JÚNIUS

Június 1.

SZENT JUSZTÍNUSZ VÉRTANÚ

Emléknap

Jusztínusz a II. század elején pogány családból szüle­ tett a szamariai Szichemben (ma Nablus). A pogány böl­cseleti iskolákban nem találta meg Istent. Megtérve sokat írt a vallás védelmében. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Ró­ mában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Társa­ival együtt vértanúságot szenvedett Rómában Marcus Aurelius idején, 165 körül.

Egy vértanú közös zsolozsmája húsvéti időben, 1652.

OLVASMÁNY OS IMAÓRA

; MÁSODIK OLVASMÁNY ;

A Szent Jusztínusz és társai vértanúságáról készült ak­ tákból

(Cap. 1-5: c F. PG 6, 1366-1371) Állhatatosak voltak a keresztények igaz tanításában

A szenteket � elfogatásuk után � Rómába hurcol­ták Rusztikusz prefektus elé. Midó'n a törvényszék elé állították ó'ket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: ?Mindenekeló'tt tégy hitet az istenekre, és kö­ vesd a császári parancsokat." Jusztínusz felelt: ?Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert en­ gedelmeskedünk Udvözító'nk, Jézus Krisztus parancsai­ nak."

Erre Rusztikusz megkérdezte: ?Miféle tanokat val­ lasz?" Jusztínusz így felelt: ?Bár iparkodtam megismer­ ni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanítá­ sához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak."

 

1516 Június 1.

Rusztikus/, prefektus kérdezte: ?Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?" Jusztínusz felelt: ?Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat."

Rusztikusz prefektus: ?Mi ez a dogma?" Jusztínusz felelt: ?Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtó'nek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójá­nak, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javá­ ra eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember va­ gyok � úgy vélem �, csupán parányit mondhatok an­nak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jöven­dölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az ég­ ből kaptak ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét."

Rusztikusz megkérdezte: ?Tehát keresztény vagy te?" Jusztínusz felelt: ?Úgy van. Keresztény vagyok."

A prefektus Jusztínuszhoz: ?Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet ve­ szik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?" Jusztínusz felelt: ?Remélem, hogy az ő hónában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni ke­ gyelmet egészen a vüág végezetéig."

Rusztikusz prefektus kérdése: ?Tehát azt hiszed, hogy maid a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?" Jusztínusz felelt: ?Nemcsak hi­ szem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem."

Rusztikusz prefektus válasza: ?De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!" Jusztínusz így felelt: ?Egyeden egy helyesen gondolkodó jámbor em­ ber sem vetemedik istentelenségre."

Rusztikusz prefektus válasza: ?Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak ben­ neteket." Jusztínusz így felelt: ?Epedve várjuk, hogy

 

Június 1. 1517

Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üd-vözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és meg­nyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmete­ sebb és egyetemes ítéló'széke előtt."

Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: ?Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk."

Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: ?Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedel­ meskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek." E szent vértanúk Istent dicsőítve ki­ mentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vérta­ núhalált.

VÁLASZOS ÉNEK ApCsel 20, 21. 24; Rom l, 16

V. Hirdettem az evangéliumot, hogy higgyenek Urunkban, Jézus Krisztusban; mit sem aggódom: * Ke­ vésbe veszem életemet, csak hogy végigfussam pályá­mat, és teljesítsem a feladatot, amelyet kaptam, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéli­ umról, alleluja.

F. Nem szégyenlem ugyanis az evangéliumot, hi­ szen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: elő­ ször is a zsidónak, azután a pogánynak. * Kevésbe ve­ szem.

REGGELI DICSÉRET

Benedictus-; Ant. ; Minden áldozatunkban dicsérjük a mindenség Teremtőjét Fia, Jézus Krisztus és a Szentlé­ lek által, alleluja.

; Könyörgés ;

Istenünk, te Szent Jusztínusz vértanút arra tanítot­ tad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló isme­ retére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévédé

 

1518 Június 2.

sek veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk.

ESTI DICSÉRET

Magnificat-; Ant. ; Lelkemben nyomban fellobbant a tűz, és eltöltött a prófétáknak és Krisztus barátainak szeretete, alleluja.

Június 2.

SZENT MARCELLÍNUSZ ÉS SZENT PÉTER VÉRTANÚK

A Diocletianus-féle üldözéskor (304) Rómában szen­vedett vértanúságukról Szent Damazusz pápa tanúskodik, aki az ügyről magától a hóhértól hallott. Egy berekben lefejezték őket, de testüket átvitték a Via Labicanán levő két babérfához, a temetőbe, ahol sírjuk fölé bazilikát emeltek, amikor az Egyház már békében élt.

Több vértanú közös zsolozsmája húsvéti időben, 1622.

OLVASMÁNY OS IMAÓRA

; MÁSODIK OLVASMÁNY ;

Origenész áldozópapnak ?Buzdítás a vértanúságra" cí­ mű iratából

(Nn. 41-42: PG 11, 618-619)

Akik Krisztus társai a szenvedésben, társai lesznek a vigasztalóiban is

Ha a halálból átmentünk az éleibe azáltal, hogy a hitetlenségból a hitbe tértünk át, ne csodálkozzunk, hogy ezért gyűlöl a világ bennünket. Mert azok közül, akik a halálból nem mentek át az életbe, hanem ott maradtak a halálban, senki sem szeretheti azokat, akik átléptek a halál sötét hónából � hogy úgy mondjam � az elő kövekből épült örök élet házába.

 

Június 2. 1519

Jézus életét adta értünk, tehát mi is adjuk oda éle­ tünket, nem azt mondom, hogy őérte, hanem inkább magunkért, és most gondolok éppen azokra az embe­ rekre, akik a mi vértanúságunk által fognak, mint élő kövek, beépülni.

Keresztény testvérem, itt van a mi dicsekvésünk ideje. Ezt mondja ugyanis a Szentírás: De nemcsak ez­ zel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A re­ mény pedig nem csal meg. Csak áradjon szívünkbe az Isten szeretete a Szentlélek által (Rom 5, 3-5).

Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalás ban is (2 Kor l, 5), ha nagy örömmel fogadjuk Krisz­ tus szenvedéseit, amelyek bőven áradnak ránk, és ha túláradó vigasztalásra vágyakozunk, arra a vigasztalásra, amelyet megkapnak mindazok, akik szomorkodnak; talán nem egyformán, mert ha pontosan egyenlő lenne a vigasztalas, akkor nem mondaná a Szentírás, hogy: Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedései­ ből, olyan bőven lesz részünk a vigasztalásban is.

A szenvedők tehát, amilyen mértékben részesei Krisztus szenvedéseinek, úgy lesznek a vigasztalásnak is részesei. Ezt tanulhatjuk attól is, aki bizakodva mondja: Tudván, hogy amint szenvedésének társai vagytok, úgy lesztek részesei a vigasztalásnak is (2 Kor 1,7).

Isten pedig ezt mondja prófétája által: Alkalmas időben meghallgatlak, s az üdvösség napján megsegíte­ lek (vő. íz 49, 8). Mi lenne tehát más alkalmasabb idő, mint amikor a Krisztusban levő Isten iránt tanúsított vallásosságunkért őrség kíséretében felsorakoztatnak bennünket a világban, de inkább mint győzteseket, és nem legyőzötteket?

Krisztus vértanúi ugyanis vele együtt legyőzik a fe­ jedelemségeket és a hatalmasságokat, vele együtt diadal­ maskodnak ezeken, hogy amint kijutott nekik Krisztus

 

1520 Június 3.

szenvedéseiből, úgy legyen részük hősiességében is, amit ő szenvedésével szerzett meg. Éppen ezért melyik másik nap lenne az üdvösség napja, mint éppen az a nap, amikor így haltok meg?

De kérlek benneteket, senkinek se okozzatok semmi­ féle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedjetek, mint Isten szol­ gái, nagy türelemmel (vő. l Kor 6, 3) mondván: És most miben reménykedjem, nemde az Úrban? (Vő. Zsolt 38, 8).

VÁLASZOS f-NEK. Ef 6, 12. 14. 13

V. Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, az égi magasságok gonosz szellemei ellen. * Készüljetek föl: csatoljátok de­rekatokra az igazság övét, alleíuja.

F. Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve helytálljatok. * Készüljetek föl.

Könyörgcs

Istenünk, te szent vértanúid, Marcellínusz és Péter dicsőséges hitvallásával minket is hitünk megvallására indítasz. Add, hogy közbenjáró imájuk segítségével kö­ vetni tudjuk példájukat. A mi Urunk.

Június 3.

LWANGA SZENT KÁROLY ÉS TÁRSAI, VÉRTANÚK

Emléknap

Ugandában sok keresztényt öltek meg Mwanga király parancsára 1885 és 1887 között a vallás iránti gyűlöletből. Néhányan közülük magában a királyi udvarban teljesítet­ tek szolgálatot, vagy a király személye körül tevékeny­ kedtek. Ezek közül is kitűnt Lwanga Károly 21 társával, akiket mint buzgó katolikusokat, részben karddal fejez­ tek le, részben pedig megégettek 1886. június 3-án, amiért a király tisztátalan vágyainak nem engedtek.

 

Június 3. 1521

Több vértanú közös zsolozsmája húsvéti időben, 1622.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA MÁSODIK OLVASMÁNY

VI. Pál pápának az ugandai vértanúk szentté avatása­ kor mondott szentbeszédéból

(AAS 56 /1964/, 905-906) A vértanúk dicsősége a jövő újjászületés jele

Ezek az afrikai vértanúk a Martyrológiumot, azaz a győztesek könyvét egy olyan új lappal gazdagítják, amelyen egyaránt szörnyű, véres és dicső események vannak feliegyezve. Egy egész lapot mondtam, amely egészen méltó módon csatlakozik az ősi Afrikának ama kiváló beszámolóihoz, amelyekről a jelen korban élő és bizonyos mértékben kishitű emberek talán úgy gon­ dolták, hogy többé már nem is lesz azoknak a lapok­nak méltó folytatása.

Mert ki is remélhette volna, hogy egy teljesen ha­ sonló példaképet tudunk majd odaállítani azok mellé a lelkeket megrendítő akták mellé, amelyek beszámolnak a scili vértanúkról vagy a karthágói mártírokról és az uticai vértanúk tündöklő csapatáról, akikről megemlé­ kezik Szent Ágoston és Prudentius is? Továbbá ki hitte volna, hogy az egyiptomi vértanúk mellé � akiknek fönséges dicséretét Aranyszájú Szent János írásaiban ta­ láljuk meg �, majd pedig a vandál üldözések vértanúi mellé napjainkban olyan újabb történetek sorakoznak oda, amelyekben semmivel sem kevesebb a bátor tanú­ ságtétel, és amelyek semmivel sem kisebb dicsőségről számolnak be?

Ki gondolhatta volna, hogy az annyira közismert, dicső afrikai vértanú és hitvalló szentek, mint Ciprián, Felicitász és Perpétua, meg a nagy Ágoston mellé egy­ kor majd odasorakoztatjuk Lwanga Károlyt, Mulumba Kalemba Mátyást � milyen drága nevek ezek nekünk

 

1522 Június 3.

� és az ő húsz társukat? És külön említésre méltók azok az anglikán egyházhoz tartozó keresztények is, akik szintén Krisztusért szenvedték el a halált.

Ezek az afrikai vértanúk mindenesetre egy új kor­ szak megnyitói. De jaj, ne gondoljunk most vallásüldö­ zésekre és vallási viszálykodásokra, hanem inkább egy keresztény és társadalmi megújhodásra.

Afrikát ugyanis megszentelte ezeknek a vértanúk­ nak a vére, és velük egy új korszak kezdődött el. (Ó, bár adná Isten, hogy ólt legyenek az utolsó vértanúi is, hiszen oly nagy és annyira értékes az ó' áldozatuk!) Af­rika most újjászületik, mint szabad és önrendelkezesu Afrika.

Az a gaztett, amelynek áldozatául estek, oly irtóztató és annyira jellegzetes volt, hogy már maga ez is nyil­ vánvalóvá teszi: mennyire szükséges, hogy ez az új nép erkölcsileg is teljesen átformálódjék, és a jövó' nemzedé­ keinek egy egészen új lelki beállítottságot tudjon átha­ gyományozni. Az a gaztett mintegy eló'segíti az átme­ netet abból az egyszerű és műveletlen életformából, amelyben voltak ugyan bizonyos kiváló emberi érté­ kek, de tele volt hibával és babonás gyengeséggel, és mintegy saját rabságában volt gúzsba kötve; eló'segíti az átmenetet abba a kulturált életbe, amely már emelkedettebb emberi lelkületet és magasabb fokú szociális életformát követel meg.

VÁLASZOS ÉNEK

V. Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. * Mekkora dicsó'ség, milyen kitünte­ tés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koronát nyerni, alleluja.

F. Harcoljunk teljes eró'vel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegy­ verével! * Mekkora dicsó'ség.

 

Június 4. 152 3

; Könyörgés ;

Istenünk, te a vértanúk kiötölő vérét keresz­ tényeket termő magvetéssé tetted. Adj mindenkor bő­séges aratást Egyházad szántóföldjén, amelyet Lwanga Szent Károly és társai vérük hullásával öntöztek. A mi Urunk.

Június 4.

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYÉBEN:

SZENT QUIRINUS (KERÉNY) PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

Emléknap

A dél-pannóniai Siscia (Sziszek, ma Jugoszlávia) püs­ pöke volt. Amikor Diocletianus császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére, Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfog­ ták, és Maximus Praeses elé állították. Az agg sisciai püs­ pök a helytartó minden rábeszélése, fenyegetése ellenére is állhatatosán kitartott hite mellett. Erre Maximus bör­tönbe vetette.

Három nap elteltével Pannónia Prima helytartójához vitték Sabariába (a mai Szombathelyre). Quirinus álíhatatosságát azonban Amantius sem volt képes megtörni, s ezért halálra ítélte. A püspöknek malomkövet kötöttek a nyakába, és a Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. Szent testét a barbár betörések eló'l menekülő savariai keresztények az V. század elején Rómába men­tették. Szombathelyi tiszteletét nemcsak a I V. századi ba­ zilikája, hanem az 1938-ban felszentelt plébániatemplom, a székesegyház egyik oltára és a hívek buzgósága is hirde­ ti.

Egy vértanú közös zsolozsmája húsvéti időben, 1652, vagy Lelkipásztorok közös zsolozsmája, 1680.

 

1524 Június 4

OLVASMÁNYOS IMAÓRA MÁSODIK OLVASMÁNY Szent Quirinus püspök és vértanú aktáiból

(Acta Sanctorum Ungariae, Tyrnaviae, 1743, Semestre I., 296-301)

Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem

A sok testvér között, akik Krisztus seregében győ­zedelmeskedtek, Quirinus sisciai püspök is ott volt. Maximus helytartó elfogatási parancsot adott ki ellene. Amikor ezt a szent püspök meghallotta, eltávozott vá­ rosából, de menekülés közben elfogták, és eló'állították.

Amikor Maximus helytartó megkérdezte, hogy mi­ért menekült el, Quirinus püspük így válaszolt: ?Nem menekültem, hanem csalt Uram parancsának engedel­ meskedtem, amint írva van: Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba (Mt 10, 23). Maximus helytartó így szólt: ?Ki parancsolta ezt?" Quirinus püspök válasza: ?Krisztus, aki az éló' Is­ ten." Maximus így folytatta: ?Nem látod, hogy a Csá­ szárok parancsai mindenütt utolérnek, és az, altit te igaz Istennek mondasz, rabságodban nem jöhet segítsé­ gedre? íme, elmenekültél, de elfogtak, és idevezettek." Quirinus püspök így válaszolt: ?Mindig velünk van, és bárhol is vagyunk, az Úr, akit tisztelünli, segítségünk­ re jöhet. Amikor elfogtak, velem volt, és itt is velem van, és megeró'sít, só't ó' az, alti szavaimmal neked vála­ szol." Maximus közbeszólt: ?Sokat fecsegsz, és beszé­ deddel a nagy királyok parancsairól eltereled a szót. Olvasd tehát az isteni rendelkezéseket, és tedd a paran­ csot!" De Quirinus püspök így válaszolt: ?Császáraid parancsát meg sem hallgatom, mert az istentelen, és Is­ ten törvényei ellenére azt parancsolja Krisztus szolgái­ nak, hogy a ti isteneiteknek áldozzanak, akiknek én nem szolgálok, mert nem is léteznek. Az én Istenem azonban, akinek szolgálok, jelen van az égben, a föl

 

Június 4. 1525

dön és a tengeren. Ott van minden helyen, de nagyobb mindennél, mert mindent ő tart létben, hiszen általa lett minden, és benne létezik minden."

Maximus helytartó akkor parancsot adott: ?Vessék börtönbe, és bilincseljék meg, amíg meggyőződését meg nem változtatja." Quirinus püspök azt mondta neki: ?Nem félek a börtöntől, hiszem, hogy Istenem velem lesz a börtönben, aki mindig tisztelőivel van." Amikor megkötözték, és börtönbe zárták, Quirinus püspök imádságba merült: ?Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem, és kérlek, hogy akik velem a börtönben vannak, érezzék meg, hogy az igaz Isten tisztelője vagyok, és higgyék, hogy nincs más Isten, csak te."

Három nap múlva Maximus megparancsolta, hogy Quirinus püspököt Felső-Pannónia helytartójához, Amantiushoz vigyék makacssága miatt, mivel a Császá­ rok parancsát nem fogadta el, és kitartott saját vélemé­ nye mellett. Amikor Szent Quirinust Felso'-Pannónia helytartójához vezették (a Duna melletti városokon át bilincsbe verve vitték), Amantius aznap tért vissza Scarabantia városából. Eléje állították a szent püspököt, de a helytartó Savariába vitette kihallgatás céljából.

Amantius helytartó � hivatalának megfelelően � a teátrumba vitette. Amikor eléje állították, Amantius helytartó így szólt: ?Kérdezem tőled, hogy azok, ami­ ket Sisciában, Maximus bírósága előtt mondtál, igazak­ éi" Quirinus püspök így válaszolt: ?Sisciában az igaz Istent vallottam meg. Mindig őt tiszteltem, szívemben őt hordozom, és senki ember nem szakíthat el tőle, az egyeden és igaz Istentől." Amantius helytartó így foly­ tatta: ?Nem altarunk idős korod miatt megostoroztatni, inkább szavald-íal kívánjuk érzületedet megváltoz­tatni és az élet lehetőségének megígérésével megjavíta­ ni, hogy öregséged hátralevő idejét a császári törvé­nyek rendelkezései szerint az istenek szolgálatában töltsd el." Szent Quirinus püspök azonban így szólt: ?Mit nyugtalankodsz korom miatt, anieKet a sérthetet

 

1526 Június 4.

len hit erősebbé tehet minden gyötrelemnél? Hitvallá­ somat a kínzás sem törheti meg, a jelen élet gyönyörű­ ségei sem változtatják meg, só't a legkeserubb halállal való ijesztgetés sem zavarja meg lelkem szilárdságát."

Amantius helytartó közbeszólt: ?Sokáig próbaltunk téged a királyi parancsok iránti engedelmességre hajlí­ tani. De mivel lelked keménysége miatt nem lehetett téged megpuhítani, példája leszel a keresztényeknek, hogy akik élni kívánnak, megrettenjenek halálodnak neme miatt!"

Akkor megkínoztatta, majd megparancsolta, hogy Isten szent papjának, vagyis szolgájának a nyakára ma­ lomkövet kössenek, és a Sibaris patakba fojtsák. Ami­ kor a patakba vetették, még sokáig lebegett a víz szí­ nén, és a körülállókhoz beszélt, nehogy megrettentse óltet példája. Majd alighogy elkezdett imádkozni, elme­ rült. Testét nem messze attól a helytói, ahol elmerült, megtalálták, ott, ahol imádkozási hely is van. De szent testét a scarabantiai kapu melletti bazilikában helyez­ ték el, ahol érdemei miatt nagy látogatottságnak ör­ vend. Szent Quirinus sisciai püspök, Krisztus vértanú­ ja, június 4-én szenvedett, és nyerte el a koronát a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, akinek legyen tisztelet, hatalom és dicsó'ség mindörökkön-örökke. Ámen.

VÁLASZOS É.NKK 2 Tim 4, 7-8; Fii 3, 8-10

V. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutot­tam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igaz­ ság győzelmi koszorúja, alleluja.

F. Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismer­ jem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám.

; Könyörgés ;

Mindenható Istenünk, tekints gyöngeségünkre, és minket, akiket bűneink súlya földre nyom, oltalmaz­ zon vértanúdnak. Szent Quirinus püspöknek dicsó'sé-ges közbenjárása. A mi Urunk.

 

Június 5. 1527

Június 5.

SZENT BONIFÁC PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ Emléknap

Angliában született 673 körül. Bencés szerzetesként élt az exeteri monostorban. 719-ben Németországba ment a hitet hirdetni. E tevékenysége gyümölcsöző volt. Püspökké szentelése után a mainzi egyházmegyét kormá­ nyozta, társakat gyűjtött maga mellé, akiknek segítségé­ vel számos egyházmegyét alapított vagy megújított Bajor­ országban, Türingiában és a frankok földjén. Zsinatokat is tartott, és törvényeket hozott. Amikor a frízeket térí­tette, a pogányok megölték társaival együtt 754. június 5-én. Testét az általa alapított fuldai monostorban helyez­ ték el.

Egy vértanú közös zsolozsmája húsvéti időben, 1652, vagy Lelkipásztorok közös zsolozsmája, 1680.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bonifác püspök és vértanú levelezéséből (Ép. 78: MGH, Epistolae, 3, 352. 354) A gondos pásztor virraszt Krisztus nyája felett

Az Egyházat, amely mint egy nagy hajó szeli át en­ nek a világnak a tengerét, s amelyet a különböző kísér­ tének hullámai ostromolnak, nem elhagyni kell, hanem kormán\ ózni.

A régi atyák közül erre kaptunk példát Kelementől és Korneliusztól meg sok mástól Róma városában. Cipriántól Karthágóban, Atanáztól Alexandriában, akik a pogány császárok idején Krisztus hajóját, sőt drága je­ gyesét, tudniillik az Egyházat, tanítva, védelmezve, fá­radva és jzenvedve egészen vérük ontásáig kormányoz­ ták.

 

1528 Június 5.

őket és a hozzájuk hasonlókat szemlélve megren­ dültem, félelem és rettegés szállt rám, és majdnem elbo­ rított bűneim sötétsége (vő. Zsolt 54, 6), és sokkal in­kább szívemnek tetsző dolog lett volna, hogy teljesen letegyem az Egyház kormányrúdját, amelyet egykor el­ fogadtam, ha erre akár az atyák között példát, akár a Szentírásban jóváhagyó szót találtam volna.

Mindezek után, s mivel a dolgok így állnak, és az igazságot lehet ugyan támadni, de nem legyőzni, haj­szolt lelkünk meneküljön ahhoz, aki Salamon által így beszél: Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értel­medre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld felis­ merni, akkor egyenessé teszi ösvényedet (Péld 3, 5). És más helyen: Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hoz­ záfut az igaz, és biztonságban van (Péld 18, 10^.

Legyünk állhatatosak az igazságban, és készüljünk lélekben a megpróbáltatásra, hogy elviseljük az Úr pró­ batételét, és ezt mondjuk neki: Menedékünk te vagy, Urunk, nemzedékről nemzedékre (Zsolt 89, 1).

Bízzunk abban, aki ránk rakta a terhet. Amit saját erőnkkel nem tudunk elviselni, hordozzuk őáltala, aki mindenható, és így szól: Az én igám édes, és az én ter hem könnyű (Mt 11, 30).

Álljunk helyt a harcban az Úr napján, mert a szo rongatás és a gyötrelem napjai virradnak ránk. Hal­junk meg, ha Isten akarja, atyáink szent törvényeién, hogy elérhessük velük együtt a vég nélkül tartó örökséget.

Ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők, ne legyünk béresek, akik elfutnak a farkas elől, hanem gondos pásztorok, akik virrasztanak Krisztus nyáia fe­ lett, hirdetve Isten minden törvényét nagynak és ki­ csinynek, szegénynek és gazdagnak, minden méltóság­ban és korban levőnek úgy, ahogy Isten erre képességet adott nekünk, akár alkalmas, akár alkalmatlan, amint ezt Szent Gergely a lelkipásztorokhoz írt könyvében megírta.

 

Június 6. 1529

VÁLASZOS ÉNEK l Tessz 2, 8; Gál 4, 19

V. Nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni, * Mert annyira közel álltatok szí­ vünkhöz, alleluja.

F. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem érte­ tek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. * Mert annyira.

; Könyörgés ;

Urunk, Istenünk, járjon közben értünk Szent Bo­ nifác püspök és vértanú. Add, hogy tanítását hűsége­ sen megtartsuk, és a hitet, amelyet vérével megpecsé­ telt, tetteinkkel életre váltsuk. A mi Urunk.

Június 6. SZENT NORBERT PÜSPÖK

1080 körül született a Rajna vidékén. Már a xanteni templom kanonokja volt, amikor a világias élettől elfor­ dulva, a szerzetesi életet választotta. 1115-ben pappá szen­ telték. Apostoli életre vállalkozott, prédikált fóleg Né­ metés Franciaországban. Társakat gyűjtött maga köré, és megalapította a premontrei rendet. 1126-ban Magdeburg erseke lett. A keresztény életet megreformálta, és a hitet a szomszédos pogány népeknek hirdetve kiterjesz­tette. Meghalt 1134. június 6-án, Magdeburgban.

Lelkipásztorok közös zsolozsmája, 1680.

OLVASMÁNY OS IMAÓRA ; MÁSODIK OLVASMÁNY ; Szent Norbert püspök életrajzából

(Az idézőjelbe tett részek Szent Norbert életrajzából valók, amelyeket egy kortárs premontrei kanonok írt meg: PL 170, 1262. 1269. 1294. 1295; Litterae Apostolicae ab Innocentio II ad S. Norbertum II non. iun. 1133 sub plumbo datae: Acta Sanctorum, 21, in Appendice, p. 50)

 

1530 Június 6.

Nagy a nagyok között, kicsiny a. kisdedek között

Norbertet joggal sorolják azok közé, akik a VII. Gergely-féle reform végrehajtásában hatékonyan köz­reműködtek. Elsősorban olyan papságot akart nevelni, amely az igazi evangéliumi és egyben apostoli életnek szenteli magát, tisztán és szegényen él, magára ölti ?az új ember ruházatát és ékességét: az előbbit a szerzetesi ruhával, az utóbbit a papi méltósággal", és arra törek­ szik, hogy ?a Szentírast kövesse, és Krisztus legyen a vezére". Három dolgot szokott ajánlani a papoknak: ?Tisztaság az oltárnál és a szent ténykedések végzése közben, a szabálysértések és mulasztások jóvátétele a kapitulumban; a szegények gondozása és azok ellátá­ sa."

Papjaihoz, akik az általa alapított életközösségben az apostolok szerepét töltötték be az ősegyház mintájá­ ra, később olyan sok hívő férfit és nőt kapcsolt, hogy igen sokan azt állították: az apostolok kora óta meg senki sem szerzett alapításával Krisztusnak ennyi töké­ letes életre törekvő embert ilyen rövid idő alatt.

Amikor érsek lett, rendi testvéreit hívta, hogy a vendek népét a krisztusi hitre elvezessék. Egyházme­ gyéjének papságát pedig igyekezett megújulásra segíte­ ni, és ebben nem akadályozta meg a nép lázadása vagy zavargása sem.

Különösképpen törekedett arra, hogy az Apostoli Szék és a császárság között a jó viszonyt erősítse és nö­ velje, biztosítva az Egyház szabad választási jogát. Ezért írta neki II. Ince pápa: ?Az Apostoli Szék teljes szívből köszönetet mond neked, mint hűséges fiának." A császár pedig őt tette a birodalom főkancellárjává.

Minden működésében megmutatkozott szilárd és rendíthetetlen hite: ?Norbertben olyan kimagasló a hit � mondogatták �, mint Clairvaux-i Bernátban a sze­ retet"; továbbá beszédmódjának finomsága: ?Ő, aki nagy a nagyok között, és kicsiny a kisdedek között, mindenki előtt szeretetreméltónak mutatkozott"; vé­ gül kiváló ékesszólása: ?Isten lángoló szavát" állandóan

 

Június 8. 153 j

elmélkedte, és rendíthetetlenül hirdette, ezáltal ?a bű­ nöket kiégette, az erényeket növelte, a jóakarata embe­reket bölcsességgel gazdagította".

VÁLASZOS ÉNEK 2 Tim 4, 2. 5; ApCsel 20, 28

V. Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár al­ kalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy tü­ relemmel és hozzáértéssel. * Viseld el a bajokat, telje­ sítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, alleluja.

. FVigyázz az egész nyájra. Azért rendelt a Szentlé­ lek az élére elöljáróul, hogy igazgasd az Isten Egyhá­ zát. * Viseld el.

; Könyörgés ;

Istenünk, te Szent Norbert püspököt imádsága és lelkipásztori buzgosaga révén Egyhazad kiváló szolgá­jává tetted. Közbenjárására add, hogy híveid minden­ kor szíved szerinti lelkipásztorokat kapjanak, és üdvös lelki táplálékot nyerjenek. A mi Urunk.

Június 8. PRÁGAI SZENT ÁGNES SZŰZ

Prágában született 1205-ben. Apja I. Premysl Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya. Elutasította II. Frigyes császár házassági ajánlatát, mert elhatározta, hogy Krisztusnak szenteli magát. 1234-ben belépett a klansszák prágai kolostorába. Szent Klárával igen jó barátságban volt, Klára levelet is írt hozzá. Nő­vértársainak idősebb nővére és lelki édesanyja, a szegé­ nyeknek és szűkölködőknek jótevője, torzsalkodó család­ tagjainak pedig békítő angyala volt. Meghalt 1282. már­ cius 2-án, Prágában. IX. Pmsz pápa 1874. december 3-án jóváhagyta az emberemlékezetet meghaladó tiszteletét. II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én.

Szüzek, 1723, vagy szerzetesek közös zsolozsmája,

1792.

 

1532 Június 8.

MÁSODEK OLVASMÁNY

Szent Klára szűznek Prágai Szent Ágneshez írt máso­ dik leveléből (amelyet 1235 körül írt)

(Acta Sanctorum martii t. I. p. 507)

A múlandóság helyett megkapod a mennyek országának dicsőségét, és örökké fogsz élni

Hálát adok Istennek, alti kegyelmét adja, s akiről hisszük, hogy minden jó adomány és minden tökéletes ajándék (vő. Jak l, 17) osztogatója, hogy téged oly ki­ váló erényekkel díszített fel, s a tökéletesség olyan je­gyeit ragyogtatta fel benned, mivel lelkiismeretesen utánoztad a tökéletes Atyát, és megérdemelted, hogy oly tökéletessé válj, hogy még az ő szeme se találjon benned semmi tökéletlent. Ez az a tökéletesség, ame­ lyért maga a Király vesz föl majd téged a mennyei haj­ lékba, ahol dicsőségben ül csillagtrónusán. Hiszen megvetetted a földi királyság méltóságát, visszautasítot­ tad a császár házassági ajánlatát, a legnagyobb alázat és a legforróbb szeretet szellemében elfogadtad a szent szegénységet, és Jézusé lettél, alti méltónalt talált arra, hogy jegyese légy.

De mert tudom, hogy mennyire kitűnsz az eré­ nyekben, nem zavarlak további dicséretekkel, és nem akarlak fölösleges szavakkal zaklatni, jóllehet nem kel­ lene hiábavalónak tartanod azt, ami számodra némi vi­ gaszt jelenthet. Ámde csak egy a szükséges (Llt 10, 42), ezért Isten előtt erre az egyre intelek, és figyelmeztet­ lek annak szeretetéért, akinek szent és kedves áldozatul adtad magad, hogy emlékezz jó feltételeidre, mint má­ sodik Ráchel, és mindig szem előtt tartsd elhatározásai­ dat; hogy tartsd meg, amit megtartasz, hogy tedd meg, amit teszel, és soha ne hagyd abba, hanem egyre gyor­ sabban l üss, és könnyebben lépkedj ezen az úton úgy, hogy lábad meg ne sebesüljön, és be ne porosodjék; hogy bi/tosan, örömmel és vígan lépkedj a biztos bol­ dogság ösvényén; hogy ne higgy senkinek, és ne hall­ gass senkire, aki ezen elhatározásodtól eltántorítani

 

Június 8. 1533

akarna, vagy utadba akadályt állítana; hogy tartsd meg a Fenségesnek tett fogadalmaidat olyan tökéletesség­ ben, amilyenre téged az Úr Lelke meghívott.

Ha valaki mást mondana, vagy olyanra akarna rá­ beszélni, ami tökéletességed kárara lenne, és az isteni meghívással ellentétes volna, ne fogadd meg tanácsait, még ha tisztelettel tartoznál is neki, hanem állj oda mint szegény szűz a szegény Krisztus mellé. Gondolj arra, hogy ó milyen megvetésnek tette ki magát érted. Te is vesd meg magad érte ezen a világon, és kövesd a Jegyest, aki minden emberi álomképnél gyönyörűbb. Ő a te üdvösségedért minden férfinál alávalóbb és megvetettebb lett, ütlegelték, egész testét véresre verték, és a keresztfán kínhalált szenvedett. Felséges királylány, láss, figyelj, elmélkedj és vágyaddal kövesd. Ha vele szenvedsz, vele fogsz uralkodni is. Ha vele érzed a fáj­dalmat, vele érzed az örömet is. Ha vele halsz a keresz­ ten kínlódva, lakást kapsz majd a mennyben a szentek dicsőségében, és neved be lesz írva az élet könyvébe, s az emberek előtt is dicsőséges lesz.

A világi és múlandó dolgokért a mennyei ország örökké tartó dicsőségét kapod, a földi javakért örök ja­ vakat, s örökkön-örökké fogsz élni.

VÁLAS2OS ÉNEK

V, Ó, mily szép vagy, Krisztusnak lefoglalt szűz, * Aki méltó voltál elnyerni az Úr koronáját, az örök szü­ zesség jutalmát.

F. Senki el nem veheti tőled a szüzesség pálmáját, és el sem szakíthat Isten Fiának szerelmétől. * Aki méltó.

Konyörgés

Istenünk, te Prágai Szent Ágnes szüzet a tökéletes­ ség útjára vezetted, hogy a királyi méltóság helyett alá­zatos lélekkel egyszülött Fiad keresztjét szeresse. Add, hogy példáját követve ne csak a világi dolgokkal törőd­ jünk, hanem elsősorban a mennyeiekhez ragaszkod­ junk. A mi Urunk.

 

1534 Június 9.

Június 9. SZENT EFRÉM DIAKÓNUS ÉS EGYHÁZTANÍTÓ

Niszibiben született 306 körül keresztény családból. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, ahol teológiai iskolát alapított. Aszketikus életet élt. Nem szűnt meg prédikálni és könyveket írni kora tévedései­ nek cáfolatara. Meghalt 373. június 9-én, Edesszában.

Egyháztanítók közös zsolozsinája, 1709.

OLVASMÁNY OS IMAÓRA

; MÁSODIK OLVASMÁNY ;

Szent Efrém diakónus beszédeiből

(Sermo 3, De fine ét admonitione, 2, 4-5: ed. Lamy, 3, 216-222)

Az isteni üdvrend: a szellemi világ bemutatása

Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értel­ münk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk le­ gyen szolgálatodra tisztaságunk megújításában. Nap­ keltével kezdődik a halandók munkaideje; készíts, Urunk, szívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem ér véget. Add meg, hogy meglássuk ma­ gunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lel­ künket a benned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelkeltével kezdődik.

Szentségeidben naponként téged ölelünk át, és ma­gunkba fogadunk; tégy méltókká minket, hogy megta­ pasztaljuk magunkban a remélt feltámadást. Ezt a kin­ csedet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazdagodjék e kincs szentségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmedben. Mennyei asztalod em­lékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesü­ lünk, birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.

 

Június 9. 1535

Hogy milyen földöntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halha­tatlan akaratod.

Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befe­ jezése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodás­ módunkat a szellemi élet alakjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi szellemi em­berségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tükörként annak felismerésére.

A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szellemi vi­lág bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.

Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól ér­ telmünk világát, és szereteted melegét ne vond el tő­lünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás ré­ mével riaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a halandóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és � mi­ ként Mózes a hegy tetejéről � a te kinyilatkoztatásod szerint birtokba vegyük azt.

VÁLASZOS ÉNEK Sir 47, 10. 11. 12

V. Egész szívvel dalolt az Úrnak, és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét; * Hárfásokat állított az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette, alleluja.

F. Hogy az Úr szent nevének dicséretét zengjék, és már virradat előtt visszhangozzék a szentély. * Hárfá­ sokat állított.

; Könyörgés ;

Urunk, Istenünk, áraszd szívünkbe Szentlelkedet, akinek ihletésére Szent Efrém diakónus ujjongó lélek­ kel énekelte meg szent titkaidat, és életét egészen a te szolgálatodra szentelte. A mi Urunk.

Június 11. SZENT BARNABÁS APOSTOL

Emléknap

Ciprus szigetén született. A legelső jeruzsálemi hívők egyike. Antiochiában hirdette az evangéliumot, majd Pál apostolhoz csatlakozott, és elkísérte első útján. Részt vett a jeruzsálemi zsinaton. Szülőföldjére hazaterve az evangé­ liumot terjesztette. Ott is halt meg.

Mint április 25-én, Szent Márk ünnepén, 1431, a kö­ vetkezők kivételével:

IMÁDSÁGRA HÍVÁS

; Ant. ; A Szentlélek próféták és tanítók által szólt hozzánk, jöjjetek, imádjuk, alleluja!

Az Imádságra hívás zsoltára, mint az Általános rész­ ben, 864.

OLVASMÁNY OS IMAÓRA HIMNUSZ

Ó, boldog munkás férfiú, apostolok szent társa, te, mint hű segítőt kérlelünk, és áld szívünk dicsérete.

Örömhírt hoztak óli nekünk e Krisztus küldte hírnökök, eljött a béke korszaka, igazság győzött, új s örök.

Az ég kegyelme téged is e nagy lelkek közé emelt; dicsó', kiváló művedért Egyházunk áldva ünnepel.

Te fényt hintettél akkor is; Krisztus hevéből küldj ma le,

 

Június 11. 1537

érleljen napja sok magot, s töltsék az égi csűrt tele!

Ki, mint a fó'apostolok, Bíránk mellett majd ott leszel, hozd el nekünk bocsánatát, s bő áldását is megszerezd!

Krisztusnak hála, tisztelet, Atyának, Léleknek vele, s dicső hazában boldogan élvezzük egykor fényüket. Ámen.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliu­ máról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 5, 1. 3-4: CCL 9, 405-407) Ti vagytok a világ világossága

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült vá­ rost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy min­ denkinek világítson a házban (Mt 5, 14-15). Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságánali is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétség­ ben.

Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi ta­ nítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra is­ meretének a fényét. Ok az igazság fényét felragyogtat-va, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.

Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk vi­ lágosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Vala­ ha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5, 8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Xem vagyunk az éjszakáé és a sötétsége (l Tessz 5, 5).

 

1538 Június 11.

Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Is­ten világosság (l Jn l, 5), és aki Istenben marad, az vi­ lágosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mi­ vel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötét­ ség tévedéseitói, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a min­ denségien. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz (Fii 2, 15-16).

Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az anynyira szükséges fény áldásait. A Szentírasból olvas­ suk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei ka­ matoztatásra kapott talentumot inkább elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta meg­ érdemelt büntetését.

Éppen ezért annak az égó' lámpásnak, amely üdvös­ségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világíta­nia kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpá­ sának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mond­ ta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118, 105). Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vő. Péld 6, 23).

Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fé­ nyét mi magunk is élvezzük, és a többi hívó't is megvi­ lágítsa.

VÁLASZOS ÉNEK ApCsel 11, 23-24

V. Amikor Barnabás megérkezett Antiochiába, és látta az Isten kegyelmét, boldog volt, * Mert derék em­ ber volt, telve Szentlélekkel és hittel, alleluja.

F. Mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úr­ hoz szíve mélyéből. * Mert derek.

; Könyörgés ;, mint a Reggeli dicséretben.

 

Június 11. 1539

REGGELI DICSÉRET

HIMNUSZ

Barnabás ékes koronája fénylik, tisztelő hívek érdemét dicsérik, sok szenvedését, hogy Jézusért égve tört fel az égbe.

Földjét feladva nemes szíve hajtja, hogy hitből élve szeretetét adja, s népeket nyerjen krisztusi hazának, új virulásnak.

Mily nagy örömmel ismeri meg Szent Pált, hogy munkatársra, vezetőre lelt már, Szentlélek útján, szárazon és vízen jár vele híven.

Krisztusért lángol, magát nem kíméli, vonzza a népet, pásztora is néki, végül is véres próba után várja vértanúpálma.

Istenünk, bátran kövessük e szolgád, add meg, imája vezessen el hozzád, hogy majd a lelkünk HIMNUSZ t énekelve szálljon a mennybe! Ámen.

Benedictus-; Ant. ; Barnabás elment Tarzuszba, hogy fölkeresse Sault. Amikor ráakadt, magával vitte Antiochiába. Ott maradtak az egyházban, és rengeteg em­ bert tanítottak, alleluja.

; Könyörgés ;

Istenünk, te Szent Barnabás apostolt eltöltötted hit­ tel és Szentlélekkel, és kiválasztottad a pogány népek megtérítésére. Add, hogy szóval és tettel hűségesen ta­ núságot tegyünk Krisztus evangéliumáról, amelyet ő oly buzgón hirdetett. A mi Urunk.

 

1540 Június 11.

ESTI DICSÉRET HIMNUSZ Barnabás, 1539.

Magnificat-; Ant. ; Az egész gyülekezet elhallgatott, és meghallgatták Pált és Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között, alleluja.

 

 

1297. oldal

Nagy a nagyok között, kicsiny a kisdedek között