ÉVKÖZI XXXI. VASÁRNAP

Zsoltáros rész, III. hét

I. ESTI DICSÉRET

Magnificat-ant. Egy a ti tanítótok, aki a mennyben van: az Úr Jézus Krisztus.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. Á mi Urunk.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik a Makkabeusok első könyve

A hellénisták győzelme és büszkesége

Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettiimből, és legyőzte a perzsák és médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott királyként. Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el, és királyokat küldött halálba. Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált, és gőggel telt el. Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek. De aztán ágynak esett, és tudatára ébredt, hogy meg kell halnia. Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt.

Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén. Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

Istentelen sarj fakadt belőlük, Ántiochusz Epifánesz, Ántiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra. Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejet telebeszélték javaslatukkal: ?Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket." Ez a javaslat tetszésre talált. A népből néhányan készek voltalt rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be. Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újra növesztették előbőrüket, és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vetkezzenek.

Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék. Hatalmas sereggel, harci szekereikkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult. Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle, és elmenekült, de sokan áldozatul estek. Meghódította Egyiptom megerősített városait, és kifosztotta Egyiptom földjét.

Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért, és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult. Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló arany oltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az arany füstölőket, a kárpitot, a koronákat és a templom homlokzatáról az arany díszeket; mind leszedte őket. Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett, és fennhéjázó beszédeket tartott.

VÁLASZOS ÉNEK 2 Mak 7, 33; Zsid 12, 11

V. Ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, * Egyszer újra megkönyörül majd szolgáin az Úr.

F. Most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, később azonban a megigazulás gyümölcsét termi. * Egyszer.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(N. 78)

A béke megvalósítása.

A béke nem egyszerűen az, hogy nincsen háború. Nem merőben az ellentétes erők puszta egyensúlyának állapota. Nem valósíthatja meg önkényuralom. A békét helyesen és szabatosan az igazságosság művének (Iz 32, 17) kell mondanunk. Annak a rendnek a gyümölcse, amelyet a társadalom számára Alapítója, az Isten gondolt el, és a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. Mert az emberiség közjavát elsődlegesen és magában véve örök törvény szabályozza ugyan, de az idők folyamán szün­telenül változnak a közjó közvetlen feltételei, és így a béke sincs egyszer s mindenkorra bebiztosítva, hanem folytonosan építeni kell. Ezenfelül ingatag az emberi akarat, és megsebezte a bűn, ezért a béke fenntartása minden egyes embertől megköveteli azt, hogy állhatatosán uralkodjék szenvedélyein, a közhatalomtól pedig azt, hogy éberen őrködjék.

Még ez sem elég. A békét a földön elérni csak akkor lehet, ha biztosítva van minden, ami a személyt megilleti, és ha az emberek bizalommal és önként bocsátják egymás rendelkezésére lelki és szellemi kincseiket. A béke felépítéséhez feltétlenül szükséges még a szilárd akarat, amely tiszteletben tartja a másikat s az idegen népeket meg azok méltóságát, és szüntelenül élő való­ sággá teszi a testvériséget, így nézve, a béke a szeretetnek is a gyümölcse, azé a szereteté, amely nem nézi, hogy mit nem kíván már az igazságosság. A földi béke, az embertestvér szeretetének gyümölcse, mása és eredénye Krisztus békéjének, amely az Atyaistenből árad ki. A testet öltött Fiú, a béke fejedelme ugyanis kereszthalála által maga békített ki minden embert Istennel, és egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét, a saját testében ölte meg a gyűlöletet; feltámadásának dicsőségében pedig a szeretet Lelkét árasztotta szét az emberek szívébe.

Éppen ezért minden kereszténynek szól a sürgető felhívás, hogy szeretetben cselekedve az igazságot (Ef 4, 15), fogjanak össze minden igazán békeszerető emberrel, és együtt esdjék ki és valósítsák meg a békét.

Ugyanebben a szellemben, csak dicsérni tudjuk azokat, akik a jogaikért folytatott küzdelemben lemondanak az erőszakos cselekményekről, és a védelemnek azokhoz az eszközeihez folyamodnak, amelyek rendelkezésére állanak a gyengébbnek is; feltéve, ha ez mások vagy a közösség jogainak és kötelezettségeinek sérelme nélkül történhet.

VÁLASZOS ÉNEK Vö. l Krón 29, 11-12; 2 Mák l, 24

V. Tied, Uram, az ország és a hatalom, te minden nemzet fölött állsz. * Adj békét napjainkban!

F. Istenünk, mindenek Teremtője, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes. * Adj békét napjainkban!

HIMNUSZ Téged, Isten, dicsérünk 500.

REGGELI DICSÉRET

Benedictus-ant. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből. Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

II. ESTI DICSÉRET

Magnificat-ant. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.

 

HÉTFŐ

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből l, 43-67

Antiochusz zsidóüldözése

Azokban a napokban Antiochusz király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak, és megszegték a szombatot. A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, a templomban hagyjanak fel az égő-, a véres- és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket.

Szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. Felejtsék el a törvényt, és tekintsék érvénytelennek a parancsokat. Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia. Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt a nép fölé. Júda városainak megparancsolta � városról városra �, hogy mutassanak be áldozatot.

A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytói. Gonoszságot követtek el az országban, és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék.

A 145. esztendő Kiszleu hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű pusztítást rendezett, és Izrael helységeiben mindenfelé oltárokat emeltek. A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak. A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték, és tűzbe vetették. Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték.

Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban. A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt. Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldtek, akik a körülmetélést végezték.

De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak a mellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat, és megszegjék a szent szövetséget, így vállalták a halált. Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.

VÁLASZOS ÉNEK Vö. Dán 9, 18; ApCsel 4, 29

V. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat: körülvettek a nemzetek, hogy bosszút álljanak rajtunk. * Te, Uram, nyújtsd ki kezedet, és szabadíts meg minket.

F. Most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljesen nyíltan hirdessék szavadat. * Te, Uram.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 82-83)

Új, békét óhajtó szellemet keli a lelkekben kialakítani

Ne higgyék kortársaink, hogy elég néhány ember erőfeszítése, nekik maguknak pedig vágyaik fékezésével nem kell törődniük. A közvéleménytől és a tömegek érzelmeitől ugyanis igen-igen függnek a nemzetek vezetői, akik elvégre saját népük javának kezesei, és egyben a világ javainak munkálói. Hasztalan fáradoznak újra meg újra a béke építésén mindaddig, amíg az ellenségeskedés, megvetés, bizalmatlanság érzése, faji gyűlölködés meg az ideológiák merevsége megosztja, sőt szembefordítja egymással az embereket. Fontos és sürgős tehát átnevelni az emberek gondolkodását, új szellemmel áthatni a közvéleményt.

A nevelők, főleg az ifjúság nevelői és a közvélemény irányítói tekintsék súlyos kötelességüknek, hogy az új, békét szerető szellemet mindenkibe beleplántálják. Mert szükséges, hogy mindannyian megváltoztassuk érzésvilágunkat, hogy szemünk kezdje látni az egész földkerekséget és azokat a teendőket is, amelyeket együtt tudunk végrehajtani az emberiség jobb sorsa érdekében.

Ne legyünk csalfa reménység áldozatai: ha félre nem teszünk minden ellenségeskedést és gyűlölséget, ha nem jönnek létre szilárd és becsületes egyezmények a jövő egyetemes békéjének biztosítására, akkor a máris súlyos válságban élő emberiségen csodálatos tudománya sem segít, és megérheti azt a gyászos órát, amelyikben már megtapasztalhatja a békét, de csak a halál szörnyű békéjét. Igen, Krisztus Egyháza így beszél, hiszen körülveszik a jelen idők szorongatásai. Szilárd reményét azonban nem adja fel. Újra meg újra készen áll, hogy � akár alkalmas, akár alkalmatlan � odakiáltsa korunknak az Apostol üzenetét: Most van itt az alkalmas idő, hogy megváltozzanak a szívek; most van itt az üdvösség napja (vö. 2 Kor 6, 2).

A béke építése mindenekelőtt azt követeli, hogy gyökerestül irtsák ki az ellentétek okait, elsősorban az igazságtalanságokat, amelyek végül is háborúra vezetnek. Az okok jelentős hányada ered kirívó gazdasági egyenlőtlenségekből, valamint szükséges orvoslásuk késedelméből. Soknak forrása viszont az uralomvágy és a másik személyiségének semmibevevése. Ha még mélyebbre nézünk, ott látjuk az irigységet, bizalmatlanságot, kevélységet és a többi önző szenvedélyt. Az ember nem képes elviselni a társadalmi rendezetlenséget; ennek következtében még akkor is szüntelenül mérgezik a világot a viszályok és erőszakosságok, amikor nem dúl háború.

Ráadásul ugyanezek a bajok a nemzetek kapcsolataiban is jelentkeznek; ezért feltétlenül szükséges, hogy e bajok leküzdésére vagy megelőzésére s a zabolátlan erőszakosságok megfékezésére jobban és szilár­ dabban működjenek együtt a nemzetközi intézmé­ nyek, tevékenységüket pedig hangolják össze. Ugyanakkor lankadatlanul szorgalmazni kell olyan szervezetek létesítését, amelyek a békét szolgálják.

VÁLASZOS ÉNEK Vö. Sir 23, 2; íz 49, 8; 37, 35; Zsolt 121, 7; 33, 15

V. A bölcsesség fenyítő botját adtam a szívedbe, mondja az Úr; * És meghallgatlak, hogy megoltalmazzam ezt a várost, és békesség legyen napjaidban.

F. Fordulj el a rossztól, és tedd meg a jót, keresd a békét, és járj annak útján. * És meghallgatlak.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

 

KEDD

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből 2, 1. 15-28. 42-50. 65-70

Mattatiás felkelése és halála

Azokban a napokban lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeru­ zsálemben, de Modinban élt.

A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Módin városába értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek. Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak. Erre a király tisztviseló'i elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: ?Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette, és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is tették. Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaiddal egyetemben."

Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: ?Ha a király hatalma alá tartozó műiden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét, és eleget tesz is utasításainak, én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni. Távol legyen tolunk, hogy a törvénytói és a parancsoktól eltérjünk! Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra."

Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül az egyik előlépett, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett, és leütötte az oltárnál. A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt. A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchász tette, Szalu fia, Zimri ellenében. Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: ?Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!" A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.

Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport: izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek. Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek. Erősítésül szolgáltak nekik, így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre, és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek.

Mattatiás és követői körbejártak, és lerombolták az oltárokat. Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak. Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt. így megvédtek a törvényt a pogányok és a király támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.

Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: ?Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt. Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! O legyen az atyátok! Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére! Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért! Fizessetek vissza a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz!"

Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz. A 146. esztendőben halt meg; Módinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta mélységes gyászban.

VÁLASZOS ÉNEK l Mak 2, 51. 64

V. Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. * Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad.

F. Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben, mert így juttok dicsőségre. * Akkor nagy.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 88-90)

A keresztények feladata a béke építésében

Krisztus hívei készségesen és szívvel-lélekkel működjenek közre a nemzetközi rend felépítésében, őszintén tisztelve a szabadságjogokat és a testvéri barátságot. Dolgozzanak annál is inkább, mert a világ nagyobbik része még mindig akkora ínséget lát, hogy Krisztus a szegényekben szinte kiáltva sürgeti tanítványainál a szeretetet. Ne legyen többé az emberek botránya, hogy amíg néhány nemzet a javak özönében bővelkedik, és bizony polgáraik többségét a keresztény név ékesíti, addig mások az élethez szükséges javakat is nélkülözik, és éhínség, betegség meg mindenféle baj gyötri őket. A szegénység és a szeretet szelleme Krisztus Egyházának dicsősége és tanúbizonysága.

Dicsérni és támogatni kell tehát azokat a keresztényeket, kiváltképp ha fiatalok, akik személyesen sietnek az idegen emberek és népek segítségére. Mi több, Isten egész népe köteles szóval és példával elöl járó püspökeivel az élen, erejéhez képest enyhíteni a jelen idők nyomorúságait. Ezt pedig ne csupán a feleslegéből tegye, hanem még a szükségesekből is, az Egyház ősi hagyományainak megfelelően.

A segélyek összegyűjtésének és szétosztásának módját felesleges merev és egyöntetű rendszerhez kötni. Csak jól szervezzék meg mind egyházmegyei és nemzeti, mind pedig világviszonylatban, és ahol csak célszerűnek látszik, kapcsolódjék össze a katolikusok tevékenysége többi keresztény testvérünkével. A szeretet szelleme nem tiltja, hanem éppen nagyon is sürgeti, hogy előrelátó és rendezett legyen a szociális és karitatív munka. Ez okból szükséges, hogy akik a fejlődésben levő nemzetek szolgálatára vállalkoztak, kapjanak kellő kiképzést alkalmas intézményektől.

Az Egyháznak tehát mindenképpen jelen kell lennie magában a nemzeteket átfogó közösségben is, hogy támogassa és ösztönözze az együttműködést az embe­rek között. Legyen jelen mind hivatalos intézményei útján, mind pedig valamennyi kereszténynek odaadó, ő szinte munkálkodása révén, amelyet csupán a min­denkinek tett szolgálat vágya sugall.

Mindez biztosabban elérhető, ha emberi és keresztényi felelősségük tudatában maguk a hívek igyekeznek erősíteni a maguk környezetében a nemzetközi szervezetekkel való készséges együttműködés eszméjét. Az ifjúság vallási és állampolgári nevelésében külön is fordítsanak gondot erre.

Kívánatos végül, hogy a katolikusok a nemzeteket átfogó közösségben a reájuk háruló feladat kellő teljesítése érdekében iparkodjanak odaadóan és bátran együttműködni különvált testvéreikkel, akik velük együtt vallják az evangéliumi szeretetet, és minden más emberrel is, aki igazi békére szomjazik.

VÁLASZOS ÉNEK Vö. Hab 3, 3; Lev 26, 1. 6. 9

V. Í me, Dél felől jövök, * Én, az Úr, a ti Istenetek, és meglátogatlak benneteket békében.

F. Felétek fordulok, naggyá teszlek és megsokasítlak benneteket, s megtartom veletek kötött szövetségemet. * Én, az Úr.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

 

SZERDA

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből 3, 1-26

Makkabeus Júdás

Azokban a napokban Mattatiás helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Tudás lépett. Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért.

Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz. Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte ó'ket, tűzbe vetette népe szorongatok. A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevőit, így a szabadítás sikerrel járt. Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete. Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről. Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.

Apolloniusz pogány népeket és hatalmas szamariai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel. Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak, és meghaltak. A többiek elmenekültek. A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apolloniusz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, így szolt: ?Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom." Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.

Amikor Bethoron lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberrel kivonult eléje. Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: ?Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk." ?Kevesen is körülzárhatnak sokakat � felelte Júdás �, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön. Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket. De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. Isten maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!"

Alighogy befejezte, hirtelenül nekik rontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt. Bethoron lejtőjétől egészen a síkságig üldözték Őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek, így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.

VÁLASZOS ÉNEK l Mak 3, 20. 22. 19. 21. 22

V. Gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, ti azonban ne féljetek tőlük: * Mert a háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hanem a segítség az égből jön.

F. Mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. Isten maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. * Mert a háborúban.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Jeruzsálem! Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 5, De fide et symbolo, 10-11: PG 33, 518-519)

A hit minden emberi erőnél hatalmasabb

A hitre egyetlen szavunk van, de a jelentése kétféle. A hit első fajtája a hitigazságokkal kapcsolatos: azaz a lélek igenlően elfogad és magáévá tesz valamit, és ez a léleknek üdvösségére szolgál az Úr szavai szerint: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él; nem esik ítélet alá (Jn 5, 24). Ezek is az Úr szavai: Aki hisz a Fiúban, az nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre (vö. Jn 5, 24).

Milyen nagy az Isten szeretete az emberek iránt! Sok igaz ember hosszú éveken át él Istennek tetsző életet. Amit ezek sok éven át tartó iparkodással Isten kedvére cselekedve elértek, azt neked most megadja Jézus egy rövidke idő leforgása alatt. Ha ugyanis hiszed, hogy Jézus Krisztus az Úr, és hogy Isten feltámasztotta őt a halálból: üdvözülsz, és bekerülsz a paradicsomba; Jézus visz be oda, aki a gonosztevőt is bevitte. Ne kételkedj, hogy erre hatalma van! Aki ugyanis a Golgota szent hegyén üdvözítette azt a gonosztevőt, aki csak egyetlen óráig élt a hitben, az téged is üdvözíteni fog, ha hiszel benne.

A hit másik fajtája az, amit Krisztustól kegyelmi támogatásként kapunk ajándékba. Az egyik ugyanis a bölcsesség adományát kapja a Leiektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát (l Kor 12, 8).

Ez a Szentlélek által kegyelmi ajándékként nyert hit tehát nemcsak abban áll, hogy hitigazsággal kapcsolatos, hanem abban is, hogy emberfeletti erőt is ad. Akiben megvan ez a hit, és azt mondja ennek a hegynek: Menj innét oda; akkor az odamegy (Mt 17, 20). Amikor valaki a hite sugallatára ezt kimondja, és valóbán hiszi is, hogy ez megtörténik, és nem kételkedik szívében, akkor megkapja ezt az ajándékot.

Erről a hitről mondja a Szentírás: Ha csak akkora bitetek lesz is, mint a mustármag (Mt 17, 20). Mert amiként a mustármag méretére nézve bizony kicsi, de roppant erő van benne, és kicsiny az a hely is, ahová elültetik, mégis nagy ágakat növeszt, és amikor megnő, védelmet tud nyújtani a madaraknak, hasonlóképpen a hit is pillanatok alatt nagy dolgokat visz végbe a lélekben. A hit Istenről elmélkedik, és a lélek a hit világosságában az Istent szemléli, amennyire csak lehetséges. Bejárja ez a hit a nagy mindenséget, és még a világ vége előtt tanúja már az ítéletnek és a megígért bérek kifizetésének.

Legyen meg tehát benned az a hit, amellyel te szabadon elfogadod azt, ami Istenre vonatkozik, hogy azután őtőle viszont megkapjad azt a hitet is, amely minden emberi erőnél hatalmasabb.

VÁLASZ0S ÉNEK. Gal 2, 16; Róm 3, 25

V Tudjuk, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. * Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá.

F. őt adta oda Isten veres engesztelő áldozatul a hitben. * Ezért elfogadtuk.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

 

CSÜTÖRTÖK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből 4, 36-59

A templom megtisztítása és felszentelése

Azokban a napokban Júdás és testvérei így beszéltek: ?Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel a templomot!" Az egész sereg összegyűlt, és felvonult a Sion hegyére. Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a felégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak, és hangosan esedeztek az éghez.

Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. Aztán feddhetetlen és hűséges papokat választott. Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.

Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. Azután a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. A szentélyt is újra fölépítették, és fölszenteltek a templom belsejét meg az előudvarokat. Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat, így végbevitték, amibe belefogtak.

A 148. esztendőben a kilencedik hónap � azaz a Kiszleu hónap � huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.

Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. A templom homlokzatát arany koszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot.

Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár felszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át.

VÁLASZOS ÉNEK l Mák 4, 57. 56. 58; 2 Mak 10, 38

V. A templom homlokzatát arany koszorúkkal díszítették, és fölszentelték az oltárt az Úrnak. * Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet.

F. Dicsőítő és hálaénekekkel magasztalták az Urat. * Túláradó öröm.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 5, De fide et symbolo, 12-13: PG 33, 519-523)

A hitvallás

Azt a hitet tanuld meg, és azt a hitet valljad, s csak azt tedd magadévá és őrizd meg, amelyiket az Egyház nyújt most neked, s amelyet az egész Szentírás hitelesít. Nem mindenki képes ugyanis áttanulmányozni a Szentírást: egyeseket a tanulatlanság tart vissza, másokat pedig valamilyen elfoglaltság gátol abban. Nehogy azonban elsorvadjon a lélek a kellő ismeretek híján, íme, a hitvallás néhány ágazatában összefoglaljuk a hit egész igazságrendszerét.

Azt akarom, hogy ez a hit legyen útravalód egész életedben, és semmiképpen se fogadj el másikat helyette. Még akkor se, ha mi magunk netán megváltozva bármilyen ellentétes dolgot is mondanánk azzal szemben, amit most tanítottunk neked, de még akkor se, ha egy ellenséges angyal változna át a világosság angyalává, és tévedésbe akarna vinni téged. Mert ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit most mi hirdettünk nektek, átkozott legyen! (Gal l, 8).

Most magukat a puszta szavakat megfigyelve, vésd emlékezetedbe a hitvallást; alkalmas időben pedig gyújtsd össze az egyes ágazatokhoz a szentírási bizonyítékokat! A hitvallás ágazatait ugyanis nem emberi önkény fogalmazta meg: hanem az egész Szentírás legkiemelkedőbb igazságait gyűjtötték itt egybe, és így állították össze a hit egységes tanítását. És amiként az elültetett mustármag, bár igazán kicsike mag, mégis sok ágat tartalmaz magában, úgy ez a hitvallás is, kevés szóban mintegy magában foglalja az igaz vallásnak az Ó- és az Újszövetségben kinyilatkoztatott tanítását.

Figyelmesek legyetek tehát, testvéreim, és tartsátok meg ezt az áthagyományozott hitet, amelyet most kaptatok, és írjátok be azt szívetek mélyébe!

Legyetek óvatosak, nehogy az ellenség bárhol is megfossza a hittől a vigyázatlanokat és hanyagokat, és ügyeljetek, nehogy valamelyik eretnek meghamisítson barmit is abból, amit most átadtak nektek. A hívő hasonlít ahhoz az emberhez, aki ezüstjét a pénzváltók asztalára teszi, és mi is éppen ezt tettük most. Isten azonban majd elszámoltat a kamatokról is. Miként az Apostol, én is felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett (l Tim 6, 13), hogy makulátlanul őrizzétek meg ezt a számotokra áthagyományozott hitet egészen a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Az élet kincsét kaptad meg most, és ezt a kamatozásra letett kincset számon kéri majd tőled az Úr az ő megjelenése napján, amit a kellő időben végbevisz a boldog és egyedüli Uralkodó, a Királyok Királya és az Uralkodók Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat (l Tim 6, 15-16). Övé a dicsőség, a tisztelet és a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK Zsid 10, 38-39

V. Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. * Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket.

F. Lám, nyugtalan a lelke annak, aki nem hisz. * Mi nem tartozunk.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

 

PÉNTEK

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok második könyvéből 12, 32-46

Áldozat a halottakén

A Pünkösdnek nevezett ünnep után Júdás és akik vele tartottak, Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.

Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát, és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját, így Gorgiasznak sikerült elmenekülnie Marizába. Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak, és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.

Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot. Másnap (amikor már legfőbb ideje volt) fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába rokonaik közé. Ám a halottak ruhái alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak, így megtudták, miért estek el.

Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemes lelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntói, hisz saját szemükkel láthattak az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek feltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár. Ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.

VÁLASZOS ÉNEK Vö. 2 Mák 12, 45. 46

V. Akik jámborságban halnak meg, * Nagy jutalmat kapnak.

F. Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől. * Nagy jutalmat.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

(Or. 7, in laudem Caesarii fratris, 23-24: PG 35, 786-787)

Szent gondolat a halottakén imádkozni

Mi az ember, hogy gondolsz vele? (Zsolt 8, 5). Valójában mi is ez az engem körülvevő új misztérium? Kicsi vagyok és nagy is, jelentéktelen és hatalmas is, halandó és halhatatlan is, földi és égi is. El kell temetkeznem Krisztussal, hogy Krisztussal támadjak fel, és társörököse legyek, hogy Isten gyermekévé, sőt egészen istenivé váljak.

Ez a nagy misztérium ezt jelenti tehát: a mi Istenünk értünk vette fel az emberi természetet, és értünk lett szegény, hogy fölemelje az esendő embert, hogy ismét teljessé tegye, újjáteremtse képmását, az embert, és így mindnyájan egyek legyünk Krisztusban, aki mindenkiben jelen van, akár férfi vagy no, akár barbár vagy szkíta, akár rabszolga vagy szabad (vö. Gal 3, 28). Ezek a jelek és megkülönböztetések csak a testre vonatkoznak. Mi azonban Isten jegyét viseljük magunkon, aki önmagáért teremtett, és aki annyira újjáalakított, és úgy megjelölt minket, hogy ezután már egyedül csak róla ismerjenek föl bennünket.

Bárcsak olyanok lennénk, mint amilyenek az ajándékozó Isten nagy jóságával szeretnénk lenni. Isten keveset követel, és akik őszinte szívvel szeretik őt, azokat most is és az eljövendő örök életben is nagyon megjutalmazza. Az iránta való szeretetünkért és reményünkért viseljünk el és tűrjünk el mindent (vö. l Kor 13, 7), adjunk hálát mindenért (mert Isten igéje is gyakran ezeket említi az üdvösség fegyvereként). Ajánljuk neki lelkünket és azoknak lelkét, akik e közös utunkon, menyegzős ruhájukat hamarább megszerezve, előbb értek oda vendégségébe.

Ó, mindenek Ura és Teremtője, te alkottál képmásodra minket. Te vagy az emberek Istene, Atyja és Kormányzója. Ó, élet és halál Bírája! Ó, lelkünk őre és jótevője! Te alkotsz mindent, és te változtatsz át mindent a maga idején Igéd által, aki a te bölcsességed és a mi fönséges gondviselőnk. Kérünk, úgy fogadd eltávozott Caesarius testvérünket, mint zsengeáldozatot.

Fogadj jóságosán minket is, ha eljön halálunk órája! Addig tarts meg e testi életben, amíg üdvösségünkre szolgai. Azután úgy fogadj majd minket, mint akik szent félelmedben már felkészültünk, mint akik nem készületlenek, és nem fordítanak neked hátat az utolsó napon. Ne engedd, hogy kényszeredett lélekkel távozzunk és szakadjunk ki ebből az életből, ahogyan azok az emberek szokták, akik teljesen átadták magukat ennek a világnak és ennek a testnek. Add, hogy készségesen és örvendező lélekkel induljunk el abba a boldog és örök életbe, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

V. Kérünk, Urunk, Istenünk, fogadd országodba meghalt testvéreinket, akikért véredet ontottad; * Emlékezz, hogy csupán por vagyunk, mert az ember élete olyan, mint a mezőn a fű és a virág.

F. Urunk, irgalmas, jóságos és könyörülő Istenünk. * Emlékezz.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.

 

SZOMBAT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből 9, 1-22

Júdás elesik a háborúban

Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt serege jobb szárnyával. Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.

A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket.

Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: ?Rajta, rontsunk rá ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket." Le akarták róla beszélni: ?Nem vagyunk rá képesek � mondták. Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk." Júdás azonban így felelt: ?Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem, és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék."

Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéosztott. A parittyások és az íjászok � a bátrabb előharcosokkal egyetemben � a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem.

Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozza, és legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtóiéig üldözték őket. Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászoltak, és mondogattak: ?Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította?"

Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.

VÁLASZOS ÉNEK. Vö. l Mak 4, 8. 9. 10. 9

V. Ne féljetek az ellenség támadásától; gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink. * Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön meg rajtunk Istenünk.

F. Emlékezzetek hatalmas tetteire, amelyeket a fáraóval és seregével tett a Vörös-tengernél. * Most hívjuk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ambrus püspöknek ?A halál értéke" című értekezéséből

(Cap. 3, 9; 4, 15: CSEL 32, 710. 716-717)

Hordozzuk magunkban Krisztus halálát!

Az Apostol mondja: Számomra a világ keresztre van feszítve, én pedig a világ számára (vö. Gal 6, 14).

Mivel tudjuk, hogy ebben az életben van halál, mégpedig jó halál is, buzdítson minket az, hogy Jézus halálát hordozzuk a testünkben; aki ugyanis Jézus halálát hordja magában, az Jézus életét is hordani fogja a testében (vö. 2 Kor 4, 10).

Működik tehát bennünk a halál, amint működik az élet is. A halál utáni jó élet olyan jó, mint a győzelem utáni élet, olyan jó, mint a verseny megnyerése utáni élet, olyan, hogy a test törvénye már nem tud ellenkez­ni a lélek törvényével, hogy már nem lesz semmi küzdelmünk sem a halott testtel, sőt ebben a halott testben lesz meg a győzelmünk. Nem is tudom, hogy a halál erősebb-e, mint az élet. Követem az Apostol tekintélyét, aki ezt mondja: Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet (2 Kor 4, 12). Egynek a halála mennyi nép életét építette! Azt tanítja tehát, hogy a földi életben levőknek e halál után kell vágyódniuk, hogy Krisztus halála nyilvánvaló legyen a testükön. Ama boldog halál után kell vágyódnunk, amely lerombolja bennünk a külső embert, hogy belső emberré újítson meg bennünket, és leomoljék e földi sátrunk (vö. 2 Kor 4, 16), és így kitáruljon előttünk mennyei otthonunk.

A halálhoz hasonló folyamaton megy keresztül az, aki kivonja magát ennek a testnek az életformájából, és megszabadítja magát azoktól a bilincsektől, amelyekről az Úr mondja neked Izajás által: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az igaz köteleit. Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! (Íz 58, 6],

Elszenvedte tehát az Úr a halált, hogy megszűnjek a bűn, de hogy a halálban mégse legyen vége az emberi természetnek, azért adta meg a halottaknak a feltámadást, hogy a halál által eltűnjék a bűn, a feltámadás által pedig örökké éljen az emberi természet.

Ez a halál tehát mindenkire vonatkozó átmenet. Szükséges, hogy állandóan meglegyen benned ez az átmenet: átmenet a romlottságból a romolhatatlanságba, a halandóságból a halhatatlanságba, a bizonytalanságból a nyugalomba. Ne ijedj meg ettől a szótól: ?halál", hanem inkább örülj a te jó átmeneted sikerének. Mi más ugyanis a halál, hogyha nem a bűnök eltemetése és az erények feltámasztása? Ezért mondja Bileám: Bár az igazak halálával halhatnék meg én is! (vö. Szám 23, 10), azaz bárcsak olyan lenne eltemetése, hogy lerakná bűneit, és magára venné azoknak az igazaknak a szeretetreméltóságát, akik Krisztus halálát hordozzák a testükben és a lelkükben.

VÁLASZOS ÉNEK 2 Tim 2, 11-12; Sir l, 29

V. Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele, * Ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele.

F. A békén tűrő szenved egy ideig, azután pedig vígságban lesz része. * Ha tűrünk.

Könyörgés

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk.