|
|
Jön a Vőlegény, menjetek ki elébe!
2Kor 10,17 - 11,2
Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék
[Jer 9,22k]; mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az
Úr ajánl. Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el
engem is! Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek
ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek
Krisztushoz.
Zs 44
A karvezetőnek. A ,,Liliomok' szerint. Kóré
fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak
zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek
fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten.
Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. Kelj útra
ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az
igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket terítenek
le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi trónod, Isten,
örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot,
gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm
olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból,
elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok vannak díszes
udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen. Halljad,
leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát. Íme,
a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte. Ajándékkal
esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai.
Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik
őket. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába.
Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak
érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.
Mt
25,1-13
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz
szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük
ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették
lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal
együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan
elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: �,,Itt a vőlegény,
gyertek ki elébe!�'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták
lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: �,,Adjatok nekünk az
olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.�'' Az okosak ezt válaszolták:
�,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz
és vegyetek magatoknak.�'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény,
és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később
megjött a többi szűz is. Azt mondták: �,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!�'' De
ő így válaszolt: �,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.�,, Legyetek
tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
|
|
