1 A jeruzsálemi templomban

Szentírás: Lk. 2, 21-38

A mózesi törvények szerint a kisgyerek születése után a nyolcadik napon nevet adtak neki. A betlehemi kisgyermeknek a Jézus nevet adták, hiszen az Angyal Máriának és Józsefnek is így nevezte a születendő gyermeket.

Szintén a mózesi törvény szerint egy hónapos kora után (40 naposan) minden született kisfiút elvittek a jeruzsálemi templomba. Jézussal is így tettek.

Jeruzsálemben élt egy idős ember, akinek Simeon volt a neve. Istenszerető, imádságos szívű ember volt, aki azt kérte az Istentől, hogy még mielőtt meghal, láthassa Jézust, „Izrael vigasztalását”. Ezen a napon, amikor a Kisjézust a templomba vitték, Simeon éppen imádkozni indult. A templomlépcsőn meglátta Máriát és kezében a Kisjézust. Boldogan odasietett hozzájuk, karjára vette a gyermeket, és megköszönte Istennek, hogy még láthatta őt: „Bocsásd el most Uram szolgádat, szavaid szerint békességben, mert látták szemeim az Üdvözítőt”.

Mindenki ismerte a több mint nyolcvan éves Annát a városban, mert imádsággal telt minden napja az Úr Szentélye előtt. Hála imádságot mondott és az Istent dicsérte, mikor a Kisjézust meglátta Szűz Máriával és Józseffel a templomban.

Szótár: Mózesi törvények, Jézus név, Jeruzsálem, Jeruzsálemi templom, Hála

2 Heródes király és a bölcsek

3 Egyiptomi menekülés

4 Az Egyiptomi menekülés legendája

Heródes katonái minden utcát, erdőt, legelőt végigjártak, hogy megtalálják a Kisjézust, és teljesítsék a parancsot. Mária és József lassan haladtak a szamárral. Már messziről meghallották a lovak patáinak dübögését. Nagyon megijedtek. Mária a szamár hátáról egy kis barlang bejáratát látta meg. Odasiettek, József leszedte a bejáratról a pókhálót, és a barlang legbelső sarkába bújtak. A szamarat is bevitték.

A katonák odaértek a barlanghoz. A parancsnok odaszólt egyik katonájának: „Menj, nézd meg, hátha a barlangban vannak.” A katona leszállt lováról, és a barlang felé sietett.

5. Az egyiptomi pálmafa legendája

Nagyon hosszú volt az út Egyiptomig. Mária is és József is elfáradtak, de már nem messze volt Egyiptom határa, ahol már nem kellett félni a katonáktól, így tovább mentek. Útközben megették a pásztoroktól kapott ennivaló kevés maradékát. „Nézd Mária, a dombokon túl már Egyiptom földje van” - biztatta Máriát József.

Amikor átértek a dombok túloldalára békésen ültek le egy pálmafa alá. A pálmafa árnyéka alatt mindhárman elaludtak. Arról álmodtak, hogy kedves, békés, Istenszerető emberek között fognak élni. Mária álmában meleg ételt főzött, József pedig egy szép fát látott, kezébe vette a fűrészt, majd a gyalut, és a Kisjézusnak gyönyörű kiságyat, kisasztalt és széket faragott. Bizony a Kisjézus is olyan szépet álmodott, hogy álmában mosolygott.

Lassan mindhárman felébrednek. József éhesen nézett fel a pálmafán lévő datolyára. Mária azt mondja neki: „József, vegyél le a datolyából, jó lesz az nekünk, hogy ne legyünk éhesek. József felállt, de nem érte el az ágakat. Megpróbált felugrani, majd lerázni a datolyát, de nem sikerült. Mária szomorú tekintettel nézet fel a pálmaágakra. A Kisjézus a nagy csendben édesanyjára nézett, majd kicsiny kezét a pálmafa felé nyújtja. A pálmafa ága lassan a földig lehajolt. „Nézd, nézd, József a pálmafát!”- szól Mária. József gyorsan felállt, és leszedte az ágakról az érett datolyát. A Kisjézus rájuk nevet, ők pedig imádságos szívvel boldogan ették meg a pálmafa gyümölcsét.

6. Hazatérés Názáretbe – legenda a szamárról

vidámságát nagyokat nevetett. József felültette őt a szamárra, és boldogan indultak Názáret felé. Útközben Betlehem mellett haladtak el, és Mária megmutatta a Kisjézusnak hol született. A jeruzsálemi templomba is elmentek, és megköszönték a Jóistennek, hogy épségben, egészségben újra itt lehetnek. A Kisjézus csodálkozó tekintettel nézte az imádság házát, a templomot.

Folytatták útjukat Názáretben . Útközben a Jordán folyó mellett mentek el. Názáretben egy kicsiny ház mellett álltak meg. „Itthon vagyunk” – szólt Mária a Kisjézushoz. „Itthon” – mondta ő is kedves hangon. A Kisjézus egy keresztet rajzolt a szamár hátára, és azt mondta neki: „Köszönöm, hogy hazahoztál.”

József levette őt a szamárról, és csodálkozva nézte, hogy a rajzolt kereszt megmaradt a szamár hátán ( és azóta is hűségéért, kereszt rajzolta van minden szamáron.)

Szótár:  Názáret, Jordán folyó

7. Jézus gyermekkora

Jézus gyermekkorát itt élte Názáretben. Édesanyja, Szűz Mária, és nevelőapja Szent József nagy szeretetben nevelték őt. Szegényesen éltek, de boldogok voltak, mert az Isten szeretete békességgel töltötte el őket.

A Jézus jószívű, szófogadó , békés természetű fiú volt. Amiben csak tudott segített, és soha sem tett rosszat. Édesanyja mindig boldog volt, mert jóságát látta. József is büszke volt a barátságos, jókedvű, szépszavú Jézusra. Ő is nagyon szerette szüleit, és a családi

8. Egy nap Názáretben

Reggel mikor felkeltek imádsággal kezdték a napot, a Jóisten áldását kérték minden munkájukhoz. A reggelire szánt lepényre kevés lekvárt tettek, és jóízűen elfogyasztották.

József az ácsműhelybe indult dolgozni, Mária pedig a Kisjézussal az otthoni munkába kezdtek. Először is, mint minden reggel a patakhoz mentek. A Kisjézus a tiszta vízben megmosdott, édesanyja kendővel törölte meg. Ezután Mária elővette a mosnivaló ruhákat. Amíg ő mosott a patak vizében, a Kisjézus a kavicsokkal játszott. A vizes ruhát Mária jól kicsavarta, és egy kosárba tette. A Kisjézusnak is volt egy kis kosara, ő abban vitt haza vizes ruhát. Hazaérve együtt kiterítették őket. Később vízért indultak, hogy legyen otthon friss víz a korsókban. A kútnál annyit merítettek, hogy jusson inni, főzni, mosogatni, mosdani.

10. Jézus gyermekkoráról szóló legendák

11. Legenda – A korsó

A Kisjézus minden nap édesanyjával, Máriával vízért ment. Egyik nap több nagyobb korsóval indultak el mint szoktak, mert a szomszéd kisfiú beteg volt, és édesanyja nem akarta egyedül otthon hagyni őt, így Mária azt mondta, hoznak nekik is vizet. Meg is töltötték a korsókat. Elindultak hazafelé, Mária két nagy korsóval, Jézus pedig két kicsivel. Mária útközben nagyon elfáradt, és így szólt:

„Kisfia álljunk meg egy kicsit, mert nehezek ezek a korsók.” Leültek az út szélére pihenni. Egy kis idő múlva felálltak, Mária felvette a korsókat. Azonban gyorsan le is tette. „Várj, Jézus. Ezek a korsók nagyon könnyűek. Talán elrepedtek, és kifolyt belőlük a víz.” – mondta Mária. A Kisjézus nevetett. „Nem repedt az el édesanyám! Tele vannak vízzel. Csak hozzad őket! Hosszú út van még hazáig, de így nem fogsz elfáradni.” Mária felvette a korsókat. Egy szót sem szólt, csak magában mondott el egy imát.

Mielőtt hazamentek a szomszédhoz vitték be a vizet. Rebeka nagyon megköszönte. Jézus a beteg kisfiú mellé ült, és vicces történeteket mesélt neki, hogy jobb kedve legyen. Mikor hazamentek együtt főztek ebédet, és József is nemsokára hazaért.

12. Legenda - A homokvár

Jézusnak gyerekkorában sok barátja volt, délutánonként együtt játszottak. Legjobb barátja a szomszéd Péter volt. Egyik nap Jézus átment hozzájuk. „Péter, mit szeretnél ma játszani?” „Szeretnék építeni egy igazi homokvárat. Segítesz?” – kérdezte Péter. Jézus örömmel mondott igent, és már mentek is vízért, hogy elkezdhessék a homokvár építését. Útközben kitalálták, hogy a jeruzsálemi templomot építik meg. Így is lett. Három napig építették, mi készen lett. Aki csak arra ment az utcán, mindenki megállt megnézni, olyan szép lett.

Nem messze tőlük lakott egy fiú, irigy, rossz gyerek volt. Amikor meglátta a homokból készült templomot nagyon mérges lett, hogy nem ő épített ilyet. Este mikor sötétedett, kiment összetaposta a homokvárat. Aztán jót nevetett magában: „Nektek sincs már homokváratok!” – gondolta.

Azonban Péter is kiszaladt még este, hogy elalvás előtt még egyszer megnézze a gyönyörű homoktemplomot, hiszen régen szerette volna már megépíteni. Amikor odaért és meglátta a széttaposott homokot, sírva szaladt Jézushoz. Bekopogott. „Jézus, valaki összetaposta a homokvárat!” Jézus alig tudta megvigasztalni, annyira sírt Péter. „Menj haza Péter, feküdj le aludni. Mikor reggel felkelsz menj ki, és nézd meg a homokvárat” Péter nem értette miért mondja ezt Jézus, de könnyes szemét törülgetve hazament. Reggel mikor felkelt rögtön a homokhoz ment. A csodálkozástól szólni sem tudott, mert a homokvár felépülve állt előtte. Boldogan rohant Jézushoz, hogy elmondja neki. Jézus csak ennyit mondott: „Örülök, hogy már nem vagy szomorú.”

13. Legenda - A fonal

„Kérlek szépen folytasd! Addig csináld, amíg csak látsz fonalat a gombolyagon!” – és átölelte Jézus nagymamáját miközben ezt kérte tőle. „Jól van, jól van.” – mondta Szent Anna. „Ha te kéred, folytatom.”

A kendő egyre hosszabb és hosszabb lett. Szent Anna sokszor belenézett a kosárba van-e még benne fonal. „Már rég el kellett volna, hogy fogyjon.” – gondolta magában. De csak szőtte, szőtte tovább a kendőt. Készen is lett vele. Örömmel vitte Máriának az új kendőt. Mária megköszönte édesanyjának, Jézus is hálás volt nagymamája munkájáért, és nagyon örült, hogy édesanyja új kendőt hordhat. „Ugye, hogy elég lett a fonal.” – mondta Jézus nevetve. „Elég bizony, még maradt is – bár nem értem, hogy lehet.”

14. A 12 éves Jézus a templomban

Édesanyja átölelte örömében, hogy megtalálták, de megkérdezte tőle: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd apád és én szomorúan kerestünk.” Jézus így válaszold: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom.” Mária és József csodálkozva néztek rá, és elindultak a jeruzsálemi templomból haza.

„Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban, és kedvességben Isten és emberek előtt.”