|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Isten szent embere az, aki mindig betér hozzánk Olvasmány a Királyok második könyvéből / 2Kir 4,8-11.14-16a Történt pedig egy napon, hogy Elizeus keresztülment Sunámon. Volt azonban ott egy előkelő asszony, s az feltartóztatta, hogy étkezzék nála. Így aztán valahányszor arra járt, betért hozzá, hogy étkezzék. Erre az asszony azt mondta férjének: ,,Úgy veszem észre, hogy Istennek szent embere az, aki gyakorta erre jár mifelénk. Csináltassunk tehát neki egy kis tetőszobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ha hozzánk jön, ott ellehessen.'' Történt erre egy napon, hogy eljött és betért a tetőszobába, s ott megpihent. Erre ő azt mondta: ,,Mit akar tehát, hogy cselekedjem neki?'' Azt mondta erre Giezi: ,,Ne is kérdezd, hiszen fia nincs, s a férje vén.'' Erre megparancsolta, hogy hívja oda, s amikor odahívta, s az megállt az ajtóban, azt mondta neki: ,,Esztendő fordultán, ebben az időben s ugyanebben az órában fiad lesz méhedben.'' Ám ő azt felelte: ,,Ne, kérlek uram, Isten embere, ne hazudj szolgálódnak.'' Zsoltár / Zs 88,2-19 Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám. Mert ezt mondtad: ,,Örök időkre épül az irgalom'' -- hűséged szilárdan áll a mennyekben. -- ,,Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.'' Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 6,3-4.8-11 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet éljünk. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt halottaiból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta. Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 10,37-42 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2008 - | |||
|
|||
| HOMILIA 2005 Ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is a legkisebbek egyikének Mt 10, 37-42 Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem, befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is a legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma. Olcsón adják Isten barátságát! Egy pohár víz az ára! Igaz, a pohárnyi vizet Jézus tanítványának kell adni, hogy az alku tökéletes legyen! Az aggályos töprengeni kezd: honnan tudjam, hogy Krisztus tanítványa, aki kér? Pedig egyszerű: a kérésben már benne rejlik a tanítványi alázat, ez a jel! Ami leegyszerűsíti a dogunkat, de meg is nehezíti: hisz egyfelől mindenki, aki kér, tanítvány. Nincs se jogom, se okom, bárkit elutasítani. Így nem kell töprengenem, méltó-e a segítségemre! De persze, nehéz is a döntés: mert nem lehet elutasítani senkit! Nem rokonszenv kérdése tehát, hogy kin segítek, kin nem, hanem pusztán attól függ, mire kapok esélyt, lehetőséget. S mi mégis naponta elszalasztunk nem is egyet! Aki e nehézségtől megriad, annak ajánlom, elmélkedjen a fenti sorokon. Mert hát a pohár víznyi bér a legkisebb aprópénz, hogy bejussunk az Isten országába. Aki nagy bankjeggyel érkezik, annak nem fognak „felváltani”: itt mindent le kell adni, amink van. A legnagyobb címlet tehát az Isten elsőbbsége: Isten nagyobb az életadó szülőknél is. Nem véletlen hát, hogy az első három parancsolat megelőzi a negyediket. A következő címlet már gyakrabban kerül forgalomba: a vértanúságé. A legkisebb bankjegy az Egyház szeretete: aki befogadja … Milyen jó, hogy aprópénzzel is lehet fizetni: pohár friss vízzel! NO akkor legalább legyen friss! Kiss Ulrich SJ/MK | |||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. A missziós
munka résztvevői Korunk egyházában egyre nagyobb hangsúlyt kap az újra-evangelizálás. Szekularizált világunk ugyanis szakadékot nyitott a hit és az élet között, a hit kevéssé hatja át a mindennapi életet. Ezt a szakadékot át kell hidalni, fel kell tölteni. De hogyan? – kérdezzük. Missziós munkával! Már II. János Pál pápa 11 évvel ezelőtt, első magyarországi útján azt mondta: hazátokban missziós munkára van szükség. Ha misszionálásról hallunk, régi beidegződés szerint azonnal idegenből jött, jól képzett misszionáriusokra gondolunk. Tévedünk, mert missziós munkát mi magunk is végezhetünk, idehaza, saját egyházközségünkben. Ebben semmi új nincs, ha a mai evangéliumra gondolunk. Jézus missziós beszédének végén azt mondja: „Aki befogad egy prófétát…, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be, az igaz embernek járó jutalmat kap” (Mt 10,41). Kik voltak ezek a próféták, és kik az igaz emberek? Az apostoli egyházban voltak apostolok és evangélisták, akik kívülről jöttek, és voltak a közösségen belül élő ún. „próféták”, akik karizmával, kegyelmi adománnyal rendelkeztek, s az ószövetségi prófétákhoz hasonlóan buzdító szavakkal segítették a közösség hitét. És kik voltak az ősegyházban az „igaz emberek”? Valószínűleg az egyszerű hívőt jelentette, aki életpéldájával hatott másokra. Az apostoli egyházban tehát nem csak kívülről jött apostolok és evangélisták végeztek missziós munkát, hanem a közösségben belül élők is. 2. Missziós munkára van szükség Az ősegyházhoz hasonlóan ma is érvényes szemlélet az, hogy az evangelizációs munkában minden hívőre szükség van. A jézusi példánál maradva, aki a legcsekélyebb módon – akár csak egy pohár víz felajánlásával – részt vesz a hithirdetők és karizmával rendelkezők tevékenységében, jutalomban fog részesülni. A szekularizált világ szakadékot nyitott a hit és az élet között. Ezt a szakadékot csak közös munkával lehet feltölteni. Ez az Egyház legégetőbb feladata. Az Egyháznak mindannyian tagjai vagyunk. Pál apostol szavaival élve: az Egyház Krisztus teste (1Kor 12,12 kk.). Krisztus a fő, mi pedig tagjai vagyunk ennek a testnek. Minden tag felel az egész szervezet növekedéséért, még ha szerepe kevésbé feltűnő is. A fogyasztói társadalom, ezért a hívő ember is hajlamos megfeledkezni arról, hogy neki is feladata van az egyházközségben. Nem azt kell kérdezni, hogy melyik templomban kapom a „legjobb szolgáltatást”, hanem azt kell megkérdeznie önmagától: mit tehetek az egyházközségemért? Ebben az individualista világban tervszerűen rá kell nevelni magunkat az egyházias magatartásra. Hazánkban a polgári körökön túl keresztény kisközösségekre is szükség van. Vigyázni kell azonban, hogy ezek a kisközösségek ne alakuljanak a plébánia egészétől elzárkózó exkluzív körré. Mi lesz Krisztus testéből, ha a tagok leválnak, a keresztények szétforgácsolódnak, vagy elszektásodnak? Az ökumenizmus korában nem hanyagolhatjuk el saját egyházközségünk egységét sem! Látjuk az ökumenikus imatalálkozók érlelődő gyümölcseit, melynek katalizátora a Szentlélek. (Itt nem csak a hazai ökumenikus imatalálkozókra gondolhatunk, de a taizéi találkozókra is.) Az ökumenizmus területén elért eredményeket – a kívánatos egységet – miért ne kísérelhetnénk meg saját egyházközségünkben is? Miért ne lehetne különböző korosztályokban imacsoportokat szervezni? Az ősegyház életéről szóló ApCsel számos helyen beszámol arról, hogy az Egyház az imádságban született meg (vö. Act 1,14; 1,24; 6,6; 13,3). A szekták léte önmagában tanúsítja az emberek – főleg fiatalok – közösség utáni vágyát. Az Egyház jövője az evangelizálástól függ. Hitet továbbítani elsősorban az élet tanságával lehet. Tanúságot tenni pedig személyes kapcsolaton keresztül lehet, vagyis emberi közösségben. Ezért missziós munkaként érezze minden keresztény feladatának minél több vallási közösség létrehozását. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |