|
|
A pogányok örvendezve magasztalták az Úr
igéjét
ApCsel 13,46-49
Erre Pál és Barnabás egész bátran
kijelentették: ,,Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel
azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az
örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az
Úr: ,,A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a
föld végső határáig'''' [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt,
megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök
életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
Zs 116
ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek,
dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma,
és jósága örökre megmarad!
Lk
10,1-9
Ezek után az Úr kiválasztott más
hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a
munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az
aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se
köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok:
,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek;
ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és
igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket,
egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és
mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.''
|
|
