|
|
Aki föltekintett a rézkígyóra, életben
maradt
Szám
21,4-9
Aztán elindultak a Hór hegyétől a
Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban
unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: ,,Miért
hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér,
nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.''
Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra
martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: ,,Vétkeztünk, mert az
Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a
kígyókat!'' Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá:
,,Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az
életben marad.'' Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a
megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
vagy
Fil
2,6-11
aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel
való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia
kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett
az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta
magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten
felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött
van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az
alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus Krisztus az
Úr!'' az Atyaisten dicsőségére.
Zs
77,1-38
Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem,
tanításomra, hallgassatok szám szavára. Bölcs mondásra nyitom számat,
elmondom a régi idők titkait. Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink
elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő
nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket
végbevitt. Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek;
Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a
következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék
fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és
parancsait teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és
lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem
volt hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc
napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét
nem akarták követni. Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott
nekik. Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.
Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében. Kősziklát
hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket. Patakokat
fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak
vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették
szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek
Isten ellen: ,,Tud-e Isten'' -- mondták -- ,,asztalt teríteni a pusztában?''
Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. ,,De vajon
tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?'' Amikor ezt az Úr
meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt
Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek. Ekkor ő
parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott: angyalok
kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli szelet
támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet. Annyi húst
hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és nagyon
jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. De még fel sem hagytak
torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor Isten haragja felgerjedt
ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek. Ezért
hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik. Ha
pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá
folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges
Isten a megváltójuk. Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel, mert
szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez. De ő
irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját
gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
Jn
3,13-17
Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki
a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a
pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak,
aki hisz, örök élete legyen őbenne.'' Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy
elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
|
|
