1. A jóságra teremtett ember
Szentírás: Ter.1,26-31
Amikor Isten megteremtette az embert csodálatos világot adott neki. Mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett. Szeretetben és békességben éltek. De a legnagyobb örömük mégis az volt, hogy a Jóisten barátai lehettek. Érezték végtelen szeretetét és bármikor beszélhettek vele.
Egy nagy ajándékot kaptak az Istentől: az isteni szeretet fényét adta a szívükbe. Azt mondta nekik: „Ez a legnagyobb kincs, amit tőlem kaptok, nagyon vigyázzatok rá. Amíg jóságban éltek ez a fény ragyogni fog szívetekben, arcotokon. A Mennyország nyitva áll előttetek, és az örök életben lesz otthonotok. Ha rossz útra tértek, azonban a fényt elveszítitek, elalszik, mint egy gyertyaszál. A sötétben nem találjátok meg sem egymást, sem engem, sem a Mennyországot. Nagyon vigyázzatok erre a fényre!
A gyerekeitek örökölni fogják a hajatok, a szemetek színét, a hangotokat, de ezt a fényt is, hogy a Mennyország előttük is nyitva állhasson. Így élhettek békességben, boldogságban.”
Szótár: Isten, Mennyország |
 |
2. A rosszat megismerő ember
Szentírás: Ter.3,1-8
Az emberek a Jóisten minden szavát megértették, és nagy örömmel köszönték meg életüket és a fényt is. Mennyei Atyának nevezték a Jóistent. Legjobb barátként éltek, szeretet és jóság volt minden percük. Csak a jót ismerték. Sok-sok idő telt így el.
Mi már tudjuk mit jelent a
rossz.
|
 |
Rossz, amikor valaki elveszi a másét, amikor bántja a másikat, amikor olyat tesz, amit nem szabad. Az isteni fényben élő emberek is megismerték a rosszat, olyat tettek, amit nem volt szabad. Vége lett a köztük lévő békességnek, boldogságnak. De a legnagyobb baj, hogy elvesztették az isteni szeretet fényét. Kialudt, mint egy gyertyaszál. Nem ragyogott már se a szívükben, sem az arcukon. A Mennyország ajtaja becsukódott előttük.
Szótár: Jóisten, Mennyei Atya
3. A Mennyei Atya ígérete
Szentírás: Ter.3,21
Tudták, hogy rosszat tettek, ezért gyorsan elbújtak egy bokorba, hogy a Mennyei Atya nehogy észrevegye őket. A Jóisten azonban ott is látta mindegyiküket. Előhívta őket. Fény nélkül jöttek elő, és már tudták, hogy elsötétedett körülöttük a világ is, és a gyerekeik sem fogják örökölni az elvesztett fényt. Megbánták amit tettek, de tudták, hogy soha többé nem lehetnek csak jók, mert a rosszat nem fogják elfelejteni. Szomorúan álltak Mennyei Atyjuk előtt. A Jóisten annyira szerette őket még most is, hogy megígérte nekik, vigyázni fog rájuk, és elküldi az Üdvözítőt.
Jézus, akit Isten Fia, azért jött közénk, hogy megtanítson a jóságra, a mennyei fényt újra szívünkbe adja, és a Mennyország ajtaját megnyissa előttünk, hogy a Mennyei Atyával örök boldogságban együtt élhessünk.
Szótár: Jézus
Krisztus |
 |
4. Üdvözítőre várva
Szentírás: Izaiás, Jeremiás, Ezekiel, Mikeás könyve
A Szentírás első része az Üdvözítő eljöveteléig eltelt idő történéseit írja le. Ezt Ószövetségi Szentírásnak nevezzük. Itt olvashatjuk Mózes öt könyve között a Teremtés könyvének ismert történeteit: Ádámról és Éváról, Káinról és Ábelről, Noéról és a vízözönről, A bábeli toronyról, Ábrahámról, Izsákról, Jákobról, Ézsauról és az Egyiptomba kerülő Józsefről. A Második Törvénykönyv sorai között szerepel, amint Mózes átveszi a Tízparancsolatot, de említhetnénk a Bírák, a Királyok könyvét, Zsoltárok, Példabeszédek, Izajás, Jeremiás, Ezekiel próféták könyveit. Az Ószövetség több száz oldalon írja le a választott nép kétezer éves történetét, az „Élő Isten”-be vetett hitét, a prófétai szavakat egészen Jézus születéséig.
|
 |
Egyedül Isten tudta, hogy mikor és hogyan jön el az Üdvözítő. A próféták Isten tervéből egy-egy fontosat megtudhattak. Így prófétai szavakkal szóltak Betlehemről, Dávid király családjáról, Szeplőtelen Szűzről. A választott nép az Üdvözítő diadalmas eljövetelét várta, mikor majd az egész világ előtt megnyilvánul az Isten mindenhatósága. Ez a mi emberi gondolkodásunk. Isten azonban mindig másképp gondolkodik. Csendes eljövetelt akart, hatalmának elfogadása helyett szeretetének felismeréséért küldte az Üdvözítőt.
Szeretetből emberi életünket vette magára.
Szótár: Üdvösség – Üdvözítő,
Próféta
5. Mária és József
Szentírás: Mt.1,18-27
Mária Názáret városában született. Különleges volt Ő lelkében az emberek között, hiszen Isten már születése előtt kiválasztotta Őt, hogy az Üdvözítő édesanyja legyen, így az Ő lelkét az isteni fény átjárta. A jóság útján járt már kicsiny gyermekként is, sohasem követett el rosszat, bűn nélkül élt, ezért szeplőtelennek nevezzük Őt. Szívében az Isten jósága élt. A kegyelem Isten élete bennünk – Mária „kegyelemmel teljes.” Szülei Anna és Joachim, kik szent életet élve nevelték lányukat ebben a kicsiny városkában.
Máriát fiatal lányként József kérte feleségül, aki Jákob fia volt. József csendes, jólelkű ember volt, asztalosként fából készített bútorokat, szerszámokat, házgerendákat. |
|
József szerette mesterségét, és mások is szívesen mentek hozzá, mert nagyon jól és becsületesen dolgozott.
Máriával az akkori szokások szerint már jegyesek voltak, a házasságra készültek.
Szótár: Szűz Mária, Szeplőtelen,
Kegyelemmel teljes |
 |
|
