|
|
A mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze
Iz 52,13 - 53,12
Íme, sikert arat szolgám, magasra
emelkedik, magasztos és igen fenséges lesz. Amint sokan megborzadtak tőle,
hisz olyan torz volt, nem emberi a külseje, alakja nem hasonló az emberek
fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd sok nemzetet, királyok fogják be előtte
szájukat, mert olyat látnak, amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek
észre, amiről nem hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr
karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és
mint a gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy
megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt,
és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől
elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi
betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis
megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi
vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért
érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok,
tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk
bűnét.' Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a
bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki
törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották
halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor
meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De
az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő
áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr
tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a
világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és
bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal
osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé
számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.
Zs 30
A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram,
tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg
engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám
és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem
vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a
csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.
Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd
azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.
Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat,
észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre
állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem,
lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem,
és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.
Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon
félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott,
feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert
hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek
ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban
benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te
kezedben van.' Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel
szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy
szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és
némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz
ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te
édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned
bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az
emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő
nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a
megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél
szemed elől engem!' Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor
kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a
hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és
erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!
Zsid
4,14-16
Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki
áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.
Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink
iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a
bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy
irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való
segítségre.
5,7-9
Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és
könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki
megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár
Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor
eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik
engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].
Jn
18,1 - 19,42
Miután Jézus ezeket elmondta, kiment
tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és
a tanítványai. Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus
gyakran járt oda tanítványaival. Júdás tehát, miután magához vett egy
csapatot, s a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, odament lámpásokkal,
fáklyákkal és fegyverekkel. Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá,
eléjük ment, és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?' Azt felelték neki: ,,A
Názáreti Jézust.' Ő azt mondta nekik: ,,Én vagyok.' Ott állt velük Júdás is,
aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok', meghátráltak és a
földre estek. Erre ismét megkérdezte őket: ,,Kit kerestek?' Azok pedig azt
mondták: ,,A Názáreti Jézust.' Jézus megismételte: ,,Mondtam nektek: Én
vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!' Be kellett
teljesednie az igének, amelyet mondott: ,,Akiket nekem adtál, azok közül
senkit sem vesztettem el.' Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta
azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve
Malkusz volt. Jézus erre azt mondta Péternek: ,,Tedd a hüvelyébe kardodat!
Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?' Ekkor a csapat, a
parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt. Először
Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az
esztendőben. Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: ,,Jobb, ha
egy ember hal meg a népért'. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap
udvarába, Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és
bevezette Pétert. Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: ,,Nem
vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?' Ő azt felelte: ,,Nem
vagyok!' Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg
volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. A főpap eközben
tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. Jézus azt felelte neki: ,,Én
nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a
templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem
mondtam. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem
nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.' Amikor ezeket mondta, az ott álló
poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a
főpapnak?' Jézus azt felelte neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?' Akkor Annás elküldte őt megkötözve
Kaifás főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Valaki azt mondta
neki: ,,Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?' Ő azonban letagadta:
,,Nem vagyok!' A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a
fülét, így szólt: ,,Nem téged láttalak vele a kertben?' Péter pedig ismét
tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra
vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy
tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus
ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez ellen az
ember ellen?' Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna
őt a kezedbe.' Erre Pilátus azt mondta nekik: ,,Vegyétek át ti őt, és
ítéljétek el a törvényetek szerint.' A zsidók azt felelték neki: ,,Nekünk
senkit sem szabad megölnünk.' Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus
szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. Ismét
bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt:
,,Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt,
vagy mások mondták neked rólam?' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok
én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?' Jézus
azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom
ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne
kerüljek. De az én országom nem innen való.' Pilátus erre megkérdezte:
,,Tehát király vagy te?' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok.
Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az
igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.' Pilátus
erre így szólt: ,,Mi az igazság?' Majd e szavak után ismét kiment a
zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok őbenne. Szokás
pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit.
Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?' Erre ismét
így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!' Barabás pedig rabló volt. Akkor
Pilátus elfogatta Jézust és megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak
tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje
járultak, és azt mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!' És arculverték
őt. Pilátus újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy
megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.' Akkor kijött Jézus,
töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!'
Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg,
feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek
keresztre, mert én nem találok vétket benne.' De a zsidók így szóltak:
,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten
Fiává tette magát!' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban
megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan
való vagy te?' Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt
mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy
szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?' Jézus azt felelte:
,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna
neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.' Ettől fogva
Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt
elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát,
ellenszegül a császárnak.' Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat,
kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett
udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt
akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!'
De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!' Pilátus
megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?' A főpapok azt felelték:
,,Nincs királyunk, csak császárunk!' Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy
feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét hordozva kiment az
úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott
keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől, Jézust pedig
középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a kereszt fölé
helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók királya.' Ezt a
feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az
a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, görögül és latinul volt írva. A
zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya,
hanem: Ez azt mondta: �,,A zsidók királya vagyok�''!' Pilátus azt felelte:
,,Amit írtam, azt megírtam!' A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust,
fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután
fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve.
Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot,
kié legyen!' Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól:
,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek' [Zsolt
22,19]. A katonák tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja,
anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus
meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt
anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!' Azután azt mondta a tanítványnak:
,,Íme, a te anyád!' És attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután
Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás,
így szólt: ,,Szomjazom!' Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt
szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az
ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!' És fejét lehajtva kilehelte
lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék
meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a
kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt. Odamentek tehát a
katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele együtt
keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor azonban Jézushoz értek,
mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik
katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.
Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy
igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azért történtek, hogy
beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze' [Kiv 12,46; Zsolt 34,21].
Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak'
[Zak 12,10]. Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt,
de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy
levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a
testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és
áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus testét, és
a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni
szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben
egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. Mivel a sír közel volt, a
zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.
|
|
