L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Évközi 18. vasárnap / A év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2008   2005   2002
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám, vegyetek és egyetek!
 
Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 55,1-3
Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet! Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat. Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján.
 
Zsoltár / Zs 144
Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.
 
Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 8,35.37-39
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard? De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
 
Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 14,13-21
Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: ,,Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.'' Jézus azonban azt mondta nekik: ,,Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.'' Azok ezt felelték neki: ,,Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.'' Azt mondta nekik: ,,Hozzátok ide azokat.'' Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2008
 
A csodás kenyérszaporítás üzenete
A csodás kenyérszaporítás eseményét különbözőképpen képzelik el az emberek. Az óvodás fantáziájában meseszerűen játszódik le a jelenet. Az öt árpakenyér Jézus áldására nőni kezd, és a kenyérhegyből boldogan osztogatnak az apostolok. A kamaszok cinikusan összekacsintanak, mert a természeti törvényekkel nem tartják összeegyeztethetőnek. Racionalista kritikusok tagadják történelmi hűségét és pusztán az Istennel való vendégbarátság szimbólumát látják benne.
Mi most a szem- és fültanúnak a beszámolójára figyeljünk. Máté azokat a mozzanatokat emeli ki az eseményből, amelyek örömhírt – evangéliumot hordoznak minden kor hívő embere számára. A liturgia is az évközi 18. vasárnapon ezekből fogalmazza meg üzenetét korunk számára.

Az evangélium örömhírei

„Jézus fölvezette a tömeget a hegyre, és ott leülve tanította őket.”
A Mester elsősorban a tömeg lelki éhségét veszi észre. Reménytelen céltalanságukat, belső ürességüket. Mert ez borzasztóbb a testi éhségnél. Hugó Gryn zsidó rabbi a haláltáborban magyarázza unokájának: „Láttunk már embereket, akik 3 hétig evés nélkül kibírták. Megtörtént, hogy 3 napig nem kaptunk vizet. De az ember remény nélkül 3 percig sem élhet.” Valóban, a lelki éhség jobban kínozza az embert, mint a testi.
Az igazságkereső emberek látása megindítja a Mestert. Nem elhúzódik tőlük, nem veti szemükre ürességüket, nem kihasználja, vagy lekezeli őket, hanem be akarja tölteni szellemi ürességüket. Ezért tanítja egy álló napon keresztül őket, reggeltől naplementéig prédikál nekik. Hallgatói meg olyan szomjas lélekkel figyelik szavait, hogy még az étkezésről is elfeledkeznek.
A mai embert nem ugyanez a szellemi éhség kínozza? Izgatják a világ titkai, még inkább a saját életének nagy miértjei. A Tolcsvay testvérek „Magyar mise” c. modern zenei kompozíciójában sűrítve találjuk az egzisztenciális kérdésfeltevések tömkelegét:
Nem tudja senki, hogy mit kellene tennem,
Nem mondja senki, hogy miben kéne hinnem,
Nem kérdi senki, hogy a messzeségben mit látok,
Nem hallja senki, ha segítségért kiáltok,
Nem figyel rám senki, ha elmondom a vágyaim,
Nem segít senki, hogy megoldjam a gondjaim!

Amikor nem jön válasz sehonnét, Isten elé borul:
Egyedül vagyok, állj mellém, légy velem, segíts nekem. Ó jaj, nincs kenyerem!

A mai embert is Jézus tudja csak kielégíteni szellemi táplálékkal.
Az Úr pedig ma is apostoli közvetítőket keres. Akiknek megtöri a szellemi kenyeret, ők pedig tovább osztják a tömegnek az igazság kenyerét. Az Úrnak szüksége van ránk kortársaink lelki éhségének csillapítására.
„Nincs mit enniük.”
Jézus látja a tömeg testi igényét is. Ezért tápláló kenyérrel megvendégeli őket. Mintha csak a pusztai Kísértővel folytatott vitáját egészítené ki itt. Akkor azt mondta: „Nem csak kenyérrel él az ember.” Most meg mintha hozzáfűzné: „Nem csak igével él az ember, hanem kenyérrel is!” És csillapítja a testi éhséget is.
Hitetlen kritikusok szeretnék Jézust égre néző fantasztának beállítani, akinek kezéből kihullanak az evilági élet gondjai. A csodás kenyérszaporítás frappáns cáfolata ennek.
Persze a szociális kérdést nem akarja folyamatos csodával megoldani helyettünk. Szüksége van emberekre, akiknek munkája révén elegendő kenyér kerül minden család asztalára. Az emberek testi éhségének csillapításában Isten munkatársai a mezőgazdaságban dolgozók tömegei, az élelmiszeripar alkalmazottai, az áruszállítás dolgozói, sőt minden háziasszony. Legyenek tudatában hivatásuk fontosságának és az apostolok örömével kínálják fel közreműködésüket a kenyérszaporító Jézusnak.

„Telepítsétek le a népet!”
A pusztában a letelepítés azt jelentette, hogy Jézus asztalközösségbe, vendégségbe hívja övéit. A tanítványok boldogan adták tudtára a jelenlévőknek, hogy valamennyien meg vannak hívva egy étkezéssel egybekötött ünnepre.
Ezt az apostoli meghívást adják tovább ma a papok minden szentmisében: mindenki hivatalos az Úr terített asztalához. A Mester hív a bankettre.
Bárcsak elfogadnák valamennyien a felszólítást: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.”

„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?”
Mit érezhetett az ötezer éhes száj és az öt árpakenyér láttán a magával tehetetlen apostolgárda? Milyen megoldhatatlannak tűnt a fantasztikus kaland, amelybe az Úr belekényszerítette őket. Menniük kell a várakozó tömeghez, vinni azt. Amit Jézustól kaptak, és ajándékozni, osztani, adni. Nem szabad megrettenniük a nevetséges aránytalanságtól. Ők csak teljesítsék a megbízatást, a többi a Mester dolga. Jézus fel akarja kelteni a tanítványok lelkében az annyira fontos erényt: a bizalmat.
De sokszor érezzük mi is aránytalannak eszközeinket a missziós munka láttán! De hát mit féltek kicsinyhitűek? Jézus váltja meg a világot, nem ti! Az intézőtől csak azt kívánják, hogy hűséges legyen.

Amikor Jézus meghívta a tömeget, először nem a kereszthordozásról beszélt nekik, hanem megvendégelte őket. Bankettot rendezett a pusztában számukra. Hogy követői érezzék, itt egy örömhírről van szó. Krisztus mai tanítványait is az öröm érzésének kell eltöltenie. A Mester ránk bízta az örömhírt, kezünkbe adta az evangélium jóízű kenyerét, és rajtunk keresztül küldi a várakozó éhes tömegnek. Ne féljünk, ha túl nagy a tömeg, sem ha túl kevés, mit a kezünkben tartunk. A mi feladatunk, hogy adjunk. A többi Krisztus dolga! Kínáljuk fel szolgálatunkat az Úrnak, hogy a mai igazságra éhes és örömre szomjas várakozó tömeget töltse be a mi közreműködésünk révén.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2005
 
Mindannyian ettek és jól is laktak Mt 14,13-21
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utánaindultak. Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak! Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni! Ők azt felelték: Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk. Mire ő ezt mondta: Hozzátok ide! Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
E történet igen sokat mond arról, hogyan viszonyul Jézus az egyénhez, a közösséghez és a tömeghez. Az emberi lét és az e létet alkotó kommunikáció három mozzanata itt egymásra épül, és egymást kölcsönösen megvilágítja. Kiinduló pont a mély és nagyon személyes kapcsolat két ember között: a barátság. A Keresztelő nem csak rokona és előfutára volt, hanem barátja is. Csak Lázár esetében jegyezte fel a krónika, mennyire megrendítette annak halála. Érdemes minden más szempontból is párhuzamot vonni a két esemény között! Jézus nem aktivizmusba kezd, - mint kortársaink többsége – hanem a csendet keresi. Csak a csendben nyernek értelmet a valóban embert próbáló események. Csak a csendben érthető meg, hogy mi az értelme a látszólag értelmetlennek: a barát elvesztésének. Csak a csendben lesz világos, hogyan fonódik össze sorsunk a másikéval. Hisz János halála megelőlegezi Jézusét. S a csenden túl: van, amikor a magány az egyetlen válaszadó.
A közember azonban nem sokáig lehet magányos. Jézust is utoléri a tömeg. Jézus azonban nem méltatlankodik, nem elutasító a tömeggel szemben – ami, ugye divat már a XX. század eleje óta, „jobb” körökben – hanem szereti. Szereti és gyógyítja. A gyógyítás ebben az esetben a sikeres kommunikáció netovábbja. Átalakít, megment, ajándék. Minderre azonban a kis közösséget is meg kell tanítania, melynek ő a lelke és a vezetője. Tanítványai ugyanis elküldenék a tömeget: vége a fogadóórának! Jézus válasza ugyancsak meglepő. Nem csak arra inti őket, hogy ne küldjék el a tömeget, hanem arra is, hogy „ti adjatok enni” nekik. Az újfajta közösség, melyet Jézus alapít, az Egyház, felelős a tömegért. És az eszközök szegénysége sem riasztja el a Mestert! Annyi elég, amennyi van, hogy megvalósítsuk a szolidaritás közösségét! Ellentéte ez a kommunisztikus törekvéseknek, amely azt vallja, előbb meg kell változtatnia társadalmat, aztán majd, egyszer… de ezt ismerjük. Krisztus nem fényes jövőt, hanem testvéri jelent ajánl. Most. S nem mennyei kenyeret küld, mint egykor Atyja a pusztában, hanem a meglevőt, a közösség birtokában levőt osztatja szét, s lám, mindannyian ettek és jól is laktak. Ez ma is így van, azaz így lehetne. S persze, ma már a gyerekek és a nők is számítanak. Lehet, hogy ma már csak ők értik meg a szolidaritás csodáját.
Kiss Ulrich SJ
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2002 -
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP