|
|
A sors Mátyásra esett, mire a többi
apostol közé sorolták
ApCsel 1,15-17.20-26
Azokban a napokban felállt Péter a
testvérek között -- mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt --,
és így szólt: ,,Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet
a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről,
akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a
szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: ,,Lakóhelyük
váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik'' [Zsolt 69,26], és: ,,Elöjárói
tisztségét kapja meg más'' [Zsolt 109,8]. Ennélfogva szükséges, hogy azok
közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr
Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig,
amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő
feltámadásának tanúja legyen.'' Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit
Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így
imádkoztak: ,,Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő
közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és
apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és
eltávozott az őt illető helyre.'' Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors
Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
Zs 112
ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái,
dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké!
Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Fölséges az Úr minden
nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket. Ki olyan mint az Úr, a mi
Istenünk, aki a magasságban lakik, de lehajol hogy letekintsen az égre és a
földre? Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból, hogy
helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között. Úgy lakhat
házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya.
Jn
15,9-17
Ahogy engem szeretett az Atya, úgy
szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat
megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám
parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket,
hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én
parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a
barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem
mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul
adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.
Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és
gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben,
megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
|
|
