|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 3. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 3. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát Olvasmány Izaiás próféta könyvéből Iz 8,23b - 9,3 De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog. Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet; örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor, és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják. Mert összetöröd terhes igáját a vállára nehezedő botot, és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján. Zsoltár Zs 26 Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!'' A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 1Kor 1,10-13.17 Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. Azt a hírt kaptam ugyanis felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. Arról beszélek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: ,,Én Pálé vagyok'', ,,Én Apollóé'', ,,Én Kéfásé'', ,,Én pedig Krisztusé''. Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve? Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse. Evangélium Szent Máté könyvéből Mt 4,12-23 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk'' [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.'' Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!'' Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A „pályakezdő” Jézus első lépései
Sulyok Katalin; „Indul a mezőny" c. könyvében
riportot készített pályakezdő fiatalok első lépéseiről. Megszólaltatott
medikusokat és papnövendékeket, védőnőket és tanárból lett taxisofőröket,
vallottak munkájuk kezdetéről politikusok és feltalálók. Lebilincselő dolog
kiemelkedő személyiségek első szárnypróbálgatásait tanulmányozni. Sokan tele
vannak bizonytalansággal.
Az évközi 3. vasárnap miséjének
középpontjában az ifjú Jézus áll. Nyilvános működésének első hetét mutatja be
az evangélista. Megrajzolja, hogyan indul útjára a történelem legnagyobb
misszionáriusa. Négy igével jellemzi működésének kezdetét. A mai apostoli
lelkületű keresztények számára is érdekes tanulmány. Tárgy. 1. költözik Názáretből Kafarnaumba utazik. Eddig is gyakran költözött: a népszámlálás miatt Betlehembe, Heródes elől Egyiptomba, gyermekként vissza Názáretbe. Most Kafarnaumba. Miért? Nem volt megelégedve a kis hegyi falucskával? A külvárosból a „Rózsadombra” vágyott? NEM! Olyan helyre akart menni, ahonnét több embert elérhet. Az elzártságból akart kitörni. Kafarnaum közlekedési csomópont volt. Damaszkuszból a karavánút Egyiptom felé itt vezetett át, (észak-déli „metróvonal”) A Földközi tengeri Haifa kikötő és Cezárea összekötő útjával itt kereszteződött. (keletről nyugatra vezető út) Tehát: a korabeli „Deák tér" volt. Főhadiszállási csomópontnak tekintette. Innét indult prédikáló útjaira, ide tért vissza. Josephus Flavius szerint Galileában 204 falu, község, város volt. Ha mindegyikre csak egy napot szánt, akkor is egy esztendőbe telt volna végigjárni. Útközben tanította apostolait, mint Szókratész: peripatetikus módon, azaz sétálgató módszerrel. Együtt élt, lakott, utazott tanítványaival. Hol szálltak meg? „A rókának odúja van…” Állandó szállása nem volt, vendégszobát ritkán foglalt. Amíg a 204 községet bejárta, lelki közösségbe forrasztotta munkatársait. Jézus költözködésével teljesíteni akarta az Atya akaratát, még ha ez számára terhes volt is. Az életében felvillanó „irányfényekből” következtetett feladatára. Neki semmi sem volt fontosabb, mint isten akarata. Másrészt maga is töprengett, tervezett: hogyan tudja eredményesebbe tenni apostoli munkáját, növelni akció-grádiuszát. így tekintsünk mi is saját missziós hivatásunkra. Kitervelni, egyre intenzívebbé tenni munkánkat. 2. Tanít Jézus megérkezik, lepakol. Első dolga: „Mindjárt szombaton a zsinagógába ment és tanított.” Ezt a zsinagógát a kafarnaumi százados építtette, Jairus volt az elöljárója. Hatása: „Álmélkodtak tanításán." A fiatal názáreti ácsmesterről megállapították: „Ember így még nem beszelt." Neki volt mondanivalója. Nem a törvénnyel babrált, nem a rituális előírásokat taglalta, hanem az Atyáról tanúskodott. Áradt belőle a Szentlélek. Sokat elmélkedjünk az Evangéliumról. Szűrjük le belőle Üzenetét a mai világ számára. Fogalmazzuk meg közérthetően keresztény világnézetünket. Húzzuk ki a Szentlélek felé antennánkat, s ha Ő betölti lelkünket, jeleit sugározzuk a világ felé. 3. Gyógyít Jézus szeretettel tekintett a betegekre. Nem húzódott el tőlük. Nem irtózott tőlük. Maga is megérintette őket (a vak szemét, a süket fülét, a leprás sebeit). Ha beteghez hívták, nem ellenkezett. A szenvedők vonzódtak hozzá. Érezték: „Ember így még nem beszélt." De azt is megállapították: „Ember így még nem szeretett." Erőt sugárzott a betegekre; „Éreztem, hogy erő áradt ki belőlem." Forduljunk tiszta szívvel kereszthordozó testvéreink felé. Éreztessük velük, nem tartjuk tehernek őket. Áradjon belőlünk is erő, bátorítás feléjük. Krisztus szemeivel tekintsünk minden betegre. 4. Tanítványokat gyűjt Jézus hamar fölmérte, hogy 204 települést egyedül bejárni, teljes képtelenség. Egymaga minden helységbe nem viheti el az örömhírt. Nem mondott le a személyes kapcsolatkeresésről, de ráébredt a tanítványok gyűjtésének fontosságára. Tüstént elkezdte gyűjteni a munkatársakat. Ideje és energiája nagy részét az ő kiképzésükre fordította. Szavaival oktatta, példájával nevelte őket. Az „Emberhalászat" fantasztikus hivatására hívta meg követőit, amely ezerszer nehezebb a halak összefogásánál. Megkívánta az anyagiaktól való teljes függetlenséget, sőt a családi kapcsolatokról való lemondást is. Radikális elkötelezettséget várt el tőlük. Egyenrangú munkatársként fordult feléjük, barátainak nevezte őket. Akár papként, akár világi munkatársként, ha halljuk lelkünkben a hívó szót: „Jöjj, én emberhalásszá teszlek téged", merjük Sámuellel válaszolni: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád", vagy Izajással vállaljuk: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!" Az emberhalászatnál értékesebb és boldogítóbb feladat nincs. Magába foglalja az orvosi, mérnöki, ügyvédi és tanári hivatás minden örömét. Életünk összegezésekor pedig hallani fogjuk az Úr kitüntető szavát: „Én leszek a te igen nagy jutalmad." Amit elhagytál, százannyit kapsz helyette már itt a földön, odaát pedig örökségül kapod a mennyek országát. Minden fővárosban megtaláljuk az Ismeretlen Katona emlékművét. A hivatalos küldöttségek, külföldi vendégek előtte tisztelegnek, virágaikat eléje helyezik. Nem ismerik nevét. Csupán annyit tudnak róla, hogy életét adta hazájáért. Legyünk mi hívők Jézus Egyházának Ismeretlen Emberhalászai! Akik munkájukat, apostoli tevékenységüket, imájukat, áldozataikat névtelenül odaadják Krisztus szolgálatára. Emberhalász szolgálatunkért jutalmul a kitüntetést majd a Nagy Halásztól remélhetjük, amelyet megad nekünk az igazságos jutalmazó azon a nagy napon. Ámen |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
„Az Úr Jézus
Krisztus nevére kérlek titeket, testvérek, legyetek mindannyian egyetértők...
és ne legyenek szakadások köztetek!” (1Kor 1,10) 1. Ismerjük Jézus életének azt az epizódját, amikor Jeruzsálem felé haladva egy szamarai faluban akart szállást kérni, de azok, mivel nem egyeztek a szent város vallási felfogásával, nem fogadták be Jézust és tanítványait. Jakab és János indulatosan fölháborodva mondta: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket!” Jézus ellenben megfeddte őket és így magyarázta a helyzetet: „Nem tudjátok, milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem, hogy megmentsen” (Lk 9,51-56). - Valahol itt lelhető fel az a krisztusi szellem, amit mi, immár 2000 évvel utána, ökumenizmusnak, vallási türelemnek, toleranciának, mi több egységtörekvésnek nevezünk. Még jó, hogy Jakab meg János indulatára megszületett a hiteles felelet, sőt, az utolsó vacsorán félreérthetetlenül elhangzott: „nektek is mosnotok kell egymás lábát!” (Jn 13,15), miközben Jézus a tanítványaiét mosta. Ugyanekkor beszélt legnyíltabban arról, mennyire fontos, hogy „mindnyájan egy legyenek!” (Jn 17,21), hiszen csak így fogja a világ elhinni a Szentháromság egységét. 2. „Az Úr Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvérek, legyetek mindannyian egyetértők... és ne legyenek szakadások köztetek!” (1Kor 1,10) Szent Pál apostol hangsúlyos szavait ahhoz a korinthusi gyülekezethez, egyházközséghez intézi, amelyben leghamarább kezdődik a viszály, a szakadás, a széthúzás. Péter apostol harmadik utóda, Római Szent Kelemen is csitítja őket az I. század végén, békét teremtve köztük. Nem sokkal később megjelennek a különféle tévtanok: a gnosztikusok a valós világból menekültek egy képzelt „isteni szférába”, felsőbbrendű tudáshoz, nekik válaszol már Szent János apostol a leveleiben, majd Szent Iraeneus lyoni püspök a II. század vége felé. Az egyház szabadságával együtt, a 313-ban bekövetkezett fordulat után számtalan szellemi irányzat hozott felszínre a jézusi eredetitől és az apostolok által megőrzöttől eltérő nézeteket. Ezért kellett határoznia a nikaiai zsinatnak (325-ben) az arianizmus ellen (amely tagadta Jézus istenségét, csak az Atya legkiválóbb teremtményének tartotta a Logoszt); a kalkedoni zsinatnak (451-ben) a monofiziták eretneksége ellen, (amely Jézus emberségét tagadta, amely mint egy csepp eloszlik a tengerben), még akkor is, ha ez végül is Bizánc és Róma eltávolodását eredményezte. A szakadások, törések két szégyenletes évszámmal pecsételődtek meg: 1054-ben a kelet-nyugati egyházszakadással, 1521-ben pedig a nyugati egyházszakadással. Úgy tűnik, igaza van Pascalnak, nem négy passió van (a négy evangélista leírásában), hanem öt, az ötödiket az egyháztörténelem írja. Tény, hogy az utolsó vacsorán együtt ünneplő apostolok szeretetegysége a másnapi kereszthalállal szintén halálos sebet kapott, Jézus halála az egység halálát jelentette, még akkor is, ha a Szentlélek pünkösdi kiáradása az egy és egyetemes Egyház megalakulását jelentette. A későbbi hitszakadások nem mások, mint az egység mérges sebeinek sokasodása, amit felfoghatunk úgy is, hogy Jézus szenvedésének, halálának, sebeinek jelenvalósága a mindenkori egyházban. 3. „Az Úr Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvérek, legyetek mindannyian egyetértők... és ne legyenek szakadások köztetek!” (1Kor 1,10) – hangzik azóta is az apostoli felhívás. Nem elég siránkozni, jajveszékelni, botránkozni a meglévő különbözőségeken. Ezeket a sebeket nem pusztán elviselni, de gondozni, bekötözni, ápolni, gyógyítani is kell! S ez az igazi ökumenizmus feladata korunkban! Akkor is, ha a mindenkori világi hatalmak számára a keresztényekkel való „bánás” első és mindig bevált szabálya a „divide et impera” (oszd meg és uralkodj rajta): minél több felé oszlik a kereszténység, annál erőtlenebb, - gondolják. Akkoris, ha reménytelennek és eredménytelennek látszana az egység munkálása, a mi feladatunk az irgalmas szamaritánusé: bekötözni, olajjal, borral öntözni a sebeket, segíteni, gyógyítani... Mennyire vigasztaló Tamás apostol példája: őt Jézus sebhelyeinek látványa, az érintésre való felszólítás gyógyította meg hitetlenségéből. Hát mégis igaz Izajás próféta jövendölése, amire Péter apostol is utal levelében: „Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg” (Iz 53,9; 1 Pt 2,25)? Mit tegyünk? Vegyük észre és értékeljük azokat a tényeket, amelyek közös gyökereinket képezik, ami közös örökségünk: a Szentírás tiszteletét, az imádság (közös imádság) erejét, a 10 parancs és a főparancs erkölcsét, valamint a közösen is gyakorolható karitatív szeretet nagy lehetőségeit, ezek korunk egységtörekvéseinek közös támpontjai. Mennyire fontos, hogy ezek határozzák meg ne csak a teológiai, egyházfegyelmi téren elméletileg munkálkodó tudósok lépéseit, hanem a vegyes házasságban élők mindennapjait és a különféle ökumenikus mozgalmak fáradozásait. Közösen kell munkálkodnunk a világ megszentelésén, nemesítésén, felemelésén! A ma elhangzott evangéliumi részlet szerint Jézus nem vadásznak, hanem halásznak, emberhalásznak küldi apostolait, akik ott is hagyják a hálót és csatlakoznak hozzá (vö. Mt 4,19). Ekkor még teljes az egyetértés, a bizalom, a pártatlanság. Segítsen minket e hét minden imádsága, találkozása, ünneplése, hogy egyetértők legyünk: az „ajtó előtt állót, a kopogtatót” be tudjuk ereszteni (vö. Jel 3,20), és osztatlan szeretettel tudjuk az Egyház egységét szolgálni! Ámen. Pákozdi István/MK |
|||
|
|||
| HOMILIA 2002 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |