ÉVKÖZI XXIX.
VASÁRNAP
Zsoltáros
rész, I. hét
I. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az
Istené, alleluja!
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Eszter könyve
l, 1-3,
9-14. 16 19; 2, 5-10. 16-17
Vasti helyett Eszter
lesz a királyné
Achasvéros idejében
történt � ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét
tartományon uralkodott �, abban az esztendőben, amikor Szuza várában
királyi trónján ült, uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát
rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek,
a tartományok kormányzóinak és főembereinek. Vasti királyné is lakomát
ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.
A hetedik napon a
király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak:
Mehumannak, Bizettának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és
Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, hogy vezessék
a király színe elé Vasti királynét koronával a fején, hogy szépségét
megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt.
Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az
eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett, és fellobbant a
haragja. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a
törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király
meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban
jártasak voltak. ?Mi történjék � kérdezte � törvény szerint Vasti
királynéval amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király
parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?"
Memukán � a király és
a fejedelmek hallatára � így válaszolt: ?Nemcsak a király ellen vétett
Vasti királyné, hanem minden fejedelem és a nép ellen is, akik és
amelyek Achasvéros összes tartományában vannak. Ha a király jónak
látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék
fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé
Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja
másnak, aki méltóbb rá."
Szuza várában élt egy
zsidó férfi, Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, aki Simi fia
volt, az meg Kis fia Benjámin törzséből. Jeruzsálemből hurcolta el
Babilon királya, Nebukadnezár azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával,
Júda királyával együtt fogott el. Gyámapja volt Hadasszának � más
néven Eszternek �, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is,
anyját is elvesztette. Szép termete volt, és bájos arca. Szülei halála
után Mardokeus lányává fogadta.
Amikor a király
parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába,
Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére
bízták, az asszonyok őrére. Megtetszett neki a lány, és kegyébe
fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége
volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül
kiválasztott a király házából hét szolgálóleányt, és mellé adta őket,
aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet.
Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem
származását.
Bevezették Achasvéros
királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a
neve, uralkodásának hetedik évében. A király megkedvelte Esztert,
jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét,
jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és
Vasti helyébe királynévá választotta.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 112, 5-8; Lk l,
51-52
V. Ki
fogható az Úrhoz, a mi Istenünkhöz? A magasságokban áll a trónja,
onnan tekint alá égre és földre. * Az elhagyatottat a porból magához
vonja, fölemeli a szegényt a sárból, hogy odaültesse a gazdagok közé.
F.
Széjjelszórta a kevély szívűeket, hatalmasokat ledöntött a trónról, és
alázatosakat felmagasztalt. * Az elhagyatottat.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 8, 15. 17 - 9, 18: CSEL 44,
56-57. 59-60)
Imádságainkban erősítsük
az örök élet utáni vágyat!
Miért kapkodunk olyan
nagyon, és miért keresgéljük, hogy mit is imádkozzunk, attól félve,
hátha nem megfelelőképpen imádkozunk? Miért nem mondjuk inkább a
Zsoltárossal:, Csak egyet
kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden
napján, hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát!
(Zsolt 26, 4). Ott ugyanis már
nem jönnek és mennek a napok, és egyik kezdete sem lesz a másiknak a
vége, hanem ott mindegyik vég nélkül együtt van. Hiszen ott nincs vége
magának az életnek sem, és ehhez tartoznak azok a napok.
Ennek a boldog életnek
elnyerése végett tanított meg minket imádkozni maga az igazi Élet. Nem
bőbeszédűségre, mintha csak akkor hallgatna meg, ha minél
bőbeszédűbbek vagyunk. Hiszen maga az Úr mondta, hogy ahhoz
imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk.
Azért teszi mindezt
Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt mi kérjük tőle,
hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és Istenünk nem a mi
akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb
még nem ismerné, hanem
éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan foglalkozzunk
kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már úgyis adni
készül. Hiszen olyan nagyon nagy az, amit ad, mi pedig oly kicsik és
kislelkűek vagyunk annak befogadására! Ezért szólít fel bennünket:
Tárjátok ki a szíveteket, ne
húzzatok egy igát a hitetlenekkel!
(2 Kor 6, 13-14).
Mivel olyan nagy
dologról van szó, amit sem a
szem nem látott, mert nem szín;
sem a fül nem hallott,
mert nem hang;
sem az emberi szívbe nem hatolt
(vö. l Kor 2, 9), hiszen éppen az
emberi szívnek kell majd oda fel hatolnia, legyünk annál
fogékonyabbak befogadására, minél rendületlenebbül hiszünk benne,
minél erősebben reméljük, és minél forróbban vágyakozunk utána.
Tehát ilyen hitben,
reményben és szeretetben imádkozzunk mindig e boldog élet után való
állandó vágyakozással, így azután kérjük ezt Istentől szóbeli
imádságban is, meghatározott órákban és időpontokban is, hogy a
kijelölt alkalmak serkentsenek bennünket, és mi magunk is lássuk:
mennyire haladtunk már előre ebben a vágyakozásban, és még buzgóbban
törekedjünk e vágyakozás fokozására. Annál nagyobb előrehaladást
érdemlünk ugyanis, minél forróbb lelkülettel törekszünk rá. Ezért
mondja maga az Apostol is:
Szüntelen imádkozzatok! (l Tessz
5, 17\
Mi másra biztatna ezzel, mint hogy
szüntelenül kérjetek a boldog életet, vagyis a boldog örök életet
attól, aki azt egyedül képes megadni?
VÁLASZOS ÉNEK Jer 29, 13. 12. 11
V. Ha
kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. * Ha
majd segítségül hívtok, meghallgatlak titeket.
F.
Gondolataim a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel
teli jövőt szánok nektek. * Ha majd.
HIMNUSZ
Téged, Isten, dicsérünk,500.
REGGELI DICSÉRET
Benedictus-ant.
Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő
szolgáljon, és életet adja váltságul sokakért.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
II. ESTI DICSÉRET
Magnificat-ant.
Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
HÉTFŐ
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
3, 1.15
A zsidókat végveszély
fenyegeti
Azokban a napokban:
Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata
fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé
helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál
voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így
parancsolta a király.
Mardokeus azonban nem
hajtott térdet, és nem borult le. ?Miért hágod át a királyi
parancsot?" � kérdez ték tőle a király szolgái, akik a királyi
kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott
rájuk. Ekkor jelentették Amannak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus
továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
Amikor Ámán
tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte,
fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus
származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra
emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a
zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
Achasvéros király
tizenkettedik évében, az első � azaz Niszán � hónapban ?purt", vagyis
sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a
tizenkettedik � azaz Adar � hónapra esett. Ámán altkor így szólt
Achasvéros királyhoz: ?Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a
tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük
különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják
meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a
király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok
10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár
javára."
A király lehúzta
ujjáról a gyűrűt, és Amannak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók
üldözőjének adta. Azt mondta a király Amannak: ?Az ezüstöt tartsd meg
magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!" Az első hónap
tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán
parancsolta, levelet írtali a király szatrapáinak, minden tartomány
kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének: minden tartománynak a
saját írásával és minden népnek a saját nyelvén. Achasvéros király
nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték
le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket,
amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki
kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket
és az asszonyokat egyaránt, egyeden napon, a tizenkettedik � azaz Adar
� hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni
zsákmányul.
A rendelet szövege,
amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta
minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király
parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra
hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartott,
Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
VALASZOS ÉNEK E szt 13, 9; Zsolt 43,
26; Észt13, 17
V Uram,
mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud
neked ellenállni. * Válts meg minket neved miatt!
F.
Hallgasd meg imánkat, és fordítsd gyászunkat örömre! * Válts meg
minket.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 9, 18 - 10, 20: CSEL 44,
60-63)
Imádkozzunk a nap
meghatározott óráiban!
Kérjük mindig
vágyakozva Urunktól, Istenünktől a boldog örök életet, és állandóan
ezért imádkozzunk! Mivel a boldog örök élet utáni vágyunkat csökkentik
a másfajta gondok és elfoglaltságok, szabadítsuk meg ezektől lelkünket
a nap meghatározott óráiban végzett imádságokkal. Az imádság szavai
ugyanis éppen arra fordítják figyelmünket, amire vágyakozunk. Tehát
ezért kell ezt a meglevő vágyunkat gyakran melengetnünk, hogy ne
csökkenjen, ki ne hűljön, és ki ne aludjék egészen.
így az Apostolnak ezt
az intelmét: Terjesszétek
kéréseteket az Úr elé (Fil 4,
6), semmi esetre sem szabad úgy értelmeznünk, hogy mintegy Isten
szerezzen tudomást róluk, mert ő azokat már előbb úgyis ismerte, hanem
hogy a tűrés által Isten előtt legyenek ismertek, és ne az emberek
előtt a kérkedés által.
A fentiek értelmében,
ha bárki hosszabb időt is tud szentelni az imádságra úgy, hogy ebben a
jó és szükséges feladataiból fakadó kötelezettségei nem gátolják, még
ebben az esetben is � mint mondottam � az örök élet utáni
vágyakozással kell imádkoznia, hogy imádsága gyümölcsöző és hasznos
legyen. Mindenesetre, ha valaki hosszabb ideig is imádkozik, ez nem
jelenti � mint némelyek gondolják �, hogy bőbeszédűen, szót szaporítva
szól az Istenhez. Mást jelent ugyanis a szószaporító beszélgetés, és
egész mást a hosszan tartó imádságos áhítat. Hiszen magáról az Úr
Jézus Krisztusról mondja a Szentírás, hogy egész éjszakát töltött
imádságban, és buzgón imádkozott. Mi másért tette ezt, mint azért,
hogy nekünk példát mutasson ő, áld itt a földi életben a mi igazi
közbenjárónk, a mennyei örök életben pedig kéréseinket az Atyával
együtt meghallgatja.
Azt mondják,
Egyiptomban a testvérek sokszor imádkoztak ugyan, de ezeket az
imádságokat igen röviden végezték, pár szavas fohászokat mondva,
nehogy az imádsághoz elengedhetetlenül szükséges és már felkeltett
szándékuk buzgósága a hosszúra nyújtott imádság ideje alatt
elgyengüljön, és erőtlenné legyen. Ily módon ők maguk is jó példát
adnak arra, hogy az imádsághoz szükséges szándékot nem kell
erőltetnünk, ha nem tud tartósan megmaradni; ha viszont állhatatosnak
mutatkozik, akkor pedig kár lenne hirtelen megszakítani.
Ne szaporítsuk tehát a
szót, amikor imádkozunk, viszont ha a szándékunk kitartó, akkor ne
maradjon el a sokszoros kérés. A szószaporító imádság ugyanis abban
áll, hogy a szükséges dolgokat bőbeszédűen adjuk eló'. Sokat imádkozni
Istenhez pedig annyi, mint szívünk kitartó és szeretetteljes
buzgóságával kopogtatni. Hiszen az ilyen imádkozás sokkal inkább
sóhajokban nyilvánul meg, mint szavakban; sokkal inkább könnyekben,
mint beszédben. És ő könnyeinket
összegyűjti
a saját tömlőibe,
és
sóhajtásaink nem maradnak rejtve
(vö. Zsolt 37, 10) az előtt, aki
Igéje által teremtette meg a mindenséget, és rá sem szorul emberi
szavakra.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 87, 2-3; íz 26, 8
V. Uram,
szabadító Istenem, éjjel-nappal tehozzád kiáltok. * Imádságom jusson
színed elé.
F. Neved
és dicsőséged után sóvárgott a lelkünk. * Imádságom jusson színed elé.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
KEDD
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
4, 1-8;
15, 2-3; 4, 9-17
Amán az összes zsidó
vesztére tör
Mardokeus is megtudta
mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és
szőrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és
keservesen jajgatott. A királyi kapuval szemben megállt, mert
szőrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját. Minden
egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és
parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és
jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye.
Eszterhez bementek
szolgálóleányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné
mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a
szőrzsákot meg vesse le. De nem fogadta el.
Ekkor Eszter hívatta a
király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot,
és elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tőle, mi történt, és miért
viselkedik így. Hátak elment, és fölkereste Mardokeust, aki egész nap
ott volt a királyi kapu előtti téren. Mardokeus elbeszélt neki
mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi
kincstárnak a zsidók kiirtása fejében. Aztán átadott neki egy
másolatot is a kiutasukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett
rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle.
Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közben
irgalomért, és könyörögjön népéért.
Ezt üzente neki:
?Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán
ugyanis, alti második ember a királyságban, ellenünk beszélt, és
halálunkat kérte a királytól. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a
királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól."
Hátak visszatért, és
átadta Eszternek Mardokeus üzenetét. Eszter azt felelte Hátaknak,
meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak: ?A király szolgái és a
tartományok lakói mind tudják, hogy aki � férfi vagy nő � hívatlanul
bemegy a királyhoz a belső ud varba, az a könyörtelen törvény szerint
halállal lakol, hacsak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert
akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a
király."
Amikor Mardokeus
Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki: ?Ne gondold,
hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók
közül. Mert ha te most hallgatsz, máshonnan jön segítség és szabadulás
a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem
éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?"
Erre Eszter azt üzente
Mardokeusnak: ?Menj, és gyújtsd össze a Szuzában található összes
zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se
egyetek, és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök
szolgálóleányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a
királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok." Mardokeus
elment, és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki.
VÁLASZOS ÉNEK Vő. Eszt 14, 14; Tób 3,
13; Jud 6, 15
V. Rajtad
kívül nincs más reményem, Uram, Izrael Istene, * Aki, ha haragszol is,
megkegyelmezel, és megbocsátod az emberek minden bűnét.
F. Urunk,
Istenünk, ég és föld Alkotója, tekints megalázottságunkra! * Aki, ha
haragszol is, megkegyelmezel, és megbocsátod az emberek minden bűnét.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 11, 21 � 12, 22: CSEL 44,
63-64)
Az Úr imádsága.
Nekünk, embereknek van
szükségünk a szavakra, amelyek figyelmeztetnek és ráébresztenek
bennünket, hogy mit kérjünk. Ne higgyük, hogy az Úrnak kell tudtul
adnunk valamit, vagy hogy rábírhatjuk elhatározása megváltoztatására.
Amikor tehát azt
mondjuk: Szenteltessék meg a te
neved (Mt 6, 9 sköv.), akkor mi
magunkat figyelmeztetjük, azt kívánva, hogy Isten mindenkor szent
nevét az emberek ne gyalázzák, hanem ők is szentnek tartsák, hiszen ez
nem Istennek, hanem az embereknek válik javára.
Továbbá ebben a
kérésben: Jöjjön el a te
országod � amely úgyis biztosan
eljön, akár akarjuk, akár nem �, éppen az Isten országa iránti
vágyakozásunkat altarjuk úgy felkelteni, hogy jöjjön el az a mi
számunkra is, és mi is méltók legyünk uralkodni benne.
Amidőn pedig így
imádkozunk: Legyen meg a te
akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is,
mi magunknak kérünk olyan
engedelmességet, hogy bennünk úgy valósuljon meg az ő akarata, mint az
angyaloknál a mennyben.
Amikor azt mondjuk:
Mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma, akkor ebben a
ma
azt jelzi, hogy a maga idején. Kérjük
egyrészt a megélhetésünkhöz szükséges dolgokat, és mindezt �
egybefoglalva a köztük legkiválóbbnak a nevén � kenyérnek mondjuk,
másrészt pedig kérjük a jelen földi életben a hívek számára szükséges
szentséget is, amely azonban nem e világi
boldogulásunkhoz elérésére szükséges, hanem a boldog örök élet
elnyeréséhez.
Azzal, hogy mondjuk:
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen
mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,
arra figyelmeztetjük magunkat, hogy
egyrészt mi mit kérjünk, másrészt pedig, hogy nekünk mit kell
megtennünk, hogy azt méltók legyünk elnyerni.
Amikor pedig így
imádkozunk: Ne vígy minket
kísértésbe, akkor mi magunkat
figyelmeztetjük annak kérésére, hogy Isten ne vonja meg tőlünk
segítségét, nehogy a gonosz leiektől rászedve és zaklatva
beleegyezzünk valami kísértésbe, vagy elbukjunk benne.
Végül pedig, amikor
így könyörgünk: Szabadíts meg a
gonosztál, arra irányítjuk
gondolatunkat, hogy földi életünk nem annyira jó, hogy semmi bajunk se
lehetne. Ez az utolsó helyen van az Úr imádságában, mert oly tág
értelmű, hogy a keresztény ember � ha bármilyen megpróbáltatásba is
kerül � ezzel a könyörgéssel öntse ki fájdalmát, ezzel hullassa
könnyeit, ezzel kezdje, ezt ismételgesse, és ezzel is fejezze be
imádságát. Az imádságnak ezt az elmondott szövegét meg kell tanulnunk.
Imádkozzunk bár
akármilyen más szavakkal, amelyeket imádságos lelkünk érzése akár
előre megformál, hogy kifejezze a kérését, akár pedig imádság közben
figyel fel rá, hogy áhítata növekedjék, akkor is ugyanazt imádkozzuk,
ami már benne van a Úr imádságában, ha helyesen és Istennek tetszőén
imádkozunk. Viszont mindaz, aki olyasvalamiért imádkozik, amit ezzel
az evangéliumi imádsággal nem lehet kapcsolatba hozni, nem tilosán
imádkozik, de nagyon emberi módon. Sőt nem is tudom, hogy ne tilos
imádkozásnak mondjam-e, hiszen azoknak, akik a Szentlélekben már
újjászülettek, csak lélek szerint illik imádkozniuk!
VÁLASZOS ÉNEK 2 Mak l, 5. 3
V.
Hallgassa meg kéréseiteket az Úr, bocsásson meg nektek, * És ne
hagyjon el benneteket a szorongatás idején az Úr, a ti Istenetek!
F. Adjon
mindnyájatoknak őt félő, akaratát teljesítő szívet! * És ne hagyjon el
benneteket a szorongatás idején az Úr, a ti Istenetek.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
SZERDA
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
14, 1-19
Eszter királyné imádsága
Azokban a napokban:
Eszter királyné az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő
halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász
ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett
a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet
azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával.
Az Úrhoz, Izrael
Istenéhez könyörgött ezekkel a szavakkal: ?Uram, Királyunk, te
Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs
segítségem, s életem veszélyben forog.
Tudom már a bölcsőtől,
családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép
közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök
időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad.
De vetkeztünk ellened,
azért ellenségeink kezére adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk.
Igazságos vagy, Uram!
Nem elég nekik keserű
szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád
parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok száját, akik
téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a
pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak
egy testi király színe előtt, örökké.
Ne engedd át, Uram,
jogarodat azoknak, akik nin csenek. Ne nevessenek romlásunkon!
Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan
büntesd meg! Emlékezzél, Uram, és nyilvánítsd ki magadat
szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és
minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán
színe előtt leszek! Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy
elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele!
Minket meg szabadíts
meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad
kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy
gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, borzadok a körülmetéletleneknek és
minden idegennek ágyától.
Ismered
szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok
azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem.
Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem viselem
nyugalmam napjaiban. Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta
sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából.
Szolgálód nem találta örömét másban attól a naptól kezdve, hogy
idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.
Ábrahám Istene! Ó,
Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek
szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a
félelemtől!"
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Eszt 14, 12. 13. 9;
Jób 24, 23
V. Adj
bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. * Adj
ajkamra igaz és ékes szavakat!
F. Adj,
Urunk, nekünk alkalmat a bűnbánatra, és ne zárd be azok ajkát, akik
téged dicsőítenek. * Adj ajkamra.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 12, 22 � 13, 24: CSEL 44,
65-68)
Minden imádságot magába foglal az Úr
imádsága
Ha valaki például így
imádkozik: Dicsőülj meg minden
nemzetben, miként bennünk megdicsőültél
(vö. Jn 12, 28), és
bizonyítsd be, hogy prófétáid szava
igaz (Sir 36, 15), mi mást
imádkozik, mint ezt:
Szenteltessék meg a te neved? (Mt
6, 9 sköv).
Aki így könyörög:
Újíts meg minket, Urunk,
mindenható Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk
(Zsolt 79, 20), mi másért könyörög,
mint ezért:
Jöjjön el a te országod?
Ha valaki így szólítja
meg az Urat: Rendezd lépteimet
törvényed szerint, a gonosz ne uralkodjék rajtam
(Zsolt 118, 133), mi mást óhajt, mint
ezt:
Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is f
Avagy aki így
fohászkodik: Ne adj nekem se
nyomort, se gazdagságot (Péld
30, 8), mi másért könyörög, mint ezért:
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma?
Amikor pedig ezt
imádkozod: Emlékezz meg, Uram,
Dávidról és arról, hogy mennyit buzgólkodott
(Zsolt 131, 1), vagy:
Hogyha rosszat tettem., hogyha
gonoszság tapad kezemhez, hogyha rosszal viszonoztam a rosszat
(Zsolt 7, 4), mi másért imádkozol,
mint:
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek?
Akinek lelkéből e
fohász faliad: Ments meg a
gonosz tevőktől, a vérengző emberektől szabadíts meg
(Zsolt 58, 2), nem egyébért könyörög,
mint ezért:
Szabadíts meg a gonosztól!
Ha végigveszed az
Isten előtt kedves imádságok minden mondatát, azt hiszem, semmi olyat
sem találsz bennük, amit az Úr imádsága már magába ne foglalna, és
röviden ne tartalmazna. Ebből következik, hogy szabad más-más
szavakkal ugyanazt mondanod, de nem szabad mást mondanod, amikor
imádkozol.
Eszerint így kell
imádkoznunk magunkért is, a mieinkért is, az idegenekért, sőt
ellenségeinkért is minden vonakodás nélkül, jóllehet az egyik ember
ezért, a másik pedig azért az emberért imádkozik, amint közelebbi vagy
távolabbi kapcsolatban van vele. így fakad vagy szárnyal az érzés az
imádkozó ember szívében.
Úgy gondolom, hogy
nemcsak azt tudod jól, hogyan imádkozzál, hanem azt is, hogy mit
imádkozzál. Nem azért tudod, mert én oktattalak erre, hanem attól
tudod, aki oly nagy jósággal mindegyikünket megtanított imádkozni.
Mindannyiunknak örök
boldogságunkat kell keresnünk, és ezt Urunktól, Istenünktől kell
kérnünk. Hogy mit jelent e boldogságban élni, azt sokan és
sokféleképpen taglalják. De miért is forduljunk ily sok emberhez és
megannyi elméletükhöz? A Szentírás ezt tömören és isteni igazmondással
így tanítja: Boldog a nép,
amelynek az Úr az Istene (Zsolt
143, 15). Hogy Isten népéhez tartozzunk, és az ő színelátására és a
vele való örök életre eljuthassunk, azért
a tanításnak a célja a tiszta szívből,
jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet
(l Tim l, 5).
E három közül a jó
lelkiismereten a reményt értjük. így a hit, a remény és a szeretet
emeli Istenhez az imádkozó embert, tehát azt, aki hisz, remél és
szeret, és aki a Miatyánk alapján fontolja meg, hogy mit kérjen az
Úrtól.
VÁLASZOS ÉNEK Zsolt 101, 2, vő. 18;
129, 2
V. Uram,
hallgasd meg könyörgésemet, és kiáltásom jusson eléd! * Mert te, Uram,
nem veted meg a szegények könyörgését.
F. Fordulj
felém, és hallgass figyelmesen könyörgésem hangos szavára! * Mert te,
Uram.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
CSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
5 ; 1 5 ;
7, 1-10
A király és Amán Eszter
lakomáján. Ámán büntetése
A harmadik napon
Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában,
amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a
palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter
királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje
aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és
megcsókolta a jogar végét.
Akkor így szólt hozzá
a király: ?Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is
megkapod, ha kívánod." Eszter így válaszolt: ?Ha a király jónak látja,
jöjjön el ma a király Amannál a lakomára, amelyet neki rendeztem." A
király így szólt: ?Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter
kívánságát!"
A király és Ámán
elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második
napján így szólt Eszterhez: ?Mondd, mit kérsz, Eszter királyné?
Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod."
Eszter királyné így válaszolt: ?Ha való ban tetszésre találtam
szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg
életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. Mert
eladtak minket � engemet és népemet �, hogy aztán kiirtsanak,
lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának
vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis
nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz
módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz."
Achasvéros király
vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: ?Ki az, és hol van,
aki kigondolta ezt a gaztettet?" Eszter így felelt: ?Az üldöző és
ellenség ez az elvetemült Áman." A király és a királyné előtt Ámán
megdermedt a rémülettói. A király haragjában fölkelt, és kiment a
lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter
királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király
elhatározta vesztét.
Amikor a király
visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva
találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: ?A királynén
akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?" Alig hagyta
el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. Harbona, az
egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: ?Lám,
Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus
számára készíttetett, aki a király javát szolgálta." A király
elrendelte: ?Akasszátok fel rá!" Felakasztották Ámánt arra a bitófára,
amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja.
VÁLASZOS ÉNEK Vö. Eszt 10, 9;
íz
48, 20
V. Izrael
az Istenhez kiáltott, és megszabadította népét az Úr; * Megóvta őt
minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
F.
Hirdessétek ujjongó szóval: Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot. *
Megóvta őt.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 14, 25-26, CSEL 44, 68-71)
Még azt sem tudjuk,
hogyan kell helyesen imádkoznunk
Talán még ezek után is
felvetheted a kérdést, hogy miért mondta az Apostol:
Még azt sem tudjuk,
hogyan kell helyesen imádkoznunk
(Róm 8, 26), noha
semmi esetre sem szabad azt hinnünk, hogy akár ő, akár pedig a
hallgatói nem ismerték volna az Úr imádságát.
Az Apostol érthetően
megmondja, hogy ebben a kérdésben ő is tájékozatlan, és talán éppen
akkor nem tudta, hogy mit kell imádkoznia, amikor tövist kapott a
testébe, a sátán angyalát, aki őt arcul csapkodta, hogy elbizakodottá
ne tegye a nagyszerű kinyilatkoztatás. Háromszor is kérte az Urat,
hogy szabadítsa őt meg attól, és tette ezt bizonyára azért, mert nem
tudta, hogy helyesen mit kell imádkoznia. Végül is arra vonatkozólag,
miért nem teljesült, amit ez a nagy férfiú kért, és miért vált
hasznára, hogy ne is teljesüljön, meghallotta Isten válaszát:
Elég neked az én kegyelmem, mert az erő
a gyöngeségben nyilvánul meg a maga. teljességében (2
Kor 12, 9).
Az ilyen szenvedések
közepette tehát � amelyek egyaránt használhatnak és árthatnak is � nem
tudjuk, hogy helyesen mit kell imádkoznunk. Mégis, minthogy
kellemetlenek és kínosak, és emberi természetünkkel ellenkeznek, a
minden ember közös vágyát követve azért imádkozunk, hogy szabaduljunk
meg ezektől. Ámde tartozunk Urunknak, Istenünknek azzal a bizalommal
is, hogy ha ezeket nem veszi le rólunk, akkor se gondoljuk, hogy nem
törődik velünk. Inkább abban reménykedjünk, hogy e megpróbáltatások
türelmes elszenvedése a mi nagyobb javunkra válik, így igazolódik be,
hogy az erő a gyöngeségben
nyilvánul meg a maga teljességében.
Ezeket azért írta le az Apostol,
nehogy valaki magát nagyra értékelje, ha Isten meghallgatta kérését,
noha türelmetlenül valami olyat kért, ami többet használna, ha nem
teljesülne. Továbbá azért is írta, nehogy elcsüggedjen az ember, és
elveszítse Isten irgalmasságába vetett reményét, ha kérése nem talál
meghallgatásra, mivel talán éppen olyat kér, amit ha megkapna, még
súlyosabban szenvedne, vagy a sikertől rossz útra térve elveszne. Az
ilyen esetekben
tényleg nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.
Ezért, ha valami éppen
ellenkezőleg teljesül, mint ahogyan kértük, viseljük el türelmesen, és
mindenért legyünk hálásak. A legkevésbé sem szabad kételkednünk, hogy
inkább annak kellett megtörténnie, amit Isten akart, mint annak, amit
mi akartunk. Hiszen erre is példát adott nekünk a mi Közvetítőnk,
amikor ezeket mondotta: Atyám,
ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely
(Mt 26, 39), majd � mivel
megtestesülése révén emberi akarata is volt � nyomban hozzáfűzte:
De ne úgy legyen, ahogy én
akarom, hanem ahogyan te.
Mindebből méltán következik, hogy ennek
az egynek az engedelmességéért
mindnyájan megigazultak (Róm 5,
19).
VÁLASZOS ÉNEK Mt 7, 7. 8; Zsolt 144, 18
V.
Kérjetek és kaptok: * Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki
zörget, annak ajtót nyitnak.
F. Közel
az Úr mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják. * Mert aki kér.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
PÉNTEK
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Báruk próféta
könyvéből
1,14- 2, 5; 3, 1-8
A bűnbánó nép könyörgése
Olvassátok fel ezt a
könyvet, amelyet küldünk nektek: hangozzék el az Úr házában, az ünnep
napján, az összejövetel napján, és mondjátok:
Az Úré, a mi Istenünké
az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda
fiaié, Jeruzsálem lakóié, királyunké, vezetőinké, papjainké,
profétáinké és atyáinké, mivel vetkeztünk az Úr színe előtt, nem
engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek
a szavára, pedig az Úr parancsai szerint kellett volna élnünk,
amelyeket elénk tárt.
Attól a naptól fogva,
hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig
engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a
szavára hallgatni. Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr
megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette
Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s
az átok rajtunk is maradt mind a mai napig. Nem hallgattunk az Úr
szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek, hanem
mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek
szolgáltunk, és azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi
Istenünknek.
Ezért az Úr beváltotta
szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák
ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen.
A mérhetetlen ég alatt sohasem történt ahhoz hasonló, amit
Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van
írva, hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások
meg saját lányaik húsát ették meg. Aztán kiszolgáltatta ó'ket azoknak
az országoknak, amelyek körülöttük vannak, hogy megvetés és gyalázat
tárgya legyenek köröskörül minden nép körében, ahova szétszórta őket.
Alájuk kerültünk, nem föléjük, mert vetkeztünk az Úr, a mi Istenünk
ellen, és nem hallgattunk a szavára.
Mindenható Urunk,
Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád!
Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. Te
örökké uralkodól, mi meg elvesszünk örökre? Mindenható Urunk, Izrael
Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a
könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük
szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.
Ne gondolj többé
atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és
nevedre. Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged,
Urunk! Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a
nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk
szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vetkeztek színed
előtt. Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe kiszórtál
bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne
miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől."
VÁLASZOS ÉNEK Ef 2, 4-5; vő. Bár 2, 12
V. A
végtelenül irgalmas Isten megmutatta nagy szeretetét irántunk, * És
bár bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.
F.
Vetkeztünk, gonoszát tettünk, igazságtalanok voltunk Urunk, Istenünk
minden intelme ellenére. * És bár bűneink.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston
püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 14, 27 � 15,
28: CSEL 44, 71-73)
A Szentlélek közbenjár
értünk
Aki azt a bizonyos
egyet kéri az Úrtól, és állhatatosán keresi, meg is kapja, ha
kételkedés és aggodalom nélkül kéri, és nem fél, hogy kárára lesz,
amikor elnyeri, hiszen éneikül bármit is kapjon, semmi sem elégíti ki
teljesen. Az egyetlen igazi és egyedül boldog élet az, hogy mindörökre
örvendezünk az Úr színelátásának halhatatlan és romolhatatlan testben,
lélekben. E miatt az egy miatt kell sürgetnünk és kérnünk illő módon
minden mást. Aki ezt az egyet elnyerte, az mindent el nyert, amit
csak akart, hiszen ott már mást nem is akarhat. Ott nem lehet semmi
olyan, ami nem odaülő.
Hiszen ott van az élet
forrása. Üdítő erejét most csak imádságunkban szomjazzuk, amíg
reményben élünk. Most még ugyanis remélünk, és nem a szemlélés
állapotában élünk, hanem annak
védőszárnyai oltalmában, aki előtt minden vágyunk ismeretes,
hogy megittasodjunk
háza gazdagságától,
és igyunk
gyönyörűségének patakjából,
minthogy
nála van az élet forrása, és az ő
fényében látjuk meg az igazi fényt
(vö. Zsolt 35, 8-10). Ekkor minden
vágyunkat teljesen betöltik e javak, és ezentúl már semmit sem kell
sóhajtozva keresnünk, hanem csak annak örvendezünk, amit elértünk.
Minthogy ez már maga
az a béke, amely felülmúl minden értelmet, ezért tehát nem is tudjuk
pontosan, hogy mit is kérünk az imádságunkban. Amit ugyanis el sem
tudunk gondolni, hogy milyen, arról tényleg nem tudjuk, hogy milyen.
Ha pedig ezzel kapcsolatban bármi is felvetődik gondolatunkban, azt
rögtön visszautasítjuk, elvetjük, kevésnek tartjuk, mert nyomban
belátjuk, hogy ez nem az, amit keresünk, jóllehet még mi sem tudjuk,
hogy az milyen.
Van tehát bennünk �
hogy úgy mondjam � egy bölcs oktalanság, amelyre a Szentlélek tanított
meg, aki segít minket e gyengeségünkben. Erről vall az Apostol, amikor
így beszél: Ha tehát reméljük,
amit nem látunk, várjuk állhatatosán. Gyöngeségünkben segítségünkre
siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen
imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem
önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a
lelkünk kívánsága, mivel Isten tetszése szerint jár közben a
szentekért (Róm 8, 25- 27).
Ezt a következőképp
kell értenünk: Ne gondoljuk azt, hogy esetleg a Isten Szentlelke �
alti változhatat- lan Isten a Szentháromságban és egy Isten az Atyával
és a Fiúval � úgy járna közben a hívekért, mintha ő nem lenne Isten.
Ezért mondja az Apostol:
közbenjár a szentekért, hiszen a
közbenjárása szentté teszi őket, de az is írva van:
Az Úr, a te Istened
próbára fog tenni benneteket, hogy megtudja, csakugyan szeretitek-e őt
(MTörv 13,
4), vagyis azt akarja, hogy tudatára ébredjetek annak, hogy igazán
szeretitek-e Istent. Tehát szavakba nem önthető sóhajtozásokkal
serkenti a híveket is a közbenjárásra, lelkűk mélyébe vágyakozást önt
az eddig ismeretlen, felülmúlhatatlan valóság után, amit reményteljes
türelemmel várunk. Ámde miként szólhatnánk arról, amit úgy kívánunk,
hogy nem ismerjük? Mert ha egyáltalán nem ismernénk, nem is vágyódnánk
rá; másfelől, ha már látnánk, akkor sem vágyakoznánk utána, és nem
keresnénk sóhajtozva.
VÁLASZOS ÉNEK Róm 8, 26; Zak 12, 10
V. Még azt
sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. * A Lélek maga jár
közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.
F. Azon a
napon, mondja az Úr, Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a
jóindulat és az imádság lelkét. * A Lélek maga.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
SZOMBAT
OLVASMÁNYOS IMAÓRA
ELSŐ OLVASMÁNY
Báruk próféta
könyvéből
3,
9-15.
24-4,4
Izrael a bölcsesség
útján juthat el az üdvösségre
Halld meg, Izrael, az
élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! Izrael,
miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön?
Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik
leszállnak az alvilágba? Elhagytad a bölcsesség forrását! Ha az Úr
útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. Tanuld
meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod
azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke.
De ki fedezte föl a helyét, és ki hatolt el kincseihez?
Ó, Izrael, milyen nagy
az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan,
magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei,
a daliás és harcos emberek. De Isten nem választot ta ki őket, nem
mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk,
elvesztek eszte lenségük miatt.
Ki száll fel az égbe,
hogy megragadja és lehozza a felhőkből? Ki kel át a tengeren, hogy
fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? Senki sem találta meg az
útját, nem fogta fel ösvényeit.
De ismerte az, aki
mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a
földet, és betöltötte élőlényekkel; ő, aki küldi a fényt, és az eljön,
de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. A csillagok vidáman
ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: ?Itt vagyunk."
Vidáman csillognak Alkotójuk előtt.
ő a mi Istenünk, senki
sem hasonlít hozzá. Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta
Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett, így jelent meg
a földön, és társalgóit az emberekkel.
Az Isten parancsának
könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog,
aki elhagyja, meghal. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj
fényének világosságában! Ne engedd át dicsőségedet másnak, a
kiváltságodat más népnek! Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten
tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
VÁLASZOS ÉNEK Róm 11, 33; Bár 3, 32. 37
V. Mekkora
a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! * Mily
kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
F. Aki
mindent tud, ismerte a bölcsességet, és átadta Izraelnek, akit
szeretett. * Mily kifürkészhetetlenek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszavú Szent Péter
püspök beszédeiből
(Sermo 117: PL 52, 520-521)
Az Ige, az Isten
Bölcsessége testté lett
Az Apostol azt
tanítja, hogy két embertől ered az emberiség élete: Ádámtól és
Krisztustól. Ez a két ember test szerint egyforma, de érdemét tekintve
különbözik. Testi felépítettségük valóban azonos, eredetük azonban
egészen más. írva van: Ádám, az
első ember, élő lénnyé lett, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké
(l Kor 15, 45).
Azt az elsőt ez az
utolsó teremtette, és ettől kapta lelkét is, hogy éljen. Emez
önmagától való, nem vehette életét mástól, hiszen egyedül ő ad életet
mindennek. Az a föld értéktelen porából alakult, ez viszont a Szent
Szűz áldott méhéből született. Abban a föld pora lett testté, ebben
viszont egészen az Istenig magasztosul fel az emberi test.
És ami még több:
amikor ez a második Ádám megteremtette azt az elsőt, akkor a saját
képét helyezte el benne. Ezért vette azután magára annak emberi
természetét és nevét is, nehogy elvesszen az, akit saját képére
teremtett. Van tehát egy első Ádám, és van egy utolsó. Az elsőnek van
kezdete, az utolsónak nincs vége. Sőt igazában ez az utolsó maga az
első, mert ő mondja: Én vagyok
az első, és én vagyok az utolsó
(Jel l, 18).
Én vagyok az első,
vagyis a
kezdet nélküli, és én vagyok az
utolsó, mert véget nem ismerek.
De nem a szellemi az első
� mondja az Apostol �,
hanem az érzéki, aztán következik a
szellemi (l Kor 15, 46). Hiszen
előbb van a föld, mint a gyümölcs, de a föld nem olyan értékes, mint a
gyümölcs. Az fáradságos munkát követel, ez viszont táplálékot és
életet ad. Méltán dicsekszik a Próféta ezzel a gyümölccsel, amikor így
beszél: Földünk megtermi
gyümölcsét (Zsolt 84, 13).
Milyen gyümölcsöt? Azt, akiről máshol így olvasunk:
Aki testedből származik, trónodra azt
ültetem (Zsolt 131, 11).
Az első ember földből való, földi �
mondja az Apostol �,
a második ember a mennyből való,
mennyei (l Kor 15, 47).
Amilyen a földből való,
olyanok a földiek is; s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek
is (l Kor
15, 48). Altkor pedig hogyan lehetséges, hogy akiit nem mennyeinek
születtek, mégis olyanná lehetnek, vagyis nem maradnak olyanok, mint
amilyenek születésültkor voltak, és miért maradnak azután olyanok,
mint amilyenné újjászülettek? Onnan van ez, testvéreim, hogy maga a
mennyei Szentlélek tette ilyen termékennyé saját isteni fényességével
ezt a szűztiszta keresztelőkutat, így azokat, akiket a föld porából
való eredetük e világ nyomorúságai alá vetett, ez az új életforrás
mennyeivé alakította át, sőt elvezeti őket az isteni Teremtőjükkel
való hasonlóságra. Ha tehát már újjászülettünk, és Teremtőnk képmására
már megújultunk, teljesítsük is az Apostol figyelmeztetését:
Ezért ahogy a földi ember alakját
magunkon hordozzuk, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni
(l Kor 15, 49).
Mivel tehát Urunk
hasonlóságára újjászülettünk, és gyermekeivé is fogadott bennünket
Isten, ezért hordozzuk Teremtőnk képét a legteljesebb hasonlóság
szerint! Ez a hasonlóság nem éppen a méltóságára vonatkozik, mert az
egyedül csak őt illeti meg, hanem legyünk hozzá hasonlók
ártatlanságban, egyszerűségben, szelídségben, türelemben,
alázatosságban, irgalmas szeretetben és békés egyetértésben. Urunk
ilyen volt hozzánk, és így élt közöttünk nagy jóságában.
VÁLASZOS ÉNEK Róm 5, 18. 12
V. Amint
egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, * Ugyanúgy egynek
üdvösséget szerző' tette minden emberre kiárasztotta az életet adó
megigazulást.
F. Amint
egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a
halál. * Ugyanúgy.
Könyörgés
Mindenható, örök
Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel
szolgáljunk neked. A mi Urunk.
|