|
|
Már anyám méhében szolgájának teremtett
az Úr
Iz
49,1-6
Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek,
népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől
emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában
rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem.
Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.'' De én
azt mondtam: ,,Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem
erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.'' Most
pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses
vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az,
hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát
visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a
föld végéig.''
Zs 138
A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te
megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről
ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre
ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen,
Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly
nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék
lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott
vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal
szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és
jobbod tartana engem. Mondhatnám: ,,Borítson be a sötétség, s váljon
éjszakává köröttem a fény'', de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a
nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek
téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos
minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve
formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük. Milyen tiszteletreméltók előttem
gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám őket, de
számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad
tartanék. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád
tőlem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl
ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam
ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg
utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság
útján engem.
ApCsel 13,22-26
Ennek elvetése után Dávid királyt
támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ,,Szívem szerint
való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden
akaratomat'' [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28]. Az ő ivadékából
támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek
eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének
[Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ,,Nem az
vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit
sem vagyok méltó megoldani.'' Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és
a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.
Lk
1,57-66.80
Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet
szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy
irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig,
hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről
Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem
Jánosnak fogják hívni.'' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a
rokonságodban, akit így neveznének.'' Intettek tehát apjának, hogyan akarja
őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a
neve.'' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a
nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes
szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén.
Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz
ebből a gyermekből?'' Mert az Úr keze volt vele. A gyermek pedig növekedett
és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan
fel nem lépett Izraelben.
|
|
