Liturgia-Aév.Évközi 25./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	A ti gondolataitok nem az én gondolataim Iz 55,6-9 Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt, amíg közel van! Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a bűnös ember! Térjen vissza az Úrhoz, aki megkönyörül rajta, és Istenünkhöz, mert ő nagylelkű a megbocsátásban! Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok -- mondja az Úr. -- Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Zs 144 Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké. Fil 1,20c-24.27a Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által. Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez számomra gyümölcsöző munkát jelent, és nem tudom, mit válasszak. A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lélekben vagytok, egyetértően együtt küzdötök az evangélium hitéért. Mt 20,1-16a Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: ,,Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.'' Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ,,Miért álltok itt egész nap tétlenül?'' Azt felelték neki: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.'' Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek el ti is a szőlőbe.'' Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ,,Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.'' Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.'' Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ,,Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?'' Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

Isten nagylelkű jósága és az ember irígysége

Naszreddin Hodzsához, az arab bölcshöz, elment egyszer három fiútestvér. Elébe tettek egy zsák diót, amelyet apjuktól örököltek és kérték, ossza el közöttük úgy, mintha maga az Isten osztaná. Erre a bölcs az egyik gyereknek adott egy szem diót, a másiknak egy marékkal, a harmadiknak a zsákban maradt többit. Amikor látta, hogy elégedetlenkedtek, azt mondta: „Jó! Akkor elosztom úgy, ahogy a szolgák osztanák.” Megszámolta a diókat és pontosan harmad részét adta mindegyiknek.

Az arab bölcs döntése nagyszerűen példázza Isten matematikáját. Isten nem a 10-es számrendszerben gondolkodik. Így a szolgák számolnak. Ő teljesen szabad ajándékainak szétosztásában. A jutalmazás nem szigorúan teljesítmény szerint történik nála, hanem ingyenes jóakarata szerint.

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd Istennek ezt a meghökkentő matematikáját példázza. Nem csoda, ha a munkások maguk is értetlenül állnak előtte. És az sem meglepő, ha első hallásra mi is elnémulunk és el kell fogadnunk az Úr kijelentését, amelyet az olvasmányban hallottunk: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok és az én utjaim nem a ti utjaitok.”

Az évközi 25. vasárnap evangéliumának hallatán ismernünk kell eredeti értelmét és mának szóló üzenetét.

I. A példabeszéd elsődleges értelme

Amikor a Mester ajkán először elhangzott, az a farizeusok ellen szólt. Jézus a farizeusok szűkkeblűségét, irigységét ostorozta, akik saját teljesítményeikben bíztak és Isten irgalmát irigyelték a vámosoktól és bűnösöktől. A mennyek országát a maguk számára akarták kisajátítani, mint kiérdemelt, megszolgált bért. Ami jár nekik. Másokat pedig kizártak volna belőle.

II. Mának szóló üzenete

Fordítsunk most a történeten 2000 évet. Máris Isten mai szőlőjében, a mai Egyházban élő hívők zúgolódására figyelhetünk. Tanulságok számunkra:

1. Ne zúgolódjunk a könnyítések miatt.
Az utolsó néhány évben az Egyház enyhítette a szigorú előírásokat. Egyszerűsítette a böjti fegyelmet, a parancsolt ünnepek jó részét a következő vasárnapra helyezte át, elfogadta a felelős családtervezést.

Erre egyesek kétségbe estek a lazaság miatt. Panaszkodtak: nekünk még hurcolnunk kellett egész életünkben a kemény előírások terhét. Önmegtagadással volt tele életünk. A munkanapra eső parancsolt ünnepeken a nagy fáradság ellenére is részt vettünk a szentmisén. Minket még a vegyes házasságtól óva intettek. Ma mindezek nem látszanak már fontosnak. Azt mondják, ezek nélkül is lehet valaki jó keresztény. A szőlőmunkások zúgolódása hangzik ajkukon: mi viseltük a nap terhét, hevét és most egyenlők leszünk azokkal, akik könnyen megúszták.

2. Ne irigyeljük az üdvösség lehetőségét a nem-hívőktől.

A II.Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló dokumentumában így fogalmaz: „A Gondviselés nem tagadja meg az üdvösséghez szükséges támogatást azoktól sem, akik önhibájukon kívül nem jutottak el az Isten ismeretére, de iparkodnak a helyes út elérésére, vagyis lelkiismeretük törvényei szerint cselekszik a jót.” A teológusok „névtelen keresztényeknek” nevezik őket. Erre egyesekben felébred az irigység: ha a hitetlenek nem fognak eleve elkárhozni, akkor mi hívők miért vesszük magunkra a keresztény élet fáradalmait?

3. Fogadjuk el Isten meghökkentő matematikáját.

Jézus a példabeszéd szerint azt hirdeti, hogy Isten azokat is megjutalmazhatja jóságában, akik nagyon keveset tettek érte.
Semmiféle üzem nem volna hajlandó azt hirdetni, hogy akik alig valamit dolgoztak, ugyanannyit kapnak, mint akik az egész normát teljesítették. Nincs tanár, aki nem teljesítmény alapján osztályoz. Isten azonban nem jut csődbe, ha szívére hallgat. Megteheti, hogy nyilvánosan kimondja: ő jó és irgalmas.

4. Kerüljük a „haszon-erkölcs” filozófiáját.

Vannak munkák, amelyek önmagukban hordozzák jutalmukat. Egy űrhajósnak, aki először léphetett a Holdra, nem az a legnagyobb jutalma, hogy erre a feladatra ő lett kiválasztva? Nem inkább örül annak, hogy ebben a szédületes technikai bravúrban részt vehetett? Talán irigyli a földi irányító központ munkásaitól a fizetséget azon a címen, hogy munkájuk kevésbé veszélyes? Egy költő számára az a jutalom, hogy könyvét eladták és az érte járó pénzt megkapta? Nem sokkal inkább az, hogy olvassák és gondolatai visszhangra találnak tisztelői lelkében? És egy hivatásos orvos számára nem nagyobb jutalom az a tudat, hogy segíteni tudott, mint a boríték?

Az ember számára az igazi jutalom a földi küldetéséért, hogy átélheti: Isten munkatársa voltam. Jóleső örömmel nyugtázhatja: nem voltam munkanélküli. És a halál pillanatában, a nagy összegezéskor megállapíthatja: „Sok lehetőséget kaptam életemben arra, hogy segítsek. Hozzájárultam ahhoz, hogy a világban több legyen a jóság, az igazság, a szeretet. Én ezeket a lehetőségeket felhasználtam. Isten segítségével embertársaim javát szolgáltam, példámmal másokat a helyes útra irányítottam, a szomorúakat vigasztaltam, a tévelygőknek tanácsot adtam, másokat hitre, bizalomra vezettem. Ezekben látom legnagyobb jutalmamat.

Kosztolányi: „Hajnali részegség” c. versének szavaival kijelenthetem :
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
Úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
Hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
Mégiscsak egy nagy ismeretlen Úrnak
Vendége voltam.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

Mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Mt 20,1-16a
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy a szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: Menjetek ki a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek. Azok el is mentek. Majd a hatodik és kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül? Azok ezt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre azt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőmbe! Amikor beesteledett, a szőlőgazda így szólt intézőjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig! Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük! Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: Barátom, nem vagyok igazságtalanabb veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied. Fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban jelenleg oktatót keresünk, aki a legkülönbözőbb szakmákra készülő kollégistákat bevezeti a közgazdaság rejtelmeibe. Közgazdaság nem közgazdáknak – ez egy kihívás a tanárnak, hisz nem csak az orvosok, bölcsészek, jogászok, mérnökök körében szinte szakmai analfabetizmus számba menő ismerethiánnyal kell megküzdenie, hanem a média és a politika által terjesztett tévhitekkel is. A tanárjelöltet semmivel se lehet majd jobban „tesztelni”, mint azzal, hogy mutassa be a fenti történettel a különböző gazdasági elméletek szempontjait. Tavaly egyébként az ugyanezen evangéliumhoz írt gondolataim az eddig legnagyobb vitát váltották ki! Nos, újra indítanám a fórumot! Ehhez adnék néhány szempontit, Szent Ignác szavaival „puntát”! A tavalyi bírálóim, többnyire menedzserek „persze” a zúgolódok pártján voltak. Nos, felhívom a figyelmet egy apróságra! Amikor a narrátor bemutatja a később felkérteket, így írja le a helyzetet: mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Más szóval, minden szerencsés, aki munkanélküliből lett munkás, sorsa a felfogadását megelőzően a tétlen ácsorgás, a munkanélküliség lélekölő állapota volt. Merem állítani, hogy szorgalmas vitapartnereim, akik soha nem ismerték talán meg, mit is jelent ez képtelenek felfogni a lelkiállapotot, amelyben a tartós munkanélküli leledzik! Ebben persze egyivásúak a politikusokkal, őt a szakszervezetisekkel – amennyire vannak még ilyenek – akik szintén nem sokat törődnek a lét peremére szorultakkal. Nem úgy az Úr. Ő nem sajnálja naponta többször is kimenni a piacra, hogy összeszedje az épp ott ácsorgókat. A munka – vagyis az ember – méltósága lebeg szeme előtt, nem a piaci helyzet kihasználása, nem is a racionalitás, hisz a későn érkezők valóan nem sokat járultak hozzá a termelékenységhez. Utópia? Valójában itt két emberek ütközik: mi élvez elsőbbséget: az emberek, a közösség boldogsága, vagy a „piac”-nak nevezett absztrakció bálványozása. Keresem a közgazdászt, aki erre tudományos választ ad. A hit válasza egyértelmű.

Kiss Ulrich SJ/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

1. Az Úr jóságos mindenkihez” (Zsolt 145,9).
Ezt a címet adhatnánk a szőlőmunkásokról szóló példabeszédnek. A drámai feszültségű elbeszélés cselekménye akár ma is történhetne, hiszen alkalmi munkások vagy munkanélküliek felfogadásáról van szó, akik tétlenül ácsorognak. A szőlősgazda a reggel 6 órakor (az akkori időbeosztás szerint első órában) munkába állókkal egy dénár napidíjban egyezik meg. Ezután a gazda 3 óránként újabb munkásokat fogad fel, végül délután 5 órakor is felvesz munkásokat. A drámai feszültség az esti bérkifizetéskor robban ki a szőlősgazda és a reggeltől dolgozók között. Ez utóbbiak igazságtalansággal vádolják a gazdát, amiért a naplemente előtt munkába állók is egy dénárt kaptak, akárcsak ők, akik „a nap terhét és hevét” viselték (Mt 20,12).
Az elbeszélés a mai olvasót – minket – is állásfoglalásra késztet. Valljuk meg őszintén, hajlamosak vagyunk a méltatlankodó munkások oldalára állni, mert a jutalom nem arányos a végzett munkával. Egyszóval: igazságtalannak érezzük a gazda eljárását. Mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy a gazda eljárása bérfeszültséget teremt, ami ellen a szakszervezetnek vagy a pártoknak fel kellene lépniük.
Isten azonban – akit a szőlősgazda megszemélyesít – nem a szakszervezeti és pártvezetők fejével gondolkodik. Az Úr – aki jóságos mindenkihez – egy egészen másféle rendet akar megteremteni.
2. Az Isten országában egy új rend valósul meg.
A diktatúráknak és a demokráciáknak, valamint Isten országának egymástól eltérő alapjai vannak.
A diktatúra alapja a félelem és a gyűlölet. A budapesti Terror Háza múzeumban olvasható az ávósok egyik vezéreszméje: „Ne csak őrizd (a rabot), hanem gyűlöld is!” A félelemkeltésre és gyűlöletre alapozták rendszerüket.
A demokrácia alapja a jogegyenlőség és igazságosság. Ez a világ gazdaságilag a teljesítményre és a haszonra (profitra) irányul, amely kiszámítható és megtervezhető. A demokráciában mindenki számol és méricskél. Ez a rendszer a pénzre épül.
Isten országában egy új rend valósul meg, melynek alapja a jóság.
A szőlősgazda – vagyis Isten – mentalitása teljesen eltér az elégedetlenkedő munkások mentalitásától. Azok igazságtalansággal vádolják a gazdát. A gazda azonban nem igazságtalan, mert az első munkások megkapják a kialkudott bért: „Nemde egy dénárban egyeztél meg velem?” A gazda valószínűleg a később érkezők családtagjaira is gondol, ezért nekik is megadja a megélhetéshez szükséges minimálbért. A család ugyanis nem tehet arról, hogy a családfő tétlenül ácsorog, mert nem fogadta fel senki.
Isten – a szőlősgazda – az igazságosságot mindvégig alárendeli a jóságnak, mert a jóság alapozza meg az új rendet, az Isten országát.
A diktatúrák és a demokráciák a történelemben váltogatták egymást, egy idő után mindegyik megrendült. Jézus példabeszéde arról akar meggyőzni minket, hogy Isten országa, mely a jóságon alapul, rendíthetetlen lesz. Mert Isten jóságán alapul, azon a jóságon, amely elpusztíthatatlan.
Auschwitz, Recsk és a Terror Háza nemcsak arról beszél, hogy a gyűlölet el tudja tiporni az embert, hanem arról is beszél, hogy a szeretet és jóság le tudja győzni a gyűlöletet. (pl. Szent M. Kolbe). Ezt mutatta meg Jézus a kereszten, és ezt az isteni jóságot vagyunk hivatva felmutatni életünkkel mi magunk is. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok