|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! Olvasmány a Királyok első könyvéből / 1Kir 19,9a.11-13a Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: ,,Mit művelsz itt, Illés?'' Azt mondta erre neki: ,,Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,'' s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr -- s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr -- s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr -- s a tűz után enyhe szellő susogása. Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: ,,Mit művelsz itt, Illés?'' Zsoltár / Zs 84 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 9,1-5 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 14,22-33 Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!'', és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!'' Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.'' Ő azt mondta: ,,Gyere!'' Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!'' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?'' Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
Húsz évszázad viharában
Ijjas Antal egyháztörténeti könyvének ezt a
címet adta: „Húsz évszázad viharában”. Valóban, az Egyház története nem más,
mint üldözések történetének két évezrede. És valószínűleg a harmadik
évezredben sem fognak hiányozni történelemkönyveinkben a „fényes lapok”
mellett a „véres napok”. Arra nincs Jézustól ígéretünk, hogy a viharok
elkerülik az Egyház hajóját. Csak arra, hogy nem fogják elsüllyeszteni. Amikor
Máté a vihar jelenetet evangéliumában megfogalmazta, akkor már „Péter hajóján”
az Egyházat értették, a hullámokon pedig a történelmi viharokat, az
egyházüldözéseket. A Szent Író fel akarta készíteni a keresztényeket az
üldözésekre. Egyúttal bátorítani próbálta a híveket: ne féljenek, Krisztus a
vihar felett is úr! Az Egyház nem fog hajótörést szenvedni. Ezt az alapeszmét
olvashatjuk ki az évközi 19. vasárnapi evangéliumból.
Az egyháztörténelem viharai Ijjas Antal többszáz oldalas egyháztörténelmét összefoglalva néhány mondatban, távirati stílusban érdemes feleleveníteni két évezred viharait. Alig kezdték meg az apostolok az evangélium hirdetését, a Főtanács letartóztatta őket. Két évvel Jézus mennybemenetele után István diakónusra rárohantak, kihurcolták a városon kívülre, és megkövezték. Rövidesen Saul vette kezébe a keresztényüldözés szervezését. „Sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, fogságba vetette őket, és halállal fenyegette az Úr tanítványait.” Kr. u. 64-ben az egész Római Birodalomban kitört az üldözés. A császárok 300 éven át tűzzel-vassal pusztították a keresztényeket. A történészek Diocletianus császár idejében egymillióra teszik a keresztény vértanúk számát. A népvándorlás korában Európa különböző országaiban a hittérítők százai áldozták életüket az evangéliumért. Japánból a XVI. században száműzték a papokat és hittérítőket. Koreában az 1800-as évek végén kitört nagy üldözésben 10 000 keresztényt gyilkoltak meg. A francia forradalom alatt ezrével süllyesztették el a papokkal és apácákkal megrakott csónakokat. A XX. században is több véres keresztényüldözés szántott végig: 1900-ban a kínai boxerlázadás, 1925-ben a mexikói üldözés, 1934-ben Spanyolországban, 1917-től kezdve pedig a vörös csillag festette pirosra a földgolyó egyhatodát. Igazat kell adnunk XI. Pius pápának: „Az Egyház legfőbb ismertetőjele, hogy valahol a földkerekségen mindig üldözik.” A viharok okai Felmerül bennünk a kérdés: vajon szükségszerű, hogy Krisztus híveit mindig üldözzék? Diplomáciával, ügyes taktikával nem kerülhetné el ezt az Egyház? A Mester szavai azt látszanak tanúsítani, hogy szükségszerű: „Nem lehet a szolga különb uránál. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.” A keresztény embernek tehát Mestere sorsában kell osztoznia. Másrészt a dolog természetéből is következik. Krisztus „jel volt, amelynek ellene mondtak.” A keresztény hívő is puszta létével kihívja maga ellen a világ ellenkezését. Mert hiszi, hogy a világ Istentől származik létében és fennmaradásában. Vallja, hogy az ember célja a földi életen túlra mutat. Hirdeti, hogy a világtörténelem kormánykerekénél az isten áll, s a világ urai is csak neki szolgálnak. Állítja, hogy Istennek joga van beleszólni az ember legszemélyesebb ügyeibe. Törvényeket hozhat, melyek kötelezik az embert. Péter apostollal kijelenti: ha e világ törvényei összeütközésbe kerülnek Isten parancsaival, akkor „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.” Az istentelen hatalom, amely önmagát az emberiség egyetlen tekintélyének tartja, szükségszerűen ellenkezésbe kerül az isteni tekintélyt hirdető kereszténységgel. S ebből feloldhatatlan konfliktus, üldözés támad. A keresztény ember sorsa tehát a vértanúság. A vértanúság azonban csak a szentképeken vonzó! A valóságban a mártírság motívumai: a megalázás, a nyögés, sárba tiprás. Az újpogányság módszere pedig: nem vértanút csinálni az eszmék harcosából, hanem becsületében tönkre tenni, tisztességét legázolni. Hogy az emberek csalódjanak benne, és bukásával sárba tipródjék az eszme is, amit képvisel. Teendőnk a viharban
Az evangéliumi jelenet arra is feleletet
ad, mi a teendőnk, ha viharba kerül az Egyház hajója, ha ellenszél fúj, és
merülni kezdenénk. Modern szóval élve először is:
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
Nem szabad bepánikolni! (Ezt a kifejezést egy 10 éves kisfiútól hallottam a hittanfeleletnél. Olyan telitalálatnak érzem, hogy átveszem.) Péter apostol pontosan ebbe a hibába esett a hullámok és a vihart láttán. Pedig lehetett volna már annyi tapasztalata, hogy ha Jézus vele van, hívja, akkor nem érheti végzetes baj. Feladatainkat a vihar ellenbére is teljesítenünk kell! Az apostolok, ha féltek is, azért az evezőket keményen markolták, a vitorlaköteleket forgatták, a kormánylapátot irányították, a vizet merítgették. Nekünk is helyt kell állnunk a vihar közepette. Az elmúlt évtizedek egyházüldözései közt is sok szép példát lehet felmutatni a hősi helytállásra. Bíznunk kell Jézus jelenlétében. El ne veszítsük az Úrba vetett reményünket. A Mester velünk van! Szólítgassuk, az imában kérjük: „Uram, ments meg, mert elveszünk!” Merjünk mérhetetlen bizalommal megindulni feléje. Nehogy szemünkre kelljen vetnie: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Legyünk tudatában annak is, hogy az Úr segítségével, egy idő után a szél eláll, csendesség lesz, és mi boldogan ismételhetjük: „Te valóban Isten Fia vagy!” Pontosan száz éve Messinában az egyházellenes helyi önkormányzat megállapította, hogy az egyik templom életveszélyes. Elrendelte lebontását. Erre azonban nem került sor, mert bekövetkezett az 1908-as borzalmas földrengés. Az egész város romokban hevert, az az egy templom sértetlen maradt. Így vagyunk az Egyházzal is. Minden korban hirdették, hogy eljön a vége, minden évszázadban meghúzták fölötte a lélekharangot, s azok pusztultak el, akik a harangot húzták. Az Egyház azonban él tovább. Mert Jézus van vele a viharok közepette. Krisztus ereje! Ez a mai evangélium tanúsága és a történelem bizonyítéka. Amint a vatikáni obeliszk hirdeti: Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! |
|||
|
|||
| HOMILIA 2005 Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában Mt 14, 22-23 Amikor a kenyérszaporítás után a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek! Erre Péter odaszólt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen! Ő azt mondta: Jöjj! Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: Ments meg, Uram! Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: Te kicsinyhitű, miért kételkedtél? Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: Te valóban az Isten Fia vagy! Szent Ignác a lelkigyakorlatokban felkészíti a gyakorlatozót, hogy a vigasz és a vigasztalanság váltakozását feldolgozza, és mindkettőt lelki javára fordítsa. Vigasz mindaz, ami közelebb visz Istenhez és embertársainkhoz, vigasztalanság mindaz, ami eltávolít. A fenti történet, mely folytatása a múlt hetinek, erre nagyszerű példa. Máté, aki pedig ott volt a bárkában, nem árulja el, milyen volt a hangulat, amikor bárkába szálltak. A történet alapján gyaníthatjuk, hogy eufóriában, örömittasan szálltak a bárkába. Jézus eközben a forráshoz tért: Atyjával imádkozott. A történetet felfoghatjuk persze úgyis, mint az imamódok narratív bemutatását: azaz nem száraz elméleti leírásból, hanem egy valós történetből tudjuk meg, mi az ima, hogyan is kell imádkozni. A történet a magányos együttléttel kezdődik, Jézus édes kettesben az Atyával: ez a tökéletes ima. A misztikusok imája. S a történet végén ott a második legtökéletesebb ima, a hívőé, aki leborulva imádja Istent. Csak a kezdő lepődik meg azon, hogy e két tökéletes fokozat között ott a kísértés: félelem, szorongás, kishitűség. Szent Ignác viszont arra tanít nagy pedagógusként, hogy ezekből a mozzanatokból, a vigasztalanság pillanataiból is erőt merítsünk. Jézus is ezt tette a tizenkettővel. Az ő tapasztalatuk és a lelkigyakorlatozóké itt összecseng. Félünk az „ellenszéltől” és segítségért kiáltunk. Még nem vagyunk birtokában a megkülönböztetés adományának: Jézust kísértetnek nézzük. Mihelyst felismerjük, a vigasz pillanataiban mindenre képesnek hisszük magunkat. Mint Péter, aki elindul a vízen. Aztán megdermedünk: lehetséges, hogy vízen járok? A kétely marcangolja szívünket. Újra segítségért kiáltunk, most már kétségbeesetten, esendőségünk tapasztalatában. S Jézus kinyújtja kezét. Mindig, ha valóban feléje fordulunk, és csak benne bízunk. S amikor megtapasztaljuk, hogy mennyire számíthatunk rá, a „szél is eláll” – lejárt az ellenszél ideje! S eljött az imádaté! Jó lenne a „szabadság” idején megszerezni ezt a tapasztalatot. A bárka készen áll! Kiss Ulrich SJ | |||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. Miért kell
tudatosítani, hogy Jézushoz tartozom? A június 30-án lejátszott labdarúgó VB-döntő végén egy meglepő jelenetet láthatott a világ. Az egyik brazil játékos levette mezének felső részét és így láthatóvá vált az alatta lévő fehér póló, melyen ez a felirat volt olvasható: Jézushoz tartozom. Megszoktuk, hogy a klubok futballistái a szponzoráló cégek reklámjait viselik a mezükön. Ez a brazil játékos most nem egy cég reklámhordozója volt, hanem – ha szabad ezt mondani – Jézus reklámhordozója. Ez a sajátos hitvallás szembesített minden hívőt azzal a kérdéssel: miért kell tudatosítani, hogy Jézushoz tartozom? 2. Azért, mert ellenszélben hajózunk, akárcsak Jézus tanítványai a Genezáreti-tavon (Mt 14,24). Máté evangélista Jézus vízen járásának leírásában nem véletlenül említi háromszor is az erős szelet (14,24.30.32). Az ellenszéllel az akkori római pogány eszmék és a zsidó vallás elutasítását ábrázolja az evangélista, melyek a kereszténység komoly akadályát jelenthették. Az ősegyház kicsiny közösségét – mint valami kis hajócskát – hányták-vetették a történelem viharai, ez volt a komoly ellenszél. Bizony az első keresztényekben felvetődhetett a kérdés: van jövőnk? Erre ad választ Jézus vízen járásának története. Jézus megjelenik a háborgó vízen, a tanítványok a hányatott csónakban – a hányatott egyházban! – félelmükben kiabálnak. De Jézus megnyugtatja őket: „Én vagyok, ne féljetek!” És ekkor Jézus beszáll a bárkába, Máté leírása szerint a szél nyomban elült. Vagyis Jézus jelenléte biztonságot ad, biztosítja az egyház jövőjét. 3. Péter alakjában magunkra ismerhetünk! Az erős széllel kapcsolatban figyelemreméltó Péter apostol alakja. Előbb Péter apostol Jézus biztatására a vízen jár, de amikor figyelmét Jézusról elterelve a veszélyes körülményekre – nevezetesen az erős ellenszélre – irányítja, akkor süllyedni kezd és kiáltozásba fog: Uram, ments meg! Mindaz, aki figyelmét az egyre súlyosbodó körülményekre, a hitellenes erőkre irányítja, elvesztheti a talajt (ez esetben a vizet) lába alól, elvesztheti lelki erejét. A Jézusba vetett hit és bizalom az, ami fenntart a felszínen. A Jézusba vetett bizalom nélkül az ember óhatatlanul süllyedni kezd. A természetfeletti cél hiányában az ember lesüllyed az evilágiság múlékonyságába. Az örök élet örömét felcseréli a földi élet pillanatnyi örömeivel. Ennek a céltévesztésnek ma nagy esélye van. Oka: ideálok nélküli materializmus, A mai társadalom egyetlen ideált ismer: a termelés és fogyasztás ördögi spirálját. Termeljünk többet, hogy többet fogyaszthassunk! A mai társadalom főistene a gazdaság. Ma sokan hisznek benne. Elhiszik, hogy a gazdaság egy ragyogó jövőt fog biztosítani. A materialista társadalom valójában unalmat és gépies tevékenységet gyárt, az állampolgárt új rabszolgaságba süllyeszti azzal, hogy megfosztja az örök élet dimenziójától. A gazdaság moloch-istensége képes megtéveszteni az embert és elvonni figyelmét Istenről. Képes olyan ellenszelet csapni, melytől bármely keresztény megriadhat és elbizonytalanodhat, Péter apostol alakjában így magunkra ismerhetünk. Péter azonban egy percig sem felejtette el, hogy Jézushoz tartozik, ezért tudott kiáltani: Uram, ments meg minket! (Mt 14,31) Emlékezzünk a brazil játékos hitvallására is, és tudatosítsuk egyre mélyebben, hogy én is Jézushoz tartozom. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |