Liturgia-Aév.Évközi 16./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Nagy kímélettel vezetsz bennünket: a bűn után időt adsz a bűnbánatra Olvasmány a Bölcsesség könyvéből / Bölcs 12,13.16-19 Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan. Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni. Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged, de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod! Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására. Zsoltár / Zs 85 Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből. Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 8,26-27 Hasonlóképpen a Lélek is segítségére van erőtlenségünknek, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 13,24-43 Más példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ,,Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?'' Azt felelte nekik: ,,Ellenséges ember cselekedte ezt.'' A szolgák erre megkérdezték tőle: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?'' Ő azonban azt felelte: ,,Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: ,,Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.'''' Egy másik példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Akkora fa lesz belőle, hogy jönnek az ég madarai és az ágai közt fészkelnek'' [Dán 4,8k.18]. Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: ,,Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.'' Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: ,,Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat'' [Zsolt 78,2]. Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: ,,Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!'' Ő azt felelte nekik: ,,Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

A rossz problémája

A népmesék alapeszméje: a jó elnyeri jutalmát, a gonosz elveszi méltó büntetését. A farkas beleesik a gödörbe, a boszorkányt megégetik, a pásztorfiú pedig megszerzi a fél országot és a királylány kezét. Ezek azonban csak az emberi vágyak kivetítései.
A valóságban máshogy szokott történni: a jó hátérbe szorul, és a gonoszság uralkodik el a földön. Úgy látszik, az úr Jézus is tisztában volt ezzel a ténnyel. Isten megtűri a rossz jelenlétét a történelemben. Még az Egyházban is. Az évközi 16. vasárnap olvasmányai a rossz problémájára keresik a kinyilatkoztatás feleletét.
Honnét jön a rossz?
Jézus tanításai szerint a rossz mag elhintését „ellenséges ember cselekedte”. A Mester szóhasználatában ez a kifejezés a személyes Gonoszt jelenti, akit népies elnevezéssel Sátánnak hívunk. Persze nem szükséges mindig az ő közvetlen működését feltételezni. A démonikus ártó hatás emberi konkolyhintőkön keresztül is megnyilvánulhat. Egy külföldi kriminál-psziochológiai intézet tanulmányozta egyes modern zenei áramlatok hatásait az emberi lélekre és a társadalomra. Felmérésükből néhány megdöbbentő mondat: „Az emberiség történetében először támadt olyan áramlat, amely az egész társadalmat, erkölcsöt, kultúrát akarja megrendíteni. Testet, lelket, szívet egyaránt tönkretevő mozgalom ez. Célja, hogy főleg a fiatalokat bevezesse a sátánizmus eszmevilágába. Féktelen agresszivitás jellemzi őket. Lázítanak a szülők, a rend, a társadalom ellen, céljuk a szexuális ösztönök felszabadítása, felbujtás az anarchiára. Népszerűsítik a halált, a poklot, sőt a Sátán-kultuszt.” Megdöbbenve ismerjük fel Jézus példabeszédének mai változatát: „Éjszaka, míg a többiek aludtak, ellenséges emberek konkolyt hintettek a búza közé.”

Miért engedi meg Isten a rosszat? Ez a következő kérdés, amely felmerül minden gondolkodó emberben.

Az emberi szabadság tiszteletben tartása miatt.
Az égitestek a legpontosabb menetrend szerint száguldanak évmilliárdok óta láthatatlan síneiken. Ezek a beléjük oltott törvényeknek kénytelenek engedelmeskedni. A biológia is igazolja, hogy a növények szükségszerűen faji sajátosságaikat, az állatok ösztöneiket. Az embert azonban Isten szabadnak teremtette. Ha szabad, akkor nemcsak a jót, hanem a rosszat is szabadon teheti. Isten önmagának tartozik vele, hogy ne akadályozza meg a szabadság gyakorlását.
Így válik az ember erkölcsi lénnyé.
Csak akkor van értéke a hűségnek, ha lehetek hűtlen is. Csak akkor imponáló a becsület, ha lehetnék becstelen is. Csak akkor van súlya az emberiességnek, ha lehetnék embertelen is. Ha az embernek nem lenne lehetősége a bűn elkövetésére, akkor megszűnnék minden erény is. Isten azért nem engedi kigyomlálni a konkolyt, mert acélosabbá, ellenállóbbá teszi a búzát.
A konkoly is búzává válhat.
Ami a természetben nem történik meg, az a lelkek világában bekövetkezhet. Gondoljunk csak a nagy konverziókra a történelemben: Magdalai Máriától a jobb latorig, Saul megtérésétől Paul Claudelig, Szent Ágostontól Nicky Cruz bandavezérig. (Modern példa: Kerényi Lajos atya a halálos ágyon feloldozza számos igazságtalan halálos ítéletet hozó „vérbírót”, Olti Vilmost.)
Hogyan kell élnünk a gonosz világ közepette?
A példabeszéd szerint Krisztus elvárja a jók virrasztását. A konkoly éjszaka került a vetésbe. Szomorú tény, hogy amíg az ellenség serényen munkálkodott, hintette a rossz magot, addig a gazda szolgái kényelmesen aludtak.

Istenem! A gonosz terjed, hódít, gyökeresedik, a jók meg alszanak.
Loyolai Szent Ignácnak van egy megrendítő elmélkedése, „A két zászlóról.” Jeruzsálem mezején Krisztus Király harcosokat gyűjt maga köré. Kitűzi zászlaját, és isten országának terjesztésére toboroz sereget. De Babilon környékén Lucifer is gyűjti csatlósait. Fegyverbe szólítja a gonoszokat, és a sátán uralmát tűzi ki célul. Aztán megkezdődik a nagy küzdelem, és folyik az utolsó ítéletig. A történelem nem más, mint a jó és a rossz, Isten országa és a gonoszság uralmának harca a világban.

Miért van olyan mostoha sorsa Isten ügyének? Talán azért, mert a Sátán hatalmasabb, mint az Isten? Nem! Mert a rossz erősebb a jónál? Nem! Mert a kegyelem gyengébb, mint a kísértés? Nem! Hát akkor miért? Azért, mert azok, akik Jézus zászlaja alá szegődtek, nem fejtenek ki akkora erőt, nem mozgatnak meg olyan tömegeket, nem adják át magukat annyira feladatuknak, mint a Sátán csatlósai. A Sátán csatlósai nyüzsögnek, mert érzik, hogy rövid az idejük. Jézus katonái pedig ráérnek, mert azt hiszik, úgyis Isten intéz el helyettük mindent. A Sátán csatlósai ravaszak, mint a kígyók, isten munkatársai pedig naivak, mint a galambok. A gonosz hinti a rossz magot, szennyezi a tiszta forrásokat, terjeszti sötét birodalmát, a jó ügy szolgái pedig ölbetett kézzel tehetetlenkednek és alszanak.

Testvérek! Legalább akkora lelkesedés égjen bennünk Isten Országának terjesztése érdekében, mint amekkora energiával küzdenek a Lucifer zászlója alá sorakozók! Isten ellenségeinek munkája, az ellentábor fanatizmusa ébressze fel végre az Úr ügyének álmos követőit, és legyen az apostoli munka sürgető ösztönzője.

Szívleljük meg Szent Pál figyelmeztetését a Római levélből: „Ébredjetek fel végre az álomból! Múlóban az éjszaka, közeledik a nappal.” Mint ahogyan Csipkerózsika a mesebeli herceg csókjától felébredt száz éves álmából, úgy pezsdüljön fel az új életkedv és aktivitási láz isten szent népében is.

Urunk, Istenünk!
A gonoszság modern méretei megrendítőek. Kérünk, ébressz fel bennünket álmunkból. Ébressz felelősségünk tudatára, hogy a sötét háttérből annál jobban világítson Gondviselésed jósága és irántunk tanúsított szereteted. Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

Uram , te ugye jó magot vetettel a földedbe Mt 13, 24-30
Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Amíg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte a fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt. Ellenséges ember műve ez. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle? Ő azonban így felelt: Nem, nehogy a búzát is kitépjem amikor a konkoly kiszeditek. Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!

A tanítványok kérdése: Uram, te ugye jó magot vetettel a földedbe? – érthető. Ősi dilemma: hogyan magyarázzuk a rossz, a gonosz jelenlétét a világban, ha egyszer Isten és teremtése jó? Radikálisabb teológusok nem elégszenek meg a szerintük kissé együgyű magyarázattal, hogy mindez a „gonosz” műve. Hogy kerül oda konkoly? Talán a gazda – az Úr – nem elég figyelmes? Hisz hatalma volna megakadályozni a botrányt, avagy? Hisz mindenható? S ha már eltűrte a szabotázst, itt az ideje, hogy gyomláljunk – vélik. Isten országa azonban nem rögtönítélő bíróság. Ez felháborító, legalábbis annak tűnhet, kivéve… ha rólunk van szó. Ha magunkat látjuk a „konkoly” szerepében, hirtelen megenyhülünk. Hirtelen nagyra értékeljük Isten toleranciáját. Akkor hirtelen mi is jobbnak tartjuk, hogy várjunk csak az aratásig… Annyi minden történhet időközben! A szolgák türelmetlensége annyiban is abszurd, hogy édes mindegy, hogy a büntetés, amit itt eléggé drámaian mint elégetést ír le a szerző, most vagy később éri utol a vétkest. Az igazi tét, hogy örök időkre szól. Ezért is: csak az számít, hogy elkerüljük a büntetést, hogy aratáskor ne kerüljünk szórólapátra, hanem a magtárba!

Kiss Ulrich SJ/M

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

1. A zelóták ügybuzgósága, mint a példabeszéd történelmi háttere
A konkolyról és búzáról szóló példabeszéd egy mindennapos mezőgazdasági tapasztalatot ír le, nevezetesen azt, hogy a konkoly annyira hasonlít a búzamaghoz, hogy a vetés szárba szökkenéséig még a gyakorlott szem is alig tudja megkülönböztetni azokat egymástól. A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy amint a konkoly és a búza – a rossz és a jó – összekeveredik egészen az aratásig, úgy az erkölcsi rossz, a bűn is végig kíséri az egész emberi történelmet, egészen a végítéletig. Ezen túlmenően azonban a parabolának van egy véresen komoly történelmi háttere is.
Jézus korában volt egy zsidó népcsoport, akik úgy gondolták, hogy a Messiás mielőbbi eljövetelét siettetni lehet. Ennek érdekében a gonoszság megtestesülésének tartott rómaiak kitakarodását minden eszközzel elő akarták segíteni, beleértve az erőszakot is.
Úgy gondolták, hogy Isten dicsőségét erőszakkal is meg lehet valósítani, s ezért a legméltóbb emberi magatartás az ügybuzgóság. Innen kapták a nevüket is, mert zelóta buzgót, ügybuzgót jelent. A zelóták partizánharcot vívtak a kisebb római egységek ellen, orvul gyilkoltak (Act 23,13-15), állandóan nyugtalanították az ellenfelet. A zelóta mozgalom volt az, amely végül szinte az egész nemzetet belesodorta a rómaiak elleni nyílt harcba, s amely 70-ben Jeruzsálem lerombolásával és sok ezer zsidó pusztulásával végződött. Valószínű, hogy Jézus tanítványai között is voltak olyanok, akik korábban ehhez a mozgalomhoz tartoztak. Bár a bibliai szövegek kifejezetten nem emlegetik a mozgalmat, Jézus tanítása – nevezetesen a konkolyról és a búzáról szóló példabeszéd – több olyan kijelentést tartalmaz, amely a zelóták nézetei ellen irányul. Vagyis Jézus nem értett egyet az erőszakos módszerekkel. Ezt az ellenérzését fejti ki a most hallott példabeszéddel.
Egy ember jó magot vetett a földbe, de az éj leple alatt gonosz ellensége konkolyt szórt a búza közé. A gazda szolgái – a zelótákhoz hasonló ügybuzgósággal – felajánlják, hogy kiirtják a konkolyt, azaz kiirtják a rosszat a jó közül. Valljuk meg őszintén, hasonló szándék manapság is felfedezhető a magukat jónak tartó emberek között, ti., hogy irtsuk ki a rosszat, ha kell, erőszakkal. Éppen ezért a példabeszéd egy örökzöld témát érint:
2. A rossz problémáját! Sokszor lehet hallani keresztények szájából is a kérdést: Isten miért engedi meg a rosszat? A példabeszéd is ezt a kérdést sugallja: Miért mondja a gazda – a szolgák teljesen ésszerű ajánlatára –, hogy hagyják csak a konkolyt, a rosszat, egészen az aratásig? A gazdát és az általa megszemélyesített Istent mi indítja erre az elképesztő nyugalomra, szinte majdnem azt mondhatjuk – közömbösségre?
Két dolog! Először is az, hogy lesz aratás, lesz végső igazságtétel, azaz végső ítélet. Isten uralma akkor fog egész súlyában megmutatkozni. De ez az Isten uralma nem az én emberi erőfeszítésemnek következménye, Isten uralmát nem nekem kell kiharcolnom, esetleg erőszakkal.
A másik szempont Jézus erőszakmentessége. Jézus helytelenítette a zelóták erőszakosságát, de ellenez minden erőszakot. Azért ellenez minden erőszakot, mert az erőszak korlátoz. A gazda megtiltja szolgáinak, hogy a konkoly növekedését korlátozzák. Jézus szabadságpárti, mindenkinek szabad növekedést biztosít. A példabeszédben nem arra kell azonban koncentrálni, hogy – micsoda abszurdum! – szabad növekedést enged a rossznak, a konkolynak. Inkább azt kell észrevenni, hogy a jónak is szabad növekedést biztosít. Isten nyilvánvalóan nem akarja a rosszat, csak eltűri. De miért tűri el? Mert csak így válik az ember erkölcsi lénnyé!
Csak akkor van értéke a hűségnek, ha lehetnénk hűtlenek is. Csak akkor van értéke a becsületnek, ha lehetnénk becstelenek is. Csak akkor van súlya az emberiességnek, ha lehetnénk embertelenek is.
A példabeszéd tehát szabad növekedést biztosít jónak, rossznak egyaránt. Ugyanakkor felszólít arra, hogy a mi feladatunk a jóban való növekedés, és nem a gonosz kiirtása a világból. Jézus a történelem gyakorlatától eltérő megoldást kínál a rossz elleni küzdelemben. A történelemben az emberiség számtalanszor az erőszak módszerét választotta a rossz ellen. Nem mintha nem lenne hozzá joga! Jézus azonban nem tör-zúz, hanem vár. Nem arra, hogy vajon mi lesz a rosszból, hanem inkább arra, hogy mi lesz a jóból. Vajon növekszik a jó is, vagy behódol a rossznak?
Manapság sokan hangoztatják, hogy hatalmi eszközökkel kell gátat vetni a korrupciónak, gyilkosságoknak és más bűnöknek. Bizonyára erre is szükség van. De erkölcsi nagyságokra is szükség lenne. Mert ezekben hiány van. És a hatalom nem pótolja az erkölcsi nagyságot! Czakó Gábor író idézi egyik könyvében Muzslay István jezsuita prédikációját, aki azt mondta: „Ha mi nem változunk, akkor minden marad a régiben, s a rendszerváltozás mindössze annyit fog jelenteni, mintha egy szemétdombot átlapátolnánk az udvar egyik sarkából a másikba. Mit tehetünk Magyarország fölemeléséért? Javuljunk meg!” Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok