|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 24. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 24. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett Olvasmány Sirák fia könyvéből / Sir 27,33 - 28,9 Harag és düh, utálatos mindkettő, csak a bűnös ember ragaszkodik hozzájuk. Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta, és megtartja az ő bűneit is. Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened, akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát. Ember ember ellen haragot tart, és Istennél keres gyógyulást? A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez, és mégis önnön bűneiért imádkozik? Haragot tart, holott csak ember, és bocsánatot kér Istentől? Ki könyörög majd az ő bűneiért? Gondolj a végső dolgokra, és szűnj meg gyűlölködni, a bomlásra és a halálra, s tarts ki parancsai mellett! Gondolj Isten félelmére, és ne tarts haragot társaddal, gondolj a Magasságbeli szövetségére, és nézd el társad tévedését! Zsoltár / Zs 102 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat! Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 14,7-9 Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 18,21-35 Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2008 - | |||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Légy türelmes
irántam Mt 18,21-35 Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte. Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus így felelt: Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tarozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije van, és így törlessze adósságot. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságot is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta, és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tatozol! Szolgatársa térde hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, amíg meg nem fizeti mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének. A napokban beinduló portálunkon, www.parbeszed.com egy fórum a XI. parancsolat címet viseli. Van olyan? – szokták kérdezni. Van bizony, a mai evangélium is erről szól! Szent Benedek regulájában közvetlenül a Tízparancsolat parafrázisa után illeszti be az aranyszabályt: „És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak”. Ha betartanánk, a közösség, az emberek élete gyökeresen megváltozna. Nagyon jól tudjuk ugyanis, mi nem jó nekünk! Mi fáj, mi bánt! Számon is tartjuk sebeinket, akár hetedíziglen is! Péter – úgy tűnik – ezen már túltette magát. Kész hétszer megbocsátani. Legyünk őszinték: ez nekünk nehezünkre esne. Jézusnak viszont ez sem elég: hatványozottan kell megbocsátanunk mindazoknak, akik nem tartják magukat a szabályhoz, és kétféle mércével mérnek: másokkal szemben kíméletlenek, magukkal szemben elvárják a legnagyobb tapintatot és kíméletet. Ilyen emberről szól a jézusi példabeszéd. Vajon hányan ismerünk magunkra? Egyszerű tesztet ajánlok! Írjuk össze valamennyi esetet, amikor megbántottak, kiskorunktól napjainkig. Ugye, összejön egy regényre való eset? Milyen rosszak is az emberek! Tartsunk egy nap szünetet, és ezúttal írjuk össze az eseteket, amikor mi bántottunk meg valakit, mi szóltunk meg bárkit… Alig akad valaki, akinél az újabb lista ne lenne lényegesen rövidebb, mint az előző. Mintha e téren feledékenyebbek lennénk! Könnyű azonban belátni, hogy matematikailag, sőt fizikailag képtelenség, hogy ne jusson minden megbántásra egy megbántó! Jó esélye van tehát annak, hogy mi is a fenti feledékeny szolga módjára cselekszünk. Nem kéne ezen változtatni? Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. „Ez már
mégiscsak sok! Mindennek van határa!” – szoktuk hallani a méltatlankodó
kijelentést leginkább akkor, amikor másodszor vagy harmadszor ér valakit
megbántás és igazságtalanság. Mindegyikünknek van ilyen tapasztalata, Péter
apostolnak is volt hasonló, azért kérdezte Jézustól, hogy hányszor kell
megbocsátani? Hol van a megbocsátás határa? Miután mi úgy tapasztaljuk, hogy a legtöbb ember a második vagy harmadik megbántásra már elveszti türelmét és felcsattan, Péter apostolt egyenesen a türelem bajnokának is tekinthetnénk, mert azt kérdezi Jézustól, hogy „talán hétszer kell megbocsátani?” (Mt 18,21). Péter apostol úgy érezhette, hogy a hétszeri megbocsátással már túllépett az ésszerűség határán. Annál meglepőbb Jézus válasza: „nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” A hetvenszer hétszer kifejezés hebraizmus, amely annyit jelent, mint határtalanul sokszor, azaz mindig meg kell bocsátani. Jézus szerint a megbocsátásnak nincs határa. Mielőtt Péter apostol, vagy akár mi azt mondanánk erre, hogy „ez már mégiscsak sok, mindennek van határa”, Jézus elmond egy példabeszédet (a királyról és két alattvalójáról), amellyel megjelöli a megbocsátás alapját: a szeretetet. 2. A megbocsátás alapja a szeretet és nem az igazságosság! Az első szolga – a mai értelemben vett miniszter – mesebeli összeggel tartozik a királynak, olyan összeggel (10 ezer talentummal), amely ma az államadóssággal vethető össze. Mivel nem tudja megadni, a király az akkori szokásoknak megfelelően el akarja adni miniszterét és családját rabszolgának. Erre föl a minisztere könyörgőre fogja a dolgot. Érdemes megjegyezni, hogy nem tart bűnbánatot, nem is bocsánatot kér, hanem haladékot. Nyilvánvaló, hogy ezt az összeget képtelen visszafizetni életében, de aki időt nyer, életet nyer – gondolhatja magában a ravaszdi miniszter. A király azonban meglepetésére nem az igazságot érvényesítette, hanem a szeretetet gyakorolta: elengedte egész tartozását. Megbocsátása határtalan – akárcsak Istené. A példabeszéd itt éles fordulatot kap. Ez a miniszter – akinek elengedték minden adósságát – nem engedi el a neki tartozó társ jelentéktelenebb adósságát, hanem börtönbe vetteti. Vagyis ő nem a szeretetet gyakorolta, hanem a törvényes igazságosságot érvényesítette. Ezért elnyerte büntetését a királytól: ő került az adósok börtönébe. A példabeszéd erkölcsi tanítása egyrészt az, hogy a puszta igazságosság adott esetben igazságtalansággá válik. Az igazságosságnak mindig együtt kell járni a szeretettel. Másrészt azt tanítja a példabeszéd, hogy a király – vagyis Isten – megbocsátásának azért nincs határa, mert megbocsátásának alapja a szeretet és nem a puszta igazságosság. 3. Nem emeli Jézus túl magasra a megbocsátás mércéjét? – kérdezhetnénk. De igen, mondják azok, akik csak emberi módon gondolkodnak és csak emberi erőre számítanak. De aki imádkozza a Miatyánkot – és abban a „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek” mondatot –, az már jézusi módon gondolkodik és a Szentlélek erejére is támaszkodik. A Szentlélek pedig képes ugyanazokat az érzéseket kelteni bennünk, melyek Jézusban megvoltak (vö. Fil 2,15). Jézus magasra – de nem elérhetetlenül magasra – emeli a megbocsátás mércéjét. Aki tökéletes akar lenni, mint a mennyei Atya (Mt 5,48), az mindig szívből – azaz szeretetből – akar megbocsátani (vö. Mt 18,35) és nem csak a puszta igazságosságból. Mivel a szeretetnek nincs határa, azért a megbocsátásnak sincs határa! Ámen. Verőcei Gábor /MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |