|
|
Eljön templomába az Úr, aki után
vágyódunk
Mal
3,1-4
Íme, én elküldöm angyalomat, hogy
elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit
ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, --
mondja a Seregek Ura. -- De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s
ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a
posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és
salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint
az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni
fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és
mint a régi esztendőkben.
vagy
Zsid
2,14-18
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek
és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által
lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és
megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át
rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem
Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett
lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap
Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta
a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést
szenvednek.
Zs 23
Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt
betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s
a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő
szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát
hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s
irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik
Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok
fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség
királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel,
hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség
királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
Lk
2,22-40
Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai,
Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak
legyen szentelve'' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az
Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát'' [Lev 12,8].
Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő
férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A
Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr
Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei
bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek
vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod
el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te
megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10],
világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére
népednek, Izraelnek'' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit
róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta:
,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek
ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra
jussanak sok szív gondolatai.'' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel
leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével
hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem
vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és
nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla
mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr
törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A
gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten
kegyelme volt vele.
|
|
