|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 2. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 2. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A pogányok világosságává teszlek Olvasmány Izaiás próféta könyvéből Iz 49,3.5-6 Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.'' Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.'' Zsoltár Zs 39 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.'' Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!'' Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!'' -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 1Kor 1,1-3 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen, náluk és nálunk. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Evangélium Szent János könyvéből Jn 1,29-34 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.'' János tanúságot tett és azt mondta: ,,Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ,,Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.'' Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
Krisztus képünk változása
Gyakran megtörténik, hogy osztálytársunkat,
kollégiumi szobatársunkat, munkahelyi kollégánkat első pillanatban
félreismerjük. Később észrevesszük, hogy hallgatagsága nem maflaság, hanem
belső gazdagság, szorgalma nem stréberség, hanem tudományszomj, hite nem
képmutatás, hanem átéltség. Kezdeti benyomásainkat ilyenkor át kell
értékelnünk.
Mielőtt Keresztelő János föllépett a Jordán
folyó mellett és prédikálni kezdett az eljövendő Messiásról, nem ismerte Őt.
Egészen másnak képzelte, mint aki valójában volt. Amikor azonban személyesen
találkozott vele, egyszerre nagy átértékelést kellett végrehajtania.
Korrigálnia kellett a lelkében élő Krisztus-képet.
Keresztelő János átértékelése Amíg Keresztelő János a puszta magányában elképzelte a Messiást, addig favágóhoz hasonlította, aki élesre köszörült fejszéjét már a fák gyökerére tette és kegyetlenül ki akarja vágni a gyümölcstelen fákat. Aratómunkáshoz hasonlította, aki szórólapátjával kirostálja a búzát és a pelyvát szétszórja. Mai képpel azt mondhatnánk fűtőhöz hasonlította, aki olthatatlan tüzet gyújt és a félelmetes máglyán minden értéktelen holmit eléget. Amikor azonban a kereszteléskor közelebbről megismert Jézust, rádöbbent, hogy Ő egészen más. Eltűntek kifejezései közül ezek a rémes hangok. Helyettük Isten Bárányáról kezdett beszélni. Tehát áldozati jellegét hangsúlyozta. Galambként látta leszállni Jézusra a Szentlelket. A galamb a szelídség megtestesítője. Nem az állatok királyához, az oroszlánhoz hasonlítja, amely ordításával megbénítja áldozatát, nem a kígyóhoz, amely mérget lövell, farkashoz, amely széttépi áldozatát. Hanem bárányhoz, aki mer szelíd lenni, látszólag gyenge. Saját Krisztus-képünk változása A pap is változtatja szobája falán kedves Krisztus-képét. Talán gyermekkorában ágya fölé a 12 éves ifjú Jézus képét akasztotta. A szemináriumban a tanító Mester lehetett eszményképe, aki a kápolna üvegablakáról nézett le rá. Templomában valószínűleg a Jézus Szíve oltárkép előtt szeretett imádkozni. Lehet, hogy a híveitől kapott Jó Pásztor szobrot állította íróasztalára. Mindszenty bíboros helytállásához az erőt a szenvedő Krisztus-képből merítette. amelynek aláírása: „Devictus vincit – Legyőzve győz!”. A híveknek is bizonyára van kedvenc képük, amelyet festmény, érem formájában tűznek maguk elé, vagy legalább szívükben hordoznak. Nem baj, ha lelki állapotuknak megfelelően időnként változtatják. Evangélium olvasásuk, elmélkedéseik közepette felfedezett új vonásokat építsék bele „saját Jézusuk” képébe. Miért döntő a hiteles Krisztus-képmás? Tiziántól származik a kijelentés: „Egy festményt csak abbahagyni lehet, befejezni nem.” A mi lelkünkben élő Jézus-kép formálását sem lehet lezárni. Finomítani egy életen keresztül szükséges. Lelkünk vásznára festett Jézus alak folytonos tökéletesítésétől nem szabad sajnálnunk az időt. Állítólag Darwintól kérdezték meg idős korában, mi a véleménye Jézus Krisztusról? Válasza: „Negyven éve az ízeltlábú férgek életét tanulmányozom. Krisztussal nem értem rá foglalkozni.” Hát érjünk rá Krisztus-képünket formálni bármilyen elfoglaltak vagyunk is. Lelki életünkben alapvetően fontos. Mert a kereszténység lényege nem egy tan, nem szabálygyűjtemény, hanem egy személy. Fontos matematikai törvények ismeretet, de ezek csak az elmét csiszolják, életvitelünkre nincsenek befolyással. Krisztus-képünk azonban értékítéletünket, erkölcsinket, emberségünket formálja. Örök sorsunk szempontjából is döntő. A talentumokról szóló példabeszédben szereplő lusta szolga így védekezik az elszámoltatásnál: „Úgy tudtam, szigorú ember vagy... ezért ástam el talentumodat”. A király szaván fogja: „Ha úgy tudtad, hogy szigorú ember vagyok, akkor én most eszerint foglak megítélni. Vessétek ki a külső sötétségre.” Tanulság: még örök sorsunk is attól függ, milyen képet formáltunk ki Királyunkról. Legyen iránytűnk Jézus jelleme. Páli Szent Vince, ha nehéz kérdésben kellett döntenie, vagy tanácstalan volt rendkívüli helyzetekben, azt kérdezte magától: „Most mit tenne helyemben Jézus?” Ez a csalhatatlan iránytű mindig eligazította az útvesztők közepette. Gyakoroljuk mi is. Nem elég Krisztust megismerni, csodálni, követnünk is kell. „Öltsétek magatokra Jézus Krisztust!” – figyelmeztet Pál. Hogyan formálhatom Krisztus-képemet? Ismerjem meg a Szentírás tanulmányozás révén egyre tisztábban a Mestert. Minden este legalább egy bekezdést olvassak el az Evangéliumokból. A Biblia-évnek ez lehetne leggyümölcsözőbb jófeltétele. Szeressetek hiteles Krisztusról szóló könyveket olvasni. Minden plébániai kölcsönkönyvtárban, papi könyvtárban számtalan közül válogathatok. Ha hozzájutok Jézus filmekhez, videókhoz, DVD-hez, fércmunkák helyett ilyeneket nézzek. Érdeklődéssel hallgassam az evangéliumi homíliákat vasárnaponként a templomban, TV-ben. Biblia órát ne hanyagoljam el. Múzeumokban, képtárakban számtalan Krisztus-ábrázolással találkozunk. Alig találunk igazi művészt, aki Krisztust ne próbálta volna vászonra festeni, mozaikkövekből kirakni, vagy márványból kifaragni. Vannak, akik tucat számra készítettek Krisztus portrékat. Ezek néha különböznek egymástól, mert minden művész saját lelkében kiformált Jézust ábrázolja. Nemcsak művészek, de minden hívő hordoz belső világában egy Krisztus képet. Törekedjünk arra, hogy minél hitelesebb legyen. Ne riadjunk vissza attól, hogy Keresztelő János példájára időnként korrigáljuk. A lényeg az, hogy amikor majd találkozunk Vele az ítéleten, felismerjük. Amen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
A karácsonyi
ünnepkör után a nagyböjt kezdetéig évközi időt tart az egyház: meg-megállva,
elmeditálva Jézus kijelentésein, tanításán. A mai vasárnap középpontjában egy
Jézusról szóló kijelentés áll: „Nézzétek, ő az Isten báránya, ő veszi el a
világ bűneit!” Hinni akarok abban, hogy az enyémet is, akár kicsi, akár nagy,
csak ő képes eltörölni, megbocsátani! Minden szentmisében az áldozás előtt háromszor is imádkozzuk, vagy énekeljük Keresztelő Szent János tanúságtételét: Jézus Krisztus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, bűneit. Ismert a bárány szimbolikus Krisztus-ábrázolása, mégis ritkán gondolunk a hasonlítás értelmére. Különös, vajon az Isten-embert hogyan lehet egy állattal jelképezni, vagy ha mégis, akkor miért nem oroszlánnal, farkassal, bikával, az erőnek, a hatalomnak az állatképeivel? 1. A bárány képe mögött a zsidó vallási fölfogás egy igen régi fogalma, az engesztelő bárány, a bűnbak áll, amelyről Izajás próféta az eljövendő Messiással kapcsolatban jövendölt. Isten szenvedő szolgája lesz a bárány, az a leölésre szánt juh, amely szótlanul áll nyírója előtt (vö. Iz 53,7). Ő vállalja majd magára a világ bűneit, hogy megsemmisítse, eltörölje azokat, miként az a kultikus állat, amelyet a nép bűneiért áldoztak fel, vagy a pusztába vezettek ki. Az Ószövetség ilyen szabadulást ismert, és minden húsvétkor a bárány-lakomával az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékezett. Az arám nyelvben a két szó: bárány és szolga egyazon alakú szavak. Mintegy nyelvtanilag is előkészítve azt, ami Jézus személyében lesz valósággá: benne az ószövetségi bűnbakból az emberiség föláldozott megváltó báránya lesz, dicsőséges, húsvéti bárány, aki örökkön élő Isten. Jézusban egyesül a pásztor és a bárány képe is, mert csak ez az ellentét fejezheti ki hűen Isten végtelen szeretetét népe iránt. Az izajási kép értelmét fejtegette Fülöp diakónus kocsiútján az etióp udvarnoknak, aki azután megkeresztelkedett (vö. ApCsel 8,26-40). Az engesztelő áldozat fogalma nem idegen a magyar balladák világától sem, gondoljunk csak Kömíves Kelemenné történetére. 2. A bűnökkel terhelt ártatlan bárány képe csak azoknak mond valamit, akik el tudják ismerni a bűnt, annak szomorú valóságát, jelenlétét az életükben. Amikor felelősségre vonták a náci haláltáborok tömeggyilkosait, nem egy így védekezett: „Nem vagyok bűnös, mert parancsra tettem”. A bűntudatot kiölte belőlük a hamis, vak engedelmesség egy felső hatalom kénye-kedvének. A bűnnel szemben tanúsított, manapság gyakori álláspont a felelősség hiánya: fölépül egy ház és összedől, felelős nincs! Elherdált javakért, átgondolatlan tervekért, beruházásokért, évtizedek bűneiért nincs kit hibáztatni, mert helyreállítani, fizetni, jóvátenni senki sem akar, a felelős kibújik a felelősségre vonás alól. 3. A bűnt nem könnyű elismerni, beismerni – nyilvánvalóan, hiszen akkor meg is kell bánni, ki is kell valahogyan javítani, meg kell szüntetni, amit sokan egyáltalán nem akarnak. „Bűnös ez az egész világ!” – szokták mondani, „csoda, ha mindenki lop, hazudik, gyilkol?” Bánni csak azt lehet, amit rossznak tartok, s ami valahol mélyen sért engem is, és ami tönkretette az Isten és köztem lévő viszonyt. Nem elegendő bánat az, ha valaki azért fájlalja a bűnét, mert belőle kára származott, vagy mert nem esett jól, vagy mert szégyenkeznie kell miatta. A megbánás végső soron csak Isten miatt lehetséges, tőle kell kérnünk a bocsánatot. „A világ nem ilyen. Mi tettük ilyenné. Én tettem ilyenné” – ahogy a nagysikerű, A misszió című film vizitátor-bíborosa kimondta. S itt következik a legfontosabb mozzanat: a bűnt el is kell törölni! Lehet, hogy valakinek sikerül szakítania a bűnnel, vagy elfelejtenie, mégis valahol megmarad az életében, bántja, nyugtalanítja. Bűneink adósságát vállalta magára Jézus, az Isten báránya, hogy föláldozva önmagát, örökre eltörölje. Ahogy Szent Péter első levelében olvassuk: „A hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére váltott meg” minket” (1,19). Ezért „boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében” (Jel 22,14). „A világnak Krisztus kell” – zengi egyik ifjúsági énekünk, hiszen rámutatott Keresztelő János: nézzétek, ő az, akire vártatok, akinek a hiányától szenvedtetek, járuljatok hozzá minden gondotokkal, bajotokkal, bűneitekkel, ő éppen ezért jött, hogy megváltson, hogy megszabadítson! „Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek” (2 Kor 13,3). Bárcsak komolyan vennénk jelenlétét köztünk, észrevennénk, hogy a Bárány minket néz, „engem néz, egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűneiről, hanem egyedül a saját bűneimről!” – ahogy Pilinszky írja (in: Szög és olaj, 466). – Jézus, Isten Báránya! – Irgalmazz nekünk! HÍVEK IMÁI: 1. Jézus Krisztus, Isten Báránya! Tanítsd a világot szelídségedre, békességedre, hogy evangéliumod örömét egyetértéssel osszuk meg egymás között mint a megtört kenyeret! 2. Jézus Krisztus, Megváltónk! Láttasd be velünk, hogy vétkeztünk, hogy bűnösök vagyunk, hogy rászorulunk szabadító erődre! 3. Jézus Krisztus, Urunk! Adj felelősségtudatot a vezetőknek, tekintélyt a tanítóknak, hitelt az igazság minden közvetítőjének! 4. Jézus Krisztus, világ Üdvözítője! Fordíts minket mások bűneinek elemzésétől önmagunk helyes értékelése felé, hogy tekinteted tegyen tisztává minket! 5. Jézus Krisztus, világosságunk és örömünk! Adj örök nyugalmat mindazoknak, akiket isteni életed megosztására hívtál és teremtettél: érjék is el vágyaik teljességét! ÁLDOZÁS UTÁN: Ki nyitja meg a betett könyvet? / Ki szegi meg a töretlen időt? / Lapozza fel hajnaltól-hajnalig / emelve és ledöntve lapjait? / Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni / ki merészel közülünk? S ki merészel / a csukott könyv leveles sűrűjében, / ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel? / És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, / midőn szemét az Isten is lehunyja, / és leborulnak minden angyalok, / és elsötétül minden kreatúra? / A bárány az, ki nem fél közülünk, / egyedül ő, a bárány, kit megöltek. / Végigkocog az üvegtengeren / és trónra száll. És megnyitja a könyvet. (Pilinszky János: Introitusz) vagy: Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni életében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia... De sok jót tehetsz, amíg egészséges vagy! ... Akik sokat járnak-kelnek, szent életre ritkán lelnek... Kérlek, téged, kegyelmes Istenem, óvj meg a világ dolgaitól, hogy túlságosan beléjük ne bonyolódjam, a test sokféle szükségletétől, hogy a gyönyör csapdájába ne ejtsen, mindenfajta lelki akadálytól, hogy a nehézségek között meg ne bukjam. Adj erőt, hogy ellenállhassak, türelmet, hogy kitartsak, állhatatosságot, hogy mindvégig megmaradjak! (Kempis Tamás: Krisztus követése) vagy: Szigorúan kemény volt önmagához, / hősies a szolgálatban, / alázatosabb minden más kolostori szolgálólánynál. / Élete alapszabályául három evangéliumi tételt fogalmazott meg: / Istent szeretni, / magamat megvetni, / senkit sem utálni, / senkit meg nem ítélni. Árpád-házi Szent Margit. Pákozdi István/MK ----------- Minden szentmisében az áldozás előtt háromszor is imádkozzuk, vagy énekeljük Keresztelő Szent János tanúságtételét: Jézus Krisztus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, bűneit. Ismert a bárány szimbolikus Krisztus-ábrázolása, mégis ritkán gondolunk a hasonlítás értelmére. Különös, vajon az Isten-embert hogyan lehet egy állattal jelképezni, vagy ha mégis, akkor miért nem oroszlánnal, farkassal, bikával, az erőnek, a hatalomnak az állatképeivel? 1. A bárány képe mögött a zsidó vallási fölfogás egy igen régi fogalma, az engesztelő bárány, a bűnbak áll, amelyről Izajás próféta az eljövendő Messiással kapcsolatban jövendölt. Isten szenvedő szolgája lesz a bárány, az a leölésre szánt juh, amely szótlanul áll nyírója előtt (vö. Iz 53,7). Ő vállalja majd magára a világ bűneit, hogy megsemmisítse, eltörölje azokat, miként az a kultikus állat, amelyet a nép bűneiért áldoztak fel, vagy a pusztába vezettek ki. Az Ószövetség ilyen szabadulást ismert, és minden húsvétkor a bárány-lakomával az Egyiptomból való kiszabadulásra emlékezett. Az arám nyelvben a két szó: bárány és szolga egyazon alakú szavak. Mintegy nyelvtanilag is előkészítve azt, ami Jézus személyében lesz valósággá: benne az ószövetségi bűnbakból az emberiség föláldozott, megváltó báránya lesz, dicsőséges, húsvéti bárány, aki örökkön élő Isten. Jézusban egyesül a pásztor és a bárány képe is, mert csak ez az ellentét fejezheti ki hűen Isten végtelen szeretetét népe iránt. Az izajási kép értelmét fejtegette Fülöp diakónus kocsiútján az etióp udvarnoknak, aki azután megkeresztelkedett (vö. ApCsel 8, 26-40). Az engesztelő áldozat fogalma nem idegen a magyar balladák világától sem, gondoljunk csak Kömíves Kelemenné történetére. 2. A bűnökkel terhelt ártatlan bárány képe csak azoknak mond valamit, akik el tudják ismerni a bűnt, annak szomorú valóságát, jelenlétét az életükben. Amikor felelősségre vonták a náci haláltáborok tömeggyilkosait, nem egy így védekezett: „Nem vagyok bűnös, mert parancsra tettem”. A bűntudatot kiölte belőlük a hamis, vak engedelmesség egy felső hatalom kénye-kedvének. A bűnnel szemben tanúsított, manapság gyakori álláspont a felelősség hiánya: fölépül egy ház és összedől, felelős nincs! Elherdált javakért, átgondolatlan tervekért, beruházásokért, évtizedek bűneiért nincs kit hibáztatni, mert helyreállítani fizetni, jóvátenni senki sem akar, a felelős kibújik a felelősségre vonás alól. 3. A bűnt nem könnyű elismerni, beismerni – nyilvánvalóan, hiszen akkor meg is kell bánni, ki is kell valahogyan javítani, meg kell szüntetni, amit sokan egyáltalán nem akarnak. „Bűnös ez az egész világ!” – szokták mondani, „csoda, ha mindenki lop, hazudik, gyilkol?” Bánni csak azt lehet, amit rossznak tartok, s ami valahol mélyen sért engem is, és ami tönkretette az Isten és köztem lévő viszonyt. Nem elegendő bánat az, ha valaki azért fájlalja a bűnét, mert belőle kára származott, vagy mert nem esett jól, vagy mert szégyenkeznie kell miatta. A megbánás végső soron csak Isten miatt lehetséges, tőle kell kérnünk a bocsánatot. „A világ nem ilyen. Mi tettük ilyenné. Én tettem ilyenné” – ahogy a nagysikerű, A misszió című film vizitátor-bíborosa kimondta. S itt következik a legfontosabb mozzanat: a bűnt el is kell törölni! Lehet, hogy valakinek sikerül szakítania a bűnnel, vagy elfelejtenie, mégis valahol megmarad az életében, bántja, nyugtalanítja. Bűneink adósságát vállalta magára Jézus, az Isten báránya, hogy föláldozva önmagát, örökre eltörölje. Ahogy Szent Péter első levelében olvassuk: „A hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére váltott meg minket” (1,19). Ezért „boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében” (Jel 22,14). „A világnak Krisztus kell” - zengi egyik ifjúsági énekünk, hiszen rámutatott Keresztelő János: nézzétek, ő az, akire vártatok, akinek a hiányától szenvedtetek, járuljatok hozzá minden gondotokkal, bajotokkal, bűneitekkel, ő éppen ezért jött, hogy megváltson, hogy megszabadítson! „Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek” (2 Kor 13,3). Bárcsak komolyan vennénk jelenlétét köztünk, észrevennénk, hogy a Bárány minket néz, „engem néz, egyedül engem kérdez, s egyetlen szó erejéig se mások bűneiről, hanem egyedül a saját bűneimről!” – ahogy Pilinszky írja (in: Szög és olaj, 466): Jézus, Isten Báránya! – Irgalmazz nekünk! Pákozdi István/MK |
|||
|
|||
| HOMILIA 2002 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |