|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 15. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 15. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Az eső termővé és gyümölcsözővé teszi a földet Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 55,10-11 Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. Zsoltár / Zs 64 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben. Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt. Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket. Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban! Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek. Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed. Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását. A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot. Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; Eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed. Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait. Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad. A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok. Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 8,18-23 Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 13,1-23 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: ,,Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!'' Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: ,,Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?'' Ő ezt válaszolta nekik: ,,Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ,,Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket'' [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A magvető üzenete
Az ókori görögországi Delphoi templomának
felirata: „gnoti scauton” – ismerd meg magad! Thales görög bölcs ajánlotta ezt
az életbölcsességet tanítványainak. Ez a több ezer éves buzdítás valóban a
bölcsesség kezdete, minden pedagógia és önnevelés kiindulópontja. Jézus
nemcsak felszólított az önismeretre, hanem sajátos módon segített is önmagunk
felfedezésében. Tükröt foncsorozott elénk, típusokat rajzolt számunkra, hogy
könnyebben bepillanthassunk belső világunkba, és formálni tudjuk magunkat.
Jézus magvetőről szóló példabeszédének
fényében ezen a 15. évközi vasárnapon tekintsünk önmagunkba, kategorizáljuk
magunkat, és induljunk el a tökéletesedés útján! A letaposott út jelképezi a megátalkodottakat Akik üzenetét nem veszik komolyan. Visszautasítanak minden természetfeletti gondolatot. Egy kézmozdulattal lesöpörnek az asztalról minden vallási igazságot. Tökéletesen be tudnak rendezkedni egy olyan világban, amelyből hiányzik az Isten. A természetfeletti világból érkező üzenetek egyszerűen képtelenek felkelteni az érdeklődésüket. Ahogy a vaknak hiába beszélünk színekről, a süketnek a zenéről, úgy a megkérgesedett lelkeknek is Istenről. Ki sem csírázik, gyökeret sem ver bennük Isten igéje. Az Isten mentsen meg mindenkit ettől a lelkülettől! Mert a megátalkodottság „Szentlélek elleni bűn”, és Jézus szavai szerint erre nincs bocsánat. Ezen érti, hogy a megátalkodott ember visszautasítja Isten kegyelmét, és akarata ellenére Isten senkit sem tud üdvözíteni. Jézus megsiratta őket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem…” A köves talaj jelképezi a szalmaláng lelkeket Először megindulnak a vallás útján. De a nehézségek közepette feladják a hitet. A vallást kezdetben varázseszköznek tekintik, amelynek segítségével minden nehézséget elkerülhetnek. Hamarosan csalódnak. Mert ők egy hamis istenképben hittek. Amit ők rajzoltak meg maguknak. Amilyen a valóságban nem létezik. Mert ha volna olyan Isten, aki három Miatyánkért minden földi vágyunkat teljesítené, az nem ura, hanem szolgája lenne az embernek. Pedig sokan vannak ilyenek. Akik vádolják az Istent, mert nem segíti őket. Akik sajnálják, hogy nem a hitetlenek könnyű életét választották, és becsapottnak érzik magukat, hogy az Egyházhoz tartoznak. Ez a naiv hit nem teherbíró. A legkisebb megpróbáltatástól összeomlik. Aki ilyennek érzi hitét, sürgősen képezze magát tovább a hitben. Ennek eszközei: rendszeres prédikációhallgatás, bibliaóra látogatás, színvonalas vallásos könyvek olvasása, buzgó imádság. Tüskés terület – a túlterhelt emberek Tövisek alatt a mindennapi gondokat értjük. Akikben a vallásosságot a modern élet hajszája fojtja el. Már a gyermekek is túl vannak terhelve. Például a híradóban játszottak egy rejtett kamerával felvett kisfilmet „Hová mégy?” címmel. A riporter az utcán, villamoson, aluljáróban siető gyermekeknek tette fel ezt a kérdést. Záporozó válaszok: klarinétórára, szerepelni a rádióba, külön tornára, balettre, modellező szakkörre stb. A számtalan program tövise elfojtja a búzát. Hittanra persze az ilyen gyermek „nem ér rá”, diákmise helyett a Szigetre megy gyermekprogramra. Este horrorfilmet kell feltétlenül megnéznie, s mire kimerülten ágyra dől, már a keresztvetésre sincs ereje. Felnőtt példával, úgy hiszem, a tövises talajt nem kell illusztrálni. Gondolja csak végig mindenki egy napját „napkeltétől napnyugtáig”! „Márta, Márta – korholta az Úr Jézus – sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges!” Terápia: kellő alvás, pihenés, hétvégi kikapcsolódás, családi programok, kevesebb számítógépezés. A jó föld a buzgó lelkeket jelképezi Azokat az asszonyokat, akik egy életen át férjüknek hűséges és megértő partnerei, gyermekeiknek szerető édesanyjuk. Azokat a férfiakat, akik övéiknek szorgalmas gondviselőjük. Azokat a nélkülözhetetlen nyugdíjasokat, akiknek tevékenysége nélkül a mai társadalom fennmaradni sem tudna. Azokat a betegeket, akik imájukkal, szenvedésükkel, áldozatukkal Isten büntetését elhárítják az emberiség feje felől, és a kegyelmet leesdik a világra. És higgyünk abban, hogy ha ezek csendesek is, észrevétlenül élnek is körülöttünk, mégicsak ők vannak többségben. Ezt az elmélkedést azzal fejezzük be, hogy nem fejezzük be. Azazhogy mindenki maga fejezi be. Jézus példabeszédének tükrében próbáljam eldönteni, melyik kategóriába tartozom. Ha úgy érzem, megkeményedett lélek vagyok, akkor mélyszántásra van szükségem: megtérésre, lelkigyakorlatra, 180 fokos fordulatra. És ezt nem halogathatom, mert magamban hordom az élet egyetlen célja elvesztésének kockázatát. Ha köves talaj a lelkem, szükségem van porhanyósításra. Hitem elmélyítése, a buzgóság felszítása sürgős feladatom. Ha a modern élet ezernyi elfoglaltsága behálózza lelkemet, mint a tüskés borkor ágai a földet, állítsam sorrendbe feladataimat, és először a szükséges, azután a hasznos és végül a kellemes dolgokat végezzem el lelki életem kára nélkül. Végső célom pedig mindenképpen az legyen, hogy jó talajjá alakítsam belső világomat, amely Isten igéjének magját befogadja, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoz. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Nem ismeri a Fiút senki más, mint az
Atya Mt 13, 1-9 Jézus elment hazulról és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült a csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette, némely szem az útszélre esett. Jötte az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földre hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. AKINEK FÜLE VAN, HALJA MEG! Vajon hányszor hallottuk életünkben ezt a történetet? És hányszoros termést hozott? Százszorosat? Hatvanszorosat? Harmincszorosat? Vagy netalántán annyit sem? Mitől is függ ez? Jézus azzal fejezi be a példabeszédet, hogy „AKINEK FÜLE VAN, HALJA MEG!” Az első feltétel tehát, hogy odafigyeljünk. Nemde, ez már eleve nem is könnyű, hisz annyi mindenre figyelünk – kellene figyelnünk – manapság! Berreg, vagy csak zümmög a mobiltelefonunk, és máris azon kár az eszünk. A második tényező, hogy ki kell időnként mozdulnunk a kényelemből., a megszokott, és dolgainktól zsúfolt környezetből. Képesek vagyunk egyáltalán összeszámolni, hány mütyür és kacat vesz körül minket? És persze nem csak fizikai mütyürük és kacatok, hanem lelkiek is: emlékek és tervek, álmok és gondok. Ezért is mondta Szent Ignác, hogy a lelkigyakorlatozó vonuljon félre a csendbe, egy tárgyak nélküli, egy gondok, és „ismerősök” (hogy a múlt heti evangéliumra is emlékeztessek) világba, ha meg akarja ismerni önmagát és Istent, a Társat. Jézus minden esetre „elment hazulról”. A magvető – aki persze ő maga – „kiment”. A harmadik tényező a „talaj”, azaz mindenkori lelkiállapotunk. Zaklatott vagy? Semmi esélyed a százszoros termésre. El kell csendesedni. S vehetnénk tovább: mik a mi életünkben az „útszéle”, a „kövek”, a „tűző nap”, a „tövisek” megfelelői? S mitől „jó” a jó föld? Lehet, hogy első napjaink ennek felismerésével telnek el. Lehet, hogy lelkigyakorlatunknak pont ez, mindennek a felismerése, az egyetlen gyümölcse. De megéri a beruházást! Hisz a pesti aszfaltra senki se fog vetőmagot hinteni, avagy? Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. Bűnhír és
mennyei hír Czakó Gábor Velünkjáró című könyvében arról ír, hogy a médiából bugyog a bűnhír: fölrobbantotta, megnyúzta, leölte. Ugyanakkor a médiacárok szerint mennyei hírek nincsenek. Igazak az író észrevételei. Az információk valóban szinte megmerítenek a keserűségben, sikertelenségben, és kevés felemelő, reménnyel kecsegtető hírrel találkozunk. Úgy tűnik, mintha Jézusnak a magvetőről szóló példabeszéde is ebbe a kategóriába illenék bele. Útfélre eső magról, köves talajba hulló magról és tövisek közé hulló magról hallottunk, melyekből nem lesz termés. Az Isten országáról szóló példabeszéd is szinte megmerít a sikertelenségben. Papok, hívek egyaránt számtalan példával tudják megerősíteni Jézus példázatának igazát. Az egyházon belül is sok a bűnhír: elsőáldozás után elmaradt gyerekekről, kibérmálkozott és élettársi viszonyban élő fiatalokról, megfáradt hitű szülőkről bőven hallunk. Pedig ők is részesedtek a jézusi tanítás magvetésében. A mag azonban útfélre esett, köves talajba és tövisek közé jutott. Még szerencse, hogy Jézus nem a mai médiacárok ízlése szerint alakítja példabeszédét, hanem a mindenkori hívő igényét tartja szem előtt. A parabola vége ugyanis egy mennyei hírt tartogat számunkra: „Némelyik mag jó földbe hullott, s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik pedig harmincszorosat” (Mt 13,8). 2. Mi a „jóhír”, a mennyei hír Jézus példabeszédében? – kérdezhetjük. Az, hogy a siker mértéke sokkal nagyobb a kudarc mértékénél. A jó és a rossz küzdelmében erősebbnek látszik a rossz, és gyengének a jó. Valójában fordított a helyzet. A jó sokkal hatalmasabb, csakhogy az ő erői rejtve munkálkodnak; elsöprő, boldog győzelme később lesz nyilvánvalóvá. Végső soron Jézus szava – az elvetett mag – akkor bizonyul gyümölcsözőnek, ha Isten országa leplezetlenül megnyilvánul. Ezt a mennyei jó hírt már Izajás próféta is megfogalmazta: „Amint az eső és hó lehull az égből… és termővé, gyümölcsözővé teszi a földet… éppen úgy lesz az én szavammal is: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11). Pál apostol pedig fogságban, bilincsbe verve is hirdeti a jóhírt, mondván: „az Isten szava nincs megbilincselve” (2Tim 2,9). Jézus, Izajás és Szent Pál is biztos abban, hogy az elvetett mag, az átadott isteni tanítás eredményes lesz. 3. Jézus optimizmusának az alapja az, hogy nem ragad le a vetőmag-veszteségnél, hanem a reménybeli gazdag aratásra tekint. A transzcendens valóságra! A transzcendens, túlvilági jövőre! Aki nem rendelkezik a természetfeletti hittel, annak csak az evilági hírek jelentenek valamit. Az evilági hírek áradata – bennük a bűnhírek – egyre jók valójában: hogy eltereljék figyelmét a saját sorsáról, örök sorsáról is. Jézus példabeszédében az a zseniális, hogy szembesíti az embert a saját sorsával, örök sorsával. Aki szembesül saját örök sorsával, az másként értékeli a média által ömlesztett híranyagot is. Találóan írja Czakó Gábor: „Egy igazi, sorsdöntő hír, hogy Mari néni Pócson befejezte a kilencedet.” Az evilági médiának ez persze nem hír, de az Isten országa számára fontos hír. Jézus példabeszéde egy új szemléletre tanít minket: ne engedjük elterelni figyelmünket a bűnhírek által! Gondoljunk arra, hogy Jézus magvetésével a jövő már elkezdődött, az Isten országa minden akadályozó körülmény dacára megvalósul. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |