L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬     Évközi 1. vasárnap / A év URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE
SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei   LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008   2005   2002

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS   Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Ez az én szolgám, akiben kedvem telik   Olvasmány Izaiás próféta könyvéből Iz 42,1-4.6-7 Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. ,,Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket. Zsoltár Zs 28 Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, adjatok dicsőséget az Úr nevének, imádjátok az Urat szent ragyogásban! Az Úr hangja zeng a vizek fölött; A fölséges Isten mennydörög, ott van az Úr a nagy vizek fölött. Az Úr szava erősen zeng, az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, a Libanon cédrusait összetöri az Úr. Szökell szavára mint a borjú, a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény. Az Úr hangja tüzes lángokat szór, az Úr hangja megrendíti a pusztát, megremegteti az Úr Kádes pusztáját. Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza, a sűrűséget megritkítja, s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső! Az Úr a vízár fölött trónol, és az Úr trónol, mint király örökké. Az Úr hatalmat ad népének, és békességgel áldja meg népét az Úr. Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből ApCsel 10,34-38 Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura. Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Evangélium Szent Máté könyvéből Mt 3,13-17 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: ,,Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?'' Jézus azonban ezt válaszolta neki: ,,Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.'' Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: ,,Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik'' [Iz 42,1].

á LAP

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK   Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	HOMILIA 2008   Urunk megkeresztelkedése – Jézus beiktatása megváltói hivatásába Évszázadokon keresztül az volt a szokás, hogy az újonnan megválasztott pápát hármas koronával megkoronázták. I. János Pál szakított ezzel a hagyománnyal. Helyette a főpásztori székbe való beiktatással kezdte meg pápai működését. – Jézus sem azzal kezdte messiási működését, hogy elutazott Rómába Augustus császártól koronát kérni. Heródestől sem kért Negyedes Fejedelmi címet. De azért nyilvános működése előtt az ünnepélyes beiktatásról nem mondott le. A Jordán partján a külső körülmények ugyan szerények voltak, mégis részt vett benne az ég és a föld, jelen volt rajta Izrael népe és a teljes Szentháromság. A mai liturgia külön ünnepet szentel urunk megkeresztelkedésének emlékére. Az ünnep tárgya: Jézus beiktatása messiási hivatásába. Többfelvonásos dráma játszódik le szemünk előtt. Előjáték Az előjátékhoz a forgatókönyvet évszázadokkal korábban már a próféta előre összeállította. Felsorolta előre a Megváltó tulajdonságait, hogy amikor eljön, mindenki felismerje. Előre rámutatott szelídségére. Kijelentette róla: nem fog hangoskodni, az utcákon nem hallják szavát, a megroppant nádat nem töri össze, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Amikor eljött Jézus, nem volt nehéz benne felismerni: Ő az, akire vártak. Dicsérte engedelmességét. „Isten szolgájának” nevezte, aki nem saját elképzelését, módszerét akarja ráerőltetni az Atyára, hanem készségesen vállalja a megváltásnak azt a módját, amit az Atya meghatározott számára. Ez is stimmelt Jézusban. Elárulta róla a Szentlélekkel való betöltekezést. Isten Lelkének irányításával hajtja végre üdvözítő küldetését. „Kiárasztom rá Lelkemet”, ígéri meg a Messiás számára Isten a próféta ajkán keresztül. – Ez mindjárt a Jordán partján be is teljesedett. Közli: kivívja működésével Isten legmagasabb tetszését. Előre kijelenti Róla: „Ő lesz az én választottam, akiben nekem kedvem telik.” Igaz, évszázadokig kellett várnia az Atyának, amíg végül a Jordán partján mennydörgéshez hasonló módon kicsattanhatott belőle az elismerés. Ilyen forgatókönyv ismeretében egyáltalán nem volt nehéz felismerni Jézusban azt, akinek el kell jönnie. A felvonások Jézus megkeresztelkedésekor történelmi valósággá vált, ami addig csak várt ígéret volt. A Jordán folyóban történt vízbemerítés után az Úr azonnal feljött a vízből és megtörtént az Üdvözítő hivatalos beiktatása messiási küldetése teljesítésébe. Máté négy felvonásos drámában mutatja be az ünnepélyes beiktatást. Mindegyikkel a Messiásnak fontos tulajdonságát akarja kihangsúlyozni. Keresztelő Jánossal való vitájában Jézus bűntelenségét. Addig János soha senkit vissza nem utasított az alámerítéstől. Hiszen az a bűnösség elismerését és a megtisztulás vágyát fejezte ki. Még a kapzsi vámosokat, az erőszakos katonákat és az öntelt farizeusokat is megkeresztelte. Jézusnál azonban megtorpant. Tudja, hogy bűntelen, makulátlan, szent. Ezért azt kéri, Jézus keresztelje meg őt. A bűntelenségben nem tudjuk követni Jézust. De ha mi méltó tanítványai akarunk lenni, ha az apostoli, missziós életre vállalkozunk, lelkileg tisztuljunk meg a bűnbánatban. Enélkül hiteltelen lenne minden szavunk. A Jánossal való párbeszédből kitűnik Jézus engedelmessége is. Az Úr azt mondja Jánosnak: „Teljesítenünk kell, ami igazságos.” Az ószövetségi nyelvben „igazember”-nek nevezték azt a személyt, aki teljesíti Isten akaratát. Az Úr itt élete programját, jelszavát úgy fogalmazta meg: az én feladatom, hogy mindenben teljesítsem az Atya akaratát. Figyeljünk fel Jézus kijelentésében a nyelvtani többes számra: „teljesítenünk kell”. Ezzel világosan utal arra, hogy munkatársaitól is elvárja, hogy az apostoli életben Isten terveit valósítsák meg, ne egyéni elképzeléseiket. A „menny megnyílása” Jézus „hídépítő” hivatását hangsúlyozza. A keresztelkedés után Jézus teofániában – istenjelenésben részesült. Szentírási nyelven: „megnyílt az ég”. Az eredeti bűn következtében „bezárult az ég”. A messiási korszak nagy ajándéka éppen az lesz, hogy megnyílik az ég. Jézuson keresztül ismét szabad utunk nyílik az Istenhez, belépőjegyet kapunk a mennyek országába. Odafönt vár ránk a mennyei örökség. Csak el ne tékozoljuk az örök életbe való belépési lehetőségünket. „A Szentlélek leszállása” jelenti, hogy Jézussal új korszak köszöntött ránk. A Szentlélek megjelenése mindig valami egészen új dolog megjelenésére vonatkozik. A teremtés történetében olvassuk, hogy amikor a föld puszta és üres volt (tohu va bohu), Isten Lelke ott lebegett az ősvizek felett. A rendetlenségből rendet, a káoszból kozmoszt, az élettelenből élőt varázsolt. A Jordánnál galamb képében leszálló Szentlélek is azt igazolja: most valami egészen új korszak kezdődik: a megváltás időszaka. A mi keresztelésünk is azt a nagy újdonságot, belső változást jelenti, hogy Isten teremtményéből Isten gyermekévé, bűnösből megigazulttá, pogányból kereszténnyé válunk. Az Atya szavából Jézus istenségének leghitelesebb igazolása tűnik ki. Az Atya hangja mint a mennydörgés robaja, mint roppant hegyek közt megcsendülő visszhang hitelesíti, hogy a Jordánban megkeresztelkedő názáreti ács: a Fiú, vagyis a Szentháromság második személye, aki egylényegű Jahvéval. Számunkra az igazán boldogító tudat, hogy a keresztség által mi Isten fogadott gyermekeivé lettünk, Jézus testvéreivé, a mennyország jövőbeli birtokosaivá. Minden mozzanat Urunk megkeresztelkedésében, minden felvonás a drámában csodálatos nyitány a Messiás számára. Megadja neki a kezdő sebességet a megváltó munkához, melynek megkezdésére 12 éves kora óta oly türelmetlenül várt. Az emberiségnek pedig a legnagyobb örömhír, mert ütött az üdvösség órája. – Jézus beiktatása után elindul Betániából pénz, fegyver és emberi biztosítékok nélkül a világ meghódítására és olyan barázdát vág a történelembe, amelyet azóta sem lehetett kitörölni. Példát ad nekünk is missziós hivatásunkhoz. Bárcsak minket is kísérne az Atya szava: „Ez az én szeretett fiam, akiben nekem kedvem telik!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2005   1. „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” – Az ókor egyik csodája volt az efezusi Artemision, Artemisz istennő égből leszállt szobrával (vö. ApCsel 19,35), amelyre mint építményre is hihetetlenül büszke volt a gazdag, ősi kisázsiai város. 356-ban mégis egy őrült, Herostrates felgyújtotta és leégett. Amikor elfogták és vallatták a tettest, csak ennyit mondott: így akartam híres ember lenni. Napjainkban sem hiányoznak olyanok, akik bűntényekkel, sőt terrorcselekményekkel lesznek elhíresültek, ez a hírnév azonban semmiképpen nem jelent dicsfényt számukra. Ma elénk lép az a Jézus, aki a világ leghíresebb személyisége. A szemünk előtt mártózik a Jordánba, Keresztelő János visszatartása, tiltakozása ellenére, hogy azután szimbolikusan megmártózzék az emberi élet minden nehézségében, bajában, betegségében, leprájában, megszállottságában, elhagyatottságában, bűn-magányában. Egész földi életútja a fokról-fokra történő kiüresedés, megaláztatás, kicsinnyé válás, az ártatlanul elítélt bűnös sorsáig, amelyet szintén magára vállalt. „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” 2. A keresztség egyfajta sors, nem a világ szerint való, nem gyors megdicsőülés, de végső soron mégis megistenülés, örökké tartó hírnév, igazi dicsőség. Ezt kínálja Krisztus a világnak, a megkeresztelkedőnek, legyen akár születése után még öntudatlan kisgyermek, vagy sok mindent kipróbált felnőtt. Jöjj, mártózz meg, bukj alá, merülj el Jézus szenvedésében és halálában és támadj fel vele együtt az új, megtisztult, igazi élet örömére! Nem találunk más magyarázatot, miért is ment Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán-partra, csak azért, hogy példát mutasson, hogy előkészítse az igazi keresztséget, a keresztény keresztséget, az övét, a maradandót, az örök életre nyílót. – Hála Istennek, egyre többen készülnek felnőtt módon a keresztség felvételére. Sokszor azonban azt látjuk, ennek oka a párválasztás, valami családi érdek, számítás. Nem is lesz maradandó annak vallási értéke a lelkükben. Miféle előnnyel jár, ha valaki meg van keresztelve? – Egyedül Isten, a benne való újjászületett élet, az igazi boldogság, az igazi emberi méltóság. Ennek a tudatnak ki kell alakulnia a megtérőben, ez az, amiről Izajás próféta jövendöl: „Én az Úr, hívtalak meg téged igazságban, én fogtam meg a kezedet, én őrizlek téged” (42,6). Enélkül nem őszinte a megtérés. Akiről a próféta beszélt, az elsősorban maga a Megváltó Krisztus, de minden keresztény ember is: nem kiált, nem emeli fel a hangját, a megroppant nádszálat nem töri össze, a kialvó mécsbelet nem oltja ki, azaz Jézus szelídségében él, mert ez az egyetlen lehetséges siker. „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” 3. A keresztség ajándékát egyszer meg lehet kapni az életünkben, azután ismételten meg lehet azt újítani. Hivatalosan tesszük ezt, amikor húsvét vigiliáján (nagyszombat éjszaka) megújítjuk a keresztelési fogadalmunkat, amikor részt veszünk egy ismerősünk keresztelésén, de akkor is, amikor elmegyünk gyónni és az irgalom fürdőjében megtisztulunk vétkeinktől, s visszatérünk a keresztségünkkor kapott ártatlanságunk állapotába. Meg évente egyszer a mai napon is, Jézus keresztsége ünnepén. Az Atya hangja ilyenkor fölöttünk is elhangzik, azt keresztségünk óta joggal vonatkoztathatjuk magunkra is: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!”–- s ezt olyan jó hallanunk, tudnunk, hinnünk benne! A mai nap kötődik még Vízkereszthez, hiszen a görög egyház szokása volt ilyenkor vizet szentelni, belemártani a keresztet és meghinteni az embereket (egyiptomi keresztények e napon meg is fürödtek a Nílusban, a folyóvízbe mártották gyermekeiket, edényeiket, bizonyos ceremóniával merítettek belőle, hogy házaikba vigyék, és mint orvosságot használják, ld. Bálint S.: Karácsony, húsvét, pünkösd, Bp. 1973, 136). Mindezek a szokások mára elhalványodtak, hitünk alapigazságai azonban nem mehetnek feledőbe. Megköszönjük Istennek, hogy megteremtett, hogy a keresztségben fiává-leányává fogadott, és hogy életünk fölött mindig ott ragyog gondviselő szeretete: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Pákozdi István/MK
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2002   Karácsony éjszakáján az ígéreteket hordozó nép képviseletében, a pásztorok szemlélték és imádták az Urat, Isten titkát, a hűségesen beteljesedő Igét. Vízkereszt titkában a pogány népeket megjelenítő bölcsek hódoltak előtte, és fogadták be azt a világosságot, mely már nem csak a választott népé, hanem mindenkinek világít. Ma, Urunk megkeresztelkedésének ünnepén pedig, a szentírási szakaszok egybehangzó üzenete által, maga Isten, az Atya tárja föl előttünk a szívét és vall egyszülött Fiáról. Kicsoda Jézus? Ez a kinyilatkoztatás és az ember személyes életének is egyik sarkalatos kérdése. Ő „nem csak” Megváltó, Szabadító, Király, hanem, és mondhatjuk mindenekfölött, az Atya szeretett Fia, akiben Ő kedvét találja (Mt 3,17). Az égből megszólaló hang, az Atya kinyilatkoztatása, megismerteti velünk azt, hogy ki az, akit nekünk ajándékozott, hogy mekkora szeretet van az Atyában irántunk. Szent János apostol is így kiált fel első levelében: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya! Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). Ő nem valami értékes dolgot adott nekünk, nem is csak magából valamit, hogy bizonyítsa szeretetét irántunk, hanem mindent. Azt, akiről maga vallja: Az én szeretett Fiam. Aki számára a legértékesebb. Érdemes megállni ennél a képnél, mert nem mindegy, hogyan válaszolunk ekkora szeretetre. Ez a kinyilatkoztatás akkor szólalt meg, amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, Keresztelő Jánosnál. Mihelyt feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta Isten lelkét galamb módjára magára szállni. Ő a Fiú, akit az Atya ismer és szeret. Ő a Fiú, aki teljes önátadásával bizonyítja az Atya iránti szeretetét. Keresztségünk titkában, mi is azt ünnepeljük, hogy Isten gyermekei lettünk. A Szentlélek száll le ránk és az Atya szava szólal meg: Ő az én szeretett Fiam. Mert újjászületésünkben, az Atya bennünk is felismeri Fiának vonásait. Mi csak a Fiúban lehetünk fiak. Ő azért vállalt közösséget velünk, hogy mi is merjünk közösséget vállalni Vele, és így mi is az Atya gyermekei lehessünk. Keresztény életünk titka és feladata megismerni és elsajátítani a fiúság lelkületét. Ennek a lelkületnek nagyszerű vonásait ismerteti meg velünk Izajás próféta az ószövetségi olvasmányban. Ezeket írja: „Igazságot visz a nemzeteknek… nem emeli föl a hangját… A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti… Általad adok világot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, és a tömlöcből azokat, akik a sötétben ülnek.” Amikor Keresztelő János tanítványai kérdezik Jézust: Ő-e a Messiás, ezt üzeni Jánosnak: teljesednek a prófétai szavak (vö.: Mt 11,5). Krisztus művét folytatja az Egyház, és benne az egyes keresztény ember. Keresztségünk titkában azért öltözködünk Krisztusba, hogy őt jelenítsük meg életünk minden helyzetében. A számadás napján az Atya is ezeket a krisztusi vonásokat keresi majd bennünk. A Jézussal való azonosulásunk bennünket is az igazság hírvivőivé emel, akiknek a mai igen nehéz és összetett világban is hűségesen kell tanítani az igazságot. A keresztségben mi is égő gyertyát kapunk, hogy világosságban járjuk utunkat és mások számára is világosság legyünk. Milyen sokan ülnek a tobzódó világ sötétségében, akik számára nekünk kell világosságot vinnünk. Ezt ismerte fel és valósította meg Péter apostol is, amikor a pogány Kornéliusz százados házába elvitte Krisztus fényét. Mert „Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely néphez tartozik is” (ApCsel 10,34-35). Olvassuk a második olvasmányban. A valódi hatalom éppen ebben áll. Nem az rendelkezik hatalommal, aki leigázhatja, megsemmisítheti a másikat, hanem az, aki világosságot vihet a másik ember életébe. Köszönjük meg Istennek keresztségünk ajándékát, és ismerjük fel a belőle fakadó lényegi feladatunkat, mely az igazság melletti tanúságra kötelez. Hollai Antal/MK
	á lelkiségi gondolatok
	LELKISÉGI GONDOLATOK
	á lelkiségi gondolatok

á LAP