|
|
Ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben
látom meg az Istent
Jób 19,1.23-27a
És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak
felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel
ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy
Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a
bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és
önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
vagy
Róm
5,5-11
a remény pedig nem engedi, hogy
megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott
Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a
meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is
aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban
azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még
bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által
megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor
még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által,
most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete
által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki
most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Zs 26
Dávidtól. Az Úr az én világosságom és
üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene
remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim,
akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is
ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is
reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában
életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam
templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra
rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim
fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be
hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram,
szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!'' A te arcodat keresem,
Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te
vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám
és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram,
utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át
ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot
lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az
Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!
Jn
6,37-40
Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám
jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a
mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött
engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit
abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám
akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete
legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.''
|
|
