|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 12. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 12. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok hatalmából Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből Jer 20,10-13 Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: ,,Jelentsétek! Jelentsük fel őt!'' Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: ,,Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!'' De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből! Zsoltár Zs 68,8-35 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből Róm 5,12-15 Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Evangélium Szent Máté könyvéből Mt 10,26-33 Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2008 Az apostol félelem nélküli élete A filmek gyakori témája a félelem. Sokszor a címükben is szerepel: „A félelem bére", „Túl a félelmen", „,Rettegés az éjszakában", „A félelem megeszi a lelket". Nem emlegetnék annyit, ha nem lenne korunk egyik jellemző alapélménye. Még Jézus tanítványait is eltöltheti a félelem. Van-e lehetőség a félelemmentes életre? Erre a kérdésre keresük a választ az évközi 12. vasárnap olvasmányaiban. Az apostoli egyház félelme Az őskeresztény gyülekezeten is úrrá lett a félelem. Három forrásból fakadt szorongásuk. Féltek a kudarctól. Úgy érezték, Jézus ügyének kilátástalan helyzete van a világban. Az apostolok a „sikerorientált" világban a szenvedő Messiást hirdették. Jézus keresztje a pogányok előtt oktalanság, a zsidóknak botrány volt. A gyűlölettel teli világban a szeretetet prédikálták. Az erkölcstelenség közepette a tisztaságot hirdették. Ráadásul teljesen eszköztelenül vágtak neki a hihetetlennek tűnő feladatnak: a világ meghódításának. Hát hogyne féltek volna a csúfos bukástól! Féltek a nyomortól. Teljes súlyával megtapasztalták a létbizonytalanság érzését. Anyagi gondjaik voltak a vagyonközösség miatt. Amikor volt, ettek, amikor nem volt, éheztek. Nem gyűjtöttek földi kincseket, ezért gyakran megtapasztalták a nélkülözést. Ez az anyagi kiszolgáltatottság szorongással töltötte el a jeruzsálemi egyházat. Féltek az üldözéstől. A 70-es években már a bőrükre ment a játék. A megkövezés, a lefejezés, a keresztrefeszítés réme ott lebegett előttük. Csoda, ha félelemmel teltek el miatta? Az evangélista bátorítása Máté ezt a keresztény közösséget akarta bátorítani. Visszaemlékezett Jézus szavaira, amelyekkel annak idején az Úr őket erősítette. A Mester mindhárom veszély ellen adott orvosságot. És most ezt Máté továbbadta a hívő közösségnek. Ne féljenek az eredménytelenségtől. „Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!" (Mt 10, 26-27) Ezek a szavak az evangélium végső diadalát jelentik. Azt, hogy az igazságot nem lehet hosszú ideig elrejteni, elnyomni. Ne féljenek tehát – hirdeti Máté. Jézus ügye biztosan halad előre. Az evangélium pillanatnyilag titokban hangzik, sötétben hallatszik, de eljön az idő, amikor nyilvánvalóvá válik, háztetőkről fogják hirdetni. Tehát a jelenlegi parányi kezdet nem ok a csüggedésre. Nem szabad kétségbeesni, ha munkájuk eredményét még nem tapasztalják. Ahogy a felkelő Nap győz az éjszaka sötétsége fölött, úgy fog az evangélium fénye is egyszer fölragyogni. Ne aggódjanak megélhetésük miatt. Az Atya gondviselése őrködik a tanítványok fölött. Isten gondoskodik minden teremtményéről. Még a haszontalan verebek is élvezik gondviselő jóságát, mennyivel inkább szeretett munkatársai! S ez a Gondviselés nem egy személytelen törvénynek az érvényesülése, amely előre meghatározza az ember életét, hanem az élő Istennek, a mennyei Atyának a személyes szeretete. Az üldözéstől se féljenek. Nem tud az igazán nagy bajt okozni! Az igazi Életet az emberek nem tudják kioltani. Csak a földi egzisztenciát pusztíthatják el. Nincs az a hatalom, amely az igazi életet el tudná venni. Bátorítás a mai egyháznak Jézus bátorító szava a mai egyház félelmét is feloldja. Ne féljünk, ha pillanatnyilag az evangélium hirdetése csak személytől személyig terjed, ha a hitet csak kis közösség éli át. A mi feladatunk: adjuk tovább! Először családtagjainknak, azután képviseljük szomszédaink, munkatársaink körében. Nem az a döntő, hogy már most „háztetőkről" hirdessük, hanem hogy egyáltalán hirdessük! Az eredményt pedig bízzuk az Úrra! Ne aggodalmaskodjunk az anyagi nehézségek közepette sem. Jézus nem azt mondja, hogy ne gondoskodjunk magunkról, ne törődjünk családunk jólétével. Csak azt, hogy ne aggodalmaskodjunk. Ha mindent megtettünk, dolgoztunk, intézkedtünk, akkor merjük rábízni sorsunkat a Gondviselésre. Arany János sorai csengjenek fülünkben: „Gyermekszívvel öntudatlan / Nyugszom meg a gondolatban, / Hogy övéit el nem hagyja, / Ki mindnyájunk Édesatyja." Az üldözéstől se féljünk. Persze régen könnyebb volt vértanúhalált vállalni. Ma vértanú életre van szükség. Mert mai ellenségeink stílust változtattak. Nem kínzással pusztítanak, hanem az eszmét akarják sárba tiporni, nevetségessé tenni. Valaki megszámolta, hogy a Szentírásban 365-ször fordul elő különböző formában ez a kifejezés: „Ne féljetek!", „Bátorság!", „Bízzatok!" Mintha csak azért lenne ennyi, hogy az év minden napjára jusson belőle. Hogy ne legyen egy nap se, amikor Jézus erősítő szava nem jut el hozzánk. Segíts, Urunk, hogy félelmünkön felülemelkedjünk, jelenléted bátorítást nyújtson, és másokban is feloldjuk a szorongás érzését. A modern ének bátorít: „Ne félj, ne aggódj, / Ne sírj, ne bánkódj, / Ha tiéd Isten, / tiéd már minden". Hajnal Róbert/Magyar Kurír | |||
|
|||
| HOMILIA 2005 Nektek pedig minden szál hajatok számon tartják! Mt 10, 26-33 Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fényre e derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok ki világosba: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatok számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. 1962-ben, a volt belga Kongó függetlenné válása után a nyersanyagokban gazdag országban törzsi konfliktusok törtek ki – legalábbis a nemzetközi sajtó annak mondta a polgárháborút. Elterjedt a híre, hogy az etnikai tisztogatások – a szó persze későbbi találmány, a „technika” nem – során bizony emberevés is folyt. A helyszínre sereglett tudósító meg is kérdezett egy foglyot: Igaz, hogy embert ettek? Igaz! - felelte vállat rándítva a kérdezett. No, és fehéreket is ettek? – kérdezte kissé naivul a riporter! Azt nem, hiszen azokat számon tartják! – volt a meglepő válasz. Ez a bizarr párbeszéd jutott eszembe, amikor a megszámlált hajszálakról olvastam. Minket, „fehéreket” az európai, a keresztény civilizációban számon tartanak. Nekünk ez az Emberi Jogok Nyilatkozata alapján „természetesnek” tűnik: papírunk van róla. Évezredekig, és még ma is sokfelé, nem volt az, és ma sem az. Istennek azonban minden ember, fehér és fekete, idős és fiatal, férfi és nő, gádzsó és cigány, zsidó és gójim, fontos. Nagyon fontos. Manapság a verébnek nincs tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek? Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? – azt hiszem, Illyés kérdezte ezt, és utána a Pax Romana, de talán ma még többet kéne ezen gondolkozni: Mit ér az ember, ha keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat. Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja: meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: a keresztény az, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a hozzá hasonlók között, a templomban. S még a háztetőkre se kell felmenni. Azok nálunk amúgy se laposak, mint keleten. De néha ki kell meni az utcákra és a terekre! Kiss Ulrich SJ/MK | |||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. A hitről való
tanúskodás parancsa Jézus a mai evangéliumban (Mt 10,26-33) a hitről való tanúskodásról beszél apostolainak és nekünk is. Nem buzdít, hanem egyenesen parancsol: ne féljetek az emberektől! Majd dorgáló hangra váltva azt mondja, hogy „akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10,32-33) Jézus igen határozott szavai azt jelentik, hogy a hitről való tanúskodás szükséges az üdvösséghez. A jézusi tanítást a II. Vatikáni zsinat is megismétli, amikor a Lumen gentium dogmatikai konstitúcióban írja, hogy „mindenkinek készen kell lennie arra, hogy megvallja Krisztust az emberek előtt, és kövesse őt a keresztúton, vállalva az üldöztetést, melynek soha sincsen híjával az Egyház” (LG 42). Miért kell tanúskodnunk hitünkről? Nem azért, mert Jézus rászorul, hisz maga mondta: „nincs szükségem emberek tanúságtételére” (Jn 5,34). Hitünkről saját üdvösségünk miatt kell tanúskodni! A szent hitvallók és mártírok (görög martüsz, tanú) bizonyítják a tanúságtétel üdvösségszerző értékét. De… 2. … kommunikációs hézagok miatt is szükséges a tanúskodás! Nem csak joghézagok vannak – melyeket ügyes emberek kihasználnak –, de kommunikációs hézagok is. Például május 20-án, pünkösd utáni hétfőn az esti TV-Híradó beszámolt a Püspökszentlászlón elkészült lelkigyakorlatos ház kápolnájának felszenteléséről, majd megjegyezte, hogy „ide menekült Mindszenty József bíboros a kommunista diktatúra elől.” Aki járt Püspökszentlászlón – az egykori pécsi püspöki nyaraló barokk kastélyánál –, olvashatta a homlokzaton lévő emléktábla szövegét: „Itt szenvedett fogságot mindannyiunkért Mindszenty József hitvalló bíboros, hercegprímás 1955. július 14-től november 1-jéig.” A kommunikációs hézag csupán annyi, hogy nem ide menekült a diktatúra elől, hanem a diktatúra itt őrizte az életfogytig tartó büntetésre ítélt bíborost. Micsoda különbség! Hasonló kommunikációs hézag persze már az ókorban is előfordult – a keresztény hit kárára. A II. században nevetséges vádakkal illették a római keresztényeket (pl. emberáldozatot mutatnak be, szemükkel megátkozzák az embereket) s emiatt üldözték és kivégezték őket. 150-ben Justinus, keresztény író és filozófus egy 68 fejezetből álló könyvet írt, amelynek Apologia (Védekezés) címet adta, és elküldte Antonius Pius császárnak. Ebben megcáfolja a nevetséges vádakat, és egyszerű, világos módon kifejti a keresztények életmódját és tanítását. E két példa elegendő annak igazolására, hogy kommunikációs hézagok voltak és vannak. Ezek olykor hátrányos információból fakadnak, olykor előítéletekből, olykor rossz szándékból. A hívő embernek készen kell állnia megválaszolni a felmerülő kérdésekre (vö. 1Pét 3,15), tanúskodva az igazságról. Ez a feladat ránk vár, és nem a kommunikációs igazgatókra. 3. Az élet tanúságtétele Jézus azt kívánja, ne féljünk az emberektől, és merjünk kiállni az ő tanítása mellett. Igen, de hogyan? Szavakkal? Gyakran tapasztaljuk, hogy olyan emberek hivatkoznak hívő mivoltukra, akiket némi jóindulattal is csak a „maga módján vallásos” kategóriába lehet besorolni. A szavak devalválódtak, és az emberek nagymértékben immunissá váltak a szavak iránt. VI. Pál pápa mondta: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, ezért teszi, mert ők egyben tanúk is” (Evangelii Nuntiandi 41). Napjainkban fontossá vált az élet tanúságtétele. Ha az egyes keresztény közösség élete valóban betölti a világító fény, a só és a kovász szerepét – ahogy azt Jézus elvárja –, akkor a többi ember rá fog kérdezni: Miért élnek így? Mi ad nekik erőt? Ma az a feladatunk, hogy életünkkel ilyen kérdések feltételére késztessük a nem hívő embereket. Akkor mi magunk leszünk Krisztus levele (2Kor 3,3), melyet minden ember olvashat. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |