|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Bölcs és értelmes szívet adok neked Olvasmány a Királyok első könyvéből / 1Kir 3,5.7-12 Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: ,,Kérj, amit akarsz, s megadom neked.'' Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?'' Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: ,,Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Zsoltár / Zs 118,57-139 Mondom, Uram: Az az osztályrészem, hogy teljesítsem törvényedet. Teljes szívemből könyörgök előtted, irgalmazz nekem, amint megígérted. Megfontolom útjaimat, és lábamat parancsolataid felé irányítom. Kész vagyok és nem vonakodom, hogy rendeleteidet megtartsam. Gonoszok kötelékei vesznek körül engem, de törvényeidről nem feledkezem meg. Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért. Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják rendeleteidet. Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel, igazságaidra taníts meg engem. Jót tettél, Uram, szolgádnak, amint megmondtad. Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Érje szégyen a kevélyeket, mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem, én azonban elmélkedem rendeleteiden. Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és parancsolataidat ismerik. Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek. Lelkem epedve várja segítségedet, erősen bízom igédben. Szemem epedve várja igédet, kérdem: ,,Mikor vigasztalsz meg engem?'' Olyan vagyok, mint tömlő a füstben, de nem feledkezem meg törvényeidről. Meddig kell még várnia szolgádnak? Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett? Vermet ásnak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek. Minden parancsod igazság; Csalárdul üldöznek: segíts meg engem! Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek, de én nem hagytam el rendeleteidet. Adj irgalmad szerint életet nekem, hogy szád parancsolatait megőrizzem. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet. Rendelésed szerint áll fenn máig, mert neked szolgál minden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom. Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek, de én törvényedre figyelek. Látom, hogy minden tökéletesség véges, de a te parancsolatod bizony megmarad. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal, mert mindenkor velem van. Minden oktatómnál értelmesebb lettem, mert törvényedről elmélkedem. Az öregeknél értelmesebb lettem, mert rendeleteidet megfogadtam. Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Rendeleteidtől nem térek el, mert te szabsz törvényt nekem. Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz. Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját. A te igéd lámpás a lábamnak, s ösvényeimnek fényesség. Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. Teljes megalázás ért engem, Uram, kelts életre, amint megígérted. Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban, és végzéseidre taníts meg engem. Életem kezemben hordom szüntelen, de törvényedet el nem felejtem. A bűnösök tőrt vetnek nekem, de rendeleteidtől el nem tévelyedtem. Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét. Törvényeid megtartására hajlítom szívemet mindig és mindörökké. Gyűlölöm az istenteleneket, és szeretem törvényedet. Oltalmam és pajzsom te vagy, erősen bízom ígéretedben. Távozzatok tőlem, gonoszok, mert Istenem parancsait kutatom! Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben! Segíts meg, hogy megszabaduljak, és mindig törvényeden elmélkedjem! Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek, mert szándékaik gonoszak. Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét, azért szeretem parancsolataidat. Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem, félek ítéleteidtől. Igazat és helyeset cselekszem, ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem! Vállalj kezességet szolgád javára, hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek. Szemem epedve várja üdvösségedet, és igazságos igédet. Bánj szolgáddal irgalmad szerint, és törvényeidre taníts meg engem! Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem, hogy parancsolataidat megismerjem. Uram, itt az ideje a cselekvésnek, mert megszegik törvényedet! Azért szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban. Azért követem minden parancsolatodat, és minden hamis utat gyűlölök. Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket. Igéid megértése világosságot ad, és értelmesekké teszi az együgyűeket. Lélegzetvételre nyitom a szám, parancsaid után kívánkozom. Fordulj felém és könyörülj rajtam, miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik. Irányítsd lépteimet igéid szerint, hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam. Ments meg engem az emberek erőszakosságaitól, hogy rendeleteidet megtartsam. Derítsd fel szolgád fölött arcodat, ismertesd meg velem rendelkezéseidet! Szemem patakokban ontja a könnyet, mert törvényedet nem tartják meg. Igazságos vagy, uram, és ítéleted igaz! Parancsolataidat igazságodban rendelted el, és nagyon nagy hűségedben. Buzgóságom elsorvaszt engem, mert ellenségeim elfeledik igéidet. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 8,28-30 Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 13,44-52 Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt. Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?'' Azt felelték neki: ,,Igen.'' Ő pedig azt mondta nekik: ,,Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A földbe rejtett kincs és a drágakő Archimedes, görög matematikus, a szirakúzai fürdőben fedezte fel a hidrosztatika alaptörvényét, a folyadékba merülő testre gyakorolt fölhajtó erőt. A megtalálás örömében végigfutott a város főutcáján, és boldogan kiáltozta: „heuréka!”, „Megtaláltam!” A mai evangéliumban szereplő napszámost és kereskedőt is hasonló öröm árasztja el. Ujjongva mondják: megtaláltuk életünk nagy lehetőségét, a kincset, illetve a drágagyöngyöt. A keresztény hívőt ugyanez a boldog tudat árasztja el, ha ráébred „Isten Országának” birtoklására. Az évközi 17. vasárnap miseszövegei örömre akarnak hangolni. Isten Országának nem a terhét hangsúlyozzák, hanem mindent felülmúló értékét. Isten országának mindent felülmúló értéke van Jézus példabeszédében bemutat két bölcs embert. A szegény napszámos szerszáma ásás közben kincses ládát fordít ki a földből. A törvény értelmében a talált kincs azé, akinek a földjéből előkerült. Ezért visszatemeti a ládát. Majd eladja mindenét, megveszi a földet, és így jogosan megszerzi a kincset. A gazdag kereskedő üzletelés közben igazgyöngyöt talál. Ere eladja a rakomány áruját, és megveszi azt az egy drágakövet. Így egymás mellett mintha azt hirdetné: minden emberre érvényes mondanivalót képvisel. Amikor mi ezt a szót halljuk, „ország”, zászlókra, lobogóra, címerre gondolunk. Földterületet képzelünk el, amelynek határai vannak, domborzata, éghajlata, növény- és állatvilága. Érzelmek is kapcsolódnak hozzá a Radnóti vers szellemében: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám.” Jézus sohasem egy földrajzilag körülhatárolt területet értett alatta. Szerinte ott van jelen, ahol isten uralmát elfogadják. Vagyis az istenszerető lelkekben. Érthető a földi egyházra, az örök boldogságra, vagy akár a Krisztus-követésre általában. Aki erre rátalál, a legnagyobb érték birtokába kerül. Nem szabad elvéteni a váratlan lehetőséget A példabeszéd szereplői váratlanul bukkannak a kincsre. Bölcsességük abban nyilvánul meg, hogy nem szalasztják el a váratlan lehetőséget. Nem vétik el az egyszer adódó alkalmat. Sokan a lelki kincsekre: a hitre, a vallásosságra, az egyházra váratlanul találnak rá. Egyszerre ott áll előttük a lehetőség az Istennel való kapcsolat fölvételére, a Krisztussal való találkozás lehetőségére. Rábukkannak a kincsre. Nagy a felelősségük, hogy ha rátalálnak, szerezzék is meg. Mert nem biztos, hogy ha most elszalasztják a lehetőséget, lesz-e alkalmuk újból rátalálni. Fiatal szülök a baba kocsikáztatása közben szinte belebotlanak a templomirodába. Mivel mindketten ateisták, a pap felkínálja nekik, hogy kiscsoportos beszélgetéssorozatban tiszta forrásokból bemutatja az istenhitet, felkészíti felnőtt módon a szentségekre a szülőket, utána megkereszteli a gyermeket, és később is segítségükre lesz a gyerek további vallási nevelésében. Kórházban fekvő súlyos beteg ágyánál a lelki gondozó felkínálja, küld egy papot, aki lelkileg, megnyugtatná. Vallásos hölgy lelki tanácstalanatlanságban levő barátnőjének befizet zarándoklatra, lelki gyakorlatra. Iskoláskorú gyermeket hív pajtása hittanra, ministrálásra. Akik rátalálnak Isten országára, de eltemetik gondjaik, terveik, álmaik alá, nem biztos, hogy kapnak új lehetőséget az elvétett alkalom korrigálására. Halogatás nélkül cselekedni kell! A napszámos és a kereskedő nem állt megkövülten a kincs mellett. Nem fogtak hozzá sóvárogva számlálgatni az értéket, nem veszítették el a fejüket. Ehelyett megfontoltan, értelmesen és főként azonnal cselekedni kezdtek. Azon nyomban. Aznap! Bárcsak mi sem felejtenénk el az igazságot: „Az ördög legcélravezetőbb kísértése: a majd holnap!” A patópálos „ej, ráérünk arra még” sugalmazása. Isten ügyében legyünk serények. Nem holnap! A zsoltáros erre figyelmeztet: Ha ma meghalljátok az Úr szavát, meg ne keményítsétek szíveteket!” Érte minden áldozatot szívesen kell vállalni A szántóvető eladta mindenét. Még a födelet is feje fölül. A kereskedő is összes áruját eladta. Tehát neki is mindentől meg kellett válnia. Sem nem olcsóbb, sem nem drágább az a gyöngy, mint a mindene. Ilyen csak a mesében szokott előfordulni. Meg ez történik az istennel való kapcsolatunkban is. Akárki akad is rá Isten Országára, megveheti, csak éppen mindenét oda kell adnia érte. Mit jelent az, hogy mindent odaadni érte? Mindenét sokféleképp adhatja az ember. Az is mindenét adja, aki lemond a családalapításról Isten Országáért (szerzetesek, papok, apácák). De az is, aki gyermekeiért él, meg házastársáért. Az is, aki eladja autóját, nyaralóját, de az is, aki kocsijával elintézi ismerőseinek ügyes-bajos dolgait, vagy aki sokgyermekes családoknak kulcsot ad üresen álló hétvégi házához. Öröm áradjon el megszerzése fölött Örül a napszámos és örül a kereskedő is, mert mindketten nyélbe ütötték életük nagy üzletét. A sportoló sem sajnálkozik a fáradságos edzések miatt, mert a sikerért dolgozik. A hadvezér sem félti a bőrét, mert a győzelemért küzd. Éppígy a keresztény sem tartja magát áldozatnak, ha Isten Országáért bármiről is le kell mondania, mert a legnagyobb értéket szerezte meg helyette. El ne vétsem a lelki kincsek megszerzésének lehetőségét. Nem biztos, hogy nem ez volt az utolsó esélyem. Ne halogassam vallási kötelességeimet. Isten Országáért legyek kész mindenről lemondani, ha akadályoz. Örömmel vállaljam keresztény kötelességeimet, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti.” Akkor a bölcsek és boldogok közt lesz helyem már itt a földön, és elnyerem az örök életben is. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
A földbe rejtett kincs, amelyet egy
ember megtalált Mt 13, 44-46 Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. Aki keres, talál – mondja igen találón a magyar közmondás. A kereskedő hivatása, hogy jó árut keressen, hogy legjobb ügyfeleinek többet nyújtson minden vetélytársánál. Teljesen érthető, hogy megragadja az alkalmat, hogy valamennyin túltéve egyedülálló helyzetbe jusson: a mesebeli igazgyöngyöt csak nála lehet megvásárolni. Ugyanis, mivel kereskedőről van szó, nyilvánvaló, hogy busás haszonnal ad túl majd rajta, akár egy árverésen, amely emlékezetes marad a szakmában és azon túl, akár megkeresve az egyetlen lehetséges vevőt. Fordítsuk le mindezt a lelki életre! A kereskedő a teológus, a hivatásos Istenkereső. Nem magának keres, másoknak. Azoknak, aki nem képesek, szakértelem vagy hálózati tőke híján maguk keresni. Öröme abban rejlik, hogy bár csak rövid ideig birtokolhatta a kincset, az minden időkre nevéhez fűződik, és paradox módon nem vesz el számára, amikor túlad rajta. Sőt: nagy haszonra tesz szert. Ezt naponta tapasztalom: minél több a „vevőm”, minél jobban apad a készletem, annál gazdagabb vagyok. Nem mindenki igazodik azonban el a „piacon”. Nem mindenki néz be elég gyakran a „boltba”. Nekik semmi esélyük sincs a lelki kincsekhez? Az első történet épp azt bizonyítja: van! Csupán: a kincs rejtett. Ki tudja, milyen régen rejtőzik már? Kétezer éves örökségünk sok-sok rejtett kincset mondhat magáénak. A történetben még arról sincs szó, hogy a szerencsés megtaláló kincskereső lett volna. Úgy tűnik, szinte véletlenül talált rá, napi munkája közben, szántva, vetve. Csupán elég mélyre kellett ásnia. A kérdés csupán az, hogy amikor teljesen valószínűtlenül rátalálunk a mi kincsünkre, felismerjük-e, mi a teendő? A történet hőse felismerte. A földet, amelyet addig csak bérelt, megvásárolta. Magáévá tette. De ehhez fel kellett hagynia addigi életével. Jó vásár volt! Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. Mindennapos
lemondásaink az élet szerves részét képezik. Az érettségire vagy
felvételire készülő diák lemond egy időre a szórakozásról. A házépítésbe fogó
fiatal házaspár lemond a külföldi nyaralásról. A beteg orvosi tanácsra lemond
káros szenvedélyéről. Hosszú lenne felsorolni, hogy a gyermeket nevelő szülők
mi mindenről mondanak le. A lemondások átszövik életünket. Nem azért mondunk
le a szórakozásról, nyaralásról, szenvedélyről, mert az rossz, hanem egy
magasabbrendű érték előnyben részesítése miatt mondunk le. Magasabbrendű érték
lehet az érettségi, a családi ház vagy az egészség, amiért érdemes lemondani
más értékekről. Jézus a mai példabeszédekben arról szól, hogy 2. a legmagasabbrendű érték az Isten országa, mely minden lemondást megér. A földbe rejtett kincs nem volt ritka Jézus szülőföldjén. A gyakori háborúk idején az emberek elásták kincseiket, abban a reményben, hogy majd a vész elmúltával kiássák azt. Aki nem élte meg a vész elmúltát, annak kincse a földben maradt és előfordult, hogy más találta meg. A dolog erkölcsi oldalával nem foglalkozik a példabeszéd, viszont érzékelteti azt az örömet, melyet a megtaláló érez: eladja mindenét, csakhogy övé legyen az a kincset rejtő föld. Így övé lesz a kincs is. Hasonlóképpen az Isten országa olyan értéket jelent, mely a mindenről való lemondást is megéri. Aki ezt megteszi, nagy örömben lesz része. A gyöngykereskedőről szóló példázatban az Isten országáért való lemondásról van szó, de az inkább azt hangsúlyozza, hogy az Isten országát keresni kell és nem szerencsés véletlen folytán fogunk oda bejutni. Jézus szerint lemondás nélkül nem lehet az Isten országába jutni. Szabó Ferenc SJ Intelem című versében ezt így fogalmazza meg: „Nem juthatsz el a lét szívéhez // ha nem tudsz lemondani – nem // nem adok-adsz egyezség ez // halált kíván minden szerelem!” Az Isten országáért való lemondás indítéka nem az adás-vétel kölcsönössége kell, hogy legyen, hanem a szeretet – vagy ahogy a papköltő mondja: a szerelem – nagy kalandja. „Halált kíván minden szerelem!” – aki szeret az meghal a maga számára, hogy teljesen a másiknak éljen. Ez igaz Istenre is, elsősorban őrá igaz. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). Isten Fia úgy szerette a világot, hogy meghalt érte, mert „halált kíván minden szerelem”. Ha mi emberek szeretjük Istent, akkor mi is lemondunk bizonyos dolgokról, lemondunk bizonyos fokig önmagunkról, mert halált kíván minden szerelem. Miről kell lemondani? Szent János szerint „a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről, mert ezek nem az Atyától vannak, hanem a világtól” (1Jn 2,16). 3. Megéri lemondani? – kérdezik ma sokan. Az érettségi érdekében megéri lemondani a szórakozásról; a családi ház érdekében megéri lemondani a külföldi nyaralásról; az egészség érdekében megéri lemondani ínyenc falatokról. Ezt mindenki belátja, mivel látható eredményről van szó. De az Isten országáért lemondani bármiről: ez sokak szemében esztelenségnek tűnik. Lemondás helyett élvezik az életet, nem is gondolva az örök életre. Miközben felépítik evilági életüket, tönkreteszik örök életüket. Közben „fennen dicsérik tönkrejutásuknak saját maguk által kitalált s szabadalmazott módját.” (Prohászka) Megéri lemondani bármiről az Isten országáért? – kérdezzük mi is. A példabeszédben Jézus válasza: igen! Mi hiszünk neki, aki az Atyától jött és értünk való szeretetében a halált is vállalta. Elhisszük neki azt, hogy ebben a világban „minden semmi Hozzá viszonyítva”. (Szabó Ferenc SJ). Ámen. Verőcei Gábor /MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |