|
|
Örvendezzetek mennyek, és ti, akik benne
laktok!
Dán 7,9-10.13-14
Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak
fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj
olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és
sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és
tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket
felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég
felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az
Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és
országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és
hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely
el nem pusztul.
vagy
Jel
12,7-12a
Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és
angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai
harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor
letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter
3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot.
Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor
nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké
az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert
letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük
Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje
által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek
[Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert
hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!''
Zs 137
Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes
szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe
előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és
igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor
hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt
lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden
szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.
Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a
felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet;
Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít
engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd
meg kezed alkotásait!
|
|
