus meg nem érdemelt
szenvedéseire, arra figyeljen, aki bűn nélkül volt, és visszafizette
azt, amit nem ő rontott el. Figyeljen a Szentírásra, amely ezt mondja
neki: Az Úr megostoroz
mindenkit, akit fiává fogad (Zsid
12, 6). Vagy készüljön fel tehát a megostorozásra, vagy pedig ne
akarja, hogy gyermekévé fogadja.
VÁLASZOS ÉNEK l Tessz 2, 4. 3
V. Úgy
beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium
hirdetésére. * Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az
Istennek.
F.
Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szán dékból vagy
álnokságból fakad. * Nem is az.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta
könyvéből
18, 1-13. 20-32
Mindenki a saját
cselekedeteiért felelős
Az Úr szózatot
intézett hozzám: ?Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást:
Az apák ették a sava nyú szólót, és a fiák foga vásik el tőle?
Amint igaz, hogy élek
� mondja az Úr, az Isten �, nem ismételgetitek többé ezt a mondást
Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém,
mint a fiú élete. Aki vetkezik, az hal meg!
Aki igaz, megtartja a
törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem
emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vetkezik embertársa
feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem
nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el
erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent,
nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a
rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik
és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan
életben marad � mondja az Úr, az Isten.
De ha erőszakos fiút
nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül a bűnök közül valamelyikben �
jóllehet maga semmit sem követett el belőlük �, azaz eszik a hegyeken,
meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a
szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a
bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, uzsorakamatra kölcsönöz
és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a
szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia, és a vére rajta lesz.
Aki vetkezett, az hal
meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az
igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít!
De ha a bűnös szakít
minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a
törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal meg.
Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira; az igazságért, amelyet
tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában �
mondja az Úr, az Isten �, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen
útjáról és éljen?
Ám, ha az igaz
elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos
tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem
többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és
vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Azt mondjátok:
Nem igazságos az Úr útja. Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én
utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az
igaz elfordul az igazságtól, és gonoszságot művel, akkor ezért hal
meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös
elfordul a bűntói, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz
igazodik, megmenti életét. Magába szállt, és elfordult elkövetett
bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg. Izrael háza mégis azt
mondja: Az Úr útja nem igazságos.* Az én utam nem igazságos, Izrael
háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
Ezért mindenki fölött
a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza � mondja az Úr, az Isten.
� Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket
többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem
elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is
halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban � mondja
az Úr, az Isten. � Térjetek hát meg, és éljetek!"
VÁLASZOS ÉNEK Jer 31, 29; Ez 18, 20.
30. 20
V. Nem
mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott
el tőle. * Aki vetkezett, az hal meg.
F.
Mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, a fiú nem viseli apja
vétkét, és az apa nem viseli fia vét két. * Aki vetkezett.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek ?A pásztorok" című beszé déből
(Sermo 46, 11-12: CCL 41, 538-539)
Vigasztalással kötözd be
a sérültet!
Azt mondja a
Szentírás, hogy az Úr megostoroz
mindenkit, akit fiává fogad (Zsid
12, 6). Mégis azt mondod: ?Talán kivétel leszek". Ámde ha nem veszed
ki
részedet a megostorozás kínjaiból, nem kerülsz be a fiák közé
sem. Erre azt kérdezed: ?Hát megostorozza mindegyik fiát?" Bizony,
ugyanúgy megostorozza mindegyik fiát, ahogy egyszülött Fiát is
megostorozta. ő az egyetlen, aki az Atya lényegéből született, aki
mint Isten
(Fil 2, 6) egyenlő az Atyával, az
Ige, aki által minden lett, őrajta nem volt mit megostorozni. De éppen
azért vette magára az emberi természetet, hogy meg lehessen ostorozni.
Aki tehát megostorozza bűn nélküli egyszülött Fiát, hogyan mulasztaná
ezt a bűnös, örökbe fogadott gyermeknél? Az Apostol tanítja, hogy mi
vagyunk az örökbe fogadott gyermekek. Azért kaptuk meg a fogadott
gyermekséget, hogy az egyszülött Fiúnak társörökösei lehessünk, de
egyúttal az ő öröksége is: Kérd,
és örökségül neked adom a népeket
(Zsolt 2, 8). Példát adott nekünk
szenvedéseivel.
De ahhoz, hogy a
gyenge ember a rájövő kísértésekben egykönnyen el ne bukjék,
szükséges, hogy be ne csapja valami csalfa remény, és össze ne törje
bármi félelem. Mondd neki:
Készülj fel a kísértésekre! (Sir
2, 1). És ha netán közel van a bukáshoz, vagy félelmében remegni kezd,
vagy nem meri vállalni a helytállást, akkor itt van a másik igazság:
Hűséges az Isten, erőtökön felül
nem hagy megkísérteni! (l Kor
10, 13).
Erre reményt nyújtani,
és az eljövendő szenvedések ről már előre beszelni, egyet jelent a
gyenge megerősítésével. A törött sérültet pedig akkor kötözöd be, ha
az olyan embert, aki nagyon fél és retteg a kísértéstől, te biztosítod
Isten irgalmáról, persze nem abban az értelemben, hogy nem lesznek
majd kísértései, hanem úgy, hogy Isten nem enged senkit sem erején
felül megkísérteni.
Mert vannak olyanok,
akik, amikor a jövendő szorongatásokról hallanak, csak még jobban
felvértezik magukat, és úgy szomjazzák, mintha ez lenne az ita luk.
Ezek nem a hívek orvosságára áhítoznak, hanem a vértanúk dicsőségét
keresik maguknak. Viszont mások, amikor az elkerülhetetlenül
bekövetkező kísértésekről hallanak, és hogy azok próbára teszik őket,
rögtön teljesen letörnek és meginognak. Pedig ezek a kísértések
kizárólag a keresztényeket támadják meg, és más ember ezeket nem is
érzi, csak az, aki igazi keresztény akar lenni.
Ezt a vigasztaló
kötözést ajánld fel neki, ezzel kötözd be a törött sérültet. Mondd
neki: ?Ne féli, nem hagy el a kísértésekben az, akiben hittél. Hűséges
az Isten, nem hagy téged erődön felül megkísérteni." Ezt nem is tőlem
hallod, hanem az Apostoltól, aki még ezt is mondja:
Bizonyítékot akartok arra, hogy belőlem
Krisztus szól? (2 Kor 13, 3).
Amikor tehát ezeket hallod, magától Krisztustól hallod, attól a
Pásztortól, aki választott népét legelteti. Mert róla van megírva:
Mértékkel itatsz minket
könnyekkel (vö. Zsolt 79, 6).
Mert amit az Apostol mond, hogy:
nem hagy titeket erőtökön felül
megkísérteni, ugyanazt mondja a
próféta is e kifejezéssel:
mértékkel. Csak te ne hagyd el
azt, aki megfenyít ugyan, de buzdít is, aki megfélemlít ugyan, de meg
is vigasztal, aki megver ugyan, de meg is gyógyít.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 43, 23; Róm 8, 37;
Zsolt 43, 12
V. Urunk,
leérted gyilkolnak mindennap bennünket, leölésre szánt juhoknak
tekintenek. * De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret
minket.
F.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, a nemze tek közt
széjjelszórtál. * De mindezeken.
Könyörgés
Urunk, mindenség
teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk
irgalmas jóságo dat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi
Urunk.
|